Elhelyezés időpontja: 2017.09.29 14:00
Megjelenés időpontja: 2017.10.07 07:52
Utolsó lényeges változás: 2020.07.17 22:12
Utolsó változás: 2021.11.01 22:01
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+1V)
Elrejtők: Blue Mali & Piroskaa1
Ládagazda: Blue Mali Nehézség / Terep: 3.0 / 5.0
Úthossz a kiindulóponttól: 2200 m
Megtalálások száma: 52, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
Wap
Multi geoláda!
1-es pont:
Hagyományos geoláda (5x10x15 cm) Bucsek Henrik emlékúton, a kiinduló ponttól, kb. 80 méterre talajszinten, kőodúban a jelszó első részével, illetve a 2. pont koordinátájával!
2-es pont:
Virtuális jelszóhordozó az Ariadné fonalán, a kiindulóponttól, kb 40 méterre (sziklateraszon, 185 cm magasan) faszeleten a jelszó 2. része!
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Felhívás!
A láda felkeresése igen nehéz, megfelelő fizikai teljesítményt kíván, illetve kötelező felszerelés is kell (energiaelnyelő kantár, beülő, sisak)!
Kizárólag felszereléssel teljesíthető!
A rejtők nem vállalnak felelősséget a ládakeresés során elszenvedett balesetekért!
Kedves Kesser!
Szeretnélek elhívni ide, a Cuha-völgyébe, hogy itt is másszál egy jót! Itt egy B,C, illetve egy D,E nehézségű pályát kell teljesítened! Ez a láda is úgy született, hogy régóta forog a fejemben a gondolat, hogy ki kéne próbálni egyszer ezt a sportot is. Persze ez csak agyban volt meg, míg idén júliusában jelzést festettünk a Basinán Bohner Zolival, s mondtam neki, hogy szeretnék egyszer ferrátázni, mire Ő "az egyesületnek megvan a felszerelése hozzá"! Tudni kell, hogy Bohner Zoltán a Piliscsabai Természetjáró Egyesület alapítója. Innentől már nem volt kérdés, hogy irány Bakony, illetve vasalt út.
Megközelítés, útvonal
Aki autóval jön, annak itt érdemes megállnia Ebből a parkolóból indulunk a piros sáv jelzésen, mely elvisz a kiindulópontig.
Útvonalak
Bucsek Henrik Emlékút C nehézségű.
Jelenleg a leghosszabb magyarországi via ferrata, amely a hazai hegymászás nagy alakjának, Bucsek Henriknek állít emléket. A patakmederre merőleges sziklagerinc természetes útvonala. Izgalmas felszökéseken vezet a könnyen járható gerincre. A vasútvonal alagútja fölött egy meredek zárófalon keresztül egészen a völgyoldal tetejére érhetünk. A lejöveteli rész izgalmas, meredek, a végén egy függőleges letöréssel. Igazi élmény ez az útvonal. Költési időszakban (02.15-07.15-ig) az útvonal felső része nem mászható! Hossza 350, a szintkülönbség 100 méter, a mászásidő körülbelül 30-60 perc.
Ariadné fonala D/E nehézségű.
Szép és változatos sziklakörnyezetben vezet ez az érdekes vonalvezetésű út, két vietnámi híddal (7 és 23 m). Remek mászás, mely egyáltalán nem könnyű. A beépített lépéseket mellőzve eléri az E nehézségi fokozatot. Hossza 130, a szintkülönbség 40 méter, a mászásidő körülbelül 30-60 perc.
Felszerelés bérlése, túravezetés
Az év minden napján bérelhetsz felszerelést és kérhetsz túravezetést. Hívd az alábbi telefonszámot: +36-20-421-9945
Túravezetés: szombat és vasárnap 10 és 14 órakor.
Túravezetés hétköznap előzetes egyeztetés alapján történik. (Tel: +36-20-421-9945)
Remélem, hogy sikerült egy újfajta célpontot bemutatnom!
Ha bármi kérdés, segítség kell, keressél meg bátran!
Balesetmentes, száraz időt, sikeres teljesítést kívánok!
