Elhelyezés időpontja: 2012.07.13 08:00
Megjelenés időpontja: 2012.07.22 18:26
Utolsó lényeges változás: 2022.03.26 07:23
Rejtés típusa: Virtuális geoláda
Elrejtők: Réka Lajos és Zsebi
Ládagazda: Ötvös család Nehézség / Terep: 4.0 / 3.0
Úthossz a kiindulóponttól: 21000 m
Megtalálások száma: 67 + 4 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
WAP
A koordinátán található tábla felirat első soránának második szava és a második sorának első szava egybeírva!
Aki Makarskában jár, nem hagyhatja ki a város mögött magasodó Biokovo hegységet. Tengerpart felőli sziklafala, kopár sziklái, és a túloldali zöldellő dús erdőség egyedi szépséggel ruházza fel a hegyet. Legmagasabb pontja az Sv. Jure, (Szent György) 1692 méter, mely a hegy belsejében magasodik. Az ott álló adótoronytól gyönyörű a kilátás Bosznia-Hercegovinára, és a hegyvonulat déli és északi gerincére, valamint a tengerre. Nem vagyok híve a drive-in elérhető rejtéseknek, ez úgy érzem mégis megér egy pontot. Akinek nem erőssége a vezetés, az gyalog, vagy kerékpárral is vadászhat.
Megközelítés
Makarskától Dubrovnik felé kell indulni a főúton, de az utolsó jelzőlámpás N 43° 17,102' E 17° 1,889' [GCJURE+1Útelágazás] kereszteződésnél Vrgorac felé kell hajtani. Itt elhaladunk majd a balra lévő Konzum bevásárlóközpont mellett. A kanyargós úton haladunk kb. 7 km-t, majd egy az út jobb oldalán elhelyezett útbaigazító barna tábla jelzi az "Ulaz Park Prirode Biokovo" bejáratát, ahova balra kell befordulni. N 43° 26,591' E 16° 41,663' [GCJURE+A park bejárata] Itt találunk egy információs épületet, és a beléptető őrt. A belépődíj 2011-ben 40 kuna, 2017-ben már 50, de az élmények bőven kárpótolnak ezért a ráfordításért. Innen 20-21 km a út végén lévő adótorony.
Természetesen az út nemcsak gépkocsival, hanem kerékpárral is járható, azon kevés hegyek egyike, ahol a csúcsra aszfaltozott úton lehet kerekezni.
Miután kifizettük a belépőt, kezdetben még szélesebb aszfalt úton, fenyőerdők között haladunk. Miután kiértünk a fenyvesből egy meredek hegyoldalon kanyargó szerpentinen gyönyörű tengeri kilátás mellett eljutunk a Sv. Ilija hágóhoz. Itt található egy kis házias N 43° 26,591' E 16° 41,663' [GCJURE+Sv. Ilija pihenőhely étterem] étterem és pihenőhely 897 méter magasan. A Sv. Ilija a "bejárat" a hegy belsejébe. Innen tovább kanyarog az immáron egy sávra szűkülő aszfaltút.
Utunk során a csúcs felé, elérkezünk a következő pihenőhelyhez melynek Ravna Vlaska a neve. N 43° 17,123' E 17° 5,094' [GCJURE+Pihenő és kilátópont] Ez 1228 méter magasan van. Itt lehet parkolni, van WC és egy kilátópont ahonnan leláthatunk Makarskára.
Gyönyörű a táj, kopár sziklás részek, uvalák és dolinák sokasága. Tipikus karsztvidéki táj, fenyőligetekkel.
Végigkocsikázunk a hegy belső részén, ahol az aszfaltútról több murvaút ágazik le, ezek vezetnek a helyi lakosok pihenőkertjeihez, ahol apró kőházak vannak. Az út mentén, beljebb a hegyoldalakban található romos kőházak, az ottani őslakók településeit jelzik.
A sziklás füves részeken lovak, tehenek legelnek, de láthatunk zergét is.
