Elhelyezés időpontja: 2008.09.06 17:00
Megjelenés időpontja: 2008.09.11 18:20
Utolsó lényeges változás: 2017.06.16 22:37
Utolsó változás: 2023.08.08 18:13
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Ruttkay Anna és Gábor
Ládagazda: Adoptálható ládák Nehézség / Terep: 1.0 / 1.0
Úthossz a kiindulóponttól: 100 m
Megtalálások száma: 135 + 10 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
Geodoboz:
Liberty jóvoltából újra hagyományosan is kereshető! Az emlékház előtt a kerítésnél áll egy nagy gesztenyefa, aminek van egy nagy odúja 2 méter magasan, benne 8x8x4 cm ládát keress. A jelszó megegyezik a virtuális jelszóval, ami a műemléktábla utolsó kódszámsora (5 szám).
Ha egy árva ládát szívesen gyógyítanál, ha van rá módod, előtte vedd fel a kapcsolatot a LádaDokikkal.
Ha csak a helyszínen derül ki, hogy a gazdátlan láda gyógyításra szorul, segíts rajta bátran! Változtass azon, amin szükséges! Ha akarsz, találj ki új jelszót, keress a közelben egy jobb rejteket!
A megváltozott adatokat juttasd el minél hamarabb az Adoptálható ládák felhasználónak!
Köszönjük a közösség nevében! :)
SÉTA A BÖLCSŐ-HELYEM KÖRÜL
Ez itt a Bence, látod-e?:
Szelíd, széles domb s méla lanka,
Tán klastrom állt itt egykoron,
Bence-nap éjén köd-torony
Fehérlik s kong sülyedt harangja.
Ez itt az Ér, a mi folyónk,
Ős dicsőségü Kraszna-árok.
Most száraz, szomorú, repedt.
Asszonyom, tépjek-e neked
Medréből egy-két holt virágot?
Ez itt a Kótó, volt falu,
Elsülyedt vagy turk horda dúlta,
Csupa legendák és jelek.
Itt akartam járni veled
És most gyerünk be a falunkba.
Ez itt falu, az én falum,
Innen jöttem és ide térek.
Mindszentnek hívják hasztalan,
Mert minden gonosz rajta van,
S itt, jaj, átkos, fojtó az élet.
Ez itt pedig magam vagyok,
Régi tüzek fekete üszke
S fölöttünk végzet-szél fütyöl,
Szaladj tőlem, átkozz, gyülölj,
Avagy légy rám ujjongva büszke.
Emlékeztető:
Ady Endre így vall gyökereiről önéletrajzában:
"Születtem pedig, hajh, 1877. november hó 22. napján Szilágy megye Érmindszent községében, a régi Közép-Szolnok vármegyének Szatmárral határos érmelléki kis falujában. Az apám Ady Lőrinc, a belső Szilágyságból, Lompértról került ide, mikor édesanyámat, az egykori érmindszenti református papnak korán elárvult leányát, akit egy falusi kisbirtokos nagybácsi fogadott föl, feleségül vette. Az anyám családja ősi protestáns papi család, miként erdélyi kálvinista papleány, Visky-leány volt apai nagyanyám - nagyapám, Ady Dániel pedig a Wesselényiek számtartója s lompérti földbirtokos. Az Ady-család egyébként - bár ez se fontos - a Szilágyság egyik legrégibb családja, ősi fészke Od, Ad, később Diósad, s a terjedelmes Gut-Keled nemzetségből való. Régi, vagyonos és rangos helyzetéből hamarosan lecsúszott a család, s már a XVI. századtól kezdve a jobbféle birtokos nemes úr kevés közöttük, de annál több a majdnem jobbágysorú, bocskoros nemes. De erős és büszke hagyományok éltek a famíliában, s az apám, aki testvérei közül egyedül nem tudott megbarátkozni a kollégiumokkal, amelyekből mindig megszökött, gyerekeit bármi módon taníttatni akarta."
Nos, az utókor megőrizte a nagy költő szülőházát N 47° 34,981' E 22° 37,079' 128 m [GCAdyE+szülőház]Érmindszenten, mai nevén Adyfalván vagyis román nevén egyszerűen Ady Endrén.
