Megye/ország: Pest
Elhelyezés időpontja: 2004.05.01 12:00
Utolsó lényeges változás: 2022.10.05 17:32
Utolsó változás: 2025.01.08 09:18
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+1V)
Elrejtők: CharlieR
Ládagazda: CharlieR Nehézség / Terep: 2.5 / 2.5
Megtalálások száma: 462 + 8 sikertelen + 19 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.4 megtalálás hetente
A magyarországi kisvasutak geoláda sorozat 19. tagja.
Egy nagyon szép helyre hívlak benneteket kirándulni.
Ez egy két pontból álló multi, az első virtuális pont N 48° 0,798' E 18° 53,596' 205 m [GCKEEM-1] Kemencén a Kisvasúti Múzeum bejáratánál található: a bal oldali (nagy)kapu oszlop hány sor tégla magasságú (számjegy)? (lásd segítségnek első fénykép)
A második pont és a láda a N 47° 57,466' E 18° 54,296' 420 m [GCKEEM-2] ponton van, ott találod a jelszó végét is (írd a szám után).
Egy kis történelem: Kemence 850 éves település. Első ura a Hunt nemzetség volt. A hagyomány szerint az ebből
a családból származó Godó alapította a falut. 1232-ben II. Endre a zólyomi uradalmához csatolta, 1293-tól 1945-ig az esztergomi érsek birtoka volt.
A főúton még láthatók a régebbi, a jellegzetes felvidéki "hosszú folyásos házak", ilyen a Fő út 244. alatti tájház is. Kiemelkedik a házak közül az 1751-ben, barokk stílusban épült megyeháza (ma iskola), amely Hont vármegye székháza volt 1752-tol 1806-ig. 1858-ban romantikus stílusban átalakították. Ugyancsak a XVlll. század második felében épült az új, nagyméretű templom és a parókia. Ebből az időből maradt fenn az úton járók védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak a szobra is. 1910 és 1912 között készült a kálvária és a Szent Sír, mely a szőlőhegy oldalában helyezkedik el.
A Börzsöny völgyeiben egykor 7 kisvasúti hálózat futott, vonalaik összhossza meghaladta a 200 km-t. Ezeket elsősorban fa, részben kő szállítására építették ki. Mára e vonalak nagy részének csak a helyével találkozhat a túrázó, csupán 4 hálózat 30 km-nyi vonala maradt fenn, ebből is csak 10 km üzemel. A Kemence környéki, 600 mm-es, egykor több mint félszáz kilométernyi hálózatból ma már csak a csarnavölgyi vonal nem egészen nyolc kilométere fekszik a helyén. De megvan, és őrzi az egykori börzsönyi erdei pályák hangulatát.
Rendszeres személyforgalom ezeken a vonalakon sosem volt, csak az erdei munkások utaztak a kisvasúton. A forgalom 1992-ben szűnt meg, az eddigre megmaradt 8 km-es vonalat nem bontották el. 1995-ben a Csarna-patak vize több hidat, támfalat sodort el, sok helyen alámosta a töltéseket. A Hamuház feletti szakasz összes hídja megsemmisült. Ekkor az Ipoly Erdő Rt. - a biztosító feltételeként - leselejtezte a vasutat. Ezt követte az újabb természeti csapás az 1999-es árvíz. Ezután szinte a halálból kelt életre a kisvasút. Megváltozott az Ipoly Erdő hozzáállása és a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület a Keskenynyomközű Vasutakért 2000. január 1-vel jelképes összegért bérbevette a kisvasutat, múzeumvasút létrehozásának céljából. A felújítás a Kemence-strand - Godóvár szakasszal kezdődött (1850 m) és 2000. július 29-én felavathatták az elkészült szakaszt. A vonalon két feltételes megállóhely létesült: Csarnapuszta és Kőrózsa megállóhely. Szerencsére az építkezések, felújítások nem álltak le, s ennek eredményeként - többek között - 2003. március 28-án levizsgáztatták a Strandnál lévő felújított állomást és hidat. Ekkortól a mozdonynak Kemence felé nem kell maga előtt tolni a kocsikat, hanem a szerelvény elejére állhat. Ezzel egy időben felújítottak még egy hidat, azonban a tovább munkálatok - pénz hiányában - igen lassan haladnak. Sőt időközben egy igen hosszú szakaszon ellopták a vágányokat is, azonban az üzemeltetők és pártfogók töretlen lelkesedése remélhetőleg lehetővé teszi, hogy jövőre hosszabb távon élvezhessük a vasutazás nyújtotta örömöket. Szándékukban áll a vonalat a Feketevölgy Panzióig (a volt Vilati üdülő) felújítani, az eddig átadott szakaszon további javításokat végezni, személykocsit beszerezni (jelenleg csak nyitott kocsik vannak, a teljes szerelvény befogadóképessége 36 fő). Folyamatban van több egyéb jármű beszerzése is részben a vasútüzem, részben a múzeum részére. A Csarnavölgyi úton található a múzeum, csak hétvégén van nyitva (a jelszó első része leolvasható nyitvatartási időn kívül is). Innen vagy a kisvasúttal folytatod az utat, vagy gyalog, autóval pedig a Feketevölgy Panziónál lehet parkolni. Onnan a síneket követve a Feketevölgyön végig a Halyagosi Postás házig kell (majdnem) menni. Nem kell átmenni ott már a patakon, irány jobbra fel. Ott a közelben (kb. 20 m az úttól) lesz a láda, egy kiszáradt fatörzs tövében, ami mellett egy korhadt fa fekszik.
A ládában megtalálod a Magyarországi kisvasutak geoláda ide tartozó jelszó részletét is. Esőben, nagyobb csapadék után a terep a patakon való többszöri átkelés miatt nehéz lesz! Valamint eső után a szalamandrák is előjönnek, vigyázzál rájuk! Kemence kisvasuti menetrend Volánbusz menetrend
Ajánlott irodalom: Kisvasut.hu Wikipédia
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.2]
Fekete-völgy panziótól indultunk Zöld négyzeten majd a zöld sáv jelzésen Miklós-tető, Magosfa, Rózsa-forrás, Csóványos útvonalon a csúcsig.
Lefelé pedig a kék négyzet jelzésen vissza a nyeregig majd lefelé a Kőkorsó-berc, Oltár-patak, Csarna-völgy útvonalon számos forrás majd a "rozoga" de csodás kisvasút mellett vissza a Fekete-völgy panzióig.
Összesen 17,6 km és kb 750 m szint volt számunkra. "Kicsit" elfáradtunk.
Köszönjük szépen minden rejtőnek a csodás napot és a szép rejtéseket.
A GCWALK #31 napját egy kis kisvonatozással kezdtük, ami nagyszerű volt, de a fél óra késésnek nem örültünk. Úgy látszik, nem készültek a rengeteg utasra, és míg összeraktak két mozdonyt több kocsival, addig múlt az idő. Normálisan ez nem izgatna, de egy hosszú sok-szintes túrán októberben már a 10 órás kezdés is kései volt, de fél 11 az már tényleg a nap végének sötétségbe torkollását jelentette.
Nem baj, azért mindenki élvezte a süsüvonatot és egy csoportkép után gyorsan nekifutottunk a völgynek. Mivel most már majdnem kész vagyok a kisvonatok sorozattal, már csak egy, a Csömödéri van hátra, így nagyon örülök, hogy ez is sikerült. Köszönöm a rejtést!
Megtaláltuk, köszönjük a lehetőséget.
[g:hu+ 2.10.16]
A GCWalk túraútvonalán a résztvevő játékosokkal közösen találtunk meg jó néhány ládát, köztük volt ez is.
A Gcwalk-on kisvonatozás + túra. Régen túrázgattam a Börzsönyben, egyáltalán a hegyekben. Ez így elég volt, de nagyon jó volt. A patakos átkelésekkel nem volt gond, tehát járható az útvonal. Rengeteg gombát láttam, a szalamandrák viszont fáznak, abból csak 1-et. Ásványvadász, köszi a tippet, megtaláltam:)
Köszönöm a rejtést, a szervezést és a jó társaságot.
Több éve kezdtük el, ma értünk a végére. Nekem az első pont több kettővel, de sosem tudtam számolni. Lehet átépítették azóta és rátettek egy sort.
[g:hu+ 2.10.16]
Megvan, köszi!
Nyugat-Börzsönyi kutyás körtúrán a Csarna-völgyet bejárva kitértünk Halyagosig a ládához.
A Csarna-völgye, és az egykori vasúti nyomvonal olyan, amit egyszer mindenképp látni kell mindenkinek - nekem ez a sokadik alkalom volt, de most is lenyűgöz. Nem tudom, miért - a szurdok szép, de van szebb is; az erdő is szép, de annál is van sok szebb; a patak is remek, de abból is tudok hangulatosabbat... mégis, az egész együtt és nem utolsósorban kiegészülve a vasút romjaival annyira egyedivé teszi a helyet, hogy nem lehet megunni.
A rejtés közelében találtam egy kerek dobozt, amiben csak egy toll volt és egy gc.hu-s figyelmeztető szöveg, de jelszó, füzet, stb. nem. Áttelepítettem a rejtés mellé, hogy ne tévesszen meg senkit.
A multi doboza négyszögletes konyhai doboz, benne minden szükséges adat.
Épen és egészségesen egy fa tövében várakozik, kövekkel takarva.
Utószó: most, hogy negyedszerre fogadta csak el a jelszót, még párszor megszámoltam a fényképemen a téglasorokat és 100%, hogy jól számolok, viszont a jelszóban a valósnál kettővel kisebb szám szerepel.
Túlélőverseny közben Petivel és Gézával.
Biztosan sokan leírták már, hogy milyen hangulatos a völgy még így is (vagy talán épp azért), mert a kisvasút régi pályáját elmosták az árvizek. Remélem, azért fog még szebb állapotban tündökölni, és hosszabb pályán járni, mint ma.
Mi egy nagyon esős időszakban jártunk itt, amikor a patakon való átkelések nem voltak könnyűek. Viszont többször is láttunk szalamandrát :-)
Köszi a rejtést!
Régi álmom vált valóra, hogy végre eljutottam ide. Szerencsére az 51. Túlélőversenyt ide szervezték, így bejárhattuk a környéket rendesen. Meghökkentő a természet ereje. A patak jól meg volt áradva, így igen kalandos volt a völgy bejárása.
A ládaoldalon azért lenne mit aktualizálni. A vágány már kész van a panzióig, és láttunk egy szerelvényt is közlekedni. Sajnos pont annak a résznek a felújítására nincs pénz, ami igazán arra érdemes lenne.
A láda teljesen új, nagyon jó állapotban van.
Köszi a rejtést, és az élményt! Fantasztikus volt.
mmcccxiv
Esőben értünk vissza Kemencére, több szalamandra (köztük egy egész fiatal) az aszfalton kelt át. Reméljük a legjobbakat...
A rommá dőlt vasút elgondolkodtató, már ezért a látványért érdemes volt eljönni.
A kemencei Kisvasúti Múzeumot már két hete felkerestem, most a régi végállomáson volt a sor. A láda könnyen meglett, de sajnos a logbook itt is hiányzik, ugyanúgy mint a közeli Forrástúránál.
Börzsönyi Kéktúra közben néztük meg az első pontot és tértem le a második pontért, amit sajnos én sem találtam. A kisvasutat épp a múlt héten próbáltuk ki, akkor jéghideg szél fújt és sötét felhők uralták az eget, most kellemesen őszi, változó, de napos időben jártunk erre. A völgy, a patak által elvitt vagy abba beleborult vasútvonal lenyűgöző volt. Köszönöm, hogy megmutattad!
Sajnos a ládát nem találtuk meg. A hőség ellenére kellemes és érdekes túra volt, melyet strandolással zártunk.
Kérjük a képek alapján a megtalálás elfogadását.
Fantasztikus kirándulás volt! Vadregényes, varázslatos vidéken! Egész nap esett az eső, de még igy is nagyon tetszett! A gps sajnos nem működött,de még igy is megtaláltuk a dobozt mert annyira pontos a leírás. Sok szalamandrával találkoztunk. Mindent összevetve eddigi legjobb geodobozos kirándulásunk volt! Köszönjük a rejtést!!!
Először a 2. ponthoz mentünk el. Nagyon szép a patak völgy, szomorú a kisvasút sorsa. Most dolgoztak a sínek mentén, a Feketevölgy Panzióhoz jövőre már el fog menni a kisvasút. Sok kiránduló volt az erdőben, ebben a szép időben. Ebéd után az első pontot is megszámoltuk, felültünk a vonatra és megnéztük a kiállítást. Köszönjük a rejtést.
Még egy megjegyzés: a Feketevölgy Panziótól az erdőben nem volt térerőnk, ez most már váratlanul éri az embert, készüljetek rá.
A múzeumtól indulva egy jó nagy montis kört tekertünk le.Tudtuk hogy elég nehezen járható de direkt ide jöttünk edzeni.Nagyon jó kihívás volt most hogy kevesen voltak.Nekem nagyon tetszett az erdei környezete.Félelmetes hogy a víznek mekkora ereje van.Gondolom hogy sosem fogják újjá építeni a vonalat.
Magát a ládát nem vettem elő a vírus helyzet miatt így kérném a képek alapján az elfogadást.
16,5 km-es túra során ejtettük útba a pontokat. Verőfényes, napsütés, árnyékban fagyott földdel, napon csúszós, agyagos sárral várt minket. Nagyon szép panoráma volt fent, messze el lehetett látni. Köszönjük a hely bemutatását és a rejtést!
Barátokkal a Feketevölgy felől, a kisvasút nyomvonalán sétáltunk fel a hegyre. Nagyon szeretem ezt a völgyet, mert általában tartogat valami meglepetést. Tavaly hóolvadáskor kifejezetten nehéz volt pár helyen átjutni a patakon. Akkor a sáros latyakos domboldalban nem találtam meg a ládát. Ahhoz képest, most kifejezetten könnyű utunk volt. A láda megtalálása után mentünk tovább felfelé a GCFT multit megkeresni.
Megtaláltam, köszönöm hogy megmutattad! 30km feletti börzsönyi túrám alkalmával. Bosszantó volt, hogy sehol nem találtam a meredek oldalban mert gps dobált össze-vissza, de szerencsére a fotó segített. [Geoládák v3.1.2]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.5]
Száraz időben jártuk végig a kisvasút vonalát, de szerencsére egy szalamandrával így is találkoztunk a végponttól nem messze a sínek mentén! Nagy élmény volt ezt a kis állatkát látni, amiért már megérte a kitérőt megtenni, mert ugye ha nincs ott láda, túrautunkat nem érintette volna ez az egykori vasúti szakasz!
Biztos én vagyok az egyetlen, de nem láttam meg a nagy kaput, a bejárat melletti oszlopot fényképeztem le. Ebből és a képeken látható többi oszlopból próbáltam megfejteni a jelszót. Különös, hogy mindegyik ugyanannyi téglasorból áll, de a +/- 1 próbálkozások sikertelenek voltak, csak egy korábbi log alapján sikerült eltalálnom. Fura.
A múzeumba nem mentem be, igyekeztem föl a hegyre, de vasútrajongó fiammal még visszatérek ez ügyben is.
A láda környéke nagyon érdekes, a doboz is könnyen meglett.
Köszi a rejtést!
A Börzsönyi Kéktúra Bernecebaráti és Nagybörzsöny közötti szakaszán néhány kitérővel hat ládát is megtaláltam, ez volt a hatodik. Mivel hétköznap volt, nem volt lehetőségem utazni a kisvonattal. A felső szakaszon valami egészen döbbenetes, hogy a természet mit művelt a vasuti pályával. Nagy kár, hogy elkaszálták a teljes felújítás tervét.
Megvagy! [g:hu 1.6.2y]
Fannival kerestük fel, a kisvasutazást csak visszafelé vettük igénybe. A vége az elmúlt hetek esőzésének köszönhetően kalandosra sikerült, a többszöri patakátkelés, a csúszós hegyoldal ("nem megyek át a túloldalra úgyis vissza kell jönni") érdekessé tették a mai napot.
Nagyon érdekes a hangulata a völgynek az elpusztult vasúti pályával. Amin persze a gyerekeimnek végig kellett gyalogolni, függetlenül attól, hogy megmaradt-e a híd a sínszál alatt, vagy elmosta-e az eső az alépítményt a pálya alól...
A láda talán kerülhetett volna közelebb az ösvényhez.
Köszönjük a rejtést!