Egyes baloldalra leágazó murvautak egészen elvisznek egészen a sziklafal pereméig, amit lentről Makarskáról felnézve láthatunk. Ide gyalog lehet eljutni, térkép segítségével. Térképet Makarska város könyvesboltjaiban, de a park bejáratánál is vásárolhatunk, az ára 2012-ben 40-45 kuna.
Továbbhaladva elérkezünk majd egy N 43° 18,782' E 17° 3,559' [GCJURE+2Útelágazás] elágazáshoz, ahol a "Vosac" hegyi házhoz lehet lehajtani balra. Itt szintén egy parkolót találunk és aki próbára akarja tenni a képzettségét, innen kapaszkodókötéllel ellátott gyalogút is felvisz a csúcsra
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Gyönyörű táj, megérte feljönni. A Skywalk is lenyűgöző. 60 kuna a belépő, kizárólag online lehet jegyet vásárolni, óránként egyszerre indulhat 25 autó libasorban. A csúcshoz vezető szerpentin nagyon kanyargós, félősöknek nem ajánlott! Lovak, kecskék, bárányok... egyik sem zavartatta magát, az autók közt sétálgatnak. Fent nincs se térerő, se net. Sajnos az általunk lefotózott táblák sorait minden lehetséges módon megpróbáltuk beírni, de nem fogadta el. Kérjük a találatot a képek alapján elfogadni! Köszönjük!
A rejtésed az utolsó bejegyzések alapján karbantartást igényel. Kérlek ellenőrizd és ha szükséges, változtasd meg a jelszó(képzés)t! Üdv: szikizso - ládadoki
Sikerült felautózni a csúcsig, ahol szerintem az adott koordinátán a táblát is "megtaláltam", de a jelszót nem tudom összerakni. Nagyon nagy élmény volt, ha elfogadást kapunk a képek alapján, akkor írunk több mindent is a 2 hetes nyaralásunkról. Előre is köszönjük! (A tábla fényképét elküldöm e-mail-ban is)
A Skywalk után felautóztunk a csúcsra, ami külön élmény volt a panoráma mellett.
A jelszó kereésével nem töltöttük az értékes időt, a képek alapján kérném a találat elfogadását.
Tegnap jártunk a csúcson (is), sajnos nem töltöttem le előre a ládaadatokat fent pedig nem volt net, így nem tudta mit keressek.
Így kérném szépen elfogadni a képek alapján jelszó nélküli elfogadásnak.
Szerencsére a vírus és az előszezon miatt, valamint, hogy hétköznap és korán mentünk, tömegnek nyoma sem volt, a skywalk (amit tavaly adtak át), szinte üres volt, innen a csúcsig összesen 1 kocsi jött szembe, lefele is csak 2. Nem lehet kellemes felmenni főszezonban mikor tömeg van.
Gyönyörű a kilátás, körbesétáltuk kényelmesen a kis ösvényt a csúcs körül, és persze így a 20 perc amit csak most olvastam, sem érdekelt senkit :)
- törölt user - 2019.08.19 12:00 - Megtaláltam - szerkesztés
Gyönyörű hely, észbontóan szép kilátás. DE! Felküzdöttük magunkat autóval, ami óriási hiba volt. :) Nem számoltunk a relatív nagy forgalommal, és így iszonyatos küzdelem volt a feljutás, és még inkább a lejutás. Ha van rá módotok, semmiképpen se autóval menjetek fel, így megkímélitek magatokat jó néhány idegtépő pillanattól. Mire felértünk, kicsit megtépázódtak az idegeink, és mivel fent amúgy is max. 20 perc áll rendelkezésre, így a ládát nem is keresgéltem, csak próbáltam kiélvezni a hely szépségét, csináltam pár jó fotót, és utána következett a még idegőrlőbb leereszkedés.
Összességében megérte, és ha még egyszer erre járok, feljövök gyalogtúrával, és jó néhány órát eltöltök a hegycsúcson, mert tényleg gyönyörű odafent.
Kérném a megtalálás elfogadását, a helyszínen készített képeim alapján. [Geoládák v2.2.5]
A sorompótól a csúcs egészen pontosan 23 km (a leírásban szereplő 20-21 helyett), ezt felfelé menet az aszfalton felírat is mutatja, de kilométerenként útjelző tábla is jelzi. Ezt érdemes lenne a leírásban pontosítani.
