WAP:
1.pont: A fatáblán lévő szöveg 1.szava (5 karakter)
2.pont: Normál méretű doboz egy kisebb szikla tövében kövekkel takarva.
A ládába TravelBug helyezhető.
Ezzel a ládával a vad és ismeretlen Bosznia 2 látnivalóját, Lukomir falut és a Rakitnica-kanyont szeretném megmutatni a kalandvágyó kessereknek.
Lukomir a legmagasabban ( 1480 m ) fekvő település Bosznia-Hercegovinában. Megközelíteni járművel csak úttalan-utakon lehet, azonban az év 4-5 hónapjában a zord tél miatt autóval nem lehet bejutni. A legközelebbi település gyalogosan kb.3 órányira van, de a terep tagoltsága miatt nagy hóban az az út is szinte járhatatlan.
Lakóinak száma 100-200 között van, szinte kizárólag muszlimok és idősek. Túráim során láttam gyerekeket is, de a fiatalok érthetően próbálnak elmenekülni innen és valami szebb és könnyebb életet teremteni a távolabbi városokban, ami persze ugyanúgy nem könnyű.
Az ittmaradók állattartással és zöldségtermesztéssel foglalkoznak, de a föld nagyon sovány.
A nehéz körülmények ellenére a falusiakat (csakúgy, mint Bosznia más hegyi falvaiban élőket) a válság nem nagyon érintette. Mindennapjaikat az élethez szükséges feltételek megteremtése tölti ki, a húst, krumplit, tejtermékeket megtermelik maguknak. Néha kerül egy kis rakija (gyümölcspálinka) is, amit persze hithű muzulmán nem fogyaszt. Ruházatra nagyon keveset költenek, a házakra se fordítanak sokat, kellhet még egy autó, az I-es Golf mindenhol (de tényleg mindenhol) elmegy. Hát így élnek itt az emberek.
A faluban érdemes megnézni hogyan rakják össze kőből és fából a házakat az itteniek, figyeljük meg, ahogy a házhoz illesztett istállókból a trágya közvetlen az utcára kerül.
A néprajzra fogékonyak sok érdekes részletet fotózhatnak. A gazzal felvert muszlim temető sok mindenről árulkodik. Érdekes látnivaló a falutól É-ra húzódó legelőkön a kőkerítések látványa. A hatalmas mezőket kerítések osztják fel, messziről mint megannyi Nazca-vonal.
Lukomír rendkívül tagolt terepen fekszik, K-ről az Obalj közel 2.000 m-es tömbje, É-ról több km-es legelők, délről pedig a Rakitnica-kanyon határolja.
A Rakitnica-kanyon Bosznia második legnagyobb kanyonja, néhol mélyebb a Neretva-kanyonnál, az utóbbi azonban híresebb és a rajta átfutó Szarajevo-Mostar főútvonal miatt sokkal látogatottabb.
A Rakitnica pici patakként kezdi a hasonló nevű falu közelében, túránk kezdőpontjához vezető utunk során találkozunk vele keskeny vízfolyásként, aztán Lukomir közelében már 5-600 m mély kanyonban vezet az útja, végül a Boracko-jezero fölött ömlik a Neretvába, hogy aztán egyesült erővel csiszolják tovább a Neretva völgyét.
A kanyont, hasonlóan a Montenegróban található Nevidio(láthatatlan)-kanyonhoz, csak néhány évtizede ismerték meg és járták be. A legmélyebb pontján közel 700 m mély és néhol csak 10 m széles. Jelenleg már extrém kanyoning-túrát is szerveznek ide, a túra 2 napos, az éjszakát a szurdokban kell tölteni, állítólag van egy pici homokpad, ahol 5-6 ember elfér bivakzsákokban.
Túránk Umoljani falu közeléből indul.
Miután leparkoltunk járművünkkel (lásd Megközelítés), vágjunk át a mezőn és keressük meg a piros-fehér turistajelzést a N 43° 39,908' E 18° 13,611' 1278 m [GCRAKI+information] ponton és induljunk az 1. pont felé.
