Kedves kesserek! Ezzel a multival a délvidéki magyarság szellemi központját, Szabadkát (szerbül Subotica) szeretném bemutatni.
Szabadka, mintegy százezer lakosával, Vajdaság második legnagyobb települése. A város az elmúlt évszázadokban mindvégig magyar többségű, de többnemzetiségű volt. Etnikai arculata az elmúlt évszázadban módosult. A zsidóságot 1944-ben megsemmisítették, a németeket 1945-ben elűzték, a magyarokat ugyanekkor megtizedelték. Az elmúlt évtizedekben a nemzetiségi lakosság (magyarok, horvátok) csökkenése tapasztalható, a szerbek aránya viszont nő. Jellegzetes szabadkai kisebbség a bunyevác és a sokác. (Őket egyesek a horvátok közé sorolnak, míg mások külön nemzetiségként kezelik.) Viszonylag új jelenség a muzulmán vallású emberek (albánok, bosnyákok) számának igen jelentős növekedése (számuk kb. hétezerre tehető).
A településen ma a magyarság relatív többséget képez, a délszláv lakosságnak együttvéve viszont abszolút többsége van. Ebben a városban él a legtöbb magyar egész Vajdaság területén, mintegy 35.000 fő. Egészen 2008-ig magyar polgármestere volt a városnak. Itt található az ország egyetlen magyar napilapjának, a Magyar Szónak a szerkesztősége, a legjelentősebb vajdasági magyar pártnak is Szabadka a székhelye, a városban számos magyar nyelvű általános és középiskola mellett valamennyi magyar nyelvű felsőoktatás is létezik. A város tehát informálisan a vajdasági magyarság "fővárosa", és az egyelőre csak koncepció formájában létező Magyar Regionális Önkormányzat központja lenne.
A város a vajdasági horvátság szellemi központja is egyben.
Lehet, hogy az erős magyar jelenlét is közrejátszott abban, hogy a központi hatalom egészen 2008 elejéig a településnek nem adta meg a városi rangot. (Tehát amíg pl. Magyarországon már pár ezres települések is városi rangot kapnak, addig Szerbiában egy százezres településnek sem járt ki ez a rang.) Ezért Szabadkát korábban Európa legnagyobb falvának is csúfolták.
A "politikailag korrekt" jelzők közül Európa kapuját használják legszívesebben, mivel földrajzilag is ez az EU-hoz legközelebb álló nagyváros Szerbiában, és sok egyéb szempontból is (kulturális, politikai, gazdasági) közelebb áll az európai értékrendhez, mint más, hasonló méretű szerbiai városok.
Röviden a város történtekről: először 1391-ben említik Zabotka néven, de valószínűbb, hogy már a XIII. század elején létrejött. 1779-ben kapott szabad királyi város rangot. A mai városkép jelentőségű épületeinek döntő többsége a XX századforduló környékén épült. Az első világháború végéig Magyarországhoz tartozott, ekkor került Szerbiához (ill. azokhoz az országokhoz, amelyekhez Szerbia aktuálisan tartozott). A hivatalos leírások valószínűleg nem említik, hogy ez bizony eléggé lehűtötte a város dinamikus fejlődését. A város lakóinak száma akkor nagyjából ugyanannyi volt, mint ma, csakhogy ez az újonnan létrehozott délszláv állam legnagyobb városa volt akkoriban. 1941 tavasza és 1944 ősze között ismét Magyarország része volt.
Jelenleg Szabadka az ugyanilyen nevű, mintegy 150 ezres község (magyarországi szóhasználattal élve: járás) központja, és a 3 községet (járást) magába foglaló Észak-Bácskai Körzet központja is egyben.
Híres szabadkaiak: Csáth Géza író, Komlós Juci színművész, Kosztolányi Dezső író, Lékó Péter sakkozó.
Sajnos az a tapasztalatom, hogy a várost bemutató kiadványok, prospektusok minősége elmarad az általam elvárttól. Ezek a kényesebb témákat nem említik / nem említhetik, ezért általában eléggé laposak. Ebben a multiban igyekszem egy, a szokásosnál sokkal komplexebb, mélyebb és remélhetőleg érdekesebb képet mutatni a városról.
Na, ennyi bevezető után csapjunk a lovak közé!
1. Emlékmű az 1944/45-ös magyar áldozatok emlékére
Amikor 1944-ben a jugoszláv partizánok a szovjet Vörös Hadsereg segítségével visszafoglalták (a hivatalos terminológia szerint: felszabadították) Bácskát, több tízezer magyart gyilkoltak meg. A németek nagy része elmenekült, a maradékot elűzték. Mindkét nemzetet kollektív bűnössé nyilvánították. Természetesen Szabadkát is érintették az események. Erről a rendszerváltásig egyáltalán nem volt szabad beszélni, és sajnos még ma is inkább tabunak számít. Egy félreeső temető félreeső szegletében található egy törött szárnyú turulmadarat ábrázoló szobor, amelyet az ún. "felszabadulás" magyar áldozatainak az emlékére állították.
Az emlékmű felállítása természetesen nem volt problémamentes. A helyszín maga is azt bizonyítja, hogy a hatalom nem nézte jó szemmel. Az emberek féltek, ami jelentősen megnehezítette a munkálatokat. Az emlékmű kialakításáról egy érdekes cikket olvashatunk ezen az oldalon.
Jelszórészlet: az alsó sor harmadik márványtábláján, az elválasztó rész utáni első sor utolsó szava.
2. Központ.
A következő néhány pont a központban található. A parkolási jog megvásárlása eléggé macerás, ezért javasolt parkolóhelynek egy olyan pontot néztem ki, amely közvetlenül a belváros mellett, de már a parkolási zónán kívül található, mégpedig ez: N 46° 6,019' E 19° 39,678' 112 m [GCSZBD+P2 parkoló]. (A megállni és várakozni tilos tábla alatti szerb nyelvű szöveg azt jelenti, hogy 10 méteren keresztül érvényes, utána tehát szabad parkolni.) Tömegközlekedve bázispontnak a vasútállomást javaslom. A pontok sorrendje természetesen opcionális, a megadott egy javasolt sorrend.
2a. Olimpiai emlékmű
A fent megadott pont valójában nem egy parkolóhelyre mutat, hanem egy érdekes látnivalóra: az olimpiákon érmet szerzett szabadkaiak dicsőségére emelt emlékműre, amely a Tito Marsall sugárút (igen, így hívják az utcát, 2008-ban!) elején található. Az emlékművön több magyar név is található, sajnos csak szerb helyesírással. Külön kiemelném Mester Gyulát, aki a 2000-es Sidney-i olimpián az aranyérmes jugoszláv röplabda válogatott egyik kulcsembere volt.
A pont megtekintése opcionális, jelszórészlet nincs.
2b. Zsinagóga
Ez az épület a magyar szecessziós építészet egyik legkiválóbb példája. A szabadkai zsidóság nagy részének magyar volt az anyanyelve.
Jelszórészlet: a tábla magyar nyelvű szövege utolsó sorának első szava.
2c. Székesegyház
A katolikus székesegyház barokk stílusban épült (1797), és erősen emlékeztet a Kalocsai Érsekség bazilikájára.
A székesegyház egyébként a Fasizmus Áldozatainak a terén található, itt található az ennek megfelelő emlékmű is. Érdemes egyébként a helyszínt összehasonlítani a magyar áldozatoknak szentelt emlékmű helyszínével, és levonni a konzekvenciákat.
Jelszórészlet: A székesegyház előtt található egy alkotás, amely egy imára kurcsolt kezet ábrázol ("Szép Ferencz emlékére"). Felül, a kezek mögött is található szöveg, ennek az első szava a jelszórészlet (6 karakter). Érdemes egyébként megnézni a dátumot is; kissé meglepődtem!
Kicsit továbbhaladva találjuk a református imaházat. Ebből kívülről lényegében semmi sem látszik. Hátha valakinek hasznos az infó.
2d. Evangélikus templom
A hely nem is elsősorban a templom miatt érdekes, hanem az előtte található, nemrégiben felavatott három szobor miatt, amelyek Luther Mártont, Kálvin Jánost és Iványi Istvánt ábrázolják ( N 46° 5,829' E 19° 40,064' 114 m [GCSZBD+reformátorok]).
Jelszórészlet: a templom jobb oldalán található tábla 3. sora, kötőjel utáni rész első 8 karaktere.
2e. Városháza
Szabadka legreprezentatívabb épülete, a méreteinél fogva akár parlamentnek is beillő, szecessziós városháza, amelyet mindössze két év alatt (1908-1910) építették fel.
A város szellemi elitje egyébként akkoriban nem volt megelégedve az épülettel. Volt, aki pénzt gyűjtött a városháza lebontására! Amikor szerb kézre került, eltávolították belőle a magyar motívumokat, amelyeket csak a hetvenes években helyeztek vissza.
A városháza közvetlen szomszédságában két szökőkút is található.
