Szokásos 450 ml-es négyfülű doboz. Turistaösvény közelében, kidőlt fa üregében keresd!
A ládába TravelBug helyezhető.
Megközelítés
1.) Drávaszabolcsnál átlépve a határt, az Alsómiholjác ( Donji Miholjac ) - Podravska Moslavina [Monoszló] - Zdenci [Izdenc] - Orahovica [Raholca] - Čačinci [Csacsince] - Slatinski Drenovac [Darnóc] - Jankovác (Jankovac) útvonalon haladunk. Alsómihojlácnál a városközpontban jobbra, Podravski Moslavinánál a N 45° 46,748' E 17° 58,425' 103 m [GCJank+1crossing] pontban balra, majd Orahovica város elején N 45° 32,910' E 17° 54,141' 155 m [GCJank+2crossing] ismét jobbra fordulunk. Ahogy elhagyjuk Čačinci falut, az N 45° 36,055' E 17° 50,086' 129 m [GCJank+3crossing]ismét balra térünk. Innen már a táblák is mutatják a Jankovác felé vezető utat. Slatinski Drenovac után megszűnik az aszfalt, szórt-kavicsos, burkolat nélküli útra számítsunk kb. 5 km-en keresztül.
2.) Barcsi átlépéssel - Verőce (Virovitica) - Szlatina (Slatina) után, a Velika és Pozsega (Požega) felé mutató táblákat figyeljük.
Téli időszakban a hólánc használata kötelező (praktikus okokból is) és hiányát szigorúan büntetik! Érdemes tudni, hogy a turistajelzés Horvátországban egységesen piros kör, a belseje pedig fehér. Az utak számozottak, az elágazások többnyire jól jelzettek és sok a fa jelzőtábla.
Séta a parkerdőben
Jankovác a Papuk-hegység északi, központi részén helyezkedik el, egy romantikus hegyi völgy végében. Természeti szépsége és a környező erdőségek miatt Szlavónia egyik legszebb tájának tekintik.
A parkerdő bejáratánál váltakozó rendszerességgel (általában hétköznapokon) parkolódíjat szoktak szedni (10 Kn/autó). Parkolásra N 45° 31,348' E 17° 41,025' 516 m [GCJank+parkoló] ponton lévő hely szolgál. A fogadótól két turistaösvény indul, a balkéz felé eső levisz a vízeséshez N 45° 31,397' E 17° 41,052' 449 m [GCJank+Scenic Area] a másik pedig közvetlenül a konyhaajtó mögött lévő pallóval kezdődik (erre kell indulni a láda felé is). Néhány száz méter után elérjük a települést alapító üvegkészítők sírjait N 45° 31,291' E 17° 41,235' 530 m [GCJank+Cemetery] , majd hamarosan megkereshetjük az itt bújkáló geoládát is. A séta legszebb része ezután következik. Lépcsőkkel és kapaszkodókkal ellátott ösvényen felmegyünk egy haramiavezér rejtekhelyéhez N 45° 31,060' E 17° 41,239' 564 m [GCJank+1waypoint] , majd onnan átsétálhatunk a parkalapító gróf Jankovich József kriptájához N 45° 31,064' E 17° 41,211' 556 m [GCJank+2waypoint]. Innen leereszkedve látni fogjuk a Jankovác patak barlangszerű, cseppköves forrását, majd a tavak mellett visszasétálunk a kiindulási ponthoz.
Jankovác
A XVIII. században, német üveggyártók telepedtek meg itt, de az üveghuták fűtéséhez szükséges famennyiség csakhamar elfogyott.
A Jankovác nevet legelőször 1801-ben jegyezték le, amely a helyi nagybirtokos Jankovich család nevéből eredeztethető. (A család főbb birtokai Voćin [Athyna] és Verőce térségében voltak).
A hely adottságait a földesúr, Jankovich József fedezte fel, aki az üveghuta helyére csakhamar vadászházat építtetett. Pisztrángtenyésztés céljából két tavacskát ásat ki, a vizet a sziklafalon keresztül vezettette el a Kovačica patakba, létrehozva a 36 méteres Skakavac vízesést, ami csapadékos időben, bő vízhozamával lenyűgöző látványt nyújt.
A völgy végén lévő sziklafalban egy természetes barlang és egy mesterségesen tágított üreg található. Az előbbi egy egykori haramia vezér, vagy szabadságharcos /a forrástól függően / Maksim Bojanić rejtekhelye, az utóbbi a jankováci uradalmat alapitó gróf sírhelye. A vörösmárvány szarkofágon magyar és ószláv felírat olvasható.
A Papukról
A Papuk a Pozsegai hegységrendszer része, annak legészakibb tagja. Nagyjábol a Dráva vonalával párhuzamosan helyezkedik el, Nasice (Nekcse) és Daruvar (Daruvár) városok között. Vízválasztó. Gerincétől északra a Drávába, délre a Szávába folyik minden víz.
A Papuk-hegység a történelem során mindig közlekedési akadályt képezett. Sem a rómaiak, sem a területet később birtoklók, nem építettek utat a hegységen keresztül, egészen a XX. századig.
A hegyoldalakat sűrű bükkösök és tölgyesek borítják, a legmagasabb részeken fenyvesekkel is találkozhatunk.
