WAP-BEGIN
A láda egy konyhai doboz. 5cmx20cmx20cm-es méretekkel.
Fa repedésében.
WAP-END
Tartalomjegyzék
Megközelítés
Ládáról
Környezet
Forrásmunkák
Megközelítés:
Gépkocsival:
Komárom irányából az 573-as úton közelíthető meg Gúta (Kolárovo). A
N 47° 54,613' E 18° 0,354' 108 m [GCGuVi+1. keresztezodes] kereszteződésnél balra. Majd a
N 47° 55,095' E 17° 59,680' 111 m [GCGuVi+2. keresztezodes] és a
N 47° 55,228' E 17° 59,892' 108 m [GCGuVi+3. keresztezodes]kereszteződéseknél jobbra. Itt hagyhatod gépkocsidat.
N 47° 55,227' E 18° 0,004' 111 m [GCGuVi+parkolo]
Kerékpárral, gyalogosan:
A hídon át
N 47° 55,248' E 18° 0,068' 111 m [GCGuVi+Hid] a hajómalom bejáratához
N 47° 55,241' E 18° 0,108' 111 m [GCGuVi+Malom], vagy a ládához. Nyitvatartási időt nincs. Ha meg szeretnéd tekinteni belülről a malmot, akkor érdeklődj a malom mellett lévő Malomkocsmában, készségesen állnak rendelkezésedre.
Ládáról:
A ládáról többet egyéb logomból olvashatsz. A sapka az első megtalálót illeti.
Környezet:
A VÁROS TÖRTÉNETÉBŐL
A város határában már az i. e. 8-5 sz.-ban letelepültek emberek, amit a korszak régészeti kutatásai is bizonyítanak. A régi okmányok arról tanúskodnak, hogy a település fekvése az évszázadok folyamán változott.
Egy 1268-ból származó okmányban Kis Gútának nevezik a települést, a Vág bal partján feküdt a Nyitra folyó partja mellett. Az esztergomi érsek tulajdona volt. A 14. században egy másik település is létrejött, amelyet Nagy Gúttának emlegettek. A mohácsi csata után mindkét település lakosai a török előtti félelmükben biztonságosabb helyre költöztek: Csallóközbe, a Kis-Duna jobb partjára, oda, ahol a mai Gúta található.
1576-ban az esztergomi bég katonái dúlták fel a községet. Ebben az időben Nagy Gúta már lepusztult templomával együtt.
Határában állt a Békevár
N 47° 55,495' E 18° 0,239' 115 m [GCGuVi+Vár], amelyet 1349-ben említenek először. Mária királynő építette a gázlók és a kereskedelmi utak védelmére. Az 1662-1664-es évben barokk erődítménnyé építették át, amely később a gúnyos "Békavár" nevet kapta. 1708-ban az erődöt a kuruc tüzérség lőtte rommá.
1551-től Villa Guta néven, megerősített városként fejlődött. IV.László király oklevele nemcsak városi rangra emelte, egyúttal többféle privilégiumot is kapott, például vásártartási jogot, vámmentességet, nem kellett sem harmincadot fizetnie, sem révet.
Lakossága földműveléssel, gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel, halászattal foglalkozott.
A városlakók - polgárok - gyakran pereskedtek a felettes hatóságokkal privilégiumaik megtartása végett.
A városlakók háborúk idején sokat szenvedtek a török rajtaütésektől, a zsoldos katonáktól meg az osztrák hadseregtől. Elemi csapások is sújtották Gútát. Történelmi forrásokból ismeretes az 1669-es és az 1715-ös nagy tűzvész. Rendszeresen pusztító árvizek gyötörték a falut.
A 19. század végén és a 20. század elején a falu és a helyi lakosság élete minden területen fellendült. Felépültek az árvízvédelmi töltések. A Kis-Dunán vashíd épült. Megépítették a vasutat, gőzmalmot és a téglagyárat. Üzembe helyezték a Kohn-féle halászhálógyárat.
A községet az 1938-45-ös években Magyarországhoz csatolták. 1945-1947-ben kitelepítették a lakosság egy részét - magyar nemzetiségűeket -, és szlovák visszahonosított lakosságot telepítettek ide.
1948 augusztusától a falu neve Kolárovo.
A VÍZIMALMOKRÓL - ÁLTALÁBAN
A múltban - a 20. század elejéig - a táplálék alapvető fajtája a gabona és a belőle készített termék volt. A gabona feldolgozásának lényeges technológiai eljárása volt az őrlés. Ezt a civilizáció történetének legrégibb idejétől kezdve ismerjük. A legősibb, a kézi törés az időszámításunk előtti 13. évezredből ered. A fejlődés folyamán a nyomás általi zúzást felváltotta a forgómozgással végzett őrlés.
