Keresd a rozsdamentes acéldoboz belső oldalára ragasztott gravírlapot a három szóval!
Egy kis ízelítő a túrabeszámolóból
Budapestről a kora reggeli órákban indultunk, a Ljubljanától északra fekvő Domžaleig autópályán haladtunk. Innen Kamnikon és Stahovicán keresztül a Dom v. Kaminska Bistriciig tudtunk autózni aszfalton. A ház alatt leparkoltunk N 46° 19,643' E 14° 35,334' 482 m [GCGRIN+parkoló] 12.53, de saját felelősségre tovább lehet menni néhol hepehupás, erősen emelkedő murvás úton az anyagfelvonó alsó állomásáig, a Kokrska dolináig N 46° 20,543' E 14° 34,115' 878 m [GCGRIN+4x4 parkoló]. Hogy van-e éppen szabad hely, az persze kérdéses. Innen aztán kezdődik az igazi emelkedő. A turistaút, ami egy száraz völgyben vezetett, nagyon meredek volt, mindannyiunkról folyt a víz. Út közben sehol egy forrás, erecske, legfeljebb az olvadáskor lefolyó patak nyoma. A felfelé útra innivalót mindenképpen kell vinni! Az út felénél elhagytuk a fenyő-övet, majd tovább szerpentinezve a gyalogfenyőket is. Háromórás megerőltető gyaloglás után érkeztünk a Kokrsko hágóba N 46° 20,652' E 14° 32,814' 1793 m [GCGRIN+building] 17.33. Gondnoknőnk már számolt bennünket, hogy mi vagyunk-e az a 9 fős csoport, akik szállást foglaltak. A látvány innen gyönyörű volt, az idő kissé felhős. Ruháinkat kiterítettük száradni, elfoglaltuk matraclágerünket, nagyot ittunk a 3,5 EUR-s sörből, illetve az ugyanennyibe kerülő 1,5 literes vízből, aztán vacsorát főztünk. A tisztálkodás némi kívánnivalót hagyott maga után, mert a csapokból csak csöpögött a víz. Ezután nem kellett álomba ringatni bennünket a kicsit keskeny emeletes ágyakon. Különféle igazolványaink segítségével mindnyájan 13,9 EUR/fő/éj helyett a kedvezményes tarifa szerint fizettünk fejenként 6,5 EUR-t.
Reggel 7 óra körül pár falat reggeli után indultunk minimális felszereléssel (fényképezőgép, csúcs-csoki, kevés ital) a csúcsra verőfényes napsütésben. Először a Mala vratca oldalában kezdtük meg az emelkedést, majd a Jame gerincén folytattuk néhol füves, de többnyire sziklás, omladékos emelkedőn kaptattunk az elágazásig N 46° 20,902' E 14° 32,284' 2007 m [GCGRIN+crossing] 07.56. Innen aztán már kizárólag törmelékes volt utunk. Az eligazodást a jelzések, néhol kőbabák segítették, de felirat is volt út közben N 46° 21,138' E 14° 32,108' 2255 m [GCGRIN+information] 08.43. Aztán előőrsünk jelezte, hogy látja a csúcskövet. Elmentünk még egy nyitott, csak szél ellen védő bivak mellett N 46° 21,417' E 14° 32,119' 2554 m [GCGRIN+waypoint] mielőtt a lapos csúcsra felértünk volna, ahol csak egy lepusztult csúcskő volt N 46° 21,429' E 14° 32,127' 2558 m [GCGRIN+summit]10.22.
A Grintovec a Kamniki Alpok csúcsa, egyben Szlovénia második legmagasabb pontja. Elidőztünk kissé, panoráma és boldog hegymászó fényképezés, csúcs-kézfogás, csúcs-könyv bejegyzés következett. A csúcskönyv rozsdamentes doboza N 46° 21,425' E 14° 32,126' 2558 m [GCGRIN+geocache]. A jelszó ennek a rozsdamenes acéldoboz belső oldalán található gravírlapon található három szó. Aki tutira szeretne menni a bélyegzéssel, az vigyen magával bélyegzőpárnát! KataJaniék odaadó segítségével a bivak külső falának lábánál, a völgy felőli oldalon egy dobozka került elrejtésre meglepetéssel az első megtaláló számára N 46° 21,416' E 14° 32,120' 2551 m [GCGRIN+bar].
