Elhelyezés időpontja: 2007.12.04 00:00
Megjelenés időpontja: 2008.01.17 15:50
Utolsó lényeges változás: 2011.06.28 16:29
Utolsó változás: 2020.12.21 18:55
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Ajtony
Ládagazda: Ajtony Nehézség / Terep: 1.5 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 3500 m
Megtalálások száma: 136 + 6 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
A geoláda megtekinthető a geocaching.com-on is. A fordítást Ajtony készítette.
A geoláda (25*15*8 cm) három dél-dunántúli megye találkozásánál rejtőzik a Mosdóst és Jágónakot összekötő piros sáv és a piros háromszög jelzésű turistaút közös szakaszán, kerítés tövén keresd talajszinten, egy fekvő betondarab védelmében. Felülről kéregdarabokkal álcázd! A ládába utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el ezt a leírást!
A Hármashatár-emlékmű
Az emlékmű a három dél-dunántúli megye közös pontjánál áll; a kőben szegény környezet (Zselic) hagyományainak megfelelően keményfából kifaragva a N 46° 17,745' E 18° 3,179' 220 m [GCSTBM+kopjafa] pontnál. Az emlékművet 1998-ban emelték, egyúttal egy szerény pihenőhelyet és kilátót is kialakítva, ahonnan a hegytető fennsíkján túl gyönyörű kilátás nyílik a Mecsek hegyeire.
Ezt új jelzett turistaút (piros háromszög ) kijelölése követte Baranyajenő község főutcájáról indulva (2005. őszén, Baumann Józsefnek köszönhetően).
A nevezetes hely megjelölése emléket állíthat egy ezer év hagyományain alapuló, idővel lehet hogy feledésbe merülő területi rendszernek, amelynek megszüntetése időről-időre napirendre került, de a hagyományok tisztelete eddig még csak részsikereket engedélyezett a változtatási elképzeléseknek. A megyerendszer története Magyarországon
Hasonló területszervezési rendszerek egész Európában általánosak az első ezredfordulót követően; az angolok máig büszkék a szerintük elsőként létrehozott ezeréves rendszerükre (county ill. shire), amely gondolkodásukban mélyen gyökerezik - gondoljunk csak a derék hobbitok szeretett Megyéjére!
A magyar megyerendszer valamivel idősebb az angolnál.
A 900-as években alakult ki és Szent István korában megszilárdult a vármegyerendszer, amely évszázadok során a lényeget megőrizve változásokon ment át a megyék elnevezése, száma és pontos határai szerint is.
A történettudomány a 13. századig terjedő időszakot a királyi vármegyék rendszereként nevezi meg. A vármegyék jogköre a királyi birtokok és az ott élő népek igazgatására, a bírói hatalom gyakorlására és az adószedés végrehajtására terjedt ki. Fő tisztviselője az ispán (comes) vagy várispán volt, aki az uralkodó bizalmi embereként a királytól kapta a kinevezését, és mint a terület korlátlan ura, kizárólag a királynak tartozott felelősséggel.
A 13-14. századtól a nemesi vármegye némileg megváltoztatta az ispán jogállását; a főispán (supremus comes) elsősorban a király környezetében képviselte a megyét, a helyi feladatokat az alispán vagy szolgabíró látta el. A főispáni tisztség idővel örökös és esetenként öröklődő megbízássá fejlődött, amelyet az uralkodó neves főnemesi családoknak vagy egy-egy püspökségnek, ezen belül is a mindenkori püspöknek adományozott. Az alispánt eleinte a főispán nevezte ki rokonai vagy lekötelezettjei közül, később a megyegyűlés választotta a főispán jelöltjei közül.
A Szabadságharcot követő sötét Bach-korszakban időlegesen törés következett be, mivel a megyék szerepét a központi hatalom korlátozta, és a nagyobb régiók kialakítását erőltette.
1870-től az 1848 előtti alapokon a polgári vármegye vette vissza a szerepet.
A megyék száma a Trianoni diktátum hatására drasztikusan csökkent, és a határmenti töredék megyék egyesítésével új, összetett nevű megyék jöttek létre.
A vármegyerendszer 1945-ig élt, amikor a ma ismert megyei rendszer jött létre.