Autóval fent max. 20 percet lehetett tartózkodni, a "nagy" forgalom miatt többre nincs lehetőség (nagyon kevés parkolóhely áll rendelkezésre fent).
A belépő ha autóval megyünk akkor 50 kuna fejenként (7 éves kor alatt ingyenes, 7 éves kor felett 25 kuna), bringával 25 kuna a belépő.
Természetesen másnap bringával is felmentem :D
Bringával sokkal élvezetesebb volt felmenni (a park bejáratától kényelmesen kb. 2 óra volt), mint autóval (autóval sem volt 1,5 óránál kevesebb).
Makarskáról indultam reggel negyed 8 körül, 10:15 körül értem fel, majd valamikor 11:30 környékén értem vissza az apartmanhoz. Az út során 2 kulacs izo-t, 1 banánt, 1 műzli szeletet és 1 zselét fogyasztottam el.
VP féle megközelítés az igazi, én is szívesen mennék úgy, de többszörös időre lenne szükségem mint VP-nek. Most azonban családi megtalálást produkáltunk, tehát a viszonylag felhős időt kihasználva autóztunk. A kilátás és az út tetszett, a forgalom már kevésbé.
Korán - 7 óra körül - indultunk Sevid településről, ahol a szállásunk volt. Egy kicsit elszámoltam az odaút hosszát, mert Split mellett hatalmas dugókkal is meg kellett küzdeni, de végül csak ideértünk.
A felfele vezető út izgalmas, de különösebben nem veszélyes. Ügyesen meg lehet oldani egymás kikerülgetését. A csúcson parkoltunk, majd körbesétáltunk. Sajnos a kilátás elég gyér volt, mert pára ülte be az egész tájat.
Lefelé menet megálltunk, kb félúton az egyik parkolóban ahonnan viszont parádés kilátás nyílt a teljes tengerpartra.
Innen a tengerszemekhez autóztunk tovább.
Veliko Brdoból gyalog. (Ez a gyönyörű hegység többet ér, mint egy virtuális pont leautózása!)
Az esti utolsó komppal indultunk Trpanjból (Pelješac-félsziget), és éjfélre értünk Veliko Brdoba, ahol a templom előtt parkoltunk (285 m), és az autóban aludtunk. Az Ignis nem olyan kényelmes nekem aludni, így könnyű volt 5-kor felkelni, és fél 6-kor elindulni. Ilyenkor még napkelte után is árnyékban van a Biokovo délnyugati oldala, a napot először fent a fennsík peremén láttam - de ott már a szél hűsített. Bár a táblán 4 és fél óra volt kiírva, 2 és fél óra alatt kényelmesen felértem. Légvonalban csak 4 km a távolság, de (a kis hullámzással együtt) több mint 1500 m szintemelkedés. Az út nagyon szép, de helyenként elég durva: az első bő egy km-en 1000 m szintet kell felvenni sokszor meredek kőfolyásokon haladva.
Fent még nagy kihaltság volt, kellemes hűvös, és szép körkilátás. Körbejártam a csúcsot (amit sajnos eléggé elrondít a torony szögesdrót kerítése), fényképeztem, reggeliztem - egy óra hamar eltelt. Lefelé ugyanazon az útvonalon (nincs soffőröm, hogy máshol várjon), de most már napsütésben, sok fényképezéssel, folyamatosan változó kilátással. Az útvonal sokkal szebb, mint az aszfaltutas, kerítéses főcsúcs.
A "láda" tipikus esete a nyaralás közben hirtelen felindulásból születő igénytelen rejtéseknek. A hegyen rengeteg lehetőség lenne hagyományos ládát elhelyezni - de annak karbantartására persze nem akar vállalkozni a rejtő. Virtuális rejtés is van sokféle: az igényesebb rejtő saját készítésű feliratot helyez el, amely nem netkesselhető. Itt viszont egy meglévő tábláról kell leolvasni a jelszót. Tábla azonban kettő is van 5 méteren belül (a másik nehezebben lenne netkesselhető!) , ami persze bizonytalanságot ad a megtalálónak, hiszen csak némi logikázás után lehet eldönteni, hogy a rejtő melyikre gondolhatott.