Lefelé indulva óvatosságra intettem társaimat, mert a hegyi balesetek nagy része a megelégedettség utáni figyelem összpontosítás hiányából szokott bekövetkezni! Ugyanazon úton mentünk lefelé is, közben felvettem egy idefelé még foglalt kétszemélyes, szikla által fedett bivakhely koordinátáit is N 46° 20,715' E 14° 32,845' 1878 m [GCGRIN+restroom] 12.16.
A Cojzova házban aztán felvettük hátizsákjainkat, majd a völgybe leereszkedve többször meg-megállva jutottunk le a Kokrska dolinához, az anyagfelvonó alsó állomásához. Szerencsénkre a hegyen megismert házaspár éppen arra jött terepjárójával, így ketten stoppolva lejutottunk saját kocsijainkhoz. Azokkal felmentünk elcsigázott, igen kimerült túratársainkért, akiknek egy szakaszon ki kellett szállniuk, hogy ne érjen le a kocsi alja teljes terhelés mellett.
Arról már ne szóljon a fáma, hogy másnapra olyan izomlázunk lett, hogy a térdeinket mereven tartva pingvinekként topogtunk a kempingben és még később is a nap folyamán.
Megjegyzés: az általunk bejárt útvonal a normál út, de észak felől, a Ceska kocától is föl lehet menni a csúcsra, de az már mászóutat jelölő pontsorral van jelezve a térképen!
170829. Hálás köszönetemet fejezem ki Mikulásnak, aki az eddigi netkesselés lehetőségét a jelszót hordozó gravírlap felragasztásával megszüntette!
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltuk.
Kamniki nyaralásunk során.
Az utolsó napra maradt ez a túra, ekkorra mondták a legjobb időt szerencsére így is lett.
Korai indulást terveztünk már 6 kor a hegyen voltunk.
A menedékházig nagyon jól haladtunk, ott egy szlovén hölgy azt mondta a Grintovec csak egy séta, ezen felbuzdulva neki is indultunk.
Hát nem csak egy séta lett az utolsó 300 szint elég nehezen adta magát.
Szűk 5 óra alatt értünk fel.
A csúcson csodás panoráma és néhány havasi csóka várt minket.
Lefele menet elég lassan haladtunk, nem térdbarát ereszkedés.
Az utolsó 400 szint elég nehezen fogyott el.
Azért mindenkinek elismerésünk aki megmászta ezt a csúcsot, technikailag nem ez volt a legnehezebb csúcsunk, de a magashegyi terep és a sok szint elég komoly erőpróba.
Óriási élmény volt.
A nettkesses megtalálások érthetetlenek számunkra, ezt át kell élni.
Köszönjük!
Egy nappal korában terveztük ennek a pontnak a megkeresését, de akkor esőre, felhőbe borult hegyekre ébredtünk, így nem indultunk neki a kaptatónak. Rengeteg látnivaló van lent a völgyben is. Megnéztük a Kaminska Bistrica patak elképesztő szurdokvölgyét, majd a felsétáltunk az Orglice vízeséshez, majd a nap zárásaként bebarangoltuk a szomszédos hegyen elterülő nagy fennsíkot (Velka Planina).
Megérte várni, mert másnap reggelre parádés napsütés és kék ég fogadott. Korán, 7 óra előtt érkeztünk az alsó parkolóba, ahol azt láttuk, hogy minden szlovén csapatja tovább, így mi is megpróbáltuk. Behajtani tilos tábla nincs. Végig nagyon jó minőségű murvás út vezet a kötélpálya alsó állomásáig. Itt már sok autó parkolt, viszonylag nehezen tudtuk letenni a szekeret, kb 860m tengerszint feletti magasságon. Gyorsan elindultunk, hogy minél több szintet legyűrjünk mielőtt a nap besüt a völgybe és megnehezíti a haladást. 1 órán át tudtunk haladni árnyékban, ezalatt 470m szintet tudtunk le. Majd a napnak kitett egyre meredekebb kuloárban kicsit lelassultunk, de így is kicsit kevesebb mint 2 óra alatt felértünk a házhoz. Rövid pihenő és energiapótlás után tapostunk tovább. Végig szikrázó napsütésben, elképesztő panoráma tárult elénk. Sajnos a naptej lent maradt az autóban, így pecsenye pirosra sültünk közben. A csúcs alatt 100-150 méterrel egyik pillanatról a másikra megjelent egy kis fehér párasapka a csúcs körül és mire felértünk el is takarta a kilátást :( Kicsit kevesebb mint 4 óra alatt értük el a csúcsot. A dobozban a gravír tábla jó állapotban várja a megtalálókat. Közel egy órát üldögéltünk a csúcson vára, hátha elfújja a szél a párát, de csak romlott a helyzet és csak néha néha nyílt meg a pára függöny felvillantva a panorámát.