A nagyobb régiók / tervezési egységek kialakítására azóta több kísérlet is történt. Ebben a rendszerben a megyének ugyanaz a sors jutna, mint korábban a járásoknak. A járások 1232-től fokozatos fejlődéssel jöttek létre, a megyék 4-4 járásra történő felosztásával. Neve is utal rá: a cél az volt, hogy az alközpont ne legyen távolabb egy napi járóföldnél senki számára. III. Endre 1290-ben törvényt hozott arról, hogy megyénként négy szolgabírót kell választani, akik a járásukban látták el az irányítást (határjárás, adóösszeírás és adóbeszedés, igazságszolgáltatás). A járási rendszer lassan elavulttá vált, és 1984-től meg is szűnt. Változnak az idők! Éledőben a járás. 2012
Továbbra is a megyerendszer alapján áll az évtizedek óta szerveződő nagyobb tervezési régiók részben működő rendszere, amely kevéssé közismert széles körben. Az általános közgondolkodásba erősen be van ágyazva a megyerendszerben való gondolkodás, és nagyobb közösségek önazonosságának meghatározásban is szerepet játszik (ha valaki somogyi, az bizony somogyi!). Ezért még ha meg is szűnne a megyerendszer, még nagyon sokáig élni fog tudatunkban. Ki hallott már dél-dunántúli rossebről? Somogyiról annál inkább...
Ez érthető, hiszen évszázadokon át önálló, és saját jogokkal / kötelezettségekkel rendelkező közösséget határozott meg.
Példaként említhető az a tény, hogy a betyárvilág felszámolását az is nehezítette, hogy a megyei pandúrok hatásköre a megyehatárnál végetért - és ezt tiszteletben is tartották! Közismert a történet a Balatonalmádi és Alsóörs közötti egykori határcsárdáról a káptalanfüredi emlékezet alapján. A Zala és Veszprém megyék határán épült csárdában az üldözött betyár (a zalai Hatlábú Jóska nevéhez kötik ezt a virtust) az asztal Veszprém megyei oldalán itta borát, míg az üldöző zsandároknak a Zala megyei oldalon kellett maradniuk (erős a gyanúm, hogy a nagy üldözés után ők sem szárazon üldögéltek ott). Más helyekről is szólnak ilyen legendák. Jellemző példa a zselici Enyezdi-erdőben lévő Csárdahely nevű domb (251 m). A Kaposvár-Szigetvár postakocsi-út mentén itt állt a valaha nevezetes csárda. A népi emlékezet úgy tudja, hogy a csárda ugyanilyen jelenetek színhelye volt, mivel Somogy és Baranya határán állt - a szépséghiba csak annyi, hogy a megyehatár csak 1950 óta húzódik itt! (A somogyi lokálpatrióták számára máig élő sérelem a Szigetvári járásnak Baranyához 1950-ben történt csatolása). Mindenesetre a történet "ha nem is igaz, de találó".
Ezért gondolom, hogy a megyék esetleges megszűnése után is lesz, aki az emlékoszlopot felkeresve, eltűnődik a régmúlt idők örökségén...
A Hármashatár megközelítése jelzett turistautakon
Az erdőlátogatási és közlekedési korlátozásokat tekintve ez a segédlet hasznos lehet.
Az Északkelet-Zselicet feltáró piros sávval jelzett út lakott helyen lévő végpontjai elég messze vannak a Hármashatártól, és akinek nincs ideje végigjárni, több lehetőség közül választhat. A legegyszerűbb Baranyajenőn a Várhegy utcánál (ebben áll a falu temploma, az utca kezdete: N 46° 16,248' E 18° 2,553' 138 m [GCSTBM+útelágazás]) a kis sportpálya mellett parkolni, és nekivágni északnak a piros háromszög jelen egészen a Hármashatár-emlékoszlopig. Ez 3,5 km kellemes sétát jelent - ha nincs derékig érő sár... Kezdetben nem túl látványos helyeken vezet az út. Mielőtt az erdőbe érne, a vadászlesről délre tekintve, a látóhatárt a Zselic legmagasabb vidéke, a Hollófészek zárja. A piros háromszöggel jelzett út később csatlakozik a piros sáv jelzéshez. A közös szakaszon szép tájképi értékű fennsíkra érsz.
További (hosszabb) lehetőségek:
1. Ha már úgyis felkeresed a Szalacska-hegyi ládát (GCNBER) és \ vagy a kelta emlékeket (GCCELT), és odáig autóval mentél, akkor már elég sokat rövidítettél. A piros kereszt csatlakozik a piros sáv jelzésű úthoz, amelynek egyes szakaszai a fakitermelés miatt nem mindenhol követhetők könnyen. Ha a Szent-Antal kápolnától a hegygerincen vezető szekérúton indulsz a Hármashatár felé, a szőlőket elhagyva egy erdőgazdasági úton haladsz déli irányban. Tovább haladva, a N46° 18,052' E018° 1,466' pontnál a jelzett út déli irányban betér az erdőbe, és onnan már jól követhető az emlékoszlopig.
2. A piros jelzésre Kercseliget felől is rátérhetsz, az első néhány km-én jelzetlen, unalmas útvonalon. Ebben az esetben a Nagyberki-Kercseliget országút mellett parkolhatsz (N46° 20,112' E018° 358') a sorompónál, és a N46° 18,984' E018° 2,435' ponttól nyugatra haladva a murvás úton, eléred azt a helyet, ahol a piros sáv letér az erdőgazdasági útról.
