Elhelyezés időpontja: 2004.12.29 00:00
Megjelenés időpontja: 2005.01.06 11:32
Utolsó lényeges változás: 2018.06.02 17:26
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+1V)
Elrejtők: The Goonies
Ládagazda: guess.who Nehézség / Terep: 2.5 / 3.5
Megtalálások száma: 283 + 1 sikertelen + 7 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.3 megtalálás hetente
[WAP: Kétpontos multi.
1. virtuális: a jelszó első része: a N48° 17.206' E21° 26.741' 123m ponton található szőlőlevelek száma.
2. a láda: a Várhegyen, a N48° 18.215' E21° 27.573' 384m ponton található, egy nagyobb horpadásban kövek alatt. NE MENJETEK toronyiránt!!]
A tokaj-hegyaljai borvidéket bemutató ládasorozatunk következő állomása Tolcsva.
(Kérjük, hogy a ládasorozat többi tagjához hasonlóan a jelszót jól őrizzétek meg!)
A láda
A multi első állomása egy virtuális pont: a római katolikus templom közelében, a N 48° 17,206' E 21° 26,741' 123 m [GCToFu-1] ponton található szőlőlevelek száma adja a jelszó első részét.
A multi második pontja maga a láda: a község fölötti Várhegyen rejtettük el, a N 48° 18,215' E 21° 27,573' 384 m [GCToFu-2] pontban; egy nagyobb horpadásban, egy üregben, kövekkel takarva. Kérjük, hogy az esetleges illetéktelen megtalálások miatt a visszarejtést körültekintően végezzétek!
A hegyre turistaút nem, csak kisebb gyalogösvények vezetnek, ebből az ajánlott a turistautak.hu térképén is megtalálható, javasoljuk a használatát! NE MENJETEK TORONYIRÁNT!
Segítségképpen három segédpontot adunk meg:
Az első a Tolcsva északi végét jelző táblánál, egy géptároló mellett letérő szőlészeti út (a hegyről jövő csapadékvíz elvezetésére szolgáló betonvályú), amely a N 48° 17,636' E 21° 26,954' 116 m [GCToFu+1WPCache] ponton indul. Egy része autóval is jól járható, de gyalogosan is érdemes követni a hegyoldalba. A kisebb csapások a N 48° 17,872' E 21° 27,579' 250 m [GCToFu+2WPCache] ponton egyesülnek, és innen már jól követhető ösvény vezet végig a gerincen. A más irányból próbálkozók a N 48° 17,928' E 21° 27,593' 275 m [GCToFu+3WPCache] ponton is csatlakozhatnak az ösvényhez. Innen már egyértelmű és szinte egyenes út visz a hegy magassági pontot jelző kövéhez (amely a N 48° 18,180' E 21° 27,587' 371 m [GCToFu+Y_MagassagiPont] koordinátán található). Ettől már csak egyetlen percnyi könnyű séta a láda.
(Odafent, a doboztól 1-2 percnyi gyalogútra egy aprócska tengerszem N 48° 18,307' E 21° 27,610' 375 m [GCToFu+Z_Tengerszem] található, a hegymászás fáradalmait jól ki lehet pihenni a partján. Sajnos a víz őszre általában kiszárad, ilyenkor nem túl látványos.)
Mivel a hegyi út több helyütt kökénnyel és vadrózsával szegélyezett, illetve sziklás, néhol nehezen járható részeken visz, erősen ajánlatos túrabakancs, és megfelelő túrázó ruházat viselése! A hegyoldalon védett növények élnek, így nyomatékosan kérünk minden kessertársunkat, hogy a természetvédelmi előírásokat maximálisan betartva, óvatosan, csak a jól látható ösvényeken közlekedjenek!
A község
A terület régészeti kutatásai bizonyítják, hogy már az őskorban is éltek itt emberek; de Árpád-kori a település első említése: 1255-ben Tholcwa alakban található. IV. Béla idejében a falu fölötti Várhegyen vár is állott (ennek nyomait a XIX. században még látták, mára már teljesen megsemmisültek), mivel egy ebből az időből származó írásban megemlítik a várispán nevét.
1486-ban Nagytolcsva néven mezővárosi rangot is kapott, mivel ekkorra jelentősége is megnőtt. A XVIII. századig nagyon sok birtokosa volt, közöttük ismertebb nagybirtokos családok is; mint a Tolcsvayak, Debrőiek, Perényiek, Rákócziak. Az 1700-as évek második felében előbb a Szirmay, majd a Waldbott család tulajdonába került; többször átépített, kibővített kastélyuk ma is áll, benne az általános iskola működik. Ekkortájt a szőlőtermesztés és a borászat is virágzott a területen, ezért 1711-től kezdve fokozatosan megjelennek a görög borkereskedők. 1725-ben, a népszámlálás szerint már zsidó családok is éltek Tolcsván, később főként az ő munkájuknak köszönhető (a többi hegyaljai faluhoz hasonlóan), hogy a tokaji bort Európa megismerte. A falu szinte töretlen fejlődését jelzi, hogy a század végén már az országos postahálózat tagja, gyógyfürdőt üzemeltet, sőt: 1809-ben a katolikus templom kápolnájában őrizték a magyar királyi koronát Munkácsról Budára vezető útján.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei itt is éreztették hatásukat: '48 szeptemberében az akkori polgármester, Szirmay Ödön eltörölte az egyik legnehezebb adófajtát, a szőlődézsmát. A további fejlődésnek vetett véget az 1856-os nagy tűzvész, amely a község nagy részét elpusztította: több középület és közel 100 ház égett porig. A kiegyezés legfontosabb hozadéka a modern közigazgatás kiépülése volt, 1872-ben a falu bekapcsolódhatott az országos vasúti közlekedésbe is.
1886-ban az akkori közigazgatási törvény nagyközséggé minősítette vissza a korábbi mezővárost, és ekkor érte el a filoxéravész is a területet. A Hegyalján a legnagyobb pusztítást a tolcsvai szőlők szenvedték el, az újratelepítések utána csak 1895-re érték el nagyjából a korábbi állapotokat. Ekkortájt a nagyobb szőlőbirtokosok már nem csak pincészettel, hanem feldolgozó- és palackozó üzemekkel is rendelkeztek, üvegeiken saját cimkékkel, önálló kereskedelmi és értékesítési joguk volt.
A trianoni békeszerződés során elcsatolt területekkel a falu komoly piacokat vesztett, a II. Világháborúban a zsidók elhurcolása pedig a maradék kereskedelmet is tönkretette.
A település a tokaji borvidék tagjaként 2002-ben a világörökség részévé vált. Legismertebb borászata a Tokaj-Oremus Pincészet, melynek leghíresebb területe a névadó Oremus-dűlő, ahol a hagyomány szerint Szepsi Laczkó Máté az első aszúbort készítette 1630-ban. A hagyományos hegyaljai borok mellett a pincészet terméke a száraz Mandolás Furmint, illetve több különlegesség is, mint például a Tokaji Máslás és a Fordítás.
További tolcsvai és hegyaljai pincészetek elérhetőségei találhatóak a Pincészetek oldalon. Ezen felül ajánljuk a Tokaji weblapot, ahol sok érdekesség olvasható a tokaji borvidékről, a szőlő- és borfajtákról, a bor érleléséről.
Fontosabb látnivalók
A legrégebbi műemlék a XIV. századi, gótikus stílusú római katolikus templom N 48° 17,217' E 21° 26,753' 110 m [GCToFu+KatTemp], melynek tornyát 1733-ban felújították, ekkor kapta a ma is látható, igen jellegzetes, fazsindelyes hagymakupolát. 1836-ban a templom már kicsinek bizonyult, így meghosszabbították.
Az 1864-69 között épült református templom N 48° 17,169' E 21° 26,812' 112 m [GCToFu+RefTemp], melynek felépítéséhez varsói, krakkói, gdanski, kijevi zsidó borkereskedők is hozzájárultak adakozásukkal. Harangja 1866-ban készült el, orgonája 1882-ben épült. Közvetlenül a templom mellett található az 1820 körül épült, barokk eredetű, de klasszicista stílusban átépített, és eklektikus stílusú bővítésekkel ellátott műemléképület, az egykori Szirmay-kastély, amely mai formáját a XIX. század végén báró Waldbott Frigyes átépíttetésével kapta. A kastély ma a község általános iskolájának ad otthont.
Az 1859-ben, a betelepülő görögök és ruszinok vallásuk gyakorlására építették a görög katolikus templomot N 48° 16,871' E 21° 26,853' 115 m [GCToFu+GoKTemp], amely 1909-ben új főoltárt kapott, 1918-ban freskókkal díszítették, tornyába 1925-ben két harangot vásároltak, két évvel később pedig felújították.
A Királyudvar néven is emlegetett, korabarokk stílusú Királyudvar N 48° 17,284' E 21° 26,766' 123 m [GCToFu+Kiralyudvar], melynek épületét eredetileg Lórántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György felesége építtette. A XVII. század felső-magyarországi építészetének egyik jellegzetes emléke. A műemléket 1960-ban helyreállították, 1972-2007 között adott otthont a hegyaljai szőlőtermesztést és borászatot bemutató állandó kiállításnak.
A Bormúzeum N 48° 17,059' E 21° 26,938' 123 m [GCToFu+Bormuzeum] 2007-ben átköltözött a Kossuth Lajos utca 32. szám alá (nyitvatartása hétköznap 9-16, szombaton 10-15 óra között).
A ládakereséshez sok sikert, kellemes túrázást és jó időt kívánunk!
---------
2005.04.09. Az elégett ládát újratelepítettük.
2006.04.08. Ládaellenőrzés, a láda fedelét kicseréltük, kapott egy szatyrot is.
2018.06.02. A megsemmisült ládát Hey-Ho kollega pótolta
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
-
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam, köszi! :)
65 percem volt a következő buszig. Kis futással éppen sikerült.
Először a ládához mentem fel, ami könnyen meglett, de néha én is úgy éreztem, hogy sosem érek fel! :D A kilátás már félúton is nagyon jó! :)
A szőlőleveleket lefényképeztem és futás a buszhoz.. gondoltam, majd a képen megszámolom. Kellett néhány próbálkozás, mert kisebb levelek is vannak, amit először nem vettem észre.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Az utolsó láda volt a GCASZU sorozatból, így a nap végén ezt is felkerestem. Több mint 10 környéki, mászós láda után nem esett jól a 2. pontért felkapaszkodni... Amikor elértem a nyerget és ballagtam felfelé, azt hittem sosem érek fel. Meglepetésemre a ládát sikerült könnyen megközelítenem, nem volt szükség dzsindzsaharcra.
Kétnapos borkóstoláson voltunk a hétvégén Tolcsván. Két geoládát kerestem meg: GCToFu és GCPUVA. Mindkettőre az a jellemző, hogy viszonylag nagy szintkülönbséget kell leküzdeni a megtaláláshot.
Ráadásul ezt a ládát egy kiadós ebéd és (Várkert étterem) és egy borkóstolás (Sveda borászat) kellett beiktatnom 30 fok melegben 14:15 és 16 óra között.
Köszönöm a rejtést.
