Elhelyezés időpontja: 2008.03.16 10:40
Megjelenés időpontja: 2008.04.11 20:00
Utolsó lényeges változás: 2022.05.18 17:56
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: zoliza
Ládagazda: ZoLiza Nehézség / Terep: 3.0 / 3.5
Úthossz a kiindulóponttól: 2500 m
Megtalálások száma: 37 + 1 sikertelen + 7 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.0 megtalálás hetente
A 10*15*6 cm-es dobozt a két patak összefolyása felett lévő fa gyökerei között találod.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Fekvése, határai:
A Bihar-mezői Fekete-Körös forrásvidéke fehér foltként szerepelt az 1950-es évektől egészen az 1990-es évekig. A múlt rendszerben uránbányászat miatt volt lezárva a terület, tilos volt belépni; erre most már csak a szétvert, omladozó épületek, rozsdásodó vasak és a némán tátongó bányabejáratok emlékeztetnek. Úgy gondolom sokan szeretnék ezt a varázslatos szépségű vízesésekkel teli völgyet úgy látni, ahogyan Czárán Gyula megálmodta és meg is valósította a múlt század elején.
Megközelítés:
Méhkerék-Nagyszalontai határátkelőn belépve az országba Vaskohsziklás (Stei) felé vesszük az irányt. A városkát elhagyva tovább haladunk Kerpenyéd (Carpinet) faluig, ott elfordulunk Biharmező (Poiana) felé. N 46° 27,253' E 22° 29,716' 335 m [GCKTRK+Poiana fele]
A faluig 12 km és onnan még további 3-4 km a parkolóig. N 46° 27,833' E 22° 38,497' 683 m [GCKTRK+Parkolo]
Az út minősége sajnos egyre romlik, ahogy haladunk beljebb a Fekete Körös völgyében. Mindig maradjunk a patak bal oldalán.
Túraleírás:
A régi bányaépületek mellett elhaladva balra fordulunk az erdészeti úton, ami majdnem a vízesésig kísér minket. Érdemes közelebbről is megnézni a kisvasút megmaradt síneit, ugyanis régi Diósgyőri feliratokat fotózhatunk.
Erdészeti úton haladunk eddig a pontig N46 28.259 E22 39.516 922m N 46° 28,259' E 22° 39,516' 922 m [GCKTRK+ut vege]
Innen kezdődik a kalandosabb része a kirándulásnak. A patakon többször átkelve, sőt a patakban haladva 20 perc alatt elérjük a Szentháromság-vízesést.
A Czárán Gyula által felfedezett és kiépített Rézbányai vízi játékok (kataraktália) bemutatására 1904. július 15-17-én történt, ez a felső körút bemutatása volt, ami az itt található páratlan szépségű vízeséseket tárta fel. Ezek a vízesések a mai napig, bár már nem kiépített útvonalakon, de járható ösvényeken láthatóak. Elfogultság nélkül mondhatjuk: varázslatosak!
A vízesések közül a Szentháromság-esést választottuk a láda lakhelyéül, mindközül a leglátványosabb, legnagyobb. Három patak zuhog alá, három irányból a meredek sziklafalakon, a középső esés (Hotoran) a legnagyobb, mintegy 80 m magas.
Ha a ládát rejtő nagy fenyőfa elé állunk láthatjuk mindhárom vízesést, igazi vízi játék!
Az ide látogató turistának, ládázónak még számos feledhetetlen szépségű vízesést van alkalma itt bejárni. Néhány közülük: Ezüstlétra-, Menyasszonyfátyol-, Amazon-, Apród-, Bellavista-esés.
Irodalom:
Egri Ferenc: Czárán Gyula és a Rézbányai vízi játékok (Kataraktália)
Jó túrát és szép időt kívánunk az ide látogatóknak!
