Elhelyezés időpontja: 2010.06.25 16:00
Megjelenés időpontja: 2010.07.01 14:30
Utolsó lényeges változás: 2010.06.30 09:56
Utolsó változás: 2012.12.04 22:33
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+1V)
Elrejtők: Skalp
Ládagazda: Skalp Nehézség / Terep: 3.0 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 500 m
Megtalálások száma: 86 + 3 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
Az emlékművön a legidősebb férfi AB és a legfiatalabb nő CD életkorát helyettesítsd be az alábbi koordinátákba: N 46° 37,9AB' E 22° 21,3CD' Az így kapott koordinátán találjátok a ládát. 18x18x8-as doboz, nem szokványos módon rejtve. A ládába TravelBug nem helyezhető. Megközelítés és a rejtés:
Reménykedjünk, hogy borzalmak csak a múltban történhettek. E láda elhelyezésével mindenkit a békességre, a békés egymás mellett élésre, a szeretetre igyekszem ösztönözni. A születés ugyanúgy öröm, az elmúlás ugyanúgy fájdalom színtől fajtól függetlenül. Hát ne bántsuk egymást!
A falut a 76-os (E79) úton megközelíthető Belényes város központjában a N 46° 40,048' E 22° 21,164' 243 m [GCKTar+Finis letérő] ponton Finis (Várasfenes) felé, majd a N 46° 39,553' E 22° 20,607' 229 m [GCKTar+Tărcaia letérő] ponton letérve találjátok. A falu közepén a templom mellett található az emlékmű. N 46° 38,115' E 22° 21,755' 237 m [GCKTar-1] A templom és az emlékmű melletti utcán végigsétálva leértek a Fekete-Köröst "átringó", még éppen függő hídhoz. Érdekes érzés, főleg, ha többen mentek át egyszerre.
A templomtól a temetőhöz a N 46° 38,192' E 22° 21,686' 238 m [GCKTar+Temető felé] utcán menjetek fel a N 46° 38,072' E 22° 21,495' 239 m [GCKTar+Temető balra] pontig. Innen a bal oldali utacskán sétáljatok fel a temetőhöz. Szép kilátás nyílik innen a falura. Találtok néhány nagyon régi szép sírkövet, és a 19-es áldozatok lekapart dátumú
sírköveit is. N 46° 37,957' E 22° 21,480' 271 m [GCKTar+Megrongált sírkő] Érdemes néhányat elolvasni.
A temető jobb felső sarkában a hátsó kapun kivezető ösvényen juttok fel egy apró tisztásra, aminek az elején-közepén jobbra az erdőben találjátok a nem szokványos ládát, aminek nyugalmát három dalia vigyázza! Ne lehorgasztott bús fejjel keressétek, mert a jó lelkek az égben vannak, nem a föld alatt. A rejtés megoldásához segédeszközt találtok az egyik fára akasztva.
Kérlek benneteket, hogy mindent úgy hagyjatok ott, oda tegyetek vissza, ahogyan találtátok. Nem ér leegyszerűsíteni a rejtést és a rejteket se vigyétek el emlékbe, drága darab. Ha kibírjátok, fotót se tegyetek fel!
Ha túl vagytok a próbatételen és lelketekbe békesség költözött, az ösvényen továbbmenve jobbra lefelé tartva, visszaértek a "Temető-balra" pontig. Innen már rajtatok múlik, melyik úton, s merre mentek tovább...
Ismerős Arcok: Nagypénteken holló mossa két fiát
A faluról:
Köröstárkány Bihar megyei község Belényes városa mellett, az Erdélyi-Szigethegység, a mócvidék aljában található színmagyar falu, amelyet meglátogatni nem csak decemberben, a tárkányok, vagyis az istenfiak havában érdemes. Mintegy 1100 magyar él itt, akik szinte mindannyian reformátusok. A falu neve - Tárkány-Tarkan, török-tatár (kabar) eredetű személynév, melynek jelentése kovács - románul Tărcaia; a honvisszafoglalás előtti időkből való, később kapta a mellette folyó Fekete-Körösről a Körös előtagot.
