A ládát 2011.07.26-án adoptáltuk Stiggs kesserkollégától.
A nehézségről: Tavasztól őszig, a környéknek igen dús a vegetációja. Mocsári növényzet, csalán, hatalmas lapulevelek. Botanikai szempontól érdekes, de belemenni nem nagy buli. És pompomék is takarásban vannak. A visszajelzések alapján kullancs is sok van. Tavasztól őszig tehát a nehézség: Rejtés:2 Terep: 4
Megközelítés: A 82-es Úton Pénzesgyőrig. A falu végéig elmenni (itt van a Pangea Ház is). Balra letérünk a dűlőútra és N 47° 14,236' E 17° 46,940' 368 m [GCpom+Parkoló] ponton hagyható a gépjármű. Innen át a fenyves mellett, majd a villanypásztorokat balra (mi a jobb oldalán sétálva) követve, kerülhető meg a bekerített rét. Aztán úgy 370 m távolságban a kaszálón át szinte légvonalban egészen 50 méterig közelíthető a rejtek, itt Pom-Poméknál utána már csak meg kell találni. A képek sokat fognak segíteni.
Figyelem! Természetesen nem kötelező az ajánlott parkolót igénybe venni, majd onnan közelíteni. De aki Pénzesgyőr felől a zöld csík mentén () közelít, nagy eséllyel a Rainprecht-kúriát őrző "sátán kutyáival" is találkozhat.
A rejtés: Egy három törzsű fa elágazásában található 15x10x5 cm-es átlátszó konyhai doboz természetes anyagokkal takarva.
Története (Stiggs eredeti leírása): Megszületett az első, illegális szemétlerakó felszámolási geoláda. Az esemény Pénzesgyőrben történt, ami a Magas Bakonyban igazán gyönyörű környezetben található aprócska kis falu. Amiért számomra nevezetes, az az hogy itt van a Pangea alapítvány székhelye, és velük már korábban is sikerült együtt dolgozni, de akkor a Bükkalján Cserépváralja, Cserépfalu, és Eger környékén a kaptárkövek megmentésére szerveződtünk össze. Ez a mostani esemény kicsit más volt. A falucska lakói, a Pangea és a GE Elfun önkéntesei a falu környezetében fellelhető illegális szemétlerakókat számolták fel.
Néhány adat: Elfun önkéntesek 42 fő, Pangea 12 Fő A falu lakói: rengetegen. Megtöltött nagy szemeteszsákok száma kb 250, fémhulladék 2 pótkocsi. Mindezt ebédig. Ebéd után elültettünk kb 120 facsemetét (ha akarjátok geofát:-), és kerítést állítottunk a veteményes köré. Közben pedig hogy emléket állítsunk ennek a napnak és a munkának, elhelyeztünk Pom-Pom-éknál egy geoládát.
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A jelzett parkolótól indultam, a javasolt útvonal azonban járhatatlannak bizonyult még télen is, komoly bozót nőtte be. Szerencsére a dombtetőről jól be lehetett látni a tájat, így megállapítottam, hogy a kerítések között el lehet sétálni a cél közelébe. Útközben két ismeretterjesztő táblát is találtam, majd a kerítések közötti folyosó végét elérve átléptem a kapun és elsétáltam a láda helyéig, ahol csak egy üres doboz várt. A helyszínen vettem észre, hogy az előttem kereső is így járt. A hely most 0 bozótharccal megközelíthető, így ha a kerítésátlépést nem számítjuk, jó élmény volt a hangulatos domboldalon-völgyben elsétálni a célig. A megfigyeléseimet felvittem az OpenStreetMapre is.
Mai harmadik ládám.
A GCbkok megtalálása után vettem célba ezt a rejtést.
Többszöri határsértés után (villanypásztorok) csak elérkeztem ehhez a fához.
Amint a mellékelt fotó mutatja, a dobozt én megtaláltam, de az teljesen üres.
A fotó alapján kérném a jelszó nélküli megtalálás elfogadását, és javasolnám a láda áthelyezését, vagy betegre állítását.
Köszönöm a rejtést!
Meglett a rejtekhely, csalánoson átgázolva, villanypásztorral körbevett részen, több ló társaságában. Sajnos ládát nem találtunk csak egy szanaszét ázott papírfecnit. A lovak jófejek, érdeklődőek voltak.
[Geoládák v4.0.3]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Erdőcsöndje rejtőtárs leírása tökéletesen illik a mi megközelítésünkre és a ládával kapcsolatos meglátásainkra. Bemásztunk mi is, holott magánterület volt és persze mindenhol sár és csalán. Ezt a ládát javasolt inkább télen vagy kora tavasszal leszedni, a csalán a fejunk magasságáig ért. A rejtés messziről látható és kicsit tönkrement a doboz és a tartó is, füzet nincs és a jelszót is már egy átázott lap tartalmazza.
Pénzesgyőr felől jöttem, de kutyák nem zavartak, és most a növényzet is kedvezett, csak rengeteg hóvirág fogadott. Viszont a láda tényleg a villanypásztor túloldalán van, ráadásul a láda körül egy csapat ló ivott, legelészett. Már épp elhatároztam, hogy jelszó nélkülit jelentek be, amikor a lovak arrébb sétáltak, és nem tudván ellenállni a kísértésnek, bemásztam a ládáért. De ki kéne hozni a ládát a magánterületen kívülre, illetve a láda állapota alapján inkább újat kéne telepíteni. Köszönöm!
Még soha nem voltunk ilyen sokan egy újévi túrán. Ezúttal 17-en (lelcache, csg12, GeoÉvike és Toti, radpeter, scele, pgyp, Niki és macikupac, Mira és Gábor66, Zsuzsi és Mikulás, Rosie és nargoth, valamint Fidorka és jómagam) tapostunk egy kb 22km-es kört a tavaszias Bakonyban és a gyalogláson kívül tartalmas beszélgetésben is részünk volt. Nagyon klassz volt, köszönet mindenkinek.
Túránk vége felé, már útban vissza Pénzesgyőr felé esett útba ez a csésze. Több szempontból is problémás a megtalálása, leginkább az, hogy jelenleg a karámon belülre került a rejtek. Bár a villanypásztor talán nem üzemel, de a lovak gyanakodva figyeltek minket. Korábban már a rejtek felől is érdeklődhettek, mert le volt szedve a rejtek teteje. Azért megoldottuk és logoltuk :) Köszi.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Közös túra keretei között, GCzolt, GCNKut, GCGIGA, GCPORG, GCbkok, GCJF és GCpom volt a menü.
A patakon átkelés kicsit vicces volt, ide már csak hatan jutottunk el, a többieknek megvolt.
A bakonybéli kálváriától indultam, piros+, zöld sáv. A térkép jelzett egy letérési lehetőséget át a patakon, nehezen vettem észre a kis csapást, mert nyakig érő csalán takarja. Azért sikerült átjutnom. A láda könnyen meglett. Köszönöm a rejtést!
Köszönjük a rejtést! Túraútvonalon nehezítettük meg magunknak a keresést, az élmény felbecsülhetetlen.
Óvatosan a területüket védő marhákkal! Sajnos lassan már nem lesz olyan természetes terület ami elkerítésmentes....
Pénzesgyőr felől érkeztem. A betonútról létérve hangulatos, öreg bükkösbe folytatódott a túristaút.
A láda közelében már változott a növényzet és a terepviszony.
Felejthetetlen élmény volt egész napra...
A láda rendben, köszönöm a lehetőséget!
Jelszó nélküli megtalálás, a rejtővel egyeztetve. A kerteskői szurdokból gyalogoltam el jó sokat a láda fele, de már az gyanús volt, hogy a turistaúton, ahol jelzés is van, néhol hatalmas a dzsindzsa, meg két oldalról belóg. A ládához vezető ösvényt végül nem találtam ott, ahol a térkép jelölte, nyakig érő csalánrengeteg volt a helyén, esélytelen volt az átjutás, még nekem is. Köszönöm a segítséget!
Az Oltár-kő és a Judit-forrás felől közelítettük meg a ládát, a ZÖLD jelzésen. Közben egy nagyobbacska szarvas-rudlit is megriasztottunk. A jelzésről ugyan a térképen jelölt helyen letértünk, de ösvénynek nyoma sem volt, csak combig érő csalánnak. A Gerencén egy kidőlt, vastag törzsű fán simán átjutottunk, majd hatalmas lapulevelek között ráleltünk a ládára is. A láda kivételével egy pici egérkét is sikerült, nem kis meglepetésre, nem tudom, melyikünk ijedt meg jobban.
Megtaláltuk, köszi a rejtést. A patakon könnyedén átkeltünk egy kidőlt fán és láttunk egy szép hódvárat is. :) A zöld sáv jelzés kerítés/villanypásztor mászás nélkül járható mindkét irányból.
A (GCbkok)-től sétáltunk át a zöld sávon. Ebből az irányból nem kellett villanypásztorokon átbújni és kutyákkal sem találkoztunk. Nagyon szép hóvirág mezőn vezetett az út. Sikerült átkelnem a patakon egy átívelő kidőlt fán. A rejtek is könnyen meglett, ami már a fa törzsén van. Sajnos Pom-Pomokat nem láttam, de egy nagy szarvas bika három szarvar tehén kíséretében mintegy ötven méterre előttem kocogott keresztül a réten.
Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget.
Javitani kellene a leirást, a doboz nem a földön van. Amiben van, annak viszont leesik a teteje, javitani kellene. A dobozban nincs iróeszköz; belül száraz.
Csalán, lapu és mocsár van, meg sok-sok keritett legelő. Somhegy felől jöttem, zöld háromszög és csik, de onnan is kellett keritést átlépni, magánterületen áthaladni. Én áthelyezném a ládát a zöld jelzés és a patak közé, a patak túloldalára.
Nem akartunk a sátán kutyái felé menni, így az ajánlott útvonalon mentünk. Sajnos vagy 4 kerítés volt útban oda-vissza, az egyikben volt is áram. De állatokkal nem találkoztunk.
Utána továbbmentünk a Bakonyi Oltárkő felé a zöld jelzésen. Gyönyörű volt a táj, de nagyon elkeserítő, hogy két kerítés közt kellett masírozni.
Már nem lehet az erdőben úgy kirándulni, ahogy régen. Lépten-nyomon kerítésbe botlunk... Szomorú.
Micra 73-al közös találat. Elsőnek a megadott parkolóból próbáltuk megközelíteni, de rengeteg a magánterület meg a villanypásztorral lekerített rész, így végül feladtuk innen a dolgot. Mivel úgy is együtt terveztük a GCbkok ládával, így megfordítottuk a dolgot. Elmentünk a N 47 14,835 E 17 46,071 pontra ahol parkoltunk, majd a Z3 eljutottunk a Z sávra. Ez egy nagyon jó kis út végig a Gerence patak mellett halad, nagyon látványos. Aztán a N47 14.165 E17 46.464 koo-n letértünk róla. Itt persze át kell kelni a Gerence patakon, de szerencsére itt a természet épített egy remek fahidat amin kényelmesen át lehet sétálni a patakon, na jó korlát azért nincsen, de elég széles a "híd". A "híd" itt áll: N47 14.197 E17 46.491 innen meg már egy szép kis ösvényen alig pár méter a láda. rengeteg virág nyílt az erdőben, többek között sok hóvirág is pompázott. A láda rejtekét kicsit megviselte az idő, de maga a láda rendben van.
innen visszafelé útba esett a GCbkok láda is.