Geológiai szempontból a hegység fő építőanyaga mészkő, ehhez az alacsonyabb részeken palás kőzetek csatlakoznak.
Legmagasabb csúcsa a Papuk (953 m), amely sajnos nem látogatható, katonai radar terpeszkedik rajta, de megmászhatod a második legmagasabbat, az Ivačka glavát (913 m). Szép panoráma és a GCP913 lesz a jutalmad.
Ládatörténet
2007.06.30. bluemonday elrejtette a ládát
2016.05.15. adoptálhatónak adta
2016.10.30. jppj(J&J) egyesületi ládát helyezett ki az eltűnt helyett
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Séta a Papukban - 3. Kihasználtuk a lehetőséget, és az ünnepi pénteken kirándulni mentünk. GCNEVO 2. parkolójából indultunk, ahol fejenként két eurót kértek.
Az egész túra alatt végig kísértek a virágok - csillagvirág, kakasmandinkó, keltike, kankalin, sáfrány, hóvirág és még amiket fel sem ismertünk. Meg persze a fokhagyma illata, hiszen a medvehagyma szinte mindent elborított.
Tulajdonképpen ezért jöttünk ide. Útközben többen megkérdezték, hogyan jutnak el a vízeséshez, pedig még mi sem jártunk ott. A hely fantasztikus! Legközelebb csak erre a kis területre fogok koncentrálni. A tókerülés - lépcsőzés - vízesés séta kitűnő időtöltésnek látszik.
(A .com-os oldalt jó lenne összehangolni ezzel az oldallal.)
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
A mai horvátországi ládázás 5. állomása. A hétközbeni belépő 1,5EUR. A tó mellett épp csapatépítőt tartottak hangos énekléssel. A láda hamar előkerült, majd sétáltam egyet a környéken.
A megadott koordináta közelében nem találtam kidőlt fát! Kipucolták az erdőt. Egyébként a hely lélegzetállító! Javaslom a megtekintését! Kb. 3 órás kirándulás.
Most olvasom, hogy rossz helyen kerestem!!! Nem olvastam az utolsó logokat! :-(
Nem geoládázni érkeztünk a környékre, de ha már itt jártunk megkerestük. Láda rendben a helyén, de nem egy kidőlt fában! :) Belépő jelenleg 3€/fő. Gyönyörű hely, jót túráztunk. Megtaláltuk mate4043-al, köszönjük a rejtést! [Geoládák v4.1.2]
A Dráva és a Száva között fekvő Szlavónia közepén található Papuk-hegységben csavarogtunk Molka, kópé1993, LionDaddy és pliptai társaságában.
Szállásunk Velike nevű faluban volt. Innen csillagtúráztunk, bejártuk szinte az egész hegységet. Komoly szinteket mászva jutottunk ládáról ládára.
A hegységben a jelzések egyszerűek mint a faék: csak piros kör van semmi más. GPS vagy térkép nélkül simán el lehet tévedni.
A bejáratnál, már mindennap kell fizetni, 3 euro/fő. Az első tó még úgy-ahogy rendben van, de a hátsó nagyon el van algásodva, még a kacsák sem mennek bele. A lezárt barlang után a láda hamar meglett a helyén. Onnan mentünk a vízesésig, ami nagyon impozáns. Klassz, hogy körbe lehet járni, az ügyesebbek a kezüket is bele tudják dugni.
Szlavóniai geotúra a Papuk-hegységben.
17/10. találat
Idei, 2023-as túránk Molka, kectam, kópé1993 és pliptai társaságában Horvátország egyik, a kesserek által méltatlanul ritkábban látogatott területére, a Papuk-hegységbe vezetett.
Csillagtúránk központja és egyben szállásunk is a nagyon kedves és szép, rendezett Velike falu volt. Innen kiindulva a környéken rejtett összes ládát sikerült - több-kevesebb sikerrel - megkeresnünk, vagy a hiányuk miatt újrarejtenünk. (A túra alatt sajnos annyi ládát kellett pótoltunk, hogy a magunkkal hozott készlet a 3. napon elfogyott, így a hazafelé vezető úton már csak 0,5 l-es PET palackot tudtunk ideiglenes jelleggel rejteni a hiányzó GCNPKK helyére.)
A nap végére maradt az egyik, ha nem a legszebb hely az eddig felkeresettek közül, megérte a 3,-€/fő belépődíjat. Az egész hely a tavakkal, piknikező parkkal és a tavak körüli sétaúttal, aminek végén egy jó meredek falépcső vezet fel a gróf sírhelyéhez, nagyon kellemes. De ez igazából semmi a hatalmas, többágú vízeséshez képest, aminél csak tátottuk a szánkat. A nagy melegben szó szerint testközelből voltak érezhetők a kellemesen hűvös vízpermet és a lezúduló víz által keltett légáramlatok. A mohás köveken és a vízcseppeken becsillanó napfény pedig csodás látványt nyújtott mellé. Engem elvarázsolt a hely. :)
Aki kihagyja ezt a részét a láda által bemutatott helynek, nem is tudja, mit veszít!
Gyönyörű az egész terület. Már a felfele vezető szerpentinen is szép a látvány. Bebarangoltunk mindent. Parkolni csak kp-ért lehet.
