A 20*10*5 cm-es láda a csúcstól északra található egy szikla alatt.
Fekvése, határai:
A Bihar-hegység, az Erdélyi-szigethegység melynek ismertebb perempontja: Nagyvárad, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Déva és Arad- Központi, legkiterjedtebb és egyben legmagasabb hegysége. A Bihar-hegységet Határoló tájegységek : ÉNY-on a Királyerdő É-ÉK-en a Vigyázó (Kalotahavas), K-ÉK-en a Gyalui-havasok, D-en és DK-en az Érchegység, DNY-on egy kis szakaszon a Zaránd-hegység, míg NY-on a Béli-hegyek, illetve a Belényesi medence.
Két jól elkülönülő része van: az Északi- és a Déli-Bihar.
A kettőt a DN75-ös út választja el melynek legmagasabb pontja a Bihar-hágó (Vertop).
A Déli-Bihar a Nagy-Bihar-hegytömbből áll. Északon a Nagy-Aranyos, K-en a Iarba-Rea,- Drágica patakok, D-en a Kis-Aranyos völgye, Ny-on a Fekete-Körös völgye (Belényesi-medence) határolja.
Előre jeleznénk, hogy mi egy NEM jelzett úton mentünk fel a vízeséstől a gerincig.
A piros sáv jelzés a Vertop-hágóról a sípálya mellől indul!
Az elágazástól indul a sárga kereszt jelzés, ami a Vércsorog (Varciorog)-vízeséshez visz. Aki nem vállalkozik a Nagy-Biharra felmenni annak is ajánlom, hogy a vízesést nézze meg. N 46° 28,829' E 22° 41,482' 1131 m [GCNABI+vizeses] Az erdészeti úton a patakot követve kb. 35 perc gyaloglás után érjük el a közel 20 m magasságból lezúduló impozáns vízesést. Bár a vízesés fehér színű de a háttérkőzet vöröses színe miatt kapta a nevét.
A vízesés mellett folytatódó szekér úton haladunk tovább felfelé, itt a bátrabbak lenézhetnek a vízesés tetejéről a mélybe. Tovább menve a patak mentén elérünk egy pásztor ösvényt ami balra bevisz minket az erdőbe. N 46° 28,856' E 22° 41,455' 1165 m [GCNABI+elagazas], itt követve az ösvényt egy szekér útra fogunk érni, ahol jobbra fordulunk. N 46° 28,966' E 22° 41,020' 1285 m [GCNABI+szekér ut], Ezt az utat követve pár perc után elérünk a pásztor kunyhókhoz. N 46° 29,035' E 22° 40,990' 1310 m [GCNABI+kunyhok] Áthaladva a kunyhók között bevetjük magunkat az erdőbe N 46° 29,196' E 22° 40,745' 1426 m [GCNABI+latvanyos terulet] és felmegyünk az erdőhatárig.
Ideális időben ettől a ponttól már látnunk kell a Nagy-Bihar csúcsán lévő fém tornyot.
Megérkeztünk egy nagy katlanba, ha kifogytál a vízből, itt feltöltheted N 46° 29,219' E 22° 40,574' 1473 m [GCNABI+Forras].
Innen érdemes követni a törpefenyők között haladó, gerincre felvezető, jól kijárt ösvényt is. Egy pont az ösvényen: N 46° 29,136' E 22° 40,448' 1519 m [GCNABI+utpont] Megérkeztünk a Bihar gerincére: N 46° 28,913' E 22° 40,487' 1534 m [GCNABI+Gerinc]. Nem muszáj követni az én általam bejelölt utat, mert több ösvény is vezet fel a gerincre.
Innen gyönyörű kilátás nyílik a Belényesi-medencére és a Béli-hegyekre. Kelet felé elszórt móc házak közt legelők és fenyőligetek végtelen sora terül el. Előttünk kb. 300 m-es magasságban uralkodik a Nagy-Bihar kúp alakú csúcsa, amelyet nem lehet szem elől téveszteni. Láthatóak innen a Fekete-sziklák, amit a Vertop-hágón felfelé haladva alulról csodálhattunk meg.
A gerincen keressük meg a piros sáv jelzést a köveken és kövessük, de az sem gond ha nincs meg, vagy ködbe kerülünk, mert egy nagyon jól követhető szekérút egész a csúcsig kísér minket. A csúcs 2-2,5 óra, de addig számtalan dombot kell megmásznunk, igazi hullámvasút. Utunk utolsó szakaszán egy erősebb emelkedő vár ránk, de a végén felérünk a Bihar-hegység legmagasabb csúcsára. N 46° 26,451' E 22° 41,334' 1847 m [GCNABI+Csucs].
Az itt látható körpanoráma lenyűgöző! Láthatjuk a Gajna-tető 1485m; Arad-kő 1429m; Béli-hegyek Pethő-csúcs 927m; Zanoga 1543m; Bak-hát 1476m; Bihar-csúcs 1658m; távolabb a Mező-havas 1627m; Bocsásza 1792 m; GCBSZA Sík-havas 1759m; Vlegyásza 1836m GCVIGY; Öreg-havas 1826m csúcsokat. És nem utolsó sorban visszatekinthetünk az idáig felvezető utunkra.
Egyéb:
Ivóvíz csak a völgyekben található.
Mindenféle időjárásra fel kell készülni, perceken belül változhat az idő. Esőkabátot, meleg ruhát, sapkát, kesztyűt vigyetek!
Vihar esetén a gerinc nagyon veszélyes!
Irodalom:
Erdélyi Túrák (Kornétás kiadó)
Erdély-hegyei sorozat: Bihar-Vlegyásza (20) Palczer János
Jó túrát és szép időt kívánunk az ide látogatóknak!
ZoLiza
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
+
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A Behtlen Gábor emléktúra alkalmából jártunk a Nagy-Bihar csúcson.
Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, az eső illetve fennt a havazás lehetetlenítette el a panoráma megtekintését.
A láda keresésünk így a hótakaró végett nem hozott megtalálást.
Kérlek a képek alapján fogadd el!
Köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.2.0]
8 tagú csapatunkkal kora reggel indultunk Budapestről a Magas-Tátra irányába... a terv szerint... de az időjárás közbeszólt... így Bihar lett a hétvége célpontja Vártop bázissal. Mivel péntekre stabil jó időt jósolt a meteo, ezért első napi bemelegítésnek mindjárt a Nagy-Bihar csúcsát szavaztuk meg menet közben. A sípályánál parkoltunk és a piros jelzésen mentünk a csúcsig. Jó meleg volt, árnyék elég kevés, a szintemelkedés elég jelentős a sok hullámzás miatt. A terep viszont elég jól járható. A csúcsról csodás a körpanoráma. Belátható a Bihar jó része. Az építmény műszaki kivitelezése itt is elég bizarr... A doboz tökéletes állapotban van, könnyen megtalálható, hó már nincs. Evés, ivás, .com-os láda után visszafelé vettük az irányt. Még melegebb volt és a szintvonalak visszafelé is izzasztóak kicsit. Az időbe még belefért a sípálya közelében GCELBI felkeresése is. Így nagyságrendileg 23km és 1300m szint lett a túra vége. Köszönjük a rejtést!
Nagyon szép három napot töltöttünk barátainkkal a Bihar hegységben. Nagyon változatos volt a program. Ebbe a rövid időbe is jutott magashegyi túra, barlang, erdő, havasi rét és még sok sok szép és érdekes látnivaló. Gyönyörű ez a környék, szívesen jövök újra és újra.
A leutazás napján út közben változtattunk az eredeti programon, mert ez a nap tűnt az időjárás szempontjából a legstabilabbnak, ezért az esetleges viharnak leginkább kitett túrát hoztuk előre. Így a megérkezés után Vértopra, azonnal vettük a túra cuccokat és már indultunk is a Nagy-Biharra. Hol jobban, hol kevésbé, de folyamatosan emelkedik az út. Amikor felérünk a gerincre, akkor kitárul a táj és a csodás kilátás mellett folyamatosan szemmel tarthatjuk túránk célpontját. Remek társaságban beszélgetve azt vettem észre, hogy pikk-pakk fent voltunk. Gyors logolás és kis bámészkodás után ugyanezen az útvonalon mentünk vissza Vértopra. Remek rejtés, köszönjük a lehetőséget.
Előző alkalommal nem sikerült a csúcsig jutni, de most sikerült. Sajnos a ládát nem találtam meg. Ahol a gps mutatta, éppen egy nagy hófolt szélén voltam és a leolvadt részen nem találtam, a hóban pedig nem kerestem. Kérném szépen elfogadni a megtalálást, mellékelek képeket.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! A láda biztonságban visszarejtve. Következő találóknak: Mostanában rengeteg a csúcsot látogató, így mi rejtve a ládát rejtő sziklára ülve takartuk a felfedést. A látvány lenyűgöző!!! [Geoládák v3.6.0]
Nagyon régen szerettem volna ezt a ládát... Sosem sikerült még megmászni a Nagy-Bihart... mindig csak max a Zengő-kőig jutottam. Most autóval próbáltuk meg. Kevéske havat és 2 édes kutyust is találtunk fenn:) A sziklák közé rejtett ládákat sosem szerettem, megmozgattam most is jópárat mire meglett... a gps is 10 méterrel mutatott odébb.. De végül is meglett és ez a lényeg. A panoráma még így párás időben is csodaszép volt.. Nyáron megpróbálom gyalogosan is. Köszi a rejtést!
A Szentháromság vízesés felől először a ko jelzésen, majd annak híján tovább az erdei úton, melyen elértem a gerincet, ám még innen is közel 3 km távolságot kellett leküzdeni. Sebaj, a szép időben jobban fogytak a méterek, és végül a fenyegető szürke felhő is tovább állt. A hegy lábánál lovak táboroztak, a csúcs felől pedig egy montis vágott neki a meredek oldalnak. Fent végre közel kerülhettem a nagyon román toronyhoz és épületéhez, majd méregettem, hogy melyik szikla mellé üljek le pihenni. A koo. kicsit pontatlannak bizonyult, de a kép alapján be lehet azonosítani a rejteket, melyből ki is kandikált a doboz. Mint megtudtam, a rejtő csapat épp előző nap járt itt, közben a ládát is ellenőrizték. Visszafelé a GCKTRK parkolójához már csak kiadósan ereszkedni kellett k,p jelzésen, majd a völgybe kanyargó köves úton.
Az én GPS-em ide jelezte a ládát: N 46° 26,458' E 22° 41,341'
Jó kemény túra volt felmászni erre a csúcsra, és az időjárás sem volt kegyes hozzánk, dörgés, villámlás eső fogadott bennünket. A ládát sajnos nem találtuk a helyén GSdriverrel. Kérlek a képek alapján a találat elfogadását.
Viharos időben, jeges esőben hódítottuk meg a csúcsot (Cosinus0-val közösen). A felhők miatt csak az utolsó pillanatban láttuk meg az adótornyot és a két elhanyagolt épületet. Mit nem adtam volna azért, ha legalább az egyik egy takaros kis menedékház lett volna némi melegedési és teázási lehetőséggel ...
A láda helyén csak egy tátongó sziklaüreget találtunk. A kép a közelben álló csúcsoszlopról készült, mikor kicsit alábbhagyott az eső. Így legalább a pazar panorámát kiélvezhettük, ha már maga a csúcs egy koszfészek volt. Kérem a találat elfogadását.
