Wap: A láda a fal tetején vezető ösvény mellett van, egy facsonk gyökerei alatti üregben.
A ládába TravelBug helyezhető.
Megközelítés: A 8. sz. főútról Városlőd térségében kell Csehbánya felé letérni. A vasúti sinek felett áthaladva célszerű a kocsit lerakni. N 47° 9,564' E 17° 40,273' [GChko+parkoló] Innen a jobbról induló kék"L" jelen, 6-7 perces sétával juthatunk a helyszínre. Az út először a vasúttal párhuzamosan halad, majd erős balkanyarral vezet a várhoz.
Hölgykő vára a Csiga-hegynek nevezett, megközelítően É-D-i irányú hegyvonulat északi végén emelkedő és a Torna-patak keleti ágával félkörívben közrefogott dombtetőn épült, nevét a feltételezések szerint karcsú formájáról kapta.
Alapterülete kb. 30x30 m. A K-i oldalán, a falak között a bejárat nyoma még kivehető, a vár viszont teljesen elpusztult, csupán a kb. 5 m mély ciszterna maradt meg.
A helység elsőízben egy 1270-ben kelt oklevélben szerepel. A Bakony ezidőtájt királyi erdőbirtok és vadászterület volt, ennek ispánjává tette meg V. István 1270-ben Csák Demetert, s adott neki várépítési engedélyt, aki feltételezhetően az 1200-as évek végére építtette fel a várat, amelyet először egy 1321-ben kiadott oklevél említ, amikor a királyi megbízott azt a veszprémi káptalan birtokaként bejegyzi. A vár a Bakonyi Erdőispánság székhelye lett Csesznekkel együtt és ezzel a bakonyi erdőgazdálkodás bölcsőjévé vált, amint az a várfalon elhelyezett emléktáblán is olvasható. Nagy Lajos király a Lövöldön (Városlődön) 1364-ben Szent Mihály arkangyal tiszteletére alapított Karthausi kolostorral együtt Hölgykő várát is a kolostor szerzeteseinek adományozta, akik a várat rövidesen lerombolták és köveit a kolostor építésénél használták fel.
A rejtek a bal oldali sziklán van, a fal szélén vezető ösvény egy kanyarulatánál, egy facsonk gyökerei alatti üregben. Közel van az úthoz, ezért figyeljetek a visszarejtésre.
A láda keresésénél ügyeljetek arra, hogy a rejtekhez vezető ösvény utolsó szakasza a sziklafal peremén vezet (GYEREKEKRE VIGYÁZNI!), tehát sárban, hóban és éjszaka veszélyes lehet és kóválygás közben fél szemmel a ciszternát is figyeljétek.
Jó keresgélést!
Állapot: kereshető
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltuk a volt várromot, köszönjük hogy bemutattad! Valóban a kaszáló szélén érdemes végighaladni, majd a 2 farönkön át a patakon és fel a meredek partoldalon. Mi száraz időben voltunk, így szuper kiránulás volt. [Geoládák v4.0.3]
Az ajánlott parkolótól indulva a mező szélén közelítettem, nagyjából jókor fordultam be az erdőbe, a patakátkelésnél csak egy szilárd pontot hibáztam el (cupp, be a sárba bokáig), felmásztam a kicsit csúszós meredek szakaszon és megtaláltam a ládát. A terep nyomokban várat is tartalmaz ... :)
Célszerű, ha az "erős balkanyar"-nál nem a mellkasig érő nedves csalánosban mentek, ahol a térkép jelzi az utat, hanem inkább a mező szélén. A megfelelő ponton jobbra fordulva problémamentesebben lehet elérni a kis pataknál lévő átkelőpontot, majd onnan a dombtetőt.
A versenyről (GC44FV) hazafelé menet a már hagyománnyá vált vasárnapi ládakeresős nappal zártam a hétvégét. Ez most annyiban volt más, mint az eddigiek, hogy a térdműtétem óta ez volt az első túrázós hétvégém. Jobb térdem nem sokkal volt a műtét után, a bal meg még előtte áll. Szóval egyik sem 100%-os. Az előző két nap jól meg is dolgoztattam őket, így fájtak is egy kicsit. Ráadásul reggelre az eső is eleredt, és szakadt is egész nap, így próbáltam néhány egyszerűbben megközelíthető ládát begyűjteni.
