Tömören:
3 dl dobozka, egy fa tövében, avarral takarva
Ez egy
örökbefogadható geoláda. Ha szívesen lennél a gazdája, kérlek,
keress meg!
Ha egy árva ládát szívesen gyógyítanál, ha van rá módod, előtte vedd fel a kapcsolatot a
LádaDokikkal.
Ha csak a helyszínen derül ki, hogy a gazdátlan láda gyógyításra szorul, segíts rajta bátran! Változtass azon, amin szükséges! Ha akarsz, találj ki új jelszót, keress a közelben egy jobb rejteket!
A megváltozott adatokat juttasd el minél hamarabb az
Adoptálható ládák felhasználónak!
Köszönjük a közösség nevében! :)
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Magyarpolányi lévén, mikor megismerkedtem e játék szépségeivel, büszke voltam, hogy a falu is része az ország "geo-vérkeringésének". Ugyanakkor kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy csupán virtuális pontokból álló multi szintjén (GCKRVO). Tiszteletben tartva a multit, hiszen valóban a Magyarpolány hírnevét adó Kálváriát, Passiót mutatja be szemléletesen. Eldöntöttem, hogy ha megragadok e játéknál huzamosabb ideig, első ládámat itt rejtem el.
Közel a 450 megtaláláshoz eljött az idő...
Megközelítés:
Busszal érkezőknek: a végállomást követően a (sárga )
jelzést követve.
Ajánlott parkolóhely autóval érkezőknek:
N 47° 10,617' E 17° 32,666' 360 m [GCMPSK+parkoló]
A parkolót elhagyva továbbra is a (sárga )
jelzést követve érünk el az első stációt jelző tábláig (utunk során még 14 hasonló táblácska jelzi, hogy nem csupán turistaúton járunk). Az út kezdetben gödrös, munkagépek által "felszántott" erdei út, némi emelkedővel.
A
N 47° 11,139' E 17° 32,656' 328 m [GCMPSK+ kereszteződés ] ponton véget ér kissé egyhangúnak tűnő sétánk, a hátralevő pár száz méter sokkal hangulatosabb, változatosabb. A turistaút fokozatosan ereszkedik a Szentkutat rejtő árokba. A
N 47° 11,271' E 17° 32,695' 308 m [GCMPSK+ imahely]ponton találjuk e zarándok út célját jelentő forrást és imahelyet.
Pár éve még állt itt egy fűzfavesszőből hajlított Mária-szobor is, ott jártamkor sajnos már a nyomát sem találtam.
A láda:
A láda a"padsorok" feletti dombon, egy fa tövében avarral és faágakkal takarva pihen. Mivel az erdőben több helyen is találkoztam fagyűjtés nyomaival, igyekeztem minél természetesebbnek tűnően rejteni.
Segítség:afittelefafsohomttőnnédref
Magyarpolány:
Első írásos feljegyzés 1162-ben említi meg Polányt, mint a bakonybéli bencés apátság birtokát. Egy másik feljegyzés szerint pedig 1198-ban a zirci apátságé. Középkori bencés templomáról 1256-ban emlékeznek meg. 1336-ban Polyán (Pojány) néven szerepel. A szláv eredetű név jelentése "mezeiek", azaz azok, akik a mezőségben laknak. 1402-ben Magyarpolyand néven említik. A község lakói a reformáció során evangélikussá lettek, templomukat a ciszterci uraság beleegyezésével 1661-ben építették. A templom a falu közepén, a mai plébánia előtti kifolyókút közelében lehetett. 1725-től református prédikátora és rektora (iskolaigazgatója) volt a községnek. A reformátusok az ellenreformációs időszakban a mind gyakoribbá és keményebbé váló zaklatások, üldöztetések miatt a községből elmenekülni kényszerültek.
A reformátussá lett lakosság ellensúlyozására és az elüldözöttek helyére telepítette be a zirci apátság Sziléziából és Felső-Ausztriából a németeket 1752-ben. Az anyakönyvek tanúsága szerint felvidéki szlovákok és délről horvátok is érkeztek közéjük, akik az idők folyamán elnémetesedtek.
A régi Szent Mór tiszteletére épült katolikus templomnak ekkor már csak a romjai voltak láthatók a községen kívül, a mostani Kálvária-domb tetején.
1948-ban 150 családot, akik német anyanyelvűeknek vallották magukat, kitelepítettek Németországba, az egykori NDK területére. Több családot pedig Kislődre, Városlődre, Herendre, Márkóra, Bándra, Fenyőfőre és Romándra telepítettek. Ők később visszajöttek.
Magyarpolányban nemcsak a házak műemlék jellegűek, hanem a településszerkezet is a régi falusi szerkezetre utal. A Veszprém megye falvaiból ismert településszerkezetek közül Magyarpolányban a többutcás típus alakult ki, mégpedig Ny-K-i irányban az egyik, É-D-i irányban - mintegy keretet alkotva - a másik főutca. Valószínű, hogy az É-D irányú utca lehetett a régebbi, és később adódott az igény a másik utca kialakítására. A máig szinte összefüggően megmaradt utca, a Petőfi utca, melyet az Országos Műemléki Felügyelőség 1968-ban 46 házzal népi műemlékké nyilvánított.
A védett utcát a bakonyi építkezésre jellemző tornácos, mellvédes, oszlopos, 2-4 osztatú kőházak alkotják. Nagy részük füstös ház volt, majd a szabad kéményes füstelvezetés vált általánossá. Az emlékezetben azonban ezek is füstöskonyhás házakként élnek.
Szent László monda:
A forrás környékén "gazdag" helyen járunk, az út, a partoldal telis-tele "Szent László pénzzel"
Magyarpolány környékének legjellemzőbb kőzete a nummuliteszes mészkő, mely lapos, pénz alakra emlékeztető mészvázas egysejtűek tömegéből áll. Leváló kerek részeit a magyar nyelvterület több helyén "Szent László pénzének" nevezik.
"Mikoron pedik a magyarok üldözőbe kapták a kunok seregeit, parancsolta Kapolcs vezér, hogy mind a rabolt arany és ezüst marhát bőségesen szórják magok után, hogy a magyarok azt elszedegetvén lankadjanak az üldözésben vagy egészen elmaradjanak. És valóban megszállotta a magyar harcosokat a kapzsiság ördöge és feledvén az ellenséget, mind a kincsekhez kapdostak. Akkor szent László király látván, hogy az ellenség eme fortélya árán megmenekedik s a rab magyarokat mind magával hurcolja, Istenhez fohászkodott, hogy oltsa el a kapzsiságot vitézei szívében. És íme, mind az arany, ezüst marhák nyomban kavicsokká változtak. Eme lapos kis kerek kavicsok pedig mind mai napiglan Szent László pénzének neveztetnek."
Forrás: www.magyarpolany.hu
Kellemes sétát és jó időt!
Zöldcsacsi'