Elhelyezés időpontja: 2017.07.29 16:00
Megjelenés időpontja: 2017.08.06 23:32
Utolsó lényeges változás: 2017.08.06 23:32
Utolsó változás: 2017.08.07 09:32
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Fidorka, Juci, Mekett és kivancsifancsi
Ládagazda: kivancsifancsi Nehézség / Terep: 2.0 / 5.0
Úthossz a kiindulóponttól: 2300 m
Megtalálások száma: 31, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
A ládát (15x15x5cm) a csúcs alatt kb. 50 méterrel egy füves sziklapadon, talajszinten, a sziklaüreg jobb oldalán, kövekkel takarva keressétek. FIGYELEM! Magas hegységbe hívunk benneteket, ahol az időjárás szinte percek alatt képes megváltozni, tehát esőkabát, meleg holmi, étel ital nélkül senki ne vágjon neki a csúcsnak. Vihar, villámlás esetén a kitett gerinc és hegycsúcs nagyon veszélyes!
Megközelítés
A Mangart a hozzá hasonló méretű hegyekhez képest könnyebben megközelíthető mivel Szlovénia legmagasabban fekvő autóútján eljuthatunk egészen a hegy tövében lévő parkolóba ( N 46° 26,628' E 13° 38,501' 2040 m [GCMANG+parkoló]).
A hegycsúcs az olasz-szlovén határon fekszik, a határvonal átvezet a csúcson. Ebből fakad, hogy a kezdeti lankás rész után az út elágazik ( N 46° 26,649' E 13° 39,174' 2190 m [GCMANG+elágazás]) és a hegyre két irányból is fel lehet jutni. Egyrészt a könnyebb vonalvezetésű "olasz" úton (Via Normala vagy Via Italiana) vagy a "szlovén" úton (Via Ferrata), ami egy C/D nehézségű vasaltút. A megadott linkeken nagyon részletes "topo"-t és leírást is találtok mindkét úthoz.
A könnyebb megközelítés esetén célszerű a túránkat a fent megadott parkolótól indítani, majd a két út elágazásánál az olasz utat választani. Eleinte lankás gyalogúton, majd egyre meredekebb és kitettebb - többnyire acélsodronnyal biztosított - ösvényeken kapaszkodunk egyre feljebb. Biztosítás nem szükséges, de a szédülésmentesség nem árt.
Akik a kihívást keresik azok a parkolótól ereszkedjenek le a Nogara menedékházig, majd az olasz út alsó, nehezebb (C-s nehézségű vasaltút) szakaszát kimászva juthatnak el a fent már megadott olasz-szlovén elágazásig. Itt a nehezebb szlovén útra átváltva folytathatjuk utunkat a csúcsig. Ezt az utat semmiképpen sem próbáljátok megjárni biztosítás és sisak nélkül.
Rejtés
Közvetlenül a csúcs közelében csak jellegtelen rejtésre lett volna lehetőség, mindenhol omladékos sziklák, amit valószínűleg a hó és a jég minden évben átrendez. Éppen ezért a ládát (4 csatos, kb. 15x15x5cm-es konyhai tárolóedény) a csúcstól kb. 5 perc járásra, egy fűvel benőtt sziklapadon rejtettük el talajszinten, a sziklafal tövében lévő üreg jobb oldalán.
A hegy
A Mangart a maga 2679 méterével a Júliai-Alpok negyedik legmagasabb hegycsúcsa. Dominanciája 13 km, azaz 13 kilométeres sugarú körben nincs nála magasabb hegy. A legközelebbi magasabb hegy a Skrlatica (2740 m). A Mangart jelentőségét leginkább a prominenciája, azaz a kiemelkedése mutatja, mely 1068 méter. Ezt az értéket a Skrlaticához vezető gerincvonal legmélyebb pontjának, a Vršič-hágónak magasságából lehet kiszámolni. (forrás: hegyre fel!)
A rejtők nem vállalnak semmilyen felelősséget az adatok esetleges hibáiért valamint a túra során elszenvedett balesetekért! Mindenki saját felelősségére indul és kötelessége indulás előtt tájékozódni a túra útvonaláról és annak nehézségéről valamint a várható időjárási viszonyokról!
