FIGYELEM! A láda, a Körös-Maros Nemzeti Park fokozottan védett területén helyezkedik el. Megközelítése csak a közút felől lehetséges, a kijelölt parkolótól, N 47°05,107 E 20°55,895 a GPS jelet követve. A láda elhelyezése, a nemzeti park igazgatóságának írásos engedélyével, és munkatársainak személyes közreműködésével történt. KÖSZÖNET ÉRTE!
Kérek mindenkit, hogy a ládikát ugyanoda helyezze vissza ahol találta, mert így védve van a víztől, ha az árokban megnőne a vízállás!
A ládába TravelBug helyezhető.
Dévaványa határában terül el a "második Hortobágy": hatalmas, gyógynövényekkel teli ősgyep, amely a Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi területe, és számos védett állat- és növényfaj élőhelye. A terület kiemelkedő természeti értéke a túzok, amelynek védelme érdekében itt hozták létre 1975-ben az európai hírű Túzokrezervátumot. Közép-Európa legjelentősebb túzokállománya él a térségben, amely megismerhető természetes közegében, valamint a madár életéről, védelméről szóló kiállítás formájában is.
A túzok törzsalakjának legéletképesebb populációja Békés megye északi területein él. A mezőgazdasági munkák során veszélybe került fészekaljak megmentését, a tojások kikeltetését és a felnevelt túzokok visszavadítását hazánkban a dévaványai Túzokrezervátum koordinálja. A túzoknevelő telep a nagyközönség számára nem látogatható, azonban az ott folyó munkával és a madarak életével bárki megismerkedhet a rehelyi bemutatóközpontban N 47° 4,873' E 20° 55,855' [GCTUZO+bmkp]
Az ide látogatók terepi szakmai vezetést, valamint szakmai előadást is igényelhetnek. Kiállítás várja a látogatókat a múzeum épületében, amely a régi Nagy-Sárrét hangulatát és természeti értékeit idézi fel. A kiállítás másik része a védett területen folyó túzokvédelem fontosabb mozzanatairól tájékoztat. A szabadtéri bemutatórészeken a régi, őshonos állatok - mint a magyar szürkemarha, a rackajuh, a házibivaly - állománya látható. A háromhektáros volierben élő túzok megfigyelhető egy kilátóból. A túzokrezervátum és bemutatóhely minden évben április 1. és október 31. között hétfő kivételével mindennap 9.00-17.00 óráig látogatható. A láda télen-nyáron kereshető, függetlenül a túzokrezervátum nyitvatartási idejétől!
Parkoló: N 47° 5,107' E 20° 55,895' [GCTUZO+P]
Alternatív jelszó: N 47° 5,054' E 20° 56,060' [GCTUZO+potjelszo] rézszínű lapocskán az egyik oszlop tövében (érdemes szemből lefényképezni, mert állva ha ránézel, az első és az utolsó betűt kitakarja a felfogató csavar)
Köszönöm a rejtést, érdemes volt ide jönni! Nagyon tetszett a túzok rezervátum, a pénztárban ülő fiatalember nagyon készségesen elmondott mindent, mi merre van, pedig nem volt rajtunk kívül senki az egész területen. A jegy nem drága, érdemes megnézni a múzeumot is. Túzokok 3 fő létszámmal jelen voltak. Meg sok egyéb állat, marha, kecske, szamár.. A rejtés nem tudom, hogy direkt volt e ilyen, de csak oda volt hajítva, nem sok rejteket véltem felfedezni.
Mai PÉV-vel közösen eltöltött ládatúránk harmadik találata volt ez. Mivel a rezervátum télen zárva van, egy kicsit bóklásztunk a gyepen, meg a kilátón, bár túzok nem volt látható. A láda könnyen meglett. Köszi a rejtést!
"Az egyenes szakasz végén az út kétfelé válik(...)."
-Szlavicsek Judit ~ Légy/ott-
A parkolóból a pénztár felé sétálva már messziről látszott a zárva tábla, így egy sétával fűszereztük meg a találatot. Információs táblák, bemutató bodegák és egy kilátó mellett elértük el az útelágazást, amitől már nem volt messze a doboz. Logolás után visszasétáltunk a kocsihoz, de még a gémeskút felé tettünk egy kis kitérőt.
Közös ládázgatás emiGrant-el.
Alföldi kéktúra során sikerült begyűjteni.Nagyon meleg volt,a sárga ,kiégett mezőben szemet gyönyörködtető volt a lila sóvirágözön! Korán érkeztünk,a Múzeum még nem volt nyitva,ennek megtekintése most kimaradt,mert hosszú út állt előttünk hazáig.Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Alföldi Kéktúra közben megkerestem.
25°C fok, napsütés, széles jó minőségű föld utakon közlekedtünk.
Nagyon szép madár a túzok. Az ottani szakemberek eligazítottak hogy ha tovább megyünk a kapuig ott látható 4 túzok. kettő valóban odajött a kapuhoz.
Délkeleti országrészben kalandoztunk Andival egy héten át. Közben fürdőztünk, sportoltunk, város néztünk, nassoltunk és persze több ládánál is megálltunk.
Köszönjük a rejtést!
Andi egy régi álma vált valóra, hogy élőben lássa ÉS HALLJA e nagy madarat.
Nagyon élvezte, alig lehetett elcibálni a kerítés mellől!
Itt kezdtünk reggel, de annyi és olyan látnivaló volt, hogy itt ragadtunk 2 órát. Gyönyörű a puszta! A túzokok... hát az egy csoda! Épp kihajtották a szürkemarhákat.... fantasztikus látvány volt felülről a toronyból! Köszönjük!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! A jelenlegi körülmények között ,a láda felkutatásában, segítségedre lehetnek: gumicsizma, Lada Niva, mocsár járó, T34 harckocsi, -10 Celsius fok, és még sorolhatnám.
AK Vésztő - Réhelyi Látogatóközpont - Mezőtúr szakasz közben.
Dévaványán egy hosszú nap vége felé megálltunk egy hűsítő sörre, így nyitvatartási időben már nem értünk ide, a szállást átadó biztiboy bácsi viszont csak később volt várható, így ráérősen kitekertünk ide is.
Először a toronyból néztük körbe, s a lemenő nap fényében néztük a traktorokat a végtelen pusztán. Meglátogattuk a bivalyokat, bárányokat, a központ bejáratánál látható főtúzoknak adtunk egy tockost majd elvonultunk zuhanyozni.
Reggel, amíg vártunk a házinénire, még körbesétáltunk és a többi lakót is megnéztük.
Köszi
2019.10.29. FIGYELEM! A túzok rezervátum egy fokozottan védett területén - ahol a túzokok párzása történik - fejlesztést végez a nemzeti park. A fejlesztés befejeztéig lezárásra került a tanösvény, melyen keresztül a geoláda elérhető. A fenti időpontig a láda átmenetileg nem kereshető!
A fejlesztés befejeződött, a láda 2020.07.22-től új helyen, újra KERESHETŐ!
KÖSZÖNET A KÖRÖS-MAROS NEMZETI PARK MUNKATÁRSAINAK A SEGÍTSÉGŰKÉRT!
!
Sajnos a láda környékét építési területnek minősítették és hivatalosan nem lehet jelenleg megközelíteni. A tanösvény sem járható. Lévén pedig hogy szabálykövető emberek vagyunk így a láda nem lett meg. Kérem ezért a találat képek alapján való elismerését.
Biciklivel, Alföldi Kéktúra végigjárásom közben.
A 2 hetes bringatúra alatt 1160 km-t tekertem, 53 ládát találtam meg, ez volt a 23.
Ám a lényeg, hogy sok-sok jó élménnyel gazdagodtam! :)
Itt volt a szállásom. Pompás vacsora után élveztem a végtelen nyugalmat.
Kora reggeli séta a megadott parkolóból a még fagyott réten a kilátóhoz és a központhoz.
Madarakat nem láttam (csak ludak hangját hallottam).
Egésznapos karácsonyi csavargás a Körösök körül, a végén egy jó fürdéssel Berekfürdőn.
