Előzmények

L@zyhozzászólásai | válasz erre | 2011.06.22 07:39:23 (23862)
Hajrá! Sok sikert kívánok neki!
Egyébként Anna, akiről írtam, Ő is ott lesz, de most görkorival tervezi megtenni a távot.
Jelezz majd vissza, hogy hogy sikerült!
[előzmény: (23861) snake, 2011.06.22 06:37:14]

snakehozzászólásai | válasz erre | 2011.06.22 06:37:14 (23861)
Hát ez nem gyenge, grat.

Én most hétvégén viszem a fiamat az Ultrabalatonra. Na ott se a százasok gyülekeznek a 212 km lefutására. :) Uszkve 20 óra alatt szokták a győztesek letolni. :)
[előzmény: (23837) L@zy, 2011.06.21 18:35:10]

L@zyhozzászólásai | válasz erre | 2011.06.21 18:35:10 (23837)
Bár nem kapcsolódik konkrétan a gc-hez, de elvégre ez az off topic, ezért (többek unszolására) bemásolok ide egy kis túra beszámolót:

Most szombaton rajtolt második alkalommal a Turul 192 teljesítménytúra. Természetesen idén is részt vettem rajta. Tavaly 36 óra alatt teljesítettem, ami jó időnek számított, végül is elegendő volt egy dobogós helyre, de volt egy négy órás hosszabb pihenőnk féltávon (2,5óra alvás+1,5óra öltözködés, mosakodás, pakolás, stb.). Igaz az alvás után újult erővel nagyon jól tudtunk haladni, és vissza tudtuk előzni azokat, akik a pihenő alatt beértek és elhagytak minket, de mégis utólag feleslegesnek időpocsékolásnak éreztem. Ezért idén nem terveztem pihenőt.
Rögtön a rajtban összefutottam Rudolf Istvánnal, (igaz játszik a gc-n is, de tt-k alkalmával ismerkedtünk meg), és mivel hasonló jó tempóban közlekedik, így együtt haladtunk. Már a második pontnál utolértük az élbolyt, és megszereztük az első helyet. Az első 75km-t pont 11 óra alatt teljesítettük, ahol csatlakozott hozzánk egy Őrsi Anna, Rudi egyik ismerőse, akit egyébként én is ismertem már túrákról. A kezdeti erős tempó után szívesen visszavettünk volna, de innen Anna diktálta a tempót, aki szemmel láthatóan egyáltalán nem volt még fáradt. Éjszaka is sikerült tartani a feszített tempót, hol azért, mert kezdtek minket szorongatni az üldözők, hol pedig azért, mert közeledett a vasárnap reggel 8:15, amikor pont egy napja meneteltünk már. Szerettünk volna egy új egyéni csúcsot beállítani magunknak, még pedig a 24 órán belül megtett legtöbb kilométer. Kb. 10,5km hiányzott a 150-hez, és volt rá 1 és 3/4 óránk, azaz egy 6-os átlaggal könnyen teljesíthető lett volna, de a nehézség ott volt, hogy két hegy volt pont előttünk a Hegyes-tető illetve a Nagy-Gete, összesen 600m szinttel. Felfelé nem tudtunk 5,5-nél jobbat menni, de lefelé menet belehúztunk. Igazából a Nagy-Gete tetején fújtuk ki magunkat 148,5km-nél, és adtunk is magunknak 5 perc jutalompihenőt. Bíztunk benne, hogy a maradék 1,5-t (lefelé menet), tudjuk hozni 20 percen belül. Természetesen sikerült is. Le érve Dorogra, kaptuk a hírt, hogy mögöttünk egy másik csapat aludt 1 órát, és most már jó tempóban haladnak, sőt már Nagy-Geténél járnak. Ismét eloszlott a remény, hogy végre lazíthatunk. Igaz, hogy semmi esélyt nem adtunk volna magunknak az elején, hogy az élen végeznénk, de ha már több mint 150km-en keresztül vezettünk, akkor már nem akartuk könnyen átengedni az első helyet. A kesztölci és klastrompusztai ellenőrzőpontoknál, szinte meg sem álltunk. Mondták, hogy pár perc és kész a leves, de annyi időnk nem volt. Jött az utolsó komolyabb próbatétel, felmászni a Pilis-nyeregbe, majd onnan fel Dobogókőre. Fent már azzal a hírrel fogadtak, hogy már 100 perc előnyünk van a többiekkel szemben. Ennek örömére pihentünk is vagy 5-10 percet. Pilisszentlászlóra menet már nálam is kezdett jelentkezni az alvás hiánya, de a sikárosi erdészháztól az aszfalt út elég széles volt ahhoz, hogy 5-10 méterekre csukott szemmel haladjak. Pilisszentlászló után Hegytetőn begyűjtöttük az utolsó előtti, pecsétet, magunkhoz vettünk némi ennivalót, és neki vágtunk az utolsó 14km-nek. Először jött a hosszú, de egyenletes emelkedő Pap rétig, majd egy hosszú egyenes szakasz, végül Visegrád Tabánon keresztül le a célba. A talpunk ekkor már mindannyiunknak annyira fájt és égett, hogy se állva, se haladva nem volt jó, így minden-mindegy alapon a Moli pihenőtől az utolsó 5km-t inkább lefutottuk.
Végül is sikerült elsőnek beérnünk! (Az "üldözők", mint később megtudtam, 2 óra 40 perccel később érkeztek be.)
Összesen 32 óra és 5 perc alatt teljesítettük, vagyis sikerült a tavalyi 4 órás nagy pihenőt megspórolni. (Sőt idén mivel máshol volt a cél, így 2km-rel hosszabb volt a táv kiírás szerint, de a gps szerint megvolt 197km is.)
Persze ebben a 32 órában is volt azért állás is, egész pontosan 2 óra 40 perc, de miután volt vagy 35 ellenőrzőpont, ez azt jelenti, hogy átlag 4,5 percet álldogáltunk.
Egyébként fizikálisan egész jól bírtam, nem voltam fáradt, csak álmos, ahogy azt már leírtam, de azon is hamar túl estem. Egyedül a talpam volt a gyenge láncszem. Hiába cseréltem kétszer is zoknit, sőt duplán is hordtam, még se bírta a távot. Másnap már viszonylag jobb volt, már lábra tudtam állni.

Bejelentkezés név:  jelszó:   [regisztráció]