"Tolmin városán átautózva mindössze nyolc kilométeres, de szűk egy óra alatt megtehető hegyi makadámútra térünk, hogy a szakadék szélén egyensúlyozva, gyönyörű vízesések között lavírozva végre elérjük Javorcát. A 3. osztrák-magyar közös hegyidandár 1916-ban itt emelt kápolnát az elesett bajtársak emlékére. Ez a kegyeleti munka akkor még nem ütközött különösebb nehézségbe: a katonák februárban kezdték a gyűjtést, márciusban letették az alapkövet, és novemberben felszentelték az épületet - tudjuk meg Bedécs Gyula Szlovénia - Isonzó, Doberdó című rendhagyó bedekkeréből. Miközben dühöngött az ötödik és hatodik isonzói csata, egy bécsi építész és egy magyar mérnök a legelegánsabb szeceszsziót csempészte a hegyek közé, ahonnan naponta ezrével szállították a völgyekbe a halottakat. A kápolnát puszta kezükkel építő bakák pedig tölgyfa muníciósládák deszkáiba égették két és fél ezer elpusztult bajtársuk nevét - e táblák ma is ott sorakoznak a falakon, afféle lapozgatható Halottak könyveként.
Csakhogy igen kevés magyar lapozgatja ezt a könyvet.
- Mondja, miért nincsenek magyarul is kiírva erre a táblára a kápolna adatai? - kérdezzük angolul a jegyszedő fiatalembert. - Hiszen magyarok is tervezték-építették, és a falak tele vannak magyar nevekkel.
A kopaszra borotvált, mokány férfi megrántja a vállát, és azt mondja: mert nemigen járnak erre magyarok. Azért lelkiismeretesen körbevezet odabent, eldarálja, hogy más nemzetiségű katonák mellett a szegedi 46/III. zászlóalj áldozatait találhatjuk meg a kihajtogatható falapokon. Ám amikor további kérdéseket teszünk föl, a templomőr gyanakodva közelebb lép hozzánk, szemében furcsa fény lobban fel, és már kétségünk sincs afelől, hogy megszállottal van dolgunk. Újabb látogatók jönnek, szlovén és cseh családok, akik zavart nevetgéléssel hallgatják Matjaz villámelőadását, majd rémülten visszamenekülnek az erdőbe, mert nem tudják hova tenni ezt az eszelős szenvedélyt, amely a férfit hirtelen hatalmába kerítette.
Matjaz ugyanis gyűjtő. A legeltökéltebb fajtából.
Volt vasgyári munkás, dolgozott Olaszországban, majd elvégezte az idegenforgalmi főiskolát, hogy élete álma beteljesülhessen: a világ végén fekvő Javorcában egy monarchiás halottak emlékét őrző kápolna védelmezője legyen. Matjaz azt mondja, amikor végre egyedül maradunk, hogy a gyűjtés függővé tesz, és ebbe sokan bele is halnak, mert a legtöbben első világháborús fegyvereket, robbanószereket keresgélnek, amelyeket a megtalálás helyszínén azonmód felnyitnak. Ám ő csak apró csecsebecséket, személyes tárgyakat bogarászik a régi frontvonalon: érméket, kitüntetéseket, gyűrűket, karkötőket - ha van rajtuk monogram, annál jobb. Kérdésünkre azt feleli Matjaz, errefelé nemigen, inkább a Karsztban esik meg, hogy emberi maradványok is kifordulnak a kövek közül.
- Tizenöt éve lendült föl a világháborúsrelikvia-gyűjtés Szlovéniában - magyarázza -, majd még inkább a kereskedelem. Én is egy kincskereső csapat tagja voltam, de ahogy merültek ki a lelőhelyek, és szaladt föl mindennek az ára, kiszálltam. Magamban vagy a barátaimmal járjuk a lövészárkokat meg a kavernákat - maguk nem is tudják, milyen nagyszerű dolog a barlangok mélyén egyedül kutakodni! Itt már a fémkereső detektor sem mutat ki semmit, mert az eredeti rétegekre olykor másfél méternyi törmelék is rakódott, különösen, ha telitalálatot kapott a bunker.
Matjaz szerint ilyenkor valóságos régészeti munkát kell folytatni: eltakarítani, de előtte gondosan átrostálni a "kultúrrétegeket". Őt a múltkorjában Isten segítette, amikor egy gyönyörű kavernára bukkant, amelyben még senki nem járt előtte. Belekarcolta nevét a mohos ajtókeretbe ("még nem láttam ilyen csodálatos kavernaajtót"), majd másnap visszament barátaival, és estig ástak - de semmi nem került elő. Már mindenki feladta, amikor sugallatra egy ezerszer átfésült törmelékhalmot nézett át Matjaz.
- Nem hiszik el - mondja elfulladó hangon a fiatalember -, de egy igazi buzogány lapult a kövek alatt. Igen, magyaroké lehetett.
Búcsúzóul beszalad a sekrestyébe, majd szakadozott noteszt tesz elénk. Az 1916-os szlovén nyelvű katonai kalendáriumból megtudjuk, hogy a kápolna építésének esztendeje szökőév volt; hogy Ferenc Jóskának készült igazán rokonszenves portréja is, amelyen olyan, mint egy joviális nagypapa; hogy harc, sebesülés, haldoklás esetén milyen imák mondandók el; és hogy a k. und k. katona mindig egy fedél alatt él legfőbb ellenségével: az alkohollal, illetve a paráznasággal. A kalendárium lapjai közül végül lepréselt havasigyopár pottyan ki - 1916-ból.
Csodálatra méltó bolond ez a javorcai Matjaz - talán nem tudja, de ő a Monarchia emlékének egyik leghűségesebb őrzője."
Margittai Károly 2008. október 25.