A megadott parkolótól most 4 "pásztormászás" alatt nem lehet megúszni a közelítést, valószínűleg a Z sáv jobb mindkét irányból. Hála a nagy szárazságnak, se komolyabb növényzet, se komolyabb láp nem volt. A tuhun szereplő szekérutakat majd leveszem, mert már le vannak kerítve, nyomuk is halványul, megtévesztőek.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Annyit hozzafuznek, hogy nem igazan ertem mi ertelme egy ilyen ladanak aminek a felkeresese, kulonosebb szepseget, erdekesseget nem hordoz. Csak hogy egy ladaval tobb legyen? A falun felulrol a megkozelites sem egyszeru mivel a terulet mar villanypasztorral korbezart... [Geoládák v2.2.5]
Hát ez igen kalandos ládamegtalálás volt. Négyszer bújtunk át a legelőt bekerítő villanypásztorok alatt, egyszer sikerült mind a kettőnknek érzékelni, hogy milyen kellemetlen érzés a villanypásztor "áramütése". A legelőt elhagyva egy lápos talajon, hatalmas útilapukon és csalánokon keresztül jutottunk el a ládáig. Az első megtalálásokig visszalapoztam, kíváncsi voltam, milyen volt akkor a környék és a ládamegközelítés. 16 éve ugyanolyan nehéz a sűrű növényzet miatt a ládamegközelítése, de régen legalább még nem volt villanypásztor. Próbáltam a szépet keresni a láda megtalálás örömén kívül és ezt a növényekben találtam meg. Már régen szerettem volna találkozni a szőrős kenderkefűvel, ami úgy néz ki, mint egy kimonóba öltözött japán emberke és most rátaláltam. Pomp-pom-okat nem láttunk, de a botanikai értékű óriás lapulevelek is különlegesek voltak. A legelőn szebbnél szebb mezei virágot láttunk és a távolba nézve szép volt a dimbes-dombos táj a legelésző állatokkal. Egy karámban a birkák hangos bégetéssel üdvözölték a távozásunkat. Köszönet a rejtésért.
Három napos bakonyi barangolás, 1. nap.
Az Oltár-kő felől megközelítve nem vészes. Egy pillanatra elgondolkoztam a láda értelmén/értelmetlenségén, de mint leküzdendő feladat nem volt rossz.
Pénzesgyőrből a zöld jelzésen közelítettük meg. Az elkerítések nem okoztak problémát, de az ösvényen bozótvágóval nyitottunk utat úgy két kilóméteren a rengeteg csalán miatt. A láda környéke most nem volt túl saras, de csapadékosabb időben nem ajánlom senkinek.
Mi kalandként fogtuk fel, de akár bosszantó is lehetett volna a túránk ezen szakasza.
A ládától az Oltárkőhöz viszonylag problémamentesen eljutottunk, leszámítva a zöldre való visszatérés és még pár méternyi csalános ösvény viszontagságait.
Ma összesen 14,8 km volt a bejárt táv.
A villanypásztorokon való átkelésre a két botos megoldást alkalmaztuk. Egyikkel fel, másikkal le, és már át is lehet férni. A megadott parkoló felől talán 5-ször kell átkelni :) A ládánál már csak csalán van, hosszúnadrág ajánlott. A ládától a zöldre mentünk, és irány az Oltár-kő. Láda rendben a helyén. Köszi a rejtést.
Az adott parkolóból indultunk. Útközben rengeteg villanypásztor állta utunkat, mögöttük megvadult bikákkal. Minden irányból próbálkoztunk, de csak villanypásztorokba ütköztünk. A táj egyébként szép. Az is lehet, hogy időközben áthelyezték a villanypásztorokat. Ha elfogadod köszönjük, ha nem, akkor így jártunk.
Baráti társasággal közös csapatás. Volt itt minden: patakon átküzdés, villanypásztoron átkelés, tehenek, őzek, csalán és láp.
A ládaleírásban szereplő megközelítést kifejezetten nem ajánlom, bár kalandnak nem utolsó. A villanypásztorokkal szinte minden lehetséges területet elkerítettek, a zöld jelzésen közlekedni inkább ajánlott, ott csak egy patakon átkelés lesz.
Közös élménynek felejthetetlen, ládának felejtős.
Köszönjük a lehetőséget!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.5]
Évek óta nem jártunk a Bakonyban pedig régen nagyon szerettünk itt kirándulni. A tavaszi szünetben most már Johannával tértünk vissza, és ő is megszerette a Bakonyt.
A láda helyett Johannával inkább a Zirci arborétumot, az apátsági templomot és természetesen a könyvtárat néztük meg a kihagyhatatlan múzeummal. Nem bírtuk rávenni a gyereket a kirándulásra, jobban érdekelte a múzeum és a könyvtár.
A ládát Cica kereste fel egyedül. Neki ez nem jelentett most akkora élményt, de lehet, hogy csak a meleg vette el a kedvét.
Megvan!
Az ajánlott parkolótól sétáltam el a ládához. Útközben 3x másztam át villanypásztoron, és egy nagy hóvirágmezőt is sikerült találnom. Gaz, dzsindzsa nem volt, így a villanypásztorok kivételével könnyedén teljesíthető ilyenkor.
Köszi a rejtést!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.4]
Ez a láda túl sok szépséget nem hordoz, de nyáron a felkeresése mindenképpen komoly kihívást igényel. Szóval mazochisták előnyben. Nekünk a 2. probálkozás vezetett eredményre.
Strombus logját olvasva, valamiért az jött le nekem, hogy a zöld jelzés felől is meg lehet közelíteni a ládát. Ezért onnan támadtunk, főleg mivel be akartuk gyűjteni a GCbkok ládát is. Már itt szembesültünk azzal, hogy minden utat, normálisan járható területet, elektromos kerítéssel lekerítettek, így a turistaútvonal a kerítés és a patak közötti susnyásba visz, ahol most derékig ér a csalán. Mi hősiesen végigcaplattunk rövidnadrágban, egészen 150 méterig megközelítettük a ládát. A térképem szerint két út is vezetett a zöldről a ládához, de ezek egyszerűen eltűntek az itt már embermagasságú csalánosban. Mivel a lábszáraink már teljesen lezsibbadtak és csak bizseregtek a sorozatos csípésektől, ezért nekivágtunk ennek a nagyobb csalánosnak is. 50 méter után a patak állta az utunkat, amin egyszerűen nem lehetett átkelni a reggeli felhőszakadás miatt. Itt feladtuk a megközelítést.
Ma az ajánlott parkolótól közelítettünk, de itt is elektromos kerítések állták az utunkat. A tegnapi napból annyit tanultam, hogy felvettem a túrabakancsomat és a lábszárvédőmet, így térdig vízhatlan voltam és persze hosszú nadrág volt rajtam. Egy idő után annyira berágtam a kerítésekre, hogy elkezdtem átmászkálni rajtuk, nem érdekeltek a kisebb elektromos csípések. Így egész jól ment a dolog, a végén jött egy 50 méteres láp, de azon átcaplattam a szerelésemben gond nélkül és végül meg lett a láda, amit el nem tudom képzelni miért ide kellett elhelyezni. Visszafelé találtam egy egész jó kis ösvényt, erről talán csak egyszer kell kerítést mászni. A láp, ha nincs felhőszakadás, akkor nyáron szerintem eléggé kiszárad és kamásli nélkül is járható. Az ösvény kezdete: N47 14.223 E17 46.876
A zöld sáv furcsán kanyarog egy szép bekerített britok mellett, de legalább van, nem kebelezték be, feledkeztek meg róla, így elég könnyen eljutottunk a láda közelébe.
A korábbi logokat olvasva nem készültünk túl sok jóra, így nem is csalódtunk. Ez egy tipius olyan láda, ami jó lett volna, ha a maga idejében GCJARO képében biztosít keresésélményt és pontszerzési lehetőséget a CITO-ban résztvevőknek. De akkor még nem találták fel a GCJARO-t sajnos, így most mindnyájan megküzdünk a pontért.
A 150 m-nyi csalánoson és a patakon átkelés most nem volt nehéz, de el tudom képzelni, amikor az. Ha kicsit korábban jövünk, akkor valószínűleg a vízre lett volna panaszunk, később meg a csalán szökik az égbe.
A láda körül a lapu bőszen virágzott. Érdekes látvány volt.
A felülről védtelen rejtekben a logbook teljesen szétázott. Nem volt értelme az adott körülmények között cserélni. Egy madárodú kellene ide. Vagy inkább semmi.
A GCbkok felé a zöld jelzésről letérve közelítettük meg. Innen kb. 150 méteres a dzsungelharc, de elviselhető. Maga a hely jelentéktelen, értem én, hogy anno volt itt egy esemény, de ebből mára nem jön át semmi. A láda logbook-ostól totál elázva, logolni lehetetlen.
Jó lenne a leírásból kivenni a piros betűs kutyás szöveget, mert valótlan és megtévesztő, valamint frissíteni a megközelítés fejezetet.
A zöldön menjetek nyugodtan!
Köszönjük a rejtést! A terep most könnyen járható volt, Bakonybél felől jöttünk a forrás jelen, és a zöld jelzésen vissza a Kerteskői szurdokon át. Gyönyörű volt a sok hóvirág! Farönkökön átkelés biztonságos!
Megtaláltam! Az ajánlott parkolótól indultam, de a villanypásztorokat nem lehet kikerülni (odafelé háromszor kereszteztem, visszafelé csak kétszer), a térképen jelzett út nem igazán létezik, még egyszer innen nem közelíteném meg, nem szeretem az illegális akciókat. Az Oltár-kő felé vettem az irányt, de a vegetáció még novemberben is erős, a patakon megfelelő átkelési pontot találni nem egyszerű, bár visszafelé is erre kellett jönnöm. Szép dolognak állít emléket a láda, de szerintem manapság már nem menne át a moderáción. Mindenképpen javasolnék másik kiindulópontot keresni az "ajánlott" helyett, de nem igazán kesser barát a környezet sem, első bálozóknak igen kedvüket szegheti. Nem az Alföld közepén vagyunk, ahol ez már bőven ládaérdemes hely lenne, de itt az Öreg-Bakonyban szerintem felejtős.
Az Oltár-kő felől érkeztünk apuval a zöld jelzésen, majd rátértünk a tuhu-n jelölt, de a valóságban nem létező ösvényre. A patakátkelés után inkább a kaszáló felől közelítettünk, és a pontos koordinátáknak köszönhetően hamar meg is lett a doboz.