Szép példája ez a nemzetek összefogásának, ahogy szívet melengető érzés átlépni a kis ház küszöbét és megpihenni a széken ahol egykor Ady ülhetett. Az asztalon a friss rózsa, a szobák ahogy egykoron, berendezve várják a látogatót. Az udvaron a költő szobra és pár lépésre tőle az 1900-ban épült kúria várja a múltat idéző vándort. Ki a kiállításra kíváncsi ne sajnálja fejenként 20 lejt (diák: 5, nyugdíjas: 10) befizetni az udvart, házat tisztán tartó gondnokasszonynak, kit - ha nem találunk az udvaron - a 19-es számú szomszéd házban keressük.
Amúgy a kert - és így a láda is - éjjel-nappal megtekinthető.
A Nagykárolyt Tasnáddal összekötő útról Érkávásnál (Căuaş) letérve 6 km Érmindszent település. A falutáblát elhagyva végig követjük az aszfaltutat és a református templomnál N 47° 34,872' E 22° 37,043' 125 m [GCAdyE+református templom] balra térve szembe nézünk a múzeumot befogadó Ady kúriával N 47° 34,962' E 22° 37,116' 130 m [GCAdyE+múzeum].
Kérek szépen minden dobozolót, ha ideje engedi másoljon a bejegyzéséhez egy számára kedves idézetet. Talán ezzel is emelve e mélybe süllyedt nemzetet...
Köszönet nektek, mi ezzel a kicsit szomorú verssel indítjuk útjára a ládát, talán a vége sokkal vidámabb lesz!
Vers mindenkinek:
KARÁCSONY
Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma ugy kén', hogy egymást öleljék
Szivükre mind az emberek -
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg...
Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté...
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét -
Beteg a világ, nagy beteg...
Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve...
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!...
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!...
Előre nem betervezett láda volt, de sajnos a múzeum zárva volt és az udvarra sem lehetett bemenni, így maradt az alternetív jelszó. Köszönjük a rejtést.
Boldi fiammal geoládáztunk. Nem volt nagy forgalom a faluban, meg az emlékházban sem. Csak egy picit zavart meg, hogy a láda nem a megadott koordinátán van, de leírás precíz, és a gondnokhölgy is készségesen instruált, hogy merre keressük. Pár fogásnyi kerítés/fa mászás kell a megtaláláshoz, de ez a fiamnak 5 másodperc se volt.
Belépő felnőtteknek 20 lei, diákoknak 5. A leírásban még 2 ill. 1 lei volt, ... az a fránya infláció :). Adminként aktualizáltam a leírást.
Köszönöm, hogy idecsaltál. Ha hazaérek, megírom, mit láttam. [g:hu 1.6.3]
Akkor jöjjön egy olyan (látnoki) Ady vers, amit szerintem nagyon kevesen ismernek.
Diákélet
A szénior, lótor korából,
Mikor volt kókvus, janitor,
De nem volt bűvös tanszabadság
És jó bor mellett annyi tor,
Egy vén diák, ha megjelenne
A régi korból hirtelen,
Elbámulna, hogy mennyi minden
Megváltozott már idelenn.
A régi jó és szép szokásból,
Ami maradt, az oly kevés,
A fóliánsok mind hevernek,
Divatba jött a lebzselés.
Rettegni a professzoroktól
Nevetséges, naiv dolog,
Csak a szemébe kell nevetni,
Ha némelyik tán háborog.
Tanulni már avult szamárság,
Nem is teszi azt már diák,
Naiv szülő küldi tanulni
Az iskolába a fiát.
A katedrán zsongó professzor
Beszéde édes dajka-dal
És a vizsgán dűlni, hasalni:
Ez a legkisebb földi baj.
Egy katedrát tart tiszteletben
Manapság a diák csupán,
Ezt aztán mindig kultiválná,
Reggel, délben és délután:
A kávéházat, mert nem könyvek
Hevernek posztós asztalán
S a katedrát, hol nem professzor
Ül, hanem kassziros leány.
A szénior, lótor korából,
Mikor volt kókvus, janitor,
De nem volt bűvös tanszabadság
És jó bor mellett annyi tor,
Egy vén diák, ha megjelenne
A régi korból hirtelen,
Én nem hiszem, hogy vállalkoznék
Köztünk maradni idelenn.
Szépen rendben tartott emlékhely. A láda levadászása után egy kedves hölgy a szomszédból kinyitotta nekünk a szülőházat és a kúria épületét is. Köszönjük!