A ládarejteket álcázó gallyakat katonás rendben találtuk, de alatta nem volt a láda. Körbenéztünk a környékén, de nagyon úgy tűnik, hogy eltűnt, vagy valaki elvitte. Visszaolvasva a logokat, Tapaiapi februári logjában utal arra, hogy valószínű a parkőrök ismerik a láda helyét. Lehet, hogy ez az oka? A jelszó segítséggel lett meg, amit ezúton is köszönünk. Túzokot nem láttunk, csak egy hatalmas, egymás hegyén hátán fekvő, minket bámuló fekete bivaly csordát. Szép sóvirág mezőt láttunk, a még szebb naplementében.
Erre tettem, vettem. Megleltem. Kellemes hely, helyes rejtek. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Bocsánat, bocsánat, bocsánat! Annyira megrémített a "parkőr" fiatalember a hatalmas sárral, hogy egyszál GPS-el indultam el a láda keresésére. A sár írtózatos volt, minden átázott... és a láda is teljesen vízalatt volt. Szó szerint. A fűzfa melletti kis csatorna megtelt vízzel és ellepte a rejteket. Kivettem a ládát a vízből, de nem volt nálam javító szett. A vizet kiöntöttem belőle, de a füzetek használhatatlanok. Mivel minden víz alatt volt, nincs alternatív rejtési hely a közelben, és a "parkőrök" ismerik a láda helyét, beszorítottam a ládát "vízszint felett" a fűzfa két ága közé. De ez csak ideiglenes megoldás. Az utánam jövő kérem készüljön karbantartásra. Azért bosszant ennyire, mert a Mirhó-gátnál velem volt a javító szettem, itt a kocsiban hagytam. És még egyszer nem akartam végigvergődni - szó szerint - a sártengeren. A hely szuper, úgyhogy száraz időben visszajövünk. Még egyszer bocs.
A logbook penészes, a láda beázott. Kicsit kitakarítottam a ládát, de egy új logbook ráférne. Mellékelem a ládáról a fotókat, takarítás előtti, és utáni állapotáról. Köszönöm a rejtést!
A recepciós fiatalember mondta, hogy tudnak a ládáról, gyerekekkel fel is szokták keresni és rendbe tenni. Állítólag nekik nem szólt senki, bár a leírásban az van, hogy van írásos engedély. Én megvettem a belépőt, és felkerestem a ládát. Nem igazán volt rejtve, csak lerakva.
Rám sötétedett, így elő kellett venni a fejlámpát. Ennek örömére a mezőőrök meglátogattak. Fél órás beszélgetés lett belőle. Ilyen sokszor többet ad, mint a bemutató központ.
Közös kesselés Takács Marikával és Imrével. Érdemes megváltani a jegyet és kihasználni a "benti" lehetőségeket. Pl. Túzok sört vásárolni:)
Köszönjük a rejtést.
Kisújszállásról indulva 75 kilométert tettem meg a kánikulában.
A kedvemért kinyitották a büfét a túzokrezervátum fogadóépületében így megmenekültem a kiszáradástól. Kicsit hűsöltem még a hűvöd múzeumban, majd a láda keresésére indultam, aminek megtalálása nem jelentett problémát.
A látogatóközpont személyzete tud a ládáról.
Terepgyakorlatunk során ide is eljutottunk.
Vannak közelről is megnézhető túzokok a látogatóközpont mellett.
Kimentünk a toronyba is.
Érdemes megtekinteni a kiállítást is.
A láda tartalma kicsit ázott volt, nem ártana neki egy kis karbantartás.
Megtaláltam. Arról nem volt szó, hogy vizi jártassági is kell,-vastag húsom közepéig merültem a vízben,- megoldottam. A láda kicsit vizes. Köszönöm szépen.
A túzokok barátságosak, érdeklődők voltak és jól megnézték a kerítés mögött lévő embereket. Logolni az elázott füzetbe, sajnos, nem sikerült. Köszönjük a rejtést!
Összességében nagyon tetszett a hely, a túzokok is és a látogató központ is! Az egyetlen negatívum, hogy sikerült begyűjtenem az év első kullancscsípését! Köszönet a rejtésért!
Köszönjük a rejtést!
Sajnos túzokot nem láttunk de tanya az van a környéken rendesen.
A kilátó sajnos félkész állapotban volt pedig körbekukkantottunk volna. :)
Köszönjük a lehetőséget és a rejtést!
Nagy élmény volt a Nagy Szürke Szarvasmarhákat, a Bivalyokat és a Túzokokat megnézni élőben is. Nagyon szép látvány volt az egész gulya.
A Túzokok nagyon szépek bár nem fogadtak nagy szeretettel minket olyanok mint a felfújt pulykák. :D
Mikor a rezervátum területén voltunk senkivel nem találkoztunk érdekes volt hogy mindenhol nagy terepjárók parkolnak és állatok vannak továbbá az épületek nyitva vannak de sehol senki nem volt. De nem is nagyon foglalkoztunk ezzel széjjel néztünk és tovább álltunk.
Üdv Réka és Pepe
Végre láttunk túzokot (hármat) és ott-tartózkodásunk alatt született egy kisbivaly. Sétánk során őzekkel is összefutottunk. Sajnos az odaút elég rossz minőségű Gyomaendrőd felől.
Újra sikerült látnom vadon élő túzokot! Ez nagyon nagy élmény számomra, egy olyan állat esetében, aki éppen az emberi civilizáció elől szorult olyan helyekre amik valamiféle képpen érintetlenek. És az élmény nemis maga a látvány, hanem amikor az ember, ha csak egy kis időre is, de eggyé tud vállni ezzel a környezettel. Köszönöm a rejtést!
A réhelyi látogatóközpontban töltöttem két éjszakát, így természetes, hogy onnan gyalogosan kerestem fel ezt a közeli ládát. A nap sütött, a szél fújt, időm meg bőven volt, így egy jó ideig lapozgattam ide-oda a logbookot, hogy valamennyire kiszáradjon. Köszönöm a rejtést!
Bár tél van de ez a fantasztikus környezet most is lenyűgöző! Ragadozó madarak tömkelege, egerészölyv, vörös vércse, baglyok nyomai. Az állatok aranyosak, a szamár meg akarta enni a piros kabátomat! A túzok csapat legelészett a távoli vetésen, őzikék társaságában! Nagyon jó volt! Köszönöm a lehetőséget. A kilátó és megfigyelőpontok nagyszerűek! Találkoztam egy egyetemista lánnyal aki a szakdolgozatához végzett megfigyeléseket és méréseket. A füzet el van ázva, ha jár arra valaki vigyen másikat!
Évekkel ezelőtt már körbe jártam ezt a tanösvényt. Akkor és most is láttunk túzokot. Gyomaendrődre mentünk szurkolni a fiunknak, aki a Dél-alföldi Strandröplabda bajnokság helyi fordulóján játszott, és a vegyes párost nagy örömünkre megnyerték.
Sokszor elrobogtam a terület mellett, de most csak ezért jöttem ide. Nem bántam meg. Mindent töviről hegyire megnéztünk, még a kiállítóteremben a DVD-t is. Arról sokat meg lehet tudni erről a különös madárról. Nagyon tetszett, köszönöm!
Családi hosszú hétvége során kerestük fel.
Sajnos a madarakat akárhogy próbáltuk megközelíteni, mindig elhúzódtak tőlünk. A bivalyokkal ugyanez volt a helyzet, de a kilátóból legalább le tudtuk fotózni őket. (persze a fotón semmi sem látszik) :(
Majdnem teljesen sötétben kerestük meg, meglepett minket az őr is, aki nem tudott az engedélyről, de biztos nagyon meggyőzőek voltunk, mert békésen tovább kerekezett. 100-ik ládám, és ennek örömére megtaláltam benne életem első travel bag-jét is, amit örömmel viszek a Debreceni Travel Bag Hotelbe.
Békési autós túra (650 km, 20 óra kesselés) tizenegyedik állomása. Könnyű séta, találkozás az őrrel, de minden rendben volt. A ládában lévő TB-t nem vittem tovább, csak megnézegettem.