Egy teljes hétvégét áldoztam a környék ládáinak! Szombat éjszakát egy közeli barlangban töltöttem így már kimerülten kezdtem bele a vasárnapi keresésbe. Ez a multi megizzasztott rendesen! Esett az eső ezért a csúszós falak miatt az első ládához elég nehézkesen értem fel. A koordinátái pontosak, hama megtaláltam a dobozt. Sajnos a beltartalma elázott így az ázott papírról nehezen lehetett kiolvasni a jelszótészletet és a koordinátákat! A faszelet már keményebb dió volt. Szerintem a koordináták sem pontosak! A korábbi logbejegyzések sokat segítettek. Háromszor másztam végig a dróton, de semmi! Már-már a feladáson gondolkodtam mikor egy közeli pihenőhelyen a könnyeimmel küszködve a logokat olvasgattam. A megvilágosodást a következő sorok hozták: "jó hogy ketten voltunk, az egyik rálát a másik eléri". Tehát fentről kell szemlélni! Ezekutánn végső elkeseredettségemben, a kudarctól való félelem miatt, a haladási iránnyal ellentétesen indultam. Fentről egy szikla szirten megpillantottam a faszelet avar alol kikandikáló 2-3cm-es csücskét. Majd ki ugrott a szívem! A kis faszeleten jócskán látszik az idő vasfoga. Teljesen elszineződött, elázott és valami féle gomba is megtelepedett rajta. A fekete betűk szinte kivehetetlenek rajta! Na itt kezdtem el sírni! Kimerülten, teljessen bőrigázva, remegve a hidegtől vagy az idegtől, csüngtem a pihenőszáron, káromkodva egy darabka félig rohadt fadarabot simogatva! Jó, hogy senki sem látott. Nem is láthatott mert kihalt volt a szurdok, hisz nincs akkora idióta a földön ki ilyen időben kirándulna! Végül csak sikerült összehozni a jelszót (remélem). Köszönöm a rejtést! Keservesen megszenvedtem érte, de ettől lesz különleges számomra ez a találat. Minden percét élveztem! Külön élmény volt, hogy kettő hobbimnak is élhettem egyidőben! [Geoládák v4.2.5]
Ha már a Bucsek után megvan a rutin, miért ne indulnánk Ariadné fonalán. A kihívás itt egy fokozattal feljebb tekerve, erős kar jó ha van, meg némi tettre készség sem árt. Ezzel együtt a rejtés is meglett, magasabbak előnyben.
Köszönöm a játékot! [Geoládák v4.1.0]
Örültünk, hogy ezen a 2 pályán került elhelyezésre a 2 láda, mivel pont ezeket terveztük megmászni. Levezetésképp még lenyomtuk a Makarenkói plafont is (E+) :)
Gyönyörű kilátás nyílt a völgyre, köszönjük a rejtést. Zsófival.
A láda és a logbook kicsit be van ázva.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Hát ennyiszer még nem mentem vissza cache-ért, de csak meglett a második felszökés elején! A többit Rita már leírta.
Ja, plusz pont a ferrata és a geocaching kombinálásáért! [Geoládák v4.0.2]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.0]
Második alkalommal indultunk neki. 2 mászás és 2 intenzív keresgélés után csak meg lett. Jó hogy 2en voltunk rá az első már rálát, a második még eléri :) nem kell kiakasztani kutatni. A korábbi logok képei többet segítettek mint a meglelt koordináta, a völgyben ugrál a GPS.
A Cuha-patak völgyében terveztem a mai túrát és ez adta az ötletet, hogy kipróbáljam a via ferrátát. Kölcsön felszerelésben vágtam neki a Bucsek Henrik emlékútnak és ahhoz képest, hogy először csináltam ilyet, nem volt könnyű, de egész jól ment. Közben a láda az első jelszórészlettel simán meg lett. Írhatnám, hogy én sem találtam a faszeletet a második pontnál, de az az igazság, hogy így elsőre nem mertem bevállalni a D/E nehézségűnek írt Ariadné fonalát. Alaposan megküzdöttem ezért a fél pontért is, és úgy érzem, hogy ezt lehetne felfelé kerekíteni. Ha te ís úgy érzed, gondold meg, hogy elfogadható-e a találat.
Régről ígért ferrátás mászás valósult meg a családdal a hétvégén bondi3 társaságában. Nagy sikere volt, sokat időztünk a völgyben, Csesznekre már át sem jutottunk.
Az első pont a Bucsek úton könnyen meglett. A második pont koordinátájával mi sem tudtunk mit kezdeni, így maradt az Ariadnén való mászás közbeni fürkészés. Küzdöttünk, de nem jártunk sikerrel.
