Elhelyezés időpontja: 2008.01.27 16:00
Megjelenés időpontja: 2008.01.30 13:27
Utolsó lényeges változás: 2020.01.25 14:07
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+2V)
Elrejtők: Bütyök+Zulu, Fairy
Ládagazda: Fairy Nehézség / Terep: 2.0 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 3000 m
Megtalálások száma: 151 + 1 sikertelen + 6 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
WAP ON
A FOKOZOTTAN VÉDETT SZAKASZON A KIJELÖLT (Piros körtúra) (TURISTA)ÚTRÓL LETÉRNI TILOS!
Mivel árterület a szúnyogok várhatóan támadnak, a ládát csalán védi a mugliktól.
1. pont: A tanösvény 5. számú tábláján a cím kötőjel előtti része.
2. pont: Jelszórészlet a ládában (A láda mérete: 20*13*9 cm), egy többtörzsű fa ölelésében kb. 130 cm magasan.
3. pont: A 3. táblán, az angol nyelvű oldalon a növény latin nevének második szava (utolsó előtti sor).
(A pontok nem a fenti sorrendben vannak a tanösvény mentén.)
Az úthossz oda-vissza 6000m.
Kérem a ládát ugyanúgy rejtsétek vissza, mint ahogy találtátok, az esetleges árvíz és az odúlakó állatok elleni védelem miatt!
WAP OFF
Bevezető
Ezzel a ládával Kölkedet és a DDNP Béda-Karapancsa területét szeretném bemutatni.
Kölked
A település igen régi. A rómaiak, közel a hadi úthoz, a limes mentén erődítményt építettek, melyben segédcsapatok teljesítettek szolgálatot. Az erődítmény neve Altinum volt. A falu ettől keletebbre, csaknem a régi Duna-part közelében, ma kissé távolabb a folyótól épült fel egy nagy kiterjedésű ártér elmocsarasodott részének közepén két kis kiemelkedő dombra. Írásos említése 1016-ból ismert, ekkor a pécsváradi apátság birtoka. A középkorban halászok lakták. A mohácsi csata az ingoványos résztől nem messze zajlott le. A faluban élő halászok, a nádasok között megbújva, vészelték át a zavaros évek pusztításait, ennek következtében a török megszállás alatt is gyarapodott a lakosság száma. A törökök kiűzése után lakói továbbra is a halászatból éltek, bár a vizenyős területek szélén földet is műveltek.
A falutól délre terült el az egykori főhercegi uradalom. Ennek területén alakult meg 1996-ban a Duna-Dráva Nemzeti Park (Béda és Karapancsa területe).Kölked helyzetének, földrajzi adottságainak köszönhetően ennek az értékes területnek a központja.
Béda-Karapancsa természeti értékei
A Béda-Karapancsa a Duna magyarországi alsó szakaszának kiemelkedő értéket képviselő élőhelyeit foglalja magába, mely terület a nemzeti park 1996-os megalakulása előtt is tájvédelmi körzet státuszt élvezett. A Duna alsó szakasza a rétisasok és a fekete gólyák által "legsűrűbben lakott" területe az országnak, e tekintetben hazánkban egyedülálló. A Duna-Dráva Nemzeti Park gemenci, béda-karapancsai szakaszán él Magyarország legerősebb, létszámát tekintve legnagyobb rétisas állománya. A háborítatlan ártéri erdők mélyén zavartalanul pihennek meg a gémfélék, ősszel a Duna árterein, hullámterein több százas csapatai tartózkodnak a fokozottan védett kiskócsagoknak, nagykócsagoknak, kanalas gémeknek, fekete gólyáknak. Az állóvizek befagyása után a folyón megjelennek az itt élő több ezres réce tömegek is. A szinte egész télen át jégmentes Duna védett öbleiben nagy létszámú vadlúd csapatok tartózkodnak. Az emlősök közül kiemelkedő jelentőségű a fokozottan védett vidra állománya. Az áthatolhatatlan sűrűségű ártéri erdők kitűnő élőhelyei az igen ritka vadmacskáknak is. Ligeterdeiben kockás liliom, jerikói lonc és fürtös gyűrűvirág is előfordul. Az ártéri erdők irtása nyomán keletkezett mocsárrétek, legelők növényei a réti iszalag és a mocsári aggófű. A Mohácsi-szigeten található a Riha-tó, mely Ramsari terület, különleges értéke a kis kócsagok és a bakcsók fészkelő telepe.
A Nagypartosi tanösvény Kölked határában a Fehér Gólya Múzeumtól könnyen megközelíthető. Útvonala a fokozottan védett Nagy-rét peremén a Dunáig vezet. Magyarország egyik legnagyobb ártéri legelőjén megnézhetjük a ridegtartású szürkemarha gulyát is. Kis szerencsével pirókkal (a szürkemarha zsemleszínű borja) is találkozhatunk.
Az útvonal érinti a rekonstruált Belestye-fokot, valamint átvezet az Ásáson átívelő helyreállított kőhídon. Megismerhetjük a nedves réteket, kaszálókat, de az ismertető táblákon helyet kapott a fa lebomlási folyamatának ismertetése is.