Megtaláltam! Mai napon egy régen kinézett túra-körömet teljesítettem a Csóványos irányába, és összesen 38 rejtést kerestem meg (comos és hu-s ládák formájában). A nagy hőség és szárazság megnehezítette az utam, de még mindig jobb volt így, mint zuhogó esőben vagy fagyban megtenni ezt a túrát. Hamar meglett a jó tippel. Kösz a rejtést!
Járt már itt valaki kerékpárral? :) GCBOKK letekerése közben támadt a gondolat, hogy GCBF07 forrást is ezt a végládát is útba ejtem. Nem kis meló volt idáig bejönni, sokszor azt sem tudtam, hogy elméletben merre lenne a kijelölt ösvény, így tekertem a sínek között, mellett, a patak partján, ahol éppen elfértem. A sínek közül kiugratva az egyik sávváltáskor a hátsó kerekem beakadt, jó nagy esés lett a vége - de hát mit keres itt a bringa egyáltalán.
A lerombolt pálya nagyon sajátságos hangulatot kölcsönöz, ide mindenképpen megéri egszer eljönni.
A végláda szerintem indokolatlanul magasra került, annyira kihalt volt ez a rész, hogy az út mellett is lett volna helye a rejtésnek. A GPS jel gyenge volt, először rossz helyre is másztam, végül a kő tetére összehordott baba vezetett útba.
Összességében viszont remek élmény volt, köszönöm a rejtést!
Hogy ezek a masiniszták milyen magasra felmennek megnézni, hogy jön-e a vonat!! Fülüket tették volna inkább a sínre. Durva a természet ereje! Mint a cérnaszálak, úgy megvannak hajtogatva a sínek néhol.
Megtaláltuk.
Kicsit elszórakoztunk a patakon való átkelésekkel, így visszafelé tervbe vett nyugat börzsönyi csúcsokat most kihagytuk, majd később sorra kerülnek.
Köszönjük a rejtést.
TFTC!
Jó pár éve végigjártuk már ezt a fantasztikus és kalandos útvonalat. A többszöri patakon átkelés ahol széles és nagy sodrású volt elég izgalmasra sikerült, de száraz lábbal megúsztam.
PM tábor keretében megleltük...majdnem.
Mentünk egy kört a kisvasúttal, de a multi 2. pontja már reménytelenül messze van a végállomástól, ha az ember vissza is akar menni a vonattal...:(
Így a ládát majd máskor abszolválom.
köszi, skiccpausz
A Feketevölgy panzió felé lecsekkoltuk az első pontot. Aztán felmentünk a kulcsosházig, ahogy kell. Jó kis kirándulás és túra eljutni a házig, tetszett. Köszi a rejtést!
Jó, legyen ez a kerek találatom, megérdemli a helyszínt :)
Lenyűgöző a természet brutális ereje. Nem értem, a tervező mérnökök és kivitelezők nem tudták, hogy "azért a víz az úr"...?
Köszönjük a rejtést!
Az első ponton a kiskapu oszlopon számoltunk, a nagykapun ezek szerint 2-el kevesebb sor dísztégla van.
A második pont nekem nem tetszett, túl messze van Feketevölgy vá-tól.
Mi pl. kisgyerekkel jöttünk el erre, ezért csak én mentem el a második pontig (~7km oda-vissza!!), így seperc alatt csonka család lettünk 1,5 órára.
Amúgy tetszett a hely, ide visszajövünk még.
Köszönjük a lehetőséget!
Már rég szerettem volna ezt a ládát. Pontosabban: a láda már korábban meglett, aztán elfelejtődött. Mindenképp el akartam ide jönni ismét, mert akkor nem fényképeztem. Aranyos kisvasút, érdekes a múzeum. Köszi a rejtést!
BKT befejező túra közben.
Az első ponton részemről elszámoltam valamit, de azért így sem lehetetlen. Pár fotó és pecsételés után nekivágtunk a mai nap legkalandosabb részének, de előbb összefutottunk a kisvasúttal is.
A Vilatitól a Hamuházig a megáradt patak többször megizzasztott minket. Így a terep sem egyszerű, némi szintet is raktunk bele, patakátkelés közben frissítettük a lábunkat és kaptunk talpmasszázst a meder kövein. Fun faktor :)
Hihetetlen, hogy mekkora ereje van a természetnek, s milyen kicsi és gyenge az, amit az ember épít...
A Hamuháztól könnyed sétával értük a második ponthoz, ahol a ládát egy szalamandra őrizte.
Kellemes séta volt, és már csak három kisvasútas láda hiányzik :)
Köszi
Urbanj-vel egy szülinapi bakancsos, ládázós Nagy-Hideg-hegyen ottalvós túrán:) Köszi, Hugi, hogy felmásztál a ládáért, nekem már nem volt erőm hozzá. Tényleg, miért kell ennyire felvinni a hegyoldalba a ládát?
Egy szuper szülinapi - bakancsos, hátizsákos, vonaton utazós, gyaloglós, Nagy-Hideg hegyen ottalvós, ládázós - hétvégén nővéremmel. Forrástúra után Kemence felé mentünk tovább. Érthetetlen, hogy miért kell a ládát ennyire magasra feltenni?! Szerintem csak rontja az élményt, mivel hasonló rejtekhelyek lent is vannak.
Ötvenkét éves lettem én,
Örömömben,
Túráztam egy jót Kemencén,
Magam, magam ...
Tudat alatt hathatott rám a Víz Világtalálkozó, mivel a GCBF07 - GCKEEM - GCFT - GCBF02 - GCBF01 - GCKKRO útvonalon (bő 23 km) a patakok és források domináltak.
Szevasz láda! Köszönöm a rejtést! Az erdei pontot még 2 éve csináltam meg, és akkor elfelejtettem az alsó pontot megcsinálni. Most pótoltam, így végre teljes a multi.
Nagyon szép túra, nem értem miért ilyen kevés ládász erre. Az 1. pont sima ügy, a vasúttörténeti kiállítás látványos. Nekem a 2. pont is simán ment, jó a leírás.
A mai túránk elég extrémre sikeredett. Kemencén a Vilati üdülő bekötőútja mellett parkoltunk a busszal és 50 fővel vágtunk neki a túrának. Először a bővízű patak átkelések tettek próbára bennünket, volt aki tesztelte is a víz milyenségét. Azután a kék háromszög jelzést követtük, majd a kidőlt fák és a nagyon csúszós és meredek talaj alaposan próbára tették állóképességünket mire feljutottunk a Kőkorsóhoz. Itt láttunk olyan táblát, hogy ez az út járhatatlan és tilos is erre jönni, de mi már akkor fent voltunk. Innen Magosfa után végig csúszós sárban jutottunk vissza a buszhoz és a korai sötétedés miatt úgy éreztük a végén, mintha éjszakai túrán lennénk. Szerencsére mindenki sértetlenül úszta meg a kalandot és ezt Sahyban egy kiváló étteremben ünnepeltük meg. Emlékezetes túra lett. Köszönjük a rejtést.
2/1
Telefon keresés a Börzsönyben, sikerrel :-) Gyuri az egyik régi vasúti töltés alól bányászta ki a telefont. Nagy volt az öröm, jöhetett is utána a láda keresés :-)
Köszönöm ezt a fájdalmasan gyönyörű helyet!
LEVADÁSZVA! Ezzel mérföldkőhöz értem, és meglett az 500. geoládám. Az az 500. találatom ami talán a legjobban passzol hozzám. Idén nyártól 3 hetente járok ide, a Kemencei Erdei Kisvasúthoz közösségi munkában dolgozni. Vasutasként számomra nagy öröm ez a láda, és örülök, hogy ez lehetett az 500. Egy dolgot viszont nagyon sajnálok, hogy ennyire le van pusztulva a pálya további része, és jelenleg kilátás se nagyon van, hogy fejlesztés keretein belül tovább járhasson ez a gyöngyszem.
Köszönöm a rejtést!
BKT túra keretében élvezet volt végigjárni a kisvasúti sínek mellet a turistautat. Kemence patak erejének látványába is belekóstoltunk.
Köszönjük a rejtést!
A láda alján egy lyuk van, talán egy rágcsáló túl kíváncsi volt.
Úgy tettem vissza, hogy ne menjen bele a víz. De célszerű lenne cserélni, még nem ártott el a füzet. Sajnos gyógy dobozom nem volt.
A multi és a környezet nagyon tetszett.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Körtúra Perőcsényből a Börzsöny e nehzebben elérhető észak-nyugati részén. Szeles, de szép tiszta idő. Mindössze 1 emberrel, és sok vaddal találkoztunk.
Ládakarbantartás. Ládacsere, plusz notesz, ha a jelenlegi betelik ( még van pár üres oldal) abban lehet folytatni. Még két képet feltettem a láda helyéről, mert elég rossz ott a gps vétel, ez segítség lehet.
Köszönöm a rejtést! 4 fős csapattal kerestük meg. A többi csapattag már jól ismerte a helyet és ezt szerették volna nekem megmutatni. Nagyon tetszett a hely megérte ide eljönni. Hihetetlen mire nem képes a természet ereje. Borzasztó mégis néhol oly gyönyörű. Azt hiszem még fogok erre jönni főleg ha havas lesz a táj, mert itteni képek alapján akkor számomra még gyönyörűbb lesz :)
Ez a láda az én kedvemért került be a hétvégei programba. Szeretem a kisvasutas ládasorozatot, alig várom, hogy egy-egy tagját megtalálhassam.
Az első, virtuális pontot még tegnap, a GCBOKK tekerése közben begyűjtöttük, mára maradt a láda. Biciklivel vágtunk neki, amiről hamar kiderült, hogy balga ötlet, így a drótszamarakat egy cserje mögött elfektetve gyalog folytattuk utunkat a szépséges patak és a levegőben lógó, meggyűrt, meghullámosított vagy egészen eltünt sinek mellett. Szomorú, de nagyon érdekes látvány volt. A patakátkelések pont annyira voltak nehezek, amennyire még épp jól esett, bár a bringás cipőben kicsit óvatosabban kellett közlekednem. A láda egyből meglett.
A jó szakaszon láttuk a kisvonatot is menni, sőt visszafelé egy kőszállító kisvonatot is!
A doboz törött, a logbook szakadt, mindkettő cserére szorul. Kedves rejtő, kérlek, gondoskodj róla!
Egy bringatúra során volt alkalmam végigjárni a kék + -el jelölt völgyet. Nekem nagyon tetszett az útvonal. A GPS-em nagyot szórt a láda közelében. Logolás privát e-mail után rejtői segítséggel, amit ezúton is köszönök. Köszönet a rejtésért is.
A Feketevölgyi panziótól indultunk a piros jelzésen--JANCSI -hegy,-majd tovább a piroson.HOLLÓ-KŐ kis pihenő majd tovább A börzsönyi Salgóvár,innen négykézláb a K-2 csúcsára.Innen a P+,majd az Országos Kék jelzésen a Hamuházig, majd a Kemencei Erdei Múzeumvasút 2.es pontja.Innen már kissé fáradtan a panzióig.Másoknak is ajánljuk ezt a túrát,nagy élmény.
Köszi a rejtést. Időhiányban küzdőknek a láda szép, de hosszú utat jelent. A múzeum műhelyében megszállott alkotók dolgoznak, láttuk a pályán még a ,,sín rally" járgányt is ,,száguldani". Szenzációs !!! A víz ereje még 600 mm-es léptékben is elképesztő.
Ma felkerestük a Kemencei Erdei Múzeumvasút multi ládáját. A 2. pontnál viszont nem találtuk a ládát. Sokáig kerestük, sajnos az eső sem segített a helyzetünkön, meg az sem, hogy párom egy vaddisznót is elijesztett a közvetlen közelünkből és találtunk egy kis vaddisznót is, aki sajnos már nem élt. Ezért nem láttuk jó ötletnek tovább túrni a hegyoldalt. Valószínűleg a borult idő miatt sem volt jó a vétel.
Kérlek, hogy a csatolt képek alapján fogadd el a megtalálásunkat.
Évekkel ezelőtt is szörnyülködtem a víz pusztító erejének eredményében: a kisvasúti pálya ilyen mértékű megrongálásán. Az az érzésem, hogy még sok évig nem lesz pénz ennek a pályának a rendbehozatalára, pedig igazán hangulatos utazás lehetne a teljes hossz.
Mindkét jelszórészlet könnyen meglett, hála az egyértelmű leírásnak és a korrekt koordinátáknak.
Köszönöm.
A kisvasút érdekes volt. Az elmosott szakaszon pedig legalább 50 képet csináltunk. Le is rontotta az átlag sebességünket :D Érdemes ide ellátogatni.
A második pontnál felmásztam a sziklához. Sokkal csúszósabb volt, mint gondoltam.
Köszönöm a rejtést.
Hangulatos volt a kis vonat. 2 ment fel egyszerre, egymás után. A ládához viszonylag lassan jutottunk el, mert rengeteg fényképet készítettünk út közben.
Nagy élmény volt végigsétálni a kisvasút már használaton kívüli, romokban álló szakaszán. Az alámosott részeknél, hidaknál óvatosan lépdelve egyensúlyoztunk a keresztaljakon. Tiszta Stalker-hangulat. Feketevölgy végállomásnál kicsit lazultunk a vonat érkezéséig. Azt hittük, lefele végig tolt üzemben fog közlekedni, ezért direkt beültünk az elejére, messze a mozdonytól. Majd Godóváron jött a meglepetés: körüljárt a mozdony, úgyhogy onnantól kezdve premier plánban hallgattuk a dízel kerregését, és kaptuk az arcunkba a meleget. :D Tetszett a múzeum is Kemencén, találtunk pár érdekes táblát.
A kisvasutas geoládák begyüjtése kapcsán felkeresett hely.
Már eleve leharcolva érkeztünk, így megosztott erőkkel kerestük a rejtek pontjait. A Börzsöny gyönyörű, ez a település is kellemes, rendes, gondozott. Szívesen lakna itt az ember!
Az erdőben található mementókat látva azonban összeszorul az ember szíve. Olyan kár, hogy hagyjuk veszendőbe menni egykori értékeinket!
Ha már erre jártunk megnéztük a kálváriát is.
Köszönjük a rejtést!
Kétnapos körtúra során kerestük meg a pontokat. Érdekes volt látni a patak nélküli hidakat és a levegőben lógó síneket. Nagy és szomorú pusztítást végzett az áradás.
Kemence kornyeke lada 5.
Nagyon tetszett ez a volgy, a vasut maradvanyaival. Szamtalan foltos szalamandraval es oriasgombaval talalkoztunk. A feketevolgyi panzioban nem tudtunk aludni, mert nem engedtek be a kutyainkat, ezert a Mathias lovasudvarnal aludtunk, csokornyakkendos pincerunk es hazibacsink volt.
Szarvasbőgés és kisvasút programra érkeztünk, s így nem jutottunk el a ládáig, a fényképek alapján kérjük a megtalálás elfogadását! A program nagyszerű volt, részletes előadást hallottunk a szarvasok nászáról, életéről, majd csendesen visszagurultunk Kemencére. Csodás esti vonatozásban volt részünk. Köszönjük a szervezők lelkes munkáját!
A 13:00-ás kisvonatot értük el. Mentünk egy kört, de sajnos arra nem számítottunk, hogy kb 3 állomással rövidebb úton közlekedik csak, így a 2. ponthoz nem jutottunk el. Legközelebb előbb jövünk és akkor lesz idő elmenni a 2. ponthoz is. A vonatozást jobban élveztem mint kicsi koromban. Ráadásként két kessertárssal is találkoztunk(ők a vonat személyzete, mi utasai voltunk).
Sajátosan ambivalens érzéseket keltett bennem a kisvasút elpusztult szakaszának látványa! Noha sajnálatos, hogy ez történt, ugyanakkor nagyon jó kis vadregényes környezet keletkezett így, ami nagyon tetszett nekem! Köszönet a rejtésért!
Fekete-völgyig a hangulatosan zötykölődő kisvonattal utaztunk, onnan tovább egyedül túráztam, a kis csapat többi tagja elfáradt a tegnapi túrázásban. Tavaly ősszel MÉTA-túra keretében jártam már itt. A patak rendesen elintézte a vágányokat, kér érte...
Megvan!
Nem mindennapi élmény vasutazás után végig sétálni az elgörbült, patak fölött átlógó síneken, vagy azok mentén a völgyön. Túra közben találkoztunk a lelkes "őrültekkel" akik épp a patakot próbálták meg olyan útra téríteni, ami nem tesz még több kárt a megmaradt sínekben. Még mindig reménykednek abban, hogy újra lehet egyszer indítani ezt a szakaszt is, annak ellenére, hogy nemrég emelték a vonalengedély árát az ötszörösére...
Köszönjük a rejtést!