3. Ha úgy gondolod, Gödrekeresztúr temetőjénél parkolva, a zöld sáv jelzésen is becsatlakozhatsz a piros sáv jelzésbe. Forrás Hatlábú Jóska esetéhez
Eötvös Károly: Az első magyar színház története
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
+
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Egy sokat halasztgatott találat. Baranyajenőn parkoltam és a turistaúton sétáltam fel a rejtéshez. Az út második fele szép erdőn vezetett keresztül. Érdekes volt a helyszín. Köszönöm a lehetőséget.
Jágónakról Gödrére menet útba esett, hát kikaptuk. A falu szélén lábújhegyen kicseleztük a guglisztrítvjún is látható fenevadat, és nyugis vidéken közelítettük meg a mifelénk túróstáskának titulált közigazgatási egységet. A láda Ajtonytól megszokott korrektséggel ott volt, ahol vártuk. Tetszett a totemoszlop (vajon más hasonló helyeken is van ilyen?) meg hogy még tűzrakó helyet is terveztek hozzá, bár a mellékhelyiség már 90 fokkal elfordított állapotban volt a rendeltetés szerű használathoz képest, s mivel így a gravitáció ellenünk dolgozott volna, inkább nem vettük igénybe a szolgáltatást. A környezet a bemutató fényképekhez képest már kissé dúsabb, meg a kilátónak csak a csonkja található, amit eddig villanyoszlopnak képzeltünk, de így is átjárja az embert a hely szelleme. Aztán hangulatos, és könnyen járható útvonalon erdők rétek között derítettük fel a területet, ahol szégyenszemre eddig még nem jártunk. Kedves vidék, köszönjük, hogy erre járhattunk.
Halló!
Megtaláltuk flevyvel és öcsivel bicaj túra keretében. A nap sütött, de csípős, hideg szél kísérte utunkat. Viszont itt valóban elmondhattuk, hogy hárman voltunk három megyében egy időben és mégis kézen fogva. :D
Köszönjük a lehetőséget.
[g:hu+ 2.9.12]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Napnyugta után, de még jó látási viszonyok között indultam Jágónakról a P jelzésen biciklivel. Onnan 3,5 km, de jól tekerhető, így 15 perc alatt a ládánál voltam. Egy gyors logolás után igyekeztem vissza, amíg teljesen rám nem sötétedik. Minden jól haladt, de aztán egy gyors defekt miatt az utolsó 6-700 méter tolva kellett megtennem, így már sötétben értem vissza a kocsihoz.
Biciklis geokessing. Jágónak felöli megközelítést választottam. A faluban bárhol lehet parkolni, viszont a legrövidebb út első szakasza borzalmas állapotban van, még tolni sem könnyű a bicajt. Ajánlatos az ország útról itt bemenni a földutakon a láda felé: N46 18.218 E18 05.910. Viszonylag jól biciklizhető a teljes táv, minimális a szintkülönbség.
Érdekes hely a 3 megye találkozása, és egyben eléggé elhagyatott hely is.
Üdv Mr Zerge.
Néhány éve a régi munkámból kifolyólag jártam már a Hármashatáron, de akkor nem találtam a rejtést, mert nem volt nálam GPS. Mától azonban a Dombóvár, vasútállomásról induló, Baranyajenőre érkező túrám után az a láda is rám mosolyog! ;)
Érdekes helyszín a három megye találkozási pontja, szép kis pihenőhelyet alakítottak köré. Körbejárva az emlékművet, egy-két lépéssel, mind a három megyébe betettük a lábunkat. Adrián többször is körbefutott a megyehatárokon :) Érdemes volt terepjáróval jönni, mert az út nagyon rossz, kátyús, hepe-hupás. A láda könnyen meglett az eredeti rejtekben, a kerítés tövében, a fekvő betondarab alatt. Köszönet a rejtésért.
GCCELT és GCNBER-t célba véve errefelé jöttem, mert láttam, hogy nem találjátok a ládát.
A láda a helyén van. Rendben, szárazon a szokásos belső szekunder ládával és jelszóval egyetemben!
A kilátó látra felöli oldalán állva balra van a kerítés.
Kicsit előre a pad felé (tehát nem pont a kilátó mellett) van a kerítés drót alatt egy üreg abban van a láda. Avarral beterítve és van egy kb tégla méretű beton téglatest is ami rá van téve a ládára.
Az igaz, hogy tüskés bokrok védik, de aki Ajtony ládáját megy vadászni az arra készüljön, hogy sárosan, véresen, szakad ruhában tér haza, másnap pedig szerelheti a defekteket a biciklin. :))))
A kilátóval tessék vigyázni! A szemmagasságban lévő létrafokról hiányzik a csavaranya. Csak a Szentlélek tartja! Óvatosan másszatok fel!! Vagy inkább ne másszatok fel, nagyon rozoga lett a kilátó...
