Az abdai hídfő
A láda (20*15*12 cm) a kápolna háta mögötti sűrűben rejtőzik akáctuskó gyökerei alatti üregben N47° 41,531' E17° 33,618'. A rejtő akácerdőt kivágták, és most a sarjadó akáchajtások tüskés bozótot képeznek. A bozótharc teljesen elkerülhető, ha ezt az utat követed: az emlékkereszttől a kápolna felé nézve, a baloldali kőpadtól indul északnyugat felé, majd erősen kanyarogva egy kényelmesen járható ládászösvény egészen a ládáig. Ha nem érsz el rajta a ládáig karmolás nélkül, akkor valahol letértél róla!
A ládába utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el
ezt a leírást!
Az unalmasnak tűnő síksági környezet több értéket rejt, mint gondolnád. A közeli GCRADN láda és a kápolna melletti láda a történelem más-más időszakát idézi fel.
Megközelítés
Parkoló:
A Rákóczi-emlékműhöz közel a használaton kívül helyezett régi beton ívhídra vezető útszakaszon:
N 47° 41,302' E 17° 33,618' 115 m [GCHIDF+parkoló].
Közvetlen útvonal
A parkolóhoz közeli érdekességek (régi híd, Rákóczi-emlékmű, Zrínyi-emlékmű) felkeresése után a kápolna megközelítése a folyó felől az akácerdőn át kalandos lehet, de a kápolnához az országútról egy autózható mezei út is vezet:
N 47° 41,409' E 17° 33,418' 112 m [GCHIDF+mezei út]
A korábbi hidakkal megegyező helyen 1926-ban 40 méteres acélhíd épült, amely a háború során megsemmisült. 1946-ban ideiglenes jelleggel fahíd épült a pótlására, amely 1952-ig szolgált. Ekkor épült a felső íves vasbetonhíd, amelynek a szerepét 1978-ban vette át a mai 72 méter hosszú gerendahíd. Az 1950-es 60-as években országosan egy kaptafára készülő formájú felső íves híd ma már csak gyalogos forgalomra szolgál.
A ládához vezető rövid úton hat történelmi érdekesség tárul fel; mindegyik kapcsolatban áll a Rábcán itt mindig is meglévő átkelőhellyel, de sajnos ma még csak háromhoz kapcsolható tárgyi emlék.
Az út kezdete a használaton kívüli betonhíd, a láda rejtekhelye pedig az északi irányban akácerdőben rejtőző kápolna környéke.
Abda és a kápolna történelme
A község neve ószövetségi eredetű személynévből származik, amelynek jelentése "Isten szolgája".
Az utóbbi időkben folyamatosan növekvő lakosságú (a legutóbbi adat szerint 3060 fő), új utcákkal bővülő falu a korábbi századokban elsősorban mint folyami átkelőhely volt fontos. A korai századokban a Lajta-Fertő-Rábca nyugati gyepü a mainál jóval kiterjedtebb Hanság mocsárvidékén alapult, és az ezen átvezető Buda-Bécs közötti útvonal országosan a legforgalmasabb és legfontosabb volt. Ezért aztán a falunak már régen is volt átutazók által adott német neve, amelyről 1208-ból van az első írásos adat.
A német név (Brückl) eredetét III. Endrének egy, 1292. évi levele világítja meg, amely "kelt az abdai híd mellett". A Rábcán átvezető híd a XIII. századtól vámszedő hely volt, melynek vámtételeit királyaink többször is okiratokban szabályozták. A jellemző exportcikk a vámnaplók szerint a középkorban az ezres csordákban Bécs felé hajtott szarvasmarha volt.
A község Obada néven szerepel először okiratban, II. Géza király Adalbert nevű diplomatájának végrendeletében (1153), amelybe az 1200-as években utólag beszúrták Obada nevét, mint a szentmártoni (ma pannonhalmi) apátságra szálló birtokot. Az örökség érvényesítése nem is ment egykönnyen: 1225. febr. 1-jén III. Honorius pápa, 1227. aug. 21-én IX. Gergely pápa írt felszólítást II. Endrének, hogy Demeter ispán szolgáltassa vissza az apátságnak az ispán által jogtalanul elfoglalt "Abda szigetét".
