WAP
A jelszó
1. része: a kék "80" alatt balra három betű. N48° 01,0390' E16° 16,9860'
2. része: évszám térdmagasságban N 48° 01,0670' E 16° 17,6710'
Ez a hatalmas épületkomplexum Traiskirchenben fontos szerepet játszott többszázezer magyar menekült életében az 1956-os forradalomtól egészen a rendszerváltásig.
Az 1903-ban átadott épületegyüttes eredetileg a Monarchia hadseregének kiképzőlaktanyájává vált. A főépület mellett tiszti szállás, istálló, lovarda és raktárak is voltak - összesen mintegy húsz épület.
Az 1945-ös megszállástól 1955 őszéig orosz katonák állomásoztak a területen. Amikor végre kivonultak, a hatóságok megfelelő hasznosítást szerettek volna találni az ingatlannak. Nem kellett sokáig töprengeniük, mert hamarosan megindultak a magyarok. A következő év októberének végén érkeztek az első csoportok, de az igazi roham november elején kezdődött. A menekültek először Eisenstadtba kerültek, majd onnét osztották szét őket a lágerekbe, amelyek közül a traiskircheni volt a legnagyobb.
1956 októbere és 1959 júniusa közt az alábbi országokban találtak új otthonra a menekültek:*
A 60-as évek elején már nem voltak magyar menekültek a táborban, mert vagy továbbálltak és más országban telepedtek le (188.000), vagy Ausztria (7.900) befogadta őket. Az adatok szerint 11.273 fő önként visszatért Magyarországra.
Ezzel azonban nem ért véget a láger magyar vonatkozású története.
A 60-as évek végétől egyre több ember disszidált a "legvidámabb barakkból", Magyarországról, és jelent meg a táborban, ahol az évek során állandóan változtak az ideiglenes lakók életkörülményei. Hol jobb volt, hol rosszabb. Nekem a 80-as évek elejéről van személyes tapasztalatom, így arról tudok hiteles képet bemutatni.
Élet a lágerben
Amikor valaki úgy döntött, hogy új hazában próbál új és remélhetőleg jobb életet kezdeni, akkor valamilyen legális vagy illegális módon elhagyta Magyarországot, és megjelent a traiskircheni láger kapujában. Nem kellett nyelvismeret, elég volt, ha a portán benyújtotta az útlevelét, mert ez egyértelműen jelezte a szándékát.
A portás hívott egy őrt, aki az útlevelet elkérte, majd a jövevényt bekísérte a karanténba, ami a főépület legfelső szintjén volt. Itt 3-4 napot töltött az ember azzal, hogy a többi újonnan érkezett menekülttel orvosi vizsgálaton vett részt, és közben megpróbálta a lehető legtöbbet kideríteni a lehetőségekről: Meddig kell a lágerben maradni? Milyenek itt a körülmények? Melyik országba lehet, illetve érdemes letelepedni? Hogy lehet munkát szerezni?
A karanténból már sok valós és még több valótlan információval felfegyverkezve lépett ki az új táborlakó. Azt tudta, hogy az első feladata az új osztrák ideiglenes tartózkodási engedély beszerzése lesz. A fényképek elkészítése és adatlapok kitöltése után szabad ember volt. Bárhova mehetett Ausztriában, de munkát nem vállalhatott. Ekkor még az útlevelét sem kapta vissza. A következő fontos feladat a regisztrálás volt. Ez annyit jelentett, hogy formanyomtatványok kitöltésével kérvényezte valamelyik ország nagykövetségén, hogy adják meg neki a menekült státuszt. A választék USA, Kanada, Ausztrália, Dél Afrika és Ausztria volt. Az utóbbi lehetőség azonnal kiesett, mert ekkor (80-as évek elején) már kivételes esetnek számított, ha egy magyar menekült ott telepedhetett le. Ausztrália csak családokat, vagy egyedülálló nőket fogadott szívesen. Dél-Afrikában még tombolt a faji konfliktus, így maradt az USA és Kanada mint legígéretesebb lehetőség. A két ország között a menekültek szempontjából óriási különbség volt.
Az USA nem államilag szervezett formában fogadta a táborlakókat, hanem főleg egyházi szervezeteken keresztült találtak "szponzort" a náluk letelepedni szándékozó embereknek. Ennek a megoldásnak voltak komoly hátrányai, a menekült akár magára is maradhatott az új hazájában, aminek következtében nehezen tudott beilleszkedni, munkát találni, nyelvet tanulni. Kanadában az állam szponzorálta az emigránsokat. Repülőjegyet kaptak, majd megérkezés után járhattak iskolába, hogy megtanulják a nyelvet. Közben minden megélhetési költségüket fizette az állam. Amikor már találtak - szintén az állam segítségével - munkát, akkor mindössze a repülőjegy árát kellett részletekben visszafizetni.
Amikor megtörtént a lágerben a regisztráció, akkor kezdődtek az unalmas hétköznapok. Sokan, főleg a családosok panziónak nevezett olcsó szállodákba kerültek országszerte, míg a többség maradt a lágerben.