Logolás után az ajánlott parkoló felé mentünk el, és kiderült, egyáltalán nem kell átmászni villanypásztorokon, hanem csak egyszerűen amellett haladni, és az kivezet az országútig.
A zöld sáv felől lehet törvényesen megközelíteni, de masszív csalánerdőn át. Hosszúnadrág kötelező! (Remek lenne az egyelőre még nem létező Pénzesgyőri séta láda végládájának...)
A tegnap esti Balatonkenesei Lord koncert után mára egy egész napos bakonyi túrázás következett. :) A láda szinte megközelíthetetlen a 2 méteres csalántól.
Nekünk is elég kalandosra sikerült a láda felkeresése. Az ajánlott parkolóból indulva bujkáltunk át a villanypásztorokon. Elég sáros volt minden. A lapuleveleken át már csapás vezetett a rejtekhelyhez - valaki nemrég járhatott ott -. Tovább mentünk volna a közeli másik ládához, de a patakon nem tudtunk átkelni, mert nagyon csúszott minden. Közben eleredt rendesen az eső. Így még izgalmasabb volt visszafelé a villanypásztor. Csípett is, ahogy kell. Visszaérve az autóhoz rájöttünk, hogy jobb lett volna a főúthoz közel megállni, mert a sáron dombnak fel harmadik nekifutásra is csak tolva ment az autó. De azért meglett!!! :)
Az Oltár-kőtől továbbhaladtunk a zöld jelzésen, egy patak igaz utunkat állta, de kis ügyességgel szárazon átjutottunk és a rejtést megtaláltuk. Ekkora lapuleveleket még nem láttunk! Köszönjük!
Törvényesen megközelítettem, hiszen a tulaj éppen tavaszi munkálatokat végeztetett. Mivel ő nem dolgozott, így volt ideje velünk foglalkozni. Eddig még nem találkozott kesselőkkel, tehát az eddigiek többsége illegálisan találták meg?
Nagyon kalandosra sikeredett a megközelítése. A rejtő által megadott parkoló egyáltalán nem jó, magánterület miatt többszörösen le van zárva az út. A GC BKOK ládát céloztuk meg és annak a parkolójából simán megközelíthető. Igaz a patakon át kellett kelni, de mi az egy vérbeli kessernek. 😊 Köszönöm a lehetőséget.
A kialakult birtokkörülményeket figyelembe véve a láda megközelítése törvényesen talán csak a Z- felől lehetséges. Az információk szerint már nincsenek veszélyes kutyák a tanyán. Az ajánlott parkolóból indultam, de a láda felé csak több elektromos kerítésen keresztül sikerült átjutnom. A végén szerencsétlenül belekeveredtem a lapuleveles mocsárba, egy helyen térdig süllyedtem a híg sárba. A láda rendben. Visszafelé ugyanúgy, csak a mocsarat kerülve. A parkolóhely közelében találkoztam a terület tulajdonosával, kitárgyaltuk a gc mibenlétét, egyes turisták viselt dolgait, gondatlan, vagy felelőtlen dolgait.
tetszettek a mocsári gólyahírek és a fiatal lapulevelek... amúgy pedig csípős csalán csípte csülkünket :D a zöld jelzés felől jöttünk teljesen jól járható volt...igaz a közelben valami erdőfaló gép dolgozott...innen tovább jelzetlen úton Oltárkő felé...
Szerencsére nem olvastuk el a ládaoldalt, mert az egyik legjobb résztől fosztottuk volna meg magunkat. A felől közelítve hatalmas élmény a pont, az ajánlott parkoló felől esetleg bosszankodós.
Pénzesgyőrön a GCzolt parkolójából indultunk a -ön, majd a , -on jutottunk el a Zoltay-forráshoz, ahol már jártunk az Öreg Bakony Bakancsosa jelvényszerző túrán 2012.11.03-án. Már akkor is tetszett a környezete. Tovább mentünk a , -on az aszfalt útig. Ezen sétáltunk néhány 100 métert. A TUHU-n szaggatott vonallal jelölt úton nem lehetett bemenni a célterületünk felé, mert lezárt terület. Kicsit tovább mentünk és egy alkalmas helyen az útszéli erdősávba bementünk. Ott aztán találkoztunk a tulajdonosokkal, akik az út széli fákat vágták éppen láncfűrésszel. Elég gorombán szóltak, hogy ezt a területet is megvették és mit keresünk ott. Megnyugtattuk őket, hogy csak a turista utat keressük és tovább álltunk. A láda megtalálása és egy patakátkelés után pedig rátértünk az eddigiekhez képest sokkal szebb -ra. Nem voltak vérengző kutyák!
Végül nagyon jó kör kerekedett belőle. 11,8 km 250 méter szintemelkedéssel.
Annak emlékére, hogy megszületett ezen a ponton az első, illegális szemétlerakó felszámolási geoláda, kidobtam (zsákomba tettem) néhány szemetet a dobozból. Pl. koszos PZS, 1 db gyógyszer levágva a levélről.
Vajon mire cserélték ezeket a tárgyakat?
Egy favonatot hagytam a dobozban cserébe.
Bringával Zirc-Bakonybél-Hárskút-Lókút-Zirc körön. Hát a megközelítés elég nehézkes a terület el van kerítve, az ajánlott parkolótól az út egyszerűen nem létezik már. Azt vártam mikor rúgnak seggbe, hogy mit keresek itt.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Magas-Bakony túra utolsó találata mára. A megközelítése nem volt vészes, a szürkületben is üdén festett a széles domboldal (majálisok rendezésére ideális helyszín), a kékesszürkébe váltó környező csúcsok, a határoló erdőben fehér virágözön.
A gyengébb idegzetű későbbi megtalálók ne kotorásszanak kézzel a láda után, mert egy előző csapat kifogásolható ajándékot hagyott hátra!
Egyszer már nekiindultam megkeresni a zöld turistajelzésről, de az út teljesen be volt nőve, második nekifutásra sajnos már nem volt időm. Most pótoltam.
A Vagabund S.V.C.K. Természetjáró Egylet 2013-évi táborát Pénzesgyőrben tartotta. Első utunk a ládához vezetett... Volt minden! Nagy levelek, kullancs, vadregény! Az ajánlott úton nem találkoztunk a Sátán Kutyáival, ellenben volt 4 saját tábori ebünk:) Köszi a rejtést!
Amikor az ajánlott parkolónál megálltunk, kutyaugatás hallatán eszünkbe jutottak a korábbi kommentek. A sétát nem vállaltuk be, helyette megnéztük a nem ajánlott irányt kocsival. Ott találkoztunk is a kutyákkal, akik cseppet sem voltak barátságosak.
Kár hogy ez a láda kimaradt a bakonyi kirándulásból.
A képek alapján lehetőség szerint kérnénk a találat elfogadását.
Az oltárkőtől botorkáltunk le ide. Elég nehéz volt megtalálni a helyes utat a rejtéshez abból az irányból. Sokat kóvályogtunk visszafelé is, mire rátaláltunk a turista jelzésre.
Úgy látom a rejtőnek sokat jelent ez a láda, látván a miértjét.
Pompom nem mutatta meg magát, de azért jót sétáltunk...
A ladazos tura utolso, 4. allomasa. Sajnos a Pom-Pomokat nem lattam, de igy is szep volt a kornyek es persze maga a tevekenyseg, amivel kapcsolatban a ladat elhelyeztek.
A pompomok viccesek, de a kutyák tényleg nem azok, a leírásban maximálisan indokolt a piros, nagybetűs bekezdés. Előttünk egy kocsinak (!) ugrottak neki, mely éppen a völgy felé igyekezett Pénzesgyőr felől, így végül mi is a faluszéli, javasolt parkolóban hagytuk a járgányt. A domboldalon gombát is szedtünk visszafelé.
P
Sikerült könnyedén becserkésznünk Pom-Pomékat, de sajnos mint bátyám lentebb írta majdnem minket is sikerült elejteni három bestiának. Ekkor sajnos rá kellett jönnünk, hogy tényleg igaz a régi mondás: szégyen a futás, de hasznos! Ez kicsit beárnyékolta a nap hátralévő részét, de a túrát összességében nagyon élveztük. Köszi a rejtést!
Rómer Flóris emléktúra, Öreg-Bakony bakancsosa és immár hagyományos öcsémmel közös év végi ládázós túrázás közben. Kicsit pontatlanul vannak felmérve a környéken az utak, de Pom-Pomékat könnyen megtaláltuk, körbe is rajzoltam nyomvonallal a területet elsüllyedés nélkül.
Hanem a Rainprecht-kúriát őrző sátán kutyáiról írhatnátok egy-két szót, mert ennek emberhalál lesz a vége, ha valaki Pénzesgyőr felől a zöldön közelíti meg a terepet. Lásd: Harapós turistajelzés
Először visszaszorítottak minket a patak felé, majd amikor elmentek és kimerészkedtünk az aszfaltútra, kettőnket háromfelé szalajtottak. Még jó, hogy edzésben vagyunk, loholtunk majdnem Pénzesgyőrig, ki a patakon át, ki fel a domboldalra.
Öreg Bakony bakancsosa mozgalom keretében jártunk erre.
November ellenére még mindig mellig csalán és bozót, de már egész jól járható, így is jó volt a patak átkeléssel kutya fürdéssel.
Oltárkő felől érkeztünk egyszerre több irányból, legalábbis a bolyongás vége fele már erősen úgy tűnt. A mocsár kezd belelendülni, de még nem vészes. Annak érdekében, hogy a környékbeli vadállománynak eszébe se jusson elorozni a teszkósparadicsomunkat nem beszélve a megbarnult banánunkról, egy magaslesre felmászva uzsonnáltunk. Ja, és sajnos a geokutya neve kilencven évre titkosítva van, plusz nem is volt éppen velünk, pedig erőteljes irodalmi párhuzamokat tartalmaz a Pom-pom mesékkel.
Megvan! Pompomék is, igaz nehezen láttuk meg őket, még beleolvadnak nagyon a környezetbe. Az ökoparkos ládától jöttünk, kicsit féltünk, h még nagy lesz az aljnövényzet,de örülök,hogy így döntöttünk. Köszönjük a rejtést!
Megtaláltuk.Az biztos a reumát tökéletesen le kezeltük.Kullancs valóban sok van én 3db szedtem ki magamból miután vissza értünk az autóhoz.üdv.Tozsó,Domi,Jack-kutya.
Az előzményeket sajnos nem olvastam, így nem tudtam, hogy mi vár rám.
Egy kisebb dzsungel harc árán és 15 perc bolyongás után, azért megleltem a konyhai áztató edényt. A felesleges tartalom kiöntése után a logbook tanulmányozása következett, nem sok sikerrel. Annyira el van ázva, hogy a jelszót sem lehetett kiolvasni.
Kérném a fényképek alapján a megtalálás elfogadását.
Azért, köszi a rejtést egy élmény volt.
Megvan!