Én majdnem pofánvertem magam, mert a kezemben maradt a vascső.
Katika se találta 2019.04.20-án, az azóta eltelt hónapokban három megtalálás is volt. Ezért töröltem a javítási igény ikont, a ládának ott kell lennie. Mostanában túl sokszor vetődtem árnyékra indokolatlan szerszámkulcs jelek miatt.
A keritésen lévő lyukhoz vezetett a terképem, de a láda sajnos ott nem volt. Pedig még a kökényesbe is bemásztam, jól összekarcolt a bozót. Túratársam régebbi találata alapján logoltam. Mivel szerintem nincs meg a láda, vagy nem a helyén van, ezért bekapcsoltam a karbantartásigénylést. Egyébként ez lett a 100. megtalálásom. :-)
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Hiába kerestük az adott koordináták, sajnos csak a rejtő segítségével lett meg a találat (a láda nincs ott). Nagyon szép időben a kocogás jól esett. [Geoládák v2.2.5]
A nap végére maradt ez a láda. Igyekeznem kellett a közelgő sötétedés miatt és mert az éjszakai vadászatra kezdték kiszállítani a vadászokat a magaslesekhez. Visszafelé mindegyik vadásznak integettem, hogy véletlenül se nézzenek fácánnak és utánam küldjenek egy sörétest. A sietség ellenére sem hagytam ki a különleges kilátóba való felmászást. Két és fél óra alatt tettem meg erőltetett menetben az oda-vissza közel nyolc kilométert.
Baranyajenőtől, a piros háromszög turístajelzésen kellemes sétával. Az erdő illatos, az utak szárazak voltak, az élmény így még emelkedett :-)
Köszönet Ajtonynak a kiváló rejtésért!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Bicajjal Sásd és Nagyberki között aszfalton és terepen. Nagyon hangulatos, teljesen elhagyatottan talált hely. Jól jött a pihenő. Már csak azért is, mert Gödre felől érkezve nemcsak a magassággal, de a mérhetetlen sárral is küszködni kellett. Régi tapasztalat, hogy nem szerencsés, ha a turistautat (z-) traktorok is használják. :(
Dombóvár-Jágónak-Kercseliget-Dvár, 30km-es kerékpártúra alkalmával ejtettem meg ezt a ládát, ami az uticél is volt. Örülök neki, hogy nem hagytam ki, tetszett a rejtés és a környezet, panoráma is!
A Nagyberki - Mosdós - Vigadó-hegy - Szalacska - Hármashatár piros sáv és a Nagyberki - Szalacska piros kereszt jelzéseket 2014. július elején felújítottuk.
Zsákos Frodóként jöttem e helyre. GCFENT-et hoztem zsákomban és hegytam a kilátónál.
Nem tudom megmondani hányszor jártam itt... Az egyik közeli faluban nevelkedtem, ezért nem ismeretlen a hely számomra. Jó volt visszatérni.
Baranyajenő felől másztam fel a dombre (nem a túristaúton) és Jágonak felé távoztam. Sajnos szinte végig tolni kellett a bicajt, mert akkora volt a sár. De hát ez már csak így megy nálunk a megyében :D
Köszönöm a rejtést!
Visszatettem a ládát és alaposan leálcáztam. Terveim szerint idén felújítjuk a P sáv jelzés somogyi szakaszát. Sajnos a műútról leágazó jelzett út tényleg megszűnt, de amikor 2004-ben felfestettük, még csak az létezett. :)
Hát így januárban nem olyan szép, de érdekes volt azért és kösz a rejtést. Ha Jágónak felöl jöttök akkor a faluban a 10. számú háznál kell befordulni, a piros jelhez, a közkútnál jobbra és végestelen végig a piroson. Ha a mellékelt keresztet látjátok akkor már csak 3/4 óra...
Szalacska felől közelítettem meg ezt a ládát és sikerült legalább négy km-rel meghosszabítanom ezt a kellemes utat, amit persze különösebben nem bántam. A halomsíroktól ugyanis Kercseliget felé jól kiépített kövezett út vezet, a hármashatár felé vezető piros jelzés pedig bizony megtévesztő. Amikor erről a kikövezett útról jobbra nagyszerű kilátás nyílik a Nyugati-Mecsekre, egy emelkedő következik. Ennek a tetején rögtön jobbra kell fordulni, ahol egy 30km-es korlátozást jelző tábla található. A piros jelzés még néhány száz méteren ettől az úttól balra az erdőben, gondolom egy régebbi, felhagyott út mentén látható. Na, én ezt nem vettem észre, és vidáman siettem tovább a nagyszerű kikövezett úton, majdnem egészen Kercseligetig, mire rájöttem, hogy valami nincs rendjén. Végül aztán a visszatérve a helyes irányba a Hármashatárt már nem lehetett eltéveszteni.