Az időjárással ellentétben a láda megtalálásához sajnos nem volt szerencsénk. A vélt rejtekhely(ek) üres(ek). A képek alapján szeretném kérni a találat elfogadását. Köszönöm!
A csapattól levállva, Laci barátommal ketten támadtuk meg a csúcsot.
Az Areiseni felől jövő utat szinte tükörsimára javították.
Szükség esetén autóval is járható.
Lefele jövetelünkkor épp 3 bringás srác tekert fel onnan.
Respect!
Nem túl meredek az úr, de azt hosszú km-eken keresztül kell leküzdeni!
A hegygerincen meg felásták, s erősáramúkábelt fektettek le csőben.
A gépesítés ellenére se könnyű munka, a sziklás terepen!
Valószínűleg Rézbánya felől indulhattak
Azt hittük a csúcsra hozták csak, de tovább mentek a másik irányba is.
Vagy máshova tartanak vele, vagy retundáns ellátás lesz...
A Százlábú Egyesület által szervezett Nagy-Bihar túra keretében kerestem fel a ládát. Sajnos nem találtam meg, de a cirka 3 percnyi idő ami a keresésre jutott nem is lett volna rá elég. Ha lett volna még 10 percem akkor biztos megvan. Az alapvető cél a csúcs meghódítása volt.
A csúcsot a kék jelzés felől támadtuk be, amely során két kutya is csatlakozott a túránkhoz. Az időjárás elég zord volt, mivel csupán 11 fok volt a csúcson és odáig sem volt melegebb a levegő, de legalább az esőt megúsztuk.
Kedves ZoLiza, szeretném a megtalálás a képek alapján történő elfogadást !!!
Eme láda sorszáma az 1800-as és pont egy 1800-as púpon van, így ennek kellett lennie az 1800. találatomnak.:-) Már januárba szemezgettem a ládával mikor még az 1700. ládát kerestem fel, most eljött az ideje a meglátogatásának.
3 napos hétvége lévén a terv az volt elő nap kiút ládázgatással, hisz a hírhedt Belényesi út, meg a távolság miatt délután érkezvén elég nagy falat lett volna a hegy. Középső nap a szállásról csak pár km és már mehetünk is, majd harmadik nap hazafelé ismét kis ládázgatás, amolyan örömködős levezetős.
A terv már kifelé megdőlt, hisz én ráhagytam a Belényesi szakaszra az út minősége miatt, de azt álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy ezt még tudják űberelni. Útépítés folyik így félpályás a közlekedés kb 400 méterenként lámpával, persze a lámpák olyan jól vannak összehangolva, hogy mindig piroshoz érkezz és állj egy 10-15 percet, így egy kb 40 km-es szakaszt laza 2 óra 40 perc alatt sikerült leautóznunk.:-(
Első nap este, szerencsére már a szálláson voltunk leszakadt az ég, a műholdképek és radarok adatait hiába számoltam, láttam ez reggelig nem áll el. Reggel azért 7-kor keltünk, hátha..., de ömlött az eső, így lendületből visszadőltünk dögleni. 3 óra múlva ismét nézegettem a radarok képét és hát látszott a vihar itt fog du-ig tombolni, így elmentünk a közeli jegesbarlangba.
Este kezdett kicsit alább hagyni és ahogy számoltam láttam utolsó reggeltől felhőtlen napsütés, így áttettük utolsó napra a Nagy Bihar csúcstámadást.:-)
Végre eljött a mi napunk, reggel már sütött a nap és szállt fel a pára, összekaptuk magunkat és nekiindultunk. Az adott parkolóba levágtuk az autókat, tovább nem is tudtunk volna menni, hisz a patak a nagy esőzés miatt felduzzadt és sebesen robogott. Nem sokat tettünk meg máris egy híd ami félig áll, de simán átegyensúlyoztunk rajta. Innen követve a patakot jött még rosszabb állapotú híd, meg pár patakátkelés, mert a nagy víz már nem csak a patakmedert használta. Végül csak elértünk a Vércsorog vízeséshez, ami pazar, és jó bő hozamú volt éppen. 20 méterről fényképezve is az objektíveket a vízpára belepte, így törölgetni kellett szinte képenként. Én azért vállaltam és bemásztam a vízesés mögé is, így lett rólam pár jó kép.:-)
Az ajánlott útpont felé nem lehetett menni, hisz ott is zúdult lefelé a víz, így maradt az átkelés a patakon, hisz ott úgy 9is van a vízesésnek com-os ládája. Nem volt könnyű hidat építeni a jó széles és sebes patakba, mert hiába 2 emberfej nagyságú köveket dobáltunk a víz sodrása szétsodorta még azokat is. Itt sikerült építés közben kétszer is lábat mosnom.:-) Azért átjutottunk és egyből a com-os csészénél is voltunk. Én azt az utat ajánlanám az utánunk jövőknek hisz az egy rendes szekérút, amit használnak is így nem lesz bozótharc és felvisz a vízesés tetejére. A vízesés tetején kimásztunk a sziklára egyik lent maradt társunk remek képeket lőtt rólunk, majd mikor ő is felért indultunk az úton tovább ami épp az OMP-n is jelölt út és a Móc házakhoz visz. A házak fele összedőlve, de van amit még használnak, érdekes volt látni, és hatalmas öröm volt, hogy épp nem voltak ott a pásztorkutyák.:-) Innen kicsit toronyiránt egy patak mellett mentünk a forrásokig, majd kinéztük, hol a legkönnyebb feljutni a gerincre. Itt ahogy másztunk a gerincre találtam egy hatalmas farkaskoponyát, ennek mindenki örült, mert így a rohadt meredeken fotószünet lett.:-) Azért csak felértünk a gerincre és