Mindenkinek szép kirándulást kívánunk. Vigyázzatok egymásra és magatokra.
Spanyesszel ma meg hódítottuk a hegyet és a ládát is lefigyeltük. Azt hiszem, ládáért ennyit még nem másztam és egyébként sem jártam soha magasabban. Hatalmas élmény volt, köszi a rejtést!
Kicsit tartottam ettől a mai naptól. Egyrészt, hogy a kocsik bírni fogják-e a szűk hegyi utakat, másrészt, hogy az emberek bírják-e a hegyet. A hegy aljánál befizettük a kocsinként 10 eurós belépőt, parkolási díjat (kinek, hogy tetszik jobban), majd megkezdtük a felfelé kanyargást. Szerencsére lefelé alig jöttek. Ahogy haladtunk felfelé, úgy nyílt ki a világ a hegyre. Az alagutak is izgalmas kalandok voltak. A megadott parkolóig nem jutottunk el, jóval korábban lezárták az utat egy omlás miatt. Amit ugyan eltakarítottak, de az út minősége nem a legjobb. Így kb 1650 méterről vághattunk neki a túrának. Előzetesen volt olyan köztünk, aki nem kétezerről akart indulni a nagyobb sportérték miatt, hát megkapta. Alig indultunk útnak, máris olyat láttunk, amilyet még sosem: élő, virágzó havasi gyopárokat. Azonnal rávetettük magunkat. Akkor még nem gondoltuk, hogy másnap, felfelé a Vogelre rengeteget fogunk belőlük látni. Egy jó darabon az aszfaltúton kanyarogtunk még felfelé. Ekkor a hegy csúcsa nem fedte fel magát előttünk, ködbe burkolózott. Sőt, mi is gyakran mentünk a keskeny ösvényen úgy, hogy alig láttunk a ködtől. Felérve abba a nyeregbe, ahol a csúcsra vezető utak szétválnak, tartottunk egy rövid pihenőt. Itt van egyébként az olasz-szlovén határ is egyben, szóval átmentünk rajta. Sőt a csúcsra vezető út nagy részét a határ túloldalán tettük meg. A sziklás terepen sok drótkötél segítette a haladást. Volt, akik már le felé jöttek,de rajtunk kívül is jónéhányan mentek felfelé. Ahogy egyre feljebb értünk, megjelentek a hófoltok is, de ami ennél is örömtelibb volt, hogy kitisztult az idő. Gondolkoztam azon, hogy melyik irányba iktassam be a ládát, végül úgy voltam vele, hogy tuti ami zicher, felfelé. A láda könnyen meglett az illemhelynek is használt sziklapárkánynál. Szerintem ennél lenne jobb hely is neki. Innen már igen hamar felértünk a csúcsra, ahol már többen is voltak. Amíg vártuk a többieket, a "szelíd" csókákat figyeltük, vagy a hihetetlen körpanorámát csodáltuk. Igazán jó kis mászás volt ez mára. Döme medvénk jött velünk.