Eleinte picit hiányos a jelzés, aztán kb. 1 km után sűrűbbek lesznek a pöttyök, de néhol keresni kell a jeleket. A kanyonnal párhuzamosan haladva aztán már egyértelmű a dolog. A helyszín közel van Szarajevóhoz, itt bizonyára fogunk találkozni túristákkal. A túra oda vissza 6-7 óra (9 km), útközben nincsen ivóvíz. Érdemes tudni, hogy ha visszaértünk autónkhoz, Umoljani falu másik végén van egy kis étterem, ott ehetünk-ihatunk kedvünkre. A teraszról nagyszerű kilátás van a Bjelasnica hegyre.
A túra útvonala végig aknamentes.
A multi 1. pontja: N 43° 39,601' E 18° 13,632' 1292 m [GCRAKI-1] . Ez a pont tulajdonképpen útontartó-pontként került be, azonban közelében nemrég újra felállították a lerombolt malmokat. Egy meredek hegyoldalon lerohanó patak mentén építettek 5 db függőleges tengelyű malmocskát, érdemes őket megnézni, a közelben pihenő helyet is kialakítottak. A jelszó a fenti ponton található fatáblán lévő szöveg 1. szava (5 betű).
A láda a N 43° 38,068' E 18° 10,974' 1502 m [GCRAKI-2] ponton, Lukomir falutól délre, egy magaslat közelében pihen, egy sziklánál, kövek takarásában. A magaslatról nagyszerű körpanorámában gyönyörködhetünk, lábunknál a Rakitnica-kanyonnal.
Megközelítés: A helyszín Szarajevó felől közelíthető meg, a fővárostól délre az M-18-as, Szarajevó-Foča főútról Krupac településnél kell a Bjelasnica síközpont felé letérni. A kereszteződés táblázva van, kövessük a Hotel Marsal jelzést. A kereszteződéstől kb.17 km-re érjük el a Bjelasnica síközpontot, amely a szarajevói téli olimpia női alpesi számainak adott otthont. Az üdülőhelyet gőzerővel fejlesztik, sok új szálloda épült, itt nyáron is találunk szállást, éttermet.
Haladjunk tovább az úton, balról elhagyjuk a Hotel Marsalt, kövessük az útjelzést célunk, Umoljani falu felé. Az út nagyon változatos, néhol vad tájon kanyarog, keskeny, de jó minőségű, végig aszfaltozott. Parkolni Umoljani falu szélén a N 43° 39,978' E 18° 13,675' 1285 m [GCRAKI+parkoló] pont közelében lehet.
Indulás előtt érdemes megnézni a falu szélén álló muszlim imaházat, amely a népi mecsetépítés szép példája, majd keressük meg túránk már korábban említett kiindulópontját és indulhat a séta vissza a múltba.
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
+
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
-
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Felhőmentes nyári melegben jártam be az ajánlott útvonalat. A helyszíni táblák alapján jó érzéssel töltött el a tudat, hogy a fehér színű Via Dinarica útvonal egy szakaszát láthattam, ízelítőt kapva a hegység egyik vadregényes tájáról. Az ajánlott parkoló pontot nem találtam a helyszínen, a templom előtt viszont elfér pár autó. Innen zöld mezőn lehet talpalni a forrásig, ahol a földön hevert pár iránytábla, de egyik sem felelt meg a leírtakban rögzítettnek. Ezt követően jutunk a hegyoldal változó növényzetű ösvényére, és végig figyelemmel kísérhetjük a kanyon két oldalának sziklaformációit. Végül a falu feletti kilátópont a szakasz vége, ahol könnyen meglett a pótláda, de ennek jelszava jelenleg nem használható. Ma sokan jártak erre, voltak bicajos turisták is. A falu lakói kedvesek, nem zavarják őket a látogatók, és az autentikus szagminta sem hiányzik. :) Előzőleg egyeztettem a rejtővel a jelszavak esetleges rendezéséről, de rövidesen saját maga teszi majd újra logolhatóvá ezt a szuper túrát.
Egy kellemes hetet töltöttünk Bosznia-Hercegovinában tablettával, Micra73-mal és Robogo-val, útközben kerestünk szép helyeket és néhány geoládát. Nem volt előre foglalt szállásunk, így nem voltunk időhöz és útvonalhoz kötve. Fantasztikus helyeket fedeztünk fel, hatalmas élmény volt.