Tavaly objektív akadály miatt nem tudtuk befejezni ...Akkor még nem is sejtettük, h egy év múlva újra lesz lehetőségünk visszajönni. Élveztük a felfele utat, a panorámát. Szerintünk igenis, jó helyen van a láda!Napsütésben fel, hózáporban le... Üdvözlet a rejtőnek :)
Megtaláltam, köszönöm a rejtő munkáját!:) [Geoládák v3.12.10] Szuper hely ismét, gyönyörű kilátással. A szúrós bokrok még aludtak, így könnyen meg lehetett közelíteni.
Az időjárással szerencsénk volt, ezen az utolsó napon vacakolt egy kicsit. De a cipő átázáson kívül nem volt nagyobb gondunk. Az autóval addig mentünk míg volt "út", majd onnan próbáltuk követni az ösvényt. A zászlót mikor megláttuk, tudtuk hogy közel vagyunk... Persze itt a "Várak a Zemplénben" egy pontját is összeszedtük, ami nem is volt olyan egyszerű... Egyet sajnálok, hogy nem tudtuk összeszedni az összes zempléni boros ládát. De természeten jövünk még a környékre... :)
Köszi a rejtést!
Megdolgoztatott bennünket ez a ládatalálat is, mint a Tokaji aszú ládasorozat más néhány tagja is. Második nekifutásra kerestük meg, mert a nyáron a hatalmas szúrós bozótos elrettentett bennünket. Másodjára, lesz ami lesz, alapon vágtunk neki. Mi a kibetonozott vízelvezető végéig felmentünk autóval, onnan jobbra indultunk el a legfelső szőlősor mellett. Amikor megláttuk a hegyoldalán a vadászlest, bár nem volt semmi csapás, viszonylag dús, de nem szúrós növényzetben toronyiránt felmentünk oda és ott már tényleg van út. Összességében nem értem, miért került a láda abba a magasságba, ahol van, ugyanis ott már az előttem írók is megállapítoták, hogy nincs semmi látnivaló. Lentebb talán érdekesebb helyen lenne. Köszönjük a rejtést.
A szőlőlevelek számolása közben tízóraiztam. Kellett hozzá az idő, mert első három számolásra három különböző eredmény jött ki. Aztán végül megállapodtam az egyiknél.
A szőlőből mentem fel a hegytetőre. Jók a segédpontok, az ösvény viszont jó meredek. Egyre jobban sütött a nap, örültem, mikor végre felértem. Megkerestem a dobozt, logoltam, aztán indultam vissza. Csodás kilátás nyílik a környékre visszafelé menet!
Jobb lett volna holnapra halasztani. Reggel 7 óta gyűröm a kilómétereket.
Mivel Erdőhorvátiban másfél órát kellett volna várnom a buszra, inkább el gyalogoltam a 2. ponthoz, klassz panorámás hely. Innen már csak lefelé a szőlő levelekhez.
A második pontnak volt sportértéke, az elsőnek meg van valami köze a furminthoz. :-) A megadott útpontok jók, és hasznosak. Láda rendben, de kicsit ruhaszaggató a környezete.
Zempléni geotúra kis csapatunkkal: Anita, Bea, Judith, molka, LionDaddy, kópé1993, pliptai társaságában. Hol napsütésben, hol esőben, de végig jókedvben. Az első pont gyors találata után vágtunk neki a dombnak, ahol a hamar meglett a láda.
Megtaláltam! Gabival közös tokaji hétvégére érkeztünk, amibe ládázás is belefért. A betonvályúban a kereszteződésig felautóztunk, ahol volt elég hely letenni a kényes járgányt, onnan feljebb már nem mertünk menni vele. A ládához egyedül mentem fel, Gabi az autónál maradt sütkérezni.
Hát ennek a találatnak volt sportértéke az biztos. Sikerült hőségben, délben nekiindulni a hegynek úgy, hogy a tegnapi napi mászások után a combizmaim már némileg tiltakoztak a mai mászás ellen. Így is sikerült bő 1 óra alatt megjárni oda-vissza, pedig felfelé menet többször meg kellett állnom pihenni a kaptatós részeknél.
A szőlőt elhagyva a tuhu-n jelzett út megszűnik, így ott sajnos nincs más lehetőség, mint a nagyjábóli vonalát követve toronyiránt felmászni a nyeregbe. Onnan viszont már végig egyértelmű az ösvény.
Hát, ja! Szép első pont után a második........Ez olyan messze van a furminttól, hogy a Bornemisza vitézek a zászlót se hozták idáig. Csipkebogyón kívül más termést a láda helyénél nem láttam. Talán egy szép pince jobb pont lenne.
A szőlőlevelek miatt aggódtam kicsit, de jó lett. Embert próbáló láda 32 fokos melegben, a meredekség miatt nose to nose kontaktba lehet kerülni a heggyel :-). De végül csak felértem!!
Az első pontot sok éve megszámoltam már, most a nem épp ideális kánikulában nekivágtam a hegynek. A mai sokadik hegyre fel nem esett már túl jól, ráadásul a 2. és 3. segédpont között még ősvényt sem leltem. A meredek oldalon a lejövetel sem volt üdülés, a végére elfogyott a jő ebéd által bevitt kalória.
Végre eljutottunk ide! Annyiszor elmentünk már mellette, és mindig elmondtuk Cipollinóval, hogy még a Várhegyre is fel kellene menni......most összejött! Köszönjük a rejtést, nagyon tetszett a hely. Viszont visszajövünk még egyszer legalább, mert nagyon párás, ködös volt a levegő, így a kilátás is korlátozott.
Idén ismét a gyönyörű Zemplént választottuk nyaralásunk helyszínéül. Két "családos" nap után kaptam egy nap kimenőt, így mára kicsit nehezebb és túrázósabb ládákat terveztem.
7/1. és 2. találat.
A 2011-ben elkezdett Tokaji aszúeszencia borvidéket bemutató multiláda-sorozatot ma ennek a ládának a becserkészésével sikerült lezárni.
Ajánlott parkolóból indulva a jelzetlen ösvényen minden gond nélkül lett meg a láda. A kaptatás közben találkoztam egy helyi bácsival, aki régészeket kísért a vár maradványaihoz. Ismerte a GC-t, így jól elbeszélgettünk és fent még a vízgyűjtő medence ill. a várfal maradványait is megnéztük.
Az ösvénynek már nyoma sincs, még a zászlórúdig sem jár fel senki, a néha idetévedő ládászok kivételével. Próbáltuk a megadott segédpontokat követni, de így is több helyen szúrós bokrokon kellett átvágni, átbujkálni. Az első rész jó kis kaptatós. A gerincen kicsit könnyebben lehetett haladni, ott jobban ki lehetett kerülni a növényeket. A láda könnyen meglett. Nem úsztuk meg sérülések nélkül ezt a ládát, hosszú erős anyagú nadrág ajánlott amin nem tud áthatolni a növényzet. A kilátás szép. Köszönjük a rejtést!
Zempléni csavargás.
Jó magas a hegy, de a teteje elég jellegtelen.
A leveleket kétszer végigszámoltam, mégis eggyel kevesebb jött ki, próbálgatnom kellett.
Valóban, a szokásos guess.who rejtés, de ma, újult erővel és 38 C helyett csak 31 fokban jól esett. A szintén szokásos megoldás, hogy a csúcs elérése után gyalogolj még 4-500 métert viszont nagyon nem a kedvemre való, nem látom értelmét ezeken a közel mugglimentes helyeken. A szokásos guess.who féle jelszó is, de ezek tetszenek nekem
Az oldalt jó lenne aktualizálni! Az ajánlott négy link közül kettő nem működik. A Bormúzeum 2007 (!) óta nem ott van ahol a rejtő írja és persze a nyitvatartás sem stimmel. Innen lehet információt szerezni.
Tolcsvára Erdőbényéről érkeztünk, méghozzá a rövid, közvetlen úton. Azonnal megértettem, hogy miért javasolták rókabérci szállásunkon, hogy ne ezen, hanem a dupla olyan hosszú kerülőúton (a 37-es főúton keresztül) jöjjünk: ez az út ugyanis az általában igen szörnyű állapotú dél-zempléni országutak közül is a legkriminálisabbnak bizonyult, néhol teljesen "elfogyott" már róla az aszfalt. Tolcsvára érve tovább folytatódtak a csalódások: a Bormúzeum ugyanis, amit meg szerettem volna nézni, már régóta NEM ott van. ahol a leírás (és az útpont) mutatja, azaz nem a Királyudvarban, hanem pár száz méterrel odébb, a Kossuth u. 32 alatt (a Királyudvarban valami szociális intézmény van, ahogy egy olasz csaj elmondta nekem, amikor a Bormúzeum iránt érdeklődtem...) Ráadásul az új múzeum csak K-P 9-16 óra, illetve szombaton 10-15 óra között van nyitva, így már bezárt, mire odaértünk... Így a kastély bejáratánál levő "kód" leolvasása után a második ládapont, a Várhegy felé vettük az irányt. A betonvályúnak majdnem a végéig elmentünk, de már ott látszott, hogy ezzel a találattal meg fogunk szenvedni. mert valószínűtlenül magasnak és meredeknek látszott a zászló elérése - pláne a 35 fokban, Bori lányommal a kezemben. De elszántak maradtunk, és nekivágtunk az ajánlott "ösvényen", ami, a leírással egybevágó módon, az alsó szakaszon szinte nincs is, és valóban iszonyú szúrós-bogáncsos-csipkebogyós-kökényes szinte mindvégig. Így a kilátással nem is tudtam foglalkozni, csak haladtam előre - pláne azután, hogy a zászlóhoz érve kiderült, hogy onnan még további, vagy 500 méter, és emelkedő vár ránk... De azt is hősiesen leküzdöttem, majd fent ledobtam a kezemből Borit, és megkerestem a ládát, sőt még az ajánlott "tengerszemet" is, ami természetesen ebben a szárazságban most csak egy kiszáradt mélyedés volt csupán. (A tuhus térkép által jelzett földvárig viszont már nem mentem el, amikor egy szúrós cserjésen kellett volna átbújni...) Ezzel együtt megérte az út, mert a kilátás fantasztikus - igaz, ha rajtam múlott volna, én a zászló közelében rejtettem volna el a ládát, mert feljebb már nincs olyan jó panoráma, sőt a csúcs környékén már nem lehet kilátni.
Visszafelé újabb cipelés, és a szúrós növényzet újabb támadásai következtek, úgyhogy lábszáramon négyzetcentiméternyi ép felület se maradt... az biztos, hogy sokáig emlékezetes lesz számomra ez a láda! :-) Végül egy utolsó sikertelenség: olyan borzalmas lőrét sikerült vennünk az egyik sarki "BOROZÓ" feliratú helyen, ami nemhogy a tokaji, még a bor elnevezést se érdemli meg...
Megtaláltam, köszönöm, hogy ezt is megmutattad!
Nagyon tetszett, nagyon szép a kilátás, és a láda megkeresése igazi jó kis túra :)
A hosszúszárú nadrág és túracipő ide nagyon ajánlott.