messze láttuk a célt a csúcsot az adótoronnyal, előtte igaz még láttunk egy kis púpot, de sebaj azt már megesszük. Fel is értünk a púpra, de közbe odanőtt még egy közénk és az adótorony közé, így újra le, fel, itt már helyenként térdig süllyedtünk a hóba. Ide is felértünk, de az adótorony előtt megint nőtt egy púp. Ezen a környéken úgy látszik eső után nem a gombák hanem a púpok nőnek.:D Na itt kicsit megpihentünk, mert a társaság egy része már kezdte unni a hullámvasutat.:-) Na ekkor egyszer csak feltűnt egy keverék kutyus ami jól megtermett volt és szaladt felénk, már Erdélyben volt ilyen helyzet régebben akkor több kutya is támadt, míg a gazda messziről szó nélkül nézte, de itt még tanya sem volt. Szerencsére megszaglászott minket és lefeküdt a lábunkhoz, így bátrabbak lettünk és megsimogattuk, meg adtunk neki némi elemózsiát. Innentől a túránkon hű társunk lett, végig köztünk szaladgált egészen az csúcs majd az autókig. Még pár púpon átmásztunk, bevallom nem számoltam, de tuti nem annyi volt amennyit láttunk.:-) Végül felérve egy púpra láttuk, már tényleg a csúcs jön, na ekkor már ugattak a kutyák a toronynál és láttuk a turistaúton félig elénk is jöttek. Ekkor kezdtünk duplán félni, hisz ezek mérgesnek tűntek és már nem csak magunkat, hanem az új túratársunkat is féltettük, hogy nekiugranak. Nem volt mit tenni elindultunk a kutyák kicsit hátráltak, majd mikor felértünk jobbra próbáltunk kerülni, egy épületet meg is kerültünk, de csak el kellett menni a torony alatti úton, na ekkor a meredeken ugatva vicsorogva támadt a helyi kutya. Már 6-8 méterre jött mikor egy túratársam felkapott egy öklömnyi követ és mellé vágta, ez hatásos volt mikor nyúlt a következőért a kutya máris meghátrált, innen kezdve 20-25 méternél nem jött hozzánk közelebb.:-) Azért biztos ami biztos alapon tovább mentünk és a com-os ládát túrtuk ki, logolás, majd visszafelé támadtuk a csúcsot, a kutyák persze a csúcskőnél álltak, gondoltuk ez nem fog menni, de láss csodát emlékeztek a kőre ahogy közeledtünk úgy hátráltak és már nem is ugattak. Így még csoportkép is készült a csúcson, teljesen nyugalomban éreztük magunkat. A ládát kerestem vagy 20 percig, mivel gondoltam a hóra, így vittem a kinyomtatott képet, be is azonosítottam a csúcskőhöz képest hol kell kotorni, ki is kotortuk a két sziklát, de a ládát sajnos nem leltük meg.:-( Lehet csak mi voltunk bénák, bár a com-os csészét egyből megleltük. Innen megint megkerültük a tornyot, majd egy darabig a gerinc hullámvasútján majd jobbra az OMP-n jelzett úton elindultunk lefelé, bár helyenként nincs út ahol meg van az maga a pokolba vezető.:-) Jó meredek és öklömnyi kövek vannak rajta, itt úgy éreztük a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.:-) Azért leértünk rajta vissza az autókhoz és elindulhattunk du 5 kor a Belényesi rettenet felé. Hajnalban ezek után az M3-on már nem volt élmény vezetni, de maga a túra hatalmas élmény volt.
Rengeteg szépet és érdekeset láthattunk eme remek túra alatt, azt hiszem sokáig örömmel gondolunk majd erre a túrára.
Vércsorog-vízesés megtalálása után indultunk a csúcs meghódítására, úttalan-utakon, árkon-bokron, borókáson átgázolva jutottunk a gerincre. Kicsit késve értünk fel a csúcskőhöz, és sietve uzsonnáztunk, a kutyákkal körülvéve, majd indultunk is vissza, de még így is besötétedett mire a gerincről letérő úthoz értünk, és nagy segítség volt a gps, hogy megtaláljuk az erdőgazdasági utat.Ládakeresésre nem volt időnk, a képek alapján kérném a találat elfogadását!
A Vércsorog vízesést előző nap kerestük meg. Napkeltekor indultunk, hogy biztos visszaérjünk sötétedés előtt. A piros jelzést követtük. Jó időt fogtunk ki, az egyik oldalon a felhők fölé láttunk, a másik oldalon pedig zavartalan volt a kilátás. Az utolsó emelkedőn megszenvedtünk, csípős hideg szél fújt, és az emelkedő is kemény volt. A csúcson két kutya fogadott minket, a fehér inkább csak kíváncsi volt, de a fekete erősen vicsorgott. Az ebédre szánt kolbásszal sem tudtuk elnyerni a bizalmát. Végül előkerült az adótorony személyzete is, aki megpróbálta visszahívni a fekete kutyát, de nem sok sikerrel. Néhány perc múlva újra a sarkunkban volt. Kicsit lejjebb mentünk, hogy elhagyjuk a kutyák területét, és kerülve mentünk a csúcshoz. A ládát végül nem találtuk meg, igaz a kutyák miatt nem is akartuk sokáig keresni. Talán szerencsésebb lett volna az út vége előtt néhány száz méterrel letérni a kijárt ösvényről és toronyiránt a csúcs felé menni.
Csodálatos időben értünk föl 1849m-re, nagyon nagy élmény !!! sajnos már minden percünk ki volt számolva ,hogy legalább az aszfaltra leérjünk világosban , ezért a ládára 2 percet adtunk ,nem is lett meg.... Kérem a rejtőt ,hogy a fotók alapján legyen olyan jó és fogadja el ,Köszönöm.
Bihargós túra során megtaláltuk.