Hááát. Fentről az út felől a mezőn közelítve elcsatangoltunk a láp jobb szélén, de mivel majdnem elsüllyedtünk, hát visszafelé balról kellett kerülnünk, itt már a lapuk között átvágva száraz lábbal jutottunk a rejtekhez. Sajnos nem tudtunk a kullancsveszélyről így be is szereztünk (hál' istennek csak) egyet. A doboz állapotáról nem volt információnk, így végképp csalódás volt, hogy egy vízben álló logbookra leltünk.
És visszafelé a vihar felkergetett minket a dombon...
Kérjük a kép alapján elfogadni!
Köszi!
Erre felé ládáztunk, így hát megálltunk itt. A pom-pomok jópofák. A logbook teljesen elázott, a jelszó olvashatatlan. Nem értem, hogy miért nem lehet ezzel valamit kezdeni. Egy jó ideje már ilyen a helyzet.
A képek alapján kérném, hogy fogadjátok el.
GCbkok után vállaltuk, hogy megnézzük mennyire olvasható még a jelszó, sajnos semennyire, de nem bántuk. Az oltár kőtől a zöld jelzésű út nagyon szép, a pom-pomok élnek és nem mellesleg januári napfényes +13-fokos időben se gyakran túrázik az ember.
Gondolom lassan csak kicserélődik a láda, de addig csak a ládavadászat miatt nem érdemes erre befordulni, viszont - mint már írtam - jó patakkeresztező képesítéssel rendelkezők nem fognak csalódni.
Átverekedtük magunkat a gaztengeren. Sajnos a láda tele volt vízzel. A logbook átázva, teljesen olvashatatlan a jelszó, lapozni nem lehet mert szétmállik a papír. Hazafelé az autóban találtuk ki a jelszót a kevéske infóból. A ládát fedelével lefelé tettük vissza, remélve hogy így legalább nem telik meg újra vízzel, bár ami benne van, annak már mindegy. A mocsáron való átkeléskor és szitkozódásokkor vettük észre a Pom-Pomokat, (ha az volt egyáltalán) amelyek másfél méteresre nőttek. Javasoljuk a láda áthelyezését jobban megközelíthető helyre.
Gyalogos kupa: 24,2km
Bár tudni lehetett, hogy ma nagyon-nagyon meleg lesz, meg UV-sugárzás meg egyebek, mi mégis vállaltuk a kockázatot, hogy néhány dobozkával gyarapítsuk a "gyűjteményt". Hajnalban indultunk neki, még kellemes időben.
Szó mi szó, tényleg dús a vegetáció, magyarul: marha nagy dzsumbuj a rejtek környezete. Így aztán négytagú családunkból csak nogacsaladfo verekedte keresztül magát a termetes giz-gazon, még mocsarat is kellett kerülnie, de végül csak megtalálta, amit keresett. A ládika teljesen elázott! Cserére szorul, nálunk most sajnos nem volt másik dobozka, mert épp pár napja áldoztunk be egyet hasonló okból. Egyébként szoktunk magunkkal hordozni egyet, mert már többször szükség volt rá - eltűnt, elázott ládikák pótlására.
Ajándékot így nem cseréltünk.
A közeli szántóföldön épp egy traktor serénykedett: hátul bőszen sz@rta kifelé az összekötött szénabálákat.
GCBKOK után eltekertem ide, lévén nem volt szó nagy távolságról. A patak melleti turistaút kellemes volt. Az átkelés bövelkedett izgalmakban de szintén egy kidölt hatalmas fa törzse biztositotta az átjárás 80%-át.
A láda tartalma siralmas, 1 cm viz állt benne. A logbook átázott, még éppen olvasható. Mivel pompom is elköltözött, igazából csak a belvizes, feltúrt talaj az egyetlen "látnivaló"
Zoli barátom hathatós segítségével... Még csak a tapasztalatszerzés kezdetén járok, de láttam már jobb rejtést is! Inkább néhánytíz méterrel feljebb kellen az oldalba vinni a ládát, mert itt az év bizonyos szakában tocsogós-pocsolyás. És most még a Pom-Pomék is házon kívül... Sajnos a füzet elázva... A Pénzesgyőriek, a Pangeások és társaik a takarításért fogadják elismerésünket!!! Persze az lenne igazi, ha a NÉPET rendre, tisztaságra lehetne szoktatni!
Addig mentünk, amíg a "behajtani tilos és életveszélyes" tábla meredt elénk. Innen a zöld jelzésen mentünk, keresztül a bekerített részeken. Majd jött a patak, amiben kis szerencsével majdnem megmerültem. De aztán sikeres átkelés és láda megtalálás. Sajna nem olvastam előbb, így nem vittünk új logbook-ot.
Mona & Zozmo
Az egyik legizgalmasabb megtalálásom. A patakon keltem át, s már ekkor tudtam, hogy a visszaúttal lehetnek problémák. De megpróbáltam. A kiválasztott fa már nem bírta el a súlyomat, és fél lábbal a vízben kötöttem ki.
A feljegyzett jelszót a rendszer nem fogadta el, pedig még le is fényképeztem a füzetet.
Pénzesgyőr-Kerteskői szurdok-Oltár-kő-Szentkút-Bakonybél túra első ládája. Sajnos nem volt nálunk semmi alkalmatosság, amivel pótolhattuk volna a ládát és a logbookot, már itt, bakonybéli tartózkodásunk alatt olvastuk, hogy válsághelyzet van a dobozka körül. Valóban, aki ezt a megtalálás előtt olvassa, ha tud, vigyen új dobozt és logbookot, esetleg zacskót is.
Megvan! A láda nagyon rossz állapotban van és sajnos nem volt nálam semmi, amellyel javítani lehetett volna rajta. A logbook is használhatatlan, már a dobozra se lehet logolni (matrica). Raktam rá pár fadarabot, hogy azok valamennyire védjék a geoládát a közvetlen esővíztől. Kérném a tulajdonost vagy a következő kessert, hogy legalább egy műanyag zacskóba rejtett 'logbookkal' újítsa fel a ládát, hogy tovább éljen a GCPOM! Köszönöm!
Szép kis hely. Pangea parkolótól indultunk Bakonybél felé. Első ládánk ez volt. Nyáron biztos nem jöttünk volna el ide. A hideg ellenére igen süppedős volt a talaj. A lára teljesen fagyott volt.
Végre egy láda, ami nem a turistauton van rajta!
Igazi expedíció lehet nyáron megközelíteni: vizenyő, embermagas csalán, szúnyoghad...
Jut eszembe: vizenyő - a láda, bizony belülről vizenyős.
Megtaláltuk!
Akik később keresnék ezt a ládát, véletlenül se akarjanak a falu közepéből induló zöld turista útvonalon menni, mert magánterületbe és 4 kutyába ütközhetnek! A füzet a ládában továbbra is vizes.
Néhol elég érdekesen megy itt a jelzés. Így aztán néhol inkább le is tértünk róla. A láda teljesen vizes. Szerettünk volna legalább egy zacsit rátenni, de nem volt nálunk.
A kerteskői ménest jöttünk megnézni 9-re, (a komodorok mellett szigorúan csak autóban :( ), de még volt időm, így elkalandtúráztam a ládáig. Valóban épeszű ember ezt nyáron nem keresi és biztosan Én sem jövök vissza ide :(.
Valóban szép tájék, de a láda közvetlen környezete embert próbáló és veszélyes ezen az ingoványos bizonytalan talajon.
A csollány csípések százait még valahogy elviseli az ember :)
De a ládika is elázott, a jelszó még olvasható.
A környék tetszett, de a rejtés szörnyű helyen volt. Mindent útilapu és csalán keveréke borított. Ahol lapu volt, ott süppedt a talaj, így bokáig merültem a sárba, a csalánosban rövidnadrágban emlegette férjem a rejtőt. A láda beázott, még éppen fog a toll.
A 1,5-es nehézség/terep értékelés szerintem kissé félrevezető ennél a ládánál.
Egy 5,5km-es túra során jártunk itt. Nagyon szép a vidék, de a legnagyobb élményt az jelentette, amikor egy legelőn láttuk, amint egy oda tévedt szarvastehéntől vágtatva menekült 20-25 ló.
Pénzesgyőr-Bakonybél túrán voltunk Géza barátom szervezésében.
Ez a környék tetszik nekünk (különös tekintettel az Kerteskői-szurdokra). Mivel a Z sáv jelzésen haladtunk a szurdok felé, némi problémát jelentett a patakon való megfelelő helyen történő átkelés.
Azért meglett a láda is.
Pom-pomék, a virágzó acsalapuk és a tengernyi csójján köszönik szépen jól vannak. Botanikai szempontból mindenképpen értékes tapasztalattal gazdagodtunk! :-))
Aranyos a pompon család. Szépen rendben találtuk a környezetet. A csalánokból sok akadt, de legalább nem leszünk reumásak.
Köszönjük a túrát
Üdv: Hajsza Vasból
Hozzávalók egy fő részére (így nincs senki, aki segíthetne, ha baj történik):
- 1db túramozgalom (Öreg-Bakony Bakancsosa)
- 2db láda a közelben (GCBKOK, GCPOM)
- ezeket összekötő 5km-es táv
- kamásli
- GPS
- tömegközlekedés (Bakony- és Balaton Volán)
Elkészítés:
- szálljunk fel Veszprémben a 8:20-kor Bakonybélbe menő buszra
- szálljunk le a buszról 9:36-kor Somhegypuszta megállóban
- sétáljunk el Somhegy település keleti végére, majd térjünk le a tökéletesen járható aszfalt burkolatú útról
- haladjunk a 20cm hóval borított szekérúton déli irányba (a kamásli fele még kilátszik)
- kanyarodjunk rá a 30cm hóval borított sárga plusz turistajelzésre (kamásli teteje még kilátszik)
- hajtsuk végre az első patakátkelést, melyet kettő, a patakon keresztben lévő rönk segít
- érjük el a zöld sáv turistajelzést, majd eljtsük útba a Bányász kutat, aztán haladjunk tovább a patak mentén még mindig a zöld sáv turistajelzésen
- hajtsuk végre a második patakátkelést, melyet csak a patakból éppen kilátszó kövek segítik, majd kanyarodjunk rá a zöld kör turistajelzésre, mely meredek, nehezen járható, pluszban 40cm hó borítja (a kamásli már nem látszik), sőt némely helyen már combközépig ér, de a szélén gyönyörű sziklák tornyosulnak
- forduljunk balra a zöld háromszög turistajelzésre és érjük el célunkat, az Oltár-követ, ahol gyors kódleolvasás a túramozgalomhoz, majd a láda megkeresése, a hó itt is 40cm mély
- kövessük a zöld háromszög turistajelzést, mely a sokkal könnyebben járható, mint az előbbi zöld kör turistajelzés, de meredeken lejt
- hajtsuk végre a harmadik patakátkelést, melyet ismét csak elszórt kövek segítenek
- kanyarodjunk le a zöld háromszög turistajelzésről jobbra egy 30cm hóval fedett szekérútra, mely a GCPOM ládához vezet
- hajtsuk végre a negyedik patakátkelést, mely egy nagy ugrással kivitelezhető
- haladjunk el egy magasles mellett, s imádkozzunk, hogy nem részeg a vadász
- menjünk át a keresztben haladó távvezeték alatt
- hajtsuk végre az utolsó patakátkelést szintén egy ugrással, s közelítsük meg a GCPOM ládát
- a közelben futó távvezetéket iránytűként használva jussunk vissza az aszfaltos útra, ahol a 30cm mély havat járható aszfalt burkolatú út váltja
- az aszfaltos úton sétáljunk be Pénzesgyőrre, majd a Béke utca 32. nevű buszmegállóban szálljunk fel a 12:19-es Zircre menő buszra
- szálljunk le Zircen 12:40-kor, majd a 12:48-as Veszprémbe tartó buszt elérve 13:21-kor Veszprémben véget ér az extrém túra
Ok [wapon beküldött szöveg]
A hely aranyos volt, az meg főleg jó volt, hogy szemetet nem láttunk sehol. Lányom kérdezte, hogy mi az a Pom-Pom? Ez már azt hiszem, generációs különbség :)
A láda közvetlen közelében a gyerkőcökre eléggé kellett figyelni, egy-egy rosszabb lépésre akár térdig is süllyedhettek az iszapos talajba.