A leírás ebben nem segítt, de ezen kívül is durva hibák vannak benne. Az "A park bejárata" és a "Sv. Ilija pihenőhely étterem" pontok koordinátái teljesen rosszak, valahova Omiš mellé mutatnak. (És ezzel a ládaoldal térképét is értelmetlenül kicsinyíti. Ez ennyi év alatt se tűnt fel a rejtőnek?) A csúcs nem 1692 m, hanem 1762 m magas (ami egyébként az utolsó képen is olvasható), mégis mindenhol a rossz adat szerepel. A láda nem a csúcson van, de bőven 1700 m felett (kb. 1735 m magasan). Az már csak kötözködés, hogy a láda neve - "Biokovco csúcs" - nemcsak helyesírásában helytelen, hiszen ez a Biokovo-hegység, a csúcs neve pedig Sv. Jure. A gyalogos megközelítésről pedig semmi nincs.
Pedig a hegy gyönyörű, érdemes gyalog menni! Néhány segítő adat annak, aki a tenger felőli legrövidebb úton szeretne felmenni:
- Veliko Brdo kis parkoló: N 43° 19,110' E 17° 01,205' 285 m,
- ösvény kezdete: N 43° 19,260' E 17° 01,345' 345 m,
- innen végig jelzett út, az elágazásoknál egyértelműen táblázva,
- turistatérkép innen letölthető.
És egy fontos tanács: nyáron nagyon korán (napkelte előtt) kell elindulni, hogy ne legyen nagyon meleg.
Makarska felett, Veliko Brdo településről indulva, a piros sáv jelzésen felkapaszkodva, 1500 m emelkedő, 6 km, 5 óra alatt, dög melegben...
Visszafele szerencsére egy magyar család lehozott kocsival, de az sem ment sokkal gyorsabban, a szűkreszabott szerpentinen, kivárva az itatóhoz cammogó lovakat, és a felfelé igyekvő autókat kerülgetve. Ráadásul ők még fizettek is 50 kunát fejenként.
2011-ben felautóztam ide a .com-os ládáért, most motoroztunk a magyarért. Kár, hogy nekünk elég a netkesselhető leolvasósdi a kooperáció vagy a saját valódi rejtés helyett. :-( Ha meg sose jövünk ide többet, minek rejteni?
A belépő jelenleg 50 kuna fejenként (jó lenne ha a rejtő javítaná).
A hely továbbra is gyönyörű, a felvezető út és a panoráma különleges élmény. Nagyon érdekesek az elszórt kis házacskák a semmiből teremtett takaros kertekkel.
Igazi motoros célpont, hatalmas élmény volt oda-vissza 50 km-en át szerpentinezni. Gyönyörű időben pazar kilátás volt végig.
Egy igazi láda is elférne a csúcson.
Nagy élmény volt!
Autóval mentünk fel, érdekes, de felfelé senkivel nem találkoztunk, nem kellett evickélni.
Fent is meleg volt, bár készültünk ruhával. Már elég sokan voltak, népszerű a hely. Körbejártunk, élveztük a fantasztikus kilátást.
Lefelé volt evickélés bőven, de azért gond nélkül leértünk.
Óriási élmény! Omisi szállásunról igyekeztünk úgy elindulni, hogy nyitás környékére érjünk a kapuhoz. 7:15 körül már itt is voltunk és az elsők között hajtottunk be a Szent György-hegyre vezető úton. Ennek előnye: felfelé garantáltan nem lesz szembeforgalom. Egy órán belül fenn is voltunk. Gyönyörködtünk a kilátásban és élveztük a 13 fokos hűvöset :-) Zsuzsi fázott. Csodás volt. Körbesétáltuk a kis ösvényen a tornyot és megnéztük a kis kápolnát. A jelszó számomra egyértelmű volt. Örülök, hogy ide invitáltál, mert nagyszerű a hely és maga az útvonal is! Bármilyen járművel...