Szép napsütéses időben indultunk, de a csúcs közelében ránk telepedett a köd, de így is fantasztikus érzés volt a Bihar legmagasabb csúcsán állni.
Köszönjük!
Sajnos az adótorony őrkutyái meghiúsították a keresését.
Kérem szépen a rejtőket, hogy a mellékelt képek és a küldött e-mail alapján fogadják el a találatot.
Felfelé még ragyogó napsütésben haladtunk, fenn a csúcs már ködköpenyben fogadott.
A reléállomás emberei tüntetőleg sebtiben kitűzték a román zászlót miközben letépték a nemzeti színű szalagunkat a csúcskőről - Krizsán Timi, Varga Csaba és Oszkár Kenyeres társaságában.
Óvatosan keresgéljetek, nehogy a ládát is eltüntessék!!!
Csabai Bihargók szervezésében rendezett, március 15. túrán kerültünk a láda közelébe. A megmaradt hó sokkal érdekesebbé tette a túrát (nekem az első havas menetelésem volt hegyen)! Láda keresés helyet, a csodálatos bár kissé szeles időt kihasználva inkább a kilátásban gyönyörködtünk.
Csak most kaptam meg a képeket, amik a csúcson készültek, ugyanis a ládát a hó miatt képtelenség volt megkeresni, még a sziklák sem látszottak. Fantasztikus volt az út felfelé és lefelé is, nagy élményt jelentett, ennyi havat nálunk egész télen nem lehetett látni. Kérem a rejtőt, a fotók alapján fogadja el a megtalálást.
Kezdetben egy igazán kellemes emelkedő után (650m-1500m-ig) értünk a Nagy-Bihar csúcs alá.Ezt követően már gyerekjáték volt a csúcs kimászása :D
A láda szuper helyen volt,kell hozzá ládász orr is a megtalálásához. Mivel ez nekem megvan így könnyen megtaláltam! :D Köszönjük a rejtést!
A jelszó pedig reklám értékű! :D ...és majd elfelejtettem!...ládász találkozó lett a csúcson!...aminek én nagyon örültem,az amúgy is különleges nap,különleges történése!...nagyon szívesen a gore dzsekit!... remélem találkozunk még a csúcsokon!
Zolinak megígértem, hogy írok egy hosszú bejegyzést, szóval:
Amikor 2006 tavaszán regisztráltam a www.geocaching.hu oldalon, még nem sejtettem........
Csak átugrom az azóta eltelt 7 évet, pedig lenne miről mesélni :-)
A Rozsda-árok szélén (sic!!) volt a csúcstámadás alaptábora, onnan a Bihar-hágón keresztül sétáltunk fel a csúcsra. Már régen mozgatja fantáziámat ennek a csúcsnak a megmászása, főleg azóta, mióta olvastam egy csabaibihargós élménybeszámolót a Bihar csúcs március 15-i (téli) megmászásáról. Idén már nagyon közel álltunk hozzá, hótalpakat is foglaltunk, de egy nappal előtte abban sem voltam biztos, hogy el tudunk jutni a hágóig, úgyhogy lemondtunk a mászásról. Persze, fogunk még felhótalpazni a Biharra, semmi kétségem! Most egy hómentes bejárást csináltunk. A csúcson egy 4 fős magyar társaságba botlottunk (ez mindennapos a Biharban) s egyikőjük igen csak ismerős volt. ZoLizáék sok ládáját megkerestük már, de még csak virtuálisan ismertük egymást. Persze, hol máshol találkozhattunk volna, mint egyik geoládájuknál.
Így a tervezettől tovább élveztük a hideg szelet a csúcson (köszönjük a dzsekiket), s egy rövid szakaszon együtt sétáltunk le a csúcsról. Közbe kifaggattuk Zolit, hogy hogyan is találhatjuk meg a Bihar-kapu barlangot.
Másnap sikerült is!
Egyébként a hegy remek hely, csodás kilátással!
Igen kicsi annak a valószínűsége, hogy Budapesttől sok száz km-re egy láda felkeresésekor az ember pont a ládagazdával akadjon össze. Nekünk sikerült. Nem mindennapi dolog az sem, hogy egyszerre négyen keressék a ládát a ládagazda orra előtt. Nagy nap volt ez Zoliza számára. :o)) De jó nap volt.
Kicsit tartottam attól, hogy nem jutunk fel a csúcsra, mert már az első két nap eléggé lefárasztottuk magunkat és az esőnek is lógott a lába, de kitartóak voltunk és az idő sem lett nagyon ellenségünk.
Hát nem gondoltam volna, hogy végül feljutunk, de carmin végig hitt benne, így nekiindultunk. Az ajánlott útvonalat követtük, érintettük a csodás vízesést és szép lassan emelkedtünk. Kilátás néha volt, de igen felhős volt az idő. A csúcs alatt megrémültünk, mert 3 kutya közeledett csaholva, de végül ártalmatlannak bizonyultak. Fenn a csúcson egy hatalmas puskás férfi fogadott minket szóval volt minden. A láda nagyon nehezen lett meg, már majdnem feladtuk, talán egy kicsit arrébb van a megadott koordinátákhoz képest. Lefelé rövidítettünk az irtásos út felé. Köszi!
(vééégre)
Az eddigi legszebb "mászás" volt..minden percét élvezni lehetett a változó időjárásnak köszönhetően...
A ládikó persze nem lett meg..ahogy a letett kesztyűimet is elfújta a szél, de nagyon megérte teljesíteni ezt a túrát
Zsoooc! Jelszó nélkül, hogy a túróba logoltál be?
Mint utóbb kiderült megkaptad mástól, nem is értem miért nem tőlünk kérted....
Ilyenkor jelszó nélkülit megtalálást kell logolni, majd kérni a jóváhagyást.