A Fekete-Körös menti szórványmagyarság az erdélyi magyarok egyik legérdekesebb, legszínesebb csoportját adja. Bartók Béla 1911-ben gyűjtött a faluban, ahol a csárdásnál régebbi, helyi "ugratós" tánc kísérő dallamait jegyezte le. Köröstárkánynak saját népviselete, nyelvjárása (i-zés, a-zás, kicsinyítés: csupirkó=kis bögre, csirkücce=kiscsirke, régies múlt idő: valék, evék, jüvém=jöttem stb.), hanghordozása (kicsit hangosak, sűrűn használják a felszólító módot), a falu utcáinak, portáinak egyedi arculata van. Ha van módotok belesni néhány bádog fedte utcakapun, megláthatjátok a belső faragott csűrkapukat. Van amelyik díszesen festve is van.
A köröstárkányi magyarok mindig is dolgos, szorgalmas emberek voltak. Az elmúlt században főleg fazekassággal, szőlőtermesztéssel, pálinkafőzéssel, állattartással foglalkoztak. Ma Köröstárkány messze vidéken híres zöldségtermesztéséről, szinte minden portán találhatunk fóliasátrat. E mellett a visszakapott földjeiken, "nadrágszíjparcellákon" gazdálkodnak.
A Belényesi-medencében élő magyarok között a mai napig él az a tudat, hogy ők a székelyek leszármazottai, a maguk urai, nem szolgák. A Fekete-Körös felső folyásánál több településen is élnek magyarok (Várasfenes, Kisnyégerfalva, Magyarremete, Belényessonkolyos, Belényesújlak, Jánosfalva, Belényes), de csupán Köröstárkány színtiszta magyar falu. Úgyhogy nyugodtan köszönjetek minden szembejövőnek "Jó napot!" De többnyire a helyiek már meg is előznek, a tájékozatlan turista nagy csodálkozására.
Történelem:
Anonymus szerint a honfoglaláskor Tuhutum és unokája telepedett meg nemzetségével a Fehér- és Fekete-Körös, a Tisza valamint az erdélyi hegyek közötti vidéken. Tárkány feltehetőleg 1000-1050 óta létezik. Alapítói minden bizonnyal székely gyepűőrök voltak.
A tatár pusztításától a környék sűrű erdősége mentette meg a lakosságot. A XVI. század végén Tárkány a töröknek hódolt, ezért az ellenség nem pusztította, de ennek ellenére sok csapás éri. 1738-ban a pestis, 1836-ban és 1873-ban pedig a kolera pusztít a faluban.
A Fekete-Körös felső-vidékét földrajzi helyzete miatt a tatár és török csapatok nem támadták, de az alsó részen elő magyar lakosság osztozott az Alföld sorsában. A csaták nyomán rendre el-elfogyó magyar lakosságot a román nemzetiségűek váltották fel. A nagyobb összefüggő magyar nyelvterületeket és a szórványokat azonban nem tudták beolvasztani. Egy ilyen szigete maradt meg a magyar társadalomnak Köröstárkányban, ami ma sem veszítette el identitását.
A közelmúlt történelme folyamán a legfájdalmasabb pusztítást 1919. április 19-én szenvedte el a falu:
1919. április 15-én megkezdődik a román csapatok offenzívája a Técső-Szatmár-Csucsa vonalon.
A Székely Hadosztály - lévén az egyetlen rendezett és akcióképes csapat - bár súlyos vereségek árán és létszámbeli hátrányban, de felvette a harcot a Fekete-Körös völgyében.
Ezen harcokból a tárkányiak is kivették részüket a Verbőczy-zászlóalj oldalán, mely nem bírva az ellenség számbeli fölényével, lassan vonult vissza, egészen Köröstárkány-Kisnyégerfalva vonaláig.
Április 18-án jött a hír, hogy a vörös csapatok a csucsai frontról megfutamodtak és így tarthatatlan csapdává vált a Fekete-Körös völgye. Verbőczy elrendelte a visszavonulást Nagyvárad felé, félvén a bekerítéstől, miközben a két magyar falu fedezék és oltalom nélkül maradt.
Április 19. lett Köröstárkány és a szomszédos Nyégerfalva fekete napja. A bevonuló félkatonai alakulatok és katonai ruhába bújt civilek vérfürdőt rendezve kirabolták a falut.
