1.: Tűzcsapon öntéssel formázott, öt domború betű.
2.: Villanyoszlop lábai között.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
........................................................................................
Az edelényi kastélyt báró L' Huillier Ferenc tábornok építtette 1727-28-ban, a Bódva patak által körölölelt kis szigetre, de nem tudta örömét lelni a környék legnívósabb, francia hatást mutató kastélyában, mert az építkezés befejezését követően meghalt. A díszítő munkákat már özvegye készíttette. 1730-at írtak, amikor a kastély homlokzati díszítőelemei és belső stukkói is elkészültek. Erről a kastély déli homlokzatán elhelyezett tábla tájékoztat bennünket.
A latin szöveg fordítása: " ő császári királyi apostoli felségének generálisa az egri őrség parancsnoka Lulier János Ferenc szabad báró -hátramaradt özvegye edelényi és cserépvári örököse Lulier báróné született Santa Croce Mária Magdolna bárónő. 1730."
A kastély terveit Giovanni Battista Carlone, az egri püspöki építész készítette. A cour d'honneur-ös, kétsaroktornyos épület egyéni megjelenésű, főhomlokzatánál a héttengelyes, négyszintes középrizalit dominál. Ablakformái, az épületet figurális díszítései, az "ebédlőpalota" erkélye feletti, valamint az egykori park felé néző homlokzaton megfigyelhető női fejek igen érdekesek. Gyakori a kagylómotívum és az ovális ablakforma alkalmazása. Egyediek az első emeleti ablakok szemöldökei. A négyszintes középrizalit pilasztereit mind az északi, mind a déli oldalon ión oszlopfők díszítik. Az északi és a déli kapuk felett az osztópárkány és az attika közötti szakaszon a kastélyt építtető családok címerei láthatóak. Gyakori díszítőelem a nyílásokat körölölelő voluta is. Az épületet tetőzetét eredetileg zsindely borította, a földszinti ablakokat vasrács védte. Az épület különlegessége, hogy a középrizalit felett eredetileg nem volt magastető, hanem a francia barokk hatását követve az attika fal mögött egy alacsony hajlásszögű tető bújt meg. A későbbi épülethelyreállítások során építettek a középrizalit felé magas tetőt, ezáltal megváltoztatva az épület eredeti formáját.
Az épület XVIII. századi megjelenéséről alaprajzok és homlokzatrajzok maradtak fenn, amelyeken jól megfigyelhetőek az eredeti térkapcsolatok, valamint az U-alakú udvart lezáró hullámos nyomvonalú kerítés is, amelyet később elbontottak. Az épület felmérését Anton Dvoraczky készítette, akit Eszterházy István megbízásából. A főbejáraton belépve egy nyolcszögletű előtérbe léphetünk, ahonnan a főlépcsőn keresztül az emeletre juthatunk. A reprezentatív főlépcsőn kívül a kastély szintjei közötti közlekedést több csigalépcső biztosította. A nyolcszögletű földszinti előtérből, az ötkarú díszlépcsővel ellentétes oldalon volt a konyha, amelynek hatalmas szabadtűzhelye az egyik fennmaradt rajzon jól kivehető. A földszinti és emeleti szobákat cserépkályhák melegítették, amelyeket a személyzet külső fűtőnyílásokon keresztül fűtött.
A kastély földszintjén volt a kápolna, amelynek bejárata felett népies bájjal megformált Mária alakját láthatjuk. A földszinten voltak a káplán, az udvarmester, a tiszttartó szobái, a cukrászat és kamrája, a kávékonyha, állatorvosi gyógyszertár, a már említett nagy konyha, az inas szobája és a gróf fogadó - dolgozó - és hálószobája. Az emeleten kapott helyet a grófnő lakosztálya, társalgószobájával és hálójával, a komorna szobája és az illemhely. Az emelet nyugati szárnyában vendégszobák és játékszoba várta látogatóit. A nagyszabású társasági élet és vendégfogadás színtere az emeleti stukkódíszes díszterem, a nyári ebédlőpalota volt, amelynek volutás márványkandallói szerencsére megmaradtak.
A híres "edelényi festő", Lieb Ferenc az 1770-es években kap megbízást az épület egyes termeinek kifestésére. A XVIII. századi világi falképfestészet olyan sajátos hangvételű remekműveit hozta létre Lieb Ferenc e kastélyban, amely magával ragadja a mai szemlélőt és szinte észrevétlenül visszaröpíti a 230 évvel ezelőtti világba. A falképek rokokó figurális képei olyan elevenek, hogy az ábrázolt szereplőik szinte megérintenek. Az edelényi kastély falképfiguráinak rokonait a monoki Andrássy-kastélyban találjuk, amelyek szintén Lieb Ferenc alkotásai. Az "edelényi festő" személyének beazonosítása Jávor Anna kutatómunkájának köszönhető. A Fragonard által festett hintázó hölgy edelényi "barátnője" szinte arcunkat söpri suhogó rózsaszín ruhájájával, majd lerepül a falról. Ha csöndben figyelünk, hallhatjuk az egymásnak szerelmet valló főúri pár suttogó szavait. A következő terem falképének pipázó férfialakja kaján mosollyal lesi ámulatunkat. A képpé bűvölt XVIII. századi kastélylakók társaságáben puttók és mitológikus alakok, szimbólikus szereplők (évszakok, földrészek) sokasága ejti rabul a vendéget. Az emeleti díszterem, az "ebédlőpalota" különös tekintetű, számtalan festékrétegtől torzult arcú figurái várják azt a percet, amikor visszakaphatják eredeti arcvonásaikat és derüsen figyelhetik a korabeli lakomák emlékét idéző, dúsan terített asztalok vidám társaságát, s hallhatják a márványkandallókban égő tűz pattogását. Fehér arcukon ismét gyertyafény játszik majd, és a termet a zene gyönyörűsége tölti be.
