Wap-barát:
Három pontos multi, az első pontja a Csokonai szobor, a Kálvin téren
N 47° 31,991' E 21° 37,539' 125 m [GCCSVM-1], a szobron szereplő évszámok közül a nagyobb utolsó számjegye a jelszó utolsó karaktere.
Második pont a költő szülőháza
N 47° 31,860' E 21° 37,209' 121 m [GCCSVM-2]. Itt a jelszó utolsóelőtti karaktere lesz meg, mégpedig az emléktáblán lévő évszámok közül a legnagyobbnak a 3. számjegye.
Az utolsó pont, Csokonai sírja, ahol egy fa odvában találjátok a ládát.
N 47° 31,856' E 21° 36,318' 81 m [GCCSVM-3].
Az ebben lévő jelszórészlet után írva a megadott sorrendben a két említett számot, kapjátok meg a teljes jelszót (tehát a jelszóképzés sorrendje: Láda; Szülőház; Szobor).
-----------------------------------------------------------
Fontos infó! A láda 2015.08.09-én
Tapiapi segítségével újratelepítve és feltúrbózva a
Ládacsere program keretében. Ezúton is köszönöm az Egyesület és Tapiapi segítségét, reméljük ez a láda sokáig bírja:)
-----------------------------------------------------------
Mindenkit megkérek, hogy körültekintően logoljon, mert elég forgalmas környék, s szeretnénk, ha a láda hosszú életű lenne. Köszönjük!
Ha mégsem sétálnátok a síremlékhez,
N 47° 31,949' E 21° 36,318' 116 m [GCCSVM+Parkoló]
-----------------------------------------------------------
Az összes debreceni és környékbeli geoláda pontjai egyetlen nagyítható térképen, mely a
www.geocaching.LAP.hu támogatásával jött létre:
Debrecen és közvetlen környékének összes geoláda pontja Google Maps térképen
-----------------------------------------------------------
Csokonai Vitéz Mihály 1773-ban született Debrecenben. Apja borbély-sebész, korán meghal. A debreceni Református Kollégiumban tanul, 12 évet töltött itt, diákként és tanítóként is népszerű volt. 1795-ben zárul be előtte a kollégium kapuja. Kizárását fegyelmi vétségekkel indokolták, politikai színezetű rebellis hajlamait csak sejteni lehetett.
Debrecenből Sárospatakra ment jogot tanulni, ezt a tervét azonban hamar feladta.
1796-ban Pozsonyban, az országgyűlésen próbált mecénást találni magának. Lapalapítási kísérlete, a Diétai Magyar Múzsa azonban kudarcba fulladt. Következő állomáshelye Komárom volt. Itt ismerkedett meg szerelmével, Vajda Júliával, kit verseiben Lillának nevezett. Amíg állást keresett, Júliát férjhez adták. 1799-ben segédtanítói állást kapott. Egy évet töltött itt. Élete ezután kudarcok sorozatává vált. Az irodalmi életbe nem tudott beilleszkedni. 1804-ben Rédey Lajosné temetésén búcsúztatót mondott, erre írta utolsó nagy művét. Megfázott és tüdőgyulladást kapott. 1805. január 28-án meghalt.
"Az 1830-as években Csokonai-síremlék felállítását kezdeményezte a város, de Cserey Farkas és Kazinczy Ferenc már 1806-ban meghirdette a gyűjtést. Kazinczy klasszicista gúlát javasolt, ezzel a felirattal: "Árkádiában éltem én is" azaz a múzsáknak szentelt kies helyen. A debreceniek azonban nem így értették az Árkádia szót: e hely ugyanis eredetileg kiváló - elsősorban szamaraknak alkalmas - legelőjéről híres. Ez indította meg az "Árkádia-per" néven ismert áldatlan viaskodást Debrecen és Kazinczy között. Az Árkádia-per elodázta az ügyet Kazinczy halála utánra. 1835-ben Vecsey József néptribun és Péczely József professzor kezdte meg a gyűjtést, s 1836-ban már állt is a Hatvan utcai temetőben Beregszászi Pál kollégiumi rajztanár vasgúlája, amely a kollégiumi diákok (többek között Arany János), professzorok és még háromszáz debreceni ember által adományozott 2321 forintból jött létre.