Koréh Endrének, a Székely Hadosztály tábori lelkészének Erdélyért - A székely hadosztály és dandár története 1918-1919 című könyvében olvashatjuk: "Nehéz, véres harcok dúltak április 16-tól 18-án estig Belényes környékén. A harcot a nagyváradi honvéd hadapródiskola 17-18 éves tiszti növendékei vették fel. A hadapródok halálmegvetéssel, elszánt kitartással harcoltak az oláh túlerő ellen... A magyar erő a túlnyomó oláh elől lassan vonult vissza Köröstárkányig, ahol újra felvette a harcot." A hadapródok segítségére sietett a Werbőczy-zászlóalj, a csendőr alakulat és a határrendőrök, mindannyian a Székely Hadosztály kötelékében. Ezt olvassuk tovább Koréh Endre könyvéből: "Április 18-án, nagypénteken elkeseredett harc folyt. A székelyek géppuskái oldalba kapták az oláhokat, s a tüzérségük is kitartott a végsőkig. A Mérági-hegy északkeleti lejtője volt a magyar tüzérségi állás. Ekkor tudták meg a székelyek, hogy a nagyváradi vörös csapatok egy lövés nélkül elfutottak. Emiatt minden siker dacára is tarthatatlan csapdává vált a köröstárkányi hadállás. E küzdelemben Köröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. Férfiak, asszonyok vállvetve harcoltak a székely rajvonalban a magyar szabadságért. De meg is szenvedtek érte úgy, mint 1848-49-ben az erdélyi magyarok. Mikor a székelyek visszavonultak, közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a románok a községháza elé. Közben a volt kristyóri jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen magyar lakosságot."
A református templom előtti téren 93 magyar áldozata lett a tömegmészárlásnak. Az elhunytakat a falu feletti temetődombon hantolták el, mindenkit a saját családja.
A szomszédos Kisnyégerfalván szintén kivégeztek 17 magyart. (Ma szomorúfűz jelzi a kisnyégerfalvi tömeggyilkosság helyét.)
Hiteles adatok szerint 204 magyar gyermek jutott árvaságra.
A mészárlást 3 napig tartó garázdálkodás, rablás, erőszak követte a jómódú magyar faluban. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok otthonról elbujdosott tárkányit fenesi román családok mentettek meg.
A gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, a temetőben lévő sírkövekről a kommunista román hatalom lekapartatta az 1919. április 19-i dátumot, nehogy feltűnjön valakinek a sok sírkő ezzel a dátummal. Igyekeztek eltüntetni még az emlékét is a gyilkosságoknak. Az emlékezést azonban nem lehet elpusztítani, a helybeliek 1999. augusztusában leplezték le azt az emlékművet, amelyet az 1919-es öldöklés során, valamint az első és második világháborúban elhunyt köröstárkányiak tiszteletére emeltek Azóta minden évben - nagypénteken - itt emlékeznek meg az áldozatokról.
Egy szemtanú, akinek a családjából hét áldozatul esett a vérengzésnek, így fogalmazott: "Azóta a tárkányiak ereje felköltözött a temetődombra. Fáj valami, bosszant, mondanánk ezt vagy azt, mert érezzük, hogy igazunk van, de felnézünk a dombra, és belénk szakad a szó."
Források, linkek:
Köszönet a köröstárkányi Kocsor Tibor-Gábornak a segítségért: Köröstárkány honlapja
X. Határtalan Vándortúra BKK-s résztvevői köszönik a rejtést! Reméljük, hogy ami megtörtént többször nem fog, Isten őrízze meg a tárkányiakat! A láda ép! [Geoládák v3.12.10]
Köszönjük a rejtést. Hiába telt el száz év, ez nagyon szomorú történet (erősebb kifejezéseket most mellőzve). A ládarejtés már nem úgy néz ki, ahogy eredetileg lehetett, mert most teljesen szokványos. (De ezt már többen írták.) A koo. szerintem pontos.
Mai napon ismét tarsolyos barátommal ládáztunk. Kb. félóra kellett mire alaposan átnéztem az emlékművön szereplő emberek adatait. Irány a temető, majd kellemes erdei séta a virágzó orgona bokrok között. Hatalmas pusztítást csinált a vihar, több akácfa is a földön. Az eredeti rejtés biztosan nincs a helyén a magasban. Beszéltem a rejtővel. Nagyon jó volt itt lenni. Köszi szépen a lehetőséget.
Megtalaltuk 4-en voltunk, a méragi szakadéktól visszafelé jövet.
A log-füzet nedves volt kicsit, de még kezelhetö.
Jó helyszin lett találva a rejtésnek. Köszönjük a lehetöséget.