Hát újra itt. Szomorúan találtam meg saját rejtekem. Tán nem kellett volna oly sietve nyakamra hágni és a ládától kedvem strumbusi viharral elvenni. Azóta sincs gazdája, Liberty lelkes kisérlete hasztalan, se láda se a láda fája. A koordináta se találja. Álljon itt e vers kedvemre és e virtuális jelszó maradjon örökre.
Köszönöm a rejtést! Meglett, de nem a gesztenyefában! A kerítés mentén találtam ugyan egy ládikót, de abban nem az a jelszó volt ami nekem kellett, így maradt a pótjelszó.
Átnéztük a gesztenyefákat kívül-belül, de a ládát nem találtuk meg csak a pótjelszót.
Jó érzés volt Adyék portáján lófrálni, és visszagondolni, hogy valaha ő is ott éldegélt.
Bemenni sajnos nem tudtunk a parasztházba, de sikerült belesni az ablakon és lopva készíteni néhány képet! :)
Megtaláltam! Két napos geocaching kirándulás 1. napja Nyugat-Romániában, Kittikusz és Webber társaságában. 11/13
Virtuális jelszóval lett meg. A koordináta az udvar közepére mutatott. A virtuális jelszó nem ott van, hanem a szülőházon (mi legalább ott láttuk), a ládát pedig leírás alapján nem találtuk, de könnyen lehet, csak a nap végére már nagyon bénáztunk.
Köszönöm a rejtést!
(A megtalálás időpontja magyar idő szerint.)
Határ menti ládázgatás szép őszi napsütésben. Egy csöpp falu, de a szülőház(ak) példás rendezettséggel várják a látogatókat. Az udvarban bóklászva hamar előkerült a szomszédból a gondnok hölgy, akitől bőven kaphattunk magyarázatot a kiállítással kapcsolatban. Bár minden emlékhely ilyen nagyszerűen működne! Az újrarejtett láda sajnos már tocsog, hiszen a faüregben meggyűlik a víz, de még használható. 2 m felett található!
Pótjelszóval találtuk meg, mivel ottlétünkkor a ládaoldal nem volt még frissítve. A híd környékét végigtúrtuk de ott persze semmi sincs már. Liberty logja tartalmazza az új láda adatait.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Felemelő érzés volt nagy költőnk szülőházát felkeresni.
Egy szép versével emlékezem a nagy költőre:
Ady Endre: Álmok után
Gyermek vagyok. Temetőben
Tarka szárnyú pillangókat kergetek,
Átrohanok könnyű szívvel
Sok besüppedt, elfelejtett sír felett.
Gyermek vagyok. Megfürösztöm
A ragyogó napsugárban lelkemet,
Nem látom a hervasztó őszt,
Csak a fényes, napsugáros életet.
Gyermek vagyok, kinek lelkén
Minden napfény, minden sugár átragyog,
Eltemetek, elfelejtek
Minden sebet, minden régi bánatot.
Gyermekszívvel elfelejtem,
Hogy csalóka, ámító az őszi fény
És hogy engem megcsalt eddig
Minden álom, minden tündöklő remény.
Gyermek vagyok: temetőben
Tarka szárnyú pillangókat kergetek
S álmaimnak temetőjén
Csalogató álmok után sietek...
A ládát meggyógyítottuk. A 8x8x4 cm műanyag négyfüles ládikó új helyre került. A szülőházzal, ha szemben állsz, jobbra a nagy gesztenyefa odvában van, kb. 180 cm magasan, amit kerítésen kívül is elérsz. A koordinátát a rejtőnek e-mailben elküldtem, a ládaoldal frissítése rá vár
A láda jelenleg valójában virtuális. Kértem a rejtőt a hagyományos láda újrarejtésére vagy legalább a ládaoldalon a típus megváltoztatására és valós telefonszám és e-mail cím publikálására - ami rejtők számára kötelező, - de egyelőre hiába. Ezért a geoláda státuszát betegre módosítom.
Email-t küldtem a rejtőnek.
4000. találatom ezen a játszótéren.
Szatmári hosszúhétvége utolsó napján vetődtünk erre Zsuzsival, miután végztünk a szatmárnémeti látnivalókkal. Azt hiszem vesztünkre sikerült a legrosszabb ide vezető utat kiválasztani (Szentmiklóson keresztül). Az emlékház persze ma zárva volt, de sétáltunk egyet a kertben és megebédeltünk. A leolvasós jelszó nem tetszett, a láda régóta nincs már, de jobb is, mert a szomszéd falu szélén lévő közúti híd alá rakott befőttes üveg amúgy sem hozott lázba. Felemás érzelmekkel távoztam a helyszínről. Látnivaló, hely szelleme: 5-ös, rejtés: 1-es. Ettől függetlenül köszönöm az invitálást és a szép ládaoldalt. Megérte eljönni ide.