A beázás miatt a logbookban a jelszó még éppen olvasható, a bejegyzések már kevésbé. A visszarejtés (valószínűleg a hangyák miatt nem volt túl jó), én azért próbálkoztam helyreállítani :).
Nem volt nagy élmény számomra begázolni a térdig érő fűben. Az előző kullancsom okozta sebem még be sem gyógyult. A láda vöröshangyafészekben volt. Bár a füzet gondosan be volt most csomagolva (füzet zacskóban, zacskó dobozban, doboz megint egy zacskóban), mégis olyan mértékben át voltak nedvesedve a lapok, hogy nem lehetett írni rá. Feltehetően korábban valaki, elnagyolta a visszacsomagolást.
Nagyon jó volt, hogy most jártam arra, mert ilyenkor van ugyebár a túzokdürgés ideje is. A toronyból látni lehetett, ahogy néhány kakas még próbálja a maradék tojót elcsábítani.
Ilyenkor felfújják torokzacskójukat, kifordítják a szárnyaikat, égnek meresztik bajuszszálaikat és a farkukat a hátukra hajtva, mint valami hatalmas vattacukor, pöffeszkednek az ecsetpázsitos pusztában.
/A képek teljesen vad madarakat ábrázolnak/
A ládában lévő füzet olyan nyirkos, hogy nem lehet bele írni!!!
Dévaványát - és a Réhelyi Túzokrezervátumot már régóta tervezem, most végre eljött ennek is az ideje.
Idefelé jövet megálltunk a konfluencia-pont közelében. Megpróbáltam pontosan bemérni, de a tanya kerítésén belül van. A gazda készségesen elmesélte, hogy mások is jártak már itt.
Nincs ott semmi érdekes, és mégis érdekes hely...
A Bemutató Központban sok állatot láttunk, simogattunk birkát, kecskét, és csalogattunk túzokmadarat.
Jó kis séta volt.
A láda itt is vizes volt belül, mint ma több esetben is. Kitörölgettük, megszárítottuk az ajándékokat. A logbook sajnos nagyon el van ázva, arra nem volt időnk, hogy azt is kiszárítsuk.
A travel bugot nem vittük el.
u.i.: viragk logjára ne ugorjanak a travel-pontvadászok, a számsor nem egyezik!
Becsületbeli kórusutunk első ládaesélyes megállójaként:)
Szóval, az úgy volt, hogy megígértük. Megígértük, s akkor nincs kecmec, a búbánatos nyálas idő ellenére is menni kell, még ha a hátam közepére se kívánnám amúgy, brrr...
Azért a puszta az mindenkor szép, főleg ha épp virít az őszi csillagvirág, egyik nagy kedvencem. Túzok is volt, vagy legalábbis látni véltem:)
Hihhhhetetlenül nagy dagonya volt, ugyebár a szikes talaj + a többnapos eső megtette a magáét, bakancsomért utóbb megküzdöttem - a bakancsmarasztaló sárral. De nyertem!
Nagyon szeretjük a tűzijátékot és kedveljük a Csík Zenekar zenéjét is. Mivel Gyulán az Augusztus 20-i ünnepen mindkettővel találkozhattunk, így nem is volt kérdés, hogy hol töltjük a hét egy részét. :-)
Ez a ládika némi kitérővel útba esett nekünk a Veszprém-Gyula közötti útvonalon, így nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, hogy az új bélyegzőnk lenyomatát elhelyezzük a logfüzetben.
Az ajánlott parkolótól könnyed séta után gyors találat. Felmásztunk a kilátó legfelsőbb szintjére, de onnét nem sikerült egyetlen madarat sem látnunk. Ám amikor lejöttünk a kilátóról, közvetlenül előttünk alig méterre láttunk egyet! A dolog szépséghibája csupán az, hogy az általunk látott túzok egy ismertetőtáblán volt. :-))
Köszönjük a rejtést!
Őrületes melegben, nagy porban haladtunk. A túzokoknak több eszük volt, mert hűvösbe húzódtak. Kettőnek láttuk messziről a nyakát és fejét. A disznók és egyéb más állatok is hasonló intelligenciáról tanúskodtak, csak mi álltuk a tűző napfényt. Sebaj, a belépődíjat lelkiismeretesen beszedték tőlünk.
Tettünk egy kitérőt útközben, hogy megnézhessük a túzokokat, de sajnos nem nagyon láttuk őket. A nagy elkerített terület közepén behúzódtak az árnyékba, így csak messziről figyelhettük, hogyan nyújtogatják a nyakukat. A sárban fetrengő disznó viszont tetszett, de olyat máshol is láthatunk. Szerencsére én már 11 évvel ezelőtt jártam itt, és akkor közelről is láthattam a túzokokat, de csapattársaim nem.
A láda után Körösladány irányába mentünk, az összefolyás-pontot sajnos tényleg nem lehet megközelíteni 10 méternél jobban, mert pont ott az a hülye kerítés...
Kerékpárral Gyomaendrődi hétvégéről hazafelé egy kis pihenésnek is nagyon kellemes volt a szembe szél miatt. Sajnos csak két túzokot láttunk. A rezervátumban a tegnapi egésznapos eső miatt sáros volt az út és vizes a fű de azért szétnéztünk. Köszönjük.
Eső után nehezen járható földutak,de nem bántuk meg.Tavaly nyáron már jártunk itt a múzeumot és a környéket is megnéztük de akkor még nem voltunk kesserek.
köszönjük a rejtést.
Éjszakai ládázás 2. állomása. A ládát sajnos elázva találtuk épp hogy a jelszót láttuk rajta. Egy új logbook, tollak, és egy száraz dobozra vár. Köszi a rejtést!
Babett, Szojka, Nándi, Sama
megvan, beazva, minden takaras nelkul. Komplett karbantartast igenyel
Itthoni magyarázat:
Elnézést nem folytattam előtanulmányt a ládáról, csak a rezervátum tanösvényén járva, rutinszerűen ránéztem a GPS-re, és ott vigyorgott rám a ládika, gondoltam ezt már nem hagyom itt. Meglepve tapasztaltam, hogy alig van valamivel a víz színe fölött és komoly mennyiségű hangya veszi körül. Meglepett, mert nem ezt szoktam meg a rejtőtől, azért volt a hirtelen bejegyzés is, valamint rutinszerűen rádobtam néhány rendezett faágat de persze ettől még nem lett jobb a rejtés könnyen megtalálható. Sajnálom, hogy nem olvastam előre :( így nem tudtam menteni, és a nemzeti parkosoknak sem szóltam. A logbook teljesen használhatatlan, így én sem loggoltam (ha kiszárítják még olvasható lenne, de így képtelenség írni bele). Ha már a nemzeti parkosok tudnak róla, szvsz jobb volna a lesen rejteni, valahol a korlát, vagy lépcső alá persze úgy hogy az avatatlan szemeknek ne tűnjön fel (pl. egy kilátózöld fadobozban, és meg lehetne adni neki egy meglepő magassági adatot is ;-) ).
A Túzokrezervátum felé Körösladányból jövet megálltam az ún. N 47° E 21° confluence pontnál, ami egy kanyarban közel egy tanya területén van. A N 47°0,000' E 21° 0,000' pontot kb. 3-10 méterre sikerült megközelíteni, mert mérésem szerint az időközben elkerített magánterületre esik és egy vehemens véreb van a közelben kikötve, amúgy elég belvizes volt a környező rét is. A GPS szerint amennyire meg lehetett az akadályoktól közelíteni: N 47°0,000' E 20° 59,975' illetve: N 47°0,017' E 21° 0,000' (A csix-en a GCTUZO távolsága a 12,6 km.)