A képek alapján kérném a találat elfogadását! Köszi!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.2] GCCUHA bejárását szakítottam meg egy kis tornázás kedvéért. Megjelenése óta terveztem ennek a ládának a megkeresését. A közelgő tél miatt nem halogathattam tovább. Igaz, a rejtés megjelenése előtt már másztunk itt ZÖLDSPORTOS túratársakkal. Akkor egy mozgót is kirejtettem a sziklák között.
A korai időpontnak köszönhetően egyedül voltam mindkét vasalt úton. Mivel a GC20BY is várt még ma rám, ezért igyekeztem gyorsan haladni a ferrátákon. Szerencsére gond nélkül megtaláltam a rejtéseket. Az új ferrata pályákat is láttam lentről.
Az első pont a Bucsekon meglett. Nincs plusz infó benne.
Koordináta a beszállóhoz vitt...
Az Ariadnén nem leltük meg a falapot. A 40 métert nehéz megsaccolni :)
Vinyéről indulva előbb GCVIA2-t támadtam félsikerrel, továbbmenve felgöngyölítettem GCCUHA multit, majd felkapaszkodtam GC20BY körére, 27km gyaloglás lett a vége.
Az 1. pont viszonylag könnyen meglett, de a kapott koo nem sokat ért, mert a szikla alatti pihenő közepére mutatott, igaz 12-15m között ugráló gps pontosság mellett. Megjegyzem, a sziklafalhoz simulva amúgy sem érne sokat a kütyü. No mindegy, gyerünk mászni, majd csak lesz valahogy!
A függőleges felmenetel elég jól ment, de a vízszintes sziklafalon már az életemért küzdöttem, de ez is sikerült. Itt szembesültem vele hogy elértem ez első hidat, ami az egyik log szerint már túl van a rejtekhelyen. Egy lépésnyit még visszamentem az első sziklaodúig, ott nem volt faszelet, mégegyszer nem mertem kimenni a falra, a hídnál kiszálltam a pályáról.
Nem találtam meg, úgy tűnik a láda nincs meg. Via ferratazás közben hosszan keresgéltem a megadott ponton és környékén. A sziklaodú üres volt. Legutolsó megtalálás közel egy éves, 2020. szeptemberi. Lehet, hogy elveszett?
Fantasztikus koradélutánt töltöttünk itt, először a Bucsek Henrik emlékutat másztuk meg, itt meg is lett a láda (no meg a GCCSZI is), utána pedig az új 4. és 6. úton tettünk egy kisebb kört. A vezetők tanácsára választottuk néhányan ezt a könnyebb útvonalat az Ariadne fonala helyett (fáradtság és edzettség függvényében), így a második pontot nem tudtam megkeresni. Én jó pár éve Cseszneken voltam az akkor megnyitott via ferrata pályákon, de ez sokkal lenyűgözőbb élmény volt: több mászás, több szint, több kilátás, több kihívás. Visszafelé megkerestem GCCUHA első két pontját - abból a másik kettőt még májusban, a Dornyay Béla Emlékút bejárásakor találtam meg.
Köszönöm a rejtést, ha gondolod, kérlek fogadd el mint megtalálást :)
Először a Bucsek Henrik emlékút végét találtam meg. Megnéztem, hogyan másznak le a falon az alagút tetején. Majd megtaláltam az út elejét is. Páran másztak felettem, de már túljutottak a meredek részen. Az első részen viszonylag könnyen feljutottam, de azért ez kezdőknek nehéz is lehet. Az első rejtési pontnál sima séta, láttam egy vonatot is felülről, ahogy Veszprém felé haladt. A többi rész már nyitottabb, nem zavarja a GPS-t a sűrű növényzet és a meredek sziklafalak. A forduló tetején jártam, amikor egy másik pár kibukkant a fák közül. Arra figyeltem, hogy ne kerüljek alájuk (a kövek miatt).
Az Ariadné fonalán kicsit sokan voltak. Egy pár nagyon lassan haladt az első függőleges részen, így egy 5 fős csapat mögöttük ragadt (egyikük meg is unta és lejött). Én el se kezdtem addig mászni, amíg nem tűntek el a kanyarban. Az utolsó pasas olyan nehezen haladt ebből a csapatból is, hogy néha nem tudta, hová lépjen. Keze-lába remegett. Én fentről, egy társuk (aki fotózta is) lentről próbált neki segíteni. Annyira ráhúzta magát a falra, kötélre, hogy semmit nem látott. Rossz volt nézni. Azt hittem, hogy a híd előtt kiszáll, de végül leküzdötte az egészet.