Mangart duatlon alatt, a szlovén úton, ami hosszú, de technikailag rendkívül könnyű, A/B via ferrata. 2016-ban már tekertem fel az aszfaltút tetejéig és emlékeztem, hogy könnyebben adja magát, mint a legtöbb (általam ismert), 2.000 m. körüli hegy. Most is úgy értünk fel a gyönyörű, alagutakkal tarkított, erdei aszfalton, hogy maradt még bennünk 'kraft'. A via ferrata alatt viszont már kezdtek kiütközni az izomfáradtság jelei nálam és csabáéknál is. Ráadásul sietnünk kellett, vihart ígértek és mire dörögni kezdett az ég, még nem látszódott a csúcs. Persze feljutottunk, a közelgő zivatarfelhők között panorámazgáthattunk is, de forszíroztam a leereszkedés mihamarabbi megkezdését a normál úton. Sikerült lejutni, még egy bokaficam gyanús lánynak is próbáltunk segítséget nyújtani. Jött hát a jutalomfalat, a veretés, lefelé a bringákkal, cirka 1.000 méter szintet :) Nekem 18 perc lett a futamidőm, 4 motor és 1 autó beelőzésével (mondjuk 2 szembejövő kocsi meg a frászt hozta rám, az egyiknél csak a jószerencse mentett meg az ütközéstől). Csabáék ideje sem lehetett rosszabb (sőt a max. sebesség jobb lett náluk), csak ott egy sérülésmentes szaltó lett a pár perccel későbbi leérkezés oka. A falusi kocsmában este sörrel és grappával ünnepeltünk. Szuper volt ! 6 fős csapatunk minden tagja feljutott a csúcsra, Strombus meg talán még el sem fáradt :)
Griffs-nek és Péter60-nak köszönhetően tobzódhattam ma az élvezetekben. Izgalommal vártam a hegyre feltekerést, bízva abban, hogy könnyebb lesz, mint a 2 évvel ezelőtt meghódított szlovákiai Király-hegy (GCKRH), aminek hasonló a távja és a szintemelkedése, de murvás, erodált úton. Tényleg sokkal könnyebb volt a sima aszfalton! Ráadásul a vége egy örömgurulás, nem egy csukló- és kerékpár szétrázás! Nagyon tetszett a panoráma, az 5 alagút és az is, hogy fél km-enként tábla jelezte, hogy mennyi van még vissza a 11,7 km-es távból. Az első 1000 m szint lassan, de biztosan legyűrve, jöhetett a szórakozás, a maradék 600 m szintemelkedés a könnyebbik via ferratán, az ún. szlovén úton. Itt azok a kitett részek voltak inkább izgalmasak, ahol nem volt biztosítás, a köteles szakaszok egyszerűek. Csaba és családjának segítségével itt begyűjthettem a .com-os GC79CBG ládát, aminek nagyon örültem, mert imádom a via ferratas ládákat.
A csúcson, a délutáni eső lehetősége miatt, sajnos keveset időztünk. A felhők jöttek-mentek alattunk, körülöttünk itt is, mint ahogy útközben is. Korábban dörgést, villámlást is hallottunk, de a vihar lejebb zajlott mint ahol mi jártunk éppen.
Ezzel a megközelítéssel a láda lefelé menet esett útba. A megtalálásához nem is nagyon kellett GPS. Ebben a magasságban, az ösvény közelében ez az egyetlen szép, vizszintes, ezért befüvesedett sziklapad és sajnos ez nemcsak a rejtőnek tűnt fel, hanem sokaknak, akiknek sürgősen egy kis védett zúgra van szükségük. :-( Jelenleg a láda a szaros alsónadrágtól kissé nyugatra, néhány széklettel körülvéve található. :-( Ugyanez a higiéniai helyzet a 32 m-rel arrébb elhelyezett .com-os GC3YA04-nél is. :-(
A lefelé út mellett is helyenként acélsodrony segítette a biztonságos közlekedést és ez az útvonal sem volt sokkal könnyebb, mint a B-és via ferrata.
Az esővel szerencsésen elkerültük egymást.
Köszönöm a szuper túrát, a duatlon lehetőségét!
A terep miért maximális nehézségűnek jelölt? Nem kell a teljesítéséhez eszköz, ezért a 4,5-ös besorolás lenne a helyes.
Eddig kétszer jártam már a Mangart tövében motorral, már az ide út is egy élmény, most végre megadatott, hogy a csúcsra is feljussak.
Nagy élmény volt! A normál úton kapaszkodtunk fel pappcsaláddal, jó két órába tellett mire felértünk. Szuper időben, szépséges kilátásokkal, rendben megtaláltuk a ládát.
Reggel korán érkeztünk a fenti parkolóba, így még a nagy tömeg előtt el tudtunk indulni a csúcsra. A normál úton mentünk, eleinte szép időben, de a csúcs felé közelítve beértünk egy felhőbe és sajnos nem is tisztult ki egészen a túra végéig. Így a csúcson nem gyönyörködhettünk a kilátásban, és egy gyors csúcsfotó és csúcsebéd után indultunk is lefelé. A láda nagyon közel van a comos rejtéshez és a WC-hez, óvatos keresgélés után gyorsan megtaláltam. Volt benne egy utazó, azt elvittem magammal.
Két évvel ezelőtt alig pár nappal azelőtt jártunk Katival a Mangarton, hogy ez a láda megszületett. Így akkor az igen közel lévő. com-ost volt még csak alkalmam levadászni.