A szállásunk Bugojnóban volt, onnan Konjic felé mentünk, majd fel a hegyekbe. Csodálatos hely, nem sok turista volt most, de a falu már változik. Nagyon szép hegyi környék.
A tábla kidőlt, mi ott sajnos nem találtunk jelszórészletet, így a rejtő segítségével lett meg a jelszó.
Bosznia-Hercegovinai kirándulás alatt kerestük fel a ládát kitkat0123, Micra73 és tabletta társaságában. Hu-s és com-os ládát se hagytunk megtalálás nélkül. Különleges hangulata volt Lukomirnek, korábban még nem jártam ilyen helyen. Nagyon tetszett a kanyon. Első ponton már nem volt meg a tábla a jelszórészlettel. Második ponton a ládában rossz jelszórészlet volt megadva. Rejtői segítséggel lett végül meg.
Köszönöm a rejtést!
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést!
A logbookban talalhato jelszo sajnos koszono viszonyban sincs a valosaggal igy ez adott meg egy kis nehezitest a vegen
[Geoládák v2.2.5]
Umoljani parkolással végig a kanyon felett a megtestesült nyugalomban értünk Lukomirba. Egy teremtett lélekkel sem találkoztunk ebben a csodás időben!
Sokáig elidőztünk ebben a végtelen nyugalomban, amit fokozott a helyi kocsma hangulata, itala...
A jelszóval volt némi probléma, de megoldottuk.
Umoljaniból Lukomirba sétáltunk a kanyon fölött. Fantasztikus helyen járhattunk! A remek kirándulóidőben kellemesen teltek a percek, így kicsit tovább időztünk a tervezettnél.
A cseredobozt találtuk meg, ezért csak segítséggel tudtam bejelenteni a megtalálást.
Balkáni körút utolsó állomása. Az előző estét Foča-ban töltöttük, onnan autóztunk át kora reggel Umoljani-ba. Siettünk, mert erős zimankót írtak dél körülre, ki akartuk használni a rövid időt.
Gyorsan elindultunk, az 1. pontot kis keresés után megtaláltuk. A forrástól el kell indulni felfelé, ott lesz az egyik fára felakasztva a tábla maradványa (már amíg ott lesz). A szél erősen fújt, a kanyon viszont gyönyörű látvány volt. Lukomir előtt kb. 1.5 km-rel már látszott, hogy hamarosan csúnya idő lesz, valamint egy kutyákkal teli nyájon is át kellett volna gázolni (2x is), így pudingkesser üzemmódban inkább a visszafordulás mellett döntöttünk, így is kb. 10km lett a túra vége.
A 2. ponthoz így átautóztunk, ami utólag nagyon jó döntés volt, egyrészt a vihar első, nagy hullámát átvészeltük a kocsiban, másrészt mert a dózerút egy gyönyörű, kies fennsíkon visz végig, a táj a zöldellő dombok között kanyargó úttal képeslapokat idéz.
Lukomir is kedves skanzenfalu, de a rogyadozó házba applikált műanyag nyílászáró azért már az új idők jele. :) A ládába már kb. 100km/h-s szélben logoltunk. Mi a jppj-féle egyesületi csereládát találtuk meg, abban viszont sajnos téves jelszó van, köszönöm kupec segítségét! Némi fotózkodás után indultunk is, mert aznap még haza is kellett érnünk.
Nagyon szép helyre hozott minket el a multi. Csak egy éjszakát töltöttünk Umoljaniban, de ide megéri visszatérni, sok megmászni való hely van a környéken.
Az első ponton egy tökéletes bivak hely. Van víz és a malom házakban két személy részére tökéletes hely/ágy van az ott alvásra. Kint asztal és jó kilátás.
Sajnos a jelszóhordozó oszlop kidőlt, most a földön fekszik az aljnövényzetben. Maga a jelszó tábláját a volt útirányjelzővel átelleni fán találod meg.
