A Vlegyásza (Vlădeasa) hegység lábánál, Székelyjó, Havasrekettye (románul Răchițele) és Havasrogoz (Rogojel) határán található bolygónk egyik leglenyűgözőbb fájának, a hegyi mamutfenyőnek (Sequoiadendron giganteum) egy példánya. A fa Erdély spontán növényvilágában nem található meg. Története egy székelyjói lakoshoz, Gál Jánoshoz kötődik. A jómódú mezőgazdászt a vidék lakói Gál grófnak nevezték. A környéken sok fát telepített, hogy feljavítsa a leromlott földeket, és hogy megerősítse a települést övező meztelen lejtőket. Gál János Romániában ritka fafajtákat is ültetett, többek között vörösfenyőt és fekete fenyőt. Az elültetett tűlevelűek között volt egy Sequoia, vagyis mamutfenyő is, amelyet a birtokos az Amerikai Egyesült Államokból hozatott, valamikor a XX. század elején.
Az óriásfa, itt a Vlegyásza hegység lábánál, az Úr dombján második hazára lelt, ugyanolyan napfényes nyarakkal, bőséges esőzésekkel, és havas telekkel, ugyanolyan vulkáni rétegen képződött hegyi talajjal, sőt ugyanazon a tengerszint feletti magasságon is. Ma bámulatos koronája csaknem 30 méter magasba nyúlik, masszív törzsei pedig a föld felszínétől nem messze kettéválnak, kerületük 4 m illetve 3,5 m.
Gál gróf sorsa megegyezett a kommunista rendszer üldözöttjeinek keserű sorsával. Székelyjóról deportálták, végül Tordán hunyt el 102 esztendős korában, mintha vitalitását épp a szülőhelyén hátrahagyott évszázados fától nyerte volna. Helyette maradt ez a lenyűgöző fa, amely a Vigyázó csúcsot kémleli, mintha az örökkévalóságnak őrizné az idő folyását.
2011-ben az év fájának volt jelölve Romániában.
Érdekesség
A mamutfenyő a ciprusfélék családjába tartozik.
A növényt először Juan Crespi írta le - ő 1796-ban látta meg e hatalmas fákat. Tudományos leírására 1824-ig kellett várni, Egyesek azt állítják, hogy az irokéz indiánok törzsfőnökéről, Se-Quo-Yahról - aki megalkotta az indián ábécét - kapta a nevét. Mások szerint ez a megnevezés az indián nyelvben egyszerűen nagy fát jelent.
Hatalmas egyedei a háromezer évet és a száz méter fölötti magasságot is elérhetik. Természetes élőhelyük az amerikai kontinens, és azon belül a Sierra Nevada hegység erdőségei.
Hazájában 100 métert is meghaladó, nálunk "csak" 30-40 méter magasra növő, keskeny kúpos koronájú, sötétzöld, tömött lombozatú fenyő. Toboza tojás alakú, 4-7 cm hosszú, 2 évig érik és akár 20 évig a fán maradhat. Szaporodásához elengedhetetlenek a mókusok, az apró fenyőrágó szúk és az erdőtüzek. A lepottyant tobozból a magok nem tudnak kijutni, amíg a tűz fel nem robbantja őket. A fák tövén végigsöprő avartűz a nagy törzseket szinte egyáltalán nem károsítja. A fa kérge barázdás, szálas szerkezetű és a törzs alapjánál akár a 60 cm-es vastagságot is elérheti. Ez a kéreg biztosít tűzvédettséget a növénynek.
Az óriás mamutfenyő vagy hegyi mamutfenyő régebben a mocsárciprusfélék, manapság inkább a ciprusfélék családjába sorolt monotipikus Sequoiadendron nemzetség egyetlen faja. Korábban egyes szerzők, közeli rokonával, az örökzöld mamutfenyővel egy nemzetségbe (Sequoia) sorolták Sequoia giganteum néven. A Földön élő legnagyobb testtömegű élőlények ennek a fajnak a képviselői. A legöregebb, ismert példány 3200 éves; törzsének átmérője 12 méter, magassága 94 méter, becsült tömege mintegy 1000 tonna.
Jó túrát és szép időt kívánunk az ide látogatóknak!
Többnapos erdélyi túrázás alkalmával útba ejtettük ezt a csodálatos mamutfenyőt. A környék átalakult, aszfalt utat készítenek egész a fenyőfa közeléig. Az információs tábla is eltűnt.
A Pozsárkő után ide is felmásztunk.
Egy turista csoport érkezett utánunk, és érdeklődve figyelték hogy a kerítés oszlopokat nézegetem nem a fát.
Sajnos nem találtam a jelszót, ezért fotók alapján kérném a találat elfogadását.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Korabban nagyon sokszor jartunk mar erre, de akkor meg nem ladaztunk, igy ujbol vissza kellett terni. A fa tovabbra is lenyugozo.
Mivel a szállásról (körizstető) 160 km lett volna a Padis (másik irányból 45, de járhatatlan földút), ezért módosítottunk a terveken... Ezért ma a környékben vadásztunk... És megnéztük ezt a Nevadai mamutfenyőt... De ezután következett még egy láda...
Köszi a rejtést!
Nagyobb baráti társasággal Kalotaszentkirályból kiindulva túrázgattunk. Bár itt már jártunk korábban is, de a többieknek feltétlenül szerettük volna megmutatni ezt a helyet. Újra élmény volt visszajönni ide.
Vigyázó környéki hétvége Zsuzsival. Reggel Kecskemétről indultunk Havasrekettyére. Persze felkerestük közben az "útbaeső" ládákat. A megadott parkolóban álltunk meg és onnan egy kellemes séta volt a fenyőig! Csodálatos a fa pedig még sokat fog nőni! :-) A környezet is tetszett, öröm volt itt lenni! Köszönjük!
2017.04.09-13 között ládáztunk, rejtettünk Erdély-Országban. Nem találtuk meg akkor a fém lapocskát. Ma találkoztam a rejtővel s elmondtam, hogy mit tapasztaltunk, valóban nincs meg, új kerítés van. Legutóbb Budakeszin találkoztam Mamut fenyőkkel. Rövidesen mennek arra és pótolják. Nagyszerű hely, ha jöttök e vidékre feltétlen álljatok meg GCSBV rejtésnél. Vár után menjetek le a vízimalomhoz, szuper hely. Kérek egy oké gombot. Köszi szépen a lehetőséget.
Sajnos a fémlapot és a jelszót nem találtuk meg, lehet, hogy az új kerítés miatt veszett el. Nagyon szép környék, köszi, hogy megmutattátok és köszi a rejtést. :) A képek alapján kérem a megtalálás elfogadását.