A N 46° 5,992' E 19° 39,939' 113 m [GCSZBD+S1 szökőkút] ponton található az 1985-ben, Zsolnay kerámiából épült szökőkút. Lehet, hogy most pont nem úgy tűnik, de valójában ez a város főtere. A városházával átellenben nagy építkezés zajlik. (Csak el ne felejtsem rendszeresen aktualizálni ezt a leírást!) Itt állt a szabadkai Népszínház egykori épülete, amely a korinthoszi oszlopsorával a városháza mellett a legjellegzetesebb, városkép jelentőségű épülete volt a településnek. Ez volt egyébkánt az egyik első olyan színházépület a világon, amelyet eleve magyar nyelvű színtársulat számára építettek, még 1854-ben. Többek között Blaha Lujza is itt kezdte pályafutását. Viszont mivel életveszélyes állapotok uralkodtak a színház épületén belül, a lebontása és egy új színház építése mellett döntöttek. A bontást és újjáépítést egyébként a magyar többségű helyi önkormányzat rendezte el, a határon túli magyarok iránt érzékenységet mutató magyarországi értelmiségiek legnagyobb megdöbbenésére. Nos, hamarosan meglátjuk, hogy mi sül ki belőle!
Itt kezdődik a város sétálóutcája, a korzó is (a piros épület felé). Ebben az utcában számos bank található.
A tér közepén Jovan Nenad (magyarul: Cserni Jován) "cár" szobra található. Őróla annyit érdemes tudni, hogy a mohácsi csatát követő zűrzavaros időszakban kikiáltotta magát a környék cárává, akit néhány hónap után le is vertek a vidék magyar urai. Történelmi szempontból ez csak annyiban bizonyul jelentősnek, hogy szerb források előszeretettel hivatkoznak rá. Egyébként züllött életet élt, és hírhedt volt kegyetlenkedéseiről.
A fentiek miatt a szobor felállítása ellen a magyarok tiltakoztak - sikertelenül.
A N 46° 6,017' E 19° 39,821' 113 m [GCSZBD+S2 szökőkút] ponton egy másik, ugyancsak Zsolnay szökőkút található, amelynek két érdekessége van: az egyik az, hogy az új évezred hajnalán, közvetlenül a forradalom után építették, a másik pedig az, hogy Budapest ajándéka (igen, Demszky Gáboréké!). Akkortájt az embereknek igen súlyos problémákkal kellett szembe nézniük (nem volt pl. áram!), ezért valamelyest nemtetszést váltott ki az, hogy ilyen válságos időkben pont szökőkutat építenek, különösen úgy, hogy pár méterre onnan van egy hozzá nagyon hasonló. De hát az ajándék az ajándék...
Jelszórészlet nincs, a pontok opcionálisak (bár szerintem nem érdemes, és nem is nagyon lehet elkerülni).
2f. Ferences templom
Más néven Barátok temploma, építészetileg ez az egyházi épület a legjelentősebb. A rendházat a régi szabadkai vár maradványaiból alakították ki, 1723-ban.
Jelszórészlet: a bejárattól balra található első tábla 8. sorának első teljes szava (a MES utáni rész), 4 karakter.
2g. A magyar konzulátus épületei
A szabadkai magyar konzulátus megnyitását Magyarország EU-csatlakozása tette szükségessé, aminek következtében a szerb állampolgárok számára (természetesen beleértve a vajdasági magyarokat is) Magyarország vízumköteles országgá vált. (A városban élő horvát nemzetiségűek számára az utazás nem jelent jogi nehézséget sem Magyarországra, sem Horvátországba, mert ők megkapták a horvát állampolgárságot. Amint azt tudjuk, Magyarország ezt megtagadta a vajdasági magyaroktól.) A ládarejtés pillanatában a vízumkényszer még fennállt. (2010-es állapot: a vízumkényszert az EU feloldotta, és a magyar állampolgársági törvény is változott. A magyar állampolgárok személyi igazolvánnyal utazhatnak Szerbiába.)
Balra az impozáns Raichle palota található, amely jelenleg a képzőművészeti galéria épülete.
Jelszórészlet: a bordó épület bejárata melletti első tábla első szava, 6 karakter.
2h. Szerb ortodox templom ( N 46° 6,200' E 19° 39,911' 113 m [GCSZBD+ortodox templom])
A benne található ikonosztáz az ortodox barokk festészet ritka példánya. Meglátogatása opcionális. Jelszórészlet nincs, mert nincs közvetlen magyar vonatkozása.
2i. Dzsámi ( N 46° 6,243' E 19° 38,882' 113 m [GCSZBD+dzsámi])
Szabadkán található az egész Kárpát-medence egyetlen olyan dzsámija, amely a török idők óta épült. Szerbiában is a legközelebbi Belgrádban található. Neve Muhádzsír Dzsámi, a Halasi úton van, 2008. augusztus 17-én adták át. Látogatása, mivel nincs közvetlen magyar vonatkozása, opcionális, de mivel ritkán lát ilyet az ember, és főút mellett van, szerintem érdemes megnézni (jelszórészlet nincs).
2j. Piac ( N 46° 5,480' E 19° 38,880' 113 m [GCSZBD+piac])
Nem is annyira központ, opcionális pont. Azt gondolom, hogy Szabadkát nem lehet kizárólag néhány puccos épületen keresztül bemutatni. A szabadkai bolhapiac igenis a város egyik fontos jellegzetessége. Nagyon sokan jártak át korábban ide Magyarországról is vásárolni. Van egy olyan sajátos egyedi hangulata, ami miatt nem akartam kihagyni. Jelszórészlet nincs.
3. Láda
A ládát az ún. kiserdőben rejtettem el, amely a Tito Marsall sugárút másik vége után található, a Városi Sportcsarnok mellett. Kellemes kis park ez, teniszpályával, játszótérrel, tornapályával. A láda maga az erdő túlsó végében egy kevésbé forgalmas helyen található.
A korábban megadott javasolt parkolóhelytől a gyalogos megközelítést javaslom, mégpedig a sugárút közepén található sétányon végigsétálva. A nagyon kényelmesek a sportcsarnok melletti parkolóban is parkolhatnak ( N 46° 6,547' E 19° 39,287' 112 m [GCSZBD+P3 parkoló]), mellyel kb. 400 méterre kerülhettek a ládához.
Jelszó: a jelszórészletek utolsó 4 karaktere, egybe írva.
Hú, azt hittem már elrontottam valamelyik leolvasást, de kiderült csak két pontot cseréltem fel. Feleségemmel jöttünk az fiatalabb lányunkért Szabadkára, aki a helyi egyetemen van Erasmusos diákként. Végigsétáltuk a várost, valóban nagyon szép terei/épületei vannak. A cukrászda sem rossz. A székesegyház kissé félelmetesen néz ki a hatalmas repedéseivel. Nagyon sok rendőrt láttunk, ez nem tudom mindig így van, vagy csak március 15.-e tiszteletére voltak ennyien. Palics felé le is intettek minket egy nagyon fiatal rendőr, én vagy 18 évesnek néztem. Nagyon örült hogy angul beszélgethetett valakivel, mindenről beszélgettünk csak a közuti ellenőrzésről nem :)
A szegedi éves találkozónk alkalmával látogattunk át Szabadkára, és nagyon reméltem, hogy be tudom gyűjteni a ládapontokat. A város nagyon érdekes, furcsán keverednek benne a gyönyörű régi és a nem túl tetszetős új épületek. A Városháza hihetetlenül szép, sikerült bemennünk, és a toronyba is felmászhattunk. A multi pontjai nagyon szép épületekhez vittek, köszönöm a rejtést!
(És köszönöm Alex0509 segítségét is :)
Tegnap regisztráltam erre a játékra. Ma elutaztunk Szabadkára vásárolni valamit. Ki nem hagyható alkalom volt hogy a párommal megnézzük az itt elrejtett ládákat.
Ebben a városban jártunk iskolába úgyhogy a helyszínek ismertek voltak, csak a jelszavakat kellett összeszedni.
A láda rejtekhelye számomra is ismeretlen helyszín volt. Csodás hely.
Köszönöm a rejtést.
#3
Mára szerbiai ládázást terveztem és ez volt a kör 3. ládája. Az 1. pontnál a temető egyik hátsó bejáratánál parkoltam. Amíg a pont közelébe értem, nem is látszott semmi az emlékműből, majd jöhetetett egy kis csúszkálás a nedves füvön. Innen a 4. ponthoz mentem át, ahol leparkoltam és bringával jártam körbe a 3., 2., 5. és 6 pontokat közbeiktatva GCKDCS leolvasását. Ezt követően ismét autóval a 7. ponthoz, ahol a ládától kb. 100 m-re sikerült leparkolni.
A pontokkal minden rendben volt, a jelszóképzésnél kicsit aggódtam, de végül elsőre sikerült bár papír és ceruza kellett hozzá.
A 4. pont közelében, díjmentes övezetben raktam le az autót és onnan csatangoltam be a pontokat (az 1. kivételével), közben élveztem a ragyogó napsütést, a laza embereket a kávézók teraszán, a remek pleskavica illatokat, a sok-sok sárguló levelű fát. Jó volt.
[g:hu+ 2.10.16]
Az "Egy nap Szerbiában" című csavargásunk itt kezdődött.
A határon aránylag könnyen átjutottunk, kb. 15 perc alatt, és mindjárt jó benyomást keltett, hogy a Szerb - Magyar feliratokat láttunk mindenhol.
Szabadkára beérve a 6. pontnál, a Magyar konzulátus épülete előtt parkoltunk. Szombaton is fizetős a belváros nagy része, így az első feladat volt parkolójegyet venni, amihez a parkolóőr adott útmutatást, hova menjünk. Hogy hogy nem, az eladó hölgy nem adott jegyet. Visszamentünk az őrhöz, hogy vegyünk Nála, de azt mondta, hogy menjünk nyugodtan, nem probléma, hogy nem vettünk jegyet. Újabb pozitív élmény. Innen összevissza sorrendben futottunk össze a 2-3-4-5-6 pontokkal. A templomba és a Zsinagógába is sikerült bejutnunk. Érdekes, hogy a gyalogátkelőknél is hármas jelzőlámpát használnak.