[g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
A medvék megtalálták! ! [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg] Nyíregyházi csapat Zemplén attack 1.hegy! Hát pfúúhh... Azért mire felértünk az első hegyre a mai napon hiába volt alig pár fok, alaposan melegünk lett mindannyiunknak. A kilátás pazar, imádjuk ezt a vidéket, egyébként tényleg megéri feljönni ide, büszke pont ez is a térképen. A láda ép, vadiúj, nem volt semmi karbantartásra szükség. Útközben csipkebogyó és pazar panoráma. Köszönjük a rejtést!
Zempléni hosszú hétvége Lillával; az első nap első találata.
A szállásunk Tolcsván volt, így adódott, hogy ezzel a multival kezdjük. A bemutatott templom igazán szép. A láda felkeresésekor pedig ízelítőt kaptunk a helyi bozótharcból. A tengerszem szép volt.
Délben a tűző napon, még az orromról is csepegett a víz. De hát ezt szeretem csinálni a szabadságom alatt. Szerencsére sok ilyen "bolond" akad, különben nem lenne csapás a hegyre. A tengerszem, csak olyan savanyú, kicsi, zöld, de a miénk...
A zászlórúdig semmi gond, de utána egyszerűen borzalmas volt a hatalmas növényzeten átevickélni a szúrós bokrok között. Kis felüdülést a láda környezetében lehet találni, de itt meg a szúnyog és egyéb repülőlények miatt kell gyorsan logolni. Köszönjük a rejtést.
3 napos születésnapi keresgélés Borsodban, Abaújban, és Zemplénben.
Én 34 pontot találtam meg, engem csak 6 kullancs.
Egy mozgó is utamba akadt, újra rejtettem a 2 adoptált csereháti ládát, és átléptem az 1000. megtalálást.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.26z] [wapon beküldött szöveg]
Előzetes:
A zoxigént többször lehagytuk. meg kellett állni, hogy utolérjen bennünket. Ehhez képest a tüskebozót csak nüansz.
A láda romokban hevert, szétázva, a bookot valami 2 négyzetcentis darabokká aprította. Fél órát biztosan kirakóztunk, mire lett egy jelszó, szerencsére az igazi.
A ládát kicseréltük, tettünk bele "jutalomfalatkákat", mert hát ha ide egy gyerek feljön, megérdemli! Új logbook is került bele.
Megtaláltuk! Tokaj-Hegyaljai boros ládasorozat 6. állomása. Ismét csodálatos természeti környezet, újra fantasztikus panoráma. A településen korábban már többször jártunk, a kilátás felfedezéséhez azonban újfent a gc.hu illetve a rejtő kellett. Mint korábban már említettem, kitűnő ötlet a rejtőtől, hogy itt, Tokaj-Hegyalján a rejtések végládáit egy pompás panorámát kínáló helyre (hegyre) tette: hatalmas ötlet, kitűnő rejtés, felejthetetlen élmény, most is nagyon tetszett, csak gratulálni tudunk. Várjuk a következőt és kérünk még. Az eddigiek közül messze ez volt a legnehezebb: nem a 2.2 km-es túra, a 2x180 m-es szintkülönbség vagy a 30 fokos hőség fogott ki rajtunk, hanem az ösvényt szegélyező tövises kökény- és csipkebokrok, amelyek teljesen összekarcoltak bennünket, de mi vagyunk a hibásak megint: térdnadrágban jöttünk, ergo hosszú nadrág ajánlott! Ráadásul visszafelé elnéztük a csapást, bekeveredtünk a susnyásba, ez plussz 10 karcolást jelentett lábanként. Azonban ez a kaland adta a rejtés szépségét, erre (is) fogunk emlékezni évek múltán. Az rk. templom takaros, pompás gót részletekkel, tetszettek a felújított reneszánsz, barokk és klasszicista kastélyok. Ja és csodálatos jáspis-kalcedon ásványokat találtunk! A rejtés rendben, a láda azonban törött, a logbook pedig cafatokban, mivel most ez csak hirtelen felindulásból elkövetett ládázás volt, nem vittünk sem pótdobozt, sem pótfüzetet, aki teheti, pótolja. Köszönjük!
Szép környezet, köszönjük a rejtést.
A láda felújításra szorul, oldala törött, beázik,
próbáltuk úgy visszahelyezni, hogy ne ázzon tovább,
nem biztos, hogy sikerült, nem volt nálunk nylonzsacsi.
A ládában lév logbook -ot is cserélni kellene.
Fárasztó volt megmászni ezt a nagy távot, kicsit alábecsültük ezt a ládát. A ládában lévő logbook cafatokban, viszont a kilátás, illetve a szőlő (mert ha mellette megy el az ember, nem tud nem leszakítani egy fürtöt) kiváló volt.
TFTC
Sajnos a lefényképezett vélhető jelszórészlet nem működött, kérném a jóváhagyást.
Zempléni ládázásunk első napjának utolsó találata, közben a nap is lement. A kilátás tetszett. A jelszó viszont csak nagyon véletlen lett meg, ennyire szétcincált logbook-ot még nem láttam.
A láda sajnos igen rossz állapotban van, a jelszót nem is sikerült megtalálni a logbook szétesett lapjai között. Illetve amiről azt hittem, hogy a jelszó, azt nem fogadja el. Szóval kérném az elfogadást, privátban küldök fotót a ládáról, és megírom, hány szőlőlevél van - sajnos csak jövő héten, mert most a telefonomról nem tudok képet áttölteni.
Évadzáró ládázás(120-ik db/év) és túra(52-ik db/év) közben megkeresett és egyben számomra hiányként még pótolt láda. A dombtetőn pezsgővel búcsúztatuk és köszöntötök az újévet. Nagyon jó volt! :-)
A környéket csak hosszú nadrágban érdemes megközelíteni. Sajnálom, hogy kicsit ködös volt a levegő, de a kilátásért jövőre még biztos visszajövőnk!!!
Köszönet a rejtésért!
Megvan. A rejtő leírása alapján a WP1 ponton hagytuk az autót, továbbmenni személyautóval nem is javaslom. Innen 1800méter gyaloglás, melynek a második fele elég húzós emelkedő. Jól megizzadtunk. A kilátás viszont a siklóernyős helyről szép, főként gondolom jobb időben.
A láda viszont a helyéről kidobva, teljesen szétázva találtatott. A logbook is, a tartalma is, ott logolni sem tudtunk. Mindenesetre visszarejtettem rendesen, kövek alá. Ha valaki legközelebb tud, vigyen egy kis logbookot, zacskóval együtt. Köszönjük a rejtést!
Megleltük! Szerintünk felesleges, hogy a rejtő az egész hegyet megmászatja a csúcsig, ahonnan vajmi kevés kilátás van, hiszen a felfelé vezető útról folyamatosan gyönyörű a panoráma és számos jó rejtek kínálkozik. Azért jót sétáltunk a naplementében, köszönjük a lehetőséget!
Ez jó kis szuszogtató megkeresés volt.
Javasolt a hosszu nadrág és a turacipő.
Torony iránt indultunk meg a láda felé, vadcsapásokat követve.
A ládaban kicsit nedves volt a logbook, de még lehetett bele írni.
A láda rejtek hely a sorozatnak megfelelően korekt.
Köszönet a rejtésért
Egy igazán megdolgoztatós rejtés, de megéri felmászni a Várhegyre.
Remélem a rejtekhely alkotórészeit is a faluból hoztátok fel a hátatokon :-P
A kilátás mindenért pótolja az embert. A dombtetőn dupla tengerszem van, most még jelentős mennyiségű vizzel.
Bár túraszandálban és rövidnadrágban vettem az akadályt, a zárt túracipő és hosszú nadrág mindenképpen ajánlott!
A dombtetőről még a párás levegőben is gyönyörű volt a kilátás a környékre.
A reggeli bemelegítést hamar letudtuk ezzel a ládával. A felkapaszkodás a hegyre megmozgatott minket ahogy kell, ráadásul a vártnál melegebb volt az idő is. A kilátás nagyon jó fentről.
eFes és vaj+zs kollégákkal együtt találtuk meg. Zempléni ládakörutunk legizzasztóbb ládája. De a panoráma csodálatos a hegytetőről. Kár, hogy aznap olyan párás volt az idő. vaj+zs megcsillogtathatta vezetési tudását, míg a szőlők közt fel- és levitte a mikrobuszt.
Huhh, ez elég zúzda volt: elég sokáig feljöttünk a kisbuszunkkal, de majdnem elkapartunk rendesen (de aztán vaj+zs kolléga megint homorított egyet...) Lentről már egyértelmű volt, hogy a tetőn van a láda, kiszuszogtuk magunkat felfelé rendesen! De megérte! Nayon szép volt fentről a táj, kár, hogy elég párás volt a levegő. Egy szélvhiar után sokkal szebb lehet a panoráma a tetőről.
A szőlőkben éppen aszúztak meg szüreteltek, amikor odaértünk. Leparkoltunk az út végében, és irány a hegy. A javasolt útvonal nagyon jól követhető volt, és voltak apróbb ásványok is (kalcedon, jáspis) Bori nagy örömére. Piroska nagyon sokat nyígott, aztán egyszer csak egy keményebb szülői szóra abbahagyta. Mindezek miatt majdnem másfél órába telt mire felértünk a tetőre, és a rejtek közelébe érve neki is állt addigra esni az eső. Pont jókor értünk oda, a mélyedés nemcsak a ládának, nekünk is menedéket adott az eső ellen, ami aztán el is állt. Elég jó kilátás van fentről, ajánljuk mindenkinek :)
Nyíregyházáról ruccantunk fel Katámmal egy kirándulásra kihasználva a gyönyörű nyár végi időt. A megadott nyomvonalat követve élvezetes túrát tettünk, s olyan szép volt a kilátás, érintetlen és nyugodt a környék, hogy estig fenn maradtunk. Szép volt látni, ahogy a szemközti hegyek mögött lebukik a nap, mellettünk feljön a hold, majd az est leszálltával kigyúlnak Tolcsva fényei. Köszönet a rejtőnek az élményért.
Megtaláltuk első ládánkat! :)
Bár csak második nekifutásra sikerült, mivel a GPS a hegynek menet felmondta a szolgálatot. A kilátás tényleg gyönyörű volt már menet közben felfelé is, útközben a sziklák remek pihenőhelyet biztosítottak.
És találtunk szedret is :)
Már tavaly meg akartuk keresni a ládát, de valahogy kifutottunk az időből. Most, hogy a szokásos zempléni napjainkban ismét Tolcsván szálltunk meg, egyértelmű volt, hogy első reggel itt kezdünk.
Ebi visítva nevetett, mikor nekiláttam szőlőleveleket számolni, bizonyára mulatságos látvány lehettem, amint újból és újból nekikezdek... De, miután felkértem validálásra, hamar rájött, hogy ugráló kovácsoltvas szőlőleveleket számolgatni nem is olyan egyszerű feladat; neki nem is sikerült :P
Aztán nekivágtunk a hegynek. A betonvályús út aljában tettük le a kocsit, amit, jóval később, kicsit már bántunk. Ha a heggyel szemben állsz a betonvályús úttól jobbra eső szőlőtábla melletti földút egészen normális ösvényben folytatódik felfelé, míg a betonút nem. De persze ezt már csak lefelé észleltük. Fölfelé volt párszáz méteres kökényes dzsindzsharc. Talán beszédes, hogy én, aki szinte mindig szoknyában járok, ma hosszúnadrágban jöttem be dolgozni.