Köszönjük a lehetőséget.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
A GPS jó 20m-t csalt a fák között.
Ahogy már írták korábban, nem kidőlt fánál kell keresni, hanem egy álló fa gyökerei között.
A hosszúhétvégénk itt kezdődött és az első pozitív meglepetés itt ért. Bár reggel korán indultunk az első 100 km-en olyan felhőszakadás volt, hogy nem lehetett száguldozni, így 321 km megtétele után csak 10-kor értünk ide. A parkerdő bejáratánál soromló fogadott, ahol 20 Kn belépődíjat kértek. Mondtuk, hogy csak Eurónk van, azzal szeretnénk fizetni. Nem fogadták el.... DE! Azt mondta a fiatal hölgy, hogy ha először vagyunk itt, akkor beenged fizetés nélkül, majd jöjjünk máskor is és még egy tájékoztató prospektust is kaptunk, illetve gyorsan elsorolta a látványosságokat, hogy hova menjünk mindenképp. Mindjárt jól indult a nap. Mentünk is egy kört. Az út nagy részén senkivel sem találkoztunk, még a vízesésénél sem. Szuper volt.
Jankovác egy csodahely! A környezet olyannyira lenyűgöző, hogy szívem szerint ideköltöznék. A tavak, a forrás, a barlangok, a tanösvény, az erdő fái ugyanúgy, mint az üvegfúvók régi sírjai, mint a vízesés. A turistaház is kényelmes és a kaja is elfogadható. A személyzetről már nem tudnék ilyet írni. Igazából az egész napi túrán ez a hely tetszett a legjobban. Mondhatnám, hogy kár volt ennyit gyalogolni, amikor karnyújtásnyira olyan csodák vannak, mint a gyönyörű 30 méteres vízesés, de az nem lenne igaz. Talán egy multival jobban bemutatható lenne a hely, vagy legalább lehetne egy csomó segédpont. Jonkó mackónk jött velünk ide.
Papuk hegyi túránk igazi gyöngyszeme a Jankováci vízesés, amit remek társasággal, a Pappcsaláddal kerestünk fel. Az elmúlt hetek esőzéseinek köszönhetően, bő vizű áradattal, hangos robajjal zuhogott a mélybe a vízesés. A látvánnyal alig tudtunk betelni, a szépen kiépített fa hidakon keresztül körbejártuk a vízesést, megcsodáltuk a különleges sziklafalat, a barlangszerű képződményeket. A ládához közeledve az üvegkészítők sírja mellett haladtunk el és az emléktábla alatt egy hatalmas gyönyörű türkizkék üvegtömböt állítottak ki. Nagyon szépen kialakított pihenőpark és tó veszi körül a vízesést. A képek csak emlékeztetőül szolgálnak, az igazi élményt személyesen lehet megélni, mindenkinek látni kell ezt a mesés helyet. Köszönet a rejtésért és a gyönyörű hely bemutatásáért.
Hát ez valami mesés volt. 2,5 éve voltam már itt egyszer, de most a csapadékos időjárásnak köszönhetően mindenhol folyt, csorgott, csepegett a víz. Nagyon szép arcát mutatta a Jankovác! Köszi a lehetőséget! :)
13 km-es túra során sajnos e ládát nem sikerült megtalálnunk,persze azért kettőt begyűjtöttünk. Volt nem messze tőlünk egy csoport,ezért óvatosan kutakodtunk,de sajnos nem találtuk.
Ez is egy olyan hely, ahova már régóta szerettem volna eljutni, és végre megadatott. Tényleg csodaszép, és ide is vissza kell még jönni majd. Sokáig nem fogok várni vele...
A tegnapi GCTOUR (jó kis >100km-es bringatúra) után Mohácson töltöttünk egy éjszakát. A mai napot pedig a sosem látott Szlavóniában, azon belül is a Papuk-hegység környékén. Jankovácról sokat olvastam, fotót is láttam bőven, de mindeddig nem sikerült eljutni ide. Az odaút számomra borzalmas volt: a tízenötévvel ezelőtti erdélyi utakat idézte. Por mindenütt és ráadásul ezen a hétvégén: tömeg! Tömegiszonyom lett. Parkolni sem tudtunk normálisan, így a csajok a kocsiban maradtak és egyedül indultam a láda felkeresésére. Meg is lett, minden rendben vele. A közelbe egy érdekes üvegdarabot állítottak ki (lásd első fotó). A helyszín amúgy csodás, idilli és a vízesések fantasztikusak. Sajnos ezúttal csak az autóból csodáltuk meg... Ha lesz aszfalt, jövünk újra :-)
Hát, ez jelszó nélkül....
A láda hosszas keresés után sem volt meg, ezért egy uj GCHU-s cseredobozt helyeztünk el, és értesitettük a Ládadokit, hogy javitsák a ládaoldalt.
Mikor 2000 körül erre jártunk, még egyetlen ép ház sem volt az út mellett, és a Jankovác-i ház is elhagyott rom volt.
Zuhogó esőben kerestük, sajnos hiába.
Csodálatos a vízesés, még esőben is jól járható az út, megérte ronggyá ázni.