Hivatalosan nem lehetett munkát vállalni, mert az étkezés és a szállás biztosított volt, de aki akart, az nagyon egyszerű módon találhatott alkalmi munkát. A láger mellett elvezető út szélére szoktak kiállni a munkát kereső lakók, mint a prostituáltak, akik várják, hogy megálljon a kuncsaft, és felvegye őket az autójába. Ez naponta több emberrel meg is történt. Olyan alkalmi munkákra kerestek a környékbeliek olcsó, de mindig kéznél lévő segítséget mint éttermi mosogatás, szüretelés, lóversenypálya nézőterének takarítása, segédmunka építkezésen vagy kertészetben vagy farmon stb. A 40-60 schillinges órabér plusz legalább egy kiadós ebéd jó fizetésnek számított. Különösen akkor, ha átszámították forintra. Ebben az időben 25 Ft körül volt egy szakmunkás órabére Magyarországon. A 60 schillinges órabér több, mint 400 forintra jött ki. Mentek is Magyarországra a kereseti lehetőségekről áradozó levelek finoman elhallgatva, hogy azért a megélhetés jóval drágább volt Ausztriában.
Egyetlen legális munkalehetőség létezett csak. A láger karbantartásában lehetett részt venni, de ez nem volt népszerű, mert csupán 100 schillinget és két doboz gyenge minőségű cigarettát fizettek egy napra.
A sok ráérő ember abban az időben elég békésen megfért egymás mellett egy-két összetűzést leszámítva. Más irányú bűnözés sem volt jellemző, de azért a különleges körülmények kitermeltek egy érdekes csoportot. Ők voltak a ma már nevetségesen hangzó cigi-maffia. A 30 vagy akár több schillingbe is kerülő osztrák cigik jók voltak, de túl drágák. Megvolt az igény az olcsóbb, de még elfogadható cigaretták iránt. Ezt az igényt a maffia a következő módszerrel elégítette ki: a viszonylagos szabadságnak köszönhetően sok magyar turista érkezett szervezett keretek közt Bécsbe. A háromévente váltható valutakeretet úgy próbálták meg kicsit növelni, hogy a megengedett mennyiségű, vagy annál is több cigarettát vitték magukkal Bécsbe, ahol azonnal eladták azoknak a "felhajtóknak", akik a magyar tulajdonú boltoknak hajtották fel a turista-vevőket. A felhajtók kis nyereséggel továbbadták a cigit a maffia tagjainak, akik a lágerben nyereséggel, de az osztrák cigik áránál még így is olcsóbban kínálták a különféle nemzetiségű lakóknak.
A legtöbb disszidensnek hónapok vagy évek elteltével, de elérkezett a várva várt nap: befogadta valamelyik ország. Összecsomagolta a legfontosabb dolgait, és elbúcsúzott a sorstársaitól. Amit nem akart magával vinni, azt vagy eladta, vagy elosztogatta a volt szobatársai közt. A nagy nap reggelén a busz kivitte többedmagával a repülőtérre, ahol visszakapta a magyar útlevelét benne az áhított emigráns vízummal. Ekkor kezdődött számára az új élet az új hazában, de az már egy másik történet.
A 2. jelszórészlet annak a középkori várárokkal ellátott erődszerű templomnak a közelében van, ahova a menekültek járhattak fohászkodni. N 48° 1,067' E 16° 17,671' 201 m [GCLGR-2]
A két pont könnyen megközelíthető helyen van.
Állapot: kereshető
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
-
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Hosszított hétvége a Hochschwab környékén - innen hazafelé menet gyors drive-in találat. Előtte sétáltunk és fagyiztunk egyet Baden belvárosában. Fontos hely, bár itt a történet maga talán érdekesebb, mint a helyszíni látnivaló. Köszi.
Három hónap híján pontosan 60 év után tértem ide vissza.
1956-ban hét évesen édesanyámmal és a nővéremmel ugyanis két hetet töltöttünk ebben az intézményben, mint magyar menekültek. Édesapám ugyanis otthon maradt, őrizni a házat, a pincében a bort és az ólban a disznót.
Két hét után arra a következtetésre jutott, hogy nem eszik olyan forrón a kását, ergó nem ő jön utánunk, hanem mindenféle csatornákon üzent, hogy jöjjünk haza, amit mi természetesen meg is tettünk.
Így az 1946 kitelepítés "kivédése" után családunk másodszor is magyar maradt.
Köszönöm a Rejtőnek, hogy ezt az emléket felidézhettem.
HEURÉKA!
Megtaláltuk, köszönjük!
Részletek és képek később. [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]
Már régóta szerettünk volna ide is eljönni, most Eindhovenbe jövet betértünk. Érdekes hely, nekünk tetszett.
A két ünnep között Sopron környezetében ládázgattunk. A megérkező tél, hideg és hó miatt több esetben nem volt egyszerű dolgunk.