Márciuc 15.-ei Bihargós túra gyönyörű napsütésben,csak a szél ne fújt volna olyan cudarul. Hótalpak segítsége nélkül az út elég nagy hányadában sikerürült néhol combig süppedni a jó méteres hóban,de a táj szépsége ezt a kis nehézséget könnyedén feledtette.
A csúcson is igen rendesen fújt a szél,ezért aztán nem időztünk túl sokat. A láda valószínű helyének megállapítása után kértem Zolizát hogy ássa ki nekem a ládát a hóból,de számomra érthetetlen módon ettől elzárkózott. :-)
Mindezek ellenére kérem a megtalálást elfogadni!
(A megbeszélt megvesztegetési italt később prezentálom.)
Drive in találat, mert az előző este megrándítottam a térdem, és alig tudtam járni (Azóta se javul.) Amint leparkoltunk Vándor boldogan kiszállt a zötykölődés után. Majd a három helyi kutya vadul ugatva rátört. Ő azt hiszem rekordot javított a ház körüli futásban, végül egy ugrással visszamenekült a kocsiba. ( Máskor könyörögni kell a beszállásért )
Lefelé a pásztor házikóknál szélvédettebb helyen főztünk egy teát. Azt hiszem nincs is jobb mint egy ilyen levegőjű, panorámájú helyen forró teát szürcsölgetni :-)
Hurrá! Másodszorra meglett, Húsvétkor még a hó győzött, most mi! Gyönyörű napsütésben és szinte szélcsendben élvezhettük a CSÚCSOT. A szép idő miatt igen nagy forgalom volt odafent. Ismét a kék jelzésen kajtattunk fel, mert ezt kocsival le lehet rövídíteni és a gyerekeknek ez ugye előnyös (az eltunyult felnőttekről nem is beszélve). Természetesen a csúcsra is ők értek fel elsőnek. A fekitermelésnek nevezett erdő irtás viszont igen csak nehézzé tette a terepet. Érdekes, hogy visszafelé mindig jobban láthatóak a jelzések. Örömteli túra volt ezzel a jó kis csapattal: Verbola, AGY+Norci, Brúnó és Ábel.
A gps a kocsiban maradt, a nyomtatott leírás pedig a szobában. Szóval csak az emlékezetre hagyatkozhattam, de meg lett. A láda jó állapotban van. Tiszta, szép időben Vartopról fel, Ariesenibe le volt a túra.
Végre sikerült meghódítani ezt a csúcsot is a Bihari Természetbarát Egyesület által szervezett túra keretében. Nem csak azért fogom megemlegetni, mert már régóta terveztem, hanem azért is, mert igen el van rejtve ez a láda! Nem volt könnyű találat! Aranyosláposról indultunk fel az erdészeti úton, majd egyenesen fel a kék függőleges sávon, ami az erdőirtás miatt igen ritka jelzés, de mivel a térkép mutatta nekiindultunk a csúcsnak. Sikerült könnyen és viszonylag gyorsan feljutni, majd a csúschódítás ünneplését követően felhő takarta be a csúcsot, és az eső is elkezdett esni. Lefelé a Vércsorog vízesést is megnéztük, így fejeztük be a szombati körtúránkat.
A terv a nyugati oldal vízeséseinek felderítése volt, nagyzsákos túrán. Én a második nap végén inkább leváltam, nem szerettem volna tönkretenni a térdem az úttalan, a meredek szóval is csak kevéssé megfogható hegyoldalban történő fel- és lemenettel. Így néhány vízesés kimaradt, helyette a gerincen közelítettem meg a Nagy-Bihart, ott várva a többiekre.
Csak a telefonom volt nálam, viszont a rajta lévő ládás alkalmazás nem akart működni, nyomtatott leírásom, koordinátám pedig nem volt. Így a fényképek alapján szeretném kérni a megtalálás elfogadását.
10 óra nem sokkal múlt el, amikor a Szentháromság-vízeséstől felfelé balra vettük az irányt, és sziklamászókat megszégyenítő módon felkúsztunk a dózerútra. Onnan a patak medrét követve felfelé kaptattunk egészen a régi móc ösvényre. Napos tisztáson töltöttük el az ebédidőt, majd pár perc szieszta után nekivágtunk a gericnek. A kaptatós rész után remek kilátásban volt részünk, előttünk az Aranyos, hátunk mögött a Fekete-Körös vízgyűjtő területe. A gerincen végighaladva 15 órára végre feljutottunk a Nagy-Bihar csúcsára, ahol pazar kilátás fogadott, igazi körpanoráma. Gyönyörködés, logolás, uzsonna, fényképezkedés, majd indulás lefelé a túloldalon. A visszafelé út időben rövidebb volt, végig remek rálátással a völgyre. 18.30-kor értünk a kocsikhoz, a hold már fent volt a csúcson :)
A túra során az égiek is velünk voltak, ugyanis az időjárás is ideális volt.
Köszönöm a rejtést és a túravezetést is Zolizának!
Húsvét vasárnap, kellemesen napos időben vágtunk neki VERBOLA-val és az Ádász fiúkkal meghódítani a Csúcsot. A kék jelzést az egyik erdőirtásnál sikerült elveszítenünk, így begyűjtöttünk néhány +km-t. A csúcs alatt a hó 70 kg fölött igen mélynek bizonyult! A Csúcson viszont a nagy szélben már ők voltak előnyben. A táj végig gyönyörű, fentről a kilátás az fantasztikus! A ládát sajnos a hó miatt nem találtuk meg. A GPS alapján kiválasztottunk egy sziklát, de FoJo barátom szerint ettől néhány méterre balra található az igazi rejtek. Majd nyáron, hó nélkül újra megpróbáljuk a logolás kedvéért!
Addig is egy elfogadást -névnapi ajándéknak- megérdemlünk?!?
Köszönjük!