Nagyon szép a környék, igazi kirándulóhely. A rejtés körül kicsit süppedős a mocsár, érdemes magasszárú cipőben jönni.
Az Oltár-kőnél írtam, hogy a parkolásnál nem árt az óvatosság. (Vagy az enyémnél jobb autó, végső esetben a hólánc...:-)
Köszönjük a rejtést!
A kisfiammal kerestük a ládát. Megálltunk parkolni. Tőlünk balra egy autóban 4 alak egy-egy kézikészüléket nézve ült. Nagyot nevettünk a fiammal, majd kiszállva megkérdeztem tőlük, hogy akkor megyünk-e együtt?
Így esett, hogy a Szalay családdal találtuk meg a ládát.
Vigyázni a sárral, ahol Pom-Pom ül, ott a sár meg áll. :-) Bokáig süllyedtem bele...
Köszönjük a rejtést!
Zircen töltöttük a vasárnapot. Az ikrek alvásidejében akartuk megkeresni a ládikát. "Sajnos" induláskor felébredtek, így őket is vittük. Egyáltalán nem bántuk meg. Gyönyörű őszi idő, élénk színek a természetben. Az ajánlott úton mentünk. A "tetthelyen" már érződőtt a késő ősz hangulata: kevésbé buja növényzet, "kereshető" ládika. Könnyen meglett!
Bakonyi túranap 5/6. Az oltárkőtől sétáltunk át ehhez a ládához. A gondok a lovas legelőnél kezdődtek, elfogyott az út, kezdődött a légvonalas susnyajárás. Előszőr méteres csalán, majd patakmászás, aztán 2 méteres csalán, aztán magas fű, majd a végére a szerencsére már jól letiport lapulevél föld. Utólag rájöttünk, hogy jobban jártunk volna ha a műút felöl közelítünk, és ezt ajánlom a másoknak is ha meg akarják kímélni magukat a csalántengertől.
lefülelve. :) [wapon beküldött szöveg]
'Bakonyi Barangolás' után még egy kis bakonyi barangolás, azaz BB a négyzeten, ami már lehet, hogy B a köbön?
Alighanem jobb lett volna a 'Téli Bakony' után kirázni a szőnyeget :))
Köszönöm a rejtést
Megvan a dzsungelhez hasonlitó helyen. A jel mindenáron az ember magasságú csalán és lapu levél mögé akart vinni, ami a jó hely volt. A képek most egy kicsit csalokák.
Ez egy tipikusan olyan láda, amit nagyon nem mindegy, hogy mikor keres fel a kesser. Mi pont akkor jöttünk, amikor nem kellett volna. Az hagyján, hogy gyakorlatilag elvesztünk az ember magasságú lapulevél-tengerben, de így maga a látnivaló sem volt az igazi. Egészen oda kellett menni a zsombékokhoz és letaposni körülötte a csalánt és a laput, hogy lássuk a láda apropóját. Azért a többi megtaláló képe alapján el tudjuk képzelni a helyet. Az erdőben már szép szűrt fények uralkodtak odafelé, visszaúton pedig a hosszúra nyúlt árnyékokat tanulmányozhattuk a füves mezőn. Azért arra figyelni kellett, hogy a vizenyőket kerüljük. Pumbi már kicsit álmos volt a fárasztó nap után.
Tetszettek az óriás lapulevelek. Durva volt a mellig érő gazban gázolni. Elöször nem is tudtam merről közelítsek a saras terület miatt de végül csak sikerült bekeríteni a ládát.
Nagyon szép a környező táj, lehet gyönyörködni leereszkedés közben. A láda környezetében most száraz volt az altalaj, a lapulevelek épp csak most kezdenek nőni, tehát a terep nehézség 1,5-nél nem igen több. 1 hónap (meg pár kiadós zivatar) múlva ez persze már nem így lesz. Pom-pomék tündériek.
kis erdőjárás után csak meglett!
a rejtés nem a legszerencsésebb, nem lehet annyira betakarni a dobozt, hogy egy komolyabb szél el ne vigyen mindent róla.
Mivel a GPS-em az előző láda után elromlott Wiwien002-től kértem telefonos segítséget a láda megtalálásához.
Pompomék tetszettek. Benéztem egy szóra Pangea egyesülethez is.
Megközelítés több módon lehetséges, én a földutat választottam, majd a használaton kívüli villanypásztor karók között cikázva értem el a rejteket. Utána némi patakugrás és tovább a zöld jelzésen.
Ajándék, váratlan láda volt, egy régi opel nyomait felidézve... Békés zug, érdekes képződményekkel. Hóvirágot már nem láttunk, de a források felbukkanását és név eredetét (forr-ás) abszolút jól megvilágította a hely. A ládán egy cserkésztáborra való rőzse volt, normalizáltuk az álcát. Köszönjük a rejtést!
Érdemes ebben az időszakban felkeresni a ládát mert könnyen megközelíthető! Tele van az erdő hóvirággal gyönyörűek! Jópofák a pom-pomnok. Köszönjük a rejtést!
Kedves Geocacherek! Ládázni csak ésszel! :) Egyrészt, ha elolvassátok az előző bejegyzéseket, tudjátok, mire számíthattok. Másrészt, ha egy dzsindzsásnak, mocsarasnak írt részt télen kerestek fel, a találat garantált. Én is így tettem, bár nagyszüleim itt laknak, és gyakrabban járok erre, mégsem próbáltam a ládát nyáron megkeresni. Télen könnyű találat volt, sok hóvirág, Pangea birkái, szóval érdemes volt. A látra létrejöttét kísérő cselekedet pedig dícséretre méltó, ahogy a Pangea működése is. Így látogassátok ezt a ládát. Pénzesgyőrben még érdemes elmenni a kerteskői leágazóhoz, majd ott a második kishíd után balra fel, és gyönyörködni a kilátásban. Tovább, a kanyarig ne menjetek, mert tele van kutyákkal. Szerintem szégyene a helynek, hogy egyedül itt nem járható a túristaút, a helyi "gazda" és kutyái miatt.
A Bakony még így, téli kopárságában is tartogat annyi látnivalót, különleges hangulatot, hogy széppé teszi a természetet szerető ember napját. A mai, bakonyi ládázás impozáns állomása volt a Pom-Pom! Nemkülönben impozáns az a természetbarát/környezetbarát cselekedet, amely emlékére a láda született! Örülök, hogy a Bakonynak ezt a szeletét is megismerésre alkalmassá és méltóvá tette a "nagytakarító" csapat! Köszönöm a lehetőséget! Tádé
Inkább nem mondunk semmit, mert nem szeretnénk mások kedvét elvenni ettől a ládától! A környezet értékelése a láda közvetlen környezetére vonatkozik, nem a Bakonyra! Máskor biztosan szép a hely!
Nos,GCbkok után ez volt a mára betervezett második (s egyben utolsó) ládánk. Nem kevés csalódást okozott kis csapatunknak.Már az sem volt akármi,ahogy átküzdöttük magunkat a csalánmezőn (én rövidnaciban,elvégre jó volt az idő...),de az,hogy Pom-Pomékkal sem találkozunk...nem erre számítottunk!
Lehet,hogy nem jó helyen kerestük,vagy tavasszal szebb a hely?
Lényeg,hogy a láda meglett gond nélkül,és hát az élmények idővel megszépülnek...
Némileg kárpótolt bennünket a visszaúton (az Oltár-kő felé a zöldön) szedett két szatyornyi gomba :-)
Tóth család,Bévárdi család,Márti,sereszaki
33 km, 7 láda, csodás a Bakony!
Remek csapattal viccelődtük végig az utat, bár az utolsó 5 kilóméteren nem sok röhögést hallottam :-)
L@zy túravezetésével: Belga, Bubuka, radpeter, Sagik, Scele, GCKoOr, GCODVA, GCLika, GCBKBK, GCbkok, GCpom, GCszea.
Mi a f.-t akart ez a láda megmutatni?
Ebbe a csalán rengetegbe beküldeni az embereket egyszerűen ostobaság! Ez nem méltó a GC-hez!
Hát mit is mondjak. Reumás már biztos nem leszek. Ahogy most a lábaim kinéznek az nem túl szép látvány! A csalános kicsit durva volt dehát a pont az pont.
Tomki már megint bevitt a dzsindzsába!!! :-) Ő már korábban megtalálta ezt a ládát. A jó kifogás: "Télen nem volt csalánerdő." Ez szivatás volt rendesen. De becsületére legyen szólva, ő is begázolt velem a rejtekhez. Ha már szenvedni kell, hát ne egyedül! :-) A láda silány tartalma sem kárpótolt. Nem ide kellett volna rejteni a dobozt. Rengeteg olyan hely lenne ott, ahol bozótharc nélkül lehetne ládát telepíteni.
Lefelé sétálva különösen tetszett az elémtáruló dombok és az erdő látványa a rét túloldalán. Még a lapulevéltalálkozó is tetszett, ilyen hatalmasakat utoljára a Magas-Tátrában láttam.
A pom-pomokat sajnos nem láttuk a dzsungelbéli körülmények miatt.
A rejtek pontozása azért magas, mert extrém macera volt a megközelítés...
Át kell értékelnem a susnyás fogalmát. Nyakig érő csalán, kicsit mocsaras talajon.
Szerencsére mire visszaértem a kocsihoz már úgy-ahogy lekopott rólam a sár.