A Blaha Lujza cukrászda zárva volt. A 7. ponton a befőttes üveget megtaláltuk és a kupakon lévő jelszót. Csak fecnik vannak benne.
A "híres" piachoz átautóztunk, de hamar rájöttünk, hogy ez nem vonz, így továbbálltunk.
A végére maradt a 1944/45-ös magyar áldozatok emlékműve, ahova a temetőn át érkeztünk, így először felülről láthattuk.
Többnyire jó benyomást keltett ez a város.
1 Szerb dínár (RSD) ma 3,16 Magyar Forint (HUF)
Kis csapatunk: Anita, Bea, LionDaddy és jómagam, egy kellemes hétvégét töltöttünk el Szeged környékén, egy kis kalandos szerbiai kiruccanással.
Az időre sem lehetett panaszunk, bár odaúton több kisebb záporba belefutottunk, de szombattól csak napsütés volt.
Rengeteg látnivaló van a városban, hol jobbra, hol balra csodálkoztunk rá valamire. Aztán amikor elfáradtunk, akkor egy cukrászdában ettünk egy sütit és ittunk egy cappuccino-t. Menet közben begyűjtöttük a GCKDCS ládát is.
Hosszú hétvége Anitával, Beával és Kectammal Szeged környékén. Ráadásként egy rövid - legalább is annak indult, aztán egy generátor hiba miatt másnap hajnalba nyúló és a két határ közötti "senki földjén" ünnepelt születésnapos - kirándulással Szerbiába, Észak-Bácskába. 12/10. találat.
Egy talpalatnyi szabad hely sem volt a városban ahol meg lehetett volna állni. Mindenhol rendőrök igazoltattak, minket is megbüntettek 3000 ezüst pénzre. De azért sikerült a pontokat futva összeszedni.
Mórahalomról jöttünk át és nagyon jó ötlet volt ez a szadabkai séta. Nem volt egyszerű a 13 fős családi csapat egyetlen ládász tagjaként úgy szervezni a programot, hogy eljussak a pontokhoz.
Megvagy láda :-) a rejtő önzetlen segítségével, amit ezúton is nagyon köszönök!!!
Egy igazán remekbe szabott napot töltöttünk Szabadkán. A belváros és a szecessziós épületek feledhetetlen élményekkel gazdagított bennünket. Jó volt ide eljönni és bejárni a várost! A határon odafelé 1,5 órát, visszafelé viszont 3 órát kellet várnunk, ami azért picit beárnyékolta a napunkat. Réges-régen nem voltam ennyire fáradt, de összességében nagyon megérte Szabadkára ellátogatni!
Feri [Geoládák v3.12.9]
Megtaláltuk, köszönjük szépen a lehetőséget! a Rejtő segítségével újra rejtettük a végládát. a láda jelenleg egy befőttes üveg. papírt tettünk bele, de toll nem volt nálunk pluszban. ajándék fér bele. ????
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Bővebben otthonról. [Geoládák v3.10.5] A piacon már többször jártunk, még anno is. Több részletben, végre pont került a végére. Kár, hogy esett...
A multi belvárosi helyszínei már ismerősek voltak, de jó volt ezeket is újra bejárni. A város külső részein viszont újat is tudott mutatni. Számomra a legkülönösebb helyszín az első ponton található tömegsír és emlékmű volt. Az utolsó ponton sajnos nem leltem a ládát. Köszönjük a lehetőséget és a segítséget!
A téli melankólia utolért, így amikor felmerült egy szabadkai kirándulás lehetősége, kapva kaptam az alkalmon. A piacon kezdtük meg a napunkat, ahonnan kellő mennyiségű édesség vásárlása után beautóztunk a központba. A trafikos hölgy akinél vásároltuk a parkolójegyet, segítőkész volt, azonban csak dinárral lehet fizetni, ezért a parkolásra mindenképpen ajánlom minimális pénz váltását.
Maga a belvárosi rész nem nagy, másfél óra bőven elég volt körbejárni. Kinéztünk a vasútállomásra is, hátha látunk egy-két mozdonyt/bármilyen szerelvényt. Ez sajnos nem sikerült.
Az épületek gyönyörűek, impozánsak, azonban amint elhagyja az ember a főteret, máris a szomorú, graffitivel gazdagított, omló vakolatú épületekkel néz szembe. A kóbor (vagyis általam kóbornak vélt) kutyák a városban egészen ijesztő mértékben vannak jelen.
A jelszórészletek megtalálása nem okozott problémát, egyértelmű volt, hogy melyik tábláról mit kell leolvasni. Köszönjük a lehetőséget!
Sajnos a 7-es ponton nem sikerült megtalálni a ládát, így a rejtő segítségét kellett kérnem a logoláshoz, és az egyik pontot is elnéztünk.
Nagyon tetszett a város, kellemes helyet mutatott be a rejtés.
Köszönjük a pontot és a segítséget is.
A Bánáti Hazajáró túrát kicsit megtoldottuk, így még hazafelé úton volt egy kis időnk megnézni Szabadkát is, ahol rengeteg magyar vonatkozású emlékbe ütköztünk bele.
Igazán remekül bemutatta a várost ez a multiláda, de még így is azzal az érzéssel tértünk haza, hogy még mindig van miért visszajönni! :)
Köszönjük a lehetőséget!
Bánáti Hazajáró túráról hazafelé -megfogadva szállásadónk tanácsát- Palicson át Szabadka felé vettünk az irányt. Az 1. és 7. pont autós megközelítés volt, a többi pontot a városban bóklászva, nézelődve, gyönyörködve szedtük össze, beiktatva Kosztolányi és Csáth ládáját -GCKDCS- is. Köszönjük a rejtést!
Születésnapi szecesszió Szegeden és Szabadkán, meg útközben, de azok a helységnevek nem alliterálnak. Nagyon szép épületeket találtunk, igazi kincseket. Én a rejtő helyében a szecesszióra fűztem volna fel a ládát. 12-re időzítettük, hogy a Városházára érjünk, így az épületben vezetett túrán vehettünk részt, másképp nem is lehet. Egy élmény volt, a magyar történelem és építészet, na meg a rokonszakmái szempontjából is. Ha valami, hát a városháza megérdemelt volna legalább jelszórészletet, de sokkal inkább önálló ládát. A képek linkjét felteszem ide, ha már feltöltöttem azokat a netre. A Zsinagóga a szecessziós stílus miatt "emberközelibb" mint némely más hasonló intézmény. A magyar konzulátus előtti őrök zokon vették a fényképezést. Pedig minket az építészeti örökség érdekelt, de szerintük a nyitvatartási táblát sem szabad lefotózni...
Fogtam!
Az első pont parkolójánál a felirat szerint nem szabad bemenni. Magát az emlékművet ne a harangláb és a kopjafák felől közelítsétek, mert meredek és balesetveszélyes!!!
Megvan!
Az első pontnál kezdtem, ahol rögtön meg is akadtam, mert az emlékműnél 4 nem igazán barátságos kutya volt, sajnos a feliratot esélyem se volt leolvasni, így aztán azt később szereztem meg. Ez után átautóztam a 4. ponthoz, ahol le is parkoltam a kocsit, a sarki Kioskban megvettem a parkolójegyet, szerencsére az ott dolgozó hölgy beszélt magyarul. Onnan egy nagy kört megtéve szedegettem össze a multi többi pontját. Nagyon tetszett Szabadka, szép kis város, gyönyörű épületekkel.
Köszi, hogy megmutattad.
Megvan!
Két nap alatt szedegettük össze a belvárosi 5 pontot (az egyiket elrontottuk, köszönet a rejtői segítségért). A konzulátusnál sajnos, nem lehet fotózni!
Aztán egyik reggel kisétáltam a kezdőponthoz, ahol az emlékművet közelítve bekapcsolt a hely riasztója. Jó hangosan vijjogott.
A végládát közösen kerestük meg, egy mókus őrizte, 2-3 méterre tőle matatott az avarban.
Bicajos városnézés nyári melegben. Kicsit tartottam a sok ponttól, a csavaros jelszóképzéstől, végül azonnal sikerült. A táblák egyértelműen azonosíthatók, és az újra rejtőknek hála a láda is épségben van egy paladarab alatt. Szabadkát úgy látszik elkerülték a nagy volumenű modernizációk, így valóban korabeli, kicsit ütött-kopott hangulatú a kép. Fotózgatók figyelmébe ajánlom a konzulátusnál érvényben lévő tilalmat. Csak a táblát akartam lekapni, de azonnal rám rohant a szerb őrszem az ott lévő bódéból, és hevesen magyarázta, hogy tilosban járok...
Bácskai bolyongás a szerb oldalon. Szállásadónk jó tanácsa alapján Bácsalmásról a szerbiai Bajmoknál léptük át az államhatárt. Szinte nosztalgia utazás volt: személyi igazolvány és autó ellenőrzéssel a drótkerítéses kapunál.
A szabadkai városnézésre bizony érdemes több órát rászánni. Valahogy a magyarországi firkászok elfelejtették megírni hogy a város hatalmas zsinagógájának teljes felújítását a magyar állam finanszírozza.
Jó kis rejtések csak a végládát kellett pótolnunk.