A (GCMDBR) ládától hazafelé tartva kanyarodtunk la megkeresni ezt a multit. Meglepődve hallgattuk, hogy mindenki magyarul beszél, még a gyerekek is az iskola udvarán játék közben. Miközben az emlékműnél olvastuk le a megfejtést, odajött a helyi református lelkész, aki meghívott minket egy teára. Jót beszélgettünk, majd megmutatta a templomot is, melyről elmondott egy-két érdekes történetet. Köztük azt is, hogyan sikerült nem régen a megrepedt régi harangot újra kicserélni és ez hogyan hozta közelebb egymáshoz a faluban élő különböző vallásúakat. Fel is mentem a toronyba megnézni a harangot. Távozáskor még áldást is kaptunk. Lelkileg feltöltődve indultunk tovább. Amíg a feleségem a temetőben megnézett néhány régi szép sírkövet én elmentem a ládát megkeresni. Sajnos a láda már nem fent, hanem lent a három dalia ölelésében van. A temető kapuban még beszélgettünk egy bácsival, aki a lehullott diót szedte össze és takarította a fák alját.
A szomszédos Várasfenestől közel van ez a magyar falu, ahová szintén érdemes betérni. A templomnál rögtön érkezéskor vitattam meg egy helyi nénivel nagy vonalakban a Mo.-i választási eredményeket, majd elindultam a temető felé, ahol a kapuban szilva érett. Sajnos a láda elvesztette eredetiségét, csak úgy hevert a törzsvillában, részben elázott tartalommal. Így feleslegesen kell átkelni sáron, bozóton. A találat után kisétáltam még a folyóhoz is, de a függőhídra már csak romjai emlékeztetnek. Vajon frissül valamikor a ládaoldal?
A kenu túra itt kezdődött... Reggel indulás elött körbejártam a falut és megkerestem a ládikót.
Nagyon érdekes volt, hogy minden bejárat az udvarba fémből (esetleg fából) készült és teljesen zárt, nem látni az udvarba. Egy picit úgy is éreztem, hogy az emberekben megvan egy kis félelem érzet...
No de a vizi túra a 150 km evezéssel, kalandokkal teli egész jól sikerült :)
Köszi a rejtést!
Az első pont jobban tetszett volna a Kőrös-parton, a második pedig kicsit közelebb a temetőhöz. Nem értettem miért kel a semmiért felzavarni még vagy 30 métert. A cache el van mérve, más korú férfival és nővel is működhet! :-)
dzoli1-el Szigethegységes túránk alkalmával elkövetve.:-)
A számolás gyorsan megvolt, majd feljutottunk a temetőbe és a hátsó kapun ki. A láda kis keresgélés után meglett, szerintem is el van mérve kicsit, legalábbis nekem 18 métert mutatott mikor a ládánál álltam. A céleszköz egyből meglett, a leszedéssel kicsit megszenvedtem, mert nem tudtam beakasztani a céleszközt, de azért csak megszereztük a ládát. Kicsit féltem, ha ilyen nehezen jutottunk hozzá majd még nehezebb lesz a visszarakása, de az egyből ment. A temetőbe körbesétáltunk, de egy kiszedett dátumos sírt sem leltünk, viszont a panoráma remek volt. Az emlékmű melletti templom előtt épp kint volt a pap aki beinvitált minket és beszélgettünk vele egy jót. Sok érdekeset megtudhattunk a településről tőle és még a templomot is megcsodálhattuk belülről. természetesen elmentünk a mára már leszakadt függőhídhoz is, kár, hogy teljesen az enyészeté, Ukrajnában rengeteg ilyen függőhídon sétáltam, remek élmény.
Az utánunk jövőknek egy kis segítség, beátlagoltam a ládát, bár azért meg lehet találni azt a ládát kis keresgéléssel, de hogy ne ezzel teljen az idő a kiszámolt koo-nak a szélességéből (N) le kell vonni 2-őt a a hosszúság (E) értékéhez pedig hozzá kell adni 14-et. A láda amúgy tökéletes állapotban van a páncélzatában.:-)
Öt napos pádisi, baráti társaságban eltöltött túra után hazafelé menetben kerestük fel. A kilátás jó a temető dombjáról a falura. Megnéztünk néhány sírkövet, aztán irány a láda. A szürkületben nehezen vettük észre, hogy hol is van, aztán a hozzájutás sem volt egyszerű. Hát még a visszarejtés! Az vette el a legtöbb időt. Magányos ládásznak nem tudom, hogy sikerülhet. Nem egyszerű mutatvány, az biztos, de eredeti!