Na ez, nem ezek közül való volt! :-) A csehbányai Mária kápolnától jöttem, zuhogó esőben. Megálltam az ajánlott parkolónál, és percekig ültem a kocsiban, hogy eldöntsem, neki vágjak-e, vagy hagyjam máskorra. A GPS szerint nem nagyon volt szint, csak a végén láttam egy keveset, és úgy tűnt, egy szántó mellett vezet az út, így a zuhogó eső ellenére úgy döntöttem, hogy belevágok. A biztonság kedvéért vittem a túrabotot is, mint utóbb kiderült, ez nagyon jó döntés volt. Nélküle még mindig a ládánál lennék.
Szóval elindultam a szántó mellett, ami szerencsére füves volt, így nem kellett sárban dagonyáznom. A problémásabb rész akkor jött, amikor 90 fokban balra fordult az ösvény. Itt ugyanis derékig érő vegyes növényzet volt, de leginkább csalán. Egy pillanatra el is gondolkoztam, hogy visszafordulok, de gondoltam, sokkal vizesebb már nem lehetek. Hát de! Bár a túrabotommal próbáltam leverni a növényzetről a vizet, ennek vajmi kevés hatás volt a ruházatom későbbi nedvességtartalma tekintetében.400 méternyi menetelés alatt teljesen szétáztam. De itt kezdődött csak a java. Először egy patak állta utamat. Jó sok volt benne a víz, és két farönkön kellett volna átegyensúlyoznom. Ez normál esetben semmiféle adrenalin löketet nem okozott volna. Sima ügy, de így, sérült lábban nem volt annyira egyszerű. A botra támaszkodva végül szépen átvánszorogtam rajta. De ezután jött csak az igazi kihívás. Ugyanis ez a dombocska egy kicsit magasabb, meg meredekebb volt, mint azt a térképi szintvonalakból gondoltam volna. Ráadásul sok kapaszkodó bozót sem volt rajta az alsóbb régióban. Ja, és mint említettem zuhogott az eső, ez meg egy agyagos domboldal volt, így kurvára csúszott is. A botot a talajba vágva, és a vizes lágyszárúakba kapaszkodva valahogy felnégykézlábaztam az első, meredek emelkedőn. Nagyon vigyáztam, hogy ne csússzak meg, mert az nem tett volna jót a térdemnek. A következő két emelkedő felfelé már nem is volt annyira vészes, és akadt némi gyökérzet is, amibe kapaszkodhattam.
A ládát nagyon nehezen találtam meg. Zuhogott az eső, természetesen a lombozat is csurom víz volt, így a GPS össze-vissza mutogatta az irányt és a távot. Megnéztem a képeket is, de sajnos túl sokat azok sem segítettek. Többször végig néztem minden lehetséges helyet, és már majdnem feladtam, amikor még úgy döntöttem, lemászok egy picit a domb oldalán, bár ehhez túl sok ambícióm nem volt. De ez segített, és végül sikerült ráakadnom.
Gondoltam, hogy a visszaút lesz az igazán rázós. És így is lett! Ami felfelé járható emelkedőnek tűnt, az lefelé egy rémálom volt. Nem csúszhatott meg a lábam, mert akkor újra sérülhetett volna a térdem, így hátrafelé menetben, picit oldalvást haladtam lefelé úgy, hogy a bottal mindig magam alá szúrtam, és annak a tövét léptem meg. Ez működött valamennyire, amíg mellette tudtam a gyökerekbe is kapaszkodni, de így is baromi lassú volt. Az utolsó, legmeredekebb lejtő viszont nagy kihívás volt, mert itt már nem volt semmi szilárd, amibe kapaszkodhattam volna. Marokra fogtam a lágyszárúakat, a jobbik lábamat belerúgtam a hegyoldalba, a műtöttel meg a magam alá szúrt túrabot tövét léptem meg. Így leírva nem is tűnik olyan bonyolultnak, de a kivitelezése közben nem voltam annyira nyugodt, és biztos sem abban, hogy nem fogok lehengerbucskázni a domboldalról, és nem töröm ripityára ismét a térdemet. Szóval nagyon lassan, és óvatosan próbáltam megtenni ezt a jelentéktelen távot, és végül a jól kigondolt akciótervet siker koronázta.
Ezek után a patak vizes fagerendáin való átkelés a sártól extrémül csúszós bakancsokkal már csak a cseresznye volt a hab tetejére.
Visszafelé úton a vizes flórában szépen le is sikerült takarítani magamról az összes, a domboldalon való csúszkálás közben magamra kentt agyagos sarat. Szóval van úgy, hogy az ember tud örülni annak, hogy szanaszét ázik!
Összességében szerencsésen zárult kaland volt. Ha ezt tudtam volna előre, valószínűleg nem vágtam volna bele. De igazából a vár tetszett, és így utólag visszagondolva örülök, hogy így döntöttem!