Dalmát körút Gyurival/4.
Ennek a csodás 11 napnak az egyik legszebb élménye, természetesen gyalog a mérhetetlen kánikulában. Útközben rengeteg helyről nyílt felejthetetlen kilátás. Nagyjából 11 órát töltöttünk a hegyen, a legrövidebb, legmeredekebb úton mentünk fel (a kiírt szintidő tartható), lefelé pedig egy hosszabb, kényelmesebb úton jöttünk, útba ejtve egy turistaházat is, ami sajnos zárva volt, üres víztartállyal :-( Délelőtt 11 körül vágtunk neki a hegynek, este 10-re értünk vissza az autóhoz.
Köszönjük az élményt, bármikor visszamennénk!
Kellemes, tiszta időben sikerült feljutnunk a csúcsra, ahonnan a kilátás tényleg gyönyörű. Szerencsére nem volt nagy forgalom az úton, így talán kétszer, ha kellett manőverezni. Kellő rutinnal nem olyan vészes, azt tapasztaltam az autósok vigyáznak és segítik egymást. Mindenképp meg kell látogatni ezt a helyet!
Fantasztikus hely!
Csodálatos tiszta időben voltunk fent, a kilátás lenyűgöző.
Sajnos az autó nem bírta a megterhelést, a hegyről lejövet a motor megadta magát, innen kellett hazaszállítani. Így kicsit drága út lett...:(
M egtaláltam. Köszönöm a lehetőséget! :) Fantasztikus élmény volt. Igaz felfelé nagyon kapaszkodtam az autóban, időnként megállt a szívem a félelemtől, de az a panoráma... mesés! A nyaralás egyik legszebb élménye, pedig volt jópár :) [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
A túra igazán szuper volt. Egyszer látni kell. Egyszer! :-) A forgalom kellemesen nagy volt. Felfele menet találkoztam 2 busszal is ami lefele jött. Tolatás gyakorlás nem egyszer.
A jelszóval voltak bajaim. Ahova a GPS vitt 10 méteren belül 2 tábla is van. De azért ide szerintem elfért volna bőven egy hagyományos láda is. A .com-on innen nem messze nem is akár mekkora van téve. Az meg vagy 40 méterrel van elmérve mégis van vagy 75 FAV pontja. De megérte feljönni. Köszi az invitálást!
A belépő már 50 kuna.
Csatlakozom az előttem szólóhoz! A hely tényleg csúcs szuper, sajnáltuk a virtuális pontot (bár jellegéből adódóan nehéz lenne cserélni, ha egy igazi láda mondjuk eltűnne....)
Az oda-vissza út igen izgalmas volt; hétszemélyes autóval a kanyarok itt-ott picit szűkre szabottak voltak, bár láttunk lefele jönni egy nálunk jóval nagyobb kisbuszt is, igaz őt egy motoros segített, aki előremenve félreállította a szembejövőket...
Nekem nagyon erős tériszonyom van, s mivel én vezettem, igyekeztem a szemem az úton és csakis az úton tartani, így is remegett a kezem, amikor végre kiszálltunk. :)
A kilátás és a hely hangulata persze kárpótolt a "szenvedésekért", ha újra döntenem kellene róla, újra a felmenetel mellett tenném le a voksom.
Szépsége ellenére azért kicsit örülök, hogy hazánkban nem ilyen zordak és kietlenek a tájak. :)
Megtaláltuk. Köszönöm a lehetőséget.
Mi robogóval metünk a csúcsra, ez volt a harmadik alkalom, hogy eljöttünk ide! Imádom ezt a helyet, az út varázslatos és a kilátás pazar!
Vosac-tól sétáltunk fel a csúcsra (a kötél mellett, bár arra semmi szükség nem volt) majd lekocogtunk Veliko Brdo-ba. IZsolt.tal és Samuval közös találat
Veliko Brdoból indultunk fél nyolckor 8 éves fiammal (300m tszf.), fél egyre fent voltunk
Visszafelé Vosac ház felé tartottunk, jppj-ék baráti köre onnan levitt kocsival
Szép túra volt!