A második pontot sikeresen megtaláltuk, a sok patakugrás és mászás után, sokat segített a kövön a két fa, de az első pontnál a téglákat 2-szer is megszámoltuk,mégse fogadta el a jelszót a rendszer. :( A kép alapján el fogadni? Előre is köszönöm
Szép volt így behavazva, és érdekes volt a szűz hóban keresni a ládát. :-)
Útközben sikerült meglesnünk egy szarvascsordát, vagy tíz gyönyörű példányt, külön élmény volt!
Köszönöm a rejtést!
Nagyon romantikus az út! Sok gázlóval. Visszafelé ránk sötétedett, így az utolsó gázlón nagyon nehezen sikerült átkeltünk. Végül száraz lábbal értünk vissza. A Fekete-völgy vendégházban vacsoráztunk, jó volt átmelegedni és ingyen wifi is van:) Kösz a rejtést!
Megtaláltuk. A patakban most alig van víz, de a hidak maradványait látva ez nincs mindig így. Ma száraz lábbal megúsztuk. Köszönjük a rejtést! Tami, Regi, Mesi, Józsi [g:hu 1.3.21] [wapon beküldött szöveg]
ier találatakor már végigjártam a multit, most ismét erre jártunk. Ezúttal is találkoztunk szalamandrával, de most csak egyetlen tinédzser példánnyal :)
Kemencéről indultunk a GCKEEM és a GCNHH ládákért. 27-szer keltünk át a patakon csak visszafelé. Az út eleje nagyon tetszett, de a végére már nem esett jó a kaptató fel a hegyre. Kellemesen elfáradtunk, nem kell altató estére.
A virtuális pontok leírásának megfogalmazásakor nagyobb gondossággal kell eljárni. Én megszámoltam a gyalogos kapu tégláit -mert számomra az a kapu- , Te meg a nagykapura gondolsz. Ha arra gondolsz, akkor azt írd le.
Még jó, hogy korábbi bejegyzésekből kiderült a valódi jelszórészlet.
Bár a láda sem adta meg magát egy-kettőre, mégis az első pontos sikerült "elvéreznünk" :( Hiába, nem minden kapu félfa vezet sikerhez :)
Végül a Sherlock Holmes-üzemmód segített :)))
Fantasztikus az út!!! A természet pusztító ereje pedig - még így is - lenyűgöző: a szomorú szépség is szépség...
Köszönöm a rejtést
Ui.: a rejtekadó szikla tetején néhány keresztbe rakott ág jó jött segítségként a megtalálásban - így mi sem nyúltunk hozzá. Ja, és a 3 fa nem 5-6 méterre van egymástól, hanem - talán? - kicsit közelebb...
Börzsönyi Kéktúrán a nagy csapatunktól elszakadva! A lapos köveket rendesen megszámoltam! Egyik negyed köbméteres forma majdnem rám gurult. Persze én voltam az oka, mert kivettem a támasztékát! Most is élek, ha meg nem haltam! Köszönöm a rejtést!
Nagyoknak kis, kicsiknek nagy kirándulásra sikeredett :) Mindenesetre nagyon jó nap volt, köszönjük a rejtést és a helyet! Bízunk benne, hogy egyszer elvonatozhatunk a Halyagosi postás házig!
Tegnap a láda, ma a múzeum. A ládát esőben, majd másnap a múzeumot szintén esőben találtuk meg. Közben hál'isten nem esett. A téglák száma szerintünk kettővel több; illetve mi a gyalogbejárót néztük.
Ez a láda mellett már többször "elsétáltam", most végre volt lehetőség a megtalálásra is.
A vilati és a hamuház közötti szakasz állapota nagyon lehangoló volt. Szomorú volt látni a természet hogy elbánt a pályával. Remélem valaha még járni fog itt a kisvasút. Halyagosnál találkoztunk két lelkes önkéntes kisvasút karbantartóval.
Tetszett az egész. Az erdőből jöttünk, így először a halyagosi pont lett meg. Épp rendezgették a postás vendégházat. Kérdezte is az erdész: "na megtaláltuk?, mert ő legszívesebben a bércre rejtett volna." Mondtuk, köszönjük szépen, de így is elég szívatós volt. A Csarnavölgy maga csodálatos, és hűen bizonyítja, hogy a természet erősebb az embernél, tisztelni kell erejét és csodálni a szépségét. Volt minden: sínen egyensúlyozás, sárdagasztás, patakon átugrás, gázlókeresés, mind ment, és szerencsésen, de már fáradtan befejeztük a téglasor számolgatásával Kemencén. A strandra ezért kíváncsian visszatérnék szezonban. Aki egyedül jár erre, azért jelzőpisztollyal készüljön, mert már az SK mobilhálózatok sem elérhetőek.
E&Zs&P
Kemencére érkeztünk autóval, előtte a drégelypalánki palánkvárat kerestük fel, hogy a börzsönyi vártúrákból is teljesítsünk. A múzeum zárva volt, de a kapuoszlop téglasorait megszámoltuk. Elindultunk a ládához, de rá kellett jönnünk a túra közepén a Feketevölgy Panziót elhagyva, hogy ez már nem fér bele a programba. Hideg volt, havazott, sötétedett és a patak partján a 20 cm-es hóban nehezen haladtunk. Visszafordultunk, és elhatároztuk hogy tavasszal jövünk és megkeressük a környék többi ládáját is.
Kemencén megálltam az első pontnál és gyorsan megszámoltam a téglákat, majd autóval irány a Vilati. Innen indultunk a patakon át át kelve, hol farönkökön, hol jeges köveken, hol a kisvasút maradványait függőhídként használva. Mesés így télen is a Fekete völgy. Hamuháznál a csúcscsokink egy részét előre elfogyasztottuk, mondván igyunk előre a medve bőrére, de azért sikerült a Hajagost Tamásvárbércet és az egész előre eltervezett túrát végignyomnunk. A Postás kh-nál én jobbra, míg a többiek a házhoz mentek. A logokat előtte olvastam és látván, hogy "én hova rejteném" alapon lelték meg páran, tudtam nem lesz könnyű a feladat a 20cm-es szűz hóban. Ahogy az útról jobbra letértem meg is állt a technika, innen szemmérték alapján mértem be a 3 fát, elsőre kicsit rosszul, mert egymás mellett 2 háromszög is kijön. Én a fölsőnél kezdtem kotorászni, mivel itt semmit nem leltem a másik háromszög módszeres hóhányásába kezdtem. Az első m2-en semmi, majd ahova hánytam a havat kezdtem el visszapakolni és meglett a láda, gyors logolás log, jelszó fotó vissza és az oda való hó visszapakolása. Boldog voltam, nem kell jelszó nélkülit logolnom, és irány a Hajagos, meg a többi.
Hazaérvén próbáltam beírni, de nem fogadta el, kis olvasás és megértettem, hogy nem csak a nyomtatott rész kell, hanem a kicsit odébb írt kézi írás is (szerencse, hogy lefényképeztem), újabb próba, ez sem nyert, gondoltam elszámoltam a téglákat, egyel feljebbi szám, ez sem, mikor már csak egy próbálkozásom maradt, ami még sohasem fordult velem elő jött a gyors ötlet, felhívom a rejtőt és egyeztetek vele mit rontok el. Ekkor jött a megdöbbenés nincs publikus tel. szám (ezért a 3-as web) még egy próba az sem nyert, így letiltott a rendszer.
Egyedül a láda hó alóli kiásásától féltem, az sima ügy volt a neten logoláshoz képest.
Ezúton kérném a leírtak és képek alapján az elfogadást. (Az első pontnál nem fotóztam, de talán hihető, hogy a Vilatihoz bemenet megálltam egy percre és 10 métert gyalogoltam a számolásért a kerítésig, a ládához hosszabb és nehezebb az út és azt is abszolváltam.)
Kis börzsönyi kirándulás. Már induláskor elkezdett havazni, nagyon szép volt, ahogy sűrű pelyhekben hullott. A Csarna-patak eléggé meg volt áradva, a völgyben vagy nyolcszor kellett köveken vagy épp faágakon cliffhanger módszerrel átjutnom a túlpartra. :)
A vasút helyreállításához sajnos rengeteg munka és pénz kéne, ráadásul az áradás majd' minden tavasszal elviszi a síneket, így nem vagyok optimista a jövőjét illetően. :(
A láda gyorsan meglett, bár a "kő alatt fa mellett" nem túl sok segítség, de az "én hová tenném?" most is segített. Tovább a -en mentem kacsalesre. :) Köszi!
A bombának látszó tárgy egy 40 mm-es légvédelmi repeszgránát volt (BOFORS). Ma a 3 tűzszerésszel (+1 sofőr) elmentünk a helyszínre, a hegyről lehozták, engedélyt kértek, és felrobbantották. Mi ketten még maradtunk sötétedésig, még egyszer elmentünk a ládáig és vissza. Így világosban a rejtek megtalálása nagyon könnyen ment. Nagy élmény volt:)
A 40. születésnapon végül nagy durranás lett....
A Fekete-völgyi panzió előtt hagytuk az autót. A GCsoki-hoz kapaszkodtunk fel először. A kilátóponttól tovább mentünk egy darabig, de hogy spóroljunk az idővel átvágtunk a hegyen. A terv a KEEM-2 pontja volt. (az elsőnél korábban már jártunk, nyitvatartási időben) Útközben egy bombának látszó tárgyat találtunk. Bejelentettük. A dobozig becsülettel elmentünk, de nagyon besötétedett, és a kövek alatt mikor egy foltos szalamandrát találtunk feladtuk.
[Jóváhagyta: CharlieR, 2010.11.15 19:23]
kÖSZÖNJÜK!
kÖZBEN A TŰZSZERÉSZ FELDERÍTŐK MEGKÉRTEK, HOGY KÍSÉRJÜK EL ŐKET A HELYSZÍNRE.LlEHET, HOGY VILÁGOSBAN MÉGEGYSZER NEKIFUTUNK HOLNAP...
Egész jó részidővel idetaláltatok :) Az azért érdekes, hogy mindketten támadással védekeztek, holott azt senki nem mondta szerintem itt, hogy menjetek máshova futni. Sőt. Csak szerintem kellene találni valami természetbarátabb módszert az útvonalkijelölésre a hatvanas szögnél, továbbá jó lenne, ha ezek a jelek nem maradnának kint a végtelenségig (itt a tavalyi rendezvény szalagjaira gondolok).
Ha már beszedtétek a szalagokat (amit rövidesen úgyis megtapasztalok), akkor a fentiek egy része már teljesült is, nagy örömömre. Az esetlegesen még kint felejtett darabokat (nem lehet egyszerű ezeket világosban összeszedni) majd az arrajárók gondolom szívesen begyűjtik, evvel is segítve munkátokat.
"azóta is a frászt hozva az gyanútlan éjszakai sétálókra." Hát ha a fényvisszaverő szalagok valakire a frászt hozza!!! az ne menjen éjszaka az erdőbe!!!!
"amit kiteszünk a terepre, azt a rendezvény után el is tüntetjük." Nos, akkor geoládákat beszedni, műholdakat lehozni, stb :)
Inkább férjünk el az erdőben egymás mellett, nem vagyunk olyan sokan akik a természetbe kimerészkednek.
Sziasztok!
A fent írt futóverseny rendezője vagyok. Kérlek benneteket NE szedjétek le a jelzéseinket. Csütörtökön és pénteken szedjük le őket mi magunk.
Piret hozzászólásához csupán a következőket tenném hozzá:
- Nem vagyunk már fiatalok. Mondjuk szerintem jellemző, hogy ezt "csak" fiatalok tehették....szerinte.
- A rendezvény után leszedjük a jelzéseinket. Konkrétan most csütörtökön és pénteken. Lehet jönni segíteni.
- Az, hogy mennyire sűrűn tesszük ki, hogy mennyire sűrűn szükséges hadd döntsük már mi el.
- Mit szólnátok hozzá ha én tennék egy felhívást a saját fórumomon, hogy gyűjtsék már be a műanyag dobozokat az erdőből mert ez "kissé aggályos"?
- A hatályos erdővédelmi törvény értelmében ti sem dobozolhatnátok. Ugyanis nem szabadna letérni a kijelölt turista utakról. Ez persze egy nagy....nyilván semmi kárt nem okoztok az erdőben.
Szóval szerintem férjünk már el egymás mellett az erdőben. Ti gyűjtsétek a dobozokat. Mi meg futkosunk. Köszönöm.
Úgylátszik ez lesz az a ládauldal, ahol mindig kipufogom magam... Pedig ez a mostani a Börzsöny egy jókora részét érinti.
Történt ugyanis, hogy terepfutó fiatalok kitalálták, hogy éjszakai terepmaraton-versenyt rendeznek. Evvel nem is lett volna probléma, csak úgylátszik, neveltetésükből hiányzik az erdei illemtan pár fejezete. Ilyesmikre gondolok:
- élő fába nem verünk szöget, lehetőleg egyet sem, de több százat-ezret végképp nem
- amit kiteszünk a terepre, azt a rendezvény után el is tüntetjük.
Nos, a versenykiírásban említett kitűzést ("Az útvonal követését szükség szerint kiegészítő jelzésekkel segítjük") az első képen látható módon sikerült megoldani. Az említett "szükség" meglehetősen sűrűnek bizonyult, ugyanis egy 800 m-es szakaszon a második képen látható halmot sikerült kibányászni. Köztük több olyan is volt, ami még a 2009-es versenyen került ki, azóta is a frászt hozva az gyanútlan éjszakai sétálókra.
Szép dolog az erdőben sportolás, meg nyilván tisztelnünk illik egymás agybaját (az egyik konyhai dobozokat keres az erdőben egy eredetileg katonai célokat szolgáló műholdas technika segítségével, a másik sötétben futkos ugyanott eszement mennyiséget), de ez így kissé aggályos.
Aki hajlandó egy alkalmas szerszámot magával cipelni, az igazán gyűjthetné ezeket a "pontokat", CITO-szerűen. És persze nem tilos megírni a véleményeket sem a szervezők oldalán megadott elérhetőségekre.
A völgy amúgy továbbra is csodás és vadregényes :)
Megtaláltuk.
1.) Sajnos itt két baloldali oszlop van, és a webes laírásból nem derül ki, hogy melyik kapuoszlopra gondolsz. A két oszlop nem azonos sorból áll. (maradt a próbálgatás)
2.) A jelzett helyen egy komplett kőmező van, ebben megtalálni egy 70 centis követ egy meredek hegyoldalon.. hát ne haragudj... Három fa határol.... itt nagyon sok követ határol három fa. Ez egy erdőben nem ritka.
De amúgy jó, kár hogy a kisvasút ennyire tönkrement, nagyon szép lehetett valaha ez a vasútvonal.
Az éjszakai nagy eső miatt csak óvatosan, de azért nekiindultunk korán reggel, hat körül már Nagybörzsönyben tettük el az autót. A pára, harmat, maradék eső csodás volt, mire az erdőben is kivilágosodott, már 9 felé járt az idő. A Börzsönyi Kék maradék Nagybörzsöny-Bernecebaráti szakaszát abszolváltuk, így Bányapuszta - Hamuház - végláda - Hamuház - Feketevölgy - Kőrózsa - Kemence - Bernecebaráti útvonalat jártunk be.
A végládánál nagyon bizonytalan volt a GPS, egészen a vasút másik oldalára 50 m-re mutatott. Persze nem mentünk fel, GPS újraindítás csodákat tesz néha :) Kis keresgéléssel meglett, mi egy lejjebb levő lapos kőre gondoltunk először.
Hamuház - Feketevölgy útvonalon még sosem jártam eddig, így csaj sejthetem, hogy milyen volt. A pusztítás hatalmas, hihetetlen erők mozogtak. A túraösvény sok helyen olyan köves, mintha a Magas-Tátrában sétáltunk volna, csak tippelgettük.
A panziótól sok km aszfalt jött még, de végül beértünk a faluba és a buszig még egy kellemes sör is belefért.
Szalamandrát 3-4-et láttunk, fotóztunk. Az állatkákon kívül hihetetlen mennyiségű és fajtájú gombával is szembetalálkoztunk.
Köszönjük az élményt :)
Szalamandrát legalább tízet láttunk, amíg GPS-vétel híján feltúrtuk az egész hegyoldalt, de a láda nem lett meg. Pedig a végén a kulcsosház lakói is besegítettek. Állították, hogy ők már "többször megtalálták a ládát", de mégsem... Szerintük az eső után lezúduló víz rendezte át a terepet (de az is lehet, hogy csak mi voltunk ügyetlenek).
Az egész völgy katasztrofálisan néz ki, a patak kisajátította a kék turistautat, ezért nekünk a volt patakmederben kellett mennünk. Alig értünk vissza a VILATI-hoz sötétedésig. Az egész már nem az a könnyű séta, ami volt pár évvel ezelőtt.