Kérem, hogy a kép alapján fogad el a megtalálást!
További képeket is szívesen küldök.
Üdv! Megtaláltuk! A hely valami csodás! Megtettük a 6 km-es kört, azért nem gyenge szintkülönbségek voltak. A ládát vagy tíz percig kerestük a fák tövében végül egy tisztáson találtuk meg szabadon. A doboz zárva volt, nem hiányzott belőle semmi. A logolás után visszarejtettük a fa tövébe, álcázva. Sajnos a többi környékbeli ládára nem jutott már idő. Mindenképp érdemes lesz visszajönni ide, mondjuk ősszel, amikor a fák lombja elkezd színesedni.
Köszönjük.
U.I: pókfóbiások ne nagyon mászkáljanak a haramiabarlangban....
Raholca romjai után jól esett a pihenés. Az ajánlott parkolóban hagytuk a verdát, és a turistaházban megebédeltünk. Szűkös keretünk ellenére két jó nagy tál pörkölt szerű leves beverése után indultunk a ládáért, majd utána visszafelé a vízesés felé. Minden nagyon szép és meglepően vadregényes. Nagyon kellemes időt töltöttünk itt.
Péntek este úgy gondoltuk, megnézzük magunknak a Papuk hegységet. Budapestről kicsit messze van, sajnos az útvonal első felében elvirágzott medvehagyma mezőben túráztunk. Nagyon szép lehet, amikor nyílnak, de most elvették a teret a többi virág elől. A vízeséssel kezdtük a túrát, majd megkerestük a ládát és mentünk egy 25 km-es körtúrát, érintve a Ivačka glava ládát
Most jártunk itt először, igazából olyan a hely, mint bármelyik magyarországi hegység. A medvehagyma sajnos elvirágzott, de a vízesés nagyon impozáns volt.
Tettünk egy 25 km túrát 940 méter szinttel.
A mai nap a Papukba terveztünk egy jó kis túrát, így a vízeséssel kezdtünk. A parkolóba nem volt őr, így nem kellett fizetnünk. Egy kört sétáltunk a vízesésnél, ami hatalmas és impozáns. Kb 1 óránk ment rá a vízesésre a fényképezés miatt.:-) Igaz a vízesés tetejétől az aljáig mindenhol fényképezkedtünk. Mikor visszaértünk a turistaházhoz még megnéztük az impozáns tavacskát amibe rengeteg és hatalmas pisztráng van. Majd nekiindultunk a körnek, na meg a ládának. Ahogy a ház mellett a meredek turistaúton elindultunk a helyi ranger egyből szaladt utánunk, hogy eltévedtünk a vízesés nem arra van.:-) Szerencsére Zsóka túratársnőm perfekt beszéli a nyelvet, így ő fordított. Mikor mondtam a rangernek, hogy tudjuk mi merre, csak mi szándékosan megyünk erre, mert a terv Üvegkészítők sírjai, Jankovich kripta, Tisovac, Nevoljas, Ivacka Glava a ranger fogta a fejét és mondta, hogy az nagyon nagy és nehéz túra, nem fogjuk tudni megcsinálni. Ajánlotta helyette a 3 km-es kis tanösvényt.:-) mi ragaszkodtunk a saját ötletünkhöz, pedig szegény még ingyen hozott nekünk térképeket és magyar nyelvű környéket bemutató prospektusokat is. Végül ránk hagyta, úgy volt vele, hogy a puhányok majd az első emelkedőn jól visszafordulnak.:-) Gondolom azokhoz a divatturistákhoz van szokva akik a vízesés kör után lerogynak a büfében.:-) Végül kedvesen adott egy halom térképet prospektusokat, én szétosztottam, hogy mindenkinek jusson és a maradékot vissza akartam adni, de mondta rakjuk csak el, és majd adjuk ismerőseinknek. Miközben a meredeken az üvegkészítők sírja felé haladtunk, mondtam is ez mindenáron be akarja bizonyítani nekünk, hogy nem bírjuk megcsinálni a tervet, ezért is adott vagy fél kiló + súlyt, így cipelhettem végig a sok prospektust.:-)Megnéztük a sírokat, majd a ládát logoltam, majd kis fahidas, köteles úton eljutottunk a barlanghoz, ezt végigmásztuk fejlámpával, a haramiavezérrel nem találkoztunk.:-) Innen a Jankovich sziklakriptához értünk, ami szintén nagyon érdekes. Mikor itt is kifotóztuk magunkat egy jó meredek ösvényen máris a kripta felett voltunk, és lendületesen haladtunk az elhagyott sífelvonó, na meg az aznapra betervezett pár csúcs felé.:-)
Azt hiszem ez a láda remek helyen van és remek kivitelezés, minden környékben lévő érdekesség bemérve, leírva... szóval csillagos 5-ös.:-)
Megtaláltuk ! A hely csodálatos, bár sajnos a szárazság miatt nem volt vízesés. A sziklák így is gyönyörűek. A megtalálásban nagy segítség volt a korábbi bejegyzés támpontja. A ládában hagytunk egy szép geocoint, és egy másikat találtunk benne. Azt elhoztuk és visszük tovább. Köszönjük a rejtést ! Ez volt első külföldi ládakeresésünk.