(Zoli+Liza) Zoliza
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Kesserrel ritkán esik az meg, mint velem... A Százlábú Békési egyesülettel eljöttem a Határtalan vándortúrára és nem voltam képben hogy itt a Szentháromság-vízesésnél van láda... Pedig azt tudtam, hogy ide fel fogunk túrázni, mert ez a vándortúra a Fekete-Körös végigevezéséről szól... Megspékelve a Fekete-Körös forrásvidékével és ezzel a gyalogtúrával, ami a vízeséshez vezet... Most hogy írom a logokat vettem csak észre... :(
Békésről indultunk a busszal 5 órakor, de már 5 óra 20 perckor jött az első probléma... Az egyik túratársunk a kemping recepcióján hagyta a személyi igazolványát... (leszállt majd elment érte és a határnál újra csatlakozott) A határnál nem mentek gyorsan a dolgok, de utána rendben odaértünk a helyszínre... Azt mondanom sem kell, hogy voltak a csapatban olyan túratársak, akik nem gondolták, hogy ilyen "nehézségek" árán lehet feljutni a vízeséshez... Nekem az utolsó 1 km volt a legélvezetesebb a patakban... :) Persze volt olyan is aki lemaradt és eltévedt, majd szeretett volna telefonálni, de térerő híján csak sokára sikerült... :) Mondjuk mi addig ott voltunk a vízesés lábánál és megebédeltünk... :)
Nekem a Bihari-hegység alapból nagyon tetszik, de ez a Szentháromság-vízesés lenyűgöző...
Miután mindenki visszért a buszhoz, mentünk Köröstárkányba a szálláshelyre, ami egy focipálya volt... Sátrakat felvertük, majd irány vacsizni egy jó kis mics-et...
Másnap meg kezdődött az evezés... :)
A képek alapján, ha lehet szeretném elfogadtatni a találatot.
Köszi a rejtést! Remek hely!
A Pünkösdi hétvégén nem csak sétáltunk a hegyeken völgyeken, közben ládázgattunk is.
A patakban a vízállás alacsony volt így könnyedén megközelítettük a vízesést! Azonban ajánlatos már vagy hosszú nadrágban menni, vagy ügyesen a köveken. A parton rengeteg a csalán így a reuma biztos elkerül bennünket!
A láda sajnos beázott így ha valaki erre indul vigyen száraz logfüzetet, meg egy vízhatlan zacsit is, mert így valószínű a szigetelés is jobb lesz!
Köszi a rejtést! A vízesést mindenkinek csak ajánlani tudom nagyon impozáns látvány! :-D
dzoli1-el Szigethegységes túránk alkalmával elkövetve.:-)
A településre egy keskeny, de vadi új aszfaltcsík vezet be, öröm volt rajta autózni, főleg a belényesi rettenet után.:-) A falucska végén véget is ér az aszfaltcsík, innen egy jó minőségű földút vezet a rejtő által megadott parkolóba, simán járható bármilyen személyautóval, de nekünk az egyik autósunk semmilyen körülmények között nem akart földúton menni, így az aszfalt végén leraktuk az autókat, így 11 km-el megtoldva a távot. Nem bántuk meg mert így legalább rendesen szemügyre vehettük a bányát és a vízi erőmű rendszert amit még most is építenek, bár már egyes részei működnek. Épp a falucska határába már áll a gátnak a vasbeton rendszerének egy része ami vagy 6 emeletnyi magas, a gátat még éppen építgetik, de ez érdekes lesz, mert ha az egyszer átszakad a falucska rosszabbul jár mint nálunk Devecser, meg Kolontár. Végig a patak mellett haladtunk, amin rengeteg szép zúgó