Köszönöm a rejtést!
Nagyon klassz volt. Ez a 2. ládánk. A Gödre felőli úton mentünk du. 2-től este 9-ig. Az út jól járható részben kikövezett. Odafelé félúton eltévedtünk, így 4 km-rel lett hosszabb az út. Szerencsére a traktorosok segítetek nekünk és a végén megtaláltuk a ládát.
Tipp: Ha Gödre felől indulsz, a piros jelzés bevisz a gazba, ezért a 30-as táblánál (nem én írtam félre, az erdő közepén tényleg van egy sebességkorlátozó tábla :))) fordulj jobbra, és pár száz m múlva visszajutsz a piros jelhez.
A ládát sajnos nem találtuk meg, csak két ázott papírlapot, ami valószínűleg a logbook része lehetett. :-(
A hely egyébként nagyon tetszett, kár, hogy nem tartják rendben.
A kopjafa megvan....
A kilátó is, sőt a tűzrakó helyre is rátaláltunk, a néhol közel méteres fűben.
A ládát kb másfél óra keresés után sem találtuk meg...
Kalandos volt az utunk, húsvéti körtúránk utolsó pontja. Már majdnem feladtuk a keresést,de a lányok ilyenben kitartóbbak, ezért az utolsó pillanatban mégis megleltük sértetlenül. Az utak még eső után is jól járhatóak voltak.
Az ajánlottak szerint, GCNBER és GCCELT-től jövet a piros sávon, könnyű, kellemes, majdnem sík terepen, jó állapotú szekérúton gurultunk végig.
Békés hely, szép panorámával. A kilátó érdekes. Szépnek nem szép, masszívnak nem masszív, vendégcsalogatónak nem vendégcsalogató - de azért felkepesztettem rá. :-) Inog, de nem omlik össze.
A ládát nagyon kerestük, de sehol se találtuk. :-( A hűlt helyét, azt hiszem, igen. A jelszót egy kedves kessertárs árulta el.
Baranyajenő felöl túráztam egy nagyon jót, szinte sármentesen. Egy lélekkel sem találkoztam. Még sosem logoltam ilyen varázslatos nyugodt körülmények közt egy kopjafa tövében gyönyörű márciusi lemenő napfényben. Jóval több megtalálót érdemelne!
Baranyajenő-Nagyberki magányos utamon.
Szép volt, de tudtam, hogy az lesz! :)
A hármashatár régóta a "kötelezően meglátogatandó" nevezetes pontok közt volt, most végre eljutottam ide. Sajnos ezúttal a kilátás elmaradt, de azért felmásztam! :D
Köszi!
Ádám (Fonte Jr.) és macikupac barátaimmal sikeresen teljesítettük a mai geoverseny feladatait, ami iszonyatosan sok erőt vett ki belőlem és a délutánra tervezett program így igencsak megkottyant fizikailag.
Komolyan elgondolkodtam ide felé jövet, hogy kihagyom ezt a programot és visszakocsikázok a bázisra az eredményhirdetésre. Hezitáltam, de végül a kirándulás mellett döntöttem. Utólag nem bántam meg. A terv az volt, hogy a GCCELT és GCSTBM ládákat egy parkolással, kerékpárral keresem fel. Így is lett. Elsőként a GCCELT pontjait kerestem, majd a végig a Piros jelzésen eltekertem a Hármashatár nevű ládáig. Egészen közel jártam már, amikor még mindig fogalmam sem volt, hogy mit keresek ott, de azután megvilágosodtam! Nagyon idilli kis hely, pihenővel, kilátóval és kopjafával! Sosem jártam volna erre, ha nincs a láda! Köszönöm szépen. Visszafelé bringázva a sorompónál majdnem fejre álltam és közben úgy begörcsölt a vádlim, hogy percekig nem tudtam felkelni. Furcsa érzés volt...
Megtaláltuk! Baranyajenőn a templomtól nem messze parkoltunk, onnan sétáltunk el a ládához. A környezet kellemes, bár az odaút nagy része a leírásban foglaltaknak megfelelően tényleg nem túl látványos. A láda átmeneti helye viszont sajnos rémes. Idén mi voltunk az első nyári megtalálók és leszögezhetjük, hogy Attibati félelme tökéletesen megalapozott, ugyanis a láda gyakorlatilag megközelíthetetlen. Végig derékmagasságú szeder, amely áthatolhatatlan. Mivel nagyon elszántak voltunk, így nekünk sikerült megkaparintani a dobozt. A turistaútról egy alkalmas helyen, a sarok környékén megközelítettük a kerítést, átmásztunk, majd a láda közelében kimásztunk, bele a szedertömegbe. Egy nagy husánggal 45 perces munkával sikerült utat csapkodni a susnyában a láda feltételezett helyéhez. Ha nem ott lett volna, ahol gondoljuk, számos új káromkodást találtunk volna fel percek leforgása alatt. Aki mostanában akarja megkeresni a ládát, az általunk kialakított ösvényt még jó eséllyel megtalálja és hozzá tud férni, de hogy meddig az kérdéses.
