Jelzett kő rejti a 10x10x5 cm-es dobozt.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Megközelítés

A népszerű parkoló  N 44° 15,810' E 15° 38,860' 860 m [GCUff+parkoló] szinte bármilyen járművel elérhető.
Amint a D54-es útról északnak fordulunk  N 44° 13,070' E 15° 40,030' 115 m [GCUff+letérés], elkezdődik az igazi élmény. Eleinte kissé kanyargós, de kétsávos aszfaltúton haladhatunk célunk felé. Az autópálya "keresztezése" után  N 44° 15,340' E 15° 38,840' 540 m [GCUff+váltás] megszűnik az aszfalt, és murvás útra vált. Innentől kicsivel meredekebben emelkedünk és szűkebben vesszük az egyre sűrűsödő kanyarokat. Az út szélessége is gyakran tűnhet keskenyebbnek, így is fokozva az izgalmakat. Az egyik kanyarban rövid pihenőt is tarthatunk egy .com-os doboz megkeresésével.
Ha sikerült parkolni, akkor megtekinthetjük a falon elhelyezett emléktáblát, fotóalbumokat, és természetesen a fantasztikus sziklaképződményeket. Sőt! Még a fan club füzetébe is írhatunk!
A kerékpárosok számítsanak hosszú emelkedőre. A főúti letéréstől mintegy 15 kilométert kell tekerni, és közben majd 800 méter szintet kell leküzdeni. Az autósok parkolójától már csak egy ösvényen lehet eljutni a dobozhoz. Ez nagyjából 400 métert jelent, de a sziklás terepen biztosan nem egyszerű feladat a kerékpár tologatása.

(Bár nem kapcsolódik a láda témájához, mégis érdemes néhány szomorú pillantást vetni az út melletti emlékhelyekre, melyeket a délszláv háborúban elesett fiatalok miatt állítottak. Szerintem túl sok van belőlük.)

Miért is vagyunk itt?

Winnetou, az apacsok törzsfőnöke talán a világ legismertebb "európai származású" indiánja. Mivel kitalált személy, így "arca" leginkább a filmekben látott színész arcát tükrözi. (Persze ez a kép az idősebb szemek csillogásában látszódhat igazán.) Bár a XIX. századi Németországban született "atyja" Karl May csupán a XX. század elején járt Amerikában, mégsem látta annak vadabb, nyugati felét. Ennek ellenére talán a legnépszerűbb leírásokat publikálta a vadnyugatról. Írásai annyira jól sikerültek, hogy Harald Reinl 1962-ben megfilmesítette az Ezüst-tó kincse történetet, majd 1963 és 1968 között elkészített három filmet Winnetouról.
A forgatások színhelyéül az akkori Jugoszlávia egyik legszebb vidékét választotta - Dalmáciát. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy az 1963-ban készült Winnetou film első kockáin látható, eltéveszthetetlen sziklacsoport közelében mára népszerű zarándokhely alakult ki, melyet nagyon sokan keresnek fel a világ minden tájáról. Tegyetek Ti is így!

Források és ajánlott irodalom

- Film
- Pletyka
- winnetou.lap.hu
- Tanulmány
- Forgatási helyszínek