Egy igen enyhe napra sikeredett a március 15-e. Lent is bőven plusz felett volt a hőmérséklet a nap hol előjött hol a felhők fölé bujt. Az utunk során sok látnivaló volt ami a szemet kápráztatta. A hó minősége enyhén rossznak mondható süppedtünk bele rendesen.
Azonban ez a kis nüansz a 34 túrázót nem nagyon aggasztotta mert sikeresen feljutottunk a csúcsra sőt még az a két kisérő kutya is akik hozzánk szegődtek.
A ládika pontos helyét nem kerestem mert bőven hó borította a csúcsot is majd legközelebb logolok bele is.
Nehézkesen indult a nap, ugyanis Sarkadon derült ki, hogy az egyik komám az éjjeliszekrényen felejtette az útlevelét:-( /Annyira készült pedig,szinte vele is aludt/
Sebtiben hazaszaladtunk érte, kis időcsúszással, de annál nagyobb lelkesedéssel indultunk el ismét.
Most már elmondhatjuk, egy nap alatt kétszer is nekifutottunk a Nagy-biharnak.
Voltam már fenn többször, több irányból is, ezért most egy új "útvonalat" tűztünk ki.
Azért tettem idézőjelbe, mert valójában arra semmiféle út nincs, még vadászösvény sem, -legalábbis mostanában. Biharmező felől a Fekete-körös bihari ágának völgyén keresztül indultunk el, majd tökön-paszulyon keresztül szinte toronyiránt felfelé, felfelé és felfelé folyamatosan. Kezdetben kidőlt fák összegabalyodott ágai, elszáradt szúrós málnás, feljebb a lábakat gúzsbakötő szederindák majd áfonyás és a rettegett borókás. Termetesre nőttek errefelé a borókabokrok ( nekünk nyakig ért) csak úgy tudtunk a kicsi fiam pillanatnyi hollétéről, hogy azt kémleltük, merre mozog a hegyoldal és merre szitkozódik. A legvégén már kint a havasi legelőn, lenyűgöző panoráma mellet még egy hosszas meredek emelkedő után jutottunk a csúcsra szinte külön- külön ki, hogy bírta szusszal. Kicsi fiam három villanykaró hosszal beelőzött, de meg is bánta a sietséget, mert a torony közelében két vérmes eb kergette meg:-( Mindíg akad valami kutyás kalandunk, ezért megfogadtam, aki ezután velem tart, kötelező jelleggel viselnie kell egy nyakába akasztott velőscsontot és a megfelelő pillanatban célirányosan felhasználni) Általános tapasztalatom, hogy errefelé nincsenek elkényeztetve az ebek mindenféle "pedigrével" ezért hamar barátságossá válnak. Most is két szendvicsünk bánta a közeledésüket, lassan már nem tudunk annyi kaját felcipelni, hogy mindenki jóllakjon:-) Végre valahára, sokadjára megadatott nekem is ezen a hegyen a teljes körpanoráma, el lehetett látni a Déli-kárpátokig. Megkerestük a ládát, majd kb. egy óra bámészkodás után, miután beazonosítottuk az általam ismert összes hegyet és egyéb látványosságot elindultunk lefelé szintén toronyiránt a Bellavista-vízesést érintve. Mire a patakmederben leértünk már ránksötétedett, így a többi vízesés most kimaradt, de azok egyébként is egy teljes napot kívánnak, majd legközelebb:-)
Összegezve: csodálatos nap volt gyönyörű időben, lenyűgöző panorámával, némi fáradtsággal.
Többször megmásztam már a csúcsot a Vertop-hágó felől, ezúttal népes csapattal, a hágón túli Galbena településről indultunk. Ez egy széles erdészeti (és eredetileg bizonyára katonai célú) talajút, a korábbi motoros meg-nem-találók itt könnyen feljuthattak a tetőre a toronyhoz. Kesser csapatrészünk most is kikutatta a rejteket és írtunk is a füzetbe. Gyalogos kupa: 21,2 km.
Köszönjük a rejtést! November 30-án jártunk itt utoljára, de akkor nagy hó takarta az északi oldal szikláit (ott voltunk a ládánál, de nem tudtuk kikaparni a hó alól). Mivel nem szeretek megtalálás nélküli jóváhagyást kérni, ezért feljöttünk most is a ládához.
Nagy volt a forgalom a csúcson, egy órát kellett várjunk a logolásig (a csúcs 15 méteres körzetében nem kevesebb mint négy autó volt - fotók majd később). Jobb lenne a ládát máshova tenni - rejtési lehetőségből nincs hiány - és egy pontosabb koordinátát megadni.
A Vartop-Nagy Bihar útvonal letrekkelve több GPS-szel is, minden fontos WPT belőve: később berajzolom az openmaps-re.
Most voltam hatodszor a Nagy-Biharon, most csak a láda miatt jöttünk fel. De nagyon nem volt szerencsénk. Olyan erős jeges, esős szél fújt, hogy alig bírtunk a lábunkon megállni. A kutyánk füle visszafelé áll a képen is. A láda helyén sajnos még vagy 50 cm hó van, így nem kezdtünk neki ásni. Talán jó lenne áttenni a ládát a déli oldalra, mert úgy 1-2 hónappal megnyúlna az időtartam, amíg kereshető.
De a lelkességünkért talán megérdemlünk egy jóváhagyást ;)
Megtaláltuk! Hurrá!
Eddigi legnagyobb túránk a Bihar hegységben. A piros jelzésen mentünk és jöttünk. A GPS szerint 23.5 km. Hosszú és fárasztó út, de mindenért kárpótolja az embert a csodaszép panoráma, amihez persze jó időt kell kifogni. Nekünk szerencsénk volt. A csúcson találkoztunk egy nagyon kedves kis csapattal, köztük két békéscsabaival :-)
Jól elrejtett láda, minden követ megmozgattunk, mire meglett :-)
Köszönjük a rejtést!
