Útban a Nagy-Kevély csúcsa felé egy szinte tökéletes állapotban levő kőkunyhó, a Reuma-kunyhó. Amikor mi ott jártunk meglepően tiszta volt. Lakni persze kissé rideg lehet, de egy kiadós zivatar mellékhatásaitól tökéletesen megvéd.
Köszönöm Jujunak a tájékoztatást. Ezüsthegyi Kabóca vagyok, és én kezelem a kunyhót, ezzel együtt természetesen a Sztilolit Barlangkutató Csoport tagja vagyok. A kunyhót, aminek a pontos neve Reuma kunyhó, bár a térképek évtizedek óta csak TTE kunyhónak nevezik, 1990. óta felügyelem. 1991-1994 között ott is laktam. Az Ezüsthegyi nevet is innen kaptam. A kunyhó ugyanis néhány tíz méterre van az Ezüst-hegy (Ezüst-Kevély) magasssági pontjától. Majdnem tíz évig a ház nyitva állt, mert nem volt módom felmenni. Én hagytam nyitva, mert már elkezdték kibontani a falat. Barátaim, Poszterék hozták helyre 2004-ben. Azüóta felügyeljük, és lehetőleg minél többet vagyunk ott. Mert jóol érezzük magunkat.
A ház telekkönyvileg nem létezik. A kezelést a Duna-Ipoly Nemzeti Parktól, és a Pilisi Parkerdőtől kaptuk meg. Hozzájárulásuk oka, hogy amíg lakatlan volt, csövestanya, lumpentanya, szemétgyűjtő hely volt. Mióta használjuk, igyekszünk rendben, tisztán tartani, és ezzel a Kevélyek rendjére, tisztaságára is odafigyelni. A házat nem üzemeltethetjük kulcsosházként. Mivel sokan érdeklődnek, itt is jelzem, hogy a kulcsot nem adjuk oda senkinek, nem is adhatjuk. Terméstzetesen, gha éppen ott vagyunk, bárkit szívesen látunk vendégül. Ha bárki megkeres levélben, adok bővebb tájékoztatást.
Továbbra is szeretnének bejutni hívatlan vendégek. Jelzem számukra, hogy nem egyszerű a kinyitás. Felesleges erölködni. És eközben bármikor megjelenhetünk, lpévén, hétköznap is felmegyünik. Illetve, sokszor, ha fent alszunk, magunkra zárjuk az ajtót. Hívatlan vendég nem szívesen látott vendég.
Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Bárkit szívesen várunk.
Állapota 2007.03.15.-én: a zárak gondosan bezsírozva, körülötte rend, nincs szemét, valószínűleg az a barátságos fiatalember lakja, akivel lefele menet találkoztunk, botra akasztott batyuval jött felfelé.
A GCNaKe pontról hazafelé tartva kerestük fel a kunyhót. Az ajtót szép zöldre festették és lezárták, a kunyhó korábbi képein látható sérüléseket kijavították.
Az ajtón szerencsére van egy szellőző amin sikerült befényképezni. A képeken látható, hogy a kunyhót otthonosan berendezték és alighanem lakják is időnként.
A kunyhótól kb. negyven méterre, a bánya területén megtaláltuk Füles házát is.