Ez a régi falu a folyó mellett, az árvizektől sokat szenvedve feküdt; egy nagyobb pusztítás után az 1830-as években jelenlegi helyén, nyugatabbra épült újjá. A régi falu központját jelöli a régi templom megmaradt szentélyéből átalakított kápolna a rejtés helyén. Ebből az építészeti megoldásból következik, hogy tornya nincs.
A régi templomot a Szeplőtlen Fogantatás (Immaculata Conceptio, napja december 8.) tiszteletére szentelték; az 1700 -ban egy anonimitásban maradt obsitos katona által állíttatott Szeplőtlen Szűz Mária szobrot az új falu temploma elé helyezték át 1852-ben.
Az abdai hídfő történelmi vonatkozásai
Az átkelő katonai jelentőségét is bizonyítják az érte vívott ütközetek története.
Az elmúlt ezer év során természeti folyamatok és szabályozási munkák miatt többször is változott a folyó nyomvonala, de a híd közvetlen közelében nem, ezért az átkelő helye végig a jelenlegi vagy ahhoz nagyon közeli lehetett (erről bővebben a mellékletben találsz leírást és
térképvázlatokat).
III. (Fekete) Henrik elleni ütközet
Árpád seregének nagy pozsonyi diadala (907) után idegen hadsereg 127 évig nem merészkedett Magyarország területére
GCTESO. A Szent István halálát követő zűrzavaros időkben időről-időre megújultak a határmenti német-magyar villongások. III. Henrik német király 1051. kora őszén vezette döntőnek szánt hadjáratát pártfogoltjának, Péter királynak trónról történt letaszítása ürügyén. A magyar seregek fővezére I. Endre öccse, Béla herceg (a későbbi I. Béla király) volt. Henrik a fősereget a gyepüt kikerülve, délnyugat felől vezette az ország közepe felé, míg a vele szövetséges cseh csapatok Bratislav vezetésével a Duna bal partján közelítettek Passau irányából. Béla és Endre kezdetben a felperzselt föld és állandó rajtaütések gerillataktikáját követte, és az ellenséges fősereg élelmiszer és takarmány ellátás híján a harckészségét elvesztette, mire Székesfehérvárig eljutott. Bodajknál döntő vereséget mértek rá a magyar csapatok. A visszavonuló ellenség a legsúlyosabb veszteségeket a hadjárat utolsó, Abda melletti ütközetében szenvedte el, amikor Henrik a felgyújtott Rábca-hídon át seregének maradék roncsaival tudott csak menekülni.
Ütközet a betörő cseh csapatokkal
V. István király rövid uralkodása során, 1271. májusában cseh király, Ottokár akkori fogalmak szerint óriási, százezres cseh-osztrák-brandenburgi seregeivel betört Magyarországra, és kezdetben sikereket ért el, elfoglalva Nyitrát, Pozsonyt és Mosont. Győr ellen tört volna, amikor V. István magyar és kun csapatai a "Rábca menti nagy csatában" megsemmisítő vereséget mértek rá és megfutamították, majd rövidesen teljesen kiűzték az országból.
Zrínyi Miklós emléke
Az átkelőhelyhez kötődő szomorú nevezetesség az, hogy ezen a helyen vették át 1566-ban Salm gróftól a szigetvári hős, IV. Zrínyi Miklós levágott fejét a veje, Batthyány Boldizsár és Tahi Ferenc győri várkapitány. Az ereklyét Musztafa török nagyvezér küldte a következő levél kíséretében a győri városparancsnoknak: "Fogadd szíves jóindulatom jeléül legbátrabb vezéretek fejét, kire még nagy szükségetek lett volna".