A második pontnál mi "hatalmas" tömeggel találkoztunk, talán azért mert vasárnap volt. Egyrészt valamelyik lenti faluban quadot és crossmotort lehet kölcsönözni és azok kedvenc célpontja Lukomir, másrészt túrázok és egy komplett osztály volt a láda hely közelében. 20 percig voltunk a helyszínen, miközben megettük a csúcsszendvicsünket, de teljesen reménytelen volt a keresés. Ahol a ládának kellett volna lenni, ott egy pár napozott. Köszönet Kupecnek a segítségért. Így végül mivel jöttek a felhők, mi visszaindultunk, így is megáztunk az utolsó 500 méteren, mint Pádis-fennsík óta az összes túrámon. Természetesen nagyon érdemes Lukomirban egy kicsit sétálni, szerintem mindenkit megfog a látvány és a miliő. Persze gazdagodtunk egy 10 KM-es iszonyú szúrós zoknival is, amit soha nem fogunk hordani, de az öreg néninek aki tukmálta, nem tudtunk ellent mondani.
Kellemes séta a két falu között, napsütéses időben. A jelszó első része most rendben, viszont az új ládában nem az szerepel, mint aminek lennie kéne. Igazándiból az eredeti láda is tökéletes állapotban van, könnyen megtalálható, én nem is tettem volna ide másikat.
Lukomirban, mintha megállt volna az idő.
Az első pont könnyen meglett, sajnos, a malmocskák egyikében sincs meg a gépezet.
A második ponton a fehér vitaminos doboz-ládát megtaláltuk, de jelszó nem volt benne, a rejtő segített (kösz!)
A korábban Strombus-ék által kirakott ládát nem találtuk, pedig elég soká keresgéltük. Viszont mi is hagytunk ott egyesületi csereládát, reméljük, ez hosszabb életű lesz.
A kanyon meg egyenesen ÓRIÁSI, nagy élmény lehet lecsónakázni benne. Fontos: a síközpont felől érkezve van jobbra egy Lukomir feliratú elágazás, minket erre vitt a GPS. Ez az út Umoljani felső végéhez vezet, de az utolsó kilométereken nagyon rossz földút Ne erre menjetek, tartsatok balra, az végig aszfaltos, és Umoljani alsó végébe vezet.
Hangulatos és gondos leírás, különleges, szép környezet és túra. Kár, hogy maga a rejtés és a róla való gondoskodás nem képviseli ugyanezt a szinvonalat.
A logokból kitűnt, hogy a 7 év alatt előttünk itt járó 9 megtaláló egyike sem tudott saját erőből logolni, kinek az első, kinek a második jelszórészlettel gyűlt meg a baja. Nagyon készültünk, hogy na, majd mi igazán megtalálunk mindent, mostanra már csak írt valaki jelszót a logbookba és csak nem vagyunk olyan bénák, hogy ne lássunk meg a szöveges táblát. Hát, nem így lett, de ez nem a mi hibánk.
De kezdjük az elején!
Umoljaniba érkezve egy sklerotikus öregasszony sietett felénk, kezében mamuszokat lobogtatva, agresszíven azokat kínálgatva. Nem volt kellemes első benyomás. De így a következőknél legalább már felkészültek voltunk.
A mecsetnél parkoltunk - nagyon érdekes a girbe-gurba és felfelé szűkülő tornya -, majd a harmatos, virágokkal hintett réten frissen erre járt kirándulók csapását követve hamar eljutottunk a malmokig. Itt beértük a nyugdíjas nőkből álló csoportot. A malmok tetszettek, de kupec Jajcében bemutatott aprócska malmai után nekem ezek kevésbé látványosak.
Kerestük, egyre kerestük a jelszóhordozó szöveges fatáblát, de a koordinátákon olyan fatáblát nem találtunk amin szöveg lenne, csak iránymutató táblákat. Egymás alatt négy van felszögelve egy oszlopra, első szava csak az utolsónak van, mert azon három szó szerepel, a többin csak egy-egy szó, szöveg egyiken sem. A csoport túravezetőjét is megkérdeztem, van-e vagy esetleg korábban volt-e itt valami szöveges tábla valahol. Azt mondta, nem. Később a legfelső táblán szereplő szót próbáltuk használni, de nem működött. :-( Kiderült, hogy a rejtő erre a táblára gondolt, csak a szó azóta megváltozott. Érdekes, hogy ez a korábbi megtalálói kudarcok során nem derült ki. Vagy igen, csak a rejtő nem változtatta meg a leírást, ahogy most, a mi, képekkel dokumentált helyzetjelentésünk után sem? :-(
A csoportot elhagyva folytattuk utunkat és a egész Lukomirig a sziklaszirten kiáltozó pásztoron és feleségén kívül mással nem találkoztunk. Gyönyörködtünk a változatos tájban és (főleg én a) virágokban.