Mivel a kerítés az újonnan telepített facsemeték vadaktól való védelme érdekében került oda és a fák még igencsak kicsik, ezért alaposan feltehető, hogy még nagyon hosszú ideig lesz ott kerítés. Ezért mi mindenképpen indokoltnak látnánk a láda áthelyezését egy másik, megközelíthető helyre (mondjuk a konkrét látnivaló közelébe), mert nyáron a rejtek kevésbé elszánt cacherek számára megközelíthetetlen.
Nagyberki kirándulás 32 km, gyalog.
Kicsit későn érkeztünk Nagyberkibe egy, a falutól néhány kilométerre levő baleset miatt. A forgalmat teljesen leállítottál a 61-es úton. Hogy ne töltsük feleslegesen az időnket a várakozás helyett inkább megcsináltuk a dombóvári multit.
Nagyberkiből a P jelzésen jöttünk a ládáig. Én sem értem, miért került kb 500 méterre a láda a rejtés valódi céljától. Most sem semmi beküzdeni magát az embernek a ládához, de mi lesz itt nyáron, amikor a szederindák még jobban megnőnek ? Engem is meglepett a rendkívül mély szakadék a láda közvetlen közelében, már csak ezért is megérné közelebb vinni a ládát a kopjafához.
Így - mivel alaposan kifutottunk az időből - a kopjafához már nem mentünk el. Erősen alkonyodott, mire fél hat körül visszaértünk az autóhoz.
100.-nak egy kellemes szombat délutáni gyerkősös kirándulás alkalmával felkutattuk. Szerintem sem a környék, sem a rejtekhely és a távolság sem volt annyira problémás mint az előző megtalálók leírásaiban szerepelt (bár szúnyoggal v.sz.leg kevesebbel találkoztunk). A szederinda pedig már csak olyan ami erdős-bokros helyeken előfordul. Mindezek ellenére az 5 éves fiam is elevickélt a ládáig, ami pedig egy átlagosnak mondható zselici vízmosás mellet van és nem Rám-szakadéknál.
Köszönjük a rejtést!
Ritka lehetetlen helyre került ez a láda, néha még a vastag motorosruhán keresztül is szúrtak a bokrok. Ráadásul egy baromi mély (kb.20 méter) szakadék szélére rakni a dobozt? Hát, nem egy felhasználóbarát, az már biztos.
A rejtekhely kényszerűen lett áthelyezve több mint egy éve. Eredetileg a hármashatárhoz közelebb, aljnövényzet-mentes erdőben, szakadéktól távol lapult egy tuskóban, de jött az erdőirtás, és az újulat védelmében felhúzott kerítés mögé került a rejtő tuskó. Köszönöm Puszkányéknak, hogy ekkor a kerítésen átmászva kiszabadították, és hozzáférhető helyre áttelepítették. Reméljük, előbb-utóbb a kerítés eltűnik, és vissza lehet csinálni a kényszer szülte "ideiglenes" megoldást. Arra kérek mindenkit, hogy a láda megtalálása után azért keressék fel a nevezetes helyet is!
Masszív akaratot igényel a láda megtalálása. Baranyajenő felől közelítettük meg, 2km-n át a szúnyoghadsereggel gyalogoltunk először a -n, aztán a -n, a kerítés mentén ezt felváltotta a derékig érő helyenként igen tüskés bokor, természetesen szandálban és térdnadrágban voltunk :) A ládánál érdemes vigyázni, mert egy nagy szakadék mellett van, pl. télen, sötétebb időben nem biztos, hogy ordít.
Megvan az emlékmű is, emi még 600m-re van a ládától.
Talán nem véletlen, hogy csekély a megtalálások száma. A rejtés a látnivalótól nagyon messze van. A rejteket derékig érő vadszederben lehet megközelíteni. A rejtekadó fa egy több méter mély vízmosás meredek szélén áll, és a nagy zöldtől alig látható a szakadék széle.
Köszönjük a rejtést.
95 km kerékpár edzés 900 m emelkedéssel a Dombóvár - Kaposszekcsső - Vásárosdombó - Sásd - Baranyajenő - Kisberki - Nagyberki - Mosdós - Baté - Kaposhomok - Szabadi - Csoma - Attala - Kapospula - Dombóvár útvonalon 5 új ládával. Volt szembeszél, voltak húzódások, lejtmenetek és természetesen oldalpofa szél.