Fehér Gólya Múzeum
A Mohácstól délre fekvő Kölked lakossága évszázadok óta együtt él a gólyákkal. A dunai ártér határában fekvő község mindig biztos fészkelő és táplálkozó helye volt a fehér gólyáknak. Itt található az országban egyedülálló Fehér Gólya Múzeum. Az egykori iskolaépület bemutatja a gólyaféléket, vándorlási útvonalaikat, életkörülményeiket. Míg a kiállítóteremben hatalmas, fénypontos demonstrációs táblán követhetjük a gólyák költözési irányait, kinn az udvaron néhány áttelelő gólya próbálgatja a szárnyait egy apró tavacska mellett.A gólyák egyike már elrepült, a másik sajnos valami menyétféle áldozata lett.
Érdemes bemenni, nagyon sok újdonságot megtudtunk a gólyákról.
Belépő: 400.-Ft. Diák: 300,-ft
A faluban gólyamenhely is működik, beteg madarak gyógyításával foglalkoznak.
Ládatörténet
2019.11.06 22:30 Frissítettem a ládaoldalt.
2019.10.19 17:19 A betegre állított ládát felkeresve logoltam a megviselt naplófüzetbe, majd kicseréltem azt.
2019.10.13 21:03 szikizso, mint ládadoki a geoládát utolsó logjai vizsgálata alapján betegre állította.
2018.06.17 Párduc50 átírja a ládát Fairy felhasználóra.
2018.02.21 A ládát Párduc50 veszi át.
2011.04.02 A láda áthelyezésre került, mert a rejtekadó fát kivágták.
2009.08.24 A rejtő Bütyök+Zulu átadja a ládát SylverRat + Bogee-nak.
2008.01.30 14:43 Megszületik az első megtalálás.
2008.01.30 13:27 A geoláda - egyhangú (+7/-0) moderátori jóváhagyás után - megjelenik.
2008.01.27 A ládarejtés időpontja.
Duna-Dráva Nemzeti Park további programjai
A Béda-Karapancsa festői szépségű ártéri élővilágát gyalogosan, szervezett kenutúrán, vagy a három eltérő hosszúságú és tartalmú kerékpáros körön fedezhetjük fel - egyénileg, vagy szakvezetéssel. Íme egy kis ízelítő a lehetőségek közül: A gólyák nyomában
A kirándulást Kölkeden, a Fehér Gólya Múzeum megtekintésével kezdjük, majd a kirándulás folytatásaként a Nagypartosi Tanösvényen teszünk egy sétát szakvezetővel a Duna partjáig, ahol egy ízletes helyi ételspecialitás elfogyasztásával folytathatjuk a programot. A nap zárásaként lovaskocsikkal juthatunk vissza a településre. Szárazon és vízen a nemzeti parkban
A nem mindennapi program során szakvezető kíséretével kenuval járjuk be a Béda-Karapancsa Tájegységben a Duna hullámterén található mellékágat, a zegzugos Külső-Bédát. Az evezést követően Kölkeden meglátogatjuk a Fehér Gólya Múzeumot, majd kirándulás befejezéseként a Nagypartosi Tanösvényen teszünk egy sétát a Duna partjáig. A programot színesíthetjük ártéri piknikkel és lovaskocsikázással. Kerékpárral és kenuval a Bédán
A program során Mohácsról indulva a nemzeti park kerékpárjaival a Duna töltésén eljutunk Kölkedre, ahol a Fehér Gólya Múzeumot megtekintjük. Ezután kerékpárral továbbmegyünk a Külső-Bédáig, ahol a Duna hullámterén található mellékágban kenukba ülünk. A vízi program végén kerékpárral jutunk vissza Mohácsra. Kishajóval a Dunán
A program során a kényelmes, 11 fős Ficánka nevű hajóval utazva, amelyen étkezést és borkóstolót is lehet igényelni, a Duna magyarországi alsó szakaszában gyönyörködhetünk. Úti célként a Nagypartosi rétet, valamint az országhatárt is meg lehet jelölni. Fakultatívan kérhető program a Béda-Karapancsa Tájegységben a nemzeti park munkatársaitól.
Érd.: Omacht Zoltán (tájegység vezető) 30/377-3409
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.10.16]
Kalandos volt, de végül meglett. Helyenként a sár elborította a tanösvényt a fakitermelés miatt.
A helyi rendőrök nagyon éberek. Előbb a mohácsi úton beleszaladtam egy finn módszer szerinti szondázásba. Majd a navi behozott a gát elejére és a behajtani tilos tábla után leparkoltam 1 méterre, mert nem tudtam merre menjek tovább. Kb.: 3 perc térképen való keresgélés után mellém állt egy rendőrautó. Még szerencse, hogy minden stimmelt így eltekintettek a büntetéstől a behajtani tilos tábla miatt. Ja és mindez előző este történt. A gáttól kicsit északabbra találtam egy rossz, de járható utat az ártérre és itt sikerült aludnom.
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget!
[g:hu+ 2.10.12]
Mohácsról gyalogolva 2-3-1 sorrendben kerestem fel a multi állomásait. A láda rendben a helyén, a másik két jelszórészlet könnyen megtalálható, jól olvashatóak.
Röviden a túráról: hatalmas nagy sár, éhes szúnyogok milliárdjai, egy rohadék kullancs, tökig érő fű és gaz, mellkasig érő csalános. Szóval egy felejthetetlen élmény volt... :)))
Köszi a rejtést Fairy! :)
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Régóta nézegettem ezt a ládát, de annyire kiesett idáig minden túrámból, hogy kihagytam. Igazából most is kiesett, de baranyai maradék ládákat szedegettem ma össze, így erre is sor került.