Lukomirban nyüzsgés volt, turisták és helyiek jöttek-mentek. Éppen egy új ház építése is zajlott. Érdekes volt látni, hogy a kőház valójában belül tégla és csak kivül kő, ami bizonyára sokkal jobb szigetelést eredményez.
A ládás hegyen is éppen voltak páran, így először inkább a kocsmapontot vettük célba, ahol megettük egy tepsiből az éppen távozó belga csoport maradék burekját és Péter60 megivott egy csúcssört. Nekem a közkút finom forrásvize volt a csúcsital. Ezután visszasétáltunk a falu túlvégére, feliramodtunk a hegyre és nekiálltunk keresni a ládát. Vagyis főleg Péter60, mert rajtam a csodás helyen váratlanul úgy úrrá lett az általában jól elnyomott tériszonyom, hogy mozdulni is alig mertem. De aztán összeszedtem magam és tudtam segíteni, a végére pedig szerencsére teljesen elmúlt a félelmem.
A láda megtalálása a korábbiaknak mind könnyen ment. Hát nekünk nem, hiába mászkáltunk föl-alá a sziklákon különböző magasságokban, hosszas keresés után sem találtuk meg. Pedig nagyon szerettem volna látni, valóban hányan logoltak bele.
Viszont ahova a koordináták mutatnak, ott leltünk egy szép, tágas, biztonságos üreget, bőven elfért benne a minden eshetőségre magunkkal vitt új láda. Aki ilyen nagy túrát tesz, az megérdemel egy normális cache-t! Így otthagytuk, a rejtőtől előre megkérdezett jelszórészletet beleírtuk és minden kellékkel elláttuk (laminált horvát nyelvű mugli info, toll, ajándékok). Sebaj, ha esetleg most már két doboz van: egy kis vitaminos és egy minőségi, terepszínű szalaggal megerősített, 650 ml-es téglatest alakú négyfülű. Azért jobb lenne, ha a wap-ban a rejtő a dobozra vonatkozó infot is kijavítaná (itt is és a .com-on is), hisz az általunk rejtett megtalálása már csak a méretéből adódóan is esélyesebb.
A terepnehézség a hosszú túra és maga a rejtés helye miatt is 4-es és a megtalálás nehézsége is szerintem 3-as. Nem tudom, miért van így alulértékelve.
Bár nagyon tetszett az idevezető út, mi szeretünk kört menni és ezért a falu másik végén kivezető murvás utat választottuk visszafelére. Mondta a fiatal vendéglős, hogy nem kell végig az úton menni, de nem igazán voltam biztos benne, hogy mit ért ez alatt, az angolja nem volt elég jó, hogy bőven kifejtse. Nem sokkal a lakott részek után láttam egy szimpatikus ösvényt, de semmi tábla nem jelezte, hogy az Umoljaniba vinne és a frissen letöltött térképemen sem szerepelt, így nem mertem felvetni, hogy talán erre gondolt a kocsmáros. Nem túl jó perspektva ezek között a nagy hegyek között elveszni, így inkább a kocsival is teljesen jól járható, ha jól emlékszem, Babin Dot 19,2 km-re jelölő, bicikliútnak is jelzett murvás úton caplattunk hosszan tovább a szép hegyek, a legelők és a "Nasca-vonal" kőfalak között, amíg végre egy villás kereszteződéshez nem értünk, ahol a jobb ág biztatóan Umoljani irányába kanyarodott és egy szép kis nyeregre vitt fel. Itt az útminőség már nem a korábbi: nagyobb kövek, hepe-hupák jellemzik, normál autóval, biciklivel nem járható!
Itt láttunk egy újabb pásztort a racka nyájával.
Nagyon szép volt letekinteni és majd 19,5 km (kb. 7,5 km oda - nem 9 oda-vissza(!), - 12 km vissza) gyaloglás után leereszkedni Umoljaniba. Most láttuk csak, hogy a falu jóval nagyobb, mint amilyennek reggel gondoltuk, a házak több csoportban vannak elszórva, mi akkor csak az első néhányat láttuk.