Szerencsére jó időben jöttünk (másnap ugyanis jött a Bora a környéken), így nagyon szép kilátásunk volt a csúcsról. Útközben tényleg sok látnivaló van. Az út elég sokáig tartott autóval is a csúcsra, mert a táv második felén már egyszerre csak egy autó fér el az úton...és volt is forgalom rendesen. Ment a tolatgatás, de nem gáz, mert a kanyarokban és az egyenesekben is vannak szélesebb részek, ahol két autó elfér egymás mellett. A korábbi logok alapján sokkal rosszabbra számítottam. (Persze akinek gondja van a tolatással, az jobb ha az utolsó részen gyalog megy fel, mert amikor feltorlódott a sor akkor volt, hogy pár kanyarra vissza kellett tolatni több autónak is.)
Köszönjük a rejtést! Érdemes volt eljönni!
Nászuton Trogirban. Mivel nehéz volt előre tervezni az időjárás miatt, a mai napon úgy láttuk hogy jó idő lesz. Ezért tettük a Biokovót erre a napra. Sajnos mikor közeledtünk hozzá akkor láttuk, hogy hiába süt a nap, a hegytetőbe egy bárányfelhő megakadt. De azért mégiscsak megpróbáltunk feljutni, lesz ami lesz alapon. Nem bántuk meg, felfelé az út izgalmas volt, de mi rosszabbra számítottunk. Kb. 1 óra alatt felértünk, lefelé még gyorsabban. Fent jött a meglepetés, Bosznia felé tökéletesen elláttunk, de a tenger egy nagy tejfől volt. Mikor a felhő teljesen átbukott a hegyen akkor elindultunk lefelé, de az 1442-es csúcsot megkerestük, a Vosac menedékházat és ott egy pár percre megmutatta magát a tenger a nagy ködbe, gyönyörű volt. Lefelé lovak álták az utunkat, de nem nagyon zavarta őket, hogy egy piros vasszörny szeretne köztük elmenni.
A polár pulcsi jól jött a csúcson, az út felfelé és lefelé is élmény volt.
Köszönjük a rejtést!
Szilvi&Zoli
Rejtői segítséggel, de megvan.
Gondolkodtunk, nekivágjunk-e, egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy huszonpár kilométer út hogy lehet másfél óra kocsival, plusz a felhők is nagyon gyűltek, a csúcsokat mind belepték, de egyszer élünk, hát menjünk.
Szerencsére gyér szembejövő forgalom volt, így tudtunk haladni, de sok helyen remegett Roland lába is, vannak nagyon durva kanyarok, nulla korlát, kőfal, csak a nagy semmi, féltünk azért...
Nekünk is több mint egy óra volt az út, bevallom lebecsültük ezt a kicsinek tűnő távot. Mikor végre odaértünk, a csúcs tejködben úszott, így onnan már nem is tudtunk fényképezni.
Gyönyörű lehet tiszta időben, jövőre újra jövünk!
Köszönjük!
Asszem ilyen magasan meg a Passat sosem jart ;)
Felfele masfel orat, lefele 50 percet tartott az ut, es volt kihivas boven, leven teriszonyos vagyok ;)
De minden pillanata megerte, mert a taj gyonyoru, ritka hogy kocsibol ki sem szallva ilyen magassagokba jusson az ember.
Voltak, akik biciklivel vagtak neki, egy idosebb holgy sirva is fakadt az adrenalinbombatol ahogy felirt. Gratulaltam is neki, mert ez hatalmas teljesitmeny meg autoval is, nemhogy biciklivel!
Éveken át nyaraltunk itt Makarskán pont a hegy lábánál egy baráti társasággal. Már az első alkalommal annyira megfogott, hogy rábeszéltem a többieket, hogy menjünk fel a tetejére. Persze csak kocsival voltak hajlandók megtenni az utat. Gyönyörű volt a kilátás fentről, adta magát a hely, hogy ládát rejtsek ide, így el is határoztam, hogy ha legközelebb feljövök, akkor megteszem. Ez sajnos váratott magára. Sajnos senkit nem tudtam rávenni, hogy gyalog menjünk fel a hegyre, mert rajtam kívül nem vonzott senkit az ötlet, hogy nyáron 30-35 fokos melegben másszon fel a tengerszintről 1760 méterre. Bár két évvel ezelőtt a bevált makarskai szállásunkat lecseréltük egy trogir közeli apartmanházra, de a tüske megmaradt bennem.
