A kisvasút 1926-1928 között létesült 760mm-es nyomtávon a régió és a tanyavilág személyszállítási és fuvarozási igényeinek ellátására, illetve az erdészet számára gazdasági céllal. Két vonala van Kecskemét - Bugac - Kiskunmajsa, illetve Kecskemét - Orgovány - Kiskőrös viszonylatban. Hálózata 98 km vonalhosszban épült ki, mellyel a marosvásárhelyi kisvasút 2 évvel ezelőtti bezárását követően Közép-Európa leghosszabb kisvasúti hálózatává vált.
Átadását követően sokáig a régió meghatározó közlekedési eszköze volt, ám az utóbbi 20 évben megszüntetése folyamatosan napirenden volt. Évről-évre leépítések történnek (pályafelújítások, járműállomány cseréjének elmaradása, szolgálati helyek, átrakóállomások bezárása, stb.), a 90-es évek elejére az áruszállítást teljesen felszámolták, a tehervagonok többsége selejtezésre került.
Ezekből egy-két állomáson lehet látni néhány leamortizált példányt.
A folyamatos leépítés következtében mára mindössze 5 darab üzemképes Mk 48-as kisvasúti mozdony és mintegy tucatnyi négytengelyes személykocsi maradt. Az utóbbi években a forgalmi szolgálat már csak a kecskeméti végállomáson működött. Mindkét vonalon napi 3 vonatpár közlekedett. Útvonaluk több ponton érintette a Kiskunsági Nemzeti Park területét, így idegenforgalmi jelentőségük és felhasználási lehetőségük a szelíd turizmusban kiemelkedő lehetett volna.
A vasút útvonala sok helyütt a tanyavilág megközelítésének egyetlen eszköze volt. Utasainak mintegy fele - közülük többen kerékpárral együtt utazva - tanyákon élő idős emberekből állt.
A csökkenő utasszám miatt az ezredfordulóra általánossá váltak a mindössze egykocsis szerelvények. A kisvasúton 2009. decemberében megszűnt a személyszállítás. Az utolsó vonatok december 12-én közlekedtek Kecskemét és Kiskunmajsa között. Bár a kiskőrösi vonalrész is ezen a napon szűnt volna meg, december 11-én Kispáhi közelében kisiklott az egyik személyvonat. A MÁV úgy döntött nem állítja helyre a pályát, így utolsó nap pótlóbuszok jártak ezen a viszonylaton.
A rejtésről és a ládáról
Sokat gondolkodtam, hogy is mutassam be ezt a vasútvonalat, tudva azt, hogy a megszűnés és az amortizálódás lebeg felette.
Épp ezért, végigjártuk a Kecskemét-Kiskunmajsa vonalat, hogy hová is rejtsük a ládát. Sajnos nagyon rossz állapotok fogadtak mind a kecskeméti, mind a kiskunmajsai végállomáson. Viszont a táj, amin keresztül haladt a vonat, nagyon szép. Így került a láda a vonal kb fele távjára, az egyik megálló közelébe. A rejtekhely könnyen kiszúrható, a láda egy facsoport tövébe van, jól álcázva.
Ha valaki kíváncsi a kisvasutas hangulatra, az keresse fel a Bugac-Felső, vagy Bugac állomásokat, ahol a jellegzetes bakterházak fogadják őket. Bár az előbbi előtt ígyis-úgyis el kell menni útban a ládához. Persze ezek az épületek is enyészetnek vannak átadva. Sajnos.
Jó kincsvadászatot!
2010.06.20. Láda újratelepítve!
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Mondjuk a láda egyáltalán nem volt álcázva, csak ott feküdt szegényke
a fa tövében, én betakargattam a talált helyén avarral. [Geoládák v4.0.3]
Harmadik kisvasutas láda is pipaaaa :) A bugaci puszta multi után ezt is levadásztuk! Köszönjük a rejtést! Szilvi, Edina és Szaddám az amstaffkutyus [Geoládák v3.12.10]
Másodmagammal indultam a mai nap összesen 22 km-es gyalogtúrájára. Móricgát felől közelítettük meg a ládát, hol a síneken, hol a földúton haladva. Mire ideértünk, a köd is felszállt és szép napos időnk volt végig.
