Az előző napi ráhangolódás (Lenti-dedesi tó-Lovászi-Lenti körrel) után ma reggel átautóztunk Csömödérre és onnan drótszamáron indultunk a Dél-zalai dombság lankái közé. Először Pákán álltunk meg a 2. és 3. pontért, majd kis pihenés után tovább indultunk Kányavár felé. Ezen a szakaszon még csak messzebbről szemlélhettük az árnyakat adó fákat, de Kányavár után befordultunk a dombok irányába. Mielőtt nekivágtunk volna a kapaszkodónak, jobbra letértünk egy kis tisztásra és leraktuk a bringákat, hogy a néhány száz méterre lévő 4. pontot gyalog keressük meg. Hamar elértük a rejtekadó házikót, de a láda nehezen adta meg magát. Végül azért megleltük. A szép erdőben kedvünk lett volna tovább sétálgatni, de még sok-sok kilométer várt ránk két keréken, ezért igyekeztünk vissza a bringákhoz és aztán nekiveselkedtünk az emelkedőnek. Itt több mint fél kilométer emelkedő várt ránk, majd egy könnyed lejtő vezetett be Lipseszentadorjánba. Innét ismét emelkedni kezdett az út és a csúcspont a láda 5. pontja volt. Itt megpihentünk egy kicsit, előkerültek a szendvicsek is. Innét egy klassz lejtő következett, mely hosszan vezetett be minket a Kiscsehibe vezető völgybe. Budafánál megálltunk, hogy a déli multiláda 1. pontját is bezsebelhessük. Kiscsehitől délre átkeltünk a főúton és egy majdnem 4,5 km-es és közel 140 m szintemelkedésű szakaszon araszoltunk felfelé. Eleinte tűző napsütésben, majd, ahogy kanyarodott az út, úgy egyre inkább árnyékban. Hála a nullához konvergáló autóforgalomnak, végig az árnyékos oldalon haladhattunk a betonozott erdészeti úton. Felértünk a túra legmagasabb pontjára, ahonnét egy 3 km-es "hullámvasúton" haladtunk, helyenként páratlan panorámával, néhol meg a sűrű erdővel karöltve. Itt szembetalálkoztunk egy szintén bringázó párossal. A déli multi 2. pontjánál kerékpárral tettünk egy kitérőt, hogy a Vétyemi erdőrezervátum (
GCVTYM) virtuális pontját megkeressük és nem mellesleg a gyönyörű erdőt is megcsodálhassuk. Ezt a bekötőút majdnem a ládáig elég széles, akár autóval is járható földes út, csak az utolsó pár méter szűkül be igazi ösvénnyé. Mivel végig kellemesen lejtett az út, így befelé gurultunk, visszafelé egy szakaszon toltuk a bicajt. Amikor visszaértünk a kereszteződéshez egy kis autó épp meg is valósította az áthaladást ezen a szakaszon. A hátulján egy siklóernyős sziluett volt felragasztva, meg is beszéltük a nejemmel, hogy tán csak nem egy eltévedt delikvens keresésére indultak. Aztán innét egy nagyszerű lejtmenet következett a sűrű, árnyat adó fák között, melyet több kisebb-nagyobb kanyar tett még élvezetesebbé, hogy aztán kigurulva az erdőből a sík és egyenes szakaszon tekerve jussunk ki Tormaföldére. Itt már igencsak felmelegedett a vízkészletünk és azon tanakodtunk, hogy érdemes-e kitérőt tenni a falu központjába, hátha van egy bolt vagy egy kocsma, amikor észrevettünk egy rozsdás kutat. Szerencsére működött és friss, hideg vízzel hűsítette minket. A felfrissülés után elindultunk északi irányba, immár ismét a dombok mellett vezető hangulatos, ámde sík úton. Nem kellett sokáig tekernünk, hogy elérjük a Lovászi felé vezető úton elbújt 3. pontot. Itt elfogyasztottuk a maradék szendvicseinket is és tovább indultunk. A déli láda utolsó két pontja igen közel volt egymáshoz Szécsiszigeten, ahol pár hűsölő bivaly is nyugtázta erőfeszítéseinket. Ezzel a déli ládasorral végeztünk is, de még vissza volt az északi ládasor legelső pontja. Ezért hamar indultunk is Csömödér felé. A végére hagytuk a legnehezebb pontot, ezt a dombot meg sem kíséreltük nyeregben megtenni, hanem a két bringát és egy pihenő feleséget hátrahagyva gyalog indultam neki az 1 km-es útnak a kápolnáig. Az út 5-600 méteren erősen emelkedett és aztán váltott csak át szelíd lankává. Viszont a nap sugarainak fákon átsütő táncoló játéka kárpótolt a fáradalmakért. A kápolnát megkerülve tudtam a bejárathoz feljutni a jelszó töredékhez. Visszafelé mókás viber üzeneteket váltottam a bringák őrével. Lefelé sem volt olyan könnyű a haladás, mert az apró kavicsos, homokos talaj elég rendesen csúszott a lépteim alatt. De aztán hamar leértem és felkerekedtünk, hogy befejezzük a kört. Annyi restanciánk volt még hátra, hogy a Pécsről magunkkal hozott Magyarország katonái (
GCMKAT) elnevezésű mozgóládát elrejtettük a magyar Maginot vonalat bemutató részen, a
GCMMV ládához közel. Innét már nagyon rövid kis kerékpár úttal értünk a kocsihoz és újabb remek élményekkel gazdagodva tértünk vissza Lentibe a szállásunkra. [g:hu 1.6.4]