Mivel mi is találkoztunk Matjazzal, beszéltünk vele, sőt a végén még egy apró figyelmességgel is megajádékozott minket, csak megerősíteni tudom a cikkben leírtakat!

Megközelítés:
Tolmin városából észak felé kell indulni és a  N 46° 11,667' E 13° 43,758' 249 m [GCJAVO+kereszteződés] ponton kell a tábla alapján is balra tartani.
Jobbra tartva a Tolminka patak völgyébe (Tomlinska korita) érünk. Ahol egy kiépített úton -így fizetős, de szerintem nagyon megéri- tehetünk egy körutat. Van függőhíd, alagutak, barlang, ördög hídja szédítő magasságban, medvefej a sziklák közé szorulva stb. Az erőssége kb 2,5. Kb.: 1 óra alatt végigjárható. Lámpa ajánlott! Önmagában elbírna egy ládát, de ugye a .hu-hoz nincsen kötődése.  N 46° 11,900' E 13° 44,426' 217 m [GCJAVO+Tomlinska korita]

A kereszteződésből balra haladva többnyire murvás úton folytathatjuk utunkat. Keskeny, de személyautóval is könnyedén járható. A kezdeti szerpentin után viszonylag vízszintesen halad. Nem jár sok autó erre, azonban előfordulhat, hogy tolatni is kell a továbbhaladáshoz. A beláthatatlan kanyarokban különösen figyeljetek, mert korlát általában nincs, szakadék viszont igen. Mintegy 8 Km.
A parkolóból  N 46° 14,233' E 13° 43,347' 426 m [GCJAVO+Parkolo] 900 méteres sétával juthatunk fel egy betonúton a kápolnához.

A lépcsősor előtt jobbra levő tábla hátulján van a jelszó a matricán. A középső útjelző tábla felirata. 9 karakter.
Jelképes belépő van, de a jelszóhoz nem kell.

A parkolóból É-Ny-i irányba nézve már látható  N 46° 14,322' E 13° 43,453' 434 m [GCJAVO+Bunker] a bunker. Ezt a két világháború között építette az Olasz hadsereg. Többszintes nagy kiterjedésű, több kilövési ponttal rendelkező völgyzáró. A belseje nagyon jó állapotban van és bejárható. Lámpa és madzag -a kitaláláshoz :)- nélkülözhetelen.

Nyitvatartás:
Május, Június, Szeptember: Szombat Vasárnap és ünnepnap 10-17
Július, Augusztus: Kedd-Vasárnap 10-18
Esős időben zárva.

Forrás:
Bedécs Gyula: Az I. Világháború emlékezete
Bedécs Gyula: Szlovénia, Isonzó, Doberdó
Magyar Nemzet

Ládatörténet:
2019.07.18. Új jelszó, 1 pont, leírás aktualizálása.