Mottóm: "Bármerre visz utam, mindig van a környéken egy geoláda, amit mindenképp megkeresek."
És amit ennek köszönhetően gondolnak rólam: "Chubby, Te nem az a GPS-es bolond vagy, aki bokrokba ugrál, hanem az, aki bokorból bokorba ugrál."
A szekrényem tetején bizonyára egy hulla van, hiszen halálunk után porrá leszünk. Pocsék humorommal csípőből tüzelek, pokollá téve ellenségeim és barátaim életét is.
A múltkor álmodtam is, ezt most megosztom veletek. Előre felhívom a figyelmeteket, hogy szerepel benne földrajz, fizika, geocaching, és emberi kapcsolatok. Ja, meg hogy nem valami rövid :D
Visszatérő álmom, hogy Dobogókőről biciklizek le Pilisszentkeresztre egy olyan úton, amit szalagkorlát övez, és tele van kanyarokkal. Eddig valós. A szalagkorláton túl azonban kilométeres szakadék van, a Pilis egy magashegység, és a pihenő egy buszmegállóban van, amiből indul egy elágazás a falu központjába, az főút pedig már elkerüli a települést :) Ez az álom folytatódott azzal, hogy karácsonykor jöttem le Dobogókőről, és Annáéknál kötöttem ki. Történt azonban, hogy SMS értesítést kaptam, miszerint egy mozgó geoláda újra kereshetővé vált az egyik szakadék közepén. Így aztán a (közben már) Fogarasi havasok között található pilisszentkereszti karácsonyozást kénytelen voltam megszakítani, hiszen egy mozgó láda mégis csak egy mozgó láda, és a hóviharban szépen ereszkedtem le kötélen a szakadékba :) Később egy volt barátnőmmel, ki szintén geoládász lett anno mellettem, a GCPATK (korábbi Ördög, most már Ördög-árok) budapesti multinak vágtunk neki kalandor cimborákkal. Az első két pont sikeresen meg is lett az Erzsébet híd környékén, a harmadikért viszont már Egyiptomba repültünk, ahonnan a következő koordinátához, a sierra leonei esőerdőbe, a Kongó folyóhoz utaztunk. Természetesen tudom, hogy Sierra Leone, az esőerdő, és a Kongó kapcsolata is pont olyan, mint hogy Pilisszentkereszt a Fogarasi havasok szívében helyezkedik el :) Így hát a Kongóban úszkáltunk fölfelé, követve a GPS-t, és az esőerdő közepén találtunk egy kis települést, egy kis Velencét, ami a Kongóra épült, és csatornákon lehetett közlekedni sajátos kis csónakokkal. A csónakokat szabadon hagyták a vízparton, a lopásgátlást pedig megoldották azzal, hogy a helyiek maguknál tartották az evezőiket. Eltulajdonítottunk egy csónakot, majd kézzel eveztünk tovább, majd összehaverkodtunk egy helyi fiatallal, akinek elmeséltem, milyen szuper játék is ez a geocaching, ami meg is tetszett neki, és csatlakozott is hozzánk, így már evezőnk is volt! Végül egy fára függesztve meg is találtuk a végládát, és abban a pillanatban felfedeztem egy új fizikai mennyiséget, a pikocitást, melynek mértékegysége önhatalmúan (mivel én fedeztem fel) a geoládász-mértékegységrendszerben használt 1 chubby [Ch], mely igen hasonlít a termokémiában és fizikai kémiában használatos entrópiára, hiszen a pikocitás idő szerinti deriváltja a megtalálássűrűség, ami pediglen állandó. Így a pikocitás azt mutatja meg, hogy az idő múlásával egyre nehezebb az újabb és újabb geoládákat megtalálni, ami már csak azért is igaz, mert először mindig a legközelebb eső és legkönnyebb geoládákat keressük meg, és ha ezek már elfogytak, az újabb megtalálásért sokkal többet kell dolgoznunk, mint a korábbiakért (ez a Kövér-féle pikocitástörvény). Így a pikocitás arányos a geoládász otthona és a következő felkeresendő láda távolságával, annak honlapon feltüntetett nehézségével, és terepértékével is. A részletes képletet esküszöm, egyből nekiállok kidolgozni, amint a BMEVEFKAKM1 Fizikai kémia és radiokémia tárgyból elégséges, vagy jobb érdemjegyet írnak be a nevem mellé a Neptunban.
Szerintem ennyi bőven elég volt belőlem.
Reklám.
Testnevelésköteles műegyetemistáknak ajánlom figyelmébe ezt az oldalt.