Megvan az első bejelentett külföldi ládatalálatom! Csodás hely ez a Jankovac, akár az egész Papuk hegység. Mindig mutatott valami új meglepetést a környék, szeretek errefelé túrázni.
Megtaláltuk!
Ilyen csodás helyen még sosem voltunk!
Van itt minden gyönyörűség. Patak csordogál a mohás kövek között, tavacska, erdő, vízesés, barlang ez mind leírhatatlan.
A barcsi karate Dráva kupa után döntöttünk úgy hogy útra kelünk.
Érem már volt, így irány az út. Bár az idő nem volt a legjobb, mert az eső eleredt, mi még is folytattuk a láda keresését. Sajnos hamar kezdett sötétedni, az esős, párás időben, így a vízesés már nem mutatott túl jól a fényképeken. De mindent szépet amit, láttunk elraktároztuk az emlékezetünkbe. És teljesen feltöltődve haza indultunk.
Köszönjük a rejtést!
Hajni & Tomi Barnabás és Vili
Köszi a rejtést!
Duzlok felől támadtunk bringával, előtte fel kerestünk két várat, és egy hegycsúcsot, a tavakhoz érve a Barlang forrást is, majd a tavaknál megtartottuk az energia pótlást is. Igen csak elidőztünk, úgy volt, hogy erre a ládára már nem lesz idő, viszont mikor láttam, hogy légvonalban 130m vagyok a ládától, akkor úgy döntöttem, hogy, ha már itt vagyok megkeresem, sajnos a Gróf Jankovich kriptája kimaradt, ezt majd legközelebb be pótoljuk. Gondoltam, hogy szép a vízesés, de, hogy ennyire azt nem, tudom, jól, hogy a fényképek közel nem adják vissza azt amit az emberi szem lát, hát itt ez még jobban érvényesül, csak kapkodtam a fejem, hogy mindent lássak, egyszerűen gyönyörű volt.
10h-kor indultunk Duzlokból, és 16h körül érkeztünk Jankovacra, elég kemény terep, de jól tekerhető, innen 33km várt ránk Duzlokig ezt egy bő óra alatt letudtuk, kellemes túra volt felejthetetlen élményekkel.
peterpan leírása nagy segítség volt a láda felkutatásában. Fotó album
Kicsit kései indulással, ismét tettünk egy sétát Jankovácon. A térképen a 825 méteres Češljakovaćki Vis magaslatot szemeltük ki, ahonnan délfelé jó kilátást ígértek. Szerény fakilátó, még szerényebb kilátás, a mai párás idő miatt gyakorlatilag a pozsegai síkságon kívül mást nem láttunk... De trekkeltünk egy keveset, remélem sikerül még hozzájárulni egy jó Papuk térképhez, mert a papíralapú alig használható. Visszafelé még egy magaslatot néztünk ki, a Tisovac-ot, de úgy elkeveredtünk, hogy visszajutottunk arra az útra, ahonnan jöttünk...
A völgy és a vízesés továbbra is szép, a láda kiváló állapotban várja a megtalálókat, tessék jönni!
Gyalogos Kupa: 13,7 km
Bár egy héttel ezelőtt még nem hittem volna, hogy el tudunk jönni ide, de a társaság a jó idő és a gyönyörűnek ígérkező hely elcsábított minket.
Reggel hétkor gyülekeztünk Harkányban, majd 17 fős csapatunkkal indulás Horvátország. Jankovácra érve az első utunk a vízeséshez vezetett, kis gyönyörködés után aztán indulás a tervezett túrára Velikába. Kb. 20 km-t terveztünk, de a kilátónál a csapat kétfelé vált. Az örültebbek végigcsinálták a tervezett túrát, a még örültebbek másik útvonalon elindultunk vissza Jankovácra. Út közben kigyönyörködtük magunkat a természetben, közben volt egy kis avar fürdőzés és minden jó.
Majd a tanösvényt végigjárva megnéztünk minden látnivalót, és megkerestük a ládát.
Ezután még egy séta a vízeséshez, ami a naplementében vörösre változott ég alatt is gyönyörű volt.
Hazaindulásunk előtt a természetvédők ép egy beteg vidrát mentettek. Autóval vitték az állatorvoshoz. Remélem meggyógyul!
Nagyon kellemes novemberi ládázás Luxiékkal.
Gyönyörű hely. Sajnos a Raholcai láda begyűjtése kissé elvette az időnket és már szürkületkor értünk ide. Gyors fényképezkedés a vízesésnél, majd ládakeresés a sötétben. Ennyi fért bele. Megbeszéltük, hogy tavasszal nagyobb csapattal visszajövünk, mert ez a hely több időt érdemel.
Köszönjük a rejtést!
Ninjáékkal közös ládázás.
Ennél jobb novemberi időt kívánni sem lehetett volna!!!!
Sajnos csak sötétedés körül tudtunk csak ideérni. Még az útról lerohantunk a vízeséshez fényképezni. A ládát már teljes sötétségben logoltuk. Egy biztos, ide még visszajövünk egy hosszabb túrázásra a környéken!