Az ajánlott parkolóból indultam biciklivel. A gátról letérve egy saras, de legalább felszántott út vezetett a tanösvény felé. Az első pont felé vezető út nagyon nehezen volt tekerhető, majd a 2. és 3. közötti is elég hepehupás volt. Visszafele a 2. ponttól levágtam egy, a tuhu térképen nem jelzett úton, így vagy 1km-t és jó adag rázkódást spóroltam.
Négynapos hosszú hétvége Baranyában során kerestük fel. Kiadósat dagonyáztunk az ártérben, szerencsére szúnyog és csalán most nem nehezítette a keresést. Az ajánlott parkolóig mentünk, amit egyébiránt tábla tilt, de nem szólt senki, így nem volt gond. Sosem láttam viszont még olyat, hogy másfél hónapra egy teljes erdőt le kell zárni 0-24-ben vadászat miatt. Bár olyat sem láttam még, hogy fokozottan védett természetvédelmi területet terepjárókkal járnak járhatatlanra. Na, itt mind2-t megtapasztaltuk :-( A környezet csodaszép, igazi ártéri világ. Köszi a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
A XLIII. Geocaching Fesztivál és Versenyre menet ejtettem útba.
A megadott parkolóból indultam, bár a táblák azt mutatták, hogy ide nem nagyon szabadna bejönni autóval. Mivel elég elhagyatottnak tűnt a környék, megkockáztattam, hogy bemenjek mégis a megadott parkolóig. Szerencsére nem volt semmi gond belőle.
Innen indultam gyalogszerrel. Szerencsére felvettem a bakancsot is. A gátról leérve egyből egy jó mélyen nyomvályús, saras útra érkeztem. Szerencsére nem volt túl hosszan ilyen, így a maradék utat viszonylag sármentesen tudtam leküzdeni. Az erdő nem tetszett. Sűrű, elhanyagoltnak tűnő, aljnövény menetes volt. Amikor innen kiértem némi facsoporttal tűzdelt a füves részre, megváltozott az egész táj hangulata. Szép zöld területek, kikericcsel a fű között. A magas fűben gázolva kicsit el is áztam. Szerencsére a bakancs bírta a strapát.
A Duna-parti rész is jó volt. A láda könnyen meglett, és még a jelszóval sem akadt itt problémám.
Végigjártam a pontokat. Az ösvény meglehetősen gondozatlan, a táj viszont szép. Az első és a harmadik jelszórészletem meglett, a ládát viszont nem sikerült megtalálnom. A többtörzsű fa meglett, a láda nem. Azért kösz, hogy megpróbálhattam.
A napi ládaturné utolsó állomása volt. Lehet, hogy az erősen tűző nap, lehet, hogy a fáradtság és a szomjúság okozta, de a tanösvény körbejárása számomra nem hozta az öröm és az elégedettség érzését. Újabb pont, újabb mosolygós szmájlik a térképen, ez igaz, de kisgyerekkel nem jönnék vissza. Az ösvény gondozatlan, nem volt könnyű terep a derékig érő aljnövényzetben. A láda közvetlen környezetét ember nagyságú csalán védi. Siettem vissza a gátőrháznál hagyott kocsimhoz.
Jó saras volt az út eleje (és vége), de a középső szakasz a lehullott leveleken egész jól járható volt. A ládát jó állapotban a helyén találtuk. Köszi a rejtést.
A kemény téli időjárás és a nagy sár sem szegte kedvünket, hogy végig sétáljunk a zúzmarás, fagyos tanösvényen. Nagyon tetszett a környezet és a láda is rendben a helyén van. Elsőként logoltunk a Fairy által pótolt logfüzetben. Köszönet a rejtésért.
Mint ládadoki a geoládát utolsó logjai vizsgálata alapján betegre állítottam.
Ha van rá lehetőséged, kérlek javítsd! További tudnivalók a beteg ládákról.
Email-t küldtem a rejtőnek.
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget.
Az első pont környéke nagyon tetszett. Azután az erdőből kiérve a hídnál balra kanyarodó út már kevésbé. Itt csak egy pocsolyákban gazdag keréknyom járható. A kezdetben térdig érő gaz egyre magasabb lett.
A harmadik ponttól kb 150 méterre, teljesen eltűnt az út. Innen toronyiránt derékig érő gazban mentünk a pihenőig. A part felé kerékpárosokat látva, reménykedtünk egy ösvényben. Megindultunk az itt már mellig érő dzsindzsában.
Az ösvényre kiérve becéloztuk a második pontot. 80 méter távolságban a ládától, az út ismét járhatatlanná vált. Az erdőben kerültük ki a gazos, vizes utat. Meglett a láda, hurrá!
A logolás azonban nem sikerült. Többszöri próbálkozás után felhívtam a rejtőt. Elmondtam az általunk összeállított jelszót. Kiderült, hogy az első pontnál nem jó részletet olvastunk le. A segítséget ezúton is köszönjük.
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget! :)
Érdekes egy ilyen gyönyörű mocsaras, árteres vidéken sétálni, a láda nélkül valószínű nem jöttem volna el ide. :)
Nagypartos. Még gyerekként nagyon sokat kirándultunk errefelé, voltam itt kerékpárral osztálykiránduláson is, de azóta eltelt bő húsz év, és mit mondjak, nagyon jó érzés volt ide visszatérni. Lizi most nem jött velünk, így négyesben jártuk végig a tanösvényt, és szuperül éreztük magunkat!
Köszönjük a rejtést!