Az 1. ponton pontosítani kellene, hogy a földből alig kilátszó negyed téglasor beleszámít-e a számolásba (vagy mindenki próbálja ki mindkettőt)?!
13 éve minden nyáron felmegyünk a VILATI-tól a Hamuházig, vagy a Halyagosig, de az idei árvíz elképesztően átrendezte a völgyet. Néhol alig ismertünk rá a terepre. A legdöbbenetesebb az a rész, ahol a korábban gépkocsival is járható út helyén most a patak folyik, mintegy másfél méterrel lejjebb a korábbi szinttől. Ezt nevezem eróziónak! A láda környékén egyébként 7 foltos szalamandrát láttunk, érdemes figyelni, hogy hová lép az ember.
Kemencei teljesítménytúrán voltam, ekkor jártam be a kisvasút nyomvonalát. A két végponton készített fotók alapján kérem a találat elfogadását. Előre is köszönöm.
Hatalmas a pusztitás, volt ahol nem tudtam úton, sínen vagy patakmederben járok. A Vilati üdülő felé is leszakadt az egyik híd, most már odáig sem járnak a kisvonatok. Onnantól újra kell építeni az egész vonalat.
A GPS-em megtréfált, több mint 400 méterrel elhagytam a 2. pontot, amikor kezdett gyanús lenni miért vagyok állandóan 170 méterre a ládától. Rosszul álltak a műholdak, de azért kisebb keresgélés után sikerült fellelni a ládát. Utána egy jót ebédeltem a Feketevölgy panzióban, kissé drága az étterem.
Még előző nap reggel begyűjtöttem a jelszó első részét.
A Feketevölgy panziónál letettem a kocsit és gyalog indultam tovább. Hamarosan komoly akadályversenyen találtam magam. Hol a síneken, hol az úton, hol a patak kimosott medrében lehetett jobban haladni.
Hihetetlen, mit művelt a természet ezzel a kisvasút vonallal. Időnként a kimosott pályát függőhídként használva lehetett továbbjutni.
A Hamuháznál néhány vadkempingező hortyogott az enyhén lobogó tűzrakás mellett.
A ládát jó negyedórás keresés után leltem meg. Logoltam, aztán gyönyörködtem egy jót a felkelő nap sugaraiban aranyló hegycsúcsokban.
Visszafelé egyre szebb arcát mutatta az ébredő természet.
Gyönyörű tájon kirándultam. Csak remélni merem, hogy a kisvasút jelenleg használhatatlan szakaszai valamikor (irtózatosan sok pénz!) újra használhatóak lesznek.
dobosl:
Sajnálom, de ezt nem fogadhatom el.
Az első kép mutatja, melyik oszlopról van szó.
A linkek között ott a menetrend, megnézhető, mikor közlekedik a kisvasút -pechről szó sincs...
Kicsit zavarban voltunk, mert a gyalogosok számára kialakított bejárat és a járművek számára kialakított bejárat téglasora nem egyezik meg. :-( Kicsit csalódottak is voltunk, mert számítottunk egy kiállítóhelyre, de nem volt. :-( És pechesek is voltunk, mert a vasút nem működött, így a jelszó végét nem tudtuk megkeresni. :-( ... és akkor az időjárásról még nem is beszéltem!
huhh, rosszul számoltam a téglákat, a jelszót 4-edszeri próbálkozásra fogadta el :-)
Börzsönyi kéktúrát teljesítettem két napban, ez volt a második nap. Kőrózsából indultam (téglákat még előző este számolgattam) a vasút helyzete elég szomorúságos Feketevölgyi szállóig is, de onnan aztán..
Azt a hatalmas sarat az előző hétvégi özönvíz lemosta, de egy szakaszon eltűnt a korábbi út is! Ott most majd 1.5 méter mélyen hömpölyög a patak, az lett neki az új medre. A régi meg ott árválkodik kiszáradva.
Szembetalálkoztam pár múzeumvasút-pólós fiatallal, megnyugtattak hogy Hamuház felé már végig van út.
Hamuháznál füstölt a kémény, egy matricát benyaltam a börzsönyi kékes igazolófüzetembe aztán irány a láda! Ez a völgy vasút szempontból jobban néz ki, a ládához való felhatolás során 3 szalamandrát kerültem ki, visszafelé a kékig a síneken mentem, ott is dekkolt 4 egymást követő talpfán 4 példány, vigyázzatok rájuk!
A Börzsöny most teljesen új arcát mutatta nekem: vad, elhagyatott, csurom nedves, tisztára mintha Erdély hegyiben jártam volna!
Nagy élmény volt!
A kisvasúttal a Feketevölgyi végállomásig tudtunk eljutni, onnan gyalogosan vágtunk neki a láda felkeresésének. Piret múlt heti logja alapján sejtettük, hogy nem lesz könnyű dolog a rejtekig eljutni, de azért azt nem gondoltuk, hogy ennyire mostohák a viszonyok: normál túrafelszerelésben mindössze 300 métert tudtunk megtenni. Ezen rövid táv alatt is kétszer kellett a patakon átkelni, ami a bő vízhozam miatt nem is volt egyszerű feladvány. A kék túristaút járhatatlan: a hidak megsemmisültek, a sínek fölszedve, a földútat az erdészeti gép-monstrumok úgy kitaposták, hogy néhol fél méteres sártenger van az út helyén. Látni, hogy a lekes erdőjárók a patak jobb partján új és új ösvényeket kezdtek el kitaposni, de ezek veszélyesek, ugyanis közvetlenül a patak medre fölött vezetnek: egy rossz lépés elég ahhoz, hogy az ember a patak medrébe csússzon!
Kénytelenek voltunk föladni a láda megkeresését, holott ez egyben a GCkisv 19. eleme, így azt sem fogjuk tudni teljesíteni ennek hiányában (dupla kudarc).
Maga a táj és a kisvasút roppant bájos, ebben legalább nem csalódtunk.
Kérem a rejtőt, fogadja el ezt a megtalálást..
Mint többen tudjátok, meglehetősen gyakran előfordulok a környéken. Szomorúan tapasztaltam, hogy a fakitermelés "mellékhatásai" egyre súlyosabban érintik ezt a tájékot is. Az ősszel az esőzések után, de még a fagy beállta előtt sikerült a nehézgépekkel tönkretenni a völgyben húzódó erdőgazdasági utat, ami sokszor a turistaút nyomvonala is egyben. A nyáron még zöld rétként funkcionáló terület hatalmas dagonyává vált, a szintén az erdészet által kihelyezett pihenőpadok is épphogy megúszták. A helyreállításnak még a szándékát sem lehetett felfedezni azóta sem.
Ez a tevékenység folytatódott tavasszal is, a még mindig felázott talajon. Az eredmény újabb hatalmas dagonya, helyenként járhatatlan turistaút. Még szerencse, hogy - ahol megmaradt - a kisvasút töltése, pályája viszonylag kényelmesen járható. Természetesen a pálya is sok helyen károsodott nemcsak az árvíz, hanem a rajta közlekedő hatalmas gumikerekű szerkezetek miatt.
Tudom, hogy sajnos nem egyedi jelenség ez. Azért teszem itt szóvá, mert ezen a helyen az orrom előtt játszódik le, szinte hétről hétre látom a tevékenység "áldásos" hatását.
A jelek szerint másnak is feltűnt, hogy ez nem biztos, hogy jó így. A közelmúltban érdekes plakátok tűntek fel a leginkább elcsúfított helyek közelében, pár mondatban vázolván a történteket és szembeállítva azokat az erdészet honlapján található hangzatos szólamokkal. Érdekes módon ezek az irományok eléggé hamar, szinte nyomtalanul eltűntek. Azt alighanem mondanom sem kell, hogy meglehetősen magaménak érzem az ismeretlen túrázó véleményét.
Remélem, a tisztelt erdészet a saját tevékenysége nyomainak eltüntetésében is olyan serény lesz, mint vélhetően a plakátok leszedésénél tette. Hiszen az erdőtörvény szerint: "Az erdőgazdálkodó köteles az erdőgazdálkodási tevékenysége során megrongálódott turistautat, turisztikai berendezést, létesítményt haladéktalanul az eredeti állapotában helyreállítani, illetve rendeltetésszerű használatra alkalmassá tenni..."
Megküzdöttünk a ládáért! Legfőképp a megáradt patakkal.
Hamuháznál még ott a menetrend, de amilyen állapotban a sínek vannak, nem fog egyhamar közlekedni a vonat!
Több helyen elmosta a víz a vágányokat.
A Geokarácsonyfa után ide jöttünk, hogy megtaláljuk a kisvasut sorozat utolso, kereshetö és még hiányzo darabját. Nem volt könnyü sem a terep (megáradt Kemence patakon többszöri átkelés) sem a rejtés, de végül sikerült. A jelszoval mégis van valami probléma, a rejtö segitségét kerjük.
Régi jóbarátaimmal, s sokuk csemetéivel ma a kisvasutazást tűztük ki programnak.
Már előre vártam Piret Úr meglátogatását, de sajnos nem tudtam beszélni vele telefonon (vétel híján).
Sajnos nagyon csalódnom kellett, mert nem találtam ott.
:-(((((((((((
Az első pontot hamar megfogtam (nem is volt rá sok időnk odafelé...), majd a vonatra szálltunk.
Szép komótosan ballagtunk fel a kisvasúttal, amit nagyon élveztek a gyerekek, s felnőttek egyaránt.
A fékezőről/től sok mindent megtudtunk mind magáról, mind apjáró, s a kisvasútról.
A jelenlegi végállomásra érve úgy döntöttünk, hogy nem megyünk egyből vissza, hanem a következő járatig túrázunk egyet.
A Hamuház felé tartva a kicsik hamar kezdtek elfáradni, így a gyerekesek visszafordultak, s csak 4.-en haladtunk a kitűzött cél felé.
Odaérve egy hirtelen fordulat történt:
A Hamuházban Piret Úr volt épp a barátjával!
Csak sikerült összefutnom vele!
:-))))))))))
Pár szavas beszélgetés után én útrakeltem a 2. pont felé, hiszen időhöz voltunk kötve.
Míg én a ládát keresgéltem az oldalban, addig sajnos Piret Úrék is útra keltek, így már nem találkoztam velük visszafelé.
Visszatérve a vonatállomásra márcsak percek voltak a vonat érkezéséig, amivel hamarosan, jóhangulatban érkeztünk a kemencei végállomásra.
Azért nagyon jó, hogy sokan foglalkoznak vele országszerte, hogy a meglévő kisvasutak nehaljanak ki!
Köszönet nekik!
Az eleje drive-in, a végét persze érdemes összekötni néhány másik találattal. Számomra nagy élmény volt végigsétálni a síneken, a patakot sokszor keresztezve. Az útközben felbukkanó erdei lakok nagyon csábítóak voltak, szívesen maradtam volna bennük néhány napig. A mellettem elhaladó szerelvényen ülő idősödő emberek is olyan felszabadult arccal mosolyogtak és integettek, mint a pár éves gyerekek. :) Kösziiiiii!
Egyszer 2 éve már próbálkoztunk biciklivel, de feladtuk nem sokkal a panzió után, túl köves és sáros volt az út. Azóta a biciklit lecseréltem két kis srácra, csak most már én cipeltem őket, nekem maradt a gyalogszer. Nagyon hangulatos út, emlékezetes marad a patak, a síneken mászkálás, a hihetetlen meredek hegyoldal.
Ennek a multinak mindkét pontján elégsokat időztem. Az elsőnél a mozdonyokban és a kocsikban gyönyörködtem, a második ponton a láda megtalásával akadtam el. Már a feladás határán voltam mikor megtaláltam, de valamit mégsem jól irtam le a jelszóval kapcsolatban, mert nem tudom a logot bevinni. Ezért kérem a rejtőt a képek alapján fogadja el megtalálásnak. Köszönöm!
A mai nap 3. ládája. A végéről lekezdtem. Sokáig kerestem a nehezen járható kőgörgetegen, míg meglett.
Sokat segített volna, ha leírásban szerepel az, hogy a egy kis szikla alatt van.
Gcbokk végigtekerése közben. A börzsönyi alappont után először a ládát céloztam meg. A nagyon vadregényes völgyben végighurcoltam a bringát a gázlókon, tekerésre itt minimális volt az esély. A középső szakaszon a pálya még igen romos, de a végén már megint egész rendezett. A Halyagoshoz érkezvén a műholdjel végleg elköszönt. Végignéztem a sínek közelében, majd a hegyoldalban a szóba jöhető lapos köveket, de sikertelenül. Mivel a mobil sem működött, a telefonálásra sem volt esély, a leírás pedig számomra nem volt elegendő a sikeres találathoz. Visszatérve Kemencére útba ejtettem az első pontot, majd a rejtő segítségét kértem, amit ezúton is köszönök.
Börzsönyi kaldera túra 1/4. Fekete patak-völgye.
Nagyon szép útvonal: Feketevölgy panzió - Halyagosi kulcsosház - Vár-bükk (K2) - Holló-kő - Jancsi-bérc - Feketevölgy panzió.
Köszönet a rejtőknek.
A ház közelében a mély völgyben, bükkösben 32 m-es pontatlansággal is meglett vagy 20 perc alatt. Gyönyörű a környék.
Fekete völgyben táboroztunk le és innen ejtettük meg 5 ládából álló körtúránkat. Ez volt a negyedik felkeresett láda. Kár a vasútért, jó buli lehet itt vonatozni. Sokan fizetnének azért, hogy körbe vigye öket a vonat ezen a gyönyörű helyen. Jó kis túra volt köszi a lehetőséget!
A kisvasút völgye nagyon szép, kár, hogy a vasutat így elhanyagolták (némelyik helyen a sínpárok a levegőben lógnak). Az egyetlen szalamandra, akivel találkoztunk, meglógott a fotózás elöl :)
Köszi a rejtést!
Kellemes séta volt! :) Köszönjük a rejtést! Sajnos csak a 2. láda pontot találtuk meg ( amiben a jelszó 2. fele volt ), mert nem a múzeumtól indultunk :( Kérem szépen a megtalálás elfogadását.
Az első pontnál rögtön adódott két problémám:
az első, hogy a leírás szerint a bejáratnál, a bal oldali kapuoszlop tégláit kell megszámolni. Viszont két bejárat van, az egyik egy kétszárnyas kapu az autóknak (de ezt használja mindenki), a másik egy gyalogos bejáró 5 méterrel mellette, viszont nem egyforma téglasor alkotja a baloldali kapuoszlopokat.
Gondoltam odamegyek, ahova a kütyü mutat!
És ekkor jött a második probléma: pontatlanok a koo-k! 22-28 méterrel odébb mutat!
Ezután kocsival elmentem a Feketevölgy Panzióhoz, eddig vezet az út, itt lehet parkolni. Innen még legalább 3 km gyalogút (a GPS 2,9 km-t mutatott légvonalban). Ehez most nem volt kedvem, de már a Panzióhoz vezető út is nagyon hangulatos volt, úgyhogy visszajövök később és felkészülök a 6-7 km-es sétára!
A menetrend nem igazán alkalmazkodott a mi elképzeléseinkhez, így a Feketevölgyig autóval mentünk fel, és még a nagyszülők sétáltak egy kicsit a környéken és ittak egy kávét a panzióban, mi elmentünk a 2,9 kilométerre lévő ládáig. Az út nagyon kalandos volt, a patak több helyen megnehezítette az utunkat, de sikerült szárazon megúsznunk a dolgot. Mire visszaértünk a kiinduló ponthoz, a család többi tagja is begördült az állomásra.
Alapvetően a GCBOKK túrát jártuk végig szombaton, de ha már útbaesett, levadásztuk ezt is. Kár, hogy a Vilati utáni részt nem hozták rendbe, nagyon hangulatos lenne a kisvonat erdei része.
Adri és Tomi
Lemerült gps-el érkeztem megpróbáltam müszer nélkül megkeresni de nem ment. A szeréncsém az volt, hogy a halyagosi házban lakók segitettek. A délelőtti megtaláló nyomain meglett.
Robin13 társaságában. A jelszó első fele némi zavart okozott, mert egyrészt a leírás melletti első fotó nem volt összhangban a szöveggel, másrészt két kapu volt, egy kicsi és egy nagy. Végül a nagykapu melletti oszlop téglasorainak száma bizonyult helyesnek. A sínek melletti út borzalmas állapotban volt (mély sáros keréknyomok mindenhol, pedig mostanában nem is esett az eső), ezért inkább a sineken mentünk ahol lehetett. Köszönjük a rejtést.