Pár kép az útról.
Hatodik találatunk a BEAC Erdély túráján. Eredetileg a Rézbányai vizesés felöl terveztük a csucs meghoditását, de erre az ut járhatatlan. Ezután a Vércsorog vizesés felöl, kb a leirt utvonalon mentünk fel, és egy meredek erdögazdasági uton tértünk vissza a csúcsról. Körpanoráma, tiszta, napos idöben.
Egy kis plussz feladat: Utközben találtunk egy szép fényes patkót. Ezt az alábbi koordinátán a bokor alá rejtettük (baloldalt az ut mellett, de a bokor jobb oldalán) N46 28.978 E22 40.497 1544 m. Keressétek meg, hogy legyen szerencsétek, és akár vigyétek tovább.
Bihargós túra többek között a rejtőkkel
a hó, vagy valami más miatt nem lett meg, de majd még jövök és kikaparom, igy nem is kérem az elfogadást, majd beirom önállóan a jelszót. a túrát mg köszönjük, a Móc fiú is jókat nevet igy utólag az eseten :)
Geoláda-szűzietlenítés a Bihar-hegységben, 3. állomás. A műveletek tavaly májusban kezdődtek, amikor a Szegyesdi-völgyet jártuk végig. A Schmidl-kőközből visszafelé jövet túracsapatunk felmászott a szoros fölötti meredek hegyoldalba, fellelni a rejtekhelyet is. Persze elsősorban a túrázás, szép vidékek megismerése a cél, a kettő kombinációja viszont praktikusabb. Ennek a keresgélési szenvedélynek igazából akkor van értéke, ha komolyan vesszük, hogy önerőből, nehézségek árán is sokat teszünk a megtalálásért, nem csupán megtekintjük, közelebbről-távolabbról a helyszínt (netán megjegyezve, hogy jó lett volna végig is menni a célig, de talán majd máskor...). Mind abban a völgyben, mind itt hasonlót tapasztaltunk: mi nyitottuk föl először a dobozt, végül mégis akadt korábban regisztrált megtaláló. Nem vitatva egy jogos, de inkább jelszó nélkülinek megfelelő találatot, én tisztább megoldásnak érzem, ha meg is küzdünk a "kincsért". Igaz, mi is jártunk már néhányszor úgy, hogy egy jó órás keresgélés után majdnem feladtuk. Végül mégis meglett (2. állomás: Szerenád-vízesés, két hete). Ott is gondot okozott a fénykép és egy bővebb leírás hiánya, mégis inkább azt fontolgattuk, hogy igazolás helyett előbb a rejtőtől igyekszünk eligazítást kérni. Most harmadszor, csak gyalogtúrázva jártam a Nagy-Bihar csúcsán, így akár háromszoros első-második megtaláló is lehetnék. Sokra értékeltük azt a kerékpárost is, aki a csúcsról jött velünk szemben a gerincen! Miután kigyönyörködtük magunkat, visszafelé jövet a főgerincről letértünk a rézbányai vízesésekhez (4. állomás) a meredek oldalgerincek egyikén. Ott még sosem jártunk, és a bihari vízesések látványa is nagy csábító erő. Valódi gyalogos rejtek az is, mint a szegyesdi-völgyi, csak motoros akrobatáknak ajánlanám őket, még alulról megközelítve is.
Erdélyi hétvégi túránk egyik állomása a Nagy-Bihar megmászása. A Vertop-hágótól indultunk a piros jelzésen. A jó időben gyönyörű volt végig a panoráma. A csúcsra érkezésünkkor néhányan voltak fent, így a láda kereséssel egy kicsit vártunk. Nekünk néhány méterrel eltért a koordináta ezért néhány perces keresés után elővettem a leírást. A fotó alapján pillanatok alatt meglett. FTom-mal elsőként logoltunk.
Mint említettem: ide visszatérek még!
Megtörtént!
:-)))
Nem készültem rá, h feljövünk, így nem néztem meg a ládaoldalt, csak utólag és akkor láttam, h van fénykép a láda helyéről.
:-(
Legyen azért 1-2 kép kedvcsinálónak a többiek számára.
Sajnos az idő nem volt túl jó, 1500-tól felfelé ködben mentünk, de megérte. Egy kereszt került a csúcs mellé.
A KTMklub által szervezett motoros túrán vettem részt Erdélyben, aminek keretében jutottunk fel a Nagy-Biharra. Mivel nem is számítottam rá, hogy a hétvégén még a másik hobbim, a ládászásnak is hódolhatok, így mindenféle kinyomtatott leírás nélkül indultam el.
Rápillantottam a gps-re és láttam, hogy tőlünk alig 100 m-re egy láda árválkodik. Gáborral el is indultunk a becserkészésére, de leírás hiányában sajnos nem találtuk meg!
Sajnálom, hogy a Vércsorog-vízesést nem láttuk, de ide még visszatérek!!!
Amennyiben lehetséges kérem a Rejtőt a megtalálás elfogadására!
N 46° 31,421' E 22° 27,844' 285 m [GCNABI+75-ös út felé]
N 46° 28,643' E 22° 43,259' 941 m [GCNABI+Parkolo]
N 46° 28,829' E 22° 41,482' 1131 m [GCNABI+vizeses]
N 46° 29,035' E 22° 40,990' 1310 m [GCNABI+kunyhok]
N 46° 29,219' E 22° 40,574' 1473 m [GCNABI+Forras]
N 46° 29,136' E 22° 40,448' 1519 m [GCNABI+utpont]
N 46° 28,913' E 22° 40,487' 1534 m [GCNABI+Gerinc]
N 46° 26,451' E 22° 41,334' 1847 m [GCNABI+Csucs]