Rejtői segítséggel lett meg a láda, mert gyógyítani jöttem, így Blue Mali előre megadott minden infót.
Bakonyi duatlonon, szervezőként. Remek teljesítményt nyújtott minden résztvevő (ld GCJaro logok is)!
Röviden:
- nagyon sok segítséget kaptam a szervezéshez Blue Malitól, THX
- szerintem bárki meg tudja mászni az Adriane fonalát is, aki mondjuk tud 2-3 húzódzkodást produkálni (erre nincs szükség, csak erőnlét viszonyítás)
- ha akad valaki, aki elmagyarázza a via ferrata pár alapszabályát, akkor már csak az erőnléten múlik, mászó technika nem feltétlen szükséges
- komoly élmény faktor, uccu neki ! :)
Harmadszor jöttünk ide mászni. Először egy héttel a vinyei verseny előtt, másodszor pedig nem sokkal a láda rejtése előtt. Sőt a közben is jártam egyszer, amikor csak úgy minden nélkül másztam meg a Bucsek Henrik emlékút egy részét. Ami most nem lehetett, mivel feltekerték a drótköteleket mindkét úton, így most alig van mászható része. A ládát mindenesetre megkerestem, de a két GcVia 5 pontjából ez volt az egyetlen, ami sikerült. Az Ariadné fonalán nem leltem, amit kellett volna. A kiszálláskor felhívtam Blue Malit, tisztázandó hol kellett volna keresni. Ő kisegített a jelszórészlettel, én megígértem, hogy visszamegyek, hogy az instrukciók alapján még egyszer ellenőrizzem, megvan a keresendő. De másodszorra sem leltem meg.
Nagyon jó ötletnek tartom a két kedvenc szabadtéri ténykedésünk összekapcsolását, és nagyon bizakodó voltam a mai nappal kapcsolatban, de sajnos csalódnom kellett. Az az igazság, hogy a szurdok falain, a fák között olyan olyan zajos a vétel, hogy nem igazán van esély ilyen típusú jelszóhordozók megtalálására a kantáron lógva. Főképp abban a formában, ahogy Cseszneken kellene mindemellett még koordinátát és jelszórészletet is feljegyezni (ott menet közben még a tollam is elhagytam).
Pár éve Ausztriában teljesen véletlenül már találtunk mászás közben com-os ládát, meg persze célzottan is, például a Rax-re menet a Haidsteig-en. De azok úgy voltak elhelyezve, hogy elővételük, kezelésük, logolásuk, visszarejtésük tökéletesen illeszkedett a pálya adott szakaszához. Ilyen ennek első pontja is, de a második és a cseszneki első kettő nagyon nem. Szerintem érdemes lenne gondolkodni az átalakításon, hogy több örömet és kevesebb bosszúságot okozzon a keresés.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.5]
Családi kirándulás a szurdokban (7 felnőtt, 4 gyerek), nem először mivel ezt nem lehet megunni! A mászásra hárman vállakoztunk, a Vinye büfében átvettük a mászófelszerelést amit előzőleg telefonon lebeszéltünk, és nekivágtunk a szirteknek! Amit hiányoltam az elején, hogy nincs megadva a kiinduló pont és így az alagút előtt jobbra letérve egy ösvényen, követve a műszert, majdnem a szikla tetején csatlakoztunk be a vasalt útba! Innen már ment minden, a láda is hamar előkerült, kigyönyörködtük magunkat a kilátásban és leereszkedtünk az alagút túloldalán. A második pont okozott némi gondot, nagyon nehezen került elő a jelszóhordozó. Annyit csüngtem a meredek sziklafalon a fadarabot keresgélve, hogy teljesen kivette az erőmet a mutatvány, így a táv hátralevő részét már nem is teljesítettem! A nehézségek ellnére jól éreztük magunkat, a szurdok is megtelt kirándulókkal, a novemberi napsütés megtette hatását! :)