31/24. Kiskunsági homokozás és barangolás a Szerb-Magyar határvidéken.
Először jártam Szabadkán, nagyon tetszett a város a sok-sok érdekes látnivalóval. Szép helyeket mutatnak be a pontok, hangulatos a pihenőpark a kis tóval és a szebbnél szebb hatalmas fákkal. Köszönet a bemutatásért.
A ládát nem találtuk az eredeti helyén, ezért egyesületi ládával pótoltuk. Az úttól kb 6 m-re, közel az eredeti rejtéshez, egy nagy fa odújában találtunk neki helyet, kéreggel takarva. Új koo: 46° 06, 664' 19° 39, 105'
Pokoli hőségben azért kellemes séta kerekedett. Mindösszesen az utolsó részletet nem sikerült azonosítani. Azaz sem a ládát sem a pótjelszót nem találtuk. Fénykép és a levélben küldött infók alapján szeretnénk a jelszó nélküli találat elfogadását. Köszönjük! :)
Gyönyörű város. Tetszettek a pontok.
Az ingyenes parkolóhelyet nem találtam, de sikerült megállni a zsinagóga közelében, egy olyan parkolóban, ahol kp-val lehet fizetni. Az ára a sárga zóna árával egyezik (30 dínár /óra) Ha lesz egy kis időm felteszem a koordinátáit is.
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget. A többit majd otthonról... :) [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Mivel lőttek az egyhetes Velencei-tavi ládázásomnak, ezért hirtelen felindulásból kitekertem Szabadkára és Palicsra a kinti 4 ládáért. Az idő szép volt, jó volt letekerni azt a 70 km-t a gyengén szeles időben... :)
Külön öröm volt, hogy csupa nagy NÉV után logolhattam... :D
Ha már kint jártam, benéztem a piacra is egy adag pljeskovicára és két üveg Jelen Pivo-ra... :D
A túráról és a helyszínekről készült fényképek itt nézhetőek meg.
Köszönöm a rejtést!
Bár előre tudtuk, hogy ez a multi jelentősen megnehezíti, hogy sikeres kimenetele legyen a napnak, bevállaltuk. Az állomás közelében parkoltunk le. Kerestük az automatát, hogy parkolójegyet vásárolhassunk, de nem találtunk. Egy megszólított idősebb helyi asszonyság megvető arccal (és nem mellesleg szerből) közölt velünk, hogy ez Szerbia, beszéljünk úgy. De csak kinevetni tudtuk. Végül fiatal srácok mondták, hogy nem kell fizetnünk, mert ortodox Húsvét van. Így nyugodtan indulhattuk a városi sétára. A pontokat 6-2-4-3-5-7-1 sorrendben kerestük fel. Mivel gyakorlatilag a szecessziós épületek tövében álltunk meg, elsőként azokat néztük meg. Innen a ferences templomhoz mentünk, melynek oldalkápolnáját sikerült megnéznünk a templom előtt kegytárgyakat áruló magyar hölgy szolid unszolására. Ezután a felújítás alatt lévő főtérre mentünk, ahol kirakodóvásár volt, de pár érdekes szobrot is láttunk. A zsinagóga és a GCkdcs abszolválása után a székesegyház előtt lévő partizán emlékmű volt soron. Bár számítottunk rá, azért nekünk már meglepő ilyeneket szabadtéren látni. Az evangélikus templomnál még megnéztünk a reformátorok szobrait, majd az utolsó két pontot autóval abszolváltuk. A ládához egy nagyon rendezett parkon át gyalogoltunk el a sportcsarnoktól. Van itt fitneszpark, több évszázados öreg tölgyek, játszótér és kacsaúsztató is. A ládaként funkcionáló tárgyat is megtaláltuk. Nos, ez inkább virtuális, mint hagyományos. Mert bár lenne hely a logfüzetnek, de csak a tégely kupakjába van írva a jelszó. Útban Belgrád felé kerestük fel a világháború magyar áldozatainak emlékművét, ahol odaérkezésünkkor éppen egy hazai diákcsoport tartott megemlékezést. Megható volt hallgatni, ahogy a Himnuszt énekelték. Érdekes, ugyanakkor felemás érzésekkel lettem gazdagabb. A virtuális pontok (is) rendben voltak, de ettől még továbbra sem tetszenek a leolvasós részletek. Mityó mackóm volt velem.
FEFT túra 1. nap
A belvárosi pontok egy rövid sétával összeszedhetőek, és a város nagyját meg is mutatják. A ládát rejtő park igazán érdekes. Modern, hiszen minden van benne, ami kell, de például a teniszpályára vzeteő ajtót bármelyik minisztérium biztonsági szolgálatat megirigyelhetné. :) A ládában nincs logbook!
Az első ponthoz egy megemlékezés vége táján értük oda. Türelemmel kivártuk a sorunk, majd megkerestük a jelszórészletet. Nekem a turul elégé bénának tűnik, sőt, igazából egy pulykára hasonlít.
Összességében megért a város egy sétát, de a jelszóképzés szerintem feleslegesen bonyolult.
Köszi
Meglett! Rászántuk a napot a városnézésre. Vasárnap lévén nem kellett parkolódíjat fizetni (szombat 14.00) után sem kell), viszont a zsinagógába nem tudtunk bejutni. A város szép, köszönjük a lehetőséget
Nagyon szép napunk volt! Végig gyalogoltuk a várost. Csodás paloták, remek parkok, van mit nézni. A városháza tornya volt a legizgalmasabb. Bejutottunk a zsinagógába is most renoválják.
Köszönjük a városnézést. A ládát sajnos nem találtuk meg. Szeretnénk ha a képek alapján jóváhagynátok a megtalálást. Sajnos a leírást otthon felejtettem és internet hiányában nem tudtam felhívni a rejtőt. Az 1944/45-ös emlékműmél hangos kutyák vártak minket, de szerencsére elsőre látszott, hogy jobban félnek tőlünk mint mi tőlük, ezért meg tudtuk nézni. Sajnos itt zárt kapukra találtunk. Nekem személyszerint a Ferencesek temploma tetszett a legjobban.
Mégegyszer köszönjük. Edit, Anita, Krisztián, Kecsó79
Az első és a hetedik pont kivételével kellemeset sétáltunk. A ládát nem találtuk meg, de előttünk igen, szóval biztos ott van. Igaz, nekem a gps a futóplaccon mutatott 1 métert. Köszönöm a rejtő segítségét.
De az első pontnál szó szerint érződik, mit gondol a városvezetés a magyarságról.... egyre erősödő dögszag kísért az emlékműig...
Nem tudom, az előttünk járók látták-e még, de ma már a turulnak csak hűlt helye van az emelvényen... :-(
Wikipédia: ... A bronzszobrot 2013. október 19-én ellopták.
A villamosnál tényleg nagyon jó a fagyizó, a tulaj nagyon kedves, segítőkész, és forinttal is lehet fizetni! Ez itt a reklám helye: 100,- Ft egy gombóc!
Köszönjük Csaba segítségét a Konzulátusnál és a ládánál.
Erre jártunk Chubbyval. Vegyes képet mutat a város: a századfordulós, szecessziós épületek gyönyörűek, de lepusztult területekkel is találkoztunk. Az öreg villamos előtti fagyizót érdemes útba ejteni, nagyon finom gombócokat lehet kapni 40 dinárért. (Matka Vukovića út, a körforgalomnál)
Sokatmondó, hogy az emlékműnek a külváros legszélén, a szeméttelep közvetlen környezetében tudtak csak helyet szorítani.
Az emlékmű felé tartva összefutottunk Lopakodóval és Piással, akik már messziről is ismerősnek tűntek, hiszen ugyanazzal a nosztalgiavonattal érkeztünk Szabadkára. A kezünkbe nyomták a pótládát, mondván, hátha nekünk még marad időnk kivinni azt az erdőbe. Ez sajnos nem jött össze, mert mire végeztünk a belvárosi pontokkal, negyedóra volt a vonatig. Azért majd legközelebb megnézem az erdőt is.:)
Erre bóklászva sikerült ezt is előkotorni :-) [g:hu 1.4.27] [wapon beküldött szöveg]
Szabadkai kalandozásunk harmadik ládája Viktorral. Miután GCPALI-val és GCYUGO-val is végeztünk, nekiláttunk a multinak. Az első pont felé tartva Lopakodó és Piás jött szembe az utolsó pontnál újra kihelyezendő ládával együtt. Át is adták nekünk, hátha gyorsabban végigtalpalunk a városon, mint ők - ugyanazon a nosztalgiavonatos kiruccanáson vettünk részt ugyanis, és mindannyiunknak adott időre kellett visszaérni a pályaudvarra. Mire Viktorral a belvárosi pontoknak is a végére értünk, negyed óra maradt volna kigyalogolni az utolsó ponthoz, újrarejteni a dobozt, majd visszagyalogolni a vasútállomásra, úgyhogy az újrarejtésre sajnos nem került sor.
A belvárosi épületek egészen tetszettek, össze sem hasonlítható az első ponttal, ahonnan a város szemétlerakójára nyílt kilátásunk...
Szabadkai nosztalgia vonatozás közben kerestük a pontokat. Pótládát is vittünk magunkkal, de sajnos nem mertük kockáztatni, hogy lekéssük a vonatot, ezért a ládát már nem tudtuk elrejteni. Jót sétáltunk a városban, járművekre nem mertünk szállni, mert nem nagyon tudtuk, hogy mi hova visz, de összeségében élvezetes volt. Köszönjük a lehetőséget!