van, majd elértük a parkolót és elindultunk a már működő erőmű felé a hídalatti úton 2 elég nagy kutya rontott ki ugatva, de szerencsére odajöttek megszagoltak és egész barátságosak lettek, így megnyugodtunk. A kis emelkedős szerpentinen gyorsan felértünk, bár a felétől már a teljes szélességében folyt le a víz, így csak vízbe tudtunk lépni, de szerencsére ez a bakancs talpmagassága alatti mértékű volt. Épp nézegettük, hogy annak ellenére, hogy + km-et kellett megtennünk a messzebbi parkolás miatt egész jól időben vagyunk, kicsit belehúzunk és teljesen jók leszünk időbe. Aztán jött az utolsó 500 méter légvonalban a ládáig, na ez kalandosra sikeredett.:-) Itt nem lehetett se a bal se a jobb szélen menni, hisz teljes szélességben zúdult a víz lefelé. Kőről kőre kellett ugrálni, hisz a nagy esőzések miatt jó nagy volt a vízhozam. Sok helyen a kövek sem lógtak ki a vízből, itt uszadékfákon és amit találtunk haladtunk. Ez az 500 méter kb 45 percünkbe került.:-) De végül csak megláttuk a nagy vízesést, majd a két oldalában lévő kisebbet, bár ezek is hatalmasok voltak. nagyon szép látvány a 3 hatalmas vízesés ahogy alázúdul. Gyors fényképezkedés, kis keresgélés és a láda is meglett teljesen tökéletes, sérülésmentes, száraz állapotban. Majd logolás és irány vissza, mert végül csak 4-en jutottunk el a vízesésekig a többiek szép sorban feladták a küzdelmet és visszafordultak, és voltak páran akik csak pár métert jöttek az 500-ból és ők PMR-en türelmetlenkedtek, hogy mikor érünk már vissza.:-) A visszaút sem volt könnyebb, de ezt odafelé is tudtuk, majd a lejtős szerpentinen lesétáltunk az erőműhöz és a patak mellett vissza a településre az autókhoz. Remek kis hely, én az utolsó 500 méter küzdelmet is nagyon élveztem.
Vízesések nyomában jártunk néhány kedves túratárssal, köztük a rejtővel. A régi urán bányától indultunk. Ez, azaz a Szentháromság volt az első vízesés, amit meglátogattunk. Nagyon szép ez a vízesés. Innen továbbhaladtunk egy nem túl kellemes emelkedőn, majd láttuk a Piculák néhány ágát, az Olvasót felülről, a Bellavistát, ami szintén nagyon tetszett nekünk, majd az Amazont és az Apródot az útról. Eljutottunk a Menyasszonyfátyolhoz, melynek vízét elvezették, szomorú látvány, elkeserítő. Az Ezüstlétrát már csak ketten mentek el megnézni. Köszönjük a rejtést!
A Százlábú Egyesület által (talán negyedik alkalommal?) szervezett Határtalan vízitúra "nulladik napján" túráztunk el ide. Két busznyi embert kell nagyjából elképzelni
Az utolsó szakaszon rengeteg uszadékfa nehezítette a haladást, de sikerült esés nélkül abszolválni.
Még a rejtekadó fához is elértem gond nélkül (a láda sajnos nem lett meg, pedig minden gyökér minden üregébe benéztem, biztos bénán), hanem aztán visszaérve a vízeséshez dobtam egy hátast
Még most is kék a hátsóm :-)
Remek indítás volt ez a nap a következő 5 napos kenuzáshoz
Idő remek, táj gyönyörű.
Könnyű, sétálós láda. Helyett lehet menni a patakban, köveken, s faágakon egyensúlyozva, enni a málnát, taposni a csalán, a szedret. Egyszóval: remek!
Az út végén a három vízesés pedig kifejezetten pazar, köszönjük!