Előzetes térkép bögészés birtokában annyit mertem kocáztatni, hogy Baranyajenő és Kisberki között kerékpárral terveztem átmenni a hegyen 3 láda teljesítésével. A -ön az erdő viszonylag normálisan kerékpázozható volt, csak nagyon poros minden. A szeglet megkerülésével a ládához lehet jutni. A láda azonnal meglett. Azért azt nem teljesen értem, hogy miért kellett ennyire bevágni a ládát a szúrós bokrok közé: amint nőni fog a szeder, megközelíthetetlen lesz a rejtekhely.
Logoltam, majd feltekertem a kopjafához, és a -on indultam GCCELT felé.
Először megijedtünk, hogy a GPS a kerítés mögé akar küldeni, aztán láttuk, hogy a kiszögelést megkerülve mégsem kell mászni. :-)
Kis családommal kerestük meg - a srácok a hirtelen nagy meleget az út kitett részén nehezen viselték.
Kösz a rejtést!
Majdnem drive in találat. Kényelmes erdei utakon közeledtem a láda felé amikor egy fakitermelést elhagyva erdészeti munkagépek által összetúrt sáros kátyús szakasz közeledett. Majdnem sikerült elakadnom. A ládika most egy fakitermelés közepén pihen, most még sértetlenül. Köszi a rejtést.
Maga a 3ashatár szép nyugis hely, megérdemel 1 ládát. Azonban a rejtés kissé feleslegesen van még oda-vissza 1 km-re a susnyásban, nem látom értelmét ennyire eldugni, reméljük a végleges helynek jobban köze lesz a nevezetes ponthoz.
Baranyajenőről támadtunk a P3-n. Az út első fele egész jól járható, aztán megjelennek a favágók nyomai, így sokszor az út mellett mentünk. A Hármashatár pontosan úgy néz ki, mint néhány évvel ezelőtt. A Jágónak felőli megközelítés igaz, hogy unalmasabb, viszont a pihenőhelyig jól járhatónak tűnt.
Visszafelé a kerítés sarkánál induló jelzetlen utat választottuk, ennek nagy része füves szekérút, szintén elég jól járható volt. Ha valaki ezt választja, Baranyajenő Sásd felőli végén, a helységtáblánál kell elindulni, a villanyvezeték keresztezésénél balra, majd a kis agyagbányánál jobbra kanyarodó úton felfelé. Az utat követve végül elérjük egy kerítés sarkát, itt balra fordulunk és hamarosan elérjük a kerítés másik sarkánál a P P3-at a láda és a Hármashatár között.
A Szalacskai kápolnától indultunk. Autóval csak az erdőgazdasági útig tudtunk menni, mert sorompóval le van zárva. A turistaúton haladtunk kb. 5 km-t a dobozig egész végig az erdőn keresztül. Az út első fele murvás, ami jó állapotban volt, a második fele pedig egy sártenger, amin nem is tudtunk menni, csak mellette az erdőben. Jó kis séta volt, másnak is ajánljuk ezt a megközelítést.
Sokat nézegettem a térképen, hogy melyik utat válasszuk, ne legyen ugyanaz az utunk oda és vissza is. Sajnos a környező településekre nehézkes az eljutás tömegközlekedve; Jágónak felől zömmel a nem túl érdekes szántóföld van, Nagyberki felé meg már jártunk, így aztán maradt a Jenő...
Szűnőben a sár, de azért még mindig nehézkes a haladás a piros háromszögön. Szerény a pihenő és a "kilátó", de így is nagyon jól éreztük magunkat e sétán.
Nagy a sár. Nyomunkban a többiek... [wapon beküldött szöveg]
Baranyajenő felett a vízműnél parkoltunk (N 46 16.530 E 18 02.500), majd a jelzésen küzdöttük előre magunkat a sárban. Több helyen letértünk inkább a bokrok, fák közé, mert a sárban alig lehetett haladni. Egy helyen rövidítettünk, aminek az lett az eredménye, hogy egy hatalmas horhoson kellett átmászni, ahol ráadásul frissen kidöntött fák nehezítették a gyaloglást. Viszont itt rengeteg hóvirágot láttunk, ami javított a hangulatunkon. Visszafelé inkább a saras erdei utat választottuk. Már éppen elhagyni készültük a terepet, amikor rotty-val és barátjával találkoztunk.
Szinte tavaszi melegben, csiviteléstől hangos erdő mentén, kissé sáros úton érkeztünk a helyszínre, mely egyben az 50. megtalálásunk. Balos kiscipőcske ballagott szerencsehozó malackával együtt a ládikába. Köszönjük Ajtony igazán nagyszerű délutánunk volt.
