A visegrádi királyi palota kiterjedt romterülete, 2008-ban újabb feltárt és rekonstruált részekkel. A terület múzeumként üzemel.
A visegrádi palota története 1323-ban kezdődött, mikor I. Károly udvarát Visegrádra költöztette. A későbbi királyi palota területén egy utca épült, két oldalán nemesi kúriákkal. Az alsó fogadóudvar helyén állt a királyi ház, ahol 1330-ban Zách Felicián sikertelen merényletet kísérelt meg az uralkodó és családja ellen.
I. Lajos 1355-ben fogott hozzá a palota kiépítéséhez, de annak kibővítését már lánya, Mária és annak férje, Luxemburgi Zsigmond végezték el. Az XV. század első évtizedében elkészült új palota nagyjából 123x123 m-es, négyzet alaprajzú épületcsoport volt. Zsigmond még a Visegrádi palota teljes befejezése előtt, 1405-1408 között Budára helyezte székhelyét.
Bár ő a következő két évtizedben gyakran látogatott Visegrádra, utódai már elhanyagolták a palotát. Végül csak Mátyás király, Aragóniai Beatrixxal kötött házassága, 1476 után fogott hozzá az épületek helyreállításához. A munka mintegy 10 évig tarthatott. Az építkezést a budai udvarbírók irányításával egy helyi későgótikus építőműhely végezte, de néhány részfeladatra, mint a kutak, a loggia és a kápolnaberendezés elkészítése reneszánsz stílusban dolgozó olasz és dalmát mesterek kaptak megbízást.
Itálián és Dalmácián kívül ezen az építkezésen jelent meg először a reneszánsz stílus Európában.
A palota Mátyás-kori átépítése az 1480-as évek közepe felé fejeződhetett be, és a pompás épületet Mátyás király utódai, a Jagellók is gyakran használták. Az első károk akkor érték az épületet, amikor 1526-ban, a mohácsi csata után egy portyázó török csapat a várost fosztogatta. A palota kincseit ekkor Pozsonyba menekítették.
1539-ban Szapolyai János király renoválta az épületeket és itt töltött egy nyarat feleségével. 1544-ben Visegrád a törökök kezére került, és végérvényesen megindult az elhagyott palota pusztulása. 1573-ban egy utazó, Reinhold Lubenau már romosnak írta le a palotaegyüttest. A vár 1595-ös keresztény ostroma során végképp használhatatlanná váltak az épületek, ám romjai még a XVIII. század közepéig magasan álltak. Csak ekkor bontatta le őket a birtokos Starhemberg-család, majd 1762-ben a palota helyén, a romok felhasználásával épült ki a visegrádi kamarai uradalom központja.
A sokszor emeletnyi magas törmelék alá került középkori falak a XX. század elejére teljesen feledésbe merültek. A régészeti feltárások csak 1934- ben kezdődtek meg és jelenleg is tartanak. Az 1949-ben megkezdett műemléki konzerválási munkák után 1995 óta a palota teljes rekonstrukciója van folyamatban.
(Az ismertető a múzeum hivatalos lapján található anyagok alapján készült, a képek is innen vannak.)