GCTUZO
Egy teremtett lélek sem járt erre, a ládika első idei megtalálása. Végigjártam a tanösvényt, és láttam élő túzokot is. Voltak kegyesek és a kerítésnél sétáltak. A láda megközelítése során nagyon rossz érzéseim voltak, látva a környzetet.... Rendkívül magas a talajvíz és búvárláda lett belőle. A helyén volt, de kb 30 cm-el a víz szintje alatt egy facsoport tövében. A zacskók és a doboz is színültig volt vízzel, teljesen elázott :-( Kiöntöttem belőle a vizet, a kis sárga plüsmackót kinyomogattam-újrélesztettem és próbáltam szárítgatni. Erős szél fújt, de egy óra alatt csak kicsit szikkadt. A jelszó olvasható volt, de nem kíséreltem meg a felpuhult lapokat széválasztani, logolni ebbe a naplóba már nem lehet. Ugyanott rejtettem vissza, csak fél méterrel magasabban, a fák törzse közé. Nincs álcázva, nem nagyon volt mivel, de a zacsi színe miatt nem feltűnő. Ha valaki a közeljövőben ide jön, folytassa a mentési munkálatokat. Kifelé jövet kicsit megszeppentem, mert bezárták a látogatóközponthoz vezető út sorompóját a hazatérő dolgozók, de a parkoló mellett lakó gondnok megsúgta, hogy csak fel van téve, nyitható :-) így nem ragadtam bent.
Hosszabb gyaloglást terveztünk az Alföldi Kéktúra valamelyik sárréti szakaszán, de az eső és általa a talaj ettől eltérített. A bemutatóközpont környékén mindenesetre végigjártuk a látványosságok menti ösvényeket. A kerítésnél szokás szerint elnézegettük, és igyekeztünk még közelebb csalogatni a "kirendelt", szinte karnyújtásnyira lévő, egykedvű túzokpárt.
Páromnak Oldfoxnak már megvolt ez a találat, most eltudott hozni engem is.. köszönöm..
A Roger nevű, kelet felé menő csacsi TB, de kár, hogy nem előbb került hozzánk.. két hete jártunk Ukrajnában a Munkácsi vár, és a Vereckei-hágó dobozainál.. na, erről lemaradt..
A bokszolós Tb-t is tovább visszük.... a hely szuper lehet, máskor, most szutymákos idő volt, csak a marhák áztak bánatosan a karámban, más látnivaló nem nagyon volt :-) de azért köszi!!!
Voltam már itt régebben, de most elhoztam asszonypajtit, Famágust is, lássa ő is a helyet, legyen meg neki is ez a találat..
Túzokot ugyan nem láttunk, de volt a dobozban két Tb is.. elhoztuk őket.. Esett és fújt a szél, rajtunk kívűl nem volt semmi mozgás..
Megérte elkirándulni ide, mert igazán szép hely. A múzeum is bemutat mindent, ami érdekes. A túzok meg egyenesen fantasztikus, még sosem láttam élőt.
A láda is jó helyen van. Bele is tettünk két travelbugot, vigye tovább akinek van kedve!
Szép, igazi alföldi táj! Nagyon tetszettek mind a kilátók, mind pedig az állatok (bivaly, szürkemarha, túzok). Sajnos a bemutatóépület már zárva volt, sötétedett. (Egyelőre ez a legkeletebbre lévő az általam megtalált ládák közül.) Köszi a rejtést!
Szép volt a környezet! Láttunk 4 szürkemarhát, fiatal bivalyokat, 2 túzokot messzebbről, ami nekem 6 évbe telt, hogy lássak akárcsak távolról is túzokot.Sajnos nem volt idő már megnézni a többi állatot és a bemutatóközpontot, mivel ránk esteledett. Még világosban felmentünk mindkét kilátóba is.
Köszi a rejtést!
végre úgy adtam 5-ösöket, hogy annyit is gondoltam :)
Már régóta nézegetem, hogy nincs ez olyan messze, de a végire azért lett vagy 120 km. Jó korán akartam indulni, hogy ne kelljen a kánikulában tekerni, de nem nagyon jött össze, azért 8:15-kor elindultam Darvasról. Sok volt a látnivaló útközben is. (ezért kell bringával menni, mert akkor "van idő", itt-ott megállni, nézelődni, és sokkal több mindent meglát az ember. A kerékpár az még olyan emberi léptékkel van, a motorizált járművek, már nagyban beszűkítik a tudatunkat és az érzékszerveinket.
Amiket megláttam, mert nem a dzsipóval mentem, a teljesség igénye nélkül;
- túzok etető N 47 04.983 E 20 56.064
- 55 fokos termál forrás+strand N 47 01.824 E 20 56.781
- valaminek a romjai N47 04.080 E 20 55.366
- a reptéren modellező találkozó volt (ez persze nincs mindig)
N 47 00.812 E 20 58.934
- Confúciusz pontja, ahol még nem marcangolnak szét a vérszomjas fenevadak N 46 59,992 E 21 00.043 ettől beljebb a kerítés megetti véreb etető van (nem veréb).
- 5*-ös fürdő hely a Sebes Körösön N 46 57.332 E 21 05.226
- duzzasztók, szobrok, díszkutak, cukrászdák stb
a réhelyi látogatóközpontban, csak a táblákra, meg a két jómadárra szorítkoztam, a múzeumot majd családostúl. Nekem így is volt annyi élmény hogy csak győzzem feldolgozni.
Hajdúszoboszlóról kirándultunk át a rezervátumba. Nagyon meleg volt, amikor végigjártuk a tanösvényt, de megérte. sajnos, csak a két "minta" túzokot láttuk messziről, a többiek inkább hűsöltek, nem úgy mint mi. A 7. pont közelében nagyon fínom vadalma termett. :)
A rejtésben az tetszett, hogy teljesen praktikus: nem visz el feleslegesen a dzsindzsába, nem térít el a szükségesnél jobban a tanösvénytől. A koordináták teljesen pontosak.
A láda leírásával kapcsolatban ismét belebotlottam a wapos problémába, másik ládánál szintén így jártam. Nagyon frappánsak ezek a html-kódos megoldások a koordinátáknál, illetve a kullancsveszély grafikus ábrázolása, de wapon ezek nem jelennek meg! Wapon azt láttam, hogy "Kullancs veszély:" aztán ennyi. Csak itthon derült ki, hogy mekkora is az a veszély. A parkoló koordinátája sem jelenik meg a wapon, bár az itt nem különösebben hiányzott. A GHSZ esetében viszont a multipontok csak így vannak megadva, azaz wapon nem lehet megtudni a pontok koordinátáit.
Hasznos ötlet volt anno a wapos összefoglalás a leírás elején, ami csak text formátumban tartalmaz minden fontos adatot. Javaslom, hogy itt is készüljön ilyen.
Nagyon kellemes időt töltöttünk a parkban. Szerencsénkre egy élő madárbemutatónak is a részesei lehettünk, mely során négy ragadozó madarat mutattak be nekünk a park dolgozói. Élmény volt ilyen testközelből megfigyelni ezeket a madarakat! Köszönjök a rejtőnek és a park dolgozóinak egyaránt ezt a kellemes délelőttöt!
Nagyon szép hely, kár, hogy élő túzokot csak nagyon messziről láttunk. De a bivalyok, rackák, mangalicák, libák és kopasznyakúak is nagyon érdekesek voltak. Köszönjük a rejtést.
Erre sem jártam még, így kíváncsian vártam, hogy mit hoz a nap. Változó minőségű utakon jutottunk el Dévaványára, ahol még strandot is találtunk. Be ugyan nem mentünk, de gondoltuk, hogy megkóstoljuk a közeli forrás vizét. Részben mert szeretjük a forrásvizet, részben mert ez egyfajta szertartás. Alig dugtam be a víz alá a kezemet, máris rántottam el, mert a víz forró volt. Mint kiderült a helyiek ezt hordják haza, de nem ám inni - fürdeni! A rezervátum fogadóépülete mellett álltunk le. Bíztunk benne, hogy lesz árnyék, de csalatkoznunk kellett. Árpiról nem tudtuk leimádkozni a melegítő nadrágot és a hosszú ujjú pólót, mi viszont rövidben is majd megsültünk. A belépők megváltása után előbb megnéztük a kiállításokat, majd a szabadtéri bemutató állataival ismerkedtünk össze. Árpinak a hosszú szőrű csacsi és a hangoskodó pulyka tetszett nagyon. A tanösvényen sok érdekes dolgot láthattunk, de a legnagyobb élmény mégis csak a túzokpár volt. Még én sem láttam őket közelről, de a biztonság kedvéért tartottunk 2 méter távolságot a kerítéstől. Ott parádéztak, modellt álltak nekünk. Innen felmentünk a kilátóba, s reméltük, hogy sikerül látni egy vadon élő példányt is, de hiába. A láda adta magát. Utána még befejeztük a kört, s végül a szalmabálák mellett értünk vissza a telepre. Itt tényleg csak a plusz volt a doboz. Dudu jött velünk a melegben.