Megtaláltuk. Ekkora mozdonyokat még nem láttam mint itt a múzeumban. Többször átkelve a patakocskán a kék jelzést követve jutottunk el a Hamuházig. Onnét balra haladva felfelé a ládáíg. A patak egy kissé felduzzadt az eső hatására !!!!
Ezt csak azért írom mert többször előfordult az átkelésnél, hogy bokáig sikerült vizesnek lennünk. Nem is beszélve az elcsúszáról.
Köszönjük a hely megismertetését.
Közös ládázás Pali kollegával Kemence - GCKEEM - GCK2 - GCHoll - GCJani - Kemence Fekete-völgyi panzió útvonalon. Nagy volt a sár, inkább a síneken mentünk. Egy ideig keresgéltük, mert a 3 fa, 70 cm-re csak később eszméltünk.
Egy nagyszerű hétvégi kirándulás során elsőként ejtettük útba a kisvasút útvonalát és a ládát. A megtalálás tökéletes volt, nyilván a jó rejtés és a megfelelő leírás következtében.
Szomorúan bandukoltunk végig a kisvasút belső szakaszain, mely teljesen el van hanyagolva. Jó lenne valami apropó, mely gyanánt több és lelkesebb támogató inspirálná a régi szakasz újjáépítését.
A mai nap 1 ládája. A Vilati üdülőtől kellemes séta a Halyagosi házig. Hát lesz munka mire a síneket rendbeteszik. Mivel nem fáradtunk el indulás a K2.
Börzsönyi Kék bejárása közben, kicsit bénázva.
Szombat délután elmentünk az első pont mellett útban a szállásra, de valamiért azt gondoltam, másnap úgyis innen indulunk a kisvasúttal (hát nem így lett). A szomszédban fagyiztunk egy jót, aztán sétáltunk tovább az ifjúsági táborig. A helyszínen persze kiderült, hogy a vonatra a Kőrózsánál fogunk felszállni, így vacsora után rávettem Petit és Mihályt, hogy sétáljunk vissza téglasorokat számolni (Mihály csalódott is volt, de aztán egy fagyi megvigasztalta.)
Másnap kisvasutaztunk, aztán a ládáig Péterrel futottunk el (szigorúan a matricaragasztás után).
Az elmosott sínek nagyon nagy pusztítást mutatnak - félelmetes lehetett az a vihar és felhőszakadás, ami ezt művelte!
Macikupac megvárt minket, aztán gyorsan sikerült behozni a csoportot. Persze innen nem volt megállás, az útba kerülő ládák kerülőit bejártuk :)
Remek élmény volt, köszönjük!
(A múzeumot sajnos nem tudtuk megnézni, de be fogjuk pótolni!)
Péter & Mackka
Kemencei nyaralásunk egyik kedvenc ládája lett. GPS nélkül kerestük (sajna elhagytam az erdőbe ( ÍGY JÁRTAM lehangoló dolog )..
Nagyon szép ez a környék kár ,hogy a vasút az erdőbe ilyen állapotban van. Köszönjük a rejtést .
A ládával szembeni hegyoldalon kismalacok szaladgáltak. Anyuci szerencsére nem jött elő. A kisvasút olyan, mintha Liliputban jártunk volna. A múzeum, a kulcsosnéni elmondása szerint nem áll felújítás alatt, de a jelszó már nincs a kerítésen.
A második ponttal kezdtük a multit, ami hamar meglett, de ez csak mázli. Két gps volt nálunk mindkettő 40m tévedett...
Nagyon hangulatos a síneken kisétálni innét és néha logikus is.
Kisebb kessertalálkozó alakult ki :)).
Tavaszias idő és környezet: áradó patakkal, burjánzó növényzettel. A síneken közlekedve kitaláltam az extrém kisvonatozást (kisvonat a patak felett lengedező síneken... ;))
Nagyon szép volt az ide vezető út a Fekete-völgyön keresztül. A patak kellően bővizű volt, ezáltal izgalmas. Útközben nem találkoztam emberekkel, itt viszont sikerült összefutni ládatársakkal:)
GCSOKI-tól légvonalban érkeztünk a ládához. Vadregényes kaland volt de nem ajánljuk senkinek. A ládával szemben levő hegy túloldalán egy patakon átkelve láttunk kopott jelzéseket és hídmaradványokat, valószínűleg valamikor régen arra haladhatott a túraút. A hegyre négykézláb másztunk fel, seggen csúsztunk le. A ládánál a GPS összevissza mutogatott, és amíg mi keresgéltünk addig pár méterrel lejjebb lenyúlták az orrunk elől. :-)
Köszönjük!
Már nagyon régóta beakartam gyűjteni, de valamiért mindig kimaradt.
A múzeum már átépült, de a kérdéses feliratot még nem találtam meg. A készülékem nem sok jelet látott, így elő kellett vennem a leírást is. Leginkább a kisvasút nyomán haladtam, mert járhatóbb volt mint a kék jelzés. A patak csobogása pedig egész úton elkísért.
Korán indultunk otthonról Pisti és Pisti barátaimmal és persze Cherry kutyával egy börzsönyi kirándulásra. A szobi kompot épp lekéstük, így majd egy órát a vártunk a következőre. Majdnem 11 óra volt, mire Perőcsényből nekivágtunk a megcélzott 4 ládának, a Jancsi- hegyre, a Hollókőhöz, a K2-re és a kemencei multi 2. pontjához. A piroson indultunk, ezen a K2-ig végig. A szintemelkedés ¾-e ezen a szakaszon megvolt. Innen le a P3-on, majd mivel úgy láttuk a térkép alapján, hogy érdemes, csináltunk egy kis kerülőt a K3 beiktatásával. Megérte, gyönyörű tájakon vezet. Innen tértünk le a K+-ra, a kisvasút vonalára. Ezen, a Fekete-patak völgyében mentünk végig, később a K-en a panzióig. Itt a P4-en a Strázsa-hegyi tanösvény érintésével értünk vissza Perőcsénybe. Rengeteg turistával, csoporttal találkoztunk.
Az egész túra a tracklog szerint 23km, az útkomputer szerint 20,5km volt 960m szinttel.
A kirándulás trackje itt
4/4. Az első ponthoz a túra után elautóztunk, kerestük a jelszót, de nem leltük. Itthon vettem észre a magyarázatot. Ennek ellenére megérte ide is eljönni, érdekesek ezek a kis gépek, kocsik.
Köszönet a rejtőnek.
Az AMBK ezt is megtalálta. Mentsétek meg az erdei vasutat!!! Gyönyörű helyekre juthatna el a kikapcsolódni-vágyó. Gyalog is megéri elindulni, de vigyázni kell a farkasokkal. Hallottuk az üvöltésüket, de ők jobban féltek tőlünk, mint mi tőlük. Köszi a rejtést!
AMBK-val Kemencén töltött hosszúhétvége egyik ládájaként meglelve.
Legtöbb helyen kissé bizar, de jól használható a sín, a patak feletti átkelésre.
Éjjeli sötétben is kipróbáltuk.
A kisvonatnak megvan a maga hangulata, de állítólag néha tolni kell.
Köszönjük a rejtést: Zsófi, Máté, Zsú, Gergőke (geke)
AMBK-val kemencei hétvégét szerveztünk és a panzióban szálltunk meg. Egyértelmű volt hogy ezt a ládát is meg kell keresnünk.
Fantasztikusan hangulatos az erdőben mindenen átkanyargó vasúti sín. A ládától a panzióig megpróbáltam végig a sinek között haladni, még ott is ahol szinte az egész híd le van szakadva, csak a két sin maradt meg. Két hely volt összesen ahol teljesen el volt tűnve a teljes híd, egyébként végig lehetett menni a sinek között.
Remek kornyek, csodas patakokkal. Borzsonyi kirandulasunk legszebb setaja.
Mikor beszelgettunk a jegyet ado nenivel kiderult, hogy itt mindenki onkenteskent dolgozik. Meg a vasuti sint epito palyamunkasok is. Azt hittem nem is Magyarorszagon vagyok... :) Mar a fekete panzioig kesz a palya, de meg engedelyre varnak.
Koszonjuk a rejtest,
Edit
A kisvasút fénykorában mesés lehetett, mára inkább szomorú, hogy milyen állapotban van. A láda viszonylag könnyen meglett, bár a GPS és a leírás sem segített sokat:) Szép kis erdei séta volt, köszönjük.
K2 után egy kis Magyar-hegyi kitérőt követően becserkésztük mai záróládánkat. A lefele utat a bővízű és sebes patak, illetve a munkagépek által széttrancsírozott erdei út némileg kalandossá tette. Az utolsó vízátfolyásnál gyalogolhattunk vissza a megelőző átkeléshez, hogy a patak megfelelő partján érkezzünk meg a Feketevölgy Panzióhoz.
Börzsönyi gerinctúra, peterpan üdítő társaságában. 20 km sétával, 1000 m szintemelkedéssel, GCsoki, GCJani, GCHoll, GCk2, GCKEEM sorrendben teljesítve. A mai túránkból egy valami hiányzott: Bgm társasága :o(
A második csúcs ládikától leereszkedve értük el a hamuházat és a -t. Innen a sínek már jól mutatták a ládához vezető utat. Minden kis vízesést, minden hidacskát megcsodáltunk. A Postás-házhoz érve, már messziről láttam egy félpucér alakot. Gondoltam, talán tündér, aki ránk vár ;o) Közelebbről szemlélve férfi volt az illető, így elvesztettem mindjárt az összes érdeklődésemet is e témában :o( Ezután a ládára koncentráltunk, ami simán meg is lett. A két fontos jelszó rögzítése után, startoltunk vissza a síneken.
Az igazsághoz tartozik, hogy nyáron már jártunk a multi kezdőpontjánál a teljes családdal. Akkor vonatoztunk is, csak a ládára nem maradt időnk. Sebaj, ma pótoltam...
A hamuháztól néhány patakugrással fűszerezett sétával, a
jelzésen értünk vissza a kiindulási pontunkra. A hidak maradékát látva, első körben Matuska Szilveszter jutott eszembe, később pedig az emberi gondatlanság, és a pénzhiány. Kár hagyni veszendőbe menni ezt a szép kis vasutat!
Útközben beleszaladtunk a felettébb irigylésre méltó, és igen szimpatikus Kincs&kincs családi csapatkába is. Rövid beszélgetés után visszajutottunk a járműveinkhez. Itt érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd magányosan indultunk tovább...
Kivettem egy bicskát a nagy fiamnak, betettem egy érmét (nem coin), és egy jópofa tollat.
Köszönöm a lehetőséget, ma is tetszett!
Vasárnapra tervezett, de a mai nap kivitelezett Börzsönybeli látogatás Nogacsalád (ma csak Mr. Noga) megtisztelő társaságában. Sajnos Gina és BGM nem tudtak velünk jönni. A Börzsöny nagyon szép és mobilszolgáltatómentes táj, amit ma jó hangulatban és kellemes időjárás mellett jártunk végig kb 20 km hosszan és 1000 m szinttel.
Ez láda volt a mai nap utolsó tervezett pontja. A K2 felől érkeztünk és a Hamuháznál "kerültünk sínre". Innen a ládáig, majd onnan az autóig ezt követve jutottunk el. Élveztük a patakot átszelő kisebb-nagyobb hidacskák látványát. Már-már zavarbaejtően sokat fotóztunk. Néha küzdöttünk, hogy le legyünk egymásnak patakbapottyanós fotójának témája.
Most volt először alkalmam közelről megvizsgálni a kisvasúton használt csíléket. Az egyiket még ki is próbáltam! Nagyon tetszett az egyszerű és elmés megoldása a billenőszerkezetnek.
Visszafelé még összefutottunk a szimpatikus Kincs&Kincs trióval, akik igyen figyelemreméltó teljesítményt nyújtanak kütyük nélkül!
Második kísérletre, Palával, most már gondosan felírva a jelszót...
A megközelítés nem volt egyszerű, a patakban ugyanis a szokásos vízmennyiség többszöröse hömpölygött...
Összefutottunk laci 68-cal, ati95-tel és tobi92-vel, akik egy családi ládázásra indultak ugyanoda.
A ládához vezető országos kék most elég dagonyás állapotban van. Többször is patakátugrásra kényszerültünk. A Hamuház után már a sínek mentén viszonylag jól lehetett menni. A ládát Batkamanóékkal kerestük meg. Visszafele Tomi beleesett a patakba, de túlélte. A kisvasutas jelszót elfelejtettük felírni.
A Vilati - Csóványos - Rakodó - Hamuház - Vilati körön túráztunk gyerekek nélkül, kettesben.
A ládánál találkoztunk Katikáékkal és közösen keresgéltünk.
A levegőben lógó, alámosott sínekről az Indiana Jones filmek jutottak eszünkbe. Itt lehetne a magyar változatot forgatni.
Kemence, kocsma, fél deci, első pont. Parkoló, Jancsivár, Hollókő. Aztán le a völgybe. A patak jelentősen megáradt, így az átkelés sok esetben izgalmas volt! Az utolsó helyen, már a ládától visszafelé Katzer vitt át a hátán minket, ő már elázott, neki mindegy volt. A völgy csodálatos, hála a sok szorgos kéznek, az egykori vasúti pálya előbb-utóbb egyre feljebb működőképes lesz!
A záróládát már sötétben vadásztuk le. Köszi!
A ládában találtunk egy napszemüveget, Niának pont jó volt, de otthagytuk mivel már ránk sötétedett (csak felpróbálta).
Katzer, Söli, Lindacu, Nia kutya társaságában.
A Börzsöny gyönyörű még ebben a ködös időben is. Mikulás ünnepségre érkeztünk a vasúthoz, és kedves ismerőseinknek köszönhetően, akik aktiv részesei a felújításnak, a Feketevölgy panzióig fel is mentünk vonattal. Műholdjelünk gyakorlatileg nem volt, a GPS nem tudott beállni, így a leírás alapján ami elég pontosnak tünt, próbáltuk megtalálni sajnos sikertelenül.
Találtunk ugyan egy követ amire illett minden, de nem rejtett semmit. Sajnos sietnünk kellett vissza, mert féltünk hogy ránksötétedik, de meglepetésünkre egy fütött vagonnal érkeztek elénk.
Ládakarbantartás. Törött dobozt kicseréltem, zacskó mentesítve.
Kérem, vigyázzatok, nem kell a köveket rátenni, csak köré! Szórd meg levéllel, van ellátmány bőven.
ui: meglepően kevés a szemét benne, kellemesen meglepődtem.
Kicsit felkészületlenül mentünk - aki legközelebb útba ejti, vigyen magával egy jó zacsit és esetleg új dobozt is: a doboz törött (bár nem ázik be egyelőre) és a dobozt védő zacskót is kicsit viseltes (lyukacsos) már, ráférne egy újracsomagolás. Egyébkét a környezet, az egész túra hatalmas élmény volt - köszönjük!
A Vilati üdülőtől vágtam neki a K jelzésen biciklivel. Mint később kiderült ez hiba volt. Ami itt van az nem túristaút. Ez egy traktorkerekekkel felszbdalt sártenger. Többet toltam, cipeltem a biciklit mint tekertem. Két hete Ausztriában ládáztunk, hogy van az, hogy ott nem áll meg a víz a túristaúton? Miért nincs összeszabdalva? Pedig ott is járnak rajta nehézgépekkel. Azért mert ott az út le van szórva zúzott kövel, ami elvezeti a vizet. Na mindegy, ennyit a mérgelődésről, derről persze nem a láda, illetve a rejtő tehet, csak úgy kikívánkozott.
A ládát legalább fél órát kerestem mire meglett. Visszafelé a saras út helyett, amíg lehetett közvetlenül a sínek mellett, vagy azok között tekertem. Egyszer sikerült is eldobni a bringát, mikor beragadt az elő kerék két beton talpfa (kis képzavar...) közé. Később vettem észre, hogy ekkor leesett az első lámpa a bicikliről. Már nem is mentem vissza érte.
Börzsönyi "nyaralásunk" végén, hazafelé leparkoltunk a Fekete völgyi panziónál, és onnan vágtunk neki a túrának. Jól felkészültünk, mindhárom gyereknek vittünk gumicsizmát. Eléggé hosszúra is sikerült a túra: minden talpfát megmásztunk, minden vízmosásban békát, halat kergettünk vagy éppen gátat építettünk.
Kellemesen dödörészve érkeztünk a kulcsosházig, nagyon szép volt az egész út! Döbbenetes volt látni, hogy a természet hogy elbánt a kisvonattal.
A ládikó jó sok keresgélés után lett csak meg. GPS jel nagyon bizonytalan volt. Nem számíthattunk rá.