A reggeli indulás ellenére viszonylag későn értünk Biharmezőre, és onnan az ajánlott parkoló még messze volt. Korábbi rossz élményeink miatt itt már nem vállalkoztunk az autós megközelítésre így gyalog indultunk a faluból. Szerencsére helyi fiatalokkal találkoztunk útközben, akik megfelelő kocsival rendelkezve szívesen vállalkoztak arra, hogy elvisznek minket a bányáig. Onnan irány a láda. Az utolsó szakasz a vízmosáson keresztül rendkívül nehéznek bizonyult, így nagyon lassan haladtunk. Mire a ládához értünk már csak arra volt erőnk és időnk, hogy gyorsan körbenézzünk és futás vissza, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk a faluba. Szóval kalandos volt, de igazi vadregényes szépség. Köszi!
Reggel 5 óra indulással kezdtük ezt a remek napot.
Kicsivel nyolc óra után értünk a parkolóhoz ahonnan fél kilenckor kezdtük meg a túrát 11-en. Szokatlanul meleg volt már induláskor is.
Elérkeztünk a földút végéhez ahonnan a patakban vagy mellette lehet csak tovább haladni. Nagyon élvezték a terepet a bevásárló központokhoz szokott "turisták"....
Kora reggeli indulás után a 4 kocsiból álló konvoj 8.30-kor parkolt le a Körösköz-mezőn, majd gyors reggeli után irány az akadálypálya!
Kalandos felfelé vezető úton találtunk rá a Szentháromság vízesésre. Csodás a hármas esés, volt miben gyönyörködni és volt mit fotózni!
10 óra nem sokkal múlt el, amikor tovább vettük az irányt a Nagy Bihar csúcshoz.
Köszönöm a rejtést és a túravezetést is Zolizának!
Már a kiinduló pont is érdekes, aztán kellemes túra gyönyörű környezetben, majd igazi kalandpálya! Sziklákon és farönkökön keresztül-kasul, ez csúcs! A kisfiam nem merte bevállalni, ezért én cipeltem fel, vissza pedig édesanyja hátán küzdötte le ezt a szakaszt. A vízesések és az egész környezet tényleg lenyűgöző! A ládát rövid keresgélés, turkálás után megtaláltuk. Köszönjük kedves barátainknak -VERBOLA, Ádász család- a támogatását, GPS, hátizsák cipelés, stb!
Köszönjük a rejtést!
Többször is jártunk már a vízesésnél, de minden alkalommal lenyűgöz.
Érdemes kimászni balra a sziklás részre, innen a vízesések fenti része is látható, sőt az Olvasó-esés is.
A képek júniuban készültek:
Éppen tavaly ősszel motoroztam végig a Fekete-Körösön egészen a forrásig. De azt nem tudtam, hogy itt a három vízesés, így akkor ki is maradt. Most ezért jöttünk fel újra. A hetes eső után már a bányánál nagyban folytak a vízi játékok. Siettünk felfelé, mert már esteledett. Az út vége elég marasztaló, főleg így, ha vizesek a rönkök. De az út végén a vízesések kárpótoltak. Mivel már visszafelé ránksötétedett, így a patak mellett töltöttük az éjszakát. Sajnos a vízi játék annyira jól sikerült, hogy a vasárnapi terveinket szétmosta az eső. De így is gyönyörű hétvége volt. Köszönjük!
Ládaellenőrzést tartottunk a tél előtt.
Valaki belerakott (gratulálunk!!) két használt elemet, kivettük....
Ezek után felmásztunk a vízesések fölé megkeresve a régi Czárán ösvényt és elmentünk a Nagy-Bihar alatt lévő Bella-Vista vízesésig majd onnan vissza a Bányához. Turistajelzések nincsenek, jó tájékozódó képesség és megfelelő térkép kell hozzá ugyanis a Bihar-térképeken nem szerepelnek ezek a vízesések és ebből adódóan az ösvények sem.
Elég gyorsan sikerült visszajönni.
Kellemes út volt a patakmederben, 1-2-őt estünk, csalán csípett, de jól éreztük magunkat a csodás időben!
A vízesésnél a "Czáráni hagyományoknak" tisztelegtünk.
Jól esett a behűtött pezsgő!!!!
Elindultunk a megadott parkolóból de nem voltam figyelmes, így egyenesen a köves úton.