Nem is tudom mit írjak! Gyönyörű hely! Szerncsénkre két felhőszakadás között sikerült levadásznunk a ládát! Pár km-re úgy esett, hogy nem is hittem, hogy megkereshetem, de itt akkor még egy csepp eső se esett! Ez az Alföld!
Loggolás után meg akartuk nézni a kiállítóhelyett is, de sajnos nem sok mindent láttunk az eső miatt! Majd legközelebb!
A rejtés melletti úton haladt a Dévaványa-Kisújszállás vasútvonal, ha jól gondolom!?
Itt önkénteskedem a szomszédos túzoktelepen pár napig. Dr. Tóth László barna rétihéjás kutatásában segítek (pocok csapdázás, fészekkeresés, fészekfigyelő webkamera kihelyezés, stb -> ilyesmikkel telik ez a pár napom).
Ebből a témából készül a szakdolgozatom.
Ma délután átgurultam, és gyorsan megkerestem.
3m drive in (Nemzeti Parkos matricás terepjáróval :P.) Nem nehéz megtalálni. De fokozottan védett területen nem is cél, hogy mindent széttapossanak a kesserek. :)
A környék egyébként gyöngyörű. Számtalan alföldre jellemző madarat láttam ez alatt az 1-2 nap alatt. (Pl: búbosbanka, kuvik, gyöngybagoly, sárga billegető, hantmadár, hamvas rétihéja, barna rétihéja, réti fülesbagoly, túzok (nem csak a bekerített részen, hanem vad példányokat is!!!), bölömbika, stb, stb..).
Ezt a ládát hatalmas elszántsággal biciklis találatként szerettük volna elkönyvelni. Éppen ezért a gyerekeket nagymamásítottuk és 11 óra magasságában indultunk a nagy útra. Nem lehet leírni azt a sok élményt, ami útközben ért Bennünket. Természetesen állatokat is láttunk (őzek, fácánok, nyulak, na és TÚZOKok), az egyik őz ráadásul nagyon közel engedett Magához :-)
A múzeumot nem néztük meg, mondván a srácokkal valamiért vissza kell még jönni. Gyorsan megkerestük a ládát, majd elindultunk hazafelé. Dévaványán jutalmul sütiztünk egyet, bár annyira nem volt mennyei, de jól esett.
Végül 20 órára értünk haza 135 km.-t magunk mögött hagyva. Ez az élmény sokáig megmarad!
A ládától visszafordultunk az eső elijesztett bennünket.
A volierben volt egy túzok pár az azért megcsodáltuk. Nagyszerű rejtés kevés információ fotó nélkül szép keresés és találat.
Megtaláltuk! A legszebb rejtés idáig, 10 éve nem voltam itt, nagyon szépen helyre rakták a látogató parkot. Óvatosan a madarakkal a közel fényképezéssel, akkorát kapott az objektívem, hogy majdnem betört.. Mindenkinek ajánlom, aki kíváncsi egy majdnem kihalóban lévő gyönyörű szép madárra, illetve a parkra és a többi állatra.. köszi..
Ezt a napot a Békéscsaba közelében lévő, még fel nem derített ládák becserkészésére szántuk, így egy jó nagy kört téve Békés megyében. Ezzel a ládával kezdtünk. Nagyon tetszett! Közelről meg lehetett nézni, simogatni sok állatot, valamint távcsővel meg lehetett figyelni a kiengedett túzokokat, sőt kettőt közelről is meg lehetett nézni. Nagyon érdemes ide kimenni. A szél volt kicsit erős, de nagyon jókat lehet erre biciklizni, erre megy a túrista útvonal is, szóval visszatérünk.
Egy sosem olvasott mondatot idézek a geocaching.hu-ról: 'köszönjük a rejtést' - de valóban, télleg köszönjük a remek sétát és a gyönyörű helyet. Ajánlani fogjuk mindenkinek, az biztos!
Láttunk pulykát purrogni (?), túzokot dürgeni, nyuszikat szaladni, Kevét sírni, mert éhes volt.
Távcsövet nyilván vigyetek, a 4-es pontnál lévő kilátóról épp láttunk egy 30-40 fős túzok csapatot. Meg innen-onnan nyuszikat szaladni, vagy csak ücsörögni. Volt két kis forma nyuszi, akik egymással szemben ültek sokáig, mintha csak beszélegettek volna.
Jól körbejártuk a bemutatóhelyet, a voilerben a túzokok nagyon barátságosak voltak - az egyik a hangját is megmutatta, az is nagyon egyedi. Megnéztük a nevezetes 47N/21E pontot is.
Gyuláról jöttünk haza felé, útközben pedig értelmes pontokat kerestünk fel. Ez volt a harmadik. Öt óra előtt két perccel értünk a helyszínre. Éppen zártak, de a pénztáros hölgy volt olyan kedves és negyed órát adott még nekünk, hogy körbenézzünk a múzeumban. Tul.képp elég is volt. Utána barangoltunk még egy órát, de túzokkal nem találkoztunk.
Hiába mondtam az asszonynak 37-szer hogy menjenek vissza az autóhoz a gyerekkel, nem hallgatott rám. Jól megáztak/tunk (csak nálam volt esőkabát amit aztán összevissza cserélgettünk :-)
úgyhogy emlékezetes lesz ez a találat
a logbookba nem írtam semmit, bocsánat, de akkor már eléggé esett, még a fák alatt is. egyébként már nedves volt a logbook mikor kivettem!
Nagyon rég kacérkodtunk - főleg Anikó - ezzel a célponttal, de csak most jött össze, és most is "lóhalálában", mert fenyegetően közeledett egy markáns zivatar. El is kapott rendesen...
A célpont viszont nagyon jó, tényleg óriási élmény ezen hatalmas madarak közvetlen közelében lenni.
Köszönjük a célpontot.
Miki és Anikó
[wapon beküldött szöveg]
Az összes békési ládánál (kivéve a városiakat) egy csomó állatot láttunk- fácánt, vadnyulat, őzet még egy rókát is. Na itt semmit!!! Pont itt nem?!?!? Murus és Cica
Tudom itt a tavasz! De azért amennyi hangya volt ennél a ládánál az már túlzás!
Aztán a másik bánatom: mindenki írja, hogy mennyi állatot lát, na, mi még egy kóbor kutyával se találkoztunk (hála).
Aztán felmentünk a bekerített terület melletti madármegfigyelőre, mikor két mozgó állatra lettünk figyelmesek.
Képzeljétek, két túzok volt!
Csoda!
Ok. [wapon beküldött szöveg]
11 napos, bicajos Alföldi Kéktúra 5. napja. A kis kitérőt megint csak én tettem meg a csapatból, ezért a lehető leggyorsabban logoltam, majd a többiek után loholtam... Így nem láttam azt a két túzokot a kerítés mögött, amiket ők észrevettek.
Egyszerre erkeztunk a zivatarral, poziconalas a vadlesbol, majd irany a mi vadunk... Aztunk, faztunk, tocsogtunk, es vihogtunk, mikor ketelkedo erdesz megerdeklodte mi a manot csinalunk zuhogo esoben a puszta kozepen... GeoCacheing szo hallatan azt hitte nem e fold lakoi vagyunk, majd, az hogy, keresunk valamit koordinatak alapjan, rogton vagta, es tud a dologrol, es vigyorgo arccal lelepett... Majd az loggoltuk a kukoricasban szakado esoben egy ernyo alatt, mokas lehetett kivulrol... Ugyhogy mi nem szaritottunk, hanem nedvesitettunk ... :)
Kifele drifting az agyagos uton, tiszta izgi volt vajon elakadunk-e. Benkutas mosolygott nagyokat, hogy nezunk ki, majd beinvitalt steribozni :) Ez jo moka volt... Koszonjuk a rejtest, bocsi tuzogok, de majd maskor... Fantasztikus volt
Békés-kess 28/31
Ez nem túzok, ez traktor rezervátum!