Megtaláltam. Befőttes üveget elvitte valaki vagy én voltam balfék. Nagyon nagy kár, hogy zárva volt minden. Akkor a helység neve Ady Endre? Köszi szépen a lehetőséget.
A Radnai havasok felé menet kerestük fel a múzeumot. Nagyon tetszett, hogy így megőriztek mindent az utókornak. Köszönjük, hogy elhoztál ide bennünket.
"Aki tudatosan hazudik, az galád...(...)
Aki ismert hazugságokat elhisz, az hülye."
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget: PLaci [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
A befőttesüveget nem találtam a hídnál.
Ady szülőfalúja egy apró kis falú- Az emlékház látogatható, éppen egy kolozsvári iskolacsoport látogatta meg az emlékházat.
Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
Jelentem az építészeti felújítás elkészült, de a termek még üresek:
"Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.
Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába minden ha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is."
Bihargós túrán, a Radnaiba menet kerestük fel a helyet. A két nappal ezelőtti vihar, és jégverés nyomai voltak látható mindenütt. Az udvaron ketté is hasadt egy fa.
Munkások serénykedtek, a telken, valamit betonoztak. A házba benéztünk, de teljesen üres volt! A szomszédba tudtuk meg, hogy idén, felújítás miatt végig zárva lesz!
Nagykároly felé vissza, még megálltunk a kálváriánál is fotózni.
Köszönöm a rejtést!
Megtaláltuk köszi a rejtést! Jártam már itt évekkel ezelőtt de nem tudtam a játék létezéséről. Most ez is kipipálva. A XXI. EKE 1 hetes táborba igyekezve mára első ládánk. A cél még 400 km-re van Vlahita (Szentegyházán)
Szatmári nyaralással egybekötött rokonlátogatás alkalmával átruccantunk Erdélybe és levadásztuk a határhoz közel lévő 3 db ládát.
A GCSATU után jöttünk át Ady szülőfalujába. A rossz utakhoz egy budapesti igazán hozzá tud szokni, de itt azért láttunk egy két érdekes szakaszt. A házhoz vezető úton két alkalommal is szóba elegyedtünk helyiekkel, nem meglepő módon mindenki magyarul szólalt meg és nagyon segítőkészek voltak.
A gondnok hölgy hamar előkerült, kinyitotta a házakat és diszkréten visszavonult, hogy kinézelődhessük magunkat. Érdekes volt látni, honnan, milyen körülmények közül indult a költő. A látogatás után kis keresgélés végén a láda is meglett. Az utánam jövőknek mondom: ott van az, ahol a leírás mondja! :)
Látogatás Ady Endrénél.
Végre újra itt
Most is nagyon nagy nyugalom vette körül a szülői házat és kúriát. A falu apraja-nagyja Virágvasárnapot ünnepelt a templomban...
A láda és a füzet kiváló állapotnak örvend, a zacskótól megszabadítottam.
A Érnél megálltunk jövet-menet és elmerengtünk milyen út vár a vízre az Óceánig.
(Nem is oly sok, hiszen már egy vele: víz a vízzel, csepp a cseppel érintve édes a sóssal egybeolvad.)
"Szomszéd a szomszédját ismét barátnak nézze.
Testvér a testvérnek ne legyen ellensége.
Ne legyen több határ, mely elválaszt apámtól,
ne kelljen a temetőket útlevéllel járnom!"
Megjelenése óta szemeztem ezzel a ládával (lásd 2008.09.12-i logomat), de egyedül nem szeretek ládázni, és eddig nem találtam kellőképpen elvetemült pontvadászt, aki elkísért volna. Péter hajlandó volt az egész napos menetre, így végre nekivághattam.
Gábor megkért a karbantartásra és a logbuk cserére, de erre nem volt szükség. Néhány érdekes "ajándék" kikukázásától eltekintve minden rendben van a rejtéssel, ládával, füzettel.
A faluból kifelé a bekötőúton egy magyar rendszámú turistabusz jött szembe. Örültünk, hogy nem kellett a csoporttal osztozni a szülőház meglátogatásán.