Útközben bányajáratok, a patak szép völgye, kellemes 30 fokos meleg, szeder mindenütt, így haladtunk rendesen.
De egy idő után kezdett gyanús lenni, hogy csak elfelé haladunk és már 1000m magasan vagyunk. A Nagy-Bihar pedig közeledik.:-))
Ekkor felhívtam Zoli-t, de ki volt kapcsolva, de Liza felvette.
Próbáltam érdeklődni, hogy merre járhatok, de szerintem nem nagyon tudta.
Egy kis töprengés után úgy döntöttünk, visszafordulunk.
Mikor leértünk már láttuk az utat, amin menni kellett volna, de már nem volt hozzá nagy kedv és idő.
Az urán-bánya bejáratait még megnéztük.
Harmadik találatunk a BEAC Erdély túráján. Az elhagyott bányaépületekig fel tudtunk menni kocsival, és szekéruton lehet kb. 400m-re megközeliteni a ládát, Innentöl viszont a patakmedret rendesen megtölti a fatörmelék, vagy tiz évre valo tüzifán kellett átvágni magunkat, mig a ládáig jutottunk. A vizesések valoban szépek.
Geoláda-szűzietlenítés a Bihar-hegységben, 4. állomás. Igazán kalandos megközelítés után volt miben gyönyörködni! A rejtek mintegy 50 m-rel magasabban van a leírásban megadottnál. A logfüzetbeli 1056 méter jónak tűnik, én 1034 m-t mértem, közepes vételi viszonyok mellett.
A Nagy-Bihar megmászása után úgy gondoltuk FTom-mal, hogy jó lenne becserkészni ezt a ládát is. Így aztán természetesen nem a leírás alapján indultunk el. A piros sáv jelzésről letérve jó darabig simán ereszkedtünk lefelé, majd jobbra tartva tájfutók módjára hegyen-völgyön keresztül próbáltunk menni. Sikertelenül. Végül egy patakmederben kidőlt fákon, hordalékokon, mindenben kapaszkodva ereszkedtünk le a völgybe. Végre lent vagyunk. Itt aztán ránéztem a GPS-re ami mutatja, hogy a láda 260 m-re van. Ezt mostmár meg kell fogni! Újra mostmár felfelé a patakmederben. Hurrá látjuk a vízesést! Aztán mind a hármat. Gyönyörűek. Kb. 20 perces keresés után, a fotó segítségével, végre megvan a láda. Elsőként logoltunk. Ezután következett az újabb megpróbáltatás, a szállásra (Vertop-hágó) el kellene jutni. Ezen az úton visszamenni már nem sok kedvünk volt. Elindultunk a leírásban megadott úton visszafelé, a térképen jelzett de a valóságban nem létező úton terveztük átmenni a hegyen. Már este hét óra, teljesen reménytelen a gyalogos visszajutás. Az úton haladva fa szállítók fűrészelték és rakták fel szekérre a fákat. Utolsó próbálkozásként FTom megszólította az éppen fűrészelő fiatalembert, aki szerencsére beszélt angolul. Nagyon segítőkész volt és felajánlotta, hogy elvisz bennünket a szállásig ha itt befejezik a munkát. Ezután mi szépen leültünk, megvacsoráztunk és egy megnyugodva vártunk. Biharmezőre a felpakolt fán utaztunk be. Kissé kalandosra sikeredett ládázásból fél kilenc körül értünk a szállásra, ahol a túratársaink már nagyon vártak.
Egy éve voltunk itt május elseje alkalmából és már akkor eldöntöttük, hogy ide is fogunk telepíteni ládát. Nos, hogy éppen nem mi tettük az nem számít. A lenyeg, hogy került láda erre a nagyon szép helyre. Sajnos itt is nekikezdtek a fakitermelésnek, útkészítésnek de reméljük, hogy "megussza".
Gratula.