Kutyi
Itt kezdődött a mai nap java....Úgy gondoltu ha már túrázunk akkor kicsivel nem érjük be. Így először kellemes sétával felkerestük a láda második pontját. Reméljük sikerül helyre állítani a kisvasút vonalát, mert szép helyeken vezet végig az egykori sín. Innen tovább haladtunk gck2-höz....
Felmentünk a kisvonattal amíg lehetett, majd tovább a sínek maradéka mellet a túristaházig. Kicsit lehangoló a vasút pusztulását látni. Kár, hogy nem megy végig a vonat. A ládát szalamadrák őrizték.
A kemencei kisvasúttal értük el a Pityur réti végállomást. Az ott dolgozó munkások örömmel újságolták, hogy hamarosan további egy megállót fog futni a vonat, mert elkészülnek a pályafelújítással.
A völgy sokkal inkább izgalmas túraútvonal volt, mint egy régi szomorú időjárási emlék. Úgy éreztük, hogy a természet ereje nagyságrendekkel hatalmasabb, mint bármely ember alkotta építmény nagysága.
A hamuháznál jót piknikeztünk, a láda keresését azonban feladtuk, a gyermekeink így is négykézláb tudtak csak lejönni, a szárazság miatt igen csúszós hegyoldalból. Majd legközelebb.
Köszönjük a megtalálást, cserében ajánlanák egy témához kapcsolódó linket. Érdemes megnézni!: KISFILM
(türelem! 250MB)
Sajnos üres kézzel kellett visszatérnünk a Postás kh-tól. Utolért minket a Túrabot csapat, fél órát túrtuk 8-an a hegyoldalt, de nem találtuk a ládát. Műholdat a Vilatitól nem láttak a kütyük (nagy néha 1-2-t), a telefonjaink nem találtak hálózatot, így a rejtő segítségét sem tudtuk kérni sajna.
Mindezek dacára egy szuper túra volt, vonatmániás fiainknak igazi "csemege"! Ezek után becéloztuk a Gcsokit.
Kérjük a fényképek alapján a találat elfogadását.
A Fekete-völgy Panziótól a jelzésen, majd a Hamuház után az elágazásnál a -en. Szomorú, hogy a vasút ezen szakaszán már csak a leamortizálódott vaspálya mutatja azt, hogy itt valaha egy kisvasút üzemelt.
A 12.00-kor induló kisvonatot néztük ki, amivel egészen a Pityur-rétjéig terveztünk eljutni. Vesztünkre 20perccel hamarabb értünk Kemencére, és a kis település hangulata annyira elragadott mindannyiunkat, hogy le kellett gurítanunk egy-egy sört a napsütésben. Persze a vonatot nem késtük le így sem, de mire odaértünk az állomáshoz már nem volt hely rajta. Így kénytelenek voltunk gyalog megtenni az utat a 2.ládáig. Az út végig a működő, majd az épülő, utána pedig az egykori nyomvonal mentén halad. Fantasztikus, hogy a természet ereje mire képes ezekkel a fa és acél darabokkal. Tisztelni kell a természetet!
Utunk során számtalanszor kellett a patakot kereszteznünk, néhol izgalmas átkelésekkel tarkítva.
A láda megtalálására nagyon felkészültünk, az előző logokból felkészülve arra, hogy a GPS-vevőre nem nagyon számíthatunk. Kellemes csalódás volt ehhez képest a találat, mert kb.fél perc keresgéléssel lett meg végül, de ez valószínűleg az elektromos kompassz érdeme. Utunkat innen a Magosfa érintésével (és Magyarország legdurvább kaptatójával) a Gcsoki felé folytattuk.
Köszönjük a rejtést!
Sokat hallottam már Kemencéről, de sosem voltam erre. Nagyon megtetszett a környékkel együtt. Egyre jobban megszeretem a börzsönyt. Ahogy a kormányzó mondaná, ájlbíbek.
Ezt a ládát igazából már egy hónappal ezelőtt megtaláltam, csak akkor elkerülte a figyelmemet a virtuális rész.
Aztán tegnap, amikor készültem, vettem észre, hogy a ládalaírásban meg van adva a jelszó eleje. No, mindegy, ma egyébként is arra jártunk.
A képek az egy hónappal ezelőtti kiránduláskor, esőben készültek.
K2-től jövet a szélvihar lassan alább hagyott, már nem recsegtek a fák ágai, viszont elkezdett esni az eső. A Hamuháznál már csak békésen szötyörgöt. Az idő pont olyan szomorkás volt, mint a kisvasút mai állapotában. A rejtek nagyon rendben van!
Köszi a rejtést!
Régi kedvencem a Börzsöny éjszakai teljesítménytúra ("Dögölj meg!"): 45,8 km, 2400 m szintemelkedés, indítás délután 6-kor, szintidő 15 óra. Öt éve, amikor hómentes és fagyos-jeges volt a terep, második lettem, 8,5 órával. Az idei próbálkozásra VP csatlakozott hozzám - jobb volt nálam, otthagyhatott volna, de végig kitartott mellettem. Köszönöm! A helyszínre-, majd hazaszállítást és közben a depózást Kinga lányom, Ragalyi vőm, valamint Ákos és Berni (fiam és menyasszonya) vállalták. A célba csapatostól futottunk be, szép pillanat volt!
Idén a felső régióban jegeces hó, alább (néhol szörnyű, frusztráló) sár fogadott. Időpontok: Börzsönyi főalappont 18:00, Magosfa 19:27, Rakottyás-völgy 20:05, Csóványos 21:24, Spartacus ház 22:20-22:40, Csóványos 00:00, Fekete-völgyi Postás-ház 00:55, Nagy Hideghegy 02:30, Királyrét 03:54. 182 indulóból az 5. és 6. helyen értünk be az összesen 112 évünkkel - elégedettek vagyunk vele.
Közben elhaladtunk számos geoláda, illetve multi-pont mellett, így ez egy nagy kessertúra volt egyben, noha siettünkben nem logolgattunk.
A mikulás ládikától vágtam át, néhol régi vasút maradványokat követve.
Hamuház közelében meglepődtem mert motorzúgás közeledett. Szóval láttam egy működő kisvonatot! Majd tovább gyalogolva egy kedves párral találkoztam. Épitették a pályát. A srác ásta a talpbetonok helyét, míg a lány kövekből támfalat rakott. Mindezt ingyen a szabadidejükből csak a vasútért. Jót beszélgettünk. Őszinte tiszteletem az övék! A ládika csak a leírás alapján lett meg. A koordináta nem oda mutatott, azon a kőmezőn rejtekhely pedig mint a tenger...
A keresést a Hamuháztól kezdtük. A láda közelében a GPS 15-20m-es kőrzetben ugrálni kezdett, de szerencsésen megtaláltuk a ládát. Reméljük minél hamarabb felújítják a pályát és végig lehet rajta vonatozni.
Ígéretemhez híven ezt a ládát is felkerestem. Ezúttal Duduval. Amennyire emlékszem, ezt a sziklát pont nem túrtam ki a hó alól, csak a mellette lévőket. "Polgár úr" TB jött velünk.
Tudtam hogy gond van az első ponttal, de mivel rögtön szerettem volna bewapolni, így indulás előtt egy kis netcaching segítségével begyűjtöttem a hiányzó adatot. A múzeumot épp átépítik, még most szombaton is dolgoztak. Az átadás várhatóan márciusban lesz. GCSOKI után kerestem meg a ládát egyedül, nekem nem volt semmi gond a vétellel. Jól esett a túra utáni ebéd a Kemence pizzériában.
Először a ládára mentem, valóban nem könnyű meglelni a gyenge GPS vétel miatt, de ez meglett. No, irány a könnyebik része - gondoltam én. A múzeum viszont átépítés alatt van, a kérdéses táblának pedig nyoma veszett (még néhány konténerbe is beletúrtam, hátha meglesz :)). Nincs is kerítés, a házikó szétbombázva, szabad a bejárás... Reménykedjünk, hogy megmarad múzeumnak!
Technikai okokból holnap tudok képeket feltenni (azok is csak telefonnal készültek), minden esetre kérném szépen az elfogadást, a ládában levő jelszót szívesen elküldöm mailben.
Több, mint egy éve, 2005.09.03-án kezdtem. Egy hangyányit lassan haladok hegynek felfelé! :-)
Az első pontot bringával, a Börzsönyi kerékpáros kör teljesítése közben kerestem fel. Most a Fekete-völgy panziótól jöttem gyalog. Szemerkélő, nedves idő volt, az út elég sáros. A Hamuháztól a GPS el kezdett rendetlenkedni.
Szépen kezdte a pozíciómat eltolni DNy-i irányba. Amire a Postás kulcsosházhoz értem, akkor a GPS szerint már 210 m-re voltam tőle. Kicsit le is izzadtam, hogy hogyan fogom megtalálni a ládát. Csupa szikla, meredek hegyoldal. Elsőre reménytelennek tűnt. Ekkor kezdtem el igazán tisztelni a GPS nélküli cachereket! :-) GPS-t kikapcsoltam, pozíciót újra megadtam a kurzollal, elektronyos kompasz bekapcs (de jó, hogy a 60CSx-en van ilyen is :-D), és ez alapján belőttem az iránt, és a távolságot. Alaposan átolvastam a kinyomtatott leírást, nagy levegőt vettem, és nekiindultam, számolgatva a métereket. A vastag avarral fedett köves hegyoldalon nagyon nehezen jutottam csak előre. Nem egyszerű úgy lépni, hogy nem tudod, mi van a lábad alatt. Sokszor majdnem le is gurultam. Ugye ilyen körülmények között a méterek számolgatása egy idő után tök felesleges, ezért saccra megálltam. Körülnéztem, hogy merre lehet a leírásban közölt formáció. 3 fa háromszögben, és nagyobb szikla van bőven, egy ilyen helyen. Kiszúrtam tőlem úgy 5-6 méterre egy lapos tetejű sziklát, amire nagyjából illett a leírás. Alája tekintettem, és nem hittem a szememnek. Ott volt a láda! El sem akartam hinni, ezért megnéztem még egyszer! Tényleg ott volt! Amikor nekiindultam az utolsó métereknek, már felkészültem rá, hogy egy jó óráig biztos túrni fogom a hegyoldalt. Azt, hogy GPS mentesen, kapásból megtaláltam ilyen kőrengetegben, kész csoda. Veszek egy lottót is ezek után! :-)
Miután kiörömködtem magam, és veregettem a vállamat, hogy milyen ügyes is vagyok belogoltam, és a ládába helyeztem a Polgár Úr cd-t. Visszafelé néhány szót váltottam egy kisebb társasággal, akik egy síndarabot ráncigáltak éppen vissza a helyére. Azt mondták, hogy azon dolgoznak saját erőből, hogy a kisvasút ismét járjon a Postás kh.-ig. Sok sikert kívánok nekik ehhez!
Kerékpáros találat. Töltésen, talpfákon és 25-50 méterenként jeges patakon kellett rendszeresen átkelni. Legalább az új bringámon minden a helyére rázodott. A virtuális része adta magát, de a láda elég zűrös volt. A hó és avar borította kőfolyásos domboldalon feljutni bringás félcipőben; hátnem leányálom. 'Keljfel' Jancsinak éreztem magam miközben estem-keltem keresés és gyaloglás közben. Már azon gondolkoztam, hogy feladom, mert kb.30 perc után már nagyon fáztam és a cipőm is beázott a hótól, ráadásul műholdjel semmi, de végül is meglett.
Egy hosszú nap végén, másik három hagyományos láda közbeiktatása után találtuk meg a ládát. Három éve már jártam erre (Kemence, Szalamandra kemping), de akkor még fogalmam sem volt a geoládák világáról. Örülök, hogy újra eljöhettem a Fekete-völgyet ölelő hegyek közé.
Megtaláltam. Meg kellett várnom a GPS jel megérkezését lenn a völgy legszélesebb pontján, utána indultam a sziklák közé. Annyit talán segíthetek, hogy nem sok szikla van, ami alatt kényelmesen elfér a ládika, anélkül, hogy a nagy sziklát meg kellene mozdítani.
Az ajánlott parkolóból indultunk egy hosszabb körútra, mely első állomásaként ezt a ládát kerestük meg. Keresni nem is kellet, - a szinte semmi műholdvétel miatt nem is nagyon lehetett volna, - egyszerűen csak adta magát a rejtekhely. Kellemes kis séta, de a rengeteg potenciális rejtekhely és a környezetre jellemző műholdvétel-szegénység miatt kissé nyögvenyelős rejtés.
Anikó és Miki
Az elrejtésre kénytelen vagyok 5-öst adni, mert a láda aztán úgy el lett rejtve, hogy ott is maradt:)
25 percet botladoztunk a sziklagörgetegben, amit vastag avar takart. Szinte bárhol lehetett volna a láda. A Sirf III-as chippecskémmel két, max három holdat látam. Amikor egyhelyben álltam, akkor is keringett a pozícióm 30 m-es körzetben. Kikalkuláltam, hogy ha adatfelvételnél is ekkora volt a szórás, feláshatom a fél hegyoldalt :) Nem lehetne ezt a ládát olyan helyre rakni, ahol a műholdak is látják? Mégiscsak GPS-el indulunk el legtöbben a megtalálására... :) Vagy legalább egy jellegzetes tereptárgy lenne a közelében. No, sebaj, ilyen a játék!
Mindenesetre remélem nem ellopták a ládát, hanem csak mi voltunk vakok :)
Nagyon jól éreztük magunkat, remek kirándulás volt.
A ládát sokat kerestük, de csak meglett.
A lényeg az volt, hogy mi akik végig túrtuk az avart nem találtunk meg, viszont aki meg csak leült kiszúrta, ebben nagy segítség volt számára, hogy pont a ládara ült. :)
Utószületésnapi ládázás, 4/8.
K2-től lefele, főleg úton. Hát, nem keveset kerestem... GPS nélkül meglett, az csak bezavart. Az a három fa szerintem inkább 3-4 méterre van egymástól.
Remélem lesz itt még kisvonat...
Kisvonatozni jöttünk Kemencére, sajnos a vonat kisiklás miatt nem közlekedett. Tovább indultunk a Fekete-völgy panzióig, közben a korgó gyomrokra tekintettel megálltunk a Körózsa étteremnél, ahol a kisiklás utómunkálatatait szemlélhettük még meg.
Kellemes séta, többnyire a sínek között - az erdei út nál sokkal jobb. Nem hivatalos számításaink alapján 15-ször mentünk át a patak felett.
A rejtés egy kicsit megizzasztott - 3 fa háromszög alakban, illetve ezek között lapos sziklát infinit mennyiségben találtunk - de aztán meglett.
Vasarnap délután indultunk neki a GCSzCs-nak (a barlangra nagyon kiváncsiak voltunk). Majd korainak itéltük a hazatérést és átgurultunk Kemencére. A kisvasút öt perc múlva már vitt is felfelé, majd a Pityur rétjétől visszasétáltunk az indulópontig. Onnan elautóztunk a Feketevölgy panzióig, majd be az erdőbe, este 6-kor :-) Kicsit erőltetett volt a menet, de nagyon szép a völgy. Gyors ládakeresés a sötétedésben, majd vissza. Az utolsó pár méteren már erősen besötétedett :-)
Nagy élmény volt ez a kirándulás, köszönjük a rejtést! (Igaz, a láda környékén bezavar a műholdjelek vételébe a lombozat, de egy kis kutatás után rátaláltunk a ládára.)
Tavaly augusztusban próbálkoztam először a ládika megkeresésével, de az első pont után a völgy járhatatlansága miatt kénytelen voltam a GCSOKI felé venni az irányt.
A második kísérletre az idén januári, éjszakai K2 túra kínált lehetőséget, amikor is visszafelé jövet a Hamuháznál kb. 800 méterre voltunk a ládától, de olyan fáradt voltam, hogy az ötlet felvetéséig sem jutottam el.
Most kkvd logján kívül nem látszott semmi akadály; de biztos, ami biztos; teljes elsősegély készlettel indultam. Szerencsére nem volt rá szükség, mert a ládika épségben a helyén volt!
A völgy szép romantikus, a patakon való átkelések számolásába hamar belesültem, a kisvasút állapota az alsó szakaszon elég lehangoló, de a Hamuház felett már látni bíztató jeleket. A műhold szegény környezet ellenére a ládikát (hála zsorzs fényképének) szinte azonnal megtaláltam.