A megközelítés felettébb furfangos, na nem az út miatt, az adja magát. Az utolsó 100 méterről van szó, ahol a halom csalán még a lapulevelek alatt is megbújik észrevétlenül. Az óvatosan átkelős stratégia itt nem vált be, kb. félúton a sisnyás közepén állva fel is csatoltam a nadrágom szárát és uccu, egyenesen célra tarts... Ez a módszer már sokkal jobban működött, meg is lett egyből a dobozka. Logolni sem lehetett túl kényelmesen, írás közben egyszer bele is vertem a könyököm... mi másba, ismét csalánba. :)
A környéken igazából semmi se volt, de ha jól vélem, ennek most inkább örülni kell: Az önkéntesek és a helyi erők jó munkát végeztek. Egyébként kiváncsi volnék, vajon hogyan érték el, hogy a nótórius szemetelők ne járjanak vissza. Sok más helyen hamar "újraszemetesedik" a környék, a Fehérvár-Öreghegyi cache remek példa erre.
Visszafelé menet a falu első házából (tán ez a Pangea egyesület székháza?) amolyan menzás jellegű mohó kanálcsörömpölés tört utat magának a fülem (és így közvetetten a gyomrom) felé...
Tavasszal lehet, hogy szép, de ilyenkor semmi extra. Nagy gaz, csallán nyakig érő. Rettentő sok bogár, nem szokásom kritizálni, de sajnos így a közel 40 ládához viszonyítva ez volt a legrosszabb rejtekhely!
Ez szörnyű volt!!! Az Oltárkőtől próbáltunk átjönni, de nagyon nehézkesen ment, mert a Zöld Sáv a lovardától gyakorlatilag járhatatlan. Mindenhol embermagas susnyán kellett átgázolni, de az igazi borzalom a láda környéke. Óriási botokkal tudtunk csak utat törni magunknak a hatalmas "salátalevelek" között, majd a csalánerdőben. Ráadásul itt nincs is semmi!!! Minek ide láda???
Nyakig érő csalánerdő, bokáig süppedő mocsár - csak megszállottaknak, és csak adekvát védőfelszerelésben ajánlott a keresése. Kár hogy kiscsalád ösvényét csak visszafele találtam meg :-) [wapon beküldött szöveg]
Pom-pomnál kezdtük a mai napot. Villanypásztorok között értünk le a nagy salátalvelek közé. Bubu szinte elveszett közöttük :) . Jól néznek ki a pom-pomok.
Bakonyi üdülés 26/6
Vannak olyan GC pontok, amelyeknek az értelme megkérdőjelezhető.
Ebben az esetben is ilyen gondolatokkal hagytuk el a terepet.
Először is ezen a villanypásztorokkal szabdalt területen olyan az érzés, mintha magántulajdonokat sértenénk a bolyongásunk során és valaki mindjárt ránk kiabál, hogy mit keresünk mi itt.
Aztán ha meg is találtuk a pompont hiányzik a lényeg: a leírás semmi magyarázatot nem ad ezeknek a "fűcsomók"-nak a keletkezésére, viselkedésére, mibenlétére.
A táj ugyan szép, de a Bakonyban ezer ilyen van. Ráadásul a Rejtő is lebeszél arról, hogy ide jöjjünk.
Jutka, Tamás
Biztosan rengeteg látnivaló volt útközben ( az Oltár-kő felől jöttünk), de a hóvirágok mellett minden eltörpült. Leírhatatlanul sok hóvirág nyílik errefelé. Rengeteg képet készítettünk a hóvirág-mezőről. A Pom-Pom család is nagyon aranyos volt.
Talán egyszer eljövünk még, ha már nem nyílnak a hóvirágok...
Skali-Margó
Megvan! Ő volt a mai első ládánk, a Cuha-szurdok előtt. Pom-pomékat csak logolás közben vettük észre, de nagyon aranyosak. A hely gyönyörű. Odafele megriasztottunk valami állatot, de hiába lestük, nem sikerült észrevenni, csak a menekülés közben csapott zajokat.
Köszi a rejtést,
12/6
jó ez a kezdeményezés (anticito) éjszaka éppen hogy csak észrevettem apompomokat. visszafelé már kevésbé a túristaúton mentem.. végre megvan. a pomponok tetszenek!
Bakonybélből jöttünk a Szömörke-völgyön és a Kerteskői szurdokon át, aztán vissza a zöld jelzésen. Az idő szép, Pom-pomék kicsit fáznak, de jól vannak. Zoli, Pali
Mi egy darabig a túristautat próbáltuk követni /ami nem volt túl könnyű, mert jelzés még csak-csak volt, de utat nem sokszor találtunk a lábunk alatt :-))))) /, utánna tovább irányban. Az eredmény: a patakon kb. 6-szor keltünk át, mire a ponthoz értönk, annyira kanyargott. :-)))))
A pom-pomokból a sötét miatt sajnos semmit nem láttunk...
Üdv: APEXSEK
Ok [wapon beküldött szöveg]
Mayával bakonyi barngolások alkalmával kerestük meg. Induláskor egy róka szaladt a réten a láda irányába, mutatva a helyes irányt. Pom-pomok nagyon helyesek, sok fényképet készítettünk.
A faluból indultunk, könnyű séta a ládáig.
Nem ez volt a nap fénypontja, mindenesetre megér egy 5-öst a szemétlerakó felszámolása miatt.
Elbíbelődtünk egy darabig a fényképezőgépekkel a reggeli napsütésben a deres lapulevelek között.
Mai első.
Pénzesgyőrben a (Göncöl) Pangea háztól kellemes séta le a patakhoz, a völgybe. Régebben sokat voltam itt, mostanában csak hébe-hóba (mert télen hó az van...). A fák alatt volt egy kis szédelgés, de meglett a láda. Janó, Margit, csemeték(3)
Fiatalabb koromban gyakran jártam a környéket. Akkor is nagyon tetszett. Főleg télen - bár akkor még csörgedezett a Gerence a jég alatt.
Ennyi lapu azért nincs az emlékeimben. Csak a zsombékok.
Örülök, hogy ide is került láda!
Pintérhegy után Pénzesgyőrbe busszal. A falu után a villanyvezetéket, majd traktor nyomvonalát követve közelítettem meg a ládát. Eddig semmi gond. Majd be a susnyásba. Sikerült egy teljes kört megtennem a láda körül, néhol nálamnál is magasabb csalán- és lapulevélerdőben. A villanypásztoron túl békésen legelésző tehenek és borjaik nézték azt az örültet, aki ebben a dzsindásban körözget, s néhol be-besüpped a mocsárba. Végül meglett. A csaláncsípés ellen úgy védekeztem, hogy két hosszú nadrágot is felvettem, hatásos volt. Innen Oltár-kő felé szándékoztam menni, de "jobb a békesség" alapon nem a ménes felé mentem, hanem vissza a Pénzesgyőrön átvezető főútra, s onnan elindultam Bakonybél irányába, majd rátértem a zöld háromszögre.
Itt láttuk a legnagyobb lapuleveleket a világon. Kicsit zavartak a fenyegetőző táblák, szerencsére mi nem talákoztunk botos bácsival mint kami1, mert miután átvágtam a csalántengeren a láda felé elég bosszús voltam ahhoz hogy a botját megetessem vele.
A jó leírás megkönnyítette a megtalálást. Sajnos rámzúdult a szokásos hétvégi júniusi eső, így a megtalálás után visszafordultam. Az autóval kikűzdöttem magam a dűlőútról. Kár hogy ennyire rossz most az idő... A láda nagyon le van fosztva. Erik
GCBKOK felől a zöld sáv jelzésen próbáltam megközelíteni.
Eleinte kűzdöttem a csalánnal, de végül menekülőre fogtam.
Ebből az irányból csak kifejezett orvosi javaslatra, erős reumás
panaszok esetén.
Sajnos ezzel a ládával nem volt szerencsém. Első nekirugaszkodásra a Bakonybél felőli földúton szerettem volna megközelíteni. 250 méterre voltam a ládától, amikor egy kutyás ember visszafordított. "Magánterületen járkál, nem zavarja?" aztán visszafordultam. Nem fotóztam, mert ingerelte az illetőt. (Tedd el a géped, mert fejbe b...-lak a botommal.)
A következő próbálkozásom Pénzesgyőr felől történt, de miután folyamatos tiltó táblákba ütlöztem, inkább visszafordultam.
Harmadik lehetőséget nem kerestem, elment a kedvem.:((
Teljesen felkészültem a csalánra, olvasva az előző logokat, de sajnos nem tudtam tesztelni a bozótharca felkészített cuccot.
Mai 3. ládám. Eddig ez volt a leggyengébb. Motorral kb. 300 méterre megközelítettem a helyet, onnan pedíg gyalog vágtam át a csalántengeren. Azonnal megtaláltam. Többet nem tudok mondani...
Bükki kirándulást szerveztünk Fűkockáékkal és dc3ékkal: Vörös szikla forrás, Három-kő, Tar-kő, stb. állomásokkal. Sajnos olyan hirt kaptunk, hogy a Bükkben lotyog az eső, igy a másik irányba, a Bakony felé indultunk...
A főút mellett hagytuk a szekereket és 500 méter kellett csak a ládáig sétálni. Itt már elállt az eső is. A völgy kellemes hely, de semmi xtra. A láda szerencsére hamar meglett.
Ragyogó időben igazi természetrajz-órát tartottunk, amíg leértünk. A hegyoldalból a kis forrás vize bőven jött, ki lejet kerülni, nem kell átlábalni a vizenyős részen. WKR&uzbence
Nincs már titok, megismertük a mezei Pom-Pomokat és a körülöttük őrködő acsalapu hadsereget, most még jól járható a terület.
Csúnya lehetett itt egy szemétlerakó!
Bakonybél-környéki túrák a télies tavaszban 3/11.
Könnyű kis reggeli bemelegítő láda - legalábbis télen. Csúnya lehetett itt a szemétkupac, jó hogy felszámolták. Csak a helyszínen esett le, "hogy kicsoda Pom-pom"... ;-)
Pompoméknak fehér sapkájuk van, jól vannak.Az aszfalttól kb. ötszáz méteres séta onnan, ahol a villanyvezeték keresztezi az utat, a falu Bakonybél felöli vége után kicsivel.
Bringás találat
A leírásban is említett dűlőúton majd a lekaszált lucernaföldön ledöngettem a völgyben menő villanypásztorig, de nem láttam a néhány száz méterre levő kess irányaba járható utat. Vissza a dombtetőre ahol jobban körülnézve egy nehezen észrevehető, de még bringával is jól járható ösvényre leltem amin egész közel jutottam a rejtekhelyhez. Utána aztán következett a bejárat keresés a kesst rejtő erdőbe és mindez rövidnadrágban. Nem élveztem a dolgot, szerencsére a csalán csak térdig ért. A megtalálás után kiderült , rossz irányból jöttem be, a jól járható mezőről könnyebben megközelíthető a láda.
Valóban dús vegetáció :) Pompomék 1,5 - 2 m-es növénytakaró mögött - alatt.
Több irányból is megpróbáltuk megközelíteni a helyet, ahol a ládát a leírás és főleg a fotók alapján sejtettük, de a mocsár visszafordított.
Aztán már csakazértis bejutottunk.
A pompomok figyelemreméltóak. Egyszer régebben már jártam erre, de akkor nem találtam semmit... Akkor viszont a pompomok szebbek voltak. Most szinte ki se látszanak a lapulevelek erdejéből. Úgy néz ki új "hajat" növesztenek. Remélem sikeres lesz, mert különben csak egy doboz lesz a hétköznapi dobozok közül.