Pécs környéki barangolás 19 gc és 6 gg találattal: 12/25
Már nagyon éhesek voltunk, amikor ideértünk, ezért az étteremben kezdtünk. A pincér semmilyen általunk ismert nyelven nem beszélt és étlapja sem volt, ezért valahogy elmagyaráztuk neki, hogy hozzon bármit, mert éhesek vagyunk. Kaptunk akkora adag steak-et, hogy a fülünk is elállt tőle :)
Ebéd után megkerestük a dobozt, megnéztük a barlangokat, a tavat, majd lementünk a vízeséshez is. Nagyon jó hely, köszönjük az invitálást.
Már októberben nekiindultunk megkeresni ezt a ládát, de az Orahovica környéki várak (GC3VAR) addig marasztaltak, míg úgy döntöttünk, rohanvás nem érdemes idejönni, majd a következő hétvégén. Hát, ez lett a következő hétvége.
Most járunk negyedszer itt, most először tavasszal. Csodálatos! A tajtékzó, utat kereső víz, a rengeteg tavaszi virág, a kristálytiszta tó.
A vízeséssel kezdtük, majd megkerestük a sírokat, utána a ládát. Ez nem ment könnyen, a GPS nekifutás nélkül, helyből 20 m-eket ugrott. Háromszor sikerült teljesen eltérő helyeken 1-2m-en állnom, de az örömöm nem tartott sokáig, mert egy pillanat múlva már 23 m-re voltam, bár meg sem mozdultam. Végül kénytelenek voltunk a rejtőt zargatni. Nagyon kiváncsi voltam, hogy a sok egyforma bükkfa között hogy fog tudni elnavigálni minket, de sikerült neki! A láda és tartalma jó állapotban van, boldogan logoltunk.
Utána körbesétáltuk a tavakat, megnézve a barlangot, a borz lyukat, a gróf sírját, a most különösen bővízű forrást, majd a tavakat közelről is.
Ezután az Ivačka Glava felé vettünk utunkat, ami egy 913 m magas csúcs (a legmagasabb Papuk nevű csúcs nem látogatható, lezárt katonai terület, tetején olyan szép radarral, mint amilyet a Tubesre is terveztek). Az Ivačka Glava, ha nem is a legmagasabb, azért nagyon szép, tekintélyt parancsoló orom, jó időben gyönyörű panorámával egészen Pécsig.
A vulkáni hamu miatt a Papuk csak az utolsó kilométereknél tűnt fel, addig fehér ég és síkság látszott.
Telefonos segítséggel meglett a láda is. Minden nálunk lévő gps mellé navigált. Az ösvény mellett rengeteg hasonló bükkfa volt.
A vízesés bővizű volt, ilyenkor (is) kell jönni!
Az előttünk szólók képei, beszámolói nagyon felkeltették kíváncsiságunkat e hely iránt. Egy kis családi kirándulás, az időjósok a mai napra a kánikula enyhülését ígérték, igazuk is lett. Nem jól indult a napunk, a határnál sajnos kiderült apa jogsija lejárt, kaptuk a csekket:(, 30 év alatt az első bünti. Féltünk az elfogyó aszfaltcsíktól, na erről annyit, még a cd se állt le egyszer se a kocsiban! Rengetegen voltak a parkolóban, alig találtunk helyet. 10 kunát fizettünk egész napos parkolásért. Mézet és pálinkát vehettünk volna árusoktól. Sokan grilleztek, finom illatok terjengtek, így gyorsan bevettük az irányt a tó felé. A lépcsőknél kapaszkodtunk fel. A ládát a gps nekünk pont ott mutatta, ahol kell. A hátizsák aljából még toll is előkerült, de sajna ez a kabala tollunk, így nem hagyhattuk a ládában! A vízesést is megcsodáltuk. Észre se vettük, hogy elszaladt az idő, így aztán Raholca romjai még várhatnak ránk. Egyetlen negatívum, az ismertető táblákon csak horvátul írják le a látnivalókat. Ezért hasznos volt a rejtő leírása. Pusina faluban az ember akaratlanul is a háborúra gondol, a rengeteg romjaiban elhagyott ház mind azt idézi. Igazi gyöngyszemet ismerhettünk meg ma a rejtő által, köszönjük a szép napot!
Szerencsére elolvastam a leírást indulás előtt, és ezért beszereztem egy pár Iceman Z6-os hóláncot, aminek a felrakása egyszerű, mint a faék.
Eleinte nem is értettem, hogy miért van kirakva az a hóláncos tábla, mindenesetre nyugodt voltam, mivel nekem bent figyelt a csomagtartóban.
Aztán lassacskán elvált a (bocs a kifejezésért!) szar a májtól. A BMW-k, Mercik és egyéb hátsómeghajtásó közép-felsőkategóriás autóstársak szépen félreálltak mintegy 2km-rel a megadott parkoló előtt és talp-sarok mentek tovább. Pocakkörfogatperfenékátló hányadosuk alapján épp rájukfért egy kis csúszkálás, meg küzdelem a jeges úton felfelé. A tűsarkúcsizmás plázacicájukra (vajon mire gondolt, amikor ezt húzta fel ide?) pedig szintúgy.
A befagyott vízesés látványától meg kellett, hogy álljak ott ahol voltam. Valószínüleg a képek a felét sem adják vissza a valóságnak! Egyszerűen meseszép volt.