A család szokásos mormogása mellett az ajánlott parkolóban tettem le a kocsit, de amíg a ládához sétáltunk összesen kilenc traktor, egy utánfutós SUV, egy terepjáró és egy tömött Lada zötykölődött el mellettünk, némelyik oda és vissza is. Ha lettek is volna itt madarak, már rég halálra gázolták volna őket az erre dübörgő monstrumok. Még mi is alig éltük túl...
A rejtés egyébként jó...
Viki, Geri, Krisz', TZ
A füzetet kicsit szárogattuk, de még vizes. A hely fantasztikus, köszönjük a rejtést! Láttunk szürkemarhákat, aprójószágokat, a múzeumot és épp itatási időben a bivalyokat! Sőt, a túzokpár odajött hozzánk a kerítéshez, óriási élmény volt!
A lada nyitva volt a fuzet teljesen elazott beleirni nem tudtunk [wapon beküldött szöveg]
Mezőtúrról jöttünk biciklivel a gáton Ecsegfalván keresztül. Jó kis vihar volt, sokszor eláztunk, és a felázott földön alig lehetett tekerni, mert mindig felszedte a sarat a kerék. A bemutatóközpontban a kiállítást megnézve szárítkoztunk, aztán a filmet is megnéztük 2x egymás után, hogy teljesen megszáradjunk. A ládához gyalog mentünk ki. Jó hely.
A füzet gyakorlatilag használhatatlanná vált ilyen állapotban, valahogy ki kellene szárítani. Erre nem volt lehetőségünk, úgyhogy visszacsomagoltuk szegényt, most ott poshad a ládában jól lezárva.
Pünkösdi hétvégénk második ládája. Nem igazán esett útba Szarvasra menet, de igencsak megérte a kitérőt. Gyönyörűen karbantartott látógató központ, büszke lehet rá a Nemzeti Park. Itt is hagytam a Dániából magammal hozott német geocoint. A kilátóból sajnos nem láttunk vadon szaladgáló túzokokat, csak a közelgő vihar fellegeit közelegni, ezért aztán siettünk a ládához. Aztán mégis kaptunk egy kis haladékot, így maradt időnk a bekerített területet körbejárni és kissé megismerkedni a két bentlakó túzokkal, sőt ráadásképpen a zápor előtt még a múzeumban is körülnéztünk, de sajnos a conflounce már nem fért bele. Köszönjük az invitálást.
OK, részletekkel később...
+ Tardról hazafelé jövet kicsit másabb útvonalon derítettük fel a ládát.
Éppen egy éve jártunk itt utoljára Ausztrál barátainkal, nem volt ismeretlen a hely. A bivalyok már kint legeltek a réten, a szél hideg volt és erős, de jó volt látni a puszta képét...
Köszönjük a retjést!
Békési túránk első ládája. A ládából kivettem a diabéteszes travel bug-ot /UNHGWE/. Hamarosan keresek neki egy másik helyet.
Ládázás után megnéztük a Mangalica családot is. Éppen most születtek a kismalacok, még a köldökzsinór sem száradt le róluk.
Két napos regionális természetbarát kirándulásunk első napjának egyik látványossága volt a túzok farm. Most láttam először élőben ilyen madarat, a hangja elképesztő, olyan ronda hogy már szép.
Ja és a kácsi Várhegy geoládájából áthoztuk ide a diabéteszes travel bug-ot /UNHGWE/.
Szép a környék sose látogattunk volna el talán ha nem a ládát keressük. Túzok nagyon barátságos volt. A birkák, kecskék meg félösök. HÚsvét napján látogattunk el párommal igazi nyúszit simogattunk. A láda körül sok a hangya nagyon szétcsiptek minket, de sár most nem volt.
Békési ládázás Zsuval. Szőke-Kiss felségterületén elszaporodtak a ládák, így egy szép csokornyi doboz jött össze egy kellemes naphoz. Tizenötödik, egyben befejező találat a mai csodás koranyárias kesselős napunk végén. A Túzokrezervátum egy órája bezárt. Sebaj a láda felé közeledve a kerítésen túl egy túzokot pillantottunk meg. Felcsillant a szemünk: mégiscsak lesz itt túzok! Óvatosan odalopakodtam, hogy lencsevégre kapja ezt a csodás jószágot, mielőtt kámforrá válik. Hát másképp alakult a helyzet, ugyanis egyáltalán nem fél az embertől, és nem hogy elszaladt volna, egyenesen hozzánk jött, egészen a kerítésig. Nagyon jópofa állat. Fantasztikus. Hatalmas élményt nyújtott ez a találkozás! Köszönet az invitálásért!
Békés megyei túránk 1. ládája. Most, hogy hazaértünk és végig gondoltuk a 3 napos Békés megyei túránk alatt megszerzett élményeinket azt kell hogy írjam: maximális elismerésünk Szőke-Kiss társunk munkájának, akinek rejtéseivel megismertük ennek a tájnak a szépségeit!
Nem túlzok - de sehol egy túzok! [wapon beküldött szöveg]
Nem ilyenkor kell ide jönni, ha túzokot akar látni az ember, így csalódás nem ért. Egyébiránt nem volt csúnya a frissen behavazott táj. Kár, hogy a kilátóba nem lehet felmenni: már a terepszinten el van zárva, én pedig szófogadó vagyok. Tanösvény is van itt, az egyik táblán azt írják, hogy a felhagyott töltésen végig lehet sétálni, de arról letérni tilos, mert a túzok kiakad.
Igazság szerint most azért jöttem el ide, mert a 4-esen többször elhaladva, mindig csábított hogy lekanyarodjak Kisújon, ehhez a közeli ládához. Most volt egy kis időm, megtettem, körülszaglásztam. Az idevezető úton az útkezelő pár szakaszra 20 km/h-ás sebességkorlatozó táblát tett ki. Király mi? Persze lehet azért menni itt bruttó 80-al, szóval annyira nem gáz. Egy jó autóval persze:-)
Nem is számítottam rá, de még - természetesen idézőjelben értendő, kedves kötekedőgépek - kéktúráznom is sikerült a műúton, 4 keréken:)
Ok [wapon beküldött szöveg]
Békési kalandozás szülinap és névnap jegyében. 2 nap, 960 km, 30 láda, rengeteg élmény. Indulás 6.30-kor, hazaérkezés másnap este 8-kor. Köszönet minden békési rejtőnek, különösképpen Szőke-Kiss ládáinak!
30/30
Mai utolsó ládánk. Már sötétben értünk a helyszínre. Egy riadt nyúl ugrott elő a bokorból, közben huhogást is hallottunk. Gyorsan megkerestük a ládát, aztán irány haza.
Mivel nem kanyarodtam be a földútra ezért kicsit messze volt, de legalább lefényképezhettem 3 túzokot.a torony legfelső részébe életveszélyes felmászni , mivel a lépcsőlapok leszakadtak.
Hétvégén esküvőn voltunk Dévaványán. Vasárnap, mikor elindultunk hazafelé, úgy gondoltuk, hogy megkeressük a közelben elrejtett ládákat.
Sajnos nem tudtunk végigmenni a tanösvényen, mert eleredt az eső.
De megtalátuk! Alföldi ládáink közül ez volt az első.
Március közepén jártunk már itt, de mivel akkor még éppen zárva volt a látogatóközpont, inkább nem kockáztattuk a láda keresését. Mint most megtudtuk, talán jobban is jártunk, mert abban az időszakban is van az épületekben általában természetvédelmi őr, aki a tilosban járókat esetleg fülön csípheti. A hölgy szerint azonban ha valaki a földutakon *gyalog* besétál a megfigyelő toronyhoz, azért nem szoktak szólni, autóval azonban lehetőleg senki ne próbálkozzon!