Először a könnyebbel kezdtem a középső fiammal, rendben meg is lett a láda. Ezután pihenés nélkül kellett nekivágnom Ariadné fonalának a nagyobbikkal. Az első, bár nem volt könnyű, de azért jócskán vett ki az erőmből (meg a hajnali másfél órás futás), így már a fal első harmadában az életemért küzdöttem, meg főleg azért, hogy a népes nézőközönség láttára nehogy beessek a kantárba. Végül sikerült teljesíteni az egészet, de a ládára gondolni sem mertem a nagy koncentrációban. Utána még vagy fél óráig csak ücsörögtem remegő végtagokkal. A fiam 12 éves, és feleakkora súlyú, így ő már rég lenn volt, amikor én még csak a felénél. Nagyon kemény volt, egy életre szóló élmény. Köszönöm a segítséget a rejtőnek a jelszó második feléért, aminek keresése az említett körülmények miatt végül fel sem merült. :)
Nem az én ötletem volt, hogy erre a mai nap programja a Bakony via ferrata-inak bejárása köré épüljön, de igen aktívan támogattam a remek ötletet. A környéket ismertem már korábbról. Nem egyszer jártam már itt; legutóbb 2 éve, a vinyei geoverseny alkalmából. Ezúttal is Vinyét választottuk kiindulásnak. Rögtön az autónál mászócuccba öltöztünk és így indultunk neki a völgynek. Én még az út elején tettem egy kis kitérőt a Kőmosó-barlanghoz, majd így eredtem a többiek nyomába. Igazából maga a völgy ezen, felső szakasza is megérne egy ládát. Porva-Csesznek vasútállomástól (Zirc felé) van már egy multi, de én azt gondolom, hogy ez a rész szebb, látványosabb, érdekesebb. Nem csupán a sziklák, a gyakori gázlók miatt, hanem van itt viadukt és emlékmű is. Az indulópontot a gps-nek köszönhetően mi könnyen megtaláltuk, de aki "csak úgy" jön, az bajban lehet. Bemelegítés rögtön egy kisebb fallal indítottunk. Talán ez a rész a legnehezebb ezen az úton. Volt időm vizslatni a sziklákat, így hamar számos Megalodus-kőbelet fedezhettem fel. A pihenőrészen kicsit kóvályogtam a ládát keresve, de teljesen logikus helyen volt. Az benne a remek, hogy itt nem kell fogni a sodronyt, nyugodtan lehet keresni. Hamarosan átmentünk a vasút felett is, de persze pont nem ekkor jött a vonat. (Amikor meg jött, nem olyan helyen voltam, hogy le tudjam fotózni.) Ezen a ponton jöttem rá, hogy volt itt korábban egy régi láda, amihez mindenféle biztosítás nélkül másztunk fel anno. A szép napos időben hamar és különösebb erőlködés nélkül felértünk a legfelső pontra, ahonnan megkezdhettük az ereszkedést. Ennek is a jelentős része majdnem sima ügy. A végére azért sikerült egy kis kalandot belecsempészni. Az az utolsó 25 méter tetszett. Miközben átsétáltunk a másik pályára, kicsit ettünk-ittunk, majd beszálltunk. Szerencsénkre még elég korán elindultunk, így sem sietnünk nem kellett az utánunk, sem várakozni az előttünk mászók miatt. Így - miközben lógtam a falon - nyugodtan kereshettem a faszeletet. Később a pálya technikásabbra váltott, de azt is ügyesen abszolváltuk, majd legvégül jött a vietnámi híd. Ilyenen még nem voltam, de tetszett. Hátizsákkal picit korlátozottabb volt a mozgásom, de zavarni nem zavart. (Nyilván jobb lett volna nélküle mászni, de Nózi medvémet is el kellett hozni valahogy.) Utoljára azt hiszem 8 éve csináltam ilyet, de könnyen belerázódtam. Nem lenne ellenemre. ha lennének még ilyenek idehaza.
Az első pont, azt hittük, még nem került vissza, ezért hívtam a rejtőt. Egy kis segítség után azért csak meglett. Köszönöm. A második ponton viszonylag sokáig kellett matatni, de csak előkerült a faszelet. Gyönyörűek ezek a sziklák. Köszi a rejtést.
Sajnos a Bucsek útnak nem csak a teteje van lezárva, hanem kb. 5 perc mászás után az egész, így a doboz sem lett meg, köszönöm a rejtőnek a jelszót. Ide még mindenképp vissza fogok jönni.