A parkolóban sikerült az utolsó üres parkolóhelyet elfoglalni, jó sok helyet hagyva elöl-hátul. Nagyon sokan voltak ma fent.Parkolásom közben érkezett egy másik magyar rendszámú autó. Feljánlottam, hogy megfelezem velük a parkolóhelyemet, de ők, mint kiderült már visszajáró vendégek voltak Barcsról és találtak egy eldugott kis parkolót meguknak.
A sír és a barlang irányában közelítettem, tehát a lépcsők felől. Ez jó ötlet volt, mert a lépcső felfelé menet kevésbé rossz, mint amilyen a lanka volt lefelé jövet.
Nekem is a negyedik átkutatott fa adta oda a dobozkát. Mivel az év ezen szakaszában nem zavarja a vételt a lombkorona, lehetett volna pontosítani, átlagolni a koordinátát. Ezt azért nem tettem meg, mert annyira nem vészes az eltérés és a pontosabb koordinátákkal sem lenne könnyebb a megtalálás lombosodás után. Segítségképpen az utánam jövőknek annyit, hogy a rejtekadó fa mellett van egy 2,5 méter magasan kettétört fa elszáradt csonkja. Még nem túl korhadt, egy darabig nem fog kidőlni.
Akinek Andorpapa képei nem hozzák meg a kedvét a hely felkereséséhez, az adja el a GPS-t és vegyen ülőgarnitúrát.
Legutóbb megfogadtuk, hogy ide még visszajövünk - sikerült. Múltkor az ősz ezer színében pompázó környék fogadott minket, most a szerencsés időpontválasztásnak köszönhetően a friss, érintetlen hó várt ránk. Barátainkkal közös kirándulásunk korán reggel indult, délelőtt már útban is voltunk a vízesés felé. A hó helyenként 15-30 centis vastagságot is elért, mindehhez pedig zavartalan szélcsend és kellemes napsütés társult - ideális kiránduló idő.
A múltkorihoz hasonlóan most is végigjártuk az alsó kiskört (vízesés és környéke), valamint a felső nagykört is (tavak, forrásbarlang, sírbolt, denevéres barlang, üvegkészítők sírjai). Szerencsére szinte teljesen kihalt volt a táj, csak a miénk volt a környék - sok helyen az első lábnyomok is tőlünk származtak a hóban. A denevéres barlangban most találkoztunk is alvó denevérrel. A barlangban meleg volt, a kinti hőmérséklethez képest legalább 5-7 fokkal melegebb. Be is párásodott egyből a fényképezőgép lencséje!
A kellemes kirándulást egy ebéddel fejeztük be a vendégháznál, majd hazafelé a barcsi termálfürdőben áztattuk kicsit magunkat. Élmény-hegyek minden mennyiségben! Jankovac és környéke télen-nyáron izgalmas környék, valószínűleg tavasszal újra jövünk!
A családot is elvittük magunkkal. Délután érkeztünk, a napsütéses vasárnap sok embert vonzott a környékre rajtunk kívül. Először a kisebb körúton mentünk végig, ami a vízeséshez vezet. A száraz időszak ellenére volt víz bőven, de azért megnéznénk tavaszi áradáskor vagy egy fagyos téli napon is mindezt. A nagyobbik körön a tó mellett kezdtük az utunk. A tó igen érdekesen fest (fenyőhöz hasonló növények a víz alatt, vadkacsák stb), és az igen nagy hozamú forrás a mészkőkiválással is izgalmas terep. Feljebb megtekinthető a síremlék (ami most romos állapotban, felújítás előtt volt), majd a denevéres barlang, ami ugyan nem hosszú, de a végében már jól jön a lámpa (szerencsére nálunk volt az is). Meglepően hűs, páradús levegő fogad ebben a kis lukban, és itt is megfigyelhető a cseppkövesedés. Innét már a láda felé visz az út. Rengeteg (mennyiségre és fajtára is) gombát láttunk, az őszi erdő ezer színe pedig tényleg káprázatos. A szemfülesek igen ritka és védett növényekkel is találkozhatnak.
A GPS nagyon rossz kedvében volt, össze-vissza mutatott, emiatt a koordináták 40 méteres körzetében az összes fa tövét átkutattuk, jól jött az 5 főre duzzadt keresőcsapat, ha nem lettünk volna annyian, talán még most is túrnánk az erdőt. Pedig a rejtés nem bonyolult. Ősszel persze nehezíti a keresést a helyenként 10-20 centis avar, ami minden fából potenciális ládatanyát csinál. Jut eszembe: ez volt az első külföldi megtalálásunk!
Már sötétedett, amikor elindultunk hazafelé. Erre a napra terveztünk még további ládázást, várrom látogatást, de végül nem lett belőle semmi. Nem bánjuk, mivel az egész család nagyon jól érezte magát, igazán sok látványosság van összesűrítve kis helyen. Köszönet rotty kollégának, amiért részletes tájékoztatást adott a környéken szerzett tapasztalatairól. Az ő logjából idéznék a végére: mindenképpen jövünk még...
Állati jó hely, jöjjön mindenki.
A megközelítést kicsit pontosítanám.