Lefelé hasonlóan megküzdöttünk, a sok szint elég térdgyilkos, de 3óra 45perc alatt elértük az autót. Éppen időben, mert rá pár percre elkezdett esni az eső.
Gyönyörű hely, elképesztő kilátással. Emlékezetes kirándulás marad, köszönjük az invitálást.
Felejthetetlen túra! A tavalyi Grintovec túránkat (rossz időjárás miatt) idénre halasztottuk... és milyen jól tettük! Lettek azóta ugyani más környékbeli ládák és olyan fantasztikus időt fogtunk ki, amit csak kívánni lehetett. Stabil, későnyári időjárás, lent 30 fok, fent talán 15. A "fiók mélyéről" előhúztam a tavalyi tervet: szállás, megközelítés minden megvolt pontosan. Reggel 8 óra magasságában (jó kis reggeli elfogyasztása után) indultunk a csúcsra. Tudtuk, hogy a mai túra technikailag nem lesz nehéz, itt a nehezítés a sok-sok szint :-) Zsuzsit már otthon felkészítettem erre. Nagyon jól haladtunk, szerintem, ha egyedül jövök, sem mentem volna gyorsabban. Kicsivel dél után már fenn is voltunk a csúcson. Felfelé pár helyen megálltunk néhány perces pihenőre és a turistaháznál is időztünk valamennyit. A csúcson voltak páran, de nem volt tömeg (mint pl. ami a Magas-Tátrára jellemző). A csúcskönyv jelenleg nincs a helyén, a doboz fedele (a ponthegesztésekkel) sincs már ott. Sebaj, beragasztottuk a doboz belső felére a gravírtáblát, amit még tavaly készíttettem el erre a célra. Kb. fél órát töltöttünk odafent, bámészkodtunk, csodáltuk a panorámát, átnéztünk a Triglavra (jó érzés volt a tudat, hogy ott is jártam már). Bohóckodtunk a csókákkal, akik rendesen odaszoktak a kajára, majd indultunk lefelé, hogy a házban igyunk valami hűvöset és pihenjünk egyet a nagy ereszkedés közepette. Vizet sokat kell vinni: mi fejenként 2,5 l vizet vittünk, de lefelé ezt is ki kellett egészíteni a háznál.
Csodálatos ez a hegység és a túra is. Köszönet Zerginek és örülök, hogy a geoláda miatt itt is jártunk. Annak meg még jobban, hogy Zsuzsival lehettem itt. Nagyon büszke vagyok rá, mert kevés olyan ládász párt ismerek, ahol együtt másznak magas hegységekben és ezeket az élményeket meg tudják egymással osztani. Remélem sok hasonló közös túránk lesz még és titkon azt is, hogy hamarosan Lilluval is kiegészülünk!
Ez a hely - bár megerőltető túra - de megéri az idelátogatást és méltatlan ahhoz, hogy netkesseljék. Sajnálattal olvastam vissza a logok között, de azt gondolom, hogy egy nagyszerű élménytől fosztották meg magukat. A jövőben a netkess nem fog működni a Grintovecen. :-)
A nyaralás utolsó műsorszáma volt a túra erre a hegyre. Kamnikban szálltunk meg, reggel 8-kor pedig már a starton voltunk.
A felső parkolót illetően a 4x4 erős túlzás, a makadám út normál személyautóval simán járható, és - a behajtani tilos tábla ellenére - mindenki járja is. :) Maximum télen lehet problémás. Érdemes is megspórolni az amúgy unalmas erdei sétát, jól jön az a plusz 1 óra a hegyen.
A felvezető út alaposan kitágítja a tüdőt, a háznál pihentünk és reggeliztünk is egy jót. A 'normál út' egy hosszú, monoton menetelés felfelé, a kilátás viszont kárpótolt mindenért. Pihenővel együtt 5 óra alatt értünk fel. Sajnos ezzel még sehol sem vagyunk a hegyi futóktól, akik az itt évente megrendezésre kerülő Grintovec-futáson átlag kb. 1.5-2 órás szintidővel hozzák ugyanezt. :)
A csúcson ettünk, ittunk, logoltunk, számoltunk, majd észak felé, a Mlinarsko sedlo irányába távoztunk.