Alacsony Vízállás Megtekintő Túra autóval-biciklivel Andrással és Gergővel. Séta a meder kagylóhéj-szőnyegén, parti kiülések, bringa, lazulás. Tetszett. A mindenfelé látható jelek szerint nagyjából 3 méter hiányzik az átlagos szintből.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Nekem egyáltalán nem tetszett ez a láda. Úgy igazából nem volt semmi látnivaló csak hatalmas gaz és csalán. A láda kissé be van ázva lehet, hogy ráférne egy kis karbantartás.
A hétvégét Mohácson és környékén töltöttük, így végigjártuk a tanösvényt is. Nagyon szép hely, nem is volt annyira sáros, mint ahogyan gondoltam. :) Érthetetlen számomra, hogy több, mint fél éve senki sem járt erre. :( A közeli gulyához tartozó kutyák elég mérgesen ugattak, de szerencsére nem jöttek közelebb. És mi sem kerestük a társaságukat. :)
A láda valahol beázhatott, mert vizes a füzet, nehezen lehet bele írni. Igényelne egy kis karbantartást.
Ere is sikerült végre sort keríteni. Különösen a 2. és 3. pont jözti szakasz tetszett, a szürkemarhákkal, gyönyörű legelővel és fával, no meg a Dunával. A sok szúnyog nem kellett volna... Köszi!
Ritkán keresett láda, az ártérben az idei magasvíz-hiány miatt könnyű mozogni, egyszerűen felkereshető. Egyetemi terepgyakorlat keretében jártam a környéken, igazi kuriózum, köszönöm a rejtést.
(személy szerint fontolóra venném a láda teljesen virtuálissá alakítását, a szigorúan védett területre való tekintettel.)
Megtaláltam. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Feleségemmel kerestem meg a ládát. Az első pont körüli egy kilométeres szakasz hosszú menekülés volt a szúnyogok elől. Csatázni nem álltunk volna le velük, mert akkor vesztünk. A szúnyogriasztó nem riasztotta őket. Kiérve a legelőre már sokkal jobb volt, ott már a táj és a növényzet szépségeit is meg lehet csodálni. Kissé meglepődtünk a mezőn keresztülúszó hajó látványán :)
A ládát elsőre beljebb kerestük, így megelőzve csalán kúrával a reumát és segítettük a tápláléklánc alját képező szúnyogok gyarapodását. Fénykép nézegetés után ellenben könnyen meglett a rejtekadó fa. Visszafelé elkerültük a szúnyogos erdőt.
Kerékpáros találat.:-) Ha már a környéken bringáztam gondoltam ezt a multit is begyűjtöm gyorsan. Az első pont simán meglett, bár a tanösvény nem épp alkalmas bringázásra, de azért megoldottam. Innen a 3. ponthoz egész jól bringázható, igaz a karámból épp kihajtották az állatokat, így egy teljes aknamezőn kellett áttekernem, de meglett a 3. pont is, majd irány a láda. A ládához kicsit rázós volt az út bringával, mikor közel voltam láttam a régi árvíz nyomait, és azt is, hogy kb 1,5-2 méter magasan állt, így kezdtem félni, hogy a ládát nem lelem meg mert elvitte a víz, de azért gondoltam megnézem, és láss csodát a láda a helyén volt, túlélte az árvizet.:-) Azért örültem, hogy nem épp árvíz idején érkeztem, mert nem lett volna jó ötlet vizibiciklizni. :-))
Tetszett az útvonal. Bár a szúnyogok megettek a ládánál, visszafelé a marháknál pedig legyek inváziója kísért minket, mégis érdekes volt az árterület, néhol holdbéli tájra emlékeztetve. Útközben kb.: egymillió kis béka ugrándozott előlünk, így a gólyáknak nem lehet panaszuk a kosztra. A Gólya - múzeumban nagyon kedves és átfogó ismertetőt kaptunk. Ezt külön köszönjük ! Érdemes ide benézni. A mostani bentlakó gólyát Pipacsnak hívják. Kissé félénk, de aranyos. Köszönjük a rejtést !
Nem bírtam már tovább ezt a téli bezártságot, muszáj volt egy jót járni végre, így ezt a ládát szemeltem ki.
Az út nagy részén aggszűzhóban gyalogoltam, kicsit szuszogósan, kicsit lassabban, mint gondoltam. Pedig emelkedő sem volt. :-) Az aggszűzhó kifejezést most sikerült kiötlenem. Olyan hó, amiben még senki sem járt, csak hát egy kicsit öregecske. A teteje már eljegesedett, így hol megtartott, hol belesüppedtem. Mivel ez lépésenként változott, sosem tudhattam, mire számítsak. Ez nehezebbé tette a járást, mintha mindig belesüppedtem vagy mindig fennmaradtam volna.
Az információs táblák nagyon érdekesek voltak, a táj gyönyörű. Az állatok már érzik a tavaszt. Itt-ott apró sárgabegyű madarak élénk csicsergése verte fel a csendet. Másutt egy harkály dolgozott olyan hangosan és vehemensen, hogy már messziről hallottam oda- és visszafelé is. A Dunán időnként egy-egy kisebb jégtábla úszott, némelyiken vadkacsák csónakáztak. Az emlősök jelenlétét nyúlbogyó, őzpatanyom, széttépett kormoránhoz (?) vezető rókanyom árulta el. Nagyon szép, békés séta volt. Köszönöm.
