2019-ben találkozott a geocaching-el az akkori barátnőm (azóta már feleségem) pár munkatársa által. Pár nappal később Tihanyban töltöttünk el pár napot és próbálgattuk is, hogy mit s hogyan kell csinálni. Innen aztán nem volt megállás... Azóta is főként feleségemmel keressük a ládákat (ritkábban szülőkkel, esetleg egymagam).

Gyerekkoromban sokat jártuk a természetet a családommal, aztán ez szép lassan kihalt (főleg belőlem). A természettel nem volt semmi bajom, de úgy éreztem, hogy kis hazánk viszonylag limitáltan változatos domborzata és növényvilága ritkán tud már újat mutatni. Ettől függetlenül ha más országokban jártunk, továbbra is szívesen mentem túrázni.
A GC megismerésével aztán ez egy csapásra megváltozott, új értelmet nyert számomra a túrázás, új célokat adtak a ládák. Elsősorban gyalog (nagy ritkán biciklivel) keresem a ládákat természetben és városban egyaránt. Egyedül a drive-in vadászatot ellenzem, ha csak leparkol az ember a láda mellett és már vezet is tovább a következőhöz. Egyfajta belső cél, hogy 1000 talált ládám legyen drive-in nélkül (so far, so good...), aztán majd meglátjuk...jelenleg úgy érzem egy idő után megritkul annyira a ládatérkép, hogy a sok autózás kis falvakba elkerülhetetlen legyen, ha az ember továbbra is szorgosan akarja gyarapítani a találatai számát.

Előbb-utóbb tervezem, hogy saját rejtéssel is adjak vissza valamit a közösségnek (terv talán már körvonalazódik is gondoltaban), de ez még várat magára.