A látogatóközpontban sok dolgot árulnak, sajnos kissé borsos árakon - és hát belépődíj is van. Igaz, ez utóbbi főként a múzeumra vonatkozik, viszont nekünk sajnos nem sikerült élőben túzokokat látni, úgyhogy a múzeumbeli kitömött madarakkal voltunk kénytelenek beérni.
A megfigyelőtorony mögötti területen él ugyanis három félvad túzok, de sajnos a toronyba jelenleg nem lehet felmenni (a félemeletnél le van zárva, ezt azonban a bejáratnál a hölgy egy szóval sem említette :-/ ), alulról meg inkább csak a közelebbi részekre lehet ellátni. Persze a túzokokat nem érdeklik a látogatók kívánságai, úgyhogy nem jöttek elő.
Mivel megint esőre állt az idő, és a tanösvény földútján végig jókora sárban (no meg vizes fűben) cuppogtunk, így inkább gyorsan megkerestük a ládát, megnéztük a régi háziállatfajták bemutató karámjait és óljait, majd folytattuk utunkat délkelet felé.
Web: Békés kerékpár edzés Békésben, a Kisújszállás - Kenderes - Ecsegfalva - Dévaványa - Körösladány - Szeghalom - Vésztő - Tarhos - Békés útvonalon 140 km (0 m emelkedés). A nap folyamán 4-szer is elkezdett esni, de az igazi medárdi felhőszakadás csak Muronyban (a régi Békésföldváron) ért utol a késő Pannónia nemzetközi gyorsra várva. Természeti és kulturális értékeket egyaránt bemutattak a ládák, mindegyikük teljes mértékben teljesíthető volt kerékpárral.
GCVNHM után 2-szer kaptam esőt, mire a rezervátumhoz értem. Szerencsére itt már alábbhagyott, és zavartalanul tekertem körbe a területet, illetve jutottam el a ládához. A láda azonnal meglett. Felmentem a kémlelő toronyba, megnéztem a mezőgazdasági gép kiállítást, láttam teheneket, bárányokat, szürke marhákat. A madarak úgy látszik, a folyamatos dörgés miatt visszahúzódtak valahová.
Igazi családi műsor. A helyiek megpróbáltak lebeszékni arról, hogy végigmenjünk a tanösvényen. Nem hagytuk magunkat. Az eredmény: Őzek, nyulak, furjek, sárgarigók, fácánok, vércse és jópár kismadár. Vigyázz, a túzok harap, legalábbis a fényképezőnket.
Régen szándékom volt egy észak-békési túrát szerveznem, amikor pedig megláttam, hogy a vándornapló is ezen a tájon pihen, neki is indultam. Azt azért nem gondoltam, hogyha esőben telepítik, esőben is kell elhozni!
Éktelen csittegés-csattogás közepette érkeztem az ajánlott parkolóhoz, kisvártatva az eső is elkezdett cseperészni. Gondoltam, várok egy kicsit, kiderül lesz zuhi, vagy csak ijesztget. Nagy semmittevésem közepette észrevettem, hogy néhány méterre egy vaddarázs csapat vert nem kis tanyát. Mit mondjak, elég félelmetes volt a viharban nyüzsgő raj!!
Úgy ítéltem meg, nem fog jobban esni, hát elindultam ládázni. A kerítésnél már vártak a versenyzők. De miért mindig csak ez a három indul? :-)))
Életemben még nem láttam túzokot, kár lett volna kihagyni! Aranyosak, érdeklődők!
Tovább a ládához, minden rendben volt vele, a vándornaplót is megkaparintottam, de visszafelé jövet nem mertem lapozgatni, mert újra rákezdett az eső, olyannyira, hogy vizes pólóban szálltam be a kocsiba.
A napló, köszöni jól van, már keresi JNSz-i helyét. Nagyon jó ötletnek tartom az elindítását, érdekes színfolt. Remélem, egyszer nekem is eszembe jut vmi hasonló jó!
Klassz hely, köszi Laci!
Az úgy kezdődött, hogy a Réce tanösvénynél csatlakozott hozzám a 19 megye vándornaplója. Láttam benne, hogy már csak Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyében nem járt. Eldöntöttem, hogy Békésbe viszem le, mert onnan már csak visszafelé kell jönnie a végcélja felé a GCEGER ládába. Egyrészt ez a láda volt hozzám a legközelebbi Békési láda, másrészt már régen szerettem volna megnézni a rezervátumot. Csendes esőben indultam utnak, mert a rádió azt mondta, hogy arrafelé már nem esik. Ez igy is volt. Mikor odaértem az esőnek már csak a nyomai voltak tócsák és sár formájában. Mig a rejtek felé bandukoltam többször felrémlett benne a Kácsi Panoráma emléke, mert itt is sikerült kisebb ólompapucsokat növeszteni, de az akkorit nem überelte. A villanypásztor csendes sercegett az ut másik oldalán mig logoltam. Logolás után felkusztam a megfigyelőtoronyba. Nyugis volt a táj. Néhány vadászmadáron kivül csak legelésző birkákat, teheneket meg bivalyokat sikerült meglesnem. Mikor visszafelé ballagtam észrevettem, hogy emberek nézelődnek a keritésnél igy én is odaballagtam. És igen. Igaz kerités mögött, de sikerült tuzokot látnom 3 darab személyében. Valószinüleg versenytuzokok lehettek mert rajtszámot viseltek az oldalukon. :) Az egyik hangot is adott a jelenlétének, amiből hamar le lehetett szürni, hogy nem a hangjáért kedvelik az emberek. Egyszer jobb időben ide még biztos visszatérek.
Ha az elejéből nem derült volna ki a 19 megye vándornaplója beköltözött a ládába.
Alföldi csavargás, ocsmány esős-szeles időjárásban, belvizes állapotok között, iszonyú sár mindenütt - helyenként még aszfaltutakon is. Szokás szerint látástól vakulásig ügyködtem, de nehezítette a dolgot, hogy egyedül voltam, mindig meg-meg kellett állni térképet, műszert nézni. Csak egyszerű Garmin Foretrexem van, térkép nem tölthető rá, így kétszer is valamelyik Körös-ág rossz partján találtam magam. A második alkalommal a Mályvádi Boszorkány-erdő ládájára mentem rá, de mire kidolgoztam a használható útvonalat, rámsötétedett. Majd legközelebb...
Petőfi verse jutott eszembe: A puszta télen... Hát nem valami hívogató, az biztos, túzokot csak egyet láttam, az is a táblára volt festve. De nem baj! Nagyon élveztem a magányos barangolást a szittyós síkon. Gumicsizmám szép tiszta lett a nedves réten. Jobb volt így, mintha látok túzokot, meg kétszáz buszos turistát, látcsővel. Jó a rejtés, itt nem lehetne okosabbat kitalálni.
Erre a helyre napokat kell szentelni, olyan sok egyedülálló látnivalóval szolgál. Most már biztos, hogy egyszer visszajövünk és a helyben bérelhető kerékpárokkal bejárjuk a nemzeti park által a legkülönbözőbb élőhelytípusok bemutatására kialakított kerékpártúrákat. Most a kiállításokra, némi kerékpározásra, és egy magaslesen hosszas madármegfigyelésre futotta időnkből. Így is fantasztikus élmény volt. Madárban és vadban egyébként nincs hiány, vadászó nagykócsagtól különböző ragadozómadarakig és énekesmadarakig mindenfélét látni. Ha valakit a madarak látványa vonz, érdemes kicsit felkészülni erre a kalandra: barátaink a távcső, a csend és reggeli-esti órák, amikor a madarak mozognak. A gémeskúton fészkelő gólyák azonban előkészületek nélkül is láthatóak, a ragadozók vadászata a toronyból pedig szinte karnyújtásnyira figyelhető meg.
Bringával a nemzeti parkban és barátkozás egy túzokcsapattal... ezért már megérte.... A barátságos ám nagyon kíváncsi lovak tekintete által követve a ládát gyorsan megtaláltuk.