Az első falusi most is egy mamuszárus nő volt, viszont "a szegény öreg koldus vagyok, szánj meg" marketing technika helyett a "de jó, hogy erre jársz, jóbarát" módszert alkalmazta és kitárt karral (benne mamusz), hangosan nevetve jött felénk. De itt sem vettünk. Ilyen letámadások esetén sajnos olyasmit sem vennék, amire valóban szükségem van, hanem mielőbb menekülőre fogom a dolgot.
A második látnivaló egy vendéglő volt, mellette turistatábla. Ezen láttuk a térképen a harmadik, a terepen nem jelölt, a hegyen átvezető utat, ami valószínűleg az, amit én észrevettem. Gondolom, hogy érdekesebb, valamivel nehezebb és jóval rövidebb lett volna. Kár, hogy nem volt kijelölve és nincs betrekkelve.
Balkáni motoros túránk utolsó találata. Sarajevoban volt a szállás, az egész napot erre a túrára szántuk. Már a kiinduló ponthoz - Umoljani faluba - vezető út is élmény, ahogy egyre feljebb tekeredik az út.
Nagyon precíz a leírás, a javasolt parkolóból indultunk, végig jól követhetőek a jelzések. Szépséges vonalvezetésű út visz Lukomirbe, többször is megálltunk fotózni, gyönyörködni.
Külön élmény volt, ahogy hallottuk útközben a birkáit legeltető pásztor hangos Allah akbar-t kiáltó és a kanyon felett visszhangzó imáját.
Lukomirban megvolt a helyi kocsmapont, láthatóan működik már a szervezett turizmus, egy kb 20 fős belga csoport lépett épp tovább.
Hogy kerek legyen a track-ünk visszafelé a VP altal leírt úton mentünk, bár ahogy utóbb kiderült létezik még egy harmadik út is a hegyen át.
Kicsi üröm az örömben, hogy egyik pont sem "működött". A vitaminos hengert nem találtuk, helyette rejtettünk egy rendes ládát.
Az első pontnál sem stimmelt a leírás, azóta ezt javította a rejtő.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, nincs is olyan nagyon messze, jóval több találatot érdemelne!
Szuper útvonal, barátságos kutyákkal! A javasolt parkolóhelynél önkéntes kísérő csatlakozott hozzánk, egy cc 60 kilós kaukázusi kutya képében, aki eleinte kicsit feszélyezett, de mikor visszaértünk és köszönés nélkül fordult haza azt már kicsit sérelmeztük :). A láda keresésnek nem túl nagy reménnyel indultam neki, mert otthon felejtettem a gps-t, és csak az iránytű nélküli telefonnal bohóckodtam, de legnagyobb meglepetésemre a pont fölött mutatott 0 métert.
A táblát lefotóztam, hiányzik róla a jelszót tartalmazó felirat (már persze ha jó táblánál jártam).
A túra kellemes volt, gyönyörű környéken. Ami meglepő volt, az Umoljani-ban fellelhető vendéglátó egységek száma: minimum 3, de lehet nem vettük észre az összeset.
Frissítésként: Lukomir felé az út kb 2/3-nál, kicsit lentebb az úttól, van egy forrás kis alumínium paddal. Mi is csak azután vettük észre, hogy a kisérőnk frissítő fürdőt tett benne.
Köszönöm!
Marcell
Az ajánlott parkolóban hagytuk az autót és indultunk a túrára még viszonylag barátságos időben. A leírás pontos, a jelzés jól követhető. 3 ember jött mindössze szembe az ösvényen más turistával nem találkoztunk. Az út a kanyon mellett gyönyörű és a falu is érdekes. A láda megvan, de a jelszó nincs benne (köszi kupecnek a segítséget). Visszafelé a már ismert úton, versenyt futva a viharral. Végül győzött a harmadik fél és kisütött a nap. Éjszaka egy legelőn sátraztunk, reggel a kolompokra keltünk :)
Szerencsére sikerült meggyőznöm Mathaut, hogy ne biciklivel vágjunk neki az útnak. Jó döntésnek bizonyult. Nagyon kellemes sétaút volt a kanyon felett. A faluban a ládától nem messze fogyasztottuk el a reggeliről maradt helyi juhtúrós fánkfélét. Pazar környezet volt hozzá. :)
Sajnálatos módon csak jelszó nélkül...Mire odaértünk autóval már nem volt elem a kézikütyüben, de ilyen kitett sziklás vidéken egyébként sem mertem volna keresgélni!