Ady a kedvenc költőm, megható volt számomra ez a látogatás. Ide sem valószínű, hogy GC nélkül eljutottam volna.
Köszönöm a lehetőséget!
Egyik legkedvesebb Ady versem, melyet a Színészkirály nagyszerű előadásában ITT meghallgathattok:
A muszáj Herkules
Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen hígfejüek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S nekihajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék fájdalom-esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
Szegény, muszáj Herkules, állom,
Győzöm a harcot bús haraggal
S késik az álmom s a halálom.
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
Őrült ötletnek tűnhet egyetlen ládáért egyetlen nap több mint 600 km-t utazni. Amikor a háború után családunk egészen 1963-ig Csehországban rekedt, szüleim honvágyukban gyakran elővették az alábbi verset, és én, akkor még magyarul alig tudó gyerek, nem értettem meghatódottságukat.
Most, őszülő fejjel már értem. Köszönöm Feri!
A föl-földobott kő
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.
Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.
Olyan jó ide újra és újra visszajönni, megnyugodni. A nagyváros durva zajától távol lenni, ünnepelni...
Ajánlom mindenkinek, olvassa el a "Költőóriás" Karácsony (Harang csendül) című versét.
Ady Endre:
Karácsony
1.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
2.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
3.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...
Útban Kalotaszentkirályra álltunk meg itt, de oly nagy volt a sürgés- forgás az Ady háznál, hogy esélyünk se volt a logolásra. Alig kászálódtunk ki a kocsiból egy kedves budapesti nyugdíjas csoport érkezett, akik még Ady verseket szavalgattak befutott egy újabb buszos csoport. Ekkor adtuk fel.
A képek alapján, ha a rejtő jóváhagyja köszönöm.
Kalotai élményeket idéző Ady vers:
A KALOTA PARTJÁN
Pompás magyarok, templomból jövet,
Mentek át a Kalota folyón
S a hidat fényben majdnem fölemelte
Az ölelő, júniusi nap.
Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves
És tarkaságban annyi nyugalom
És fehér és piros és viritó-sárga,
Izgató kék és harcos barna szín
S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,
Ékes párták, leesni áhitók.
Papi-beszéd kemény fejükből csöndben
Száll el s nyári illattal vegyül.
Mily pompás vonulásuk a dombon.
Óh, tempós vonulás, állandóság,
Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.
S reám nyilaz a nyugtalanság:
Leány-szemek, Sorsom szemei,
Szemek, melyekben rózsás, húsz éves,
Vidám kamasznak látom magam,
Szebb szemek minden volt szemeknél
S bennük végképp megpecsételtetett
Az én örök-bús ifjuságom:
Vonzódás, drága üzetés,
Csapongás a végső csapásig
S imádkozva nézni e nagy szemekben
Magamat és mint vagyok bennük.
Csönd, június van a szivemben,
Átalvonult templomi népség
Belém költözött áhitata
S e percben a Kalota partján
Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.
Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.
Sertés testét, az undokot, én
Simogattam. Ő remegett.
"Nézd meg, ki vagyok" (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.
(Vad vágyak vad kalandorának
Tart talán?) S térdre hulltam ott.
A zúgó Élet partján voltunk,
Ketten voltunk, alkonyodott:
"Add az aranyod, aranyod."
A láda hamar meglett. A távozás kicsit elhúzódott a nézelődés okán.
Érkezés a faluba a megadott úton. Távozás a térképen jelölt másik úton.
Na ez utóbbi elég kalandos, mert bár a térkép normál útnak jelöli ez zúzott köböl van kialakítva kisebb nagyobb tankcsapdákkal tarkítva. Sima földúton jobb lett volna haladni mint ezen. Aztán az utolsó faluban, amit ez az út érint, még ki is nevettek a helyiek, amint heves gesztusok kíséretében próbáltam leüvölteni az autó elöl egy csapat libát, amik az út közepén legeltek valami ott növő zöldséget.
"(...) A magyar Sion (beszéltük, mi az):
Soha ilyen szép nem volt a magyarság.
Ennyi Isten nem ült még egy Siont,
Ennyi törvény nem volt, hogy meg ne tartsák,
Ennyi zavar, vágy, indulat, zsidó
Nem tombolt soha semmiféle népben
S tán megkímélem hitességtől énünk:
Meg kell íródjék ez a mi regényünk. (...)"