Diósjenői nyaralás 15/22
Ezt a kirándulást mindig csak halogattam - túl nagy a meleg, hogy a gerinceken végighullámozzunk. Aztán talán ez lett nyaralásunk legkellemesebb túrája, annak is az első pontja. A kisvonatot még előző nap leolvastuk, akkor az egyik állomáson meg is ebédeltünk batyuból. Most a Feketevölgy panziótól indultunk gyalog. Szerencsére a völgyben most alig volt csípős légy, bögöly és szúnyog. Hamar odaértünk a kulcsosházhoz. Amíg én az egyik padon a ládapapírokat rendeztem, fi nekiindult a hegynek a ládáért. Csak úgy gurultak a lába alól a kövek - de a láda hamar megadta magát. Lefele (persze mindenki okosabb), és talált egy olyan útvonalat, amin még akár én is feljuthattam volna a rejtekhez. [gps nélkül]
befi
A kulcsosházban szálltunk meg barátaimmal, és szombaton délelőtt indultunk el a domboldalba, hogy felderítsük a második pontot (az elsőt még pénteken megtaláltuk) Föl-alá mászkáltunk, minden kisebb-nagyobb szikla alá bekukkantottunk, de egy darab láda sem akadt. A legígéretesebb szikláról készítettem fotót, teljesen úgy néz ki, mint mások képein... Van egy baljós érzetem :(
Ennek ellenére fergetegesre sikerült a hétvége, az időjárás is kegyes volt hozzánk. Mindenkinek tudom javasolni a környéket, csodálatos táj!
Eddigi legszerencsésebb ládamegtalálásom.
A láda eleje és a kisvasutazás megvolt napközben családdal és ismerősökkel.
Hogy legyen benne valami izgalom is a második felének éjszaka vágtam neki bringával Királyházáról. Hogy tényleg izgalmas legyen nem vittem magammal leírást sem. :-(
Az izgalmakat a két nappal korábbi nagy eső is fokozta, így aztán a völgyben feltekerni nem volt egyszerű feladat. Végül ott voltam a láda közelében, és nézegettem a sötét hegyoldalt. GPS szokás szerint a biciklire ragasztva, így bringa vállra, aztán hajrá fel. A GPS jel mint a mesében; hol volt, hol nem volt.
Amikor megláttam a közeli sziklafalat, a bringát "elrejtettem" (utána magam is alig találtam a sötétben :-) és elkezdtem körbemászni a falakat.
Látva, hogy mindez a végtelenbe nyúlik feladtam, és elindultam lefelé.
Már csak a lábam alá néztem, nehogy elessek, amikor bevillant egy pindurka kék folt egy szikla alatt. A láda zsacskója volt. Bár már feladtam a keresést, azért beloggoltam. :-)
Visszafelé a változatosság kedvéért a sínek között tekertem le a táv nagy részét. Ez határozottan jobb volt, mint a felfelé tesztelt sáros út - patakvölgy kombináció.
Izgalmas keresés volt, köszönöm a rejtőnek.
Múzeum, Főalappont, fel GeoMikuláshoz, utána le a vasúthoz a völgybe, fel Hamuházhoz, tovább a ládához, majd visszaszenvedve az áradó patak mellett időnként a hegy derekáig felkapaszkodva az elmosott vasút miatt a Vilatihoz, majd a nyergen át kimerülten Perőcsénybe.
Vigasztalanok voltunk az elmosott hidak, a félrecsúszott sínpár, a néhol csak nyomokban felfedezhető kisvasút miatt. Látszik az igyekezet, mert új csavarokat és új talpfákat is láttunk levegőben lógva!
Hazafelé a busz már vízen keresztül jött Ipolydamásd felett az árvíz miatt! A vonatból meg végig látszott az egész Dunakanyar elöntése.
Ahogy itthon megint megnéztem a logokat, kicsit nagyobb odafigyeléssel és türelemmel (plusz egy hólapáttal) meg is találhattam volna. Hamuház felől jöttem fel a völgyben. A nyomokból úgy láttam, hogy a múlt heti "Börzsönyi éjszakai ttúra" résztvevőinek megint nem kellett idáig eljönniük. Rengeteg az elmosott vasúti híd. Apropó: anno, amikor az említett telj.túrán voltam, volt, hogy sötétben és pókmászásban keltünk át a levegőben lógó sínpáron. Ahogy a K+-re váltottam, a völgy bal oldalán mikrolavina-jelenségeket láthattam. Később 2 őzet riasztottam fel. Előbb a Postás kh.-nál néztem szét, melynek jutalma egy narancs lett, majd a láda keresésébe fogtam. Ezt nem kevés hó nehezítette. Jó pár sziklát túrtam ki a hó fogságából (szerintem azt is, ami alatt a láda megbújt), de nem lett meg. Fél órai kutakodás után elindultam hazafelé. Menet közben még fotóztam forrást, bélyegeztettem túrajelentést és megnéztem a Börzsönyi főalappontot. Azért a jelszó első részét még leolvastam. Siettem a buszmegállóba, de én sem nagyon bíztam abban, hogy elérem a buszt. Ezért nekiálltam fotózni az egykori vármegyeház épületet és a templomot, mikoris látom, hogy nagy rössel közeledik a busz. Mivel épp 2 megálló között voltam és nem akartam 2 órát várni a következőre, ezért jobbnak láttam lestoppolni. És igen!! Megállt és felvett. Kicsit ugyan nyünyörgött, hogy miért nem indulok el időben(?), meg hogy már így is késésben van, de a lényeg, hogy felvett. A ma bejárt útvonal: Perőcsény, aut. ford. > Világos-pallag > Ökör-orom > Jancsi-hegy > Fekete-völgy > Hamuház Börzsönyi főalappont > Kemence, vármegyeház.
[Jóváhagyta: CharlieR, 2006.02.21 08:38]
Köszönöm az elfogadást. Természetesen a ládát fel fogom keresni. Már csak a kisvonatos kód miatt is.
Érdekes metamorfózisa ez a túra a pataknak, víznek és a kisvasútnak. Néha nem teljesen egyértelmű, hogy éppen melyik melyik.
A hely gyönyörű. Reméljük, mihamarabb újra akadnak a kisvasútnak önzetlen jótevői, megmentői, akik segítsége nyomán megint járhat a vonat ezen a szakaszon is. Hajrá!
A Fekete-völgyi panziótól indultunk a kéken, és egy kis kerülővel , , , mentén tértünk vissza. Az út eleje meglehetősen sáros volt, de az átkelésekkel nem volt baj. A doboz környékén műholdak helyett szalamandrák voltak szép számmal, így őket faggattuk. Az egyik kis cserfes el is árulta, de a leírás is segített :)
Ezután K2 felé tájoltuk be magunkat, és még alkonyat előtt már Holló-kőről szemléltük a maradék kilátást. Köszönjük a rejtést!
Pisti, Peti, Jenő
Az igazi! Keresünk valamit valahol köveknél három fával szegélyezve, amikor csak kövek és fák voltak a hegyoldaban. Műholdjel 0, de a ráérzés velünk volt. Az első potenciális célpont alatt rejlett a "kincs". Az pedig örömteli, hogy még láttunk legalább 1 szalamandrát a rég szalamandrától hemzsegő Börzsönyben. Mert én már igen rég láttam az utolsót természetes élőhelyén!
GPS nélküli megtalálás ;). A GCK2 felől jövet végigdágványoztunk a majd jelzéseken némi toronyiránti elemekkel dúsítva. A - találkozásánál elvesztettük már a műholdjelet, nem is bíztunk nagyon a találatban, hacsak nem lesz jobb a vétel a közvetlen környéken. Nem lett jobb, de azért nekivágtunk. Elő a leírással! Patak előtt jobra fel, egy pillantás a legutóbbi képre a Palmon, majd Zicsával egyenesen a célpont felé vágtunk, aki jóval kisebb hátizsákját tisztességtelen előnyszerzésre kihasználva ki is emelte a ládát.
Irány vissza a Vilati-Perőcsény úton. A sín mellett végre láttunk egy szalamandrát (gyerekkoromban a Börzsönyben rendszeresen manővereznem kellett köztük, ma ez volt az első, amit láttam). Az út a sár miatt némileg akadálypálya jellegű, a hegyoldal, a sártenger és a nem kontinuus sín között váltogattunk, a piros négyszög viszont sétarepülés volt a piroshoz képest.
A ládát megközelítve az az eddig ismeretlen geometriai tétel született, miszerint bármely három fa, egy háromszöget jelöl ki, s fából volt/van elég, de azért viszonylag egyszerűen ráakadtunk, köszönhetően a csapat legifjabb, Bence nevű tagjának.
A K2 meghódítása után a láda keresés a célterületen arra emlékeztetett, mintha leírás alapján, GPS nélkül kellene megtalálni. Így könnyen ment. A műholdak nem ezen erdő felett jártak :-)
A vasút pályája katasztrófális több helyen is, de ennek ellenére a Hamuház környékén dolgoztak rajta, egy ember, két csille, meg egy picurka mozdony. Sziszifusznak könnyebb volt.
Üdv Mr Zerge.
A műholdak máshol jártak, az erdő fáit 40 percig rendeztük háromszög alakzatba. Közben 2-3 dzsippel különítmény érkezett a Hamuházhoz, elhatároztuk,hogy az első lövésre megadjuk magunkat. Szerencsére amilyen gyorsan érkeztek, olyan gyorsan távoztak. A nem tulságosan kerek és nem annyira lapos követ végül 1 méterre a lepakolt hátizsákunk mellett találtuk meg. Olyan követ keressetek amelyet nem bírtok felemelni!
Hegyoldali esökess! [wapon beküldött szöveg]
Börzsönyi ládászat Kyrával.
A panziónál hagytuk az autót és gyalogosan haladtunk a láda irányába. Lassan haladtunk felfelé, hogy Kyrának sikerüljön az összes utunkat keresztezö csigát a menetirányuk szerinti oldalra, a bozótba és az összes tócsában kapálódzó bogarat megtörölgetve egy-egy közeli füszálra elhelyezni. A sinek, a vasút állapota döbbenetes.
A jelek alapján simán megtaláltuk a ládát. Harminc méterröl rámutatott a rejtekre és ott is volt. Loggolás közben egy komoly zápor kezdödött, de a lombkorona jóvoltából egy csepp esö sem jutott le.
Visszafelé 20 percalatt leértünk. Roboghattunk, hiszen meg volt tisztitva az út. :-)
A börzsönyi kerékpáros kör teljesítése közben ugrottam fel a kulcsosházhoz a ládáért. Szerencsére kis víz volt így egy fürdéssel megúsztam az utat. A sok kő miatt kerékpárral elég nehezen volt járható az út. Az idén már jártam erre egyszer akkor a Nagyhideghegyig nyomtam. A láda rejtését az előző logok alapján áttanulmányoztem így könnyen meglett.
januárban leoffoztam, de info nélkül nem lett meg. se wap, se műhold. most is 20 m-rel odébb volt, de mikulástetőn megwapoltam mielőtt elment a térerő, így leírással rögtön meglett.
mikulásról lefelé jövet a zöld +-en lyukadtunk ki a patak mellett és ott is szép romokat lehet találni elmosott-megsemmisült sínpályáról.
fűkocka, Mariann
A melegre való tekintettel választottam ezt a célpontot, nem is csalódtam benne, végig kellemes idő volt a völgyben. Hosszú megközelítési időre számítottam, de a völgyben most kevés volt a víz, így ütemesen haladtam. Hihetelen a pusztítás, iben nagy úr tud lenni a víz.
Kemencétől a GCK2-n át mentem a ládára. Végig zuhogott az eső. A K2 után egy erdei házban bedunsztoltam magam nejlonokkal, feléltem utolsó, kissé sovány készleteimet, (még volt meleg teám) majd a szép tájon, világosodó, tágas erdőben jobb kedvre derülve értem a völgybe, a Hamuházhoz, ott át a patakon (ott volt sín) a Halyagoshoz - ott már nem kellett átvergődni Visszafelé annál több helyen. A láda nehezen lett meg, mivel nem volt semmi jel. A sineken és a hegyoldalban rengeteg szalamandrát láttam, nagyon kell vigyázni, nehogy rátaposson ez ember. Rendkívül aranyosak, nem menekülnek el, megállnak és figyelnek, majd lassan elkúsznak. A legtöbbjük citromsárga foltos volt, de láttam néhány nyarcssárga foltosat is. Felfebb némi kőomlások után, már lemondva róla, de mégis meglett a ládikó. Lefelé a völgyben a megáradt patakon sokszor kellett átkelni, köveken, sinmaradványokon különféle akrobatamutatványokkal, de csak egyszer estem bele bokáig. A pályán valóban óriási pusztítást végzett a víz. A legunalmasabb a Vilatitól visza a műúton a Szlamandra kempingig volt. A két ládás túra jó fárasztó volt, az "esőkabátom" teljesen átázott, kivoltam, de jókeddvel érkeztem vissza, szóval isteni volt.
Eredetileg a Geobébi féle Gömbölyű-kőhöz készültem, de a nejem nem szeretett volna napsütésben és melegben hegyet mászni, ezért az árnyas völgysétára esett a választása.
Az első pontot már több, mint egy éve megkerestem, de most is elugrottam a családdal a múzeumhoz.
A Vilatitól a kéken mentünk. A Drinónál egy percre befészkelte magát a gondolat az agyamba, hogy arra kéne menni (az is szép, csak védett), de a doboz győzött. :) Szóval Hamuház, Halyagos következett. A doboz egyből meglett, de a fotók alapján, és nem a kütyüvel. Az ugyanis kb. 30 méterrel odébb mutatta. Ajándékot nem cseréltünk!
A rejtés az adott helyen (sok kő) elég jellegtelenre sikerült. Én biztos felvittem volna a nagy sziklához, de ilyen szempontból én nem vagyok túl beszámítható! :) A multi egyébként így is bemutatja azt, amit akar.
Sem oda, sem vissza nem találkoztunk sajnos szalamandrával, csak brekusszal, kuszmával, meg madarakkal.
Ja, és ez lett a 300. megtalált ládám! :)
Sikerűlt ez a kisvasút láda is. Szép túra volt a patak völgyében Kemencéről, rengeteg Szalamandrával találkoztunk, meg siklókkal. Itt nagyon megfogott az érintettlen és szép környezet.
Kérném a rejtőt, hogy a ládát helyezze lejebb, mert 9 szalamandrát zavartam a mászás közben meg, és ez Nemzeti Park, és lejebb sokkal jobb rejtekhelyek vannak, na meg balesetveszélyes felmászni a ládához, és a GPS vétel is nehézkes, nekem is 30 percembe kerűlt megtalálni, mert össze-vissza vezetett a műszer. Itt nem kell attól félni, hogy megzavarnak a ládakeresés közben, ezért sem értem ezt a rejtést.
Panziótól indultunk nehéz körülmények között, mivel a patak annyira
megáradt,hogy a vonatsínek a levegőben logott nem lehetett az átkelésnél igénybe venni. Végül oldalaztunk ,kerültünk,majd a Hamuház
után hamarosan a ládát is megleltük.
Salgóvártól piros kereszten, majd a börzsönyi kéken. Nem olvastam el figyelmesen a leírást, ezért azt hittem, hogy a láda a Hamuháznál van. Meg is lepődtem, mikor odaérve a GPS még 600 métert mutatott. A kék kereszten felügettem, a patakátkeléseknél nagy hasznát vettem a még megmaradt vasúti hidaknak.
A Geko hihetetlenül pontatlan volt, ezért inkább Flektogonék lábnyomait követtem.
A jelszó második részét hazafelé menet, autóval gyűjtöttem be.
A Jelvényszerző geoláda Börzsönyi jelvényszerzésének indító túrájának alkalmával került sor a kisvasút multira (10 van meg a 21-ből).
A K2 után a Bagolyvár-vadászház és a Hamuház irányából érkeztünk a Halyagosi-kulcsosházhoz, melynek közelében a láda van. Túl nagy pontosságot nem tapasztaltunk, de meglett. Kösz, hogy nem fentebb raktad:o)
A melómból adódóan tapasztaltam már párszor, hogy mire képes a lezúduló víz: hozzászokni nem lehet, és persze minden hely más és más. Ráadásul most már kezd alakulni a helyzet, de csúnyán elintézte a patak a kisvasutat. Izgalmasak voltak a patakátkelések visszafelé haladva a Vilati-hoz. Szerencsénkre nem volt túl sok víz a patakban.
Nagyon jó és korrekt a kisvasút leírása, a jelenlegi és a jövőbeni kilátások ismertetése. Tiszta szívemből drukkolok azoknak a fanatikusoknak, akik a helyreállításon ügyködnek!
A K2-ről ereszkedtünk alá, Piret mester vasútügyi szakértő vezetésével tekintettük meg a szinte teljesen elpusztult szakaszt. Remélem, egyszer még fog vonat járni rajta.