A kastély a Műémlékek Állami Gondnoksága kezelésében van és a látszattal ellentétben látogatható! Az szolgálatot teljesítő biztonsági őrt kell megkérni, hogy vezessen körbe. Mi kétszer is végigjártuk, legutóbb az idén tavasszal, teljesen ingyen.
A jelszó első része: a kastélynál.
N 48° 17,610' E 20° 44,422' 132 m [GCLHCO-1]
EDELÉNY, BORSOD VÁRA
A borsodi fölvárat az 1200-as évek elején élt tudós szerzetes, Anonymus említi először magyarok cselekedetei című művében. Elbeszélése szerint a várat Bors vezér építette, akit a honfoglalás során Árpád fejedelem küldött a környék kikémlelésére és birtokba vételére.
Győrffy György szerint azonban ettől eltérően Bors ispán idejét Géza fejedelem, vagy Szent István korára teszi, amikor a vár megyeszékhellyé lett.
A vár kezdetben a borsodi esperesség központja is lehetett.
1219 és 1282 között gyakran szerepel az oklevelekben, többek között 1219-ben a börtönőröket, 1219-ben, 1230-ban, majd 1263-ban a várnagyot említik.
A vár a tatárjárásig Borsod vármegye ispánsági és egyházi központja volt. A vár a megye névadója.
Pusztulásának idejét nem ismerjük, de a tatárjárás után elveszthette jelentőségét.
A földvár igen gazdag eredményeket hozó ásatása 1987 és 1999 között folyt. A kutatás bebizonyította, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben a vár nem egy őskori erődítmény felújításaként épült. A várfalakat jelentő sáncok a X. század végén, a XI. század elején egy, a Bódva fölé magasodó természetes dombon készültek. A ma csak egyszerű földhányásnak látszó sáncokat fa szerkezet erősítette. A 10 m széles sánc alapját két sor kazetta alkotta, amelyet gömbfából, máglyarakás szerűen építettek fel. A kazettákba földet döngöltek, és további gerendákkal merevítették. A várfal külső oldala meredek a belső oldal rézsűs volt. A tetején még sárral bevont vesszőből font palánk is lehetett. A korabeli haditechnikával szemben szinte bevehetetlen erősség volt.
Az egykori földváron belül egy templomot is feltártak. A korabeli templomokhoz képest jelentős méretű volt. 15 m hosszú, 8 m széles, patkó alakú szentélye 3,5 m átmérőjű. A 80 cm vastag falak mészhabarcsba öntött tört kőből készültek. A falakat feltehetőleg faragott homokkövekkel burkolták. Az alapfalakon kívül mindössze egy kőből faragott szenteltvíz tartó került elő.
N 48° 18,745' E 20° 44,923' 150 m [GCLHCO+A földvár]
A jelszó második része: a Borsodi földvárnál.
N 48° 18,716' E 20° 44,845' 138 m [GCLHCO-2] .
EDELÉNY, Borsodi Tájház
A Borsodi Tájház a város és a Bódva völgye regionális múzeuma. Gyűjtőkörébe a néprajz tárgyi és szellemi anyagán kívül az ipar- és agrártörténet, a művelődéstörténet, a helyismeret tartozik.
2000 júniusától helyet ad a Borsodi Földvár ásatása során előkerült leletanyag egy részének is. Fenntartója Edelény Város Önkormányzata, működtetője a Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum.
Három porta lakóház- és gazdasági épületegyüttesét foglalja magába. A lakóépületek és a fennmaradt gazdasági épületek a Bódva menti népi építészet szinte érintetlenül megmaradt reprezentánsai. A száz holdon gazdálkodó kisnemes Szathmáry-Horkay család portáját - a múzeumegyüttes első egységét - 1997-ben vásárolta meg az akkori városi tanács múzeumi célra a polgári tiszta szoba bútoraival együtt (Borsodi út 155.). A Szűcs-Kiss-Szarka középparaszti "amerikás" család háza (Váralja u. 1.) 1997-ben került a város tulajdonába vásárlás útján. A kisnemes Vadászy család portáját (Váralja u. 2.) 2000-ben vásárolta meg az önkormányzat az örökösöktől.
A három porta termeiben az említetteken kívül látható még cipész-, kerékgyártó-, kádár- és kovácsműhely, Hodossy Gyula kovács- és rézöntő mester munkái és a múzeum jelentős textilgyűjteményéből egy szép és gazdag kiállítás.
N 48° 18,717' E 20° 44,827' 136 m [GCLHCO+Borsodi tájház]
Szerencsés kincs keresést.
Üdv Mr Zerge