A Kelet-Mecsekben fekvő Zengővárkony messze földön híres ősi szelídgesztenyéséről, mely a 400 lelkes kis falut körbeölelve mintegy 60 hektáron terül el. A Natura 2000 védettség alatt álló terület különleges természeti érték. Szépsége miatt a híres természetjáró, Rockenbauer Pál ezt a helyet választotta örök nyughelyéül. A zengővárkonyi családoknak a szelídgesztenye biztosított gyarapodást, ezért aztán féltve őrizték, ápolták értékes fáikat. A századok során a gesztenyeművelés tudása mellett a hozzá kapcsolódó történetek, az ősök hagyatékának tisztelete is generációról generációra szállt. A gesztenyefa Zengővárkonyban nem csak haszonnövény, de az évszázadokon átívelő folytonosság jelképe.
Ez a fa azon kevesek egyike, mely a 20. század második felétől a zengővárkonyi gesztenyést érő károkat képes volt átvészelni. Az 1950-es években elvették gazdáitól, szövetkezeti művelésbe került, ahol nem kímélték, nem gondozták, csak termését takarították be. A közeli katonai lőtér őrzésére rendelt katonák felgyújtották, hogy a tűznél melegedjenek. Még hosszú évtizedek után is láthatók a súlyos égés nyomai. Az 1970-es években elérte a világ gesztenyeállományát megtizedelő gesztenye kéregrák betegség, amiből ha veszteségekkel is, de kigyógyult. A fa törzsén végigfutnak a betegség okozta sebek, melyeket lassan körbenő az egészséges kéreg. Ma négy törzsből áll össze a hatalmas lombkorona, melyek egy gyökérről erednek. A hatalmas törzs mellett felnőtt sarjak pótolják ki az elpusztult ágakat, így képez egy koronát. A századokon át minden körülménnyel dacoló fa számunkra példát jelent. A gesztenyefa életereje leküzdötte a bajokat, átvészelte a történelem viharait, ma is élni akar, sarjad, virágzik és terem, mindannyiunk örömére. Megmutatja az összefogás erejét, élni akarása minket is inspirál, példája erőt adhat a betegségben szenvedőknek, és mindannyiunknak a hétköznapok küzdelmeihez. 300 év körüli kora, lenyűgöző szépsége ma már ritkaság, de itt még átélhetjük azt, amit évtizedekkel korábban Fodor András versbe foglalt:
„Aztán egy irtás szélén szívdobbantó varázsként
szétnyílt köröskörül a kerti sűrűség,
és ott álltak előttünk a kócsagszínű csokrok,
a magas égre bomló, virágzó gesztenyék.
Virág, virág az ágon, üstökös, hulló csillag,
fekete éjszakából fölizzó napkelet:
kunkorgó gyenge barkák, tövükből szertehajlók,
lágy ujjukat kitáró, apró gyerek-kezek.
A lombok sátra lángolt, a sok recés levélen
villogva átparázslott a délutáni nap,
a részeg illatokkal derengő levegőben
szédülve jártunk már a hatalmas fák alatt.”
(Fodor András: A várkonyi gesztenyés, részlet)
Fa elhelyezkedése: Zengővárkony, Csondor dűlő, 46°10'51.2"N 18°26'04.6"E
Faj: Szelídgesztenye (Castanea sativa)
Kora: 300 év
Magassága: 15 m
Törzskerület: 5300 cm