A vasárnapi hazaút első ládája. Rettenetesen aludtam. A éjszaka felében jegelnem kellett a bal combomat, mert iszonyatosan fájt. Szerencsére indulásig kicsit enyhült a dolog. Éjjel folyamatosan esett az eső és jó kilátásaink voltak arra nézve is, hogy napközben ezt többször is meg fogja ismételni. Itt ezt megúsztuk. A folyó felett gomolygott a pára. Elég kísérteties volt a gyakorlatilag leszakadt gyaloghíddal. A hajnal első fényeinél értünk a faluba. Annyit már láttunk, hogy az emlékműről meg tudjuk fejteni a láda helyét. A temető felső végébe érve már világosabb volt, így a sírkövekről eltüntetett dátumokat is láthattuk. Elég ostoba egy megoldás... A ládát némi keresés után találtuk meg, mert a koordináta kissé pontatlannak bizonyult. Lelcache küzdött egy keveset a megkaparintásáért, de végül sikerrel jártunk. A visszarejtése már kicsivel könnyebben ment. A megoldás nem rossz, de ilyenre jóval közelebb a temetőhöz is lett volna lehetőség, s ezt nem csak a fájós lábam miatt gondolom így. Bobó medvémmel jöttem.
5 napos evezésen voltam a Fekete-Körösön, Köröstárkányból indultunk.
Nulladik napon, mely "véletlenül" pont a trianoni gyásznappal esett egybe, a Szentháromság vízeséshez túráztunk, miközben vendéglátóink isteni vacsorával vártak (csorba leves, mics + flekken)
Vacsora előtt az egyik bácsi elszavalta nekünk a saját költeményét, nagyon megindító volt.
Vacsora után elindultam ládázni nomeg lesétálni a teli pocakomat. Viszont a megfejtett helyszínre érve semmit sem találtam :-(
Igaz, szinte sötétedésre értem oda, sietnem kellett vissza, és most olvasok a logokban valami "segédeszközről", akkor lehet hogy felfelé kellett volna mereszteni a szememet?
Kérnék egy elfogadást, a látnivalót végülis láttam, voltam a megdöbbentő emlékműnél, a temetőben, csodás kilátással a Biharra. Nem tudom mikor járok erre legközelebb (sajnos nem holnap lesz :-(
Megtaláltuk. Egész napos szakadó esőben kerestük fel az emlékművet, a templomot, a temetőt és végül a ládát. Ötletes a rejtés, nem adta könnyen magát.
Köszönöm a rejtést. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Újra itt!
Most a templomba is be tudtunk menni! Nagyon szép! A kapukat bámultuk! A temető szép, de a közeli árok tele szeméttel! A láda rendben van de a segédezköz kicsit rövidebb lett mert alig bírtuk használni , jó kis tornaóra volt! :)
A magyar előre és visszaköszönés valóban nagyon otthonos hangulatot teremtett. Sajnos itthon már csak néhány zsákfaluban tapasztaltam hasonlót. A ládikó nem adta magát nagyon olcsón, de a leírás újraolvasása segített. Stílszerű, remek ládikó.
Köszönöm a rejtést!
Jenő
Macskával közös hét Erdélyben. Érdekes volt a település, valóban mindenki magyarul beszélt. Az első pont sikeres megfejtése után indultunk tovább. A kincs rejtekhelye, és begyűjtési módja, valóban nem egy átlagos, de nagyon tetszett... roppant elmés:))) Köszi a lehetőséget.
Bogi, Zsófi, Vali, Zsolt(2x)
Hazautazásunk napján természetesen szép, napos idő fogad :) Miért nem tudott ilyen időjárás lenni tegnap? Sebaj, így legalább hazafelé útba tudtunk ejteni pár rövidebb túrával teljesíthető ládát. A Mérági-szakadék után Köröstárkány következett. A virtuális pont nem okozott gondot, sem a temető és az afölötti kis erdő megtalálása. A ládát (a jó leírás ellenére) is sokat kerestük. Már-már el is távolodtunk tőle, de azután visszamentem a koordinátákra és lám a láda ott volt :) Nagyon tetszett az egyedi rejtés és a segédeszköz is pont ott volt, ahol lennie kellett. Mi is szépen visszatettünk mindent.