A rejtés könnyen meglett, "adta magát". Innen indultunk tovább a GCBuPu multiláda pontjaiért, majd a Karikás Csárda felől hagytuk el a területet.
Hajtánnyal drive-in. Bugaci hajtánynap alkalmával. A ládában nem volt logbook, a rejtővel egyeztetve két A4-es lapra felírtuk a jelszavakat. Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! :) Imádtam! GCBuPu-t és GCKeKi-t egy kiadós sétával kerestem fel. Végre egy kicsit kiszakadva az összezártságból, egyedül, csendben.. Örömmel láttam, hogy a kevés turista miatt itt szinte egyáltalán nem volt elszórt szemét, ez a hely tényleg egy gyöngyszem. Köszi, hogy megmutattad! [Geoládák v3.10.0_dev]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.7.6]
Nos úgy történt, hogy a legnépszerűbb videómegosztón találtam két számomra érdekes videót. Az egyik a nyírségi, míg a másik a kecskeméti kisvasút végnapjait dolgozta fel. Legutóbb az első vasúti betonhídhoz volt szerencsénk Nyírszőlős közelében, most annak "párja" következett. Szokásos közösségi közlekedéssel. Az egyik legjobb arc buszvezetővel a vasúti átjáró megállóig, ott érkezve jó tempóban a hol a sínek közt, hol a homokos talajon közeledtem a hittanyához. Bugac felső viszonylag jó állapotnak örvend, Móricgát inkább egy utalás arra, mi volt egykor. Elhagyva láttam egy kisebb pónit. Meg is lepődtem hogy ki akar szaladni a nyitott kapun. Mellette volt egy fekete kutya is, mondom jobb lesz vigyázni. Jobban megfigyelve a nem póni volt, hanem kutya! Szerencsére a távolabbi tanyához tartoztak, és maradtak a kapu közelében. A többi lakóingatlan rendben volt. Hittanya vmnél gyors találat. Jó volt itt lenni
Jó lett volna kisvonattal menni, de ez ma nem volt aktuális.
Tetszett a sínek mellett vezető földút, a rejtek is tényleg adja magát, és jó kis ajándékok is voltak benne.
Innen mentünk megkeresni - fordított sorrendben - a GCBuPu pontjait. Visszatérve a Hittanya váró előtt elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket.
Bár a homokos út autózható mi gyalogoltunk. A fenyegető felhők miatt néha kicsit tempósan... Végül nem áztunk meg. Útközben egy lapuló nyuszit pillantottunk meg és egész közel tudtunk lopózni, de ő volt a gyorsabb. Később a homokos füves részen egy leharapott fejű nyulat is láttunk, majd a homokban találtam egy római kori érmét. :-) Lemosás után átalakult... Egészen jó ki séta lett belőle.
Mire ide értem, már el is fáradtam egy kicsit a homokban tekeréstől... :)
Pedig tudtam hogy mire számítsak, csak nem sejtettem... :)
Érdekes volt látni, hogy mennyi sín le van fektetve még mindig... A túrám során egész sokáig elkísért...
És... megvan mégegy vonatos láda... :)
Köszi a rejtést! [g:hu 1.6.4]
Ahhoz képest, hogy 9 éve eszi az enyészet, a vágány még egészen jó állapotban van. A kiskőrösi ághoz képest biztosan. Ott már sok helyen karvastagságú törzsek nőttek a pályába. A megállónál lévő épület szépen fel van újítva. Idáig nem ért el a tűz, úgyhogy itt még szép borókások is vannak. A láda nincs tökéletes állapotban. Belül is enyhén nedves, az úszógumi pedig már kezd penészedni benne. Köszi a rejtést.
Megvan, köszi!
Elkövettük azt a hibát, hogy biciklivel próbáltunk felkeresni.