Természetesen nem hagyott nyugodni a dolog, és Apu is kíváncsi volt a hágóra, ezért ma nyaralás közben elugrottunk érte. Ő "lent" maradt, míg én felmásztam. A doboz azonnal meglett, logolás után viszont nem láttam értelmét a csúcsra is felmenni, mivel teljesen felhőben baktattam már hosszú percek óta. Kilátás nem lett volna, és eléggé esőre is állt, így inkább visszafordultam. Ahogy magamat ismerem, jövök még ide. :)
Megtaláltuk.
Csodás Szlovéniai nyaralásunk alatt.
Az eddigi legmagasabb.
Az előző nap sok eső esett, így kicsit félve indultunk neki a hegynek.
A nyereg alatt parkoltunk, bár utólag kiderült nem sokan veszik komolyan a tiltó táblát, simán tovább lehetett volna menni.
Így egy kicsit több lett a szint, de sebaj.
A felfele úton nem is kerestük a ládát annyira vonzott a csúcs, lefele lett meg.
Jó helye van a ládának és jó állapotba is van.
Hatalmas élmény volt.
Köszönjük!
Sajnos fent elfelejtettem hogy egy geoládáért (is) másztam fel ide, csak a parkolóban jutott eszembe, kérném a kedves rejtőt hogy a fényképek alapján fogadja el. :)
A nap fő célpontja volt ez a láda.
Már az autóval felvezető úton is csak tátottuk a szánkat és nem csak a szűk kanyarok miatt. :) A felső parkolóba merészkedtünk, volt már pár hely.
Majd szép komótosan és rengeteget fényképezve elindultunk az olasz úton, lévén felszerelés nem volt nálunk.
Sokszor megálltunk pihenni és fényképezni, mire elértük a ládát, s onnan már csak egy nagyobb levegővétel volt a csúcs, ahol eltöltöttünk egy jó fél órát. Közben folyamatosan jöttek mindkét irányból. Igazán szuper hely, gyönyörű körpanorámával!
A ládát sokan összekeverik a kb 15m-re lévő .com-ossal a logbook tanulsága alapján. :(
Lefelé az apró törmelékes úton sem haladtunk túl gyorsan, de hát nem is siettünk sehová.
Az ebédet a Predel hágón lévő kis étteremben költöttük el, csodás kilátással erre a púpra.
Köszi
Egy hetes csodás nyaralás során kerestük fel a ládát egy budapesti túraegyesület tagjaival. Első via ferráta élményem a Mangart meghódítása. Az időjárás nem kedvezett túlságosan. Fújt a szél, esett az eső, hideg volt, de annál nagyon volt a sikerélmény, amikor a csúcsra értünk. Köszi a rejtést.
Geoládáért ennyit még nem másztam.
ZÖLDSPORTOS túra Szlovéniában. A tegnapi könnyű,vízesésnézős nap után ma már sportértéke is volt a túránknak. A kocsikkal a kis menedékház felett leparkoltunk és kiszállva egyből felkerültek ránk a dzsekik.
A társaságból tízen vágtunk neki a szlovén útnak. Pár évvel ezelőtt volt egy kis tériszonyom,de itt és most ezt az érzést sikerült elhesegetnem.
Maga a ferrata technikailag könnyűnek számít, de hosszú és nagy a szintkülönbség. A csapatban voltak idősebbek és voltak teljesen kezdők is. Megtapasztaltam a sisak hasznosságát, mikor felülről potyogtak a kövek. Több alkalommal is "elrohantak" mellettünk helyi erők. Udvariasan elengedtük őket. Egyszer még felülről is jöttek szembe velünk. A biztosítás nélküli szakaszokon kellett nagyon észnél lenni. Felérve a csúcsra volt nagy örömködés( kissé fáradtan). Fotózkodás és csúcskönyvbe írás után hárman elindultunk az olasz úton lefelé és közben megkerestük a ládát. A doboz rendben van, a környéke is tiszta volt. A leereszkedés eléggé térdnyúzó. Összesen 4 és fél órás gyalogtúra és ferrata lett nekünk. Mindenki épségben és egy nagy élménnyel gazdagodva érkezett vissza a parkolóba.