Ez azért csípős volt. Igen, olvastuk, tudtuk. De hogy ennyire? A szükség úgy hozta, Bakonybélbe kellett mennünk, Pom-pomék meg útbaestek. Félősek, finnyásak nem vagyunk, így hát belevágtunk. A legjobb, hogy a Pom-pom haját nem tudtuk megsimogatni, mert mocsár, víz vette körül őket. De megvannak, és jól érzik magukat. A fölöttük levő füves domboldalban pompás virágok nyílnak. A geofák (a Pangeásokkal ültettek) már kevésbé vannak jól. Sajnos nagyon sok ki van száradva közülük, csak néhány kőris indult komolyabb növekedésnek. [gps nélkül]
befi
Életünk első ládás megtalálása!!!
Az alap történet rettentően tiszteletreméltó, igazi, vérbeli civil történet - le a kalappal.
GPS nélkül voltunk - a képek nagyon jók voltak, hozzáteszünk mi is egyet: a rejtés pontja felől Juliról és a virágzó pompomokról. Aki GCbkok -t is be akarja gyűjteni, ne menjen vissza Pénzesgyőrbe, mert a méneses bekerítés nagyon béna... Pont itt megy el egy kitaposott út, ami előbb-utóbb odavisz...
goralpumajuli
A hely mközelítéséhez nem a turista utakat ajánlom (a zöld a helyi ménes területén halad át, ott vannak a komondorok), hanem Bakonybél felé elhagyva a falut, a falutábla után balra 200 méter után nyíló földúton kell elindulni, és ha a villanyvezetéket követi az ember hipphopp odatalál.
A hozzászólásokra reagálva: A terület egy forráslápon található bugás sásos élőhely. Itt a vegetációs időszakban igen nagy mennyiségű csalán terem, ugyanakkor a védett fehér és piros acsalapu is. Erre tekintettel ajánlom a tavaszi és az őszi időszakot, ilyenkor ugyanis nincs akkora csalán. A hely érdektelenségéről, ha csak az érdekel valakit hogy egy láda közvetlen környéke (15 méter) milyen, akkor valóban találhatja érdektelennek, azonban ha szétnéz, akkor olyan dolgokat láthat amit sajnos már nem sok helyen az országban. A kullancsokról, hol nincs kullancs manapság?
Veszprémig a jól bevált hajnali vonat, onnan kerékpár. GCEPLN, GCMVTS és GCEPER után haladtam át Zircen, majd Aklin, és jókora emelkedők után érkeztem Pénzesgyőrbe.
A környéken már kirándultunk gyermekeimmel és barátaikkal évekkel ezelőtt: már akkor feltűnt az erdők parcellázása. Ez csak fokozódott: a zöld jelzés műútján valamiféle házhoz érkeztem, ahonnan komondorok rontottak rám, és a vádlimon és a fenekemen megmartak :-(.
A villanypásztorokat a csalános patalvölgy felől kerülgetve és a patakon átevickélve érkeztem a ládához. A pom-pomok érdekes képződmények, nem kevésbé a friss napsütésben mindent beborító lapulevelek.
A láda azonnal meglett, logolás után újra patakmászás, csalános, majd GCBKOK következett. A mai edzés Hárskút - Márkó - Veszprém útvonalon zárult.
Nem tudtam, kik azok a Pom-Pomék... Mudman világosított fel. Szép, üde hely, még alacsony a csalán. A megjelenés 5-öse a takarító akció elismerése akar lenni. A rejtés csak átlagos, és jelenleg nem is volt igazi rejtés, akkora gallymáglya árulkodott messziről -- segítettünk rajta.
Egy pangeás téli tábor keretein belül, egy túráról visszatérve kerestem meg. Csak a szerencsén múlt, hogy megtaláljam, mert GPS nélkül kesselek, de a harmadik 3 törzsű fa tövében megleltem... Azt hiszem van némi probléma; a doboz nem záródik rendesen. A környék nagyon szép, kár hogy a fényképezőgépem bemondta az unalmast. Elkészült a Pangea oktatóközpont háza, nagyon lakályos lett. Mindenkinek szívből ajánlom a felkeresését.
aroney
A rejtő leirását követve rövidke sétával hamar megtaláltuk a ládikát. Az egyetlen fejtörést az okozta vajon miként is jöttek létre ezek a "pom-pom"-ok?
nagyon kalandos volt.
átvágtunk jégmezőkön, többször a kis patakon, a kiserdőn... a gps mutatta, hogy már körbejártuk a ládát, és mi csak kerestük a háromágú fát, törtük fel a jeget...pompomék figyelték az eseményeket...
rohamosan sötétedett és ezzel együtt esett az amúgy is nulla fok alatti hőmérséklet...már csak világítással láttam a gps-t...és Hampi találta meg, gps nélkül, pedig ezen a napon vadászott először, kezdő szerencse...és még éppen hogy láttam a logoláshoz, sötétben gyalogoltunk vissza a kocsihoz, fel a dombon, fáradtan, fázva ...de boldogan...
Egy kellemes séta az Oltár-kőtől a játékosan kanyargó patak mellett. Ebből az irányból a környezettel sincs semmi baj, a régebbi logok alapján rosszabbra számítottam. Bár ahogy a csalán még mikuláskor is harap, el tudom képzelni nyáron...
Pom-pomék itthon voltak, köszönik, jól vannak :)
Őszi szüneti túránk hetedik állomása. Ólmos szürke reggel/délelőtt. Alig sikerült rábírni a családot az indulásra. Nem is volt kedvük ennél az állomásnál velem tartani. A szemétlerakást tiltó tábla mögötti rét tápanyagutánpótlását éppen trágyaszóró gépekkel végezték, inkább ezirányú tapasztalataikat bővítették, én magamban bandukoltam el a ládáig. Elég kókadt volt az egyébként erősen dzsumbujosnak látszó környezet. A környék báját egyébként is inkább csak visszafelémenet kezdtem felfedezni a lágy lankákban és a rajtuk szabálytalanul elszórt szénaboglyákban. Pompommal nem találkoztam, de szerencsére szeméttel sem.
A falu szélén hagytuk a kocsit, majd kis tanakodás után az erdőt választva a mező helyett ösvényeken közelítettük mag a helyet. A végén magas gazban gázolva jutottunk ládaközelbe, ahol rossz irányból közelítve sikerült elsüllyednem a mocsárban.
Nagyon vegyesek az érzelmeim ezzel a hellyel kapcsolatban. Nagyra értékelem a szemét felszámolási munkát, ennek tényleg emléket állít a doboz. Ezen kívül viszont érdektelen a hely, elpottyantott ládának is tűnhet.
Hosszú évek óta túrázom, de ennyi kullancshoz, mint itt volt, még sosem volt szerencsém. Hihetelen, hogy október utolsó napjaiban még ennyire aktívak. Nagyon sokat lesöpörtünk magunkról, de egynek mégis sikerült megkapaszkodnia a párom bőrében. Remélem nem kell emiatt felkeresnünk a GCLYM-t.
Innen indultunk tovább az Oltárkő felé, még nagyobb gazon keresztül. Polárjaink úgy teleragadtak az apró szárnyas magvakkal, hogy visszaérve a kocsihoz, legalább fél óráig szedegettük.
A megközelítése eleinte csodás nyugalmat árasztó domboldalon vezet. A közvetlen környezete viszont csalódás a bevezetéshez képest: csalán, lapuleveles susnyás. Lehet, hogy a patak partján jobb hely is akadhatna.
Üdv Mr Zerge.
Eléggé kellemetlen környék sok csalánnal, lapulevéllel, sáros altalajjal és semmi pom-pommal. A CITO esemény minden bizonnyal érdekes és fontos volt, de így utólag már természetesnek tűnik, hogy emberi kosz nincs a területen. Ettől függetlenül köszi az eredeti rejtőknek és Makosnak.
Sajnos a láda közvetlen környéke alaposan csökkentette a keresés élvezeti értékét, bár a túra sokáig emlékezetes maradt; a csalános végett.
Amúgy a domboldal csodás: panoráma, mezei virágok, pillangók, ...
Az út kezdete simán indult. Gyönyörű földút, le egészen a rétig.
Ott aztán behoztaminden lemaradását a természet. Másfél méter csalán és lapulevél által övezett kis erdőcskében lapult a ládikó. Ráadásul még egy kis ingovány is volt a közelben, amin át kellett gázolni.
Sebaj, megtaláltuk. Jelszólesés, rövid üzenet, visszarejtés, és már menekültünk is az ízeltlábúak elől.
Mindezek ellenére tuti volt. Legalább van mire emlékezni! :)))
Aki teheti, tavasszal jöjjön, akkor biztos szép virágos a rét.
Bálint és Batyu
Igéretünk ellenére idén ismét felkerestük Pénzesgyőrt, de most GPS műszerrel. Családi ládakeresés alkalmával most sikerült a megtalálás.
Megint készült kép a báláról, melyre én is felmásztam a sikert megkoronázva.
Kirándulásunk második napjának estéjén, a Bakonybélen lévő Kávária ládájának sikertelen keresése után ide is kiruccantunk. A leírás alapján (GPS nélkül) könnyen megtaláltuk a fiatal fenyves melletti utat, majd a lejáratot a rétre. Előttünk már járt valaki, és annak nyomát követve megtaláltuk a csalánossal körülvett területet. Ekkor már szinte beesteledett, így a sötétben már nem kereshettük a ládát. A réten vaku mellett azért még készült néhány fotó.
Jövőre ismét eljövünk ide, és learatunk minden babért.
A táj nagyon tetszik, a rejtés környéke nagyon ötletes.
A javasolt útvonalon zuhogó esőben közelítettem. A földúton és a lekaszált réten (kb. félút) még nem, volt gond. Onnan viszont derékig érő susnyában kellett tovább haladni. Nem részletezem hogy néztem ki! Az erdős részt elérve még a műholdak is cserbenhagytak. A végén pedig kiderült, hogy Pom-Pomék éppen nincsenek otthon. Szóval jó kis kaland volt!
Nagyon szép a virágos réten az út a ládáig. Nagyon tetszett!
A sok esőnek köszönhetően a csalánok, lapulevelek nagyon nagyok, jó vizes lettem mire a ládáig gázoltam. Amikor "adminisztráltam" meg méretes és éhes szúnyogok csaptak le rám, úgyhogy elég szűkszavú lettem....
Pom-pomék jól vannak. Az újrarejtett láda első megtalálóiként jártunk itt. A környék nagyon szép, fent a kerítésnél most is dolgoztak.
A láda pom-pomék közelében van. Én átgázoltam a csalánon, de a ládánál valóban jobb a helyzet.
Megvan, de mégse, valószínűleg ellopták. Nagy itt a limány! Asszem' hogy ezt a ládát Stiggsnek pótolni kell! Telefonos segítség alapján tudtam csak bejelenteni...