A GCvia1 teljesítése után Mikulás javaslatára hosszabb pihenőt, ebédszünetet tartottunk, majd jöhetett ez a multi. A lelkesedés megvolt, az erő már fogyóban. (Meglepő, hogy mennyire fárasztó a mászás a nem efféle terheléshez szokott izmoknak és hogy mennyire kimelegszik az ember.)
A Bucsek Henrik emlékút elején az első függőleges szakasz tetején Mikulás lovagias segítségére szorultam, de a második, nehezebb felszökellésen (így hívják, Mikulás?) és utána végig már boldogultam magam.
Ezután jött az Ariadné fonala. Nagyon látványos pálya, szívesen megcsináltam volna, de egyszerűen elfogyott az erőm. A rejtés előtti függőleges szakasz majdnem kifogott rajtam, de egy kedves idegentől kért és kapott enyhe fenék feltolásnak köszönhetően (csak 3-4 cm hiányzott, hogy meg tudjak kapaszkodni a kiszemelt helyen és felhúzzam magam) a rejtésig elevickéltem, de ott feladtam, bár a hosszú vietnami hídra nagyon kíváncsi lettem volna és az idegen is mondta, hogy szívesen segít, másszak csak tovább bátran. Talán majd máskor. Kár lett volna most elrontani a sok szép élményt egy nyögve-nyelős, csak-azért-is-megcsinálom befejezéssel. Búcsút mondtam Mikulásnak, kiszálltam és erőm utolsó morzsáit összeszedve lemásztam, immár kötél nélkül.
Lentről még figyeltük ahogy szegény Mikulás kikerül néhány bosszantó amatőrt, akik lecövekeltek egy nehéz falszakaszon és amíg én ott voltam (mászás és bémászkodást beleérte) nem mozdultak se előre, se hátra. Aztán Mikulás eltűnt a szemünk elől és véget ért számunkra ez a csodakaland.
Szuper volt, Blue Mali, köszönjük! Várjuk a következő ilyen ládát! :-)
A GCVia1 után, a via2 mászása közben egyszerűen elfogyott az erőm, no meg a +10 kg ami rajtam van sem vált az ügy előnyére. Szóval félbe kellett hagynom, a jelszó a mászótársak segítségével lett meg, remélem nem neheztel érte a rejtő:)!
TFTC!
Ismét egy felejthetetlen via ferrátás élményben volt részem!
Nagy-nagy köszönet Blue Malinak minden segítségért és szervezésért, aki a kedvemért aznap kétszer is megmászta a Bucsek utat! Ugyanis mire a VIA2 kiindulópontjához értem a többiek már félúton jártak, de a csúcson azért sikerült őket utolérnünk és így már együtt folytathattuk a mászást.
Nem gondoltam volna, hogy a pár héttel ezelőtt megjárt GCVIA1 élményét lehet fokozni, és igen lehet minden tekintetben: hosszabb és látványosabb útvonal, hatalmas sziklák és sziklafalak és természetesen nagyobb erőnlétet igénylő terep, a végén nálam beütött az adrenalin:) ja és izomláz garantált!
A rejtések jók, ámbár a rejtői jelenlét nagy segítség volt, így "csak" másznunk kellett utána:)
Külön gratula azoknak, akik egymás után teljesítették a két ferrátás helyszínt:)
Aki még sosem mászott, de szeretne, annak szerintem érdemes két külön napon mászni, ahogy én is tettem: elsőnek a VIA1-t és egy másik napon a nehezebb, hosszabb és fárasztóbb VIA2-t.
Így garantált lesz a tökéletes ferráta élmény, amit a két láda nyújt!
Köszönöm a rejtőnek a belefektetett munkát, remek multi! Még jobban köszönöm az invitálást, hogy kipróbálhassam ezt a remek sportot. A többieknek pedig a remek társaságot! Csesznekről jöttünk át ide, ahol az ostromlók útja után a várpanoráma helyett a futrinka uccát választottam, hogy maradjon szuflám a Bucsek Henrik emlékútra is. Megérte! Szerintem közel s távol ez az út a legszebb vonalvezetésű! Ide biztosan visszatérek és akkor az Ariadné fonalán is végigmegyek. Kérlek fogadd el a találatot!
Kihasználva a rejtői szervezést, így már bele mertem vágni a kalandba, hogy kipróbáljam ezt az extrém sportot. Nagyon megérte mert egy életre szóló élményekkel lettem gazdagabb a remek társasággal.
Köszönöm a rejtést!
