WAP: A megadott koordinátán, a bejárat melletti "Árjegyzék" tábla utolsó szava (12 betű).

Ládakarbantartás: 2018.05.24. 10:26 - A "láda" mostantól virtuális.

A geocaching célpont, a hagyományos értelemben értelmét vesztette... legalábbis ilyen körülmények között.

Amikor ezt a ládát rejtettük, a kessereken kívül senki, de senki sem foglalkozott ezzel a területtel. A legkisebb gondozást sem kapta. Nem mintha ez mostanra megváltozott volna, viszont akkorára nőtt az érdeklődés a valamikori bánya iránt, hogy ügyeskedők körbekerítették és vaskos belépődíjat kérnek a változatlanul elhanyagolt terület bejárásáért. Még parkolni sem szabad a bejárat előtt, csak ha megfizeted a majd ezer forintos belépődíjat!

A bejárattal szemben, az út túlsó oldalán még ingyenes a parkolás az  N 47° 22,084' E 18° 23,281' 202 m [GCGant+Parkoló] pontban.

A bánya, Gánt település nyugati határához van közel. Miután végigsétáltunk a tanösvényen, fentről az egész terület belátható.

Hazánk egyike volt a legnagyobb bauxittermelő országoknak Európában. Óriási mennyiségben termelték ki a sárgás-vöröses színű kőzetet. A bauxit az alumínium legfontosabb érce, melyből timföldet, abból pedig elektrolízissel fémalumíniumot állítanak elő.

A bányatelepek kimerülésével a kitermelés megszűnt. A külszíni fejtések helyén óriási bányagödrök éktelenkedtek, mint holmi gigantikus amfiteátrumok. A Bakony és a Vértes e rút tájsebeinek rekultiválásával, mára az elhagyott bányák szépen illeszkednek a tájba.

A helyreállítási munkálatok egyik legsikerültebb és legszebb példája a Gánt melletti bauxitbányánál található. Az óriási bányagödör, ma szabadtéri geológiai múzeum. Tökéletesen kihasználták a külfejtés okozta adottságokat, mely föltárja a hegységet felépítő kőzeteket, a rétegek elhelyezkedését, egymásra települését. A kialakított tanösvény, melyet kellemes sétával teljesen bejárhatunk, ismertető táblák segítségével mutatja be a Dunántúli-középhegység földtani viszonyait, a különböző tengeri üledékeket, az ősi karsztos formákat és az ősállatok maradványait.

Megtapogathatjuk, a nem oly rég (230 millió esztendeje) még Észak-Afrika partközeli részéhez tartozó terület sárgás-vöröses kőzetét, melyet a tengeri üledéksorozat védett meg a lepusztulástól. Ezért találunk itt, a tengerparti dús növényzet jelenlétére utaló szenes, márgás üledéket és nummuliteszes mészkőt.

A nummuliteszek az eocén tenger jellemző ősállatai, melyek rendkívül gyakran fordulnak elő a kőzetben. Kerek, néhány centiméteres maradványaik könnyen felismerhetők. Népies nevén, Szent László pénzeként szokták emlegetni. Gyakoriak a felcsavarodott, vékony tengeri csigák, találhatunk megkövesedett tengeri sünöket és ha szerencsések vagyunk, akár cápafogakat is kiáshatunk a bányafal laza rétegeiből. Gyűjteni azonban nem lehet mindenhol, mert az omladozó falak nagyon veszélyesek.

Kellemes időtöltést és eredményes keresgélést kíván

Anikó, Verus, Laci és Miki