Amikor megérkeztünk a parkolóba eszméletlen nagy köd volt kb(20 m volt a látótávolság). Kicsit féltünk, hogy semmit nem fogunk majd látni. Az út felénél viszont kisütött a nap. Miután megkerestük a ládát lementünk a Duna-partra. Nagyon tetszett a hely.
Köszönjük a rejtést.
Szépen leparkoltam a nemzeti park táblánál, ahogy illik. A védett rész nagyon tetszett, sok virágot, sőt még egy sastollat is találtam, azóta is ott díszeleg a motoromon. Aztán kiérve a Duna-partra minden felé autók, teherautó, motoros fűrész... A ládát én nem a poros, forgalmas úttól pár méterre rejtettem volna el, hanem valami szebb és nyugisabb helyre.
Kellemes kis sétát tettem a Dunaparon ma délután.
Volt konkrét motivációm is hogy pont ide jöjjek, de azt most nem írom le. A Duna halszagú volt. Vagy a halak szoktak Dunaszagúak lenni ? Ez itt a kérdés. Szép láda.
Visszafelé levágtam a farakásnál a jelzés kanyarját, mert a karámnál a legyek nagyon szemtelenek voltak.
A multi valós pontját a fa tövében találtam, messziről kiszúrható módon.
A fa tövébe rejtettem vissza az úttal átellenes oldalon, hogy ne lehessen látni.
Nagyon jó kis multi, jóval több megtalálást érdemelne! Még gyönyörű napsütéses nyári szünetes vasárnapon sem találkoztam a tanösvényen egy lélekkel sem, bezzeg a plázákban tömeg van...
Példásan karban van tartva a tanösvény, egyedül az egyes ponthoz vezető ösvényre kissé macerás rátalálni -de hála a precíz leírásnak sikerült-, hiába, látogatók híján a természet kezdi visszafoglalni ami az övé.
Gratula a ládaötlethez!
Bár a közelben lakunk, még soha nem jártunk erre. A rejtés és a táj nagyon tetszett, kislányunk is nagyon élvezte a mai túrát. Először a láda megtalálásával próbálkoztunk, mindhiába. Mint utólag (a mostani bejelentkezésünknél) kiderült nem mi bénáztuk el, valamikor előttünk járhattak ott a rejtők és áthelyezték a ládát, mivel az eddigi rejtekadó fát kivágták. A másik két pontot megtaláltuk. A mellékelt képek alapján kérjük a megtalálás elfogadását.
Judit nagymamájánál voltunk Sombereken. Onnan hazafelé épp útba esett :D
Szerencsénk volt, nagyon kellemes tavaszi idő volt. A befelé vezető út eléggé dagonyás, de nem rettentett vissza minket. Tanösvény első részét egy kicsit nehezen találtuk meg, mivel a természet lassan visszahódítja a területét.
A gyerekek jót játszadoztak a Dunaparton. Természetesen a harmadik pontra nem figyeltem és el is mentünk mellette odafelé, ezért vissza kellett mennem a táblához. Utólag nem bántam meg mivel a rét felett két sas (legalábbis én annak néztem) kőrözött. Az egyiket sikerült is lencsevégre kapnom.
Köszönjük a kellemes sétát!
(A rejtekadó fát a favágók kezelésbe vették és a rejtekadó odútól kb. 10 cm-re visszavágták az ágait. Elég siralmasan nézz ki így egymagában.)
Örülünk, hogy újra kereshető, köszönjük!
Nem is voltak szúnyogok...A fagyott sár viszont néhol beszakadt, és a gyerekek bokáig merültek el. Nagyon szép idő volt!
A láda meggyógyult. Szép új táblák vannak.A tanösvény útja szépen lekaszálva. Sütött a nap, jó melegen. Gyanús volt az út elején, mennyi béka van szerteszét. Észvesztve ugráltak minden lépésünknél szanaszét. Hát nem elég sok, mert rengeteg szúnyog is van még. Felkészültünk , jól befújtuk magunkat szúnyogriasztóval. ám ezek ügyes dögök, a vékony túranadrágon átharaptak, és minden négyzetcentimétert megtaláltak rajtunk, ahol nem volt "ellenanyag". A Duna Elég magasan áll, vidám kiráduló hajó jött-ment előttünk. Láttunk még gémeket, szürkemarhákat, és rengeteg biciklist. A szeder nagyon finom. Most szép az út, ha a szúnyogokat ki tudja valami iktatni.
Végigjártuk a pontokat és nagyon tetszett a környezet. Talán csak a töltéstől kezdődő első negyede nem jött be túlságosan a rengeteg szúnyoggal. Miután azon átértünk már nagyon bejött a hely. Viszont úgy tűnik a tanösvény tábláit leszedték, mi egyet sem találtunk csak a helyüket. Úgyhogy a virtuális pontokról képeket tettünk fel, a láda jelszórészletét elküldtük a Rejtőnek. Szeretnénk kérni a találat jóváhagyását.
Mohácsi kiruccanásom következő célpontja volt eme környék, és a benne rejlő ládák. A kezdeti nehézségek ellenére (dzsindzsával benőtt út) lassan, de biztosan haladtunk előre a bájos Anystone társaságában, aki megfertőzött ezzel a ládászósdival, amit eddig nem bántam meg :-) Fantasztikus túra Gps-e a mai nap sem hagyott cserben bennünket. A szúnygok garmadával ostromolták testünket, melyet citrom illatú szúnyogriasztónk sem bírt sokáig visszaszorítani. Aztán végül, mikor már alkony készült ülni fejünk felé, elértük a kis erdőt, ahol a láda lapulva várta leendő megtalálóit. Aztán meglett végre, ötletes volt az elrejtés. A baj, hogy kicsit későn sikeredett útra kerekednünk, így a végét már erőltetett tempóban kellett megtennünk. Szép kis kényelmes túra lehet ez, ha szép napsütéses az idő...