Rejtőtársként most bejelentem a megtalálásomat. Rejtéskor is, meg előtte többször is jártam a helyszínen, kétszer borzalmas sárban... Nem mindenhol különösen szép a táj, de itt az erdei vízmosásoknál igen.
Az ezeréves megyerendszert pedig ezek a mai senkik nem szüntethetik meg!!!
Fair(y)-play jegyében, meg mert az értesítést csak késleltetve kaptuk meg, hogy biztos ne érjünk ide. (Amúgy sem tudtunk volna jönni, Bogee dolgozott, Bütyöknek "nem volt kedve". MaciMac-cal jöhettünk volna ketten, dehát az mégsem az igazi...) Így a találatot elnapoltuk hétvégére, így is biztosan fogva (megosztva) a dobogó 2. fokát.
Odafelé inkább a gps után, a völgyeket kerülgetve, erdészeti útról erdészeti útra mentünk (illetve gyakran csak párhuzamosan vele, mert az úton nyakig ért a sár...) A rejtést MaciMac abszolválta, aki kitűnő (Éjszakai) Ragadozó-ösztönnel már messziről kiszúrta a tuskót, pedig a gps szerint még 20m volt vissza addig...
A kopjafáig és a kilátóig nem mentünk el, a ládától még 510m-t jelzett a gps, a sötétben meg úgysem láttunk volna már semmit...
Visszafelé (immár teljesen sötétben, a lányok fejlámpával, a fiúk inkább a holdfényben bízva) a -ön jöttünk végig (így hamarosan lesz track is az útról...) az iskolaudvarig (ahol parkoltunk).
Az Éjszakai Ragadozók elfoglalták a dobogó még üres helyeit. Mivel múltkor 1 méter előnyünk volt csak, most a Fair... play Fair...-y-vel szemben azt kívánta ő legyen az első. Bár ha az az sms kicsit korábban jött volna...:) Most az egyszer jó volt, hogy világosban indultunk, mert az út sarát sikerült kikerülnünk az erdő és szántóföld szélén, visszafelé a sötétben már tudtuk a járást. Így is muszáj volt néha elmerülni a sárban. Nagyjából követtük a túrista utat, így elkerültünk két nagy mélyedést, tekintélyes szintkülönbséggel együtt. Sajnálom, hogy pont ott írtják az erdőt, nehéz volt a sok ág-bogon átvergődni a láda közelébe. Remélem azért a láda sokáig megmarad.
Macsix és a vista is 15m eltérést mutatott a célnál, de arejtekk adta magát. A ládánál már előkerültek a fejlámpák, a Jézuska nagyon jól informált volt. Jó kis séta volt, jólesett.
Ez csak 2., de azért dobogós. Néha engedjük a barátokat is nyerni.
Mit mondjak, az út lenyűgöző. Szeretem, hogy a fakitermelés így megkíméli az erdei utakat. Úgy kell nekünk, miért nem jó otthon.
Ja az új kamásnimat otthon hagytam, mert a Jézuska nem azért hozta, hogy összesározzam, hanem, hogy kedveskedjen.
Kicsit jobban vigyáztam, és így nem is lettem nyakig sáros. (csak térdig)
Köszi!
Minden hármas határra elmegyünk, ha lesz ott láda!
:-) [wapon beküldött szöveg]
Szeretem az ilyen érdekes pontokat - még ha hóolvadás után nem is túl kellemes felkeresni a senki földjét.
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de leírom: Jágónak és Kercseliget között háromszor is jártam: 1988-ban gyalog, amikor le akartam sétálni Pécsről Balatonboglárra; 1996-ban biciklivel, amikor le akartam vágni a kanyart Csikóstöttös és Kaposvár között, majd 2002-ben autóval (szintén kanyarlevágás).
Emiatt most inkább Baranyajenő felől támadtam. Autóval csak a vízműig bátorkodtam menni, onnan egy darabig a piros háromszögön, majd - amikor már folyton el akarta venni a cipőmet az anyaföld - toronyiránt. Mivel nem hajtott a török (és az Éjszakai Ragadozók sem) először az oszlopot látogattam meg. A kilátó - khmm - nem túl bizalomgerjesztő, de nem hagyhattam ki.
Séta vissza a piros jelzések mentén a láda felé. Mivel nem olvastam el elég figyelmesen a leírást, néhol hónaljig keresgéltem az összes vastagabb bükkben. Fél óra után újra wapoltam: nem fában, csak tuskóban... Egy perc alatt meglett. Visszafelé már holdvilágnál kódorogtam - lehetett spórolni a "villannyal" :-)
Köszönöm a rejtést, élmény volt. Számomra az egyetlen negatívum, hogy nem került kb. 100 m-rel délebbre a láda :-)