WAP: Láda a gerinctől 2 méterre, egy vékony fenyőnél, szikla alatt. Gondosan rejtsd vissza, nem a szomszédban van!
Alternatív láda, ha valaki nem találná: N46°51.704; E25°43.763 ponton, továbbá tartalék jelszó a csúcson lévő keresztnél.

Első külföldi ládám megkeresésére invitálom a vállalkozó kedvű geoládászokat.

Kezdjük hát ahogy illik, az elején. 2001 nyarán jártam először a környéken, Gyergyóditróban, ahol 3 hetet töltöttem el. Közben sokat beszélgettem a helyiekkel, és vendéglátóimmal. Akkoriban láttam először a geocaching.com-ot, és említettem is többször nekik. Hamar elárulták, hogy hova kell tenni a ládát: a Vit-havasra. GPS-em, de még megtalált ládám sem volt. Így hát nem mentünk fel a csúcsra, csak a legendákat hallgattam, a vilgágháborúban elesett hősökről, régmúlt időkben elrejtett mesés kincsekről, titkos járatokról. Azóta többször beszéltünk a csúcsról, és arról, hogy egyszer felmegyünk. Most eljött az idő, és a szerencse (mert az is kell!) hogy nekiinduljunk. Első lépésben Hágótőre kellett eljutnom, személyautóval, ami nem is túl egyszerű, az utak állapota miatt. Itt találkoztam vezetőmmel, Attilával, aki nélkül még csak a közelébe sem jutottam volna a hegynek. Tanyája kertjéből felnéztünk, pont látszik a hegy, és bizony nincs közel. Felmentünk, és ami ott fogadott, az páratlan. A Gyergyói-havasok keleti felének egy ritkán látogatott csúcsán álltunk! Körbenézve a Tatár-havas, a Likas, keletre Moldva és a Csalhó, északon Beszterce. Attilának hétköznapi, nekem fantasztikus élmény volt. A történelmi határ közelében álltunk, aki ott lakik, az talán nem is gondol rá, hogy mit éreztem.

Azt hiszem, a kedves geoláda vadászt ennél sokkal jobban érdekli, hogyan juthat a kincs közelébe. Csalódottan láthatja, hogy nincsenek segédkoordináták. Csak két olyan pont van, amit fel lehetett volna venni, ezek azonban egyértelműek: Gyergyóditró, és Gyergyótölgyes. A 127. út két végpontja, ezeket könnyű megtalálni, aki koordináták nélkül nem leli, az neki se induljon! Ezen pontok közt található Hágótő, ahova szerencsés esetben autóval is el lehet jutni. Innen kezdődik a gyalogos rész, elvileg a kék sáv jelzésen, de ez a jelzés csak a könyvekben létezik. A szűk, magas fenyőkkel övezett völgyekben sem térerő, sem GPS jel nem lesz. Ezért melegen ajánlom az analóg eszközöket: térkép, tájoló, iránytű. Ami a térképen útnak látszik, az előfordul, hogy csak egy járhatatlan vízfolyás. Ha valaki azt képzeli, hogy terepes kocsija van, és túl közel merészkedik, meglehet, hogy lefelé út helyett már csak egy szakadékot talál - ha szerencséje van, és az autót nem vitte el az ár. (Utólag bevallhatom, hogy én is elmentem autóval, amíg lehet. Másnap elmosta egy zivatar a visszafelé vezető utat. Ha akkor megyek, még most is ott parkolnék az út mellett.) A hegyen esztenák is vannak, a pásztorkutyákat érdemes elkerülni, jó nagy ívben, mert ha senki nem veszi észre hogy a közelben vagyunk, meggyűlhet velük a bajunk. Medve, meg farkas is van, de elég ha félünk tőlük, akkor nem lehet gond. Az időjárás, mint errefelé általában, a már említett zivatarokon kívül hőmérsékletben is képes gyorsan változni. Élelem legyen, források vannak, csak ne felejtsük el megtölteni kiürült kulacsainkat.

Mit is mondhatnék még? Menjetek, éljétek át azt, ami miatt ide került a láda. Ha valaki elég körültekintő, akkor nem érik váratlan meglepetések.

Sikeres keresést kivánok mindenkinek: flektogon

Köszönet Kelemen Józsinak az ötletért, és a kitartó szervezésért, Tamás Szóra Attilának a vezetésért, és azért, hogy egy igazi barátot ismerhettem meg. (A kaja is jó volt... :))