Goolemmel közös ládászás eredménye...nélküle nem lett volna meg...a 2 m-es magasság nekem csak álom :)Vigyázat! Mutáns szúnyogok rajokban!!! :S A rejtés ötletes, köszönjük :)
Qszez & Angel
A láda a Duna parton van, a kikötőnél , csak biztonságosabb helyre költözött a tavaszi árvíz előtt 03 14-én .Ezek szerint végig mentetek a láda útvonalán, a két jelszórészlet és a mailben leírtak szerint. A táblák jók, csak nagyon kell figyelni a jelzéseket, vagy a GPS-t. Először mi sem találtuk a tanösvény bejáratát, papírtérkép alapján, mikor felmértük a terepet :)
Köszönjük a rejtést!
Tényleg könnyű elnézni a jelzéseket! A nagy dzsindzsában és sárban a szúnyogok elől menekülve (az off! semmit nem ér) elvétettük az ösvényt (bár azt hiszem, van egy tábla ami rossz felé mutat.... vagy jobb lenne a másik irányból megközelíteni az ösvényt).
Sajnos a láda technikai okokból nem lett meg, kérem a megtalálás elsimerését!
Sajonos kifogott rajtunk a természet! Nem vagyunk kényesek, a sáron még átkűzdöttük magunkat miközben a ruhán és a szúnyogriasztó szprén keresztül megettek minkt a szúnyogok! A tanösvényt elkezdte visszavenni a természet, a vizes tökigérő dzsindzsásba -ami mozgott a szúnyogoktól- nem volt lelkierőnk nekimenni! Szégyen vagy sem, vissza fordultunk.
A következő keresőknek ajánlom, hogy várjanak ki egy szárazabb időszakot! Extrém kessereknek viszont most pont jó, vegyvédelmi ruhában teljesítető! :)
A gát elején parkoltunk és tanakodni keztünk, hogy kell-e esőkabát, ugyan minek... Odafelé sok apró brekusszal találkoztunk szinte mozgott a talaj annyian voltak. A csapat nagyrésze kint maradt az aszfalt út végén (jó döntés), mi pedig bevágtattunk a dagonyába, azaz a "tanösvényre". 1 perc nem telt bele és szakadni kezdett az eső, egészen a ládáig kísért minket eme égi áldás. Ládánál elállt az eső és jöttek szúnyogok, hmm... sirály. Szóval bőrön kívül csontra elázva, de megtettük a tiszteletkört.
Bütyökkel közösen mentünk ki a ládához, megmenteni a közelgő árvíz elől. Az eredeti rejtek is nagyon tetszett, de a láda most is jó helyre került. Bár aki alacsonyabb jobb ha keres egy göcsöt amire felállhat.
A tanösvény nagyon tetszett, már el is határoztuk, hogy nyáron visszamegyünk. A képeket nézegetve akkor még szebb lehet.
A túra után felkerestük a gólya múzeumot. Nagyon tartalmas, érdekes tárlatvezetést kaptunk. Amit a Bálint végig szaladgált és dobogott, annak ellenére, hogy a tanösvényen visszafelé annyira fáradt volt, hogy az apu nyakiban cipelte.
Az udvaron élő két gólya már nincs meg. Az egyik elrepült a másikat sajnos valami megölte.
Köszönjük Bütyöknek és Zulunak a szép sétát, az égnek a ragyogó napsütést, a földnek pedig, hogy elnyelte a sok sarat (így a Bálint csak egy pocsolyába eset hasra)!
Jevica, Gyuszi, Peti, Bálint.
A ládát újrarejtettük, pár méterrel odébb, és magasabbra -elnézést a hozzám hasonló alacsonyabb kesserektől- a Duna veszélyes vízszint emelekedése miatt. Köszönet Jevica és Gyuszi, valamint Peti és Bálint segítségéért az újrarejtésben, és a jó ötletért. Nem különben a kellemes kirándulásért. Láttunk szarvasokat, szürkemarhákat, és még gólyát is. Talán a menhelyről repült ki.
Hú, kezdők bátorságával nekiláttunk megkeresni GPS nélkül a ládát. A tanösvény végigjárása után a homokos parton lerajzoltam a 3-as és 5-ös tábla koordinátáit, majd azok alapján álltunk neki a ládát megkeresni. Pár száz odú bejárása meghozta az eredményt! A láda őréről sikerült képek is bőven kárpótoltak minket a fáradozásért. Remek túra volt, köszönjük a rejtést.
Egész napos csavargás helyett csak délben sikerült a munkahelyről elszabadulni, rá még a két és fél órás utazás, így csak két láda fért a mai napba. De ez tökéletes sétára sikerült. Igaz voltak részek, ami egyáltalán nem természetvédelmi területnek nézett (sorba telepített füzek, nyárak köztük invazív gyomokkal), de a fás legelő az már jó volt. Valahogy nem gondoltuk a harmadik pont felé közelítve, hogy ennyire közel leszünk a nagy Dunához, így igen meglepő volt, amikor a mezőn egy termetes hajó teteje haladt el előttünk a magas fűben (messziről traktornak gondoltuk). Aztán a ládánál már egyértelmű volt a folyó.