Te ne tedd! Ebben a homokban még montival és nagy gyötrődés haladni. Vékonyabb kerekűt meg még tolni is nehéz.
Emlékezetes marad :-)
Unokáinkkal, Dodóval és Csanival, 30 fokban, találtuk meg a Geo ládát. A további beázások megakadályozása érdekében a kis műanyag dobozt Tesa ragasztó szalaggal megjavítottuk.
A mai túrán, összesen négy óra alatt még a GCBUPU és a GCFMTR is megtalálásra került.
Köszönjük a rejtést!
Érdekes volt látni, mennyire elhagyatottak a megállók, a sín mennyire gazos... igazán látványos. :-) Nagyon retro feeling!
A ládát könnyen megtaláltuk, köszönjük a lehetőséget! [Geoládák v2.2.4]
Környéken ládázgattunk, terepeztünk a homokon. Érdekes volt.
Régen járhatott erre élőlény, rengeteg vad szúnyog fogadott a bozótban.
Nyirkos volt a doboz, kitörölgettem, a nedves úszógumit betettem a nedves zacskóba, a megtörölgetett füzetnek nem maradt külön zacskó. A doboz egyik sarka lyukas, de a külső reklámszatyor ép. Azért nem ártana feljavítani.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.4]
A dobozon van egy repedés amin a víz befolyt. El volt ázva a tartalma. A logbook használható. Kitöröltem és beletettem egy szatyorba a ládát és úgy raktam vissza a helyére. Ha valaki arra jár vigyen egy új ládát.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! [Geoládák v2.2.4]
Bugaci multival együtt. Összesen 14 km-es gyalogtúra 34 fokban. GCBuPu 3. pontja után sétáltunk át ehhez a ládához, majd onnan gyalog vissza a GCBuPu kiindulópont Csárdához.
Utánna még GCFMTR is becserkészésre került.
Megtaláltuk, köszönjük! Ládázós napot tartottunk, és már régóta kinéztem ezt a helyszínt őszintén szólva. Külön öröm,hogy Bugacon kezdtünk, és Szank felé indultunk tovább, így mondhatni ez a láda a lehető legjobb helyen volt! Ráadásul nem kerültünk túlságosan nagyot, több kilóméteres szakaszon átsuhantunk a homokdűnéken..Szó szerint siklott az autó! :DD
B+Sz
Köszi a rejtést. Országúti bringákkal jöttünk a vasút mellett. Nedves volt a homok, mégis sok helyen tolni kellett. Képzelem milyen szárazságban. A Bugac pusztán át folytattuk utunkat.
A láda beázik, víz volt benne, repedt a teteje. A logfüzet nyirkos, de még használható.
Jó lenne a honlapon megadni a helyet, ahol a "kisvonatok alszanak". Szivesen megnéztük volna azt is. Nem ártana egy link a GCkisv ládasorozatra is, mivel a .../petika/... nem működik.
Megtaláltuk, 🚗 🙂
Lajosmizséről indultunk a mai ládaturánknak. A Kecskemétről induló kisvasútat többször kereszteztük, haladtun mellette több kilométer hosszon. Mostanra már a természet több helyen benötte a valamikori pályát. A sineket vizsgálva, azért még valami mozgás lehet vélelmezni rajta. A ládához már DriveIn érkeztünk, azért alacsonyabb építésű kocsival ez nem ajánlott.
Azért azt nem értem miért ide kellett helyezni a ládát, több végállomás épületet is láttunk amely azért jelenlegi állapotában is jobban tükrözhette volnan a kisvasút hajdan volt szerepét ebben a térségben.
Köszönjük a lehetőséget ... [iGC] [wapon beküldött szöveg]
31/8. Kiskunsági homokozás és barangolás a Szerb-Magyar határvidéken.
Kár, hogy már nem közlekedik a kisvasút, szívesebben hallottam volna a zakatolását. A kis vasúti váró egész jó állapotban van. Ez volt a kisvasúti ládasorozatból a 11. megtalálásom. Köszönet a rejtésért.