A mai szerbiai ládázás legszebb városi multija ez volt. Nem jártunk még Szabadkán, ezt most a láda kapcsán bepótoltuk. Sajnos sem a végláda, sem az alternatív kapszula, sem a Rejtő által is ismeretlen helyen tartózkodó másik alternatív nem került elő hosszas keresgélés és használt papírzsebkendők kerülgetését követően sem. Gyakorlatilag a koordináta környékén lévő összes fát átkutattuk. A Rejtőnek elküldött jelszórészletek és a feltöltött képek alapján szeretnénk kérni a találat jóváhagyását. Köszönjük a rejtést.
Szép pontok a városban és a park sem lett volna rossz, ha nem a helyi szaróhelyen van a láda, 10 perc után feladtuk a keresését, mert 1 kellemetlen volt a sok futó között, 2 nem ér ennyit egy doboz sem...
Felkavaró, elgondolkodtató. Nem csak az emlékű miatt, amit talán még ma sem mernek gondozni (?) mert térdig érő gazban lehet eljutni az emléktáblákig és egy útbaigazító nyilat sem lehet kirakni (?), hogy merre is keressük.
Szép város, a láda kapcsán szépen végig is jártuk. Az első pont maradt utoljára, ami a többitől elég messze van, és szerintem nem kellett volna belevenni ebbe a ládába. A jelszóképzés is lehetne egyszerűbb.
Prekesser korom óta vágytam Szabadkára, nagyon örülök, hogy ma végre eljutottam és ráadásul az időjárás is kegyes volt.
A város nagyon tetszett. A rejtés nagyon nem.
Gyönyörűséges a szecessziós épületek tobzódása, hangulatosak a terek, a sétálóutca, szépek a szobrok, a templomok, szívbemarkolóak a háborús emlékművek, klasszak a sportlétesítmények. Akár mindengyik lehetne egy multi témája - vagy méginkább - egy-egy kiemelkedő jelentőségű látnivaló egy hagyományos láda témája - de így ahogy van zagyvaságnak érzem, hiányzik a koncepció.
Megrettentett a székesegyház homlokzatán végighúzódó hatalmas repedés. Nagyon tetszett a Ferences templom falán található 1817-1837 közötti sírfeliratok nyelvezete. Érdekes a két Zsolnay szökőkút története. (Úgy tűnik, Demszky nem tudta, hogy már van egy. :-)) A szobrok közül Sárics Iván bringás szobra tetszett legjobban, de a Kálvin szobor és a kéz és nagyon szép. Meg a többi. A Zsolnay tetőket pécsiként nagy örömmel bámultam meg minden épületen. :-)
Hiányolom a városháza alaposabb bemutatását.
A jelszóképzés rémes.
A láda rejteke öncélú. (A láda jó egészségnek örvend és jól álcázott, de aggódom, nem törik-e be a súly alatt a tető. Igyekeztünk óvatosan bánni vele.)
Nem igaz, hogy a 1944-45-ös emlékműnél nem lenne egy kis doboznak helye - miért kell, hogy az is unalmas virtuális pont legyen? Ebből a pontból én mindenképp egy külön ládát csinálnék, sem helyszínében, sem témájában nem illik a többi ponthoz.
A belvárosban próbáltuk az ajánlott parkolópontot használni, de nem igazán éreztük, hogy az ingyenes, így inkább vettünk jegyet (látom, 2011-ben is született már ezzel kapcsolatos megjegyzés). Miért nem lehet elmagyarázni, hogy miképp működik a parkolás, azért annyira nem komplikált? Pl.: "Szines kiegészítő táblák (kék, sárga, piros) jelölik a parkoló zónákat. Nézz körül és a legközelebbi trafikban (sok van) vegyél megfelelő színű jegyet! Egy jegy 1 órára szól. Ki kell tölteni rajta a dátumot és parkolási idő kezdetét. A trafikos készségesen segít ebben, ha bátortalan vagy. Helyezd a kitöltött jegyet a szélvédőre! Érj vissza időben, mert gyakori az ellenőrzés!"
Szépséges szecesszióban tündöklik a város, igazi magyar ékkő.
Ehhez képest a rejtés csapongó, koncepció nélküli.
Szabadka többet érdemelne!
Hogy a jelszóképzés öncélú kacifántossága meg mire jó, végképp nem értem...
Magyarország névváltása a diplomáciai épületeken található táblák cseréjét is eredményezte. Az új felállásnak megfelelően módosítottam a leírást, most már a konzulátusnál is leolvasható a jelszórészlet.
Köszönöm Strombusnak azt, hogy emlékeztetett a hiányosságra, pH03N1x-nek pedig a segítséget!
Megvan! A leiras a konzulatus tablajanal hibas, mivel mar mas a tabla (netrol sikerult egy regebbi fotot szerezni, ahol meg mas van - segitseg: hetek.hu 200712 datum). A tablak mar teljesen masok, nevelo sincs egyiken sem.
Vajdasági kirándulásra indultunk Zsuzsival, de előtte pár "hazai" láda is útba esett.
Szabadkán utoljára a 80-as években jártam szüleimmel. Voltak emlékeim, de nagyon kopottak már, ideje volt felfrissíteni. Jót sétáltunk Zsuzsival a belvárosban és nem csak a multi pontjait kerestük fel. Klassz kis hely, most is tetszett, persze már nem akkora a kontraszt, mint 25 évvel ezelőtt, akkor ez "nyugatnak" számított.
Kösz a rejtéseket!
"Jugoszláv" túránk utolsó éjszakáját Szabadkán töltöttük. A vendéglátóhelyekkel tömött Corvin Mátyás utcában vacsoráztunk és néztük az Angol-Olasz EB meccset. Éjféli levezetésként 3 pontot még megtaláltunk, a maradékot másnap reggel abszolváltuk. Szabadka minden várakozásunkat messze felülmúlta: nyüzsgő, felújított, európai, marasztaló. Sajnos a becsült 30%-os magyar részaránytól - nem reprezentatív minta - jóval kevesebb magyar szót hallottunk.
Érdemes volt eljönni! [wapon beküldött szöveg]
Az üres doboz meglett. Érdemes lenne pótolni, mert így szánalmas.
A fiola a helyen volt.
A jelszó képzéssel, a színekkel és jobb/bal oldallal meggyűlt a bajunk.
A ládát rejtő fát kivágták ezután nem messze tőle találtunk egy sárga fedelű dobozt de az is üres volt, így aztán tovább kutattunk és nem sokkal később megtaláltuk a jelszót tartalmazó kicsi ládát. Nagyon tetszett a város.
Köszönjük a rejtést.
Mivel az ajánlott parkoló fizetős, ezért próbáltunk ingyenest keresni. A 4. ponthoz közel, egy sportpálya mellett sikerült találni. N 46 05,796 E 19 40,039 Van a közelben egy üres telek is, azon is lehet parkolni.
Az első pontnál hajléktalanok laknak.
A konzulátuson valószínű megváltozott a táblák elrendezése vagy valamelyiket lecserélték, mert semmilyen módon nem egyezett a leírással. (bordó ajtókeret felső tábla lett a helyes)
A pótjelszós dobozt megtaláltuk. Vittünk ládát is, de túl nagynak bizonyult a faoduba, ezért nem tudtuk pótolni. Más alkalmas helyet meg nem találtunk a közelben.
A multi jól megmutatta a város nevezetes pontjait.
Vajdasági biciklitúra során körülnéztünk Szabadkán, de nem volt idönk az összes pontot végigjárni, igy nem jelentünk be megtalálást. Meglepöen szép város, tele szecessziós stilusú épülettel.
Nagyon szuper multiláda, jól bejártuk Szabadkát zentai barátainkkal. Mi az első pontot kerestük fel utoljára, és ez méltó befejezése volt a városlátogatásunknak. Ezt az emlékművet sosem találtuk volna meg magunktól, nem is tudtunk létezéséről. Elkeserítő, hogy az áldozatok emlékhelyét ilyen helyre száműzte a hatóság, de akkor is gyönyörű a törött szárnyú turul. Köszönöm a rejtőnek hogy elvezetett ide bennünket!
Az első pont a temető mellett, a szeméttelep és a disznóól között, felejtős.
Sajnos az utolsó pont még mindig ki van rabolva, bár az alternatív jelszó a helyén volt.
Egyébként a városi séta valóban megmutatja a város nevezetességeit.
Nem csípem a városi multikat, de ez a csodálatos település még ezt is elfeledtette velem. Gyönyörű épületek, rendezett utcák, minden nagyon tetszett, szeretnék még egyszer ide visszajönni! Köszi!
Vagyis a temetőben a megalázás művészete, leghátul a szemétdomb és a szeméttelep között, gödörben, hátsó bejárattal, az nagyon nem.
(Ja, a jelszóképzés, hát az sem!)
A kiserdőben csak a szétdobált üres dobozt találtuk meg, visszaraktuk üresen a rejtekbe. A pótjelszó a helyén van, jó hogy volt. Köszi!
Nagyon örülünk az első vajdasági találatunknak! :-)
Egy kis piacozás után vettük nyakungba a váeost, és jól kisétáltuk magunkat ezen a szép öszi napon. Tetszett a belváros, szép rendezett!
Kb. 20 évvel ezelőtt jártunk a városban utoljára. Akkor is nagyon hangulatos hely volt, és még ma is az.