Legnagyobb élmény azonban a Kölked határában szántó traktor körül sürgölődő gólya (október közepén!!!), és kócsagok, szürkegémek. A gátról Mohács templomai is tisztán látszottak. [gps nélkül]
Gigantikus túrának nézett ki, amikor odaértem, de nem volt az. Kellemes séta egy gyönyörű ártéri erdőben. Nagyon jól éreztem magam. Visszafelé kicsit rohantam, mert még volt pár láda időzítve erre a napra.
Levadászva az "asszony elutazott hétvégére" c. 65 ládás szabadidőprogramom keretében. Két és fél nap alatt őrült módon bejártam Tolnát-Baranyát. Megismerkedtem nagyon sok szép hellyel, várakkal, forrásokkal, hegyekkel, temlomokkal, tanösvényekkel, ártéri erdőkkel, városokkal, stb... Nagyon nagyon köszönöm minden rejtőnek, aki hozzájuttatott eme élményekhez.
Először nem szívesen indultunk neki a túrának, valahogy nem volt kedvünk gyalogolni (ez is ritkán esik meg velünk). Azért elindultunk. Tényleg könnyen el lehet nézni a tanösvény erdei részének kezdetét, vagy inkább nem hittük el, hogy arra kell mennünk. Az első jelszórészlet megtalálása után két őzike vagy 20 méterre futott át előttünk az ösvényen, a kedvünk egyre jobban visszatért. Útközben láttunk gólyákat alacsonyan szállni (szép látvány), nagy ragadozómadarat körözni és vijjogni, fekete gólyákat, kócsagokat, és a Dunát is. Egyszóval nem bántuk meg.
Jókora túra volt oda-vissza. Rengeteg szúnyog próbálkozott rajtunk, a ládát pedig csalánhadsereg védi. Viszont gyönyörű madarakat láttunk útközben.
Bigmick, Iza
Vadmacska itt puhán lép
Erre farka, arra mancsa
Ez a vidék pusztán szép -
Csodállak is Karapancsa
Minden ládásszal előfordul, hogy elakad valahol. Nos, itt az első pontnál én is így jártam, bizonytalakodtam a jelszó leolvasásával. Még mielőtt a rejtőt zaklattam volna, megjött a segítség (ld. első kép) ;-)) !!!
Utána meg egy bájos kis hídhoz értem, ahol szakképzett helyi erő mesélte el a történetét (ld. második kép)!
Köszönet nekik, no meg a rejtőnek is, akik lehetővé tették nekem ezt a csudálatos tavaszi napot.
Sirgalahad
Tetszett a hely, csak picit messze van a lakhelyünktől. Kellemes kis séta volt, közel három óra autózás után. Szerencsénkre a szél nem fújt, gyönyörű, napsütéses időben csavarogtunk egy jót.
Az út első szakaszán van némi sár, ami nem kicsi, viszont nagy.
Ezt a néhány száz métert leszámítva, nagyon kellemes séta kerekedett.
Nyáron lehet itt egy-két szúnyog.
Fokozottan védve a turisták elől, traktor, lánctalpas, dömper, terepjáró, daru mehet kedvére. Ez a magyar természetvédelem.. sírjak vagy nevessek rajta?
Kénytelenségből letértem a tanösvényről, mert nem vettem észre a jelzést, így aztán a ládát találtam meg elsőként, és utána mentem visszafelé. A gulyát őrző három puli haragosan ugatva rohant felém, és ez alaposan megdobogtatta a szívem, csupán az tartotta bennem a lelket, hogy mégsem pitbullok, csak nem fognak széttépni. (Tényleg nem tették.)
Ebben az évszakban a máskor szép táj is kopár, szomorú, csak a felbukkanó Duna kevert most némi színt a látványhoz.
Érdemes volt bekukkantani a Gólya Múzeumba, sok érdekeset megtudtam a gólyák szokásairól, például az eddig hűségesnek ismert madarakról kiderült, hogy a tojó minden évben más gólyafiút választ magának.
Na de gólyalányok!
A kirándulásom legszebb ládája!
Mohácsról busszal ki az elágazásig, onnan gyalog. A bejáratnál hatalmas sár (a nehéz gépeknek be szabad menni a fokozottan védett területre is!), de aztán gyönyörű füves legelők és a Duna!
Utána gyalog Kölkeden át a történelmi emlékhelyhez.
Éjjel-nappali gyalogos-tömegközlekedéses keresés Tolnában-Baranyában.
A reggeli vonatokkal csak nagyon későn lehet lejutni ide (most a sztrájk miatt pedig egyáltalán nem), így - egy 18 km-es pomázi bemelegítő gyaloglás után - már az utolsó esti vonattal (19:10) leutaztam Decsre. (Ekkor még járt a vonat, de pl. a Szekszárd-Decs távon végig 18 km/h sebességgel haladt - ennyit bír a pálya!)
Éjjel gyaloglás a Decs - Szálka - Mórágy - Bátaszék(Kövesdpuszta) útvonalon (33 km), majd busszal-stoppal és gyalog nappali ládázás Mohács környékén. Befejezésképp két szekszárdi láda, majd igazi TÖMEGközlekedéssel, zsúfolt buszon haza.
Összesen 64 km (a pomázi bemelegítővel együtt 82 km) gyaloglás.
Nagyon szép hely, nagyon jó ötlet volt.
Vigyázzatok Magatokra, és a környezetre. Hogy kinek mi a védés, óvás, azt úgysem érthetjük. Gondoljatok a vadmalacra, ő hogy élvezi ezt a sarat.
