Kelni kell. Nem megy az alvás. Egy jó vadász, sose alszik! És én jó pokemon edző akarok lenni! ÖÖ. Bocsánat! Én jó vadász akarok lenni! Szóval, már tervezgetem is, hogy merre fogok menni! Irány a városligeti ládák! Még egy kis csevegés a neten, akkuk ellenőrzése, a lányom öltözékének ellenőrzése, indulás!
Kilépünk a lakásból. Felnézek nyugatnak, és elkezdenek csalni a hegyek, maguk felé... Menjünk inkább a szigeti ládákhoz. Pop-csajok-satöbbi... De ha úgy is arra megyünk, akkor inkább vadásszuk le elsőnek a római parti ládát. Át, hát a hídon. Útközben, végre hallok valami zajokat a rádióban. Jó lenne már kipróbálni... A híd másik oldalán, elkezdünk izgulni a "láda" miatt. Olvasom a leírást a telefonomon. Multi láda. Beírogatom a kütyübe a második pontot is. A lányom közben előre szaladt, és levadászta az első pontot. Gratulálok neki, majd lefényképezem az első pontot. Irány tovább. Egyre jobban távolodunk, az eredeti céltól. Nem baj. Megyünk tovább. A második pont mellett vettem hajdanán a kajakom. Itt szoktunk nyaranta tábortüzes bulikat tartani. Csupa jó emlék a helyről. Innen indultunk hajdanán a kajaktúráinkra, itt úsztunk a Dunában, ide jöttünk ki mindig bablevest enni, sétálni, beszélgetni. E miatt a hely miatt fájt másnap a karunk, a soka kacsáztatás miatt, itt rúgtam be életemben egyszer, és itt töltöttem a legszebb nyarakat a legjobb barátommal, aki azóta sajnos meghalt. Itt jöttünk össze hajdanán megemlékezni róla. Nekem, ez a hely, az emlékeim otthona.
Leolvastuk a második részét is a multinak. Ez is a Zsófinak jutott, hisz, megint előre szaladt. Lefotóztuk a jelszó végét, és megnéztük, hogy merre van a közelben láda.
GCKL2. Lelcache ládája! Ezt levadásszuk!
Összességében, egy kellemes sétát töltöttünk a Duna partján. Igazi sétálós "láda".
Köszi!
Folyt. Köv.: a
GCKL2 -nél....