Viszont, ha az ösvényen haladtunk volna, akkor nem láttuk volna a régi teraszosítás maradványait. Ezek vajon még a filoxéa előtti időkből maradtak itt? Egészen nagy munka lehetett, most meg megy pocsékba az egész.
Útközben lelegeltük a szederbokrokat, én még azt a pár szem kökényt is, ami akadt (úgy tapasztaltam, itt a kökények nem a termésérlelésben, hanem az agresszív lábharapdálásban élik ki magukat.)
Nagyon szép fentről a kilátás, megérte feljönni. Azt is megértem, miként kapcsolódik a hely a láda elnevezéséhez: körülnézve feltárulnak a környék szőlőtáblái, felülnézetben.
Lefelé jövet, már a földúton, kis csapatunkat elkapta a harci láz, és kövekkel megpakolt motyóval értünk le.
Megtaláltuk!
Zempléni 6 napos ládázós nyaralásunk 37 ládája közül ez volt a 11.
Szép hely Tolcsva, százezer fok, tűző nap... Tetszett a falu képe, mi egy kicsit kisebb helyre gondoltunk.
Aztán jött a hegy...a kilátás nagyon jó volt, azzal nem is volt hiba. Viszont a rejtésnek semmi értelme nem volt így, hogy a hegytetőn még menni kellett 3-400m-t totál bokrok és minden "földi jó" között.
A rejtés így az ötlet miatt 4es, a láda helye 2es, így jött ki a közepes.
Azért köszi a rejtést:
Aty és Judit
...::: www.matrixmusic.hu :::...
Kellemes volt a séta a Várhegyre a nagy meleg ellenére is. Sajnos az éppen most kezdődő bornapok programjain nem tudunk részt venni, indulni kell haza. Köszönjük!
a hegy rendesen szetintezte kis csapatunkat, szerencsere az ido borongos volt, azert igy is folyott rolunk a viz, a kilatas franko volt, a tengerszem sajnos majdnem teljesen szaraz volt, es erthetetlen hogy aki odaig felkuzdni magat miert pont ott szorja szanaszet a muanyag szemetet, sehol mashol nem volt utunk soran szemet felfele... enigma
Megvan!Ez nem volt az én napom!A javasolt kiinduló pontnál meglátva a hegyet persze,hogy neki indultam egyenesen.Mivel aGPS mutatta hogy van ott egy Paplanernyős starthely.Csak azt nem gondoltam hogy ők erre felé szállnak nem másznak!70méterre sikerült megközelíteni a starthelyet,aztán sűrű bozót és kőfal.Vissza kellett fordulni.Eddig drága párom csendben követett.Ebben az emelkedőnek is jelentős szerepe volt.Teljesen úgy jártam mint a Bánk bán száműzöttje aki vándorol a sűrű éjen át és a fergetegben nem lelé vezérlő csillagát.A dolgot tetézte,hogy nem csak az önvád tépett mint az orkán legbelül,hanem kedvenc hitvesem építő jellegű bírálata is.Fácánok,pockok,egyéb állatok (engem kivéve)menekülőre fogták a dolgot.Leértünk és kezdtük elölről a mászást.Párom meg a bírálatot.Mert ugye neki már akkor igaza volt amikor még el sem indutunk.Mert ő nem csak olvasta az írást,hanem meg is értette!Hála a meredeknek később alábbhagyott a szóáradat és inkább a tájban gyönyörködtünk.A tolcsvai furmint kellemes bor de erről a ládáról nem az fog eszembe jutni!
A láda könnyen meglett. A betonút végétől elindultunk jobb kéz felé és hamar találtunk egy csapást amivel eljutottunk a kijárt ösvényre. Na innen már csak egyenesen kellett haladni a gerincen felfelé és meglett a láda.
(Találkoztunk ejtőernyősökkel is. Bár nem voltak jókedvűek, nem fújt a szél...)
Szóval minden szép és jó, de... De valamiért mégsem tetszik a rejtés. Én szeretem ha egy láda kapcsolódik a környezetéhez. Sőt, valahogy ez ennek az egésznek a lényege, nem? Hogy bemutassuk egymásnak az országot. Szóval nem értem, hogy ennek mi köze a tolcsvai furminthoz. Ha a kilátást akarod megmutatni oké, de akkor legyen a neve "Várhegyi kilátás" ne pedig ez. Tényleg nem értem. A multit meg főleg nem mert az első pontnak így tényleg semmi értelme, mert erre a hegyre úgyis csak az fog felmászni aki eltökélt.
Vegyesek az érzéseim. Mert tényleg megéri felmászni, gyönyörű a kilátás de nem értem, hogy miért itt van. Bent a faluban, valamelyik pince mögött is lehetne vagy valahol a közeli erdőszélen.
No offense, nem akarok senkit megbántani de én újraraknám a ládát
Zempléni kirándulás 70 km 1300 m szint 5.4 km/h mozgási átlagsebesség
A Kinizsi Százasra való felkészülés jegyében tartottam egy főpróbát. Boldogkőváralján hagytam az autót majd Regéc, Erdőhorváti , Tolcsva következett. Tolcsvától műútakon jutottam vissza Boldogkőváraljára. Sajnos néhány közeli ládára már nem volt időm - pl Himváró - úgyhogy biciklivel vissza kell térnem a környékre.
Már tavaly is jártunk itt a GCERFO kapcsán, de akkor a nagy melegben úgy elpilledtünk, hogy nem vállalkoztunk a mászásra. Különben sem volt egyértelmű számunkra, miért kell a multiláda végpontjának egy már régóta nyomokban sem létező vár közelében lennie? A láda névadó borával kapcsolatban még csak-csak érthető a szőlővel betelepített dombokra való felkaptatás, de a hegyre? Mivel azonban a GCASZU-hoz szükségünk volt a jelszórészletre, végül is vettünk egy nagy lélegzetet, és nekivágtunk a ládasorozat utolsó előtti pontjának levadászására.
Előbb a multiláda 1. pontját kerestük fel, ahol a jelszórészlet levadászása után nagy szerencse ért bennünket: nyitva találtuk a görög katolikus templomot. Egy gyors vizit után kocsival felhajtottam a leírásban szereplő betonvályú végébe, ahol szerencsére meg lehetett fordulni; így aztán csak onnan kellett követni a segédpontokat. Alig indultunk el a szőlő mellett, amikor három fácán rebbent fel mellőlünk: szegények megijedtek tőlünk. Pár nappal előtte valaki felgyújtotta az ősgyepet, gondolom nem kis kárt okozva a mikro- és mezofaunában. A kormos, üszkös területen jól kivehetően kanyargott az ösvény előbb a gerincre, majd balra, a hegy tetejére. Az időnként feltámadó szél fel-felkapta a leégett fűcsomókat, s az elszenesedett kökénybokrocskák sem kíméltek bennünket: feketére festették lábbelinket és ruházatunkat. Közben nézegettük a tájat, a szőlőkben mindenütt sürgő-forgó emberek. A hegytetőhöz közeledve egy egerésző ölyvet láttunk körözni, majd mintha leszállt volna az egyik fára. Közelebb érve kiderült, hogy amit szárnypróbálgatásnak véltünk, nem más, mint egy fekete nylonzsák, ami felakadt ez egyik fa tetején. Azonnal a doboz jutott eszünkbe: kétség fogott el bennünket, hogy egyáltalán találunk-e valamit négy hónappal az utolsó bejegyzett találat után. Felérve kiderült: vélhetően a siklóernyősök hagyták el szemetüket, a dobozig még van néhány száz méter.
A láda ott lapult rejtekén érintetlenül; így aztán logoltunk, majd gyönyörködve az ébredő természetben, a rikító virágokban és a madarakban, tovább haladtunk a kis tó felé, ahol egy óriási békatelepet találtunk; jól kivehetőek voltak az ebihalkezdemények. Visszatérőben egy fiatal párral futottunk össze, akik romantikázni kaptattak fel...
Nem az első szőlőlevél számláló ládám a környéken. Egyszer össze kellene adni az összeset, s az első helyes megfejtő jutalma egy finom palack bor lehetne! :-)
Úton a láda felé három lelkes geológussal találkoztam, akik éppen bontották kalapácsokkal a szőlőtőkék melletti utat. Mindenféle szép ásványokat gyűjtögettek. Kedvesen üdvözöltek, bár azt hitték a tulaj vagyok, aki el akarja őket kergetni (úgy láttam tapasztalatból beszéltek). Visszafelé beszélgettünk egy jót ásványokról, ládászásról. Picit hatékonyabb voltam, mint ők, hiszen elmondásuk szerin még el sem értek a tervezett "lelőhelyükre", mivel folyton leragadtak valahol "bányászni".
Jó szerencsét kívántam nekik, s visszafelé már szakértő szemmel láttam meg, hogy útközben hányszor is fordítottak ki egy-egy ígéretesebb követ az útból (ld. fotó). :-)
A kis tengerszem szárazon terült el az őszi tájban.
Prológus:
Nászutunkról hazatérve mindössze pár percünk volt tarcali vonatunk indulása előtt, amikor apu hívott, hogy ők már nagyban ládáznak és éppen egy 9(!) pontos multi első részét találták meg. - 9 pont? - mondom, az igen! Az már egy kicsit fura volt, hogy megkért, nyomtassuk ki a maradék pontokat tartalmazó leírást. Ekkor döbbentünk rá, hogy ez egy sorozat és nem egy multiláda. A lehetetlen küldetés adott: keressük meg őket egy nap alatt! Nem sikerült...
Bodrogkeresztúr utáni állomásunk. Az első pontot hamar megtaláltuk, és a szimmetria gyors felismerése miatt feleannyi idő alatt végeztünk (sajnos a mai nap az idő szorításában telt). Mivel a leírás nálam volt, csak az én számomra volt tiszta, hogy még milyen megpróbáltatás vár ránk. Így kicsit sunyin indítottam a csapatot a hegy felé, de amikor a szőlészeti út végénél megállítottuk a kocsit, még én is elcsodálkoztam. Feltekintve, majd le a GPS-re realizálódott, hogy 260 méter szintkülönbség van köztünk és a láda közt. Nem vagyunk puhányok, de egyáltalán nem erre rendezkedtünk be (utcai cipő, szandál, vékony, de szerencsére hosszúnadrág). A saját nevemben viszont azt mondhatom, nagyon élveztem a mászást, azt, hogy egyre több minden tárul elénk, az autó pedig szépen lassan matchbox-á alakul. Nagyon érdekes, hogy a jelzett csapás végig elérhető volt, pedig biztosan nem sokan járnak erre. Útközben sokféle növénnyel, és egy hatalmas gombával is találkoztunk. A láda ismételten kiváló rejteket kapott.
A második célunk természetesen a tengerszem volt, reméltem, hogy talán lesz még benne egy kis víz. Sajnos nem így lett. A közepén még volt valami kis nedvesség, de egyáltlán nem biztos, hogy nem valami arra tévedő állat "tette" oda. A tómedret azért betarck-eltem, és már fel is rajzoltam a tuhura, az ajánlott útvonallal a ládától. Megtalálható itt.