Busójárásra menet gyors ládaellenőrzés...
A rejtéskor itt jártunk, végig a tanösvényen, aktívan fotózva, szemlélődve... De jó ez a táv elmélkedve, sétálva is, nem kapkodva, rejteket keresve... :-) Kis kizökkenés a gyors mindennapokból.
Gumicsizma, kamásli, váltócipő alapfelszerelés!
GCFeft rejtése után hamar visszértünk Mohácsra, így a délutáni Busó-programok előtt még maradt időnk a "kölkedi" Dunára is. Gyalog indultunk el Mohácsról, a töltésen csak 4-5 km séta lett volna, de sajnos a város déli végének nem éppen komfortos házaihoz tartozó, nem éppen jól táplált és nevelt kutyái eltántorítottak ettől. Egy idős bácsit kérdeztünk, ki lehet-e mindezt kerülni, és visszatérni a töltésre, de könnyen lebeszélt erről, elmondta, hogy az ő kiskutyáját széttépték ezek a vérebek. Utólag nézve talán nem véletlen, hogy a Három Folyó kerékpárút Mohácsnál elhagyja az aszfaltozott töltést, és délebbre, egy major mellett vezet vissza a gátra és Kölkedre...
Maradt a fél egyes busz, így kényelmesen bejártuk a tanösvényt, és megnéztük a múzeumot, majd a 15.45-ös busszal mentünk vissza Mohácsra, elvegyülni a Busók forgatagába és jóféle csevapot enni...
Már régóta vonzza a kiváncsiságomat a Duna melléke itt Baranyában, most végre eljöttünk, és nem csalódtunk, tetszett ez a fás-legelős terület, kis "kostolóval" az ártérből. Lenne itt még nézni való délebbre és a túlparton is.
A sár kikerülhető, rosszabra számítottunk az érkezésünkor hazainduló kedves SuperGeo család aprócska gumicsizmáit, és az út elejét nézve,
A réten kint voltak a szürkemarhák, újabb frász a felénk rohanó puliktól, de aztán látva, hogy távozunk (iszkolunk..), beérték a miénk helyett a marhalábszár-harapdálással. Elég volt mára az ebekből...
A kiállítás szerény, de a múzeumos lány igen kedves, valóban sok újat megtudhatunk a gólyákról.
A leírás azon mondata, hogy "...kinn az udvaron néhány áttelelő gólya próbálgatja a szárnyait egy apró tavacska mellett.", igazán szellemes, akár egy Örkény egyperces is lehetne: ugyanis mint megtudtunk az egyiknek hiányzik egy szárnya, és a másik sem tud repülni...
A rejtés kicsit talányos: a pontok sorrendje miért nem követi a tanösvényt, ha egyszer az a cél, hogy senki ne térjen le róla?! Halkan kérdezem, túléli majd a láda az árvizeket?
Mikor megláttuk, hogy új láda van mohácsnál azonnal meg akartuk keresni, de hétköznap nem sikerült világosban elindulni, úgyhogy a szombat mellett döntöttünk. Mint kiderült, ez nem volt egy rossz döntés. Fairy leírásánál találóbbat nem is lehetne mondani az útról: "az út maga a sár". Szerencsére nem a teljes távot kellett dagonyázva megtenni, csak egy kisebb részét, és egyébként is, a környék meg az időjárás abszolút kárpótolt az útért. Nagyon tetszett a táj, hihetetlen, hogy mennyire csendes és nyugodt. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, épp akkor esett csak néhány csepp amikor visszaértünk az autóhoz. Elindulófélben találkoztunk Rotty-ékkal.
Összefoglalva: mindenkinek ajánljuk, élvezetes kis túra.
Köszönet a rejtőknek!
:-) [wapon beküldött szöveg]
Kellemes délelőtti kerékpározás után bágyadtan falatoztam, amikor sms érkezett. Mindjárt felélénkültem - gyors pakolás és a koo-kat már a kocsiban pötyögtem a gps-be.
A precíz segédpontoknak köszönhetően hamar eljutottam a gátig, ahol az első 'Nemzeti Park' tábla láttán le is parkoltam. Innen kb. 500 m séta a gáton és máris a tanösvény kezdetéhez (pontosabban végéhez) értem. Itt egy jó és egy rossz hír várt. A jó: az út nem sáros. A rossz: az út maga a SÁR :-) (Már másodszor kapom vissza GC4618-at...)
Annyira tetszett a környezet, hogy rendesen elnéztem az ösvényt: nem fordultam jobbra a fák közé, csak rendületlenül dagasztottam a terepjárók által eltéveszthetetlenül kijelölt utat. Hamarosan a telepített erdőből kiértem egy gyönyörű rétre - innen már a Duna-Tisza-közére is át lehetett látni.
A láda rejtése egyértelmű, nem kellett sokat keresgélni - a gólyás kavicsot hoztam el és egy strandpénztárcát hagytam ott helyette. A távcsövet meghagytam egy madár-fanatikusnak: lenne mit megfigyelni vele.
A virtuális pontok sem okoztak nehézséget - attól eltekintve, hogy az 1. ponthoz vezető ösvény-szakaszt csak némi odafigyeléssel lehet észrevenni.
Nagyon tetszett az egész séta (nekem a tévelygéssel együtt 6.4 km lett) és megerősített abban a hitemben, hogy nem kell feltétlenül hegy a kiránduláshoz.
Köszönöm az élményt!