A barlanghoz vezető, korláttal támogatott út utolsó kanyarjában menjetek tovább egyenesen az ösvényen. Kb. 30 m után balra, az ösvénytől lejjebb, egy fehér foltos, mohás szikla alatt találjátok a normál méretű henger alakú ládát. Eléggé árnyékolt a GPS-vétel, de a rejtek adja magát:)
(SEGÍTSÉG: A kanyartól kb. 40-60 standard méretű lépés az ösvényen felfele, majd, ahol belebotlasz az út közepén található legmagasabb(!) sziklakinövésbe, pont 90 fokban balra lesz egy fa, amin van egy "dudor", ennek irányában kb. 14 lépésre lefele van a rejtek. +Vizuális segítség)


Fejlámpa vagy szentjánosbogár ajánlott a barlang bejárásához.

---

NFC tag a ládán. Olvasd le a mobiloddal!
További infók az NFC technológiáról itt.

---

Megközelítés

Répáshután az autót a temetőnél érdemes letenni.  N 48° 2,851' E 20° 31,906' [GCBALG+Parkoló] Innen a sárga sáv jelzésen kell elindulni a településből kifele. Kiérve Répáshutáról a jelzés egy erős jobb kanyart vesz a hegynek felfele.  N 48° 2,796' E 20° 32,017' [GCBALG+Jobbra a sárgán]
A sárga jelzésről a kék "barlang" jelzésre itt kell letérni:  N 48° 2,835' E 20° 31,854' [GCBALG+Letérés] Innen már csak 100 méter a barlang, korlátba kapaszkodva, hegymenetben.

Ez az útvonal a Kőbalta Tanösvény része, további infókat itt találtok róla.

A barlangról

A Bükk hegység fokozottan védett barlangjai közül a Balla-barlang a legismertebb, innen került elő ugyanis az első hazai, őskőkorinak vélt embermaradvány. A hasadék, mely 240 millió évvel ezelőtt, a triász időszaki mészkőben alakult ki.

A Szeleta-kultúrához tartozó barlang feltárását 1909-ben Hillebrand Jenő ősrégész kezdte el, aki már a próbagödör kiásásakor egy 12 ezer éves gyermekcsontvázra bukkant. Az ásatás négy éve alatt a tudósok barlangi medve, barlangi hiéna és ősbölény maradványokat is találtak.

A Balla-bérc lejtőjén, 566 méter tengerszint feletti magasságban nyíló barlang valójában egy 54 méter hosszú, 6 méter magas, 10 méter széles csarnok, legbelső részét elemlámpával érdemes körbejárni.
A Répáshutától, a Bükki Nemzeti Park alig hatszáz lakosú településétől fél kilométerre lévő üreg a Kőbalta Tanösvényen közelíthető meg. A Bükk hegység egyetlen zárványtelepülésén nem hajt keresztül átmenő forgalom, így csendes, barátságos falu, környékén pedig számos barlang és víznyelő látogatható.

A környékbeli barlangokra jellemző, hogy kialakulásuk a mészanyagot kiválasztó élőlényeknek - szivacsoknak, csigáknak, koralloknak és algáknak - köszönhető. Vázaikból ugyanis karbonátos anyagok halmozódtak fel, s az ezekből álló réteg később tömör, nagy tisztaságú mészkővé alakult. A Bükk sajátos arculatát ez a triász időszaki fehér és világosszürke mészkő határozza meg.

A barlang leletei

A barlang feltárását 1909-ben Hillebrand Jenő kezdte el, és már a próbagödör kiásásakor megtalálta az ominózus gyermekcsontokat, amit Lenhossék Mihály vizsgált meg. A következő évben Hillebrand Jenő, Kadić Ottokár és Kormos Tivadar, 1911-ben pedig csak Kormos kíséretében folytatta a munkát, amit 1913-ban fejezett be. A felső kettő holocén rétegből új kőkori és bronzkori leletanyag került elő. Az alatta lévő sárga, löszös réteg állatcsontanyaga leginkább a jégkorszak végi, Pilisszántói szakasz faunájához hasonlít. Barlangi medve, barlangi hiéna, ősbölény csontjai is előkerültek belőle.
A réteg felső részében talált kb. 1,5 éves gyermekcsontváz kora ma már kétséges. Nem kizárt, hogy a neolitikumhoz tartozik. A csontváz különlegessége, a felszínhez közeli helyzete ellenére tapasztalható archaikus jelleg: a rendkívül hosszú formájú és vastag falú koponya, a prognath arc, a gyengén fejlett állcsúcs és az állkapocs belső oldalán alig tapintható tövisnyúlvány mind az ősi formák jellegzetességei. A mélyebben lévő rétegekben a korai Szeletien- és a Bábonyien-kultúra eszközeit találták.
Az 1,7 méter mélyről gyűjtött faszenek vizsgálati eredménye Hollendonner Ferenc hagyatékából ismert: juhar, kőris, hárs, som és kökény maradványai.

A Bükk

A Bükk hegység az Északi-középhegység része, Magyarország legnagyobb átlagmagasságú, barlangokban bővelkedő karszthegysége. Középső területe 1977 óta nemzeti park (Bükki Nemzeti Park). A hegység nevét leggyakoribb fájáról, a bükkről (Fagus silvatica) kapta.
Magyarország egyik legcsapadékosabb területe, amelyre évi átlag 700-800 mm csapadék hullik. Itt dőlt meg Jávorkúton a Magyarországon valaha mért legnagyobb csapadék rekordja 2010-ben, ahol 1550 mm-t regisztráltak.
A Bükk az ország tüdeje, védett és gondozott, nagy kiterjedésű vadon, amelynek tájképi szépsége és élővilága felejthetetlen élményeket nyújt a kirándulóknak.

Egyéb infók

12 ezer éves otthon
Répáshuta weboldala
www.termeszetvedelem.hu - Balla-barlang

Ládatörténet