Nagyon jól esett ez a kis túra, mindenképpen érdemes ide ellátogatni. Délidő lévén a sokkal gyorsabb lefelé út után a helyi kis étteremben fogyasztottuk el megérdemelt ebédünket. Mindenkinek ajánlom a Zempléni tüzes húst!
Köszönjük a rejtést, igazi kaland volt!
Na igen, a dombra vezető út, csak azt tudnám feledni!
Értelemszerűen a szokásos, alkalomhoz illő összeállításomban, azaz szoknyában és szandálban voltam, így prímán össze tudtam szedni a környéken lévő összes apró, ám karcos természetű termést a szoknya csipkéjével, továbbá roppant érdekes, vérpirosba játszó, tartósnak ígérkező mintázattal lettem gazdagabb a lábamon.
De komolyan: most miért kellett ezt tenni a gyanútlan játékossal?
Ahelyett, hogy a Tolcsván lévő figyelemre méltó házakat, nevezetességeket mutatná meg nekünk a rejtő, melyek megtekintését követően borocskával lehetne felüdíteni magunkat.
Azért ez utóbbi is megtörtént, és itt érkezett el a pillanat arra, hogy okításként idézzem Psychét, miként kell a bort okosan, és nem balog módon inni:
"A bor aromája tsak az első nehány kortyban existál. A ki vedeli, tsupán Alcoholt iszik, akkor már zamata indifferens; a bővségesen ivott bornak lelke nintsen."
Picit nehezen érthető, hogy a határozott felhívás és a megadott segédpontok, no meg a turistautak.hu-n is fent levő kimért útvonal ellenére nekiindultok toronyiránt - majd az útvonal járhatatlanságáról panaszkodtok. Ez a hely nem egy könnyed városi virtuális, soha nem is volt az - azonban a leírás nem is ígér ilyet.
Még egyszer:
NE MENJETEK TORONYIRÁNT! Olvassátok el a ládaoldalt, használjátok a műszert, a térképet és az eszeteket!
Köszönjük!
Az első fele könnyen meglett, TOlcsva szép hely, a második viszont eléggé nehézkesen. Mi toronyiránt mentünk, a növények szanaszéjjelvágtak minket. A láda egyébként jó helyen van elrejtve, cssaak a környezet és a megközelíthetőség hagy maga után kivánni valót.
EZZEL MEGVAN A 20. LÁDÁM!
Hááát... Az egész család jött a betonvályú felől. Mivel itt nem találtuk az említett utat - bátorkodnék kijelenteni, hogy azért mert már NINCS ilyen út - ezért dzsungelharcot vívtunk egészen a ládáig. Tényleg elég kemény volt így. Rengeteg a szúnyog. Visszafelé volt valamiféle ösvény, de hát az se segített sokat a ljnövényzet szempontjából. Panoráma az néhol tényleg volt. Összességében viszont azt kell mondjam, az ár/érték aránnyal volt bajom.
Anya üzeni, hogy ebszőlő csucsorokon, és kökénymezőkön kell keresztülvágni. Szabad alsótesteknek annyi. Magassarkú és bikini ajánlott. A gejoláda közelében lévő gyönyörűséges szederbokor gyümölcsei anyukámat kárpótolták mindenért.
Felfelé szemerkélt az eső, de lefelé már verőfényes napsütésben jöttünk. Követtük a keskenyke ösvényt , néztük a GPS-t, hogy meglegyenek a pontok. Jó, hogy volt kamáslink. Kellett. A ládán burjánzott az élővilág, belül rendben volt. Érdemes volt megmászni a hegyet. A faluban a Bormúzeum új helyre költözött, pár házzal lejjebb a másik oldalon egy újszerű sárga épületben van.
Kora reggel indultam a dél Zemplén meghódítására.
Az első pont Tolcsva és környéke.
A nap derűsen indult, bár a meterológia esőt jósolt.
Szép a falu és a ládához vezető út is látványos.
A bokrok alatt ahol a láda könnyen meglett, szúnyogok
hadát riasztottam föl és ezért bosszút is álltak
Egy gyors hegymászás(túracipő ajánlott) után gyönyörködés a panorámában. Az aljnövényzet elég nagyra nőtt, de az ösvény még így is jól követhető volt. A nylon eléggé megviselt, lassan cserélni kell. Köszi a rejtést! Valti
Kellemes időben indultunk ládázni a szüleim erdőbényei nyaralójából. Mindkét pont könnyen meglett. A virtuálisnál az okozott fejtörést, hogy vajon a kis levelek számítanak-e, de ez logoláskor kiderült.
A ládát a betonvályú irányából közelítettük meg. Mivel ennek végénél semmilyen ösvényt nem láttunk, elindultunk toronyiránt. Így kicsit kaptatósabb volt, de többet gyönyörködtünk a tájban. ;-) Közben egy őzgidával is összefutottunk. Az utolsó 500 m-t az ösvényen tettük meg. A horpadásra könnyen rátaláltunk. Kiváncsi lennék, hogy itt milyen illetéktelen megtalálások vannak??? :-)
"Szállásadónk" szerint ugyan Tolcsván nincsenek hegyek, de mi állítottuk, hogy sikerült megmásznunk. A köd miatt itt sem sikerült élveznünk a kilátást. Minden szép zúzmarás volt.
Szép zúzmarás volt minden, tetszett a táj. Felfelé ettünk egy kis kökényt, finom volt:). A láda közvetlen közelében tudtunk gomba cache "jelszót" is készíteni, igaz kicsit kopogtak a gombák:)
A hegyoldalban éppen aszú szemeket szüreteltek. Nagyon macerás egyesével szedegetni a szemeket. A várhegyre a kaptató elég ütős, főleg ha már a 4-5. nyomod le aznap. A kilátás nagyon szép. Elgyalogoltunk a tengerszemhez is, volt benne egy kis víz.
A GCXIIV levezetéseképpen 105 km kerékpár edzés a Hidasnémeti - Gönc - Hejce - Fóny - Regéc - Erdőhorváti - Komlóska - Tolcsva - Hercegkút - Sárospatak útvonalon 1500 m emelkedéssel és 8 ládával. Végre befejeztem GCASZU-t, és a verseny közben kihagyott GCPUVA-t is pótoltam.
Komlóskáról átgurultam Tolcsvára, és a megadott szőlő esővíz leeresztő betonvályú végéig nyomtam, majd elrejtettem a bicót, mert fönt a sűrű kökénybokrok között úgysem tudnám érdemben használni. A bokrok szúrtak, de nem jobban, mint GCERFO-nál, és amúgy is már szinte viszketett a rövidnadrágban lefutott versenyen szerzett sok karcolás a lábamon :-).
A láda felé vezető úton néhányszor halványan kisütött a Nap, és ilyenkor csodálatos kilátás nyílt a környező dombokra.
A faluban a szőlőleveleket többször is átszámoltam, aztán tekertem tovább GCHEPI felé.
Régóta szerettünk volna már a Zempléni-hegységet meglátogatni. Nagyon messze van tőlünk, így mindig halogattuk. A geoverseny remek alkalom volt rá. 3 napot töltöttünk itt. Jó pár geoládát találtunk, s egy mozgó láda is az utunkba akadt. Szép, nyugodt hely, biztosan visszajövünk még.
Mai 8/2, össz.: 288. megtalálásunk. Előbb a ládát cserkésztük be. A falu szélénél egy darabon bementünk autóval a földúton, de tovább gyalog haladtuk, előbb a szőlőföldek között, majd általában jól kitaposott ösvényen a rejtek felé. Segédpontok jó szolgálatot tettek, de visszafelé így is sikerült letérni az útról, ahol kevésbé volt kitaposva. Az út jó kaptatós, de a láda és a panoráma miatt megéri. A láda könnyen meg lett. Nagyon sok kökény van fent a hegyen.
Ezután az első állomás következett. Sajnáltuk, hogy nem lehetett bemenni a templomba.
Pontok: 2. 11:05; 1. 11:50
A kicsi, még bontakozó leveleket ne számoljátok bele, és számmal kell írni.
3/4 Aszuszőlővel és kökénnyel teli gyomorral érkeztünk a ládához, a verseny levezetéseként, ládaleírás nélkül persze. Köszönöm a rejtő segítségét!
Irány GCBoKe
Fogtam!
Verseny után "másnaposan" a betonteknőn végig autóztunk. Onnan caplattunk fel - szerencsére paplanernyő nélkül (az egyik segédpont erre buzdított). Szóval szint volt bőven, de szép lassan csak felértünk. Éppen a visszarejtésnél tartottunk, amikor kesser hangokat hallottunk, már a tengerszemtől jöttek visszafelé. Lefelé még találkoztunk Menőmanóékkal is. A bormúzeum most sajnos elmaradt. A szőlőleveleket viszont többen is megszámoltuk, átlagoltuk.
A harmadik napon ezzel a ládával tudtuk le a reggeli tornát. Először fölmásztunk a hegy tetejére a ládáért, majd a virtuális pontot néztük meg. A szőlők között elég sokáig fel lehet menni kocsival. A szüretelők egy picit talán csodálkozhattak, hogy mit keresünk itt. Hogy ne unatkozzak az emelkedőn, jáspis- és opál-darabokat nézegettem az úton található kövek között. Ahol véget ér a széles út, onnan ösvény vezet fel a tőkék mellett a csúcsra. Fent kicsit fújt a szél. A láda helye egyértelmű volt, így nem kellett keresgetni. Lefelé minőségellenőrzést tartottunk szőlőfronton és engedélyeztük a szüretet. :) A templom mellett megszámoltuk, amit kell, s utána nézelődtünk még egy kicsit a faluban. Mityó kicsit még álmoskás volt ennél a ládánál.
220km-es zempléni és szlovákiai bicajos hétvége, lassan átköltözöm a Bükkből. :)
Korai sötétedések miatt vonattal Miskolctól Szerencsig, majd onnan bicajjal a ládáig.
" - el tudok-e menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyhatom)? " - ideje kijavítani a - jelet :-D
Bicajos találataim egyik legnehezebben megközelíthető ládája volt ez. Hiába a tökéletes leírás, melyet valóban érdemes betartani (nem toronyirányt!).
A kilátás fantasztikus volt, főleg hogy naplementére értem fel. A bicajt a paplanernyős starthelyig toltam fel 25 perc alatt, onnan a ládáig vezető csipke és kökénymezőben a véremet adtam ezért a találatért. :) Még másnap is töviseket húzgáltam ki lábamból. Mindenképpen hosszúnadrágban ajánlott a megközelítés, nem biciklisnadrágban, mint én. ;)
Tüdőnek üzenem, a bicajt itt nehéz elrejteni, én ökör is inkább csak a fotó kedvéért toltam fel, de brutálisan kivette erőmet! Lefele a "jutalmam" egy defekt nélküli(!) 7 perces "utazás" volt. ;)
Ez volt az utolsó boros ládám, nem kapkodtam el, 2 éve kezdtem, de Tolcsva vmiért mindig kimaradt. Ideje lesz összeszednem a jelszórészleteket, mert GCAszu-t is már tavaly júniusban megkerestem, még (akkori) eltűnése előtt.