1836-ban állították fel az 5,7 méter magas és 75 mázsa súlyú öntöttvas síremléket a Hatvan utcai temetőben, melynek területét 1700 nyarán jelöltek ki.
A sír irodalmi zarándokhely lett. Petőfi Sándor Debrecenbe utazván ezt jegyezte föl 1847. május 14-én kelt "Úti levelé"-ben: "Este felé értünk Debrecenbe. A temető mellett jöttünk el, hol Csokonai pihen. Hamuszín fátyolként lebegett az alkonyat köde a költő fekete vasszobrán; szemeim oda tapadtak, és mélyen gondolkodtam arról, ha majd más utazó fog így gondolkodni az én sírom mellett."
A vasgúla békésen állott közel egy századig Csokonai sírján. 1913-ban újították fel először. 1931-ben - mint Kardos Albert írja- felbukkant az a gondolat, hogy az új köztemető megnyitásakor oda kell átvinni Csokonai vasgúláját is. A debreceniek a helyi újságokban megvétózták a tervet: "A Dorottya utcában nem kell mást tenni, csak azon a helyen, ahol az évszázados sír áll, nem építenek majd házacskát a 300 négyszögöles telken, hanem megmarad szép park közepén a síremlék." A sírt többet nem bolygatták, sőt a síremléket 1938-ban átfestették és parkosították környékét.
Kardos Albert leírása szerint 1968-ban ismét felmerült a Csokonai-síremlék áthelyezésének ügye, de ez a terv is szerencsésen füstbe ment. Úgy vélem -írja- a debreceni Csokonai-kultusz egyik kikerülhetetlen teendője a Csokonai-emlékek szívós védelme...
A síremlék 1953 óta a műemléki kataszterben így szerepel:
M 1776 50021/1953.
Hatvan u-i temető (Dorottya u. )
hrsz.: 19052/2, 19052/1
Csokonai-síremlék, 1836. Klasszicista.
Tervezte: Beregszászi Pál "
(Forrás: http://utcanev.atw.hu/csokonai.html, köszönet érte!)
Talán nem haszontalan ez a bő félórás séta Debrecenben, így a Csokonai év után sem.
Csokonai: Az estve
A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja,
Nyitva várja a szép enyészet ajtaja.
Haldokló súgári halavánnyá lésznek,
Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.
Az aranyos felhők tetején lefestve
Mosolyog a híves szárnyon járó estve,
Melynek új balzsammal bíztató harmatja
Gyöngy cseppjeit a nyílt rózsákba hullatja.
A madarkák meghűlt fészkeik szélein
Zengenek búcsúzó nótájok rendjein.
Szomorún hangicsál fészkén a pacsirta,
Feljebb csak a dalló filemile bírta.
A vadak, farkasok űlnek szenderedve,
Barlangjába mordúl bömböl a bús medve.
Ah! ti csendes szellők fúvallati, jertek,
Jertek füleimbe, ti édes koncertek;
Mártsátok örömbe szomorú lelkemet;
A ti nyájasságtok minden bút eltemet.
Lengjetek, oh nyájas zefirkék, lengjetek,
Lankadt kebelembe életet öntsetek!
Míg érzek, - míg szólok, - egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellett.
Suhogó szárnyain a fák árnyékinál
Egy fűszerszámozott theátromot csinál,
Melybe a gráciák örömmel repűlnek,
A kellemességnek lágy karjain űlnek.
A csendes berkeknek barna rajzolatja
Magát a hold rezgő fényénél ingatja.
Egyszóval, e csendes melancholiának
Kedves rejtekei örömre nyílának.
Késs, mély, borzasztó éj, komor óráiddal,
Ne fedd bé kedvünket hideg szárnyaiddal.