Gyönyörű hely! Miért csak huszadik megtalálók vagyunk?!?!?
150. ládánk, és nagyon élveztük. Láttunk dürgést is, bár csak hang nélkül, és a ládában egy meglepi: egy travel bug! Elhoztuk, és még nem tudjuk, hogy hová visszük.
A hely egyébként teljesen európai színvonalú, mind az épületek, mint pl. a több nyelvű táblák tekintetében.
Megéri eljönni!
A víz egy kicsit visszább vonult, így a láda már nincs veszélyben.
Naszut 3 [wapon beküldött szöveg]
Nagyon jó, hogy vannak ilyen helyek, ahol féltve őrzik és gondozzák az állatokat. Szerencsére dürgési időpontban jöttünk.
A láda kissé veszélyben volt, még 20cm vízemelkedés, és a láda elúszik.
Kellemes meglepetésben volt részünk, hogy milyen jó kis helyre jöttünk, péntek délutáni kirándulásunk alkalmával. Úgy gondoljuk, hogy a Szlovákiából elhozott Travel Bug is érdekes helyre került. Valószinüleg ha ide nem jövünk, soha nem látunk túzokot !
A Fűkocka által ajánlott parkolóból indultunk, megnéztük a múzeumot és az állatokat is. (Belépő: 350, 240 Ft) Itt láttunk 4 túzokot (bekerítve).
Végigjártuk a tanösvényt, útközben a következő állatkákat láttuk: gólya, vöröshasú unka, gyík, sok-sok kergetőző nyuszi, egerészölyv, túzok (távcsővel a kilátóból), fácán. Kellemes 3 órát töltöttünk itt, köszönjük a rejtőnek. A láda is könnyen meglett.
DELFIN
reggeli dagonyázás. a talaj kezdett kiengedni ezért siettem. a leírásban szereplő parkoló valójában nem az. parkolónak én ezt ajánlom:
N 47o 04,888'
E 20o 56,000'
itt van a múzeum is és az állatok is. belépőjegy van!
Itt még a madár se jár! Ha csak minket nem néztek madárnak:-))
A sorompó lezárva, így toronyirányt, szó szerint. A láda a rejtektől kb. 5 m-re hevert az árokban. Valami állat kotorhatta ki. A doboz elrepedve, belül víz. Kiöntöttük a vizet, kitörölgettük a dobozt, majd új zacsiba csomagoltuk és visszarejtettük. A logbook és az ajándékok nem áztak el, hála a belső zacsinak.
Sem túzok, sem galamb, de még veréb sem volt sehol. Biztosan fáztak és elbújtak. Viszont volt nagy szél és sár...
Hát a nyitvatartást sikerült lekésni, így a tanösvény 3 útbaeső táblája, a toronymászás, a doboz és néhány magamutató madárka jutott. A madarak a tábla szerint vörös vércsék voltak. Volt más is, de az gyorsan repült. Túzok pedig engem sem szeret, vagy korábban mások úgy megijesztették, hogy már nem jön...
A rejtekhely nem igazán nyerte el tetszésem, olyan látványosak a keresési próbálkozások (taposások több helyen a bokor mellett), pedig alig jártunk arra néhányan.
Rókának álcáztuk magunkat, a csapdát elkerülve kuszva mászva nagynehezen megtaláltuk. Nem "TÚZOK" de a tüskék és a szúnyogok egymással versenyezve próbáltak elriasztani.
Figyelem! A láda keresgélése közepette elveszítettem fényképezőgépem objektívsapkáját. Kb. 6 cm átmérőjű és fekete színű, EXAKTA felirattal. Kérem, a becsületes megtaláló vegye magához, s küldjön egy e-mailt az eljuttatás körülményeit megbeszélendő.
Sajna, ez ma már a második Szőke-Kiss láda, amit nem találtunk meg :-( Arról nem volt szó, hogy machete is kell a geocachinghez :-) Fej magasságig érő vadsóska és derékig érő csalán fogadott bennünket (a túzokok helyett). A láda környékét sikerült beazonosítani a rejtő + Freddy + b.eko segítségével (ezúton is köszönet nekik), de a már fent említett vágóeszköz hiányában nem sikerült kézzelfogható közelségbe kerülni vele.
Viszont megtaláltuk a rókák veszettség elleni "beoltására" szolgáló etetőketrecet az egyik olajfa aljában.
Mivel délután 5 óra után érkeztünk, még túzokokat sem láthattunk :-( Viszont a rejtés megint 5-öst kapott, nagyon jóra sikerült :-D
Először is,elnézést a igen kései bejelentésért.Az előbb nagyon humoros megjegyzést írtam,de hiányos felkészültségem miatt nem volt sikeres a bejelentés,így most némi segítséggel újra próbálkozom.
Remek,esőáztatta délelőtti kirándulásunk utolsó állomása volt ez a terep,ahol -érkezésünk pillanatában világossá vált- gumicsizmában lett volna legegyszerűbb átkelni.De némi dagonyázás után- ami valójában kifejezetten szórakoztatóvá tette a megközelítést-megleltük a ládikát az abszolut túzokmentes övezetben.Köszönjük,ez volt a nap ajándéka. ági,oszi
Errefelé hó van! Szél is volt, hideg is, de jó friss volt a levegő. Túzok csak a tájékoztató képen :( Nyilván nem ilyenkor kellene jönni madárlesre, de azért így is jó volt.
A ragyogó téli napsütésben kicsit csípős, de élvezetes volt ez a séta, s életünkben előszöt láthattuk túzokot!
Amúgy ez volt Judi első megtalálása és persze velünk tartott Licó is.
A láda maga sértetlen volt, de zacskó kissé szabdalt, s a rejteken kívül. Igy nem véletlen lehettek a csapdák sem a területen.
Azonban nem értettük mire volt a harmadik jelszórészlet 10 km-re a rezervátumtól, számunkra kapcsolat nélkül.
Netkessing.
Tegnap Mihullal megtaláltuk, de a jelszó az Istennek sem jött össze. Ma reggel már az elrejtő is belebonyolódott, az általam megküldött variációkból kettőt is jónak ítélt. (!) Amint válaszában írta a "... a kettő közül biztosan ki fogod találni."
Innentől netkessing, elrejtői jóváhagyással.
A harmadik lett a jó.
Ja, hogy a túzokok? Azokat ilyenkor nem látni, viszont a mangalica most nem fizetős.
A konfluenszhez meg siessetek, mert a közeli juhakol outputja vészesen terjeszkedik az irányába, és akkor 5/5 nehézségűvé kell átminősíteni.
Megint egy hely, ahová eljuthattunk volna a GC nélkül is, mégsem tettük. Pedig kb. 10 év óta tervezzük, de mindig későbbre halasztottuk. Mire képes egy elrejtett doboz!
Először megnéztük a kiállításokat, majd az állatokat. Ezután indultunk a doboz megkeresésére, de a metsző hideg szélben csak én jutottam el oda, a többiek visszaültek inkább a kocsiba. Érdekes lehet innen nézelődni, de most én sem bírtam túl hosszú ideig. Áprilisban a dürgéskor ide vissza kell térni!
Jegyváltás után minden külön kérés nélkül nagyon részletes beszámolót hallottunk a látnivalókról és a rezervátum életéről. Érdekességként csak annyit, idén tavasszal 380 db túzokot számoltak össze. Ez 20 darabbal kevesebb, mint előző évben volt. A szokatlanul hideg tél miatt most elrepültek telelni, Albániából és Spanyolországból kaptak visszajelzést a védenceikről (a számlálás a visszatérés után történt).
A rezervátum megtekintése után felkerestük a 47-21 pontot. Szerencsére drive-in.
A jelszó sorrendje nem egyértelmű, de lehet, hogy bennem van a hiba.
Nagyon kellemes szombati program volt! Bár áprilisban lehet az igazi, amikor dürrögnek ezek az aprónak éppen nem mondható madarak. Érdemes jó távcsövet vinni, kilátóról lehet figyelni a környék madárvilágát.
Iván, Gabi