Régóta készülök kupec három boszniai ládájára (Jajcén már régebben voltunk). Most kettő került be a programba, a Zelena Glavát a nehezen járható autóút miatt hagytuk ki.
Előző este érkeztünk Umoljaniba, a megadott parkoló közelében sátraztunk. Reggel az előző napi esőtől és harmattól vizes fűben indultunk, hol kitisztuló ég, hol újra sűrűsödő felhők alatt. Nagyon szép az út végig a kanyon oldalában.
Először a ládának helyettadó kis kúpon üldögéltünk hosszabban, aztán bementünk a faluba, és a kocsma teraszáról (Ljetna bašta) néztük a kaszáló helyieket. Nagy nyugalom. Aztán miután megnéztük a mecsetet is, megjött három kisbusz, és kiszállt vagy 30 fizetős turista.
Visszafelé hátul mentünk: először a faluba vezető makadámon, majd egy szekérúton egy nyergen keresztül érkeztünk vissza Umoljaniba. Kisütött a nap, és jól esett a kaszáló szélén az ebédés egy kis pihenés.
A harmadik Balkán-túránk: Macedónia és Koszovó, Montenegró és Albánia után idén Bosznia és Horvátország. Maglić, Rakitnica-kanyon, Plečno, Troglav (Dinári-hegység főcsúcsa), Dinara, Mali Rajnac (Sjeverni Velebit).
Umoljaniból hamar megjártuk Lukomirt. Az idő nem volt túl barátságos, melegünk nem volt. Különösen a faluba belépve változott sokkal zordabbra az idő, úgy látszik nem túl jó helyen fekszik a falu. A kocsma zárva volt, mondjuk ki akarták nyitni a kedvünkért, de nem akartuk felverni a falut. A rossz időnek köszönhetően jobb képet kaptunk, mennyire nehéz lehet itt az élet. Nekünk könnyű volt, mert délutánra már Sarajevoban voltunk, ahol várt a vénasszonyok nyara. Érdekes volt, nagyon köszi a ládát!
Mi a mecset mellett parkoltunk Umoljani elején. 5 óra alatt jártuk meg oda-vissza az utat. Borús, szeles időnk volt, de 2 percre kisütött a nap, így láttuk Lukomirt napsütésben is, aztán ismét felhőbe burkolózott. A faluban 2 emberrel is beszélgettünk az időjárásról, nagyon kedvesek voltak. Mi egyébként Mostarból jöttünk, és Szarajevóba mentünk innen tovább.
A ládában nem találtuk meg a jelszórészletet, a logbook benne van.
Kihasználva a hétvégi remeknek ígérkező időjárást, meglátogattuk a fővárostól kb. 1 órányi autózásra található etno-falut. A kirándulást megelőzően az OpenStreetMap térképen megterveztük az útvonalat, amit a Google Earth segítségével hangoltunk finomra.:)
Sarajevo - Bjelasnica (a helyi síparadicsom) sima aszfalt, semmi gond (balkán vezetési stílus megszokva). Onnan már földút. Sokkal rosszabbnak gondoltam az állapotát, elég jól lehetett haladni rajta. Még szembe forgalom is akadt egy pár 1-es Golf személyében.
A táj amennyire lehet változatos, amerre szem ellát kő és kő. A hegyek között kikacsintva fantasztikus panoráma a jutalom.
A helyiek csendesen terelgetik, őrzik birkanyájaikat, melynek egyhangúságát csak pár legelésző tehénke zavarja meg. Az ember elgondolkozik, ezek meg miből élnek meg és hogyan élnek itt kint.
A faluhoz közeledve megszaporodnak a kutak, a víz itt is nagy kincs.
Lukomir-t elérve nagyon könnyen talál az ember ingyenes parkolót.:)
Csak egy mély szippantás a levegőből és már tudod is, hogy itt bizony állattenyésztés folyik. Néhol fel-fel tűnik egy-egy kis kertecske, amit a köves talaj miatt nehéz megművelni.