Ez az út változatosabb, kitettebb (helyenként emlékeztet a tátrai Sas-útra) és gyönyörű kilátást ad az északi oldalra is. A völgykatlanban mentünk vissza a menedékházhoz, majd onnan a kuloárban hosszan lefelé, ahol épp egy tábornyi gyerek igyekezett felfelé.
Megkerült ;)
+++
A rejtő kérésére - bizonyítandó hogy nem történt ármánykodás - teszek fel képet is, amelyen jól látható hogy alaposan bejártam a környéket;)
Szerintem a jelszó biztosan nem netkesselhető, nincs az a fotóbolond aki ezt fényképezné.
Viszont ponthegeszteni szeretek, ebből érettségiztem, élvezetes amikor a 100 Amper csattogva szórja a szikrát, néha még álmomban is szoktam hegeszteni.
Lehet hogy ez is egy álom volt?
Téli mászásnak indult, hogy legyen egy kis kihívás, de végül inkább őszi kis jóindulattal nyárias körülmények uralkodtak napközben (éjszaka azért már nem).
A trekking úton haladtunk és a jó idő okán egész sokakkal találkoztunk az úton.
Legközelebb már a vasalt utat próbáljuk.
Tavaly a nyugati oldalról, Suhadolnik felől, idén a rejtő beszámolója szerint, a keleti oldalról, az anyagfelvonó alsó állomásától kapaszkodtunk fel apuval a Cojzova Kočához.
Rövid tanakodás után, és tartva a holnapi rossz időtől, úgy gondoltam, maradt annyi erőm, hogy még ma megpróbálkozzak a csúcstámadással. 2000 m felett már a felhőben vezetett az utam, erős metsző szélben, de 2 és fél óra alatt csak elértem a célt. Kilátás érthetően semmi nem volt, mégis óriási érzés volt, hogy legyőztem magam.
21 órára értem vissza a menedékházhoz, ahol (csak a dátumot tekintve meglepő módon :) ) igen jól esett a forró tea és a jól befűtött cserépkályha melege.
Másnapra kiderült, jól döntöttem: szakadó esőben ereszkedtünk le apuval a parkolóig.
Részletesebb beszámoló és képek nemsokára.
Köszönöm a rejtést és az élményt!
Méltó hely, hogy ez lett az 500. magyar ládatalálatom!
Szlovéniában töltöttük feleségemmel két hetes nyaralásunkat. Célunk volt, hogy kerékpárral felfedezzük az országot. A Kamniki-Alpokban a Grintovec csúcsának megmászását terveztük. Már előre kinéztem táborhelyünket a Camp Alp-ot, ahol nagyon kedvesek voltak a kemping üzemeltetői. Végül négy napot töltöttünk a kempingben, és a harmadik napon lett alkalmas az időjárás a csúcstámadásra. Felbátorodva az előző logok alapján 1 napos túra keretében terveztem a csúcsot meghódítani. Szerencsére a kondíciónk is megfelelő volt, így nem okozott gondot a csúcs meghódítása.
Nagyon fontos, mint ezt többen jelezték, a turistaházon kívül nincs folyadék vételezési lehetőség, így kellő mennyiségű folyadékkal kell útnak indulni, mi fejenként 4 litert vittünk, ami elég volt egész napra.
A csúcsról a kilátás gyönyörű, nekem ez a második 2000 méter feletti csúcsom, és itt tetszett, hogy egyedül vagyunk a csúcson, nincs tömeg. Ha nincs ez a geoláda lehet nem ezt a csúcsot nézem ki, így a rejtőnek is köszönet a rejtésért és a sok-sok információért!
2014.07.04 15:00 egyéb log: A Karavankákról (Klagenfurter Hütte) hazafelé menet bementem a csúcstól északra fekvő völgybe, a Česka Koča alá. Még rengeteg hó van fent. Nagyon szép hely! Remélem feljutok rá valamikor.
MegtaláltaLAK! Szép túra! Felmentünk a csúcsra, szeles és hideg idő ellenére is! Akkora köd volt, hogy nem is láttunk semmit. Még a jelszót sem. Remélem a képek, azért bizonyítják a megtalálást!