A leírásban jelzett belvárosi parkoló mára már fizetős lett, viszont szombat lévén eltekintettek a hátralévő 35 perctől.(szombaton 7-14-ig fizetős). A jelszó is adott egy kis "agymunkát", de összejött"
Jó kis kirándulás volt!
Útban Bulgária felé az első megállónk. A gyerkőc a hátsó ülésen eddig bírta Budapestről. Több vészmegálló volt betervezve, ez lett az első. Nem bántam meg. Igazán szép sétát tettünk a városban, tudva, hogy a végláda eltűnt. Mindenhol magyar szót hallottunk. Igazán kár, hogy sok szép vidék már nem a mienk.... no de nem politizálunk.
Szóval mivel végigjártuk a pontokat, a jelszórészleteket elküldtem a ládatulajdonosnak. Ha ez megér egy találatot, megköszönöm.
Mai utolsó ládánk lett volna hazafelé. GCARAC sikertelen keresése után kicsit lehangolva és igen éhesen érkeztünk már ide. Első pontunk a 44/45-ös emlékmű volt. Érdekes, hogy ennyire elkülönítették a temetőtől. A komposztáló erőteljes "illatot" árasztott, így visszafelé már az elhagyatott részt megkerülve jöttünk ki. A szomszédban lévő MOL kútnál megtankoltuk Lénát ~40Ft-al olcsóbb diesel-el, ami így utólag nem volt annyira jó ötlet. Azóta szegény kékes füstöt ereget a kipufogóból. (gyorsan el kell használni a tele tankot). Miután lassan kezdett szürkülni, gyorsan a ládához siettünk, hogy azt még világosban megtaláljuk, a templomokat lehet sötétben is fényképezni. A sportcsarnok előtt parkoltunk, majd közelítettünk a parkon át. Rengeteg ember sétált a parkban, a futópályán sokan kocogtak. Ennek köszönhetően kicsit nehéz volt keresgélni. Majd fél órát bolyongtam a fák tövét kutatva, majd feljebbi odúkat is végigtúrtam, de mindhiába. Azonban találtam egy szemmagasságban lévő rigófészket 4 éhes kis rigóval. A szülők nem nézték jó szemmel, hogy zaklatom a piciket. Nah még egy próbálkozás, ha most sem, feladom... A ládát sajnos nem találtam meg, viszont sikerült emberi ürülékbe lépnem (valószínűleg a rejtekadó fa mellett), mely végleg elvette a kedvem a további kereséstől. (Hazáig bűzlött az autó a cipőmtől. :( )
Ezek után továbbmentünk a belvárosba megkeresni a többi pontot. Nagy volt az esti élet így hétfő este (pünkösd volt, de tanítással és nyitva lévő boltokkal...). A konzulátusnál morcos őr kiabált, hogy nem szabad fotózni, ami jogos, de a hangneme nem tetszett.
Összességében, a láda kivételével tetszettek a pontok. Köszönjük!
A képek alapján kérnénk a találat elfogadását.
Szakadó hóesésben Szegedről indultunk útnak direkte ezért a ládáért. Mindannyian nagyon rég voltunk a Vajdaságban. Szabadka nagyon tetszett a szakadó hóesés ellenére is. A házak szépen felújítva, gyönyörű szecessziós épületek, hangulatos kis város. Nyáron visszajövünk kávézni.
Mucik és Mucianyu
u.i.: A jelszóképzést elrontottuk, de a rejtő kisegített, köszönjük.
Megtalátam Dr.Ladával. Míg Dr.Lada a temetőbe kereste a jelszórészletet, addíg én beszélgettem a helybéliekkel. Nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Az egyik fiatal lány mutatta, hogyan másszak be a temető kapuján, mert olyan vékonyka vagyok, mint ő:) Bemásztam, de már nem akartam Dr.Lada után menni. Közben egyre többen is odajöttek hozzám beszélgetni, bemutattak a kutyusoknak is:) Szerintem barátságosak voltak, persze én is csak akkor mertem megsimogatni a kutyusokat,mikor mondták, hogy megsimogathatom őket:) Bár az egyik hölgy mutatta a kötözést a lábán, és mondta nemrég a szomszéd utcában megharapta egy kutya, de szerencsére már jobban volt:)
Piroskaa1-el közös találat. Még soha nem jártam szerbiában, így időszerű volt megtekinteni ezt az országot is és ládázni. Az igo teljes europa térképpel rendelkezik, így azt hittem nem érhet meglepetés, mivel már sok országban jó hasznát vettem, viszont azt nem tudtam, hogy szerbia csak főútvonalilag van benne, erre csak a határ átlépésével döbbentem rá. Mivel a russa-ra nem töltöttem le szerb térképet, így egy nagy fehér folton láttam hol vagyunk és merre megyünk, elég kalandos volt így ládázni, de azért sikerült.
Az első pontra sötétedé után értünk a temető 1 kis kapuját láttuk zárva, így gondoltuk van valahol főbejárat. Az utca végén megkérdeztünk néhány helybelit, hogy hol a főbejárat, ők mondták az a kis kapu a bejárat csak már bezárták, így vissza a kis kapuhoz. Gondoltam lefényképezem a lakatot és a rejtőt megkérem segítsen ki a jelszórészlettel. Ekkor jött egy hirtelen ötlet és egy ugrással a temetőben voltam. Irány a temető vége ahova a gps mutat. Ott vettem csak észre, hogy a leírást nem vittem magammal. A sötétben a jel a semmire mutatott, viszont néhány méteren belül volt egy harangláb és egy kopjafa,( a rejtőtől tudtam meg, hogy az emlékmű földszintes és a sötétben azért nem tünt fel) ezeken mindent lefotóztam, mondván kint a leírásból kinézzük mi kell, ha meg nem ezek kellenek akkor megyek még egy kört. Kifelé kutyaugatás fogadott és látni ugyan nem láttam a sötétben, de hallottam ahogy 2 kutya ugatva szaladgál. Azért sikerült a kapun át ki és bejutnom a kocsiba. Piroskaa1 aki kint várt akkor mondta, hogy a szemközti házból mentek be utánnam a kutyák. Itt szembesültem, hogy nem jó dolgokat fotóztam, de ezek után már nem volt kedvem visszamenni, így mégiscsak a rejtőtől kellett segítséget kérnem, aki kézséggel segített. A többi pontot simán meg tudtuk csinálni, leparkoltunk egy lakótelepen és onnan sétával begyüjtöttük a pontokat. Sajnos itt már nem jutott időnk egyéb látnivalókat is megtekinteni, de szerencsére ezt feledtette velünk a ládapontok látnivalója. Visszatérünk és bepotoljuk az egyéb látnivalókat, mert nagyon szép kis város. Ezúzon is köszönjük a rejtőnek, hogy kisegített a jelszórészlettel.
Szabadkai rokonokkal sétáltuk végig, számos újdonságot mutatva nekik, mely a rejtő alapos munkáját dicséri. Felavattuk az új naplót. Köszönjük a lehetőséget és a rejtő gyors segítségét a jelszó pontosításában.
Vasárnap, március 15.-én látogattunk el Szabadkára, a piacra, majd a város néztük meg ennek a kiváló ládának a segítségével. A város nagyon szép, de a temetőben lévő emlékmű nagyon lehangoló.
Régóta készülök Kosztolányi szülővárosába. Most Szegeden volt dolgom a hétvégén, és közben tudtam időt szakítani egy buszos szabadkai kirándulásra. A busz érkezése és visszaindulása közt három és fél órám volt, ezt kellett beosztanom.
1-4-6-5-3-2-7 sorrendben.
Az első pontért oda-vissza jó fél órát kellett gyalogolni a buszpályaudvarról ("közel van"?), aminek nem örültem. Temetőbe viszont szívesen járok. A hely tényleg félreeső, de ami ennél is rosszabb, az a hatalmas szemétlerakó közelsége. De szerintem már az is eredmény, hogy van ilyen emlékmű. (A nagy városi emlékműnek és ennek az emlékműnek a kontrasztján nem szabad csodálkozni - akkor se, ha érthető módon, fáj a magyaroknak: Magyarország támadta meg Jugoszláviát, és Jugoszlávia ált a győztes oldalon.
Evangélikus templom: a jelszó nem a templom jobb oldalán, hanem a parókia épületén van. (Nem szeretem a sok virtuális pontot, a 7. sor utolsóelőtti szavának 4. betüje féle jelszóképzést. Ha már ilyen, akkor legyen precíz!)
Konzulátus: a lényeg a szomszéd épület, és a belső udvar! A jelszórészlet viszont, akárhogy számolom, nem 8 karakter!!
Ferences temlom: lehet, hogy jelentős, de rám nem hatott.
Utána a városháza környéke, a számomra (szintén) fontos és kedves Csáth és Danilo Kiš szobra.
Székesegyház: csak kívülről (hatalmas repedés a homlokzaton).
Utána a fő célpontom, ami számomra teljesen érthetetlenül maradt ki a leírásból: Kosztolányi gimnáziuma, ahol az édesapja tanított, ahol ő is tanult, és ahol - a tanári szolgálati lakásban - lakott is. Kint a falon emléktábla (koordinátái: N 46° 06,005' E 19° 39,660'), bent emlékszoba (oda most nem jutottam be, a feleségem járt ott régebben), az épület másik oldalán a szobra. Feltétlen be kéne írni a leírásba!
Zsinagóga: a szokásos szomorú rossz állapotban, de a tatarozás elkezdődött legalább.