Margita élni akar
Voltak eltérések a korábbi látogatáshoz képest. Például nem hoztak, és nem rozoga busszal. :)
Căuaş irányából érkeztünk, a keskeny, kissé hepehupás és hullámzó kedélyű, ám csodálatosan aszfaltozott úton vígan hullámvasutazva. A faluban két autót is láttunk, valamint egy robogót, és összesen talán három - románul karattyoló - embert. Kacsából és libából ennek többszörösét, de itt még nem okoztak problémát. Igaz, problémát tulajdonképpen később se. :) Rámosolyogtunk a kocsma előtt legelő ló és Audi kettősre. :)
Körbejártuk az emlék- és szülőházat alaposan, megkerestük a dobozt, mindezt egyáltalán nem sietősen.
Ezután Szatmár felé indultunk, nem pont ugyanazon az úton, amin jöttünk, hanem Ghirolt-Sanmiclaus-Moftinu Mic, majd onnan már "főút". Ez az országút élmény volt, időnként még kettesbe is tudtam kapcsolni! :) Amúgy járható. Traktorral biztosan. Vélhetőleg lóval is. Alacsonyabb építésű autóval nem annyira ragaszkodtam volna én ehhez az útvonalhoz.
Ghirolt kellős közepén néhány csirkét kértem meg, hogy ne a mi járművünk alatt akarjanak meghalni. Sanmiclaus határában kötelékben támadtak a libák! Első alkalommal tanácsolta a libákat zavarászó nénike, kiabáljunk rájuk. Második alkalommal akartuk is ezt alkalmazni, amikor az út közepén újabb csapat liba ignorálta a járművet. Végeredmény: én enyhe röhögőgörcsöt kaptam, a libák értetlenül bámultak, forgatták a fejüket, érdeklődve csóválták a seggüket a kommunikációs próbálkozásokat látva-hallva, a ház előtti padon ücsörgő helyiek pedig példát vettek rólam, és szintén röhögtek, ahogy a torkukon kifért. Végül egyezményesen a libák beérték az út jobb oldalával, én mert erősen balról kikerültem őket.
Majd nagyjából ötven méterrel később megint lett aszfalt. Pedig imádtuk minden percét a macskajajos érzésnek. :)
A BEAC erdélyitúrájáról hazafelé elmentünk Adyfalvára is. A láda a kulcsosnénire várás közben pillanatok alatt meglett, igazából csak az a kérdés, hogy vajon mit szól a szemközti házban lakó, amikor valaki a kerítés mellett kotorászik.
Az Erdély túra végén, hazafelá még benéztünk Érmindszentre. Itt tényleg még 19. sz van, de lehet hogy csak a 18. A csodás erdélyi tájak után kissé lehangolo környék.
Egyébként a falu jelenleg Szatmár megye, de Ady idejében még a Szilágysághoz tartozott. Zahyékkal közös találat
Legalább háromszor voltam már Érmindszenten, akkor még vagy nem kesseltem, vagy nem volt rejtés. A mai napi kerékpártúránk egyik állomása és ide ismét szívesen jöttem vissza.
Hazamegyek a falumba
Szigorú szeme meg se rebben,
Falu még nem várt kegyesebben
Városi bujdosóra.
Titkos hálóit értem szőtte
S hogyha leborulok előtte,
Bűneim elfelejti.
Vagyok tékozló és eretnek,
De ott engem szánnak, szeretnek.
Engem az én falum vár.
Mintha pendelyben látna ujra
S nem elnyűve és megsárgulva,
Látom, hogy mosolyog rám.
Majd szól: Én gyermekem, pihenj el,
Békülj meg az én hős szívemmel
S borulj erős vállamra.
Csicsítgat, csittít, csókol, altat
S szent, békés, falusi hatalmak
Ülnek majd a szivemre.
S mint kit az édesanyja vert meg,
Kisírt, szegény, elfáradt gyermek,
Úgy alszom el örökre.
Az idő megállt Ady Endre településen. Érmindszent helységnév sehol sem szerepel :( Szinte elnéptelenedett már a falu.
Népességi adat a wikipédiából : 1910-ben 789, lakosa közül 413 magyar, 369 román. 1992-ben 175 lakosból 92 magyar 83 román
Most mennyi 100? vagy még kevesebb?
Csak a libák népesítik be még a főutcát is. Sok régi omladozó ház szivszorító látvány.