11 nap a Paradicsomban Zergi és csapatával. Volt magashegyi túrázás, vízesések, erődök, hágók, cseppkőbarlangok, városok látogatása, Vintgar szurdok bejárása. Már jártunk erre, de még biztosan visszajövünk. Az utolsó 3 nap lementünk az Isztriára teljesen ellazulni. Nagyon jó, napos időnk volt végig, csak kétszer esett, akkor is éjszaka.
A rejtő csapat tagjai voltunk. Nagyon szép volt az út. Jól éreztük magunkat, s jól el is fáradtunk.
Furkó társaságában sétáltunk föl a Suha Dolniktól oda-vissza bruttó 6 órán belül.
Edittel a végén kicsit lemaradtunk a fölfelében.
Fentről aztán több helyszínt is megcsodáltunk ahol már jártunk. A Ceska-Koca környékén 3 éve túráztunk, síelni pedig többször is voltunk a Krvavec-en.
Ezeket mind látni odaföntről, sőt még a mai kiinduló pontot is, ami légvonalban alig volt messzebb, mint 3 km.
Ehhez képest felfele és lefele is 7,5km volt a táv.
Kellemes kis túra volt... büntetően jó kis fölfelé meneteléssel, és még büntetőbb lefelével :o)
Hárman sétáltunk fel, szépen lassan...
Közben végig azon járt az eszem, hogy ezt futni kellene!!! Csak hogy kedves túrázó kollégákat ijesztgessem, a leírásban megadott útvonalat már volt aki 75 perc alatt is teljesítette!!!
Ugyanis van itt futóverseny is, csak sajnos 2010-ben nem rendezték meg (de hátha jövőre!!!), mi pedig csak a 2009-es edition után találtuk meg, hogy ez létezik... eddig azt hittük, hogy a Norvégiában rendezett Skaala futás az egyik "legborzasztóbb" a maga 8 km 1848 m emelkedésével, amikor rájöttünk, hogy a Grintovec Mountain Race a 9,6 km 1957 m emelkedővel még fincsibb lehet!!! :o)
Na erről az olvasható, hogy: "The course records are held by New Zealand's Jonathan Wyatt (1:15:43) and Anna Pichrtova from the Czech Republic (1:31:50)."
De ma csak sétáltunk...
Az útvonal is egy kicsit más volt, vagyis a túra kezdőpontja Suhodolnik mellett volt: Parkolónk: N 46° 20,110' E 14° 30,616'
a fölfelében a turistaút egy helyen elágazik, térkép szerint az egyik amolyan via ferrata-s, de nem vészes, könnyen járható (lefelé a másikon jöttünk, hát az meg meredek de nagyon).
Egyébként pedig:
A infrastruktúra egy kicsit fejlettebb lett a csúcson, van ott egy "UFO" is a romos csúcskő és a csúcskönyvet tároló dobozon kívül.
Az ajándékot nem is kerestem, azt gondoltam azt már begyűjtötte az előttem ott járó, most olvastam, hogy nem.
Délután 6 után érkeztem az alsó parkolóba, kicsit tanácstalankodtam a behajtani tilos tábla számomra megfejthetetlen szlovén felirata előtt, aztán az idő előrehaladott voltára tekintettel felautóztam a felső parkolóba. Itt vettem észre, hogy vizet elfelejtettem venni :-) Így aztán felcipeltem a 2l-es kólámat, meg feleslegesen a hálózsákot a menedékházba. Reggel korán indultam a csúcsra, a vége felé leelőzött egy helybéli Nordic-botos zerge, aki lefele jövet közölte (én még mindig felfele), hogy 3 óra alatt ért fel a csúcsra az alsó parkolóból :-)))) Az idő párás, felhős volt, de így is csodálatos volt az élmény. Eddig számomra ismeretlen madarakat láttam, a határozóban megkeresve - havasi szürkebegy, szirti fogoly, havasi varjú. A külön ajándékot (talán fénykép hiányában) nem találtam meg, a 8 fokban annyira kezdett fázni a kezem, hogy feladtam a keresést. Néhány konzervdobozt, meg egyéb szemetet találtam, amit CITO keretében lehoztam a hegyről. Köszönöm a lehetőséget, meg a rejtő segítségét, mert a számolni úgy látszik nem tudok. Szlovéniában nem működött a Pannon-Wap.
Megleltem! [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg] Közös rejtés miatt későbbi időpontra áttéve. Az első "nettalálatokat" értelmezni sem tudom...meg nem akarom.