Barcs felől érkezve, Slatinán nincsen kiírva Pozega, valószínűleg közbenső a murvás útszakasz miatt. A kereszteződésben tehát Ceralije felé vegyük az irányt.
Ha beértünk Ceralijébe, ott ne Pozega felé menjünk, hanem balra, Mikleus felé, majd kb. 1 km után jobbra, Velika felé.
Aki ne adj Isten útba akarja ejteni ezt a ládát a tengerpart felé haladva (Bosznián keresztül, közben GcJaj), annak jó hír, hogy simán át tud menni Pozegára, az útidő kb. 40 perc. Térkép nem hátrány.
Már hetekkel ezelőtt tervezgettük, hogy jövünk a Papukba, de valami mindig közbejött. Most dacára az ígért esős napoknak, nem halasztottuk tovább a látogatást a Rejtővel. A nap első felét a keleti csúcsokon töltöttük, Orahovica környékén. Vadregényes táj, sok helyen a turistautakon is sűrű, és most még vizes növényzettel küzdöttünk, de megérte, szép helyeket láttunk. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, alig esett, pedig igen vaskos felhők vonultak felettünk. A nap végére maradt a varázslatos Jankovác, a rengeteg látnivalójával. A bővízű Kovačica a még a vízesés nélkül is remek látvány lenne a mésztufa-képződményekkel, pláne így! Nagyon kevesen voltak itt délután, nem volt tolongás, a természetvédelmi őr is barátságosan odajött hozzánk, amíg a vacsorára vártunk. Mindenképpen jövünk még, a völgy körüli csúcsokra már nagyon kiváncsi vagyok! Nagyszerű volt a mai nap, köszi Bluemonday!
A keresés igazi apropója a kutjevo-i szüret volt, ahonnan hazafelé ejtettük útba a ládát. A hely tényleg nagyon érdekes és szép, a vízesést pedig a nagy vízhozam miatt kifejezetten most érdemes megnézni!
Hogy miért nem logolt a kessertársam, az könnyen kitalálható....
A környék gyönyörű, a vízesés fantasztikus, bár kissé megáztunk (csak addig esett, amíg a vízesést fotóztuk...), mégis, megérte eljönni, és lesétálni a hidakon és lépcsőkön a vízesés alá! (Az itt készült képek magukon hordozzák az időjárás nyomait, még "javítás alatt" állnak, hamarosan!)
A környékbeli falvakban (pl. Pušina) látszanak a pusztítás nyomai, a házak nagy része lerombolva, benőtte a gaz, elhagyott udvarok... szomorú emlékek lehetnek, mégis vannak, akik itt kezdték újra...
A szerpentinen egy magyar autó jött szembe, itt feladtunk minden reményt, de (úgy látszik) nem csak kesserek járnak ide pihenni... :-)
A vétel néhány helyen siralmas volt... 20-30m-eket ugráltunk a térképen, miközben mozdulatlanul álltam a domboldalon. Ehhez képest kb 10m-rel a céltól jelzett a gps, és a 4. fa, amit körüljártunk, volt a rejtekhely...
Visszafelé az úton egy vaddisznócsorda állta utunk, azonban nem bizonyultak elég fotogéneknek, amire előkerültek a fényképezőgépek, elmenekültek...
A határon elbeszélgettünk a határőrrel:
Határőr: ...és mit csináltak? Bogee: Kirándultunk... H felnéz a felhőkre: Jó idejük lehetett... B: (eső)Isteni!
hát együtt dőltünk a röhögéstől...
A "célterület" megközelítésében van egy kis bibi...
N 45° 36,055' E 17° 50,086' 129 m [GCJank+3crossing]
ez a jó koo a Čačinci utáni balkanyarhoz! Az általad megadott
N 45° 33,101' E 17° 42.556' 175 m
Slatinski Drenovac után, az aszfalt végét mutatja (itt is van egy kereszteződés, és itt is balra kell menni).
azért odataláltunk. :-)
Javasoljuk a rejtőnek, legközelebb vigyen minket is magával a rejtéskor, ezzel egy csomó benzint spórolna nekünk... :-D
Már megint egy csodaszép helyre találtunk a rejtés által. Hegyekkel körülölelt panzió, tóval, erdei túrautak, hegyi patak lenyűgöző vízeséssel. Épp azt fotóztuk közel a célhoz, mikor szembejött egy magyar autó. A család bőszen integetett, azt hittük a kesser pólónknak szól, bár gc matrica nem volt az autójukon. Miután elhangzott: az ugye megmondtam, hogy induljunk korábban kijelentés, talán megcsípünk egy dobogós helyezést felkiáltással tovább indultunk. A logbookban viszont nem volt bejegyzés. Úgy látszik a dobogóra az esőistenek is szeretnek felállni, utolsó 3 első helyünknél ott voltak, csak addig maradnak míg megnézik a ládát, fotó, hogy ők is rajta legyenek a képen, azután már húznak is el. Quetzalcóatl és Tlaloc régi barátaim, de ennyire!? Megfogadtuk, majd visszatérünk szép időben, nagyobbat kirándulni és napsütésben fotózni. A többit leírta SylverRat, akit a határőr hazafelé nem ismert meg a szem. ig. képről, mert már égnek állt a haja az esőtől.