A vízimalom olyan mechanizmus, amelynek három alapvető alkotórésze van: a motor (ez a vízikerék), erőátviteli mechanizmus és a munkagépek (őrlőberendezés).
A legrégibb feljegyzések olyan malmokat említenek, amelyek kisebb esésű, lassú folyású vizeinken működtek. Napjainkig csupán néhány ilyen malom maradt fenn: a tallósi Maticza-malom (Maticza János építtette 1893-ban), Takács Béla malma Pozsonyeperjesen és a Németh család famalma Jókán.
A vízimalmokhoz hasonló a konstrukciójuk, és ugyanolyan alapelvek szerint működtek a hajómalmok.
Az őrlő-, erőátviteli és meghajtóberendezést két összekapcsolt csónakra szerelték rá, amelyet hajóként horgonyoztak le a víz folyásában. Ezek a malmok - a vízikerék állandó merülésének köszönhetően - hatékonyabban kihasználták a vízi energiát. Bizáncból erednek. Virágzásuk a 19. századra és a 20. század elejére tehető, különösen a Dunán és a Vágon. A Vág alsó folyásának és a Dunának a nagyobb városainál a hajómalmok egész telepeket alkottak. A Vágon épített malmok hosszúkásak és nyeregtetősek voltak, a dunai malmokat ötszögűekre építették sátortetővel. Annak ellenére, hogy a hajómalmok évszázadokon át szegélyezték a Duna és a Vág partját, kénytelenek voltak meghátrálni a fejlődés előtt. A Duna mint Európa folyama főként a 20. század második felében nagy forgalmú közlekedési úttá vált, és ez együtt járt a szigorú biztonsági szabályok tiszteletben tartásával.
A GÚTAI HAJÓMALOM
A Dunán és a Vágon is hazai jogokat élveztek a hajómalmok, de egytől egyig eltűntek, főként a folyószabályozások, a vízerőművek építése és a dunai hajóközlekedés rohamos fejlődése miatt.
A volt Komáromi Járási Építkezési Vállalat 1980-ban felkérte a Pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Építészmérnöki Karának az építészet elméletével és történetével foglalkozó tanszékét egy hajómalom tervének a kidolgozására. Ennek a tervnek az első fázisa egy történelmi visszatekintés volt. Az ötlet, hogy kettős csónakra hajómalmot építsenek, a 6. századi Rómából eredt. Nálunk a legtöbb ilyen malom a 19. században működött legnagyobb és lassú folyóinkon. Bizonyos helyeken egész hajómalomszigetek épültek, mint pl. Komárom környékén, Dunaradványon, Párkányban; továbbá a Vágon, főként Galgóc és Gúta közelében.
A terv kivitelezői számára fontos szempont volt, hogy történelmi hűségre törekedjenek a dunai hajómalom, annak eredeti, régimódi technológiai berendezése megtervezésében, a legrégibb ismert típus alapján. Elengedhetetlen követelmény volt az is, hogy vegyék figyelembe a Dunán kialakult új feltételeket. Figyelembe kellett venni az új létesítmény funkcióváltozását is: nem munkára, hanem szemléltetésre, múzeumi célra készül.
Ezek alapján kidolgozták a hajómalomnak mint kiállítási tárgynak a tanulmányát.
A technológiai berendezést megvásárolták és beszerelték, de az erőátviteli berendezést - néhány más alkatrészszel együtt - újjal helyettesítették. Mivel a körülmények nem tették lehetővé a valósághű rekonstrukciót, jelentéktelen mértékben megnagyobbították a malom befogadóképességét a látogatók miatt. De ragaszkodtak az eredetileg tervezett anyagokhoz, a malom táji jellegének megőrzéséhez a legapróbb részletekig. Elvitathatatlan érdemeket szerzett a kivitelezésben a komáromi Szlovák Hajógyár.
A hajómalom 1995-ben a Szlovák Természet- és Tájvédő Egyesület Túzok Alapszervezetének a tulajdona lett Gútán. Mint minden hasonló régi műszaki berendezésnek, ennek is az a rendeltetése, hogy bemutassa a szerkezet ötletességét. A jelen számára a leghasznosabb e malmoknak az a képességük, hogy megszerzik a munkájukhoz szükséges energiát a vízből anélkül, hogy ökológiai kárt jelentenének a táj szempontjából. A folyó vizét oxigéndúsabbá, tehát a vízi élővilág számára hasznosíthatóbbá teszik.
Forrásmunkák:
Gútai hajómalom Honismereti kiskönyvtár 35. szám.
Gúta
Vodný mlyn [szlovák]
Menetrend