Cím: Bükkszentkereszt, Őz u 2.
Nyitvatartás: szerda-vasárnap: 10.00-14.00
Múzeumvezető: Balogh Sándor
A múzeumban az üveg alapanyagaival, az üvegolvasztó kemencével, olvasztóüstökkel, az üvegfúvó pipával, az üvegfúvás segédeszközeivel, valamint számos fúvóformával ismerkedhetnek meg a látogatók. A XIX. és a XX. század különféle üvegtárgyai közül igazi ritkaságokat tekinthet meg az érdeklődő.
A múzeum a Bükk hegység üveghutáinak fennmaradt anyagát mutatja be alapításuktól napjainkig, levéltári és egyházi dokumentumok alapján. Kiemelten foglalkozik az utolsó üveghuta történetével, az alapító Schusselka családdal, melynek 10 gyermekéből házasságok útján egy nagy, kiterjedt család jött létre, s melynek tagjai alapították a Telkibányai és a Hollóházi porcelángyárat.
A bemutatott települések közül az elsőt 1712-ben alapították üveggyártáshoz értő cseh, szlovák, lengyel és német családok. A település az Óhuta nevet kapta. (Egyébként ez a terület már a kelták által is lakott volt, akik jelentős régészeti anyagot hagytak ránk.) A település 1940-ben nevet változtatott, a Szent László névre felszentelt temploma nevét vette fel, és lett Bükkszentlászló.
A második település az óhutai üzem megszűnése után 1755-ben a Bükk egy újabb nyersanyagban gazdag területén jött létre és 1764-ben Újhuta néven vált ismertté. A betelepült, többségben cseh és lengyel családok a falu gyors fejlődését eredményezték: 1770-ben már 270 lakója volt, a huta pedig a bükki térség második legnagyobb ipari üzemévé vált. A falu 1940-ben, nevet változtatva, felvette a Szent Kereszt Felmagasztalása névre felszentelt temploma nevét, és azóta Bükkszentkeresztnek hívják.
A harmadik huta 1790-ben Répáshután jött létre, melynek alapítója Stuller János nevű hutásmester. A huta előzőleg az egri érseki uradalom tulajdona volt. Területére már 1760-ban szlovák favágókat telepítettek be, akik értettek az erdő kitermeléséhez, és ők szállították az ómassai vasolvasztóhoz a fát és a faszenet. Az üveghuta 1831-ig üzemelt, majd 1834-ben áttelepült a Gyertyánvölgybe.
