A 15x10x6 cm-es ládát facsoportnál találod.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
2014. októberében a minden évben más útvonalon haladó
Börzsöny vándortúra egyik ellenőrzőpontja éppen az egykori kunyhó helyénél volt, s a pontőr Bezeczky Árpád, a DINPI börzsönyi részlegének egyik természetvédelmi őre volt. Mivel a BTHE-vel van egy erdészeti és vadászati emlékhelyeket bemutató túramozgalmunk, azonnal megláttuk a témában rejlő lehetőséget.
Megközelítés
Az egyik kiindulópontnak Törökmezőt
N 47° 49,810' E 18° 56,767' 200 m [GCBE04+1parkoló], a másiknak meg a Toronyalja-horgásztavat
N 47° 51,110' E 18° 56,593' 205 m [GCBE04+2parkoló] ajánljuk. Harmadik lehetőség a kóspallagi elágazásnál lévő pihenő.
N 47° 52,130' E 18° 55,620' 245 m [GCBE04+3parkoló] Az egykori ~25 m²-es épületből mára csupán a helye és egy kis bemélyedés maradt meg. A közelben álló öreg cserfát - tiszteletére - Nadler-fának nevezték el a vadászok.
Hogy ki volt Nadler Herbert?
Nevével ellentétben magyar vadászati szakíró, aki 1883. május 13-án Budapesten született. Diákévei után 1905-ben gróf Batthyány Ervin szolgálatába állt, előbb a gróf személyi titkáraként, majd annak
bögötei (Vas megye) birtokán számtartóként. Már 6 évesen az apja szekrényéből elcsent puskával verebekre lövöldözött, de a birtokon kóstolt bele az igazi vadászat szépségeibe. Itt került közvetlen kapcsolatba a természettel és az állatvilággal, itt érezhetett rá igazándiból későbbi nagy szenvedélyének, a vadászatnak az ízére. 1916-ban a birtok feloszlásakor végkielégítést kapott, aminek egy részéből vadászterületet bérelt a Fogarasi- és a Máramarosi-havasokon. Ezután idejének nagy részét a havasokon töltötte. 1929-1948 között a budapesti Állatkert igazgatója lett, közben 1930-tól 1944-ig szerkesztette a "
Természet" című rangos zoológiai lapot. 1937-ben részt vett a Berlinben első alkalommal megrendezett Nemzetközi Vadászati Kiállításon, ahol már az általa kidolgozott trófeabírálati képletet használták a trófeák értékelésére. Ez tette nevét nemzetközileg ismertté (Nadler-pontok). Minden évben megrendezte a Nemzeti Vadászati Védegylet trófeakiállítását. 1942-ben mezőgazdasági főtanácsosi címmel tüntették ki. A II. világégés után részt vett az Állatkert újjáépítésében. 1948-ban ment nyugdíjba, de nemsokára, 1951. június 7-én elhunyt. "Cserkészeten és lesen Nagymagyarországon" című könyvének utószavát Homonnai Zsombor jegyzi, aki így méltatta: "Nádler történeteivel nemcsak vadásztársként viszi magával olvasóit, hanem csakhamar magával is ragadja és lenyűgözi a század eleji természet érintetlen szépsége, amelyről keresetlen szavakkal, sajátos stílusban, rendkívüli szakmai fölkészültséggel és tapasztalatokkal vall. (...) Aki Nádlerrel indul cserkelésre és lesre, másképpen látja a világot, ha letér a köves útról. Élővé válik a természet, mintegy varázsütésre megelevenedik az erdő, amely nem csupán építő- és bútoralapanyag termőhelye, hanem számtalan, egymásra utalt és egymással békésen élő lény otthona, még akkor is, ha történetesen az egyik annak rendje és módja szerint fölfalja a másikat. Az életközösség ilyetén rendszere még ma is működik, és ha kicsit köhögve is, de lélegzik, él. Lehetetlen ezt észre nem venni, még lehetetlenebb nem szeretni, igazán szívvel és lélekkel, ahogy Nádler tette."
Nadler vadászatairól naplót vezetett, részben német, részben magyar nyelven, melyeket a Magyar Mezőgazdasági Múzeum őriz. Három kiadott könyve jelent meg életében, egyre már nem maradt idő. 30 fennmaradt vadásznaplójában 3000 vadásznap történéseit vetette papírra. Halála után az Állatkert sétányában felavatták szobrát (1989). Több vadásztársaság is viseli nevét.
Mellszobra Budakeszi határában, a Telkibe vezető útról nyíló Erdészet udvarán található.
Ars poeticája
"Szeretném megmagyarázni, mi nekem a vadászat. Ebben meg Friedrich Freiherr von Gagern előzött meg
Birschen und Böcke című kitűnő könyve első mondatában. Azt mondja, "a vadászat szemlélődés, a vadászat merengés, a vadászat pihenés, a vadászat a beteljesülés várása, a vadászat hálálkodás, a vadászat elkövetkezés, a vadászat ünnepi előest, a vadászat felkészülés és reménykedés".
Ezt megtoldom azzal, hogy nekem a vadászat - ezen a szón nem a puskázás mulatságát értem - nem sport, hanem mesterség, tanulmány, feladatok megoldása, elmerülés, ezenfelül pedig egész életemben vigasz, gyógyír, kárpótlás, és erőforrás volt. Átsegített bánatos, fájdalmas időkön, megerősített a közélet sanyarúságait elviselni."
"Az
erdő papíron csak négy betű, s az olvasótól függ, mit ért rajta; lelki szeme mit lát, szívében mit érez, életéből mire és mennyire elevenen, részletesen emlékszik, amikor ezt a szót elolvassa. Látja-e a fákat, kérgüket, rajta a mohát; lát-e alattuk bokrokat, füvet, páfrányt, vadvirágot, érzi-e az árnyék hűvösségét, a korhadó haraszt szagát, hall-e madárdalt...
A
hajnal is csak hat betű a papíron; jelentőségét csak az tudja, aki ismeri, aki nemcsak szemével látta, hanem lelkével megérezte, aki elmerült a virradás természeti csodájában, aki áhítatosan nézte a keletről jövő rózsás derengést, és megérezte a végtelenséget és az örökkévalóságot."
(Részletek "A Keleti- és a Déli-Kárpátokban" című könyvének előszavából.)
Források
Unitárius élet
Vadász panteon
Vadregényes erdőtáj a Börzsöny (2014) - Szerk: Bartha D.-Nagy L.-Oroszi S.; Ipoly Erdő Zrt., Balassagyarmat
Írások
Medvevadászatok
A hatos serét
Novemberi napló (1943)