A sugárút: lerobbant lakótelep. A kiserdő: kocogók, felejthető (OK, valahova tenni kell a ládát), a dzsámi: nem sokat lehet látni belőle.
A nagy piacra már nem maradt időm (a tejpiacot és a gyümölcspiacot láttam), a végén még egy régi cukrászdában ettem finom baklavákat.
Köszönöm a ládát, nélküle lehet, hogy most se jutottam volna el ide.
Plusz képek: Kosztolányi gimnáziuma és egyéb látnivalók
Egy megtaláló jelezte, hogy a logbook nem volt benne a ládikában, hanem mellette. A húgom ellenőrizte; a láda nem is ott volt, ahova tettük, hanem ugyanannak a fának egy lenti odvában. Végülis, jó lesz az ott is, ennek megfelelően javítottam a szöveget (eredetileg: 'fejmagasságban' volt 'lent' helyett). A naplófüzetet is pótolta, köszönet érte.
A héten 6 napot Szegeden töltöttünk. A város és környékét fedeztük fel. Ehhez 25 geoláda nyújtott segítséget. A Vajdaságba is átmentünk. Jó idő volt, sokat sétálgattunk, remekül éreztük magunkat.
Mai 4/1, összesen 378. megtalálásunk. A város nagyon tettszett. Jól felépített multi. A ládát kicsit nehezen találtuk, mert fejmagasságban kerestük. Egy fa földszinten lévő odvában találtuk, s oda is raktuk vissza levelekkel álcázva. Fentebb nem raktuk, mert elég nagy, s lejtős volt az odú, féltünk, hogy kiesik. LOG füzet nem volt a ládában. Egy kicsit arrébb az avarban két fecnit találtunk, az egyiken szerencsére rajta volt a jelszó, s a papírlapokat beraktuk a ládába. A regisztrálás elsőre nem sikerült, de rejtői segítséggel könnyen ment. (Névelő is szó!)
A pontok felkeresése alatt meglátogattuk a nagy piacot is. Nem vettünk semmit, de a magyar határőr nem hitte el, hogy csak sétálni voltunk. Jól átnézte az autónkat.
Pontok: 1. 11:25, 2. 13:40, 5. 13:55, 6. 14:15, 4. 14:35, 3. 15:03, 7. 15:35.
Hmmm... Bárcsak meglestem volna a gc.hu-t a Koszovói bringás ámokfutásom előtt :)
Hát akkor a mese röviden. Amúgy se szoktam logokat írni, úgyhogy itt az idő.
Teljesen megszokott módon történt minden. Volt két jó kis szünnapom a suliban, szóval tennem kellett valamit ezen az extrahosszú hétvégén. Szerda este rápillantottam a bringámra ami olyan szomorú támasztotta a falat az előszobában, hogy megsajnáltam. Hamár idén nyáron szabadságot adtam neki és megcsaltam egy amerikai, perui és bolíviai mókás kis úttal, akkor ősszel illik kicsit jóvá tenni a dolgokat. Csütörtök délelőtt 2:30-kor felpattantam, és kis tervezgetés után nem sokkal már a vasútállomás felé robogtam. 4:54-kor - a feltételezett vonat induláskor - még a MÁV-nál az igazak álmát aludták ugyan, de egyszer csak megmoccant a Kelebiára tartó kőkorszaki szerelvény.
Hipp-hopp elgurult a 3 órás tűkön ülés, és azon vettem észre magam hogy kérik az útlevelemet miközben én csak békésen tekergek dél felé.
A határőr csaj talán nem nézett olyan nagyon hülyének mikor a rutinkérdésére azt feleltem, hogy "Macedóniába". Najó, nem is izgat. Annak nézhetnek aminek csak szeretnének amennyiben nem rabolják az időmet :) Éreztem, hogy majd fél év bicajmentesség után izmosabb dolog lesz a tekerés, ígyhát benéztem a szabadkai állomásra hátha jön valamiféle vonatszerű dolog. Nem jött, úgyhogy én mentem. Viszont Novi Sad (3-szor is mondták a magyar nevét, de ezek szerint a szerbet könnyebb megjegyezni) városkájába csodák csodájára vonattal érkeztem. Vagyis nem is akkora csoda, csak inkább az hogy képes voltam Suboticától 35km-re délre 40 percet várni egy világvégi megállóban, hogy azt a 90km-t lecsaljam. Nameg az ellenőr valami hülye 1000Ft-os jegyet akart vetetni a bicajomhoz. Tolmács akadt a vonaton bőven, ugyanis ez Vajdaság, és nagyon kedvesen fordították neki a szépségeket miket neki szántam :) Mikor már ott tartottam, hogy leszállok egy megállóban, megadta magát, és végül nem kellett fizetnem. Hehe.
Újszomorú elég tetszetős váracskával van felszerelkezve, körbe is bolyongtam ha már ott mentem el alatta. A szép napsütés is nyugis tempóra ösztökélt, és Belgrádig a 80km amúgy se egy hosszú zarándokút. Kigyönyörködtem magam itt is, és amott is, szívtam magamba a friss szerb levegőt :)
A nyelvi akadályok megint jelentkeztek a fővárosi pályaudvaron, ahol egy óráig tartott hogy kiderítsem, hogy lehetséges-e a macedón határhoz, Presovóba igyekvő vonatocskán bringát magammal hurcolni. Na persze csak az értetlen fejcsóválásukból következtettem arra, hogy azt se tudják ezek, hogy mifene az a bicaj. Tehát kiderítettem, hogy itt semmit nem lehet kideríteni meg rendőri közreműködéssel se :) Nem is bánom, spontán szép minden. Este fél 10-ig barangoltam a városban, ami este se csúnya, bár nem is szép :) Viszont egy óriáscsevapot betermeltem óriási élvezettel - imádom, pedig van jobb kaja is annál.
Eljött az időm. Megkerestem a kalauzt, hogy tudtára adjam, hogy én most itt egy bicajt fogok szállítani, és adja rám az áldását ha gondolja. Ha nem akkor úgyis elleszek :)
Nem ellenkezett, persze hely sehol nem volt a szerelvényen szegény kis Rockmachine-omnak (még csak az első-utolsó peron se játszott), de ilyen kis apróságok nem ejtik kétségbe a mérnökjelölteket :) Ez a kalauz is tett egy próbát a 300 dináros bicajjegy rám tukmálására. Sőt, még egy másodikat is, de aztán szomorúan elballagott. Szívesen fizettem volna ha ad mellé egy bicajtárolót de mivel itt olyan nem létezik, nem fizetek a semmiért. Kellemes másfél órás késéssel a határon voltunk napkeltére. Az előző napi 158km tekerés nem készített ki ugyan, de éreztem, kis fáradtságot.
Ahogy kiléptem az állomásról csodálkozva néztem, hogy milyen jó nagy hadtörténeti kiállítás van itt. De gyanús lett a dolog, mert nekem nagyon élőnek tűntek a katonák, a fegyverek meg nem is muzeálisoknak :) És amilyen furán néztek rám azok a sisakos emberek - hű :) Najó, múzeumból elég, irány Skopje!
Csípős reggel volt ám, de az előnye az volt ennek, hogy egy pillanat alatt már a fővárosban is termettem :) A határőrök barátságosak voltak, minden simán ment. Az országban meg nem volt semmi kellemetlen vagy félős érzésem, olyan békésnek tűntek. Vagy csak hozzászoktam már az ilyenhez. Sok-sok müezzines van erre is, de nem olyan elviselhetetlenül hangosak mint Marokkóban. Kezdem egyre jobban megszeretni ez ilyen feelingű helyeket. Már otthonosan mozgok ebben a világban :) Az autópályán való bringázás is már a véremben van, no de most csak kicsit mókázhattam ott.
A bazár tetszett a legjobban, nomeg ettem fincsi burekeket is. Nyammm.
Van egy pofás kis hegy a város felett. Aszfalt út megy fel ahhoz az eszetlen, 1080m magasan álló 60 méter magas acélkereszt kilátóhoz. Brrr... Izzasztó és elbűvölő volt a hegymenet, és persze az ottani geoládát nem hagyhattam ki :) Megpihentem völgymenet előtt, ittam egy jó meleg teát a fenti bizarr külsejű turistaházban, és kicsüccsentem a napos padra. A városra a lelátás megragadó!
Lefele a legveszélyesebb dolog a fákról az útra hullott ezernyi gesztenye volt, amit még az élelmes helyiek jól ki is beleznek, majd hazaviszik és feltehetően meg is eszik :) Mindenesetre szép új burkolatú a fenti pár kilométeres szakasz, de nem érdemes nagyon örvendezni ennek, mert nem nehéz elszállni a hátborzongató sebességgel.
A városban van egy néhány autós aki sajna meg se látja a 70-es tempóval közeledő bicajost, de legalább megtaníthattam őket a szép magyar káromkodásokra és szimultán még fékezni is volt erőm :)
Hmmm... Merre menjek most? A térképen megláttam egy izgalmasan hangzó város nevet, úgyhogy meg is volt a mai terv. Tetovó. Ezelatt a pár év alatt biztos békés emberekké váltak, úgyhogy nézzük csak meg mi van ott :)
Node hiába próbálok egyenesen a kiszemelt célponthoz navigálni, mindig szembejönnek ilyen-olyan táblák amik hatására kíváncsivá válok és le is térek az útról.