Hát sajnos......! Túrtunk öten vagy 1 órát. Először össze-vissza, aztán tudományosan, majd szisztematikusan. De nem lett meg. Viszont megfejtettük, hogy a legrekkenőbb nyáron miért is nő itt embermagasságúra a csalán és a lapu. Mert ezek a sások éppen egy forrásnál vannak, vagyis itt ered a sásoktól pár méterre. Kezünket összevagdalta rendesen a növény, és majd bokáig jártunk a sárban. Amire többen is hivatkoznak, hogy csapás megy a kesshez az tulajdonképpen maga a patak meder. Fénykép mellékelve. Bízunk a rejtő méltányos elbírálásában. A növények nagyon érdekesek voltak
Így télen kerestük fel pomponékat, mert ilyenkor se csallán, se szúnyog, se kullancs. Szóval a főútról lekanyarodva a kis fenyves mellett parkoltunk le, majd gyalog mentünk tovább. A köd ráfagyott a fák ágaira, nagyon szép látványt nyujtottak. Pomponékat hamar megleltük, és elkezdtük átnézni őket. Gabinak jó orra volt a kutatáshoz, már a másodiknál előhúzta a ládát. Logolás után gyorsan elindultunk vissza az autóhoz , mert kezdett lefagyni a fülünk :-)).
RIPTOR , Gabi
Nagyon érdekes hely!
A pom-pomok (nagyon találó név) hamar meglettek, de a kincshez mindet legalább kétszer átnéztük.
A sás a nagy keresésben minket is összeszabdalt.
Megtaláltam! Ragyog a nap! A javasolt útvonalon érkeztem, könnyen ráleltem a pomponokra. Nagyon érdekesek! Négynek benéztem a szoknyája alá, még be is nyúltam. Ennek az lett az eredménye, hogy megcsípett egy darázs, elvágta az ujjamat a sás. Ezután módszert váltottam és nagyobb tisztelettel kutakodtam. Végül is pár perc alatt megvolt.
zsorzs
Ez volt életem első ládája!
Nem is tudtam igazán mit kell keresni, de megleltük. Az igazi dícsőség kedvesemé, ő lelt rá a ládára.
Ott volt, ahol a leírás írta. Szép időnk volt, csak egy cserkész csapattal találkoztunk.
Miután teljesen körbejártuk a területet (kivéve a javasolt megközelítést - hiába mi nem Pénzesgyör felöl érkeztünk) és átvágtuk magunkat a kétméteres csalánon, vált bizonyossá számunkra, hogy itt bizony a csalán kellös közepén lesz a láda. :(
A már korábban is használt bottal pár méteres körben kiirtottam a gazt, de a ládát egyik Pompom alatt sem sikerült megtalálnunk. Ez az elsö sikertelen próbálkozásunk, nem volt jó érzés úgy eljönni, hogy nem találtunk rá a ládára.
Tanulságok:
Sajnos a továbbiakban meggondolandó az általunk követett módszer használata: vagyis ki a terepre, hol vannal a közelben ládák? ezt és ezt megnézzük. Ha elötte felnézek a web-re is (erre nem volt lehetöségem), akkor kihagyom ezt az élményt.
Javaslat:
a láda nehézségénél 1.5 áll, ez (legalábbis nyáron) igen távol áll a valóságtól, minimum 4-est javasolok
Felrakok azért néhány képet, érzékeltetni az állapotokat, amelyekbe bringáscuccban (rövid nadrág, etc) csöppentünk.
Nekem tetszett ez a hely! Nagyon érdekes ez a sás-féleség, meg a hatalmas lapulevelek is, főleg így együtt. A csalán se zavart volna, ha nem rövidnadrágban vagyok, de hát arról én tehetek. Egyébként ha kellő sebességgel, fölülről rátaposva (akár mezítlábas szandálban is) tör át az ember a csalánon, és utána nem vakarózik, gyakorlatilag sértetlenül meg lehet úszni ezt is. Megtalálni nem volt nehéz a ládát, mert kitaposott ösvény vezet a rejtekig - szerencsém volt, hogy épp Madw járt itt előttem, percre pontosan egy hónapja :)))
A Nádajtó árok-tól érkeztünk a P+, Bakonybél, majd a Z jelzésen, egy csodaszép sziklavölgyön keresztül (hm, itt még terveim lesznek...).
A jelzés a ládától 300m-re teljesen elkanyarodott, ezért alternatív útvonalakat kellett találunk. Hát bizony, erről az oldalról erős 5-ös a nehézség, úgyhogy csak a legelvetemültebbeknek ajánlom! 2m magas csalán, ezer szúnyog, sok-sok pókháló. Aki már járt a Tátikánál az tudja miről beszélek. A lényeg, hogy a gatyát fel kell kötni, az szent! :-)
A csalántenger után egy kis árnyas patakmederjárás várt minket, és végül megtörve, tele karcolással és csípéssel, de büszkén a láda melletti füves területen ücsörögtünk. Innen már tényleg csak néhány méter a láda. Itt nem is olyan vészes a csalán, és szinte kiépített ösvény megy a ládához az óriás Lapulevelek között.
Az ösvény egyenesen az egyik legnagyobb PomPom-hoz visz (mint utólag kiderült). Ott van a láda a lábában. Mi persze ezt nem tudtuk, és majd' az összeset átvizsgáltuk, mire teljesen véletlenül megtaláltuk.
Hihetetlen, hogy mire képes a természet! Ilyen képződményeket még soha sem láttam, pedig víz mellett nőttem fel. Borzasztó jópofa ez a PomPom család!!! Kár, hogy a dzsindzsa körülöttük, lassan már magasabb lesz mint ők...
Figyelem! Borzasztó sok a kullancs van odabent! Úgy kellett lesöpörni magunkról őket, annyian voltak! Ha hazaértek nézzétek át magatokat!
Második kisérletem volt. Végre megtaláltam. Most sem volt egyszerü a dolog, mert embernyi csalán és lapu erdök veszik körül a pompomokat. A kutyák nagyon élvezték a növények alatti hüs részeken a kergetözést.
Mint a képeken is láthatjátok, pom-pom kicsit bedurvult mióta a láda ide lett telepítve. Akkora csalán nőtt, hogy nagyobb volt nálam, + a lapulevél is már komoly teret hódít, mondhatni ekkora és ennyi lapulevelet még életemben nem láttam... A végén a sok csaláncsípéstől annyira megzavarodtam, hogy véletlenül beletettem Bálint palmtopját a geoládába és jól otthagytam (boldog lett volna a következő megtaláló), úgyhogy mikor végre megörültünk, hogy kiszabadulhattunk az embertelen körülmények közül, mehettünk is vissza érte... A láda felkeresését különben szerintünk inkább halasszátok télre vagy legalább tavaszra/őszre hacsak nem vagytok mazochisták
Az akció ezzel szemben nagyon klassz, büszkék vagyunk rátok, további sok sikert a hasonlókhoz!
Felesleges lett volna képeket magunkkal vinnünk (ismét az autóban felejtettük ugyanis), mert a környékre rá sem lehet ismerni az alapján. Ami ott kiemelkedésnek látszik (Pom-Pom teteje kb. egy-másfék méter), az itt elvész a csalánban és a lapuvelelekben. Lehajolva túrtuk az alját, mintha szoknyák alá kukucskálgattunk volna, míg egyszerre megtaláltam.
Zirc és Bakonybél között autózva mindenképpen ajánlom, 10-15 perc járásra van az úttól.
KJR-el kozossen indultunk a lada keresesere.
kkvd sikertelen megtalalasa utan, elegge remenytelennek lattuk a helyzetet, de szerencsere sikerrel jartunk.
Mindenkinek ajanlom, hogy jol oltozzon fel mielott nekiindul a keresesnek, ugyanis majdnem 2m magas csalanokkal es lapulevelekkel talalkoztunk.
Nos. Ez az első, hogy nem találtam meg egy ládát, így nem igazán tudom miket kellene beállítgatni. A pozíciót elértük testvéremmel, ő a hosszúruhájában egyből át is szaladt a 70 centis csallánon, én meg rövidcuccban csak kerülgettem, mint macska a forrókását. Aztán elkezdődöt a takarítás:félóra, óra(szaladt az idő, embermagas növényzet) miután a GPS pontatlanságon belül ért(pom-pomék tövénél), döfködtük az aljukat(30%-ot átvizsgáltunk), majd szüleim ordítozására abba kellett hagynunk. Készítettem gyorsan néhány képet bizonyíték gyanánt, aztán eljöttünk.
[Jóváhagyta: Stiggs, 2003.07.21 09:30]
2004.01.03 15:06
Végre sikerült találkoznom a játékostársakkal. Tíz percen belül négy csapat járt a ládánál. A növényzet jelentősen kevesebb volt, mint a nyáron, azaz nulla.
Vadregényes, óriási lapulevelekkel és még óriásibb csólánokkal védett búvóhelyen megtalálták fiaim a ládikát. Ezután a túra után biztos egyikük sem lesz izületi beteg! Mindenkinek ajánlom ezt a valódi homeopátiás Kúra-Túrát!!!
A 25. húsvét hétfői osztálykirándulás (Bakonybél Kálvária - Csúcshegy - Kerteskői szurdok - Judit forrás - Pénzesgyőr) keretében kerestük meg a ládát. A helyszínre én vezettem a társaságot, ott Horváth Kálmán azonnal megtalálta a rejtekhelyet.
Be:-, Ki:-
hujberg, ancsa, lili, luca
az első idei jóidős ládánk, talán már végre eljön a várvavárt kirándulós felfedező szezon. A környék egyébként nagyon frankó, ha Pest közelében lenne, már biztos minden sáscsomó alatt lenne egy doboz.
A Pom-Pomok klassz helyen vannak, kár hogy nem volt gumicsizmánk. A 20 cm-es iszap és a legalább 1,5 m-es erdei sikló megtette a hatását. Úgy tudom, hogy az elrejtési hely magánterületen van, de nem a elrejtő Pangeás csoport területén.
Nem kell félteni a Pompomokat, közönséges sás csak ilyen hülyén nőtt. Egyébként olyan erős hogy akár rájuk is lehet ülni. A Pangeások vezetője Breuer László (pro natura dijas) ajánlotta a helyet és az álcát, én meg hiszek neki...
A láda hosszas turkálás és mocsárjárás után meglett!
Kedves Stiggs!
A "pom-pom"-ok érdekes látványt nyújtanak,de javasoljuk, hogy valamelyik környékbeli fához helyezzétek át a ládát, ugyanis ez a hosszas kurkászás nem tesz jót ezeknek a növényeknek.
Suli után kiugrottam egyet keselni. Hát brutális volt! Mármint az idő. Akkora hóvihar volt, hogy nem birtam a szemem nyitva tartani. Nagyon sok helyen már 10 centis a hó. Undorító! Áprilisban hó! Be kéne tiltani.
A ládát könnyen előhalásztam a pompom alól. Mik ezek? Tök jók!
Ezentúl ilyen koordinátás képeket fogok felrakni.