A kisvonatot még abból az árvíz előtti időből ismerem, amikor még nem lehetett utazni rajta, de látni lehetett a faszállító kocsikat, egészen a Hamuházig. A Hamuház padlásán egyszer éjszakáztam is - egyedül voltam, izgalmas volt az erdő. Akkoriban végigjártam az egész pályát. Kemencén legutóbb biciklivel voltam, kb. egy éve. Most csak a 2. pontnál jártam, mert az 1-es gyalogosan nagyon kiesett volna (még át kellett mennem a hegyen Királyrétre). Az 1-es pont jelszórészlete a netről.
Újévi ládázás csupa régről ismerős helyen: Diósjenő - Foltán kereszt (GCMAKK) - Pogányvár (GCPOGA) - Csóványos (GCbruc) - Magosfa (GCMgsf) - Miklós-tető (GCsoki) - Hamuház (GCKEEM) - Nagy-Hideg-hegy (GCNHH) - Királyrét. Esős, ködös, szeles csúnya időben, olvadó hóban, jégen, sárban.
Pupuval egy nagyot túráztunk ma a Börzsönyben. Ez lett a záróládánk. A ládát sokáig kerestük, már ránk is esteledett. Szuper volt ez a mai nap. Biztos jót fogok aludni ;)
Mikulás
2014.11.09: Majdnem pont 10 évvel az előző ittjártunk után, újra felkerestem a ládát. Csodás őszi idő volt, a fotók is ma készültek...
Miután Nagyhideghegyen kellemesen elüldögéltünk, mert sötétebb ugye már nem lesz, akkor meg minek sietni, elindultunk lefelé a Hamuházhoz. Útközben szétszakadoztunk, beszélgetve baktattunk a sötét erdőben, szintkülönbségtől fáradófélben levő extrém-, Mikulás-, és egyéb kesserek, majd a völgyben felfelé indultunk, a gépjárművekhez képest ellenkező irányba, a ládáért. Mivel a leirást a PMR-en odanavigált utóvéd hozta lényeges lemaradással, a köztes időt a fák tövének átkutatásával töltöttük, unaloműzés gyanánt, töksötétben, persze. A leirás megérkezése után hamarosan a láda is meglett a túra korelnöke, T. Nagy jóvoltából.
Logolás után lesétáltunk a Vilatinál várakozó járművekhez. A kivitelezésben pici nehézséget okozott, hogy a világitóeszköz/koponya arány nem érte el az 1-et. A Hamuházban az aznapi mikulásvonatozás fáradalmait levezető vasutasok pihentek, az ő munkájukat dicséri a hosszabbodó pálya mellett az is, hogy egyre könnyebben járható a völgy komolyabb vizállásnál is. Éljen soká a kemencei - egyébként igen családias - vasútüzem!
Ez a völgy is megvolt már sokszor, ezúttal - a már-már hagyományos sötét mellett - a háttérben komponálgató Vonósokkal is, de unalmassá válni nem tud.
Hazafelé útközben drájvin meglett a virtuális jelszórészlet is.
Szívás a sötétben a kőtörmelékkel borított kb. 30-35 fokos hegyoldalban, vak sötétben. A ketté szakadt élovas csapat - log leírás hiányában - a fák tövénél legalább egy negyegyed órán át eredménytelenül kereste a ládát, majd a nótázva érkező utóvéd csapat felolvasván a log leírását - új szempont alapján folytatva a keresést - hamar meg lett a láda.
Még a sötét este elemlámpás fényei mellet is borzasztó volt látni a kisvasút állapotát.
GCNHH után jöttünk le ide, de már nagyon sötétben. A kövek közötti botladozás, a fák tövének átvizsgálása után, végre megérkezett a leírás, így 30 percnyi felesleges keresgélés után, 5 percen belül kitúrta T. Nagy a csészét. Utána rohantutnk a kocsikhoz.
Bár ez a láda egy-egy mínuszt kapott a télen/hóban és a sötétben történő felkeresésre is, de azért sikerült. Fantasztikus éjszakai túra volt, a leszakadt sínpályák mellett főleg a hóval, feltorlódott falevelekkel fedett gázlókon történő átkelések biztosították a megfelelő adrenalin szintet. A hegyoldalban a láda megtalálása külön kihívás volt, mert gyenge GPS jel mellett a hófödte köveket gyakran csak akkor vettük észre, amikor belerúgtunk és hát így éjszaka a 3 fa sem volt a legstabilabb támpont.
Hamarosan teszek fel egy pár éjszakai képet is!
Amikor nyáron Drégelypalánk és Hont környékén jártam, már nem volt idő erre a ládára. Most GCKMOR után a Királyházán áthaladó műúton közelítettem meg a Vilati üdülőt, majd haladtam fel az aszfalt úton a hotelig.
Innen kezdődtek a nehézségek. Ismerve a börzsönyi sárviszonyokat, igyekeztem száraz időszakban jönni, ennek ellenére a patak közelsége miatt számos helyen annyira fel van ázva a talaj, hogy cipelni kellett a kerékpárt, és e szakaszok között lehetett csak ráülni. Ráadásul a ládát rejtő ponttól kb. 500 m re lévő elágazásnál rossz völgyet választottam, el kellett rejteni a bicót, és gyalog átkelni a hegyen. A túlsó oldalon leereszkedve láttam csak a régi vágányokat. A GPS eszméletlen pontatlan volt a láda közelében: a legjobb trükköket bevetve is csak 2 műholdat látott és 40 m es volt a pontosság. Letéve a készüléket egy szikla kiemelkedésre, és magára hagyva aztán javult a helyzet, 10 m körüli pontossággal aztán meg is lett a leírásban jelölt szikla a fákkal és a láda. Visszafelé a hotelig hol cipelve, hol rendesen használva a kerékpárt viszonylag könnyen ment a dolog.
Sajnos a leomlott, kihajlott sínek, leszakadt hidak lehangoló látványt nyújtanak. Milyen szép lenne, ha a vonat végig tudna jönni eredeti nyomvonalán...
A hoteltől GCSOKI t értem el, majd a faluban a hiányzó kód levezetésként meglett. A láda után irány Szob, teljes erőből, mert már sötétedett.
Nagyszerű társaság a kisvasutat élesztgető csoport, érdemes beszélgetni velük, ha arra jártok. Szalamandrát mi nem találtunk, de potyog a bikkmakk. A bükkfa termése ehető, a csinos háromszögletű tokban finom mag csücsül. A falu szép, a tájház vasárnap sajnos nincs nyitva. A ládát az keresse, akinek van ideje bekukucskálni egy csomó kő alá. Nekünk volt bőven, élveztük a keresést, meleg puha mohával burkolt köveken trónolva néztük át a láda tartalmát.
Köszönjük: Piroska, Anna, Attila
A falu és a vasút aranyos. A rejtés gyenge, nem méltó ide [wapon beküldött szöveg] Elég kalandos lett a megközelítés. Előtte a Mikulásnál jártunk, aztán onnan le az esésvonal mentén. A "szellemvasút" jár már a hiányzó szakasz fölött is. Valami csodásak a már sajnos teljesen megsemmisült (térképén is így jelölt) szárnyvonalak is.
A rejtés viszont a jelszegénység és a fantáziátlan helyszin miatt nem tetszett.
Kocsival a Kemece-i Kisvasút Múzeumig mentünk, a vonat bár "nyitva" volt, de éppen két járat is kimaradt, mert kisiklott a mozdony. Ezért a Feketevölgy (Vilati) Panzió-ig is autóztunk. Onnan a , majd a -on értük el a kulcsosházat. Útközben elszörnyülködtünk az összekócolódott síneken, hidakon. Szomorú látvány... A patak most nem volt probléma, könnyű az átkelés rajta. A cél előtt, amikor utoljára át kellene menni a patakon, érdemes követni a rejtő tanácsát és felmenni jobbra, különben nagyon meredek és omlós a hegyoldal! A doboz nem a nagy sziklában, annál lejjebb van. Visszaúton találkoztunk 2,5 "jó munkásemberrel", akik a Hamuház feletti párszáz méteres szakasz állagmegóvásán dolgoztak egy "Feri" nevű kismozdonnyal! Mindenesetre ez jó jel - talán egyszer majd élvezhetjük teljes hosszában is ezt a vasutat. A szomorú látvány ellenére nagyon tetszett ez a hely és a túra - köszönjük!
Ezután Szondy-Csitári következett.
Nagyon tetszett. Az első pontját még reggel, a másodikat délután kerestem meg. Nagyon hangulatos végigmenni a sínek mentén, ott ahol már nem jár a vonat. Reméljük még fog. Főleg a sok kis hidacska tetszett, ami a patak fölött ment át sokszor.
És bár száraz idő volt, mégis sikerült szalamandrát látnom!! Életemben előszőr. Ha esőben ezek tényleg nyüzsögnek itt, akkor mindenképp el kell jöjjek szakadó esőben is (na jó azért ezt még végiggondolom párszor :)) ), nagyon aranyos volt. Persze ezt az egyet is véletlenül találtam. Nagyban keresem a ládát, és benéztem egy kő alá, hogy biztos ott van elrejtve! Hát ládát nem, de egy szalamandrát találtam. :) aztán a láda is meglett.
Köszönet a rejtésért!!
Börzsöny túra 4. állomás (GeoMikulás-Bikkmakk-Nagy-Hideg-Hegy-Kemencei Erdei Múzeumvasút-K2) 19,8 km/29,7 km.
Nagy-Hideg-Hegyről végig lefelé a kék kereszten. Az út a patak mentén halad. Feledhetetlen a vízcsobogás hangja. Bánatomra én nem találkoztam szalamandrákkal, pedig nagyon vágytam rá. A Postás kulcsosháznál egy család tevékenykedett. Onnan pont ráláttak arra a hegyoldalra, ahol a ládát kerestem. A vétel persze gyenge volt, Zsorzs fényképe nélkül még most is ott botladoznék. A hegyoldal instabil kőfolyam, többször megcsúsztam, a bal lábamat meg is húztam. Innen még tíz km volt hátra, amit egyre jobban bicegve tettem aztán meg. Valójában nem tudom, hogy ilyen műholdszegény helyen miért nem inkább a láda fölött lévő eltéveszthetetlen, nagy sziklához került a rejtek.
A GCK2-től érkeztünk a K jelzésen. A Hamuháztól már nincs messze a Halyagosi kulcsosház. A rejtekhelyet már a ház lépcsőjéről kiszúrtuk, persze ebben sokat segített Zsorzs megtalálós képe a félbetört fával.
Az út a Vilatiig a K+, K jelzésen halad, végig a régi vasút nyomvonalán, többször keresztezve a bővizű patakot. Egyébként is gyönyörű ez a völgy, de a koraesti, lemenő nap fénye még sejtelmesebbé és hangulatosabbá tette a sétát.
Az erdei vasutat tavaly már kipróbáltuk. Akkor a vonat kivételesen mélyen bement az erdőbe, nem csak a strandig és visszafele mozdony nélkül, kocsinként "ereszkedtünk". Egészen kivételes élmény volt.
A K2 felé útba esett a második pont ezért ezzel kezdtünk. A hiányos felkészülés persze meghozta gyümölcsét, mivel csak a leírás első oldala volt meg a "szikla alatt" kifejezést Jutka a közeli sziklatömbre értette. A láda közelében elsőre a GPS is feladta így elkezdtük lebontani a sziklát, - mert bizonyára jól esett kínlódni!
Jutka később azzal védekezett, hogy csak azért ment egyre feljebb, mert lefelé jönni túl veszélyes lett volna!
A hosszú és hiábavaló próbálkozás után végül ismét a GPS kapott szerepet és a ládát sikerült behatárolni. Ráadásul a célterületen belül a ládát rejtő szikla mellett álltam meg és innen pofon egyszerű volt.
Most ez a 400. ládám! Amikor ünnepeltünk a K2-nél, még volt két jelszó nélkülim, amik közül egyet június 25-én elfogadtak. Így előrelépett ez a láda 400.-nak! (De lehet, hogy nem sokáig, ha a másik jelszó nélkülim is meglesz). Nekem nagyon tetszett a láda környéke! Különösen a sziklák, amikre fel is másztam (tévedésből, persze, meg mert lefelé egy idő után már nem mertem jönni, olyan omladékos-kőgörgeteges meredek volt a hegyoldal :))). Majd teszek fel pár fényképet is nemsokára.
Mikor elhatároztam, hogy hétköznap megyek sejtettem, hogy kisvonatot nem fogok látni, de mivel a hétvégi időjárás általában borult, esős, így a napos előrejelzés mellett döntöttem.
Felfelé a zöld csíkon indultam el tévedésből, így nem láttam a felújított pálya második felét, viszont láttam egy őzikét, egy vaddisznó családot (a mama egyetlen röffentésére húztak be a picik a sűrűbe), meg rengeteg madarat. Aztán rájöttem, hogy valami nagyon nem stimmel és valami négyzet jelzésen eljutottam a kék csíkra. Innentől aztán voltak sínek is.
Hát a víz tényleg nagyon csúnya munkát végzett. A legdurvábbak azok a részek, ahol levegőben átível egy sínpár és lóg róla 1-2 talpfa, néha csak féloldalasan...
Hamuháznál kész pályaudvart lehet találni. Van egy-két kocsi is elrejtve. A házra ki van akasztva a kisvonat története, a kisvonat által elmesélve. Az események követik a ládaleírást. A végállomás ezután már nem egy nagy szám, inkább az, hogy Hamuház után a kék kereszt jelzés nemes egyszerűséggel a sínek közt megy tovább.
A doboz gyorsan meglett, ott volt ahol lennie kellett. Odafelé imát küldtem az égbe a műholdakhoz, ki is tartottak a megtalálásig. Aztán vagy 1 órán keresztül csak néha jelent meg valami koordináta a GPS-en.
A Feketevölgy Panziónál parkoltunk, innen mintegy 40 perc volt az út a Postás házig. Amikor 100 m-re voltunk a ládától, eleredet az eső, így behuzódtunk a kulcsosház ajtaja előtti fedett részre. A házat nem minden nap használják, igen pókhálós volt a lakat. Kb. 10 percig zuhogott az eső, aztán csendesedett. A ládát keva találta meg. Már útközben is láttunk a sínek között szalamandrákat, de a láda környékén minden méteren volt egy. Szinte lehetetlen volt úgy lépni, hogy rá ne lépjük egyre. Fantasztikusan érdekes volt! A vasút sok helyen a levegőben lóg! Matuska Szilveszternek csorogna a nyála, ha látná....
Szeretem az ilyen multikat, amelyek a természetbe vezetnek és nem kell minden féle matematikai fejtörőkkel bíbelődni (szerintem tök feleslegesen), egyszerűen élvezni kell a szép tájat és megkeresni a ládikót. Köszönet az elrejtőnek!
zsorzs
Sajnos ez nem jött össze. A vonat a mai napon mindössze 1.3km-t közlekedett.(a strandig). A panziótól 3km a végpont, meglehetősen nehéz terepen. A ''nehézség''-et ezúttal a hatalmas mennyiségű eső, a mély sár, és az utat többször keresztező patak jelentette. A környezet pazar, kár hogy az elhagyatott sínek ilyen szomorú látványt nyújtanak. Sokszor a sínek között lehetett csak menni, mert a gyalogút helyenként nem látszott ki a sárból. Aztán jött az igazi akadály: a szalamandráktól néha lépni sem lehetett, annyian voltak, hogy végig nagyon kellett figyelni, nehogy bármelyiket is eltapossuk. Ami az érdekes, hogy egyáltalán nem félnek az embertől, sőt. néha egyenesen felénk indulnak el. Narancssárga foltos is akadt köztük, ilyet még nem is láttam élőben.
Ilyen érdekes és szép túra után (még ha kicsit most viszontagságos is volt), sajnos a végén kudarcot vallottam. A GPS alig látott, mindig máshova küldött, alig reagált a mozgásra. Amerre mégis elnavigált, ott meglehetősen sok lapos szikla volt, legtöbb lejtős tetejű. Többször lehúzott a gravitáció a hegyoldalban, ami a kövek miatt nehezen mászható volt.(persze lehet, hogy csak a vizes-esős avar miatt)
Kb. 1 óra után feladni kényszerültem... Ráadásul segítséget sem lehetett kérni (tel), mivel semmilyen szolgáltatót nem talált a mobil.. még szlovákot sem, és egy darab emberrel nem találkoztunk. Azon gondolkodtunk, ha itt bárki pl. eltöri a lábát,(amire azért van esély), az hogy kér segélyt??? A látvány és a nyugalom, valamint a kis állatkák kárpótoltak.