Végül idén úgy alakult, hogy páran el akartak menni Mostarba, ahol bár még én se jártam, de jobban vonzott ez a kihívás. Így megkértem őket, hogy tegyenek ki Makarskán, majd haza felé menet vegyenek majd fel a hegy túl oldalán, az autópályán. A reggeli tökölésnek köszönhetően későn tudtunk csak elindulni, így pontban délben a rekkenő hőségben (32 C) szálltam ki a kocsiból. Veliko Brdo felé vettem az irányt, ahol a főtéren találtam egy jó turista térképet illetve egy kutat. Mindkettőnek nagy hasznát vettem. A turista jelzések végig nagyon jók voltak, könnyű volt követni őket, viszont vízvételi lehetőség már csak egy volt nem sokkal a csúcs alatt. Az út eleinte jól járható volt, de a közepe tájékán volt egy hosszú moréna jellegű, apró kőtörmelékes rész, ahol igen csak kellemetlen volt felfelé mászni. A kilátás végig csodálatos volt. Kb. 1200m magasan voltam, amikor hirtelen előtűnt a Sv Jure az adótoronnyal. Nagyon közelinek tűnt, de nagyon csalóka volt. Innentől egy hosszadalmas hullámvasutazás kezdődött, míg végül elértem az aszfalt utat. Itt volt még egy kút, ahol feltudtam magam frissíteni, mielőtt neki vágtam az utolsó 100m szintnek. Lentről (a parti úttól) a csúcsig 3 óra 10 perc alatt értem fel. Fent elidőztem egy negyedórát, majd a túloldalon elindultam lefele a hegyről. Ez már egy kevésbé bejáratott út, néhol gondot jelentett megtalálni a turista utat, de a gps-n ráterveztem légvonalban Zagvozd-ra, és próbáltam tartani az irányt. Látványban ez nem nyújtott olyan nagy élményt mint a tengerpartra néző oldal, de legalább árnyákosabb volt és ezt tudtam értékelni. Háromnegyed öt felé értem le a faluba, ahol megtapasztalhattam a horvát vendégszeretetet. Az egyik háznál láttam pár embert, gondoltam kérek egy kis vizet, de ők inkább borral és sörrel kínáltak. Miután kiderült, hogy Makarskából jöttem és kevesebb mint 5 óra alatt értem ide, mondták, hogy biztos nagyon éhes lehetek, így rögtön megterítettek, és minden jóval elláttak. Jót beszélgettünk, kiderült, hogy a vendéglátóim egy helyi turista/hegymászó egyesület tagjai voltak. Szerencsére nem kellett siessek, mert a barátaim csak délután hétre értek csak ide.
Bár a láda rejtés helyett láda keresésre volt csak alkalmam, de ezt egyáltalán nem bántam. Így is óriási élmény volt.
...ha valaki ingyen szeretné élvezni a panorámát, érdemes tovább hajtani a leírásban szereplő úton, ezért:
http://www.youtube.com/watch?v=T_E7nEBiNRg&feature=channel&list=UL
Megtaláltam!! Hurrá! Életem első első ládája!
Igazság az, hogy mikor haza értünk az egy hetes nyaralásunkból akkor láttam ezt az új ládát. Nagyon bántott hiszen ott voltam, a com-t meg is kerestük, sőt esőben felmásztunk a kisebb dombocskára a Vosac-hoz is.
Nézegettem a fotóinkat és megtaláltam a leírásban szereplőt, emlékeztem hogy hol van a túra út vége és van egy kép ott rólam. Megpróbáltam a képről leolvasni.SIKERÜLT!! NAGYON BOLDOG VAGYOK! KÖSZI!
GYÖNYÖRŰ HELY!
Már nem először járunk itt!