[iGC] [wapon beküldött szöveg]
Kihasználtam a gyönyörű őszi időt, és elmentem végigmászni a két klettersteiges láda négy útját. A hétköznapnak köszönhetően végig egyedül voltam a falakon, egy-két emberrel találkoztam csak előtte-utána, így nyugodtan lehetett keresni, logolni. Sajnos Mila nem tudott jönni. Csesznek után jöttem a Cuha-völgybe. A nehezebb úttal és a 2. ponttal kezdtem. (A koordinátát úgyse lehet használni, egyrészt a fal tövében nagyon ugrál a jel, másrészt ahhoz nehéz nekem ez a mászás, hogy a kezemben legyen a GPS. Keresni úgyis a megadott információk és előző logok alapján érdemes. Épp ezért teljesen feleslegesen rejtett a koordináta.) Megpróbáltam megsaccolni a 30 métert, és figyeltem kupec logjára is ("ha odaérsz az első, rövidke kötélhídhoz, akkor már túlszaladtál") - és aztán mégis túlmásztam én is. Így a falon hiába próbáltam a mászás közben a résekbe nézni, az avart elkotorni. Pedig ez nem könnyű, mert ez a szakasz, ahogy kupec is írja, tényleg szivatós: szinte semmi lépés nincs, végig karral kell tartani magát az embernek. (Tavaly kicsit könnyebbnek éreztem. De most két másik út megmászása után már éreztem a karomat.)
Jó tanács a keresőknek: még mielőtt nekikezdesz a második faldarabnak, keresd meg a pontot! (Én a fal végigmászása után mehettem újra föl érte.) Szerintem ide is kéne rajz!
A másik út sokkal könnyebb (de azért három másik mászás után már az az egy-két kis függőleges szakasz is nehezebb volt), a láda pedig sétálós helyen van, azonnal meglett.
Fent megnéztem a régi Cuha-szirt ládát (Pupuval és Milával találtuk meg több mint tíz éve), élveztem a kilátást, a szép őszi színeket, a napsütést. Lefele inkább séta ez az út (az utolsó kis ereszkedést kivéve).
Volt még egy kis időm: Kőpince-forrás, Ördög-rét, Zsivány-barlang (és a tavalyi verseny emlékei).
Az utak POI oldalai: Ariadné, BH.
2017.10.07 17:00 egyéb log
Tavaly a vinyei verseny után L@zy-vel másztuk végig mindkét utat. Most mehetek újra! :-)
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg] most sajnos nem sikerült a piros egyes, mert épp a rysy túrát kezdtem meg a megjelenés időpontjában :) nagyon jó ötletnek tartom ezeket a via ferratas ládákat, és támogatom a továbbiak megjelenését is. A ládaleírásba beletettem volna még az utak kiindulópontjait, mert nekem például azok megtalálása volt a legnehezebb. A láda és a virtuális pont is könnyen meglett. Köszönöm még egyszer, hogy ide is telepítettél egy ládát :)
Itt is voltam már néhányszor tavaly ősszel. A Bucsek-utat szeretem, az hasonlít a klasszikus utakhoz a Dolomitokban, ahol a drót eszköz, hogy az ember meghódíthassa a csúcsokat majdnem túrázós módban. Az Ariadné, sztem inkább szivatós, lógjál ember a kötélen és lehetőleg kiszögelés se legyen a lábadnak.
Az 1. pont azonnal meglett, sztem jók a koo-k, nekem a 2. ponton mászkált oda-vissza a kütyü, vele én is, jól bedurrantva a karizmokat. Annyi segítséget adnék, hogy azt a pontot a 2. felszökés közelében kell keresni és ha odaérsz az első, rövidke kötélhídhoz, akkor már túlszaladtál.
Tegnap még Csesznek volt tervben, de reggel gyors módosítás után, Vinye felé vettük az irányt. A technikát két telefon és egy gps képviselte, ennek ellenére sem találtuk a ládát. Egy óra keresés után, kénytelenek voltunk segítséget kérni, utána sima ügy volt.
Köszönjük a rejtést!
Megvan. Köszönöm, hogy megmutattad!
Hatalmas köszönet Tablettának, nélküle nem teljesítettem volna! Első Ferratás próbálkozásom, ami bemelegítés volt a GCVia1-re!
Az első pontot elég sokáig kerestük végül segítséggel lett meg, amit nagyon köszönünk! Szerintünk a N47°21.118" E17°49.892" a helyes!