Egy jól sikerült motoros túra első állomása volt Köröstárkány. Miközben a templom melletti emlékművet tanulmányoztam, egy arra járó férfi megszólított: segíthetek valamiben? Kiderült Ő Ferenc, az emlékmű egyik létrehozója, író, az 1919-es események kutatója. Beszélgetésbe elegyedtünk, majd meghívott otthonába ahol előkerültek az általa írt cikkek, eredeti dokumentumok. Hosszasan beszélgettünk, rengeteg érdekes dolgot tudtam meg. Utána felmentünk a temetőbe, megnézni a sírokat.
El sem hiszem a szerencsémet, most jókor voltam jó helyen! Ide mindenképp vissza kell jönnöm, mondjuk legkésőbb nagypénteken a megemlékezésre.
Skalp, köszönöm Neked ezt a multit, a láda rejtése tökéletes.
A mai napon "skalpvadászatra" indultunk.
Gyönyörű idő volt egészen a hegyek lábáig. Bíztunk benne,hogy majd arrafelé is vidul, de nem. Köröstárkányban kicsi fiam kérésére először a függőhidat kellett kipróbálni, valóban élvezetes rajta himbálózni és egyensúlyozni a hiányos, korhadt deszkákon. Az új híd elég lassan épül a korábbi fotókkal összevetve. Kibogarásztuk a dátumokat, majd irány a temető. Szép kilátás nyílik most is, hát még szebb időben. A temető feltűnően gondozott, szemét csak a bejárat mellett. A fejfákon, síremlékeken szinte csak magyar nevek olvashatók, Benedek, Szatmári, ílyés stb. Most is voltak kint látogatók, két idős néni, nem kérdeztük kire emlékeznek. A ládához menet sikerült kiválasztani a legsárosabb utat, szinte bokáig beleragadtunk a sárga, agyagos patakmederbe. Visszafelé már a kevésbé sáros ösvényen jöttünk. A láda és rejtése 5*, jó lenne, ha minden láda hasonló színvonalon lenne tálalva. Most télen könnyen megtaláltuk, de nyáron biztosan tekergethettük volna a nyakunkat!
Gratulálunk a "Mesternek" a rejtésért!
Nagy köszönet Skalp barátomnak ezért a rejtésért is, tényleg nagyon szépen kidolgozott láda. Ahogy ő mondta egyszer: olyan, amilyet ő is szívesen megtalálna.
Megvan, köszi! János barátom megmutatta a szülőfaluját, ezúton is köszönöm neki, hogy megtisztelt és szüleinek a finom ebédet! Ötletes rejtés, nagyon tetszett!
Mai napon közös ládázásra indultunk ZoLizáékkal.
Ez volt az első megállónk. Az emlékműnél hevesen keresgéltük a láda kordinátáit rejtő életkorokat. Jó játék volt. Beosztottuk: a fiúk a férfi életkorokat nézik, mi lányok pedig a nőkét. :) Hamar meglett a megoldás.
Ezután elindultunk a temető irányába, ahol mi lányok lemaradtunk, mert beszédbe elegyedtünk az egyik nénivel.Már a fiúk jöttek vissza, hogy hol vagyunk már? Így gyorsan elbúcsúztunk a nénitől és irány a temető.
A rejtek rövid keresgélés után lett meg. Nagyon tetszett mindannyiunknak!!! Abszolut azt mutatta, hogy a rejtő valóban foglalkozott azzal, hogy igényes geoládával rendelkezzen.
Visszarejtés után nézelődtünk még a sírköveknél is, majd a kocsihoz menet megnéztük a kedves néni kertjét is (le a kalappal előtte!!!), mert megígértük.
Mindent egybevetve: nagyon igényes rejtés, mely abszolut megalapozta a mai napunkat. Köszönjük!!!
Előző nap Nagyenyeden tisztelegtünk az 1849. január 8-án hasonló kegyetlenséggel elpusztított magyarok várfalon található emléktáblájánál. Ugye nem lesz szükség újabb emlékművekre?!
Erdélyből hazafelé jövet itt búcsúztunk a hegyektől, pihenőt tartva a Körös partján és gyűjtöttük be a 3. első helyezésünket egy hét alatt. A láda rejtése fenomenális, gratulálunk az ötlethez és a kivitelezéshez.
Nagyon jó láda, a Fekete-Körös völgye értékes színfoltja a magyar népi kultúrának. Jó lenne még egy-két ilyen kincset bemutatni. Talán még annyit, hogy magyar többségű Várasfenes (55%) , Belényesújlak (65 %), Kisnyégerfalva (50%) és Magyarremete (60%) is, ott is nyugodtan próbálkozhatunk magyarul.