A gondnokkal próbáltunk szóbalelegyedni:-Nagy nyugalom van itt. kezdtük volna a beszélgetést
-Az van. -szólt a rövid tömör válasza. Ebből leszürtük a téynyeket csak nyugalom van, de semmi más nincs ezen a településen:(
A bekötőút (5km) jól járható max 50 km/h csak hullámos, kátyumentes.
Mi is Nagykároly után látogattunk ide. Erre is igaz, hogy ha nincs a Geocaching... Megérte eljönni, átjárt a hely szelleme. Ha lehetne 10-est adni azt adtunk volna. Köszönjük!
Köszönjük.
Nagyon hangulatos falu, tele libával. Furcsán torokszorító látni a falu román nevét: Ady Endre. Gyakran járunk a Fiumei úti temetőben a sírja előtt, most összekapcsolódott a két hely. Nekem egy karácsonyi vers a kedvencem tőle:
Békesség most tinéktek, emberek.
Örvendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák.
Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
Bóduljunk tömjénnek szagán!...
Szép dolog ez!... Így kell csinálni
Minden karácsony-éjszakán...
Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az élet melódiája.
Ez a fekete zongora.
Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére,
Ez a fekete zongora.
Én véreim, búsak, szegények,
Tudom én azt, hogy kell az ének,
Kell a zsoltár, kell a fohász,
Kell a hit, de ne higyjetek
Soha a papok istenének.
Tőle jött minden kénes átkunk,
Sok meg nem hallott imádságunk,
Földi poklunk, ős kárhozás,
Szolga-voltunk, szegény sorunk
És hogy mi még mindég csak - várunk.
Ne dőljünk a szent Kába-kőre,
Várjon égi csodát a dőre.
Nekünk az élet a malaszt,
A mi üdvünk a változás,
A mi imánk: mindig előre.
Én véreim, búsak, szegények,
Tudom én azt, hogy kell az ének,
Kell a zsoltár, kell a fohász,
Kell a hit, de ne higyjetek
Soha a papok istenének.
Beregi ládázásunk közben átugrottunk Erdélybe felkeresni a környéken található 3 ládát. Nagykároly gond nélkül meglett, Szatmárnémeti multit végigjártuk,de jelszó problémánk van, Érmindszentre ráfaragtunk.
A 19-es főútról lefordulva Krasznaszentmiklóson (Sanmiclaus) keresztül akartuk megközelíteni. Odáig el is jutottunk egy lyukhátán lyuk úton, onnan azonban mocsárba veszett az út. Erről ne próbáljátok a megközelítést. Sajnos több időnk nem volt, ezért más irányú megközelítéssel nem próbálkozhattunk.
Hűvösre fordult őszelőn kerestük föl az emlékhelyet. Az időváltozásnak köszönhetően tisztán látszottak a Kárpátok, eddigi érmelléki látogatásaim közül elsőként. Jó lehetett ilyen szép vidékre születni! Az itt megélt hangulathoz kerestem egy versrészletet (Ady: Párisban járt az ősz).
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Köszönöm a rejtést, ide biztosan el fogok menni - nagy kedvelője vagyok Ady költészetének. A láda megjelenésének napjaiban Párizsban voltam, és megkerestem Ady egykori Saint Germain negyed-beli szállásának, a Grand Hőtel des Balcons szállodának falán elhelyezett emléktábláját. (Koordináta:N48 51.038 E2 20.368) Komolyan gondolkodtam azon, hogy ez a hely is megérdemelne legalább egy virtuális rejtést, de nem valószínű, hogy átmenne a moderáción :( Hazaérve megdöbbenéssel és örömmel láttam ezt az új ládát :)
A láda az Érnél, az emléktábla az "Oceánnál" van.
Csak emlékeztetőül ;) :
AZ ÉRTŐL AZ OCEÁNIG
Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.
S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.
Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.
Kedvenc Ady művemet majd a valós megtaláláskor másolom ide ;) Addig is ajánlom figyelmetekbe Ady Endre: Karácsonyi rege című versét, Szabó Gyula páratlan előadásában.
N 47° 34,981' E 22° 37,079' 128 m [GCAdyE+szülőház]
N 47° 34,872' E 22° 37,043' 125 m [GCAdyE+református templom]
N 47° 34,962' E 22° 37,116' 130 m [GCAdyE+múzeum]