Ezúttal egy kanyonszerűség jött, nem is volt túl nagy kitérő, bár a nap nem sokáig volt már az égen. A kezdet is szép volt: szédítő sziklák, csábító színű folyó és aztán egy nagy-nagy duzzasztó gát. Határozottan kisebb a hooverinél, de ez nincs annyira megcsappanva. A sziklába vájt gyalogúton voltam kénytelen óvatosan továbbhaladni, csak úgy szöcskemód ugrándoztak az emberek előttem :) A bicajozás nem, de a fotózás meg volt tiltva rémisztőbbnél rémisztőbb táblákkal, de szerintem így sokkal szebb fotókat lehet készíteni.
Kis kápolnát és éttermet pillantottam meg egy kapu mögött, ahol már lepattantam a csodabringámról. Tetszetős és hangulatos látványa volt ennek a létesítmény együttesnek a kanyonban. Jópár turistaútnak és hajókázásnak a kiindulópontja ez, ahonnan már csak kétlábon és itt-ott kötélbe kapaszkodva lehet továbbmenni. Be is kukkantottam kicsit, majd időszűke miatt sietve elhagytam a terepet.
Tetovóban sötét volt már, de a baj oka inkább az volt, hogy nincs hotel errefelé :) Kérdezősködtem, néha úgy tettek mintha meg is értették volna hogy mit szeretnék, de senki nem tudott semmit. Igaz volt egy hotel, amiről egy óra bolyongás után azt sejtettem, hogy az egyetlen és a lehető legdrágább, úgyhogy nem adtam fel a kutatómunkát. Végül egy kis srác görkorival elvezetett a Hotel Macedonia-hoz, ahol pechükre épp konferencia volt és lehet, hogy nem egy sáros bringást szerettek volna a kamerákkal felvenni ahogy betér ide :) Amúgy rendesek voltak, adtak szobát reggelivel, és még meg is tudtam fizetni. Még szárazkenyérre is maradt másnapra :)
Jujj de jót pihentem végre!! Jobb mint a vonaton...
A város maga egy semmi mellesleg. Kicsit feljebb viszont a hegy felé van egy pár szuper kis utca boltokkal, meg kajáldákkal.
Fejembe vettem, hogy feltekerek a város felé magasodó hegyre. Az műút eltűnt sajna, de a szekérút még egy darabig megmaradt. Persze a GPS megint becsapott. Nem mentem fel teljesen, sár volt és az időm fogyott. Kilátásom viszont akadt az úton, és a gesztenyéző emberkéket itt is megcsodálhattam.
Most már ideje haza felé indulnom, mert lekésem a hétfői órámat :)
Észak felé haladtam, egyenesen Szerbia felé. Legalábbis én azt hittem. Bár szerintem annyira mégse siethettem, vagy nem is tudom miért, de megint letértem az útról, mire ugyancsak egy tábla ösztönzött. Vízesés! Juhúú!!
Kiderült, hogy csak gyalog, és csak 2 órás túrával lehet felzaklatni, de egy bácsi javasolt nekem egy másik helyet ahová én is el tudok jutni. Útközben míg mutatta az utat sokat mesélt az öreg, én meg tisztelettudóan hallgattam, annak ellenére, hogy egy szót se értettem :)
Majdnem be....tam mikor megláttam, hogy díszkővel borított autóút megy kilométereken keresztül fel a hegyre. Hova? Hát persze, hogy egy szentélyhez... Na ezeknek is van érzékük a büdzsé beosztásához :)
Viszont hogy én is örülhessek, volt egy nekem való kis vízesés is ott :) Úgyhogy kis nézelődés után majdnem elégedetten tértem vissza az elhagyott utamra.
A fránya út csak emelkedett, emelkedett. A határt végre elértem! Aholis próbáltam a meglepődésemet álcázni, ami abból fakadt, hogy ez nem Szerbia volt :) Tudtam, hogy valahol itt van Koszovó, de azt nem, hogy ennyire komolyan veszik a határukat. Viszont barátságosak voltak, még átutazó vízumot is kaptam :)
A hegy egyre csak nőtt, már 1200m-en járhattam, mikor elfogyott végre. A legelső falu volt az én megmentőm, ugyanis a kajám már rég elfogyott. Volt még kis maradék macedón és szerb pénzem is, de itt egyikért se rajonganak. Végülis a déli szomszédét fogadták el - befizettem egy naaaaaagy... Hamburgerre :D
A következő faluban a vendégszerető albánok még meg is ajándékoztak egy üditővel a boltban. Jó fejek, de ezt már tudtam régebben is :)
A legszembetűnőbb a sok-sok amerikai katonai autó volt, tele volt minden velük. Legalább volt aki beszélt emberi nyelven.
Viszont kicsit vacilláltam mielőtt a következő kitérőmet tettem. Egy geoláda volt az indíték, a helyszín meg egy katonai bázis :D
Ááá, mi baj lehet, ezek biztos békés emberek! :) Nagy levegőt vettem és nekiláttam a felderítő műveletnek. A bázis magas betonkerítése mellett kellett volna lennie a ládának, de túrtam, túrtam, már majdnem áttúrtam magam a túloldalra, de csak nem leltem. Frusztráló, hogy épp ezt nem találom, de kénytelen voltam feladni, mivel két kíváncsiskodó gyerek közeledett felém a fák közül. Valamit nagyon akartak mondani nekem, de albán nyelvtudásom híján inkább csak gyorsan elhagytam a helyszínt :)
Úgy tartottam a legpraktikusabbnak, hogy visszamegyek Presovóba a vonathoz, és onnan lecsalom az egész szerb szakaszt vonattal.
A következő határ megint egy hegyen volt, és mire elértem oda már jócskán besötétedett. Fura neszek jöttek a sűrű erdő felől mikor megálltam egy forrásnál ahol - bevallom - elég libabőrös lett a hátam. Nyilván csak egy pár vérhiúz bujkált mellettem, de most nem volt túl sok kedvem macskázni.
A határőrök itt is barátságosak voltak, mint mindenhol, még a GPS-emmel is eljátszadoztak kicsit :)
Volt egy kis pislákoló lámpám ami sok fényt nem adott már, de erre mégse kenhetem, hogy a Szerb határon a nagy völgymenetben átsuhantam :))
Szerencsére még időben feltűnt, hogy mi a fene volt az az épület ott a kanyarban és visszabattyogtam mint a jól nevelt határtisztelő ember :) Nem voltak dühösek, amíg ellenőrizgették az irataimat megtöltöttem a forrásnál a kulacsom, majd elbúcsúztunk egymástól. Azóta próbálom memorizálni, hogy mindig két határállomás van két ország határán :)
A nagy memorizálásban bele is feledkeztem a tekerésbe és mivel az úton néhol akadt egy-két nagy kanyar tanácsos lett volna jobban figyelni és esetleg lassabban száguldozni lefelé.
Bár akkor biztos nem rémültem volna halálra mikor egy korlát és a szakadék túl gyorsan közeledett hozzám :) Tyű... Végülis a korlát felfogott volna, de a bicajt tuti, de épp hogy megúsztam a találkozást vele meg a szembe jövő forgalommal is :)
Ezután jobban összpontosítottam, és próbáltam kitalálni milyen kanyar jön. Azért a mókának itt se volt még vége, iszonyú jót versenyeztem egy BMW-vel akivel aztán leérve a faluba kicsit beszélgettem. Tetszett neki is hogy ilyen gyorsan gurultam, nagyon lelkes volt :)
Befejezésként még a vasútállomáson a katonák jól kifaggattak, ami már frusztrált mert enni szertettem volna egy nagy nagy szerb akármit, de türelmesen kivártam őket.
Jóllakva már nem voltam olyan morci, és nem is haragudtam ezúttal a rendőrökre mikor beinvitáltak a jó meleg irodájukba ahol még több kérdést tettek fel miközben majszolgattam az utolsó csokikat - nehogy a végén felfalják előlem. Ráadásként meg darabokra szedték a táskámat :) Nem voltak barátságtalanok, csak hát ilyen kíváncsi teremtmények szegények. El is telt így szépen az idő a vonat érkeztéig, ahonnan már minden megszokottak szerint történt... :)
Nagyon jó rejtés. Egész napos piacozás után mézes napokat fogtunk ki a főtéren, kipróbáljuk a méhpempőt. Boldogság: miénk a 2. megtalálás!! Már majdnem első! :)
Nagyon jo kis lada, szep helyeken visz keresztul. Szerintem egy delutant erdemes raszanni es varost nezni. A belvaros nekem nagyon tetszik, foleg a ket szokokut es a varoshaza kornyeke.
Vasarnap este sikerult erre jarni, igy sotetben es esoben ladasztam, 2 par cipot elaztatva:) de megerte. Az temeto kicsit necces volt sotetben zseblampa nelkul, kulonosen amikor mogottem csoszogo leptekre lettem figyelmes. Gondolom o sem tudta mit keresek ott ilyenkor...
Eloszor csodalkoztam hogy a varoshazanal nincs jelszoreszlet, pedig mindenkeppen erdemes megnezni, de kozben rajottem hogy az ut arra vezet (kiveve ha csunya modon minden pontot autoval kozelitenenk meg, amit nagyon nem ajanlok).
A setany is vagany a lada fele, meg a park is. Jatszoter is van, csaladi programnak is alkalmas a ladavadaszat.
Sajnos fenykepezogepem nem volt, vaku nelkuli telefonos kepet teszek fel, meg egy regebben keszult nappali kepet kedvcsinalonak.