Itt szinte drive in lett meg a jelszó.
Köszönet a rejtőnek, hogy felhívta a figyelmünket erre a különleges magyar vonatkozású helyszinre.
Soproni nyaralás keretében Ignácz családdal együtt. Eisenstadti múzeumlátogatás után még maradt egy kis energiánk ehhez is. A tábor most is működik, láttunk bent embereket.
Soproni nyaralás keretében Ignácz családdal együtt. Eisenstadti múzeumlátogatás után még maradt egy kis energiánk ehhez is. A tábor most is működik, láttunk bent embereket.
Minket a történet ragadott meg leginkább, illetve az, hogy egy ilyen építmény közelébe egyáltalán eljuthattunk. A város is nagyon tetszett. Igazán szép és hangulatos.
Köszönjük a rejtőknek, hogy bemutatták nekünk ezt a helyet!
Ausztriai villámtúránk első napján találtuk meg ezt a multit. Eredetileg klettersteigezni akartunk, de a Mödlinger Kl. és a Gumpoldskirchen Kl. megmászása után annyira rákezdett az eső, hogy a mászással tovább nem kísérleteztünk. A láda pontjait kocsival közelítettük meg, az időjárásra való tekintettel.
Köszönjük a rejtést!
Ausztriában töltött hétvégénk egyik állomása volt ez a "láda". Miután megmásztuk a Mödlinger és a Gumpoldskirchenben lévő klettersteiget már nagyon rázendített az eső, így a további mászásoknak lőttek, sajnos. A felhőszakadás miatt autóval kerestük meg a pontokat. Köszi a rejtést!
Mai első és egyben utolsó dobozunk egy osztrák nyaralás előtt, illetve közben. A többieket nem volt túl nehéz meggyőzni, hogy álljunk meg itt. Tipikus osztrák kisváros, szép, rendezett környék, kellemes hangulat. A megmutatni való annyira nem fogott meg.
Tényleg nagyon hangulatos kis város. Lachtal felé útba ejtettük. Sajnálom, hogy valami kis doboz nem került hozzá. Maga a történet illetve a hely mindenképpen megéri a magyar rejtést.
Mai 3/2, össz: 534. megtalálásunk. Hosszú hétvégét Ausztriában töltöttük. Dreistettenben volt a szállásunk. 8 magyar geoládát is felkerestünk.
Mai nap esős idő volt, ezért nagy túrára már nem vállalkoztunk. Könnyen megtaláltuk mindkét helyszínt. A templomba is sikerült bemenni.
Pontok: 1. 15:00, 2. 15:23.
A hivatalos bécsi program és a másnapi síelés közötti szabadidőben kolléganőimmel kerestük meg a helyszíneket. A pontok sokat nem mutatnak, de a leírást érdekes volt olvasni.
Ausztriai vakációnk 3. napján elhatároztuk, hogy ma bizony punnyadás lesz! :) Jó, azért reggeli után egy .com-os láda és a Peilstein Klettersteig még éppen belefért a programba, de utána elhúztuk a csíkot Badenbe, ahol egy csodás városi strandra bukkantunk. 4 körül átugrottunk a szomszéd városkába, Traiskirchenbe, hogy megnézzük ennek a multinak a pontjait + GG-s extra pontot, no meg persze pár geoládát is megengedtünk magunknak. ;) A virtuális pont(ok) rendben voltak, de a ládának szerintünk lába kélt, így maradt a pótjelszó leolvasás. Köszönjük az invitálást!
Levezetésképp még bevállaltam a közeli (kb 7-8 km-re lévő) Mödlinger Klettersteig-et is. POI van.
Köszönöm ezt a rejtést - bár egy generációval fiatalabb vagyok a "diszidens magyaroknál" - így legalább én is megismerhetek érdekes részleteket és személyes történeteket abból az időből.
Megtaláltuk. A logbook-ban mi vagyunk az első bejegyzők :)
Már egy ideje megfogalmazódott bennünk az a gondolat, hogy milyen jó érzés lenne legalább egy alkalommal elsőként találni meg a rejést. Előző nap a sólyi ládánál tizedikek lettünk, s ez eléggé lehangoló volt. Hétfőn este nyolc óra körül észleltük a láda kihelyezését, de úgy döntöttünk, hogy éjszakai túrára nem indulunk. Miután ma délben még nem volt a neten feltüntetett megtalálás, feleségemmel és fiammal elindultunk a "nagy kalandra". Csak titokban reménykedtünk abban, hogy Tomki nem tartózkodott a kihelyezés időpontjában egészen véletlenül Sopronban, vagy ami a mi szempontunkból még rosszabb lett volna, Badenben. Az úton fiam vezetett, feleségem dolgozatokat javított, én pedig egyszerűen csak drukkoltam a remélt dobogós helyezésért. Örömünk a ládánál leírhatatlan volt. Apró technikai problémánk ugyan támadt, de sikerült megoldani. Szép környezet, érdekes történet, köszönet a rejtőnek.
Takács Imre és családja.