A falu közepén kis kocsma, ahonnan isteni krumplis burek illata száll felénk, miközben tapasztalt szemünk megpillantja a Sarajevsko söröket is.
Na de első a természet, irány a falu széle és beindul a digitális képarchiválás, dolgoznak a mókusok a kamerákban.
Hihetetlen a táj. Tetszett!
A helyi temető is érdekes hely, szinte csak 2 család fiait-lányait találjuk itt. Közben a kis házak kerítésén kirakva a kézzel készített portéka (kesztyű, sál, papucs).
Visszafelé egy kis ücsörgés a helyi vendéglátó helyen, majd irány haza. Hirtelen ötlettől vezérelve fel akarunk menni a Bjelasnica tetejére, de sajnos 1900 méteren egy munkagép állja utunkat. Csak úgy otthagyták, a munka majd hétfőn folytatódik, persze kikerülni nem lehet.
Vigaszként a közeli Igmanon megnéztünk egy helyi famecsetet. A háború alatt a hegyekbe szorított muzulmán katonák szerettek volna imádkozni, de nem volt hol. Így építettek egy ideiglenes famecsetet maguknak, amit később fel is szenteltek. Jó lezárása a napnak.
Köszönöm a lehetőséget és egyben köszönöm a rejtő segítségét is!
Várom a 3. megtalálást!:)
Már elég régen nézegettem a megtalálás nélkül árválkodó ládákat Bosznia-Hercegovinában, de végre összejött a látogatás a "szokásos" balkáni portya keretében, és benne két túra is! Rögtön az első teljes napunkon ez volt a program :)
Teljes mértékben a láda leírását követtük, igazából fel sem merült, hogy ne így tegyünk :), bár a térkép beszerzése a tervek között volt, végül nem jött össze, így maradtak a pontok és a leírás. A parkolóig némi kavar után sikeresen eljutottunk, élveztük már az autóutat is, technikás részek vannak arra, olykor a hármas sebesség már álomnak tűnik :)
Az autótól az első pontig simán eljutottunk, megnéztük a malmokat, majd folytattuk az utat a dög melegben (30+ C fok) felfelé a domboldalban. Az ösvény kanyarulatánál aztán elénk tárult maga a kanyon, megértettük, miért is jövünk erre :) A jelzéseket az elején tényleg nehéz volt követni, illetve egyszer el is keveredtünk, amikor az utolsó jeltől egy autós füves útra kanyarodtunk egy kiszáradt patakmedernél, de hamar meggondoltuk magunkat szerencsére. Kulcsszó a leírásban: mindig a kanyonnal párhuzamosan! Innentől szép, ám nehéz útszakasz következett, fel-le a hegyoldalban, általában tűző napon, néha egy üdítő árnyékos szakaszon át, közben szinte végig szép kilátással az alattunk fekvő kanyonra. Érdekes volt a semmi közepén a két (van ott vajon több is?) sír (az egyik turbános, lásd a képen) felfedezése, látszik, hogy nem tavalyiak, semmilyen írást nem tudtunk leolvasni róluk. Ezután az utolsó kanyarnál megláttuk a falu házait, illetve a csúcsot, ahova igyekeztünk. Először rögtön a ládáért mentünk, aztán megebédeltünk a kilátásban gyönyörködve, próbáltam a rejtőt felhívni, de nem volt térerő. A faluban egy óra alatt láttunk 5 embert, köztük voltak fiatalok is, és tényleg érdekes a helyi mecset látványa is, no meg a temető mellett a régi (talán bogumil?) sírok. Indulás előtt feltöltöttük a vízespalackjainkat a nyilvános vécé csapjánál (finom ízű itt is a víz, mint szinte mindenhol), és az út pontos ismeretének birtokában könnyen visszataláltunk az autóhoz a falu szélén.
Köszönjük a lehetőséget, emlékezetes, szép túrában volt részünk. A terep szerintem kicsit nehezebb, mint a jelölt, a szintidő reális, egy picit tudtunk hozni rajta, de megizzadtunk rendesen.
N 43° 39,908' E 18° 13,611' 1278 m [GCRAKI+information]
N 43° 39,601' E 18° 13,632' 1292 m [GCRAKI-1]
N 43° 39,978' E 18° 13,675' 1285 m [GCRAKI+parkoló]