Az időjárás végre kedvezett a túrázásnak, amit kesseléssel tettünk érdekessé. Ha nincs láda a Várhegyen, nem hiszem, hogy eszembe jutott volna felmászni.
Hinterrel nekivágtunk meghódítani a Zemplént. Eddig begyűjtöttem vagy 70 ládát, de a mai nap volt a legfantasztikusabb! Csodaszép ősz eleji idő volt, a ládák többnyire gyönyörű hegycsúcsokon voltak pazar kilátással, ahova jó kis kapaszkodással lehetett felmenni, így élvezhettem nem csak a természetjárás, de a teljesítménytúrázás és a tájékozódási futás örömeit is. A vezetést is élveztem a gyönyörű tájakon, szép völgyeken és rendezett, virágos falvakon keresztül. 9 ládát sikerült begyüjtenünk az Erdőbénye - Tolcsva - Erdőhorváti -
Komlóska - Sima - Baskó - Abaújalpár - Abaújszántó - Tállya útvonalon. Ez volt a 2. ládánk. Felkocsikáztunk a betonvályu tetejéig, onnan toronyiránt indultunk el a meredek hegyoldalon, de egy idő után sűrű tüskés bozótos állta utunkat, amit jobbról kerültünk meg. Jó kis kapaszkodó volt! Fentről csodálatos volt a kilátás! Az egyik legszebb rejtés!
[wapon beküldött szöveg]
Második, és egyben utolsó ládája ennek a rövid zempléni alkalomnak, sem az időjárás, sem a lehetőségek nem kedveztek a ládáknak, hát van ilyen is. :)
A többiek már elindultak hazafelé, Vejne, Fruzsi meg én felsétáltunk a saras hegy tetejére, útbaejtve az első pontot is. Szép a falu fentről is, a rejtést tuti, hogy véletlenül nem fedezi fel senki :)
A leírásban megadott, hegyre felvezető utat egészen a betonárok tetejéig sikerült tartanunk, onnan elvesztettük a fonalat. (Most már sejtjük, hogy ott nem balra, hanem jobbra kellett volna fordulni) Így jobb híján maradt a toronyiránt vezető út, keresztül a dzsindzsán. Nem volt könnyű, enyhén szólva. Nem elég a meredek hegyoldal, a rengeteg szúrós növény, de 30 fok felett volt a hőmérséklet és a fejünk is leolvadt, mire felértünk. Persze megérte.
6 napot töltöttünk a Zemplénben, ez volt az első láda, a tolcsvai. Mint általában, töksötétben jöttünk le a hegyről. Itt jöttem rá, hogy a kamásli és a fejlámpa egyáltalán nem hülyeség, nagyon hasznos dolgok. A kamásli már késő volt, jó sok a kökénybokor. A mezőgazdasági gép-parkoló mellett egy selymes fekete cicával lehet barátkozni.
Sajnos a tengerszem csontszáraz volt.
Zempléni rövid nyaralás-ládászásunk első ládája, Tolcsvai szállásunk apropóján, könnyű kis esti kiruccanás, szokás szerint napnyugtára időzítva a ládafényképezést...
Szép hely, klassz kilátás, szívesen visszatérnék, főképp tavasszal, hogy a tengerszem is nevéhez híven funkcionáljon...
Pétörékkel. A kovácsoltvas szőlőleveleket még lelkesen megszámláltuk a két fiúunokával. Utána megkíséreltük a feljutást is, de nem fogadtuk meg a rejtő tanácsát: toronyiránt indultunk el a "betonút" végétől, hogy kb. 300 m-re a ládától feladjuk. Nem érdemlünk megtalálást, viszont a fülledt, borongós időben legalább jól megizzadtunk. Persze, gyönyörködtünk is.
Hetek óta egy szem eső sem esett, de a zempléni ládázásom utolsó napján nem volt hozzám kegyes a természet. Boldokő és Regéc várát is szakadó esőben néztem meg, majd jött a GCErFo. Ez még nem is volt olyan problémás, mert bár esett, de viszonylag könnyen meglett. A tolcsva láda viszont már nem, hiába mentem fel, végül "lemosott" az eső a hegyről. A ládától kb. 50 méterre fordultam vissza, mert látni már semmit nem láttam és GPS se jeleskedett.
Mivel a fényképzeőgépet sajnáltam kivinni az esőre, ezért az autóban maradt társak csak akkor tudtak egy felvételt csinálni rólam, amikor már lefelé jöttem. Talán ez is elég bizonyítéknak. Az első ponttal nem volt gond.
Mai ládázásunk 5. állomása. Elég jó kis séta volt. Az ösvényeket és a tengerszemet is megtaláltuk. Sajnos víz nem volt már benne. Nagyon kemény szél fújt! A tetőn ahogy megszünt a szél egyből melegünk lett.
Horpadás=bokrokkal körbevett mélyedés!
A géptároló bal oldalán parkoltunk. A betonban föl, majd az úttalálkozási ponttól irány tovább. A meleget olykor enyhítette egy kis szellő. A nagyobb köveknél megállapítottam, itt még nem lenne elég furmintos a láda. Nagyon jó volt a hegyen, a rejtek príma, a kilátás egész úton csodaszép. Fogyasztásunk a nap folyamán egy kávé, fél liter ásványvíz volt,- míg egy szendvicset beburkoltunk, a kocsink körül egy sereg fecske parádés násztáncot mutatott be. A virtuális pont is szép, a mellette levő templomba egy autónyi virágot hoztak a holnapi ünnepre.
Érdekes nap volt! Legérdekesebb, hogy mi visz rá egyébként kezelésre nem szoruló személyt arra, hogy a legnagyobb hőségben, józanul, felmásszon egy K meredek hegyre. Na fent már azért kezelhetőnek minősítettem magam. :-)
A furmint Tolcsván egyébként kiváló, sőt az aszú sem rossz, bár ma nem sikerült utánpótlást beszerezni, a mindig nyitva tartó pincét háromszor is zárva találtuk! :-(
Mivel minden nap mégsem lehet vihar vagy eső, hát ma nem is volt - legalábbis nem kapott el bennünket, csak kicsit fenyegetett. Nahát, ennek a fenyegetésnek köszönhetően kerestük fel az Ős Kaján nevű kajánul különleges (és drága) vendéglőt Tolcsván. Hogy mi lesz egy jobb sorsra érdemes (?) zenekar tagjainak a sorsa, az is kiderül itt. Nekem a Bizottság annak idején jobban tetszett, de kétségtelenül meghökkentőek a képzőművészeti alkotásaik is EfZámbóéknak, bár azért nem annyira, mint a Bizottság "zenéje" volt anno, Koko művésznővel az élen... A lényeg azonban az, hogy mivel nem jött eső, boldogan felrohantunk a tűző napon a ládához. Csudás élmény volt, a hegy hangulata tihanyi vulkanikus dombokon való gyerekkori bolyongásaimra emlékeztetett (csak itt nagyobbak a méretek). Önfeledten szedegettem az útról a szebbnél szebb kavicsokat, csodáltam a köveket, kilátást, mindent. Ezen a zempléni ládázós úton nem is tudom, hogy ez volt-e a legjobb élményem, vagy az abaújszántói kálváriás csúcs. Bármelyik is, a köszönet a The Goonies-é!!! (Lesznek hamarosan képek is!)
Miután vettünk bort hazavinni, nekiindultunk az utolsó előtti akadálynak a bokaji tortúrában. Felautóztunk ameddig csak lehetett, aztán egyenesen felfelé a csúcs irányába. Az előző logok miatt nehéz túrára számítottunk, de azért annyira nem vészes. Visszafelé meg még őzikét is láttunk.
Pataki pattogás 13/9
Reggeli előtti második láda. Mentem én az autóval amíg csak lehetett, de sajna igen hamar elfogyott az út, legalábbis az én izmaim és tüdőm képességeihez mérten. Miattam kár volt beleírni a leírásba, hogy ne torony iránt közelítsek, eszembe sem jutott volna, még a gerincen futó, lankásabb ösvényen is csak lassan, pihegve, megálldogálva bírtam felvonszolni hájas testemet. A toronyiránti megközelítésről még csak annyit, hogy a másik irányban ejtőernyősök használják elugrási pontként...
A kilátás kárpótolt volna mindenért, de a szemembe patakzó izzadságtól nem sokat láttam, örültem, hogy a logbookba bele tudtam karcolni a nevemet, és már indultam is vissza, még előttem állt a másik pont, a fürdés, a reggeli, 8.30-ra meg már várt a csoport Saújhelyen...
A hegyről lefelé gurultamban ért az asszony telefonja, megvette a borokat, amiket rendeltem!
Azért így szép az élet, a teremtés koronája a hegyen élvezkedik, míg az oldalborda görnyedve cipeli haza az estére benyakalandó nedűt...
(Viki, Geri, Krisz'), TZ
(UI: Ha több megtalálásom nem lenne, akkor az asszony elolvasta ezt a logot, és megölt eng...
bortúra 6/10
felszállt a köd mire felértünk a várhegyre, szuper kilátás, jól járható ösvények. még az eleinte morgolódó gyerekek is le voltak nyűgözve... Azért a lendület elfogyott a végére, így a sorozat hátralévő részei egy következő alkalommal lesznek felkeresve.
Dzsalasz, Ildikó, Helka, Virág, Soma
Bár azt hittük, már túl vagyunk a nehézségeken, ez lett a legbrutálisabb pont.
A "bobpálya" tetejénél parkoltunk, onnan szokás szerint nyílegyenesen, szinte futásban, hogy még a teljes köd leszállta ill. sötétedés előtt meglegyen ez a pont is.
Kb. a kocsi és a csúcs közti félúton vad csipogás jelezte, hogy a PDA lemerült. Gyors kikapcs, és még nagyobb iramban fel a csúcs felé.
A csúcson alatt új próba, és sikerült feléleszteni egy kicsit, de még mindig 100 métert mutatott. Innentől futás a célig megint csak fölfelé. Miután kb. 10 méteres pontosságot elértünk, teljesen lemerült. Itt a rejtő segítségét kellett kérnünk, de meglett. KÖSZI!!!
A visszaút is durva volt, rohanás le, hogy még az utolsó nem multi pont is meglehessen, és ne bukjon a 10-es bortúra. A kocsi közelében egy orvvadász hurka kapta el a lábam, hogy legyen még egy kis kaland. Ezt tönkretettem, de úgyis tesz ki újat.
Pusztavár előtt kerestük meg ezt a ládát, mindjárt kész a Tokaji sorozat! Úgy emlékeztem az első ponton már voltam, de nem találom a képeket ezért még visszatérünk! Kellemes túra volt a szüleimmel, kár hogy az idő nem volt az igazi. Először elindultunk toronyiránt, majd 40 perc dzsindzsaharc után vissza a kiindulási pontra. Wap-os instrukciók után meglett a jó út, onnan már egyszerű volt. Köszi Guess Who :-)
Igényes multi, profi kidolgozás. Bár nem tudtam az összes tervezett boros ládát meglátogatni, az eddigiek nagyon tetszettek.