N 47° 41,372' E 17° 33,510' 110 m [GCHIDF+Zrínyi emlékmű]
A terület nem volt az oszmán birodalom része, de határvidékként állandó támadásoknak volt kitéve. 1588-ban az átkelő védelmére kisméretű erősség, "tarisznyavár" épült a hídfőnél, amelyet a török ismételten feldúlt; mára már nyoma sem maradt. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a szomszédos Öttevény lakó felpanaszolták, hogy a török betöréseken kívül sokat szenvednek az "abdai várda" német őrségének zaklatásaitól is.
Rákóczi Ferenc
Ha lepillantunk a töltésről, a vörös homokkő Rákóczi-emlékmű tűnik fel
N 47° 41,328' E 17° 33,617' 110 m [GCHIDF+Rákóczi emlékmű]. 1701. május 24-én a császári fogságba hurcolt II. Rákóczi Ferenc kocsija az abdai hídon haladt át, amikor egy, a Rábca partján halászó obsitos katona egy harcsával ajándékozta meg a foglyot. A hagyomány szerint Rákóczi a halat ezekkel a szavakkal dobta vissza a vízbe:
"Magyarok Nagyistene, add vissza szabadságomat, mint ahogy én visszaadom ennek a halnak a szabadságát!"
A fohász meghallgatásra talált: a felesége (A Hessen-Rheinfels-i tartományi gróf lánya, Sarolta Amália) Lehman Gottfried kapitány segítségével megszöktette a bécsújhelyi (Wiener Neustadt) börtönéből a biztos halálos ítélet elől. A kapitány ezért életével fizetett; megérdemli, hogy hálával emlékezzünk róla. A Vezérlő Fejedelem kalandos menekülés és lengyelországi bújdosás után 1703-ban a szabadságharc élére állt, és rövid időre az ország szabadságának a lehetősége is felcsillant a nemzet előtt.
A Szabadságharc
Ugyanúgy, mint a következő, 1848-49-es dicsőséges szabadságharc során, amelynek egyik ütközete itt zajlott le 1849. június 28-án.
A csata tétje az abdai átkelőhely birtoklása volt. A Schlick altábornagy parancsnoksága alá tartozó, sokszoros túlerőben lévő császári csapatok ellen a Pöltenberg Ernő hadtestéhez tartozó, Kossuth Sándor vezetése alatt lévő honvéd zászlóalj védelmezte a hídfőt, amelyet elkeseredett küzdelemben mindössze fél óráig tudtak megtartani.
A honvédek vesztesége 33 halott, 77 sebesült és 273 eltűnt katona volt. Az eltűntek sorsára az 1886-1893. évi folyószabályozásakor derült fény, amikor kubikgödör ásásakor hevenyészve elhantolt tömegsírt tártak fel a kubikusok.
A hősöket ekkor a közelben lévő kápolna
N 47° 41,510' E 17° 33,617' 110 m [GCHIDF+Kápolna és emlékmű] előtt helyezték méltó körülmények között nyugalomra. Emléküket megható szavakkal őrzi az ide emelt obeliszk felirata.
A helyi hagyomány szerint ez volt az egyetlen ütközet a szabadságharcban, ahol jelen volt az ifjú Habsburg Ferenc József.
Amikor nem lett volna értelme áldozatot hozni a hídfő védelméért
1809-ben Győrt védve, Meskó tábornok vezetése alatt 4000 fős, zömmel bácskai inszurgens csapat nézett farkasszemet Napóleon seregével. Közben egy másik francia sereg délről megkerülve a Rába védelmi vonalát megütközött a Győrt védő fősereggel (keresd a Győr-kismegyeri ládát!), és megszállta Győrt, így az abdai sereg két tűz közé került. Az inszurgens sereg déli irányba tört ki a harapófogóból. Ezt a valós történetet Jókai örökíti meg regényes formában a Névtelen vár című könyvében. Az író itt részletesen megörökíti folyónknak a mai kápolnánál lévő egykori hajtűkanyarját (lásd:
GCRAVD térképvázlatait!)
És végül egy személyes emlék...
Az emlékkereszt felújítása már az új új évezredben történt, ennek során lecsiszolták a talapzatba belekarcolt illegális feliratot, pinnyédi nagybátyám keze nyomát: Mets Balogh Sándor 1923.