Mai legkeményebb megtalálásom. Gyors számolás az első ponton, aztán irány a hegy! A szőlők közti betonvályú nekem is megvolt, kiautóztam a végéig. Ott beöltözés, indulás. Kellemes caplató, finoman nyit, majd bedurvul, mosolygósan enyhül a végére. Bandukolás közben - úgy félúton - láttam szép lassan begomolyodni az esőfelhőket a hegyek közé. Dehát innen az ember már nem adja fel. El is kezdett esni, úgy közepesen. Esőkabát szorosabbra húzva, s tovább fel. Nem is áztam volna el, de a növényzetről sikeresen begyűjtöttem a vizet a nadrágommal, a bakancsom is jól beázott emiatt. Vidáman cuppogva érkeztem a ládához, a fákról nyakamba csorgó esővizet már nem is éreztem...
A tengerszemet érthető okokból most kihagytam, pedig biztos kapott most utánpótlást.
A sorozat második legnehezebb ládája. Nem szoktam megállni a felfelé vezető úton de itt nem is számoltam hányszor álltam meg. A környezet nagyon szép, az ösvény is egyértelmű. A csúcsról a kilátás is nagyon szép.
A logokból itélve valami totál-brutálra készültem. Hát nem az. Autóval felmentem a szőlők végéig, ott abban a beton "bobpályán" Innen csak 700 méter, igaz kicsit combos, de azért nem olyan vészes. Indulás után 10 perccel már logoltam. Gyönyörű a kilátás! Ez az egyik legjobb boros láda! A faluban gyorsan begyűjtöttük a másik jelszórészt és már indultunk is tovább Erdőbényére. Köszönjük a rejtést!
Húúúú!- Nekem ez meredek volt, de hősiesen megmásztam!
Nem árulom el, hogy hol is csorgott a víz rólam.
A gyönyörű panorámára hivatkozva meg lehetett állni lépten-nyomon, így kipiheghettem magamat.
Nem csalódtunk a geuss.who ezen ládájában sem!
Elképzeltük ezt a mászást 40 c°-ban, hát nem egy leány álom, mi 20 c°-ban is megizzadtunk:) Azért szuper volt!
A tengerszem nem a szebbik arcát mutatta nekűnk, alig volt benne víz.
A kilátás is jó volt (-párás idő).
Ez igen én Sárospatakon lakom nem meglepő a környéken a nehéz terep nagyokosan a könnyebbik utat választottam fel a szőlőközött és onnan gyalog. !!! Netegyétek ugyan ezt !!!! felfelé még csakcsak, de mikor a meredek végére értek én kiköptem a tüdőm aztén jól jegyezzétek + merre mentetek fel mert a vadállatok kis trükkös csípásokat csináltak minden felé könnyű a rosszat követni. De amúgy nagyszerű kis túra volt. És vigyázzatok azokkal a szúrós növényekkel nagyon tudják a dolguka 3-4 védelmi vonalon kell magad átküszködni h a ládához érj sok szeremcsét mindenkinek!!!!
A Tolcsvai Bornapokhoz illően felöltözve vágtam neki -én barom- a hegynek, ráadásul először toronyiránt próbálkozva. No meg is lett az eredménye...eddigi legextrémebb "túrám" volt....
Természetesen miután leértem, az első a ruhacsere volt, majd csak ezután merültem bele, vagy el? a következő túrámba, a pincék látogatásába....
Már másodjára látogattunk el a Bornapokra, nagyon tetszik nekünk, mindenkinek ajánlom, nem csak azoknak, akik szeretik a bort!
dranny
Kemény túra. Ketten voltunk Gyulával. A felfelé vezető úton a gerincig nem leltünk kitaposott ösvényt. Magán a hegyen a vaddisznók több tucat ösvényt tapostak. Ami közte van, az szerintünk 4es nehézség. Tán puhányok vagyunk. De - megéri. Este kenegettük népművészeti karcolásokkal teli végtagjainkat.
Regéc-Regéc gyalogos körtúránkat követően úgy gondoltuk Ironman-nel, hogy ez a láda még belefér a napba. Felfelé araszolva a domb nyugati oldalát és a fejemet csak úgy perzselte a nap. Azt hiszem, ez volt az első olyan pillanat, amikor azt éreztem, tényleg itt a nyár. Eleinte út, vagy ösvény nem nagyon volt kivehető, ami igen, az talán azoknak a társainknak a nyoma lehetett, akik a láda jegyzetfütebéte írt logjuk alapján előző nap jártak ott. A gerincen már van ösvény, ami - fura módon - rendszeresen használtnak tűnt, talán a helyiek által, mert nem a rejtekhez vezet, hanem elhalad mellette, tovább a tengerszem felé.
Fentről a panoráma CSODASZÉP! Legutóbb az abaújszántói rejtés helyszínén voltam ennyire elragadtatva attól, amit láttam.
Szerencsére a ládát rögtön sikerült megtalálni, ami nagyon jó volt, mert nem vett el sok időt az igazi ajándéktól: a kilátás élvezetétől. Ezer köszönet érte a rejtőnek!
Regéc környéki túra után Saldarral "futottunk" föl a ládához. Laci rendes volt, adott egy kis előnyt, hogy GPS nélkül boldoguljak. Hát ez nem jött össze, amikor visszafelé jövet (a hegytetőt jelző követ elnéztem) bekukkantottam a mélyedésbe, már logoláshoz készülődött :-)! A kilátás itt is szép, sőt gyönyörű és ami nekem fontos: a növényzet is eredeti. Egyébként már vagy 15 éve szeretnék fölmenni a hegyre, most végre sikerült, köszönet érte!
Napsütéses időben küzdöttem le a dombot, jól meg is izzadtam. A nejem félúton visszafordult. Szép hely, a kilátás gyönyörű volt. Szép virágokat lehetett fotózni. Köszönjük a szép rejtést.
Húsvét vasárnap érdekes látvány voltam. Jöttek a misére a hívek, én meg turistafelszerelésben számoltam a leveleket...
Sajnos pocsék időt fogtam ki, nem tudtam a kilátásban gyönyörködni.
Ládaellenőrzés, a törött fedelet cseréltük, kapott ajándékokat is, egyébként minden oké. :)
Sajnos várható a tavalyihoz hasonló égetés, így igyekeztünk csak kövekből kialakítani a rejteket. Kérünk mindenkit, hogy csak a felső két kisebb zárókövet emelje fel, a láda így már kivehető, nem kell szétbontani a kőbölcsőt. Köszi!
A tengerszem most igen remek állapotban van, mindkét tó teli vízzel, békákkal és békapetékkel. :)
Szép hely ez, mindig is tudtam, hiszen a közelben voltak szőlőink. 3, 5, 7 és 10 éves trónkövetelőből és három "öregből" álló csapatunk a betonút végén parkolta le a kocsikat, majd a javasolt útvonalon érte el a tetőt. Kis pihenés és logolás után úgy gondoltuk rég látott borházunk felé indulunk tovább, de a természet tudja, hogyan vegye vissza, ami az övé. Az erdőben már csak a kőgátak jelzik, hogy valamikor itt is szőlőművelés folyt, útnak nyoma sincs. Sikerült pár karcolással megúszni az ereszkedést. Értjük, miért nem ajánlott toronyiránt menni, ill. jönni. :)
Ami érdekesség még, hogy a hegyen egykor kolostor is állt, melynek falait aztán a lakosság belehordta a tengerszembe, így előzve meg, hogy a delelőnek használt területen a falu jószágai belevesszenek a kráterbe. (Legalábbis nekem így mesélték)
A láda elég rossz állapotban van, teteje törött. Sajnos nem volt nálam zsák, pedig azt is cserélni kellene. A rejtés alapján elképzelhető, hogy "illetéktelen" is megtalálta, bár hiánytalannak tűnt a tartalma.
sötétben lámpával [wapon beküldött szöveg]
Igy jár az ember, ha töbszörössen is elszámolja magát mikor randit szervez. Egyrészt nem vettem figyelembe a távolságot ami közelebb volt mint legutobb, másrészt nem vettem figyelembe, hogy a nap egyelőre egyre később kell fel, igy aztán a a napfelkelte lemaradt a randinkról.:-) A leveleket még mult csütörtökön összerszámoltam, igy mára csak a dobozka maradt. Előkotortam az autóból a fejlámpámat és utnakeredtem, talán elemet kellene cserélni benne, mert még el se értem a ládát már megadta magát. Addigra azért észrevehető jelei voltak a közeledő napfelkeltének mert nem vaksötétben kellett végigbotorkálnom. Végül is a jelszó második részét a fotomasinkától tudtam meg, mert a szabad szemes olvasáshoz még azért sötét volt.
A boros helyszínek közül nekem talán Tolcsva tetszett a legjobban. Az Oremus pincészet nagyon tetszett, talán elfogult is vagyok, mert nekem az ő boraik igen bejönnek.
Zempléni bortúra, hétvégi 17 ládából az 1.
Mint borkedvelő, és megátalkodott fehérbor-ivó, örömmel fogalkoztam e sorozattal. Egy részét tavaly december végén látogattam meg, a maradékot most. Apró érdekesség, hogy a hétvégi túrán kétszer is behívtak egy koccintásra a pincegazdák, de egyszer sem valamelyik tokaj-hegyaljai ládánál, hanem a Fekete-hegyi kilátónál és a Varbói kilátásnál. Nagyra értékelm a sorozat kitalálásának ötletét, a megvalósításba fektetett gondot és munkát, valamint az óriási ismereretanyagot. Ehhez képest jelentéktelenek egyes jelszóképzések fonákságai - bár azért lehetne tökéletesíteni rajtuk. Némelyik csak jó látási viszonyok között olvasható.
Még sötétben vágtam neki. Probléma nélkül jutottam fel és találtam meg a ládát. Szép kilátású hely. Lefelé kezdett virradni. Csak a szőlőlevél-számolgatást nem szerettem, el is vétettem.
A falu már sokkal jobban tetszett, mint Erdőbénye. De itt is a már már ismerős guess.who ládák.. Menj és keress valami objektumot, számold meg rajta a szőlőlevelek számát, utána keresd meg a környék legmagasabb hegyét, és mássz fel a ládáért! :)! Mi a 2. segédpontot megközelítettük kocsival betonúton 250 m-re, ott csatlakoztunk az ajánlott útra, és onnan mentünk fel. Sajnos olyan nagy volt a köd, hogy nem volt jutalom a mászásért, mert a szomszéd fát éppen, hogy láttuk odafenn. Visszafelé még szőlőt is szemezgettünk, még találtunk, és meglepően jóízű volt. A jelszó első része csalóka, mert így szól: számold meg a levelek számát, de a kislevél is levél, pedig az nem számít bele. Sokat szöcskéztünk vele míg sikerült!
Valamit elrontottunk a jelszóval, és nem fogadja el. Pedig jó lehet, mert GCASZU-nál elfogadta ennek a ládának a jelszavának első és utolsó karakterét. Nem értjük.
11.01 19:47
Azóta megtudtuk a hiba okát. :)
A templom nagyon tetszett. A szőlőlevelek száma csak második közelítésben (a legkisebb nem számít) egyezett a kivánatossal.
A falu utolsó házánál hagytam az autót és a javasolt útvonalon könnyen felértem a gerincre. Innen már nehezebben haladtam, azaz gyakran meg kellett állnom pihenésképpen gyönyörködni a panorámában. Az ösvényt többször elvesztettem, de azután mindig előkerült valahonnan. A rejtekhelyet könnyen megtaláltam, majd meglátogattam a ráadásnak javasolt dagonyát is.
Naplemente környékén értünk fel, a kilátás valóban pazar volt! Érdemes lett volna megfogadni a "ne menjetek toronyiránt" tanácsot! Hosszúnadrág ajánlott!
Nagyon fincsit sétáltunk, jól átmozgattuk az autózásban elernyedt popsinkat:o). Megnéztük a "vadfürdőt" is, alig akadt benne némi víz...
A templom régi jó ismerősünk: egy korábbi zempléni kirándulásunk idején még a harangtoronyba is felkísértek minket... élmény volt a vénszagú fagerendák között gyönyörködni a hatalmas öntvényekben...
Köszönjük, Imik
Egy újabb tokajis láda. Jó volt látni, hogy hány nagy cég készít jó borokat. A tengerszem viszont talán túlzás, mi inkább nem ott pihentünk.
Ricsi, Kati
Pataki nyaralásunk harmadnapján. Mikor még a faluban voltunk, nem esett ... Kicsit problémáztunk a templomok vallásán, mert nem egészen a hivatalos jelképet viseli a római katolikus. Az Oremus birtokról csak a gazdagság jutott eszünkbe - a hercegkúti sokkal szimpatikusabb volt. Aztán irány a Várhegy a betonteknő végéig autóval. Onnan alig látható ösvényen fel a nyeregig, majd ott a gerincen végig a gyalogösvényen. Csak közben féltávon eleredt az eső. Az esőkabát fel, de nem jó, mert alatta leizzadunk, ami ugyanolyan nedves. Így én csak az eső alatt bandukoltam, lihegtem, szuszogtam. De felértünk, a csúcspontot megleltük, onnan hamar a ládát. Van tüskétlen bejárat is a ládához. A tengerszemet megtalálni egy kissé nehezebb volt, de az is meglett. Igazi kellemes piknikezőhely, látszottak is némi régebbi tábornyomok. Szerencsére szemét sehol. Persze mire leértünk a hegyről, az eső elállt, csak a Tolcsvát körbevevő hegyek füstölögtek. [gps nélkül]
befi
Sajnos a tengerszem kiszáradó-félben volt, de ezen kívűl szép a hely. Környékbeli származásúként Tolcsván sokat jártam már, de a hegyre még sohasem másztam fel.
dc3, kosárfonó és Kyra társaságában.
Végletes egy láda. A falu közepén, a semmitmondó keritéses szölölevél számolgatástól a jó kis mászással elérhetö panorámás ládáig tart. Szakadó esöben, idönként kitisztuló panorámával hóditottuk meg a falu felett magasodó hegyoldalt, ami a ládát rejtette. Könnyü találat hogy-hogynem ismét egy csipkebokor tövében.
A szölöültetvényeket kerülgetve jutottunk vissza az autóhoz. A nap többi része a cipöben történö cuppogás jegyében zajlott.
Becserkelve! [wapon beküldött szöveg]
Kyra és radpeter társaságában.
Borzasztó időben, szeles és helyenként szakadó esőben.
Az első pont környéke szép, méltó a helyi borkultúrához.
A második ponthoz a már részletezett időjárási körülmények között baktattunk fel. A végére már egy kicsit elfogyott a szusz.
De megérte. Persze rendesen eláztunk. Mégis nagyon tetszett. Szépséges növényeket láttunk a hegyen. Az egész igen-igen jó kaland volt.
Második próbálkozásra lett teljes a jelszó, (közben kiderült, hogy mégsem, mert valami oknál fogva nem fogadja el, vagy nem jól írom be?!) mert először csak a ládát kerestük meg és útban hazafelé, kellemesen elfáradva jöttünk rá, hogy a szőlőleveleket elfelejtettük megszámolni. No de most hétvégén pótoltuk a hiányosságot.
Tolcsva fölötti hegyen sok érdekes növényt láttunk, pl. árvalányhajat és különös pozsgásokat.
A kilátás pazar, többször megpihentünk a hőségben és gyönyörködtünk a tájban.
A rejtés megtévesztett, mert egy kidőlt fát kerestünk, helyette egy kb. 70 cm -es korhadt fadarab takarta a kőrakást.
Az elöttünk járóknak csak megjegyzésként három iskolás csemetével tettük meg az utat, de nem nyilatkoztak negatívan, sőt inkább rácsodálkoztak a már fentebb emlíett pl. árvalányhajra, vagy arra, hogy Nyíregyházáig elláttunk szabadszemmel is. A koromról annyit, mindig olyan ruhát veszünk fel amiért nem kár ha esetleg kiszakad, hiszen nem a flaszterre készülünk, hanem az erdőbe, ahol koszos lesz kiszakadhat stb.
Egyszóval én örülök, hogy eljutottam ide is, amit a láda elhelyezőinek köszönhetek. Csak azt sajnálom, hogy a tengerszemről később olvastam. No de majd legközelebb.
A láda megkeresését már terveztük egy ideje, de megvártuk amíg száraz talajon lehet közlekedni. Sajnos a sorozat más ládáinál már sok bajunk akadt a sárral. Néha elég elkeserítő helyzetbe kerültünk. Most viszont ragyogó napsütéses időben vághattunk neki a dombtetőnek. A leírásokat követve hamar rátaláltunk a megfelelő útra. A pusztító tűzvésznek szinte nyomát sem láttuk, de azért óvatosan kerülgettük a bokrokat. A dombtetőn csodálatos panoráma tárult elénk. Érdemes volt felmászni erre a helyre.
A hétvégén ládaellenőriztünk, és megtaláltuk végre a fennsíkon, a doboztól 1-200 méterre, szintben, északi irányban levő aprócska tengerszemet:
N48° 18.3074'
E21° 27.6097'
375m
Akinek van kedve a doboz megkeresése után kicsit megpihenni, az feltétlenül sétáljon el eddig a pontig! :) A tó egyébként nem túl nagy, abszolút nincs kiépítve, emberi jelenlét nyomai sem láthatóak (valószínűleg azért, mert nemigen vannak halak a vízben), így egy fél órás nyugodt, csendes üldögélésre igencsak alkalmas hely...
Ezúton szeretnénk újra megkérni minden jóérzésű kessertársunkat, hogy NE közlekedjen toronyiránt a hegyoldalban! Jelenleg több védett növényfaj is virágzik, nem szeretnénk, ha a taposással okozott kár miatt meg kellene szüntetni a ládát. A leírásban megadtuk az aránylag könnyen leküzdhető útvonal segédpontjait, kövessétek azt az ösvényt inkább. Köszönjük!
A miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola túracsapata megtalálta a ládát.
Egy két napos portyán voltunk a Zemplénbe.
Az első nap Mogyoróskáról felmentünk a regéci várba, majd a Huta-völgyön át Komlóskára mentünk. Ott szálltunk meg.
Másnap felmentünk Komlóskán a Puszta várba, ott megkerestük a ládát, majd Tolcsva felé induktunk.
Gyönyörű szép ez a település.
Az idő ragyogó volt és a hegyre felfelé menet a friss tavaszi napsugarak egy kicsit meg is fogtak minket...
Páran nyavajogtak felfelé, de ha valahova, akkor ide megéri feljönni.
A szőlőhegyek innen fentről csodálatos látványt nyújtanak!
A dolgunk elég sietős volt, mert lefelé ki kellett lépnünk, hogy elérjük a buszunkat...
(Sajnos utólag derült ki, hogy pár tagunk, akikre rá volt bízva a láda visszarejtése, valószínűleg nagyon bunkók voltak...)
A szőlők között álltunk meg az autóval aztán torony iránt fel a hegyre. Hát rendesen megszívtuk, mert tüskés bokrok tömkelege állta utunkat. Több sebből vérezve értünk a csúcsra. A kilátás jó lenne, de a felperzselt hegy elég bizar látványt nyújt. Lefelé aztán könnyen megtaláltuk a helyes utat.
Tokaj környéki ládázás 3/5
A faluban lévő első pontnál érdemes egy kicsit elidőzni, jó látni, hogy ilyen vállalkozások is vannak. A borászat valódi nagysága igazán csak a ládát rejtő hegy oldalából érzékelhető. A ládát nem az említett ösvényeken, hanem toronyiránt közelítettem meg. Így a terep nehézsége meghaladja a leírásban szereplő 3,5-öt. A hegyoldalon nemrégiben bozóttűz pusztított, mindent csupa korom, elszenesedett fű borított. A láda is a tűz áldozatává vált. Szerencsére a rejtő a közelben tartózkodott és láda is volt nála, így megtörtént a láda újratelepítése is az eredeti helyen.
Barbi, Zoli
A láda sajnos megsemmisült! NZ0406 kollega telefonált szombaton, hogy ott van a rejteknél, de az egész hegyoldalt leégették, és bár a doboz körüli üreg megúszta, valami szikra a rejtekbe is eshetett.
Mivel a környéken voltunk éppen, így meglátogattuk a hegyet, NZ-ékkel együtt visszamentünk, és szomorúan láttuk, hogy hiába volt kőből a rejtek, a ládából semmi nem maradt, egy golyóstoll rugóján, egy lámpa izzóján, egy marék összeolvadt műanyagon és két marék hamun kívül. A legszomorúbb, hogy a logbook is odalett, minden bejegyzésével együtt. :( Nyugodjék békében.
Szerencsére volt nálunk egy pótláda, füzet, meg némi ajándék, így ott helyben újratelepítettük, azaz továbbra is kereshető (a szegényes "kincsekért" elnézést!) a régi helyén.
Mindemellett a hegyoldal leégése rengeteg védett hegyi kökörcsint is elpusztított (10.000 Ft darabja!), és valószínűleg a hegylábi orchidea populációk is megsínylik.
Délutánra még a heggyel szembeni fenyvest is begyújtotta valami "intelligens", ott töltöttük az egész estét oltással, a helyi erdész, önkéntes tűzoltók, majd tűzoltók társaságában. Remek program volt. :(
Köszönet illeti természetesen NZéket, akik egyben az újratelepített láda első megtalálói is lettek. :)
Ab start vásároltam 2 liter édes furmintot (600 Ft/liter), és egy kis kóstolót, hogy legalább mihul tudja, miről is van szó ennél a ládánál. :-) Nekem még hosszú vezetési nap volt hátra. :-( A r.k. templom fantasztikus, főleg a tornya, és a mellette álló épület - az itteni híres borászat főhadiszállása - is nagyon elegáns. Nyilván jó is az együttműködés a két cég között, hiszen a templomban a latin nyelvű mise közben többször is elhangzik: "Oremus...." :-))
A ládához való fölkapaszkodás ebben az idényeleji formámban eléggé vontatott volt, többször meg kellett állnom a panorámát csodálni, de végül is Mihul után néhány perccel jelen lehettem a láda megtalálásánál.
Jó kis mászás volt:-) A javasolt útvonalon a betonteknőn át közelítettünk, aztán át a bokros mezőn. A völgyben köd volt, a csúcson napsütés. A faluban beszereztük a borszükségleteinket:-)) Nagyon fogy....