Igazából ez a láda volt ma a fő cél, a többi csak, mint köret került terítékre. Idén ráálltunk a kisvasutas sorozatra és Ancsnak ez volt az utolsó, ami még hiányzott. A földutak kiválóan autózhatóak voltak, így gyakorlatilag drive-in lett. A pálya itt még járhatónak tűnik. Legfeljebb a fű kicsit magasabb, de fák még nem nőnek a sínszálak között. Egyébként nagy látnivaló ezen a részen nincs. A doboz nyirkos volt, ezért kitöröltük, tettünk bele ismertetőt és pár csomag matricát. Ezen a kisvonaton sem hiszem, hogy valaha is utazni fogunk Frédivel vagy bármely másik mackómmal.
Kecskeméti kisvasút nyomában 3.
A mai nap fő száma. A GCKISV láda utolsó darabkája, amelyhez drive-in érkeztünk. Állatira le van pukkanva az egész vonal, ami nagyon sajnálatos.
A ládát kitörölgettük, penészes logbook ki, szemét ki. Kapott laminált ismertető lapot, tollat, némi ajándékot.
Köszi
Takács Marikával és Imrével közösen.
Szívünk csücske a kisvasút ládasorozat, így ez a láda is már nagyon kívánkozott a készletünkbe:)
Kellemes séta volt. Kár, h ennyire elhanyagolják.
Köszönjük!
Gyerekkorom emlékei, szomorú, hogy már nincs kisvasút. A láda és a logbook totál elázott, a ládából kiöntöttük a vizet és a szárítgattuk a füzetet, van esély rá, hogy kiszárad. Köszi!
Bicajos bolyongás a pusztában Kiskunfélegyházától Kecskemétig. A puszta felől a tanösvény útvonalán közelítettem. A láda kicsit csapzott, de használható, az újabb logfüzetbe átvezettem a kisvasúti jelszórészletet. A megálló melletti tanyát fiatalok szállták meg, már messziról hallatszott a bömbölő zene. Jobb lett volna egy szerelvény zakatolását hallgatni! :(
Nagyon tetszett a bugaci pusztaság, a borókás facsoportok, és az igazi alföldi táj. Igazán sajnálatos, hogy a kisvasút már csak a múlt.
Köszönjük a rejtést!
Leginkább a Magyarországi kisvasutak multi miatt jöttünk ehhez a ládához, kb. 15 km-t autózva földutakon az M5 felől :) Mindenkit megnyugtatok, hogy ha nem esik, a földutak nagyon jól járhatóak, simák, kőmentesek, leginkább homokos a talaj, de nem túl mélyen. A ládánál rengeteg a szúnyog.
Köszi a rejtést!
- törölt user - 2015.06.26 17:45 - Megtaláltam - szerkesztés
Szegedre menet kerestük meg a ládát, nagyszerű élmény volt! Köszönjük a rejtést, bár a szúnyogok majdnem megettek minket. :D
Sajnos nem volt lehetosegunk a ladaig elmennunk. Azert ez is nagyon tetszett. Ha elfogadnad a megtalalast,halas lennek erte. koszi! [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Ez az első ládánk, nagyon örülünk neki, köszönjük a rejtést. Gyönyörű a környezet, rengeteg kökényt és galagonyát szedtünk, nagyon finomak voltak. Nagyon érdekesek a bakterházak.
Köszi a rejtést. Sajnálatos, hogy a kisvasutak erre a sorsra jutottak. Én is úgy jártam, mint Pogánypeti. Többször terveztünk kirándulást. Bugaci napok, pálinkás vendégfogadás az állomáson, ....... Majd jövőre, gondoltam. Sajna már nem.
Rengetegszer utazhattam volna ezzel a kisvasúttal, de mindig csak halogattam a dolgot. Most már nagyon bánom, sosem fogom megtudni, hogy milyen lehetett volna itt döcögni a buckák között. Késő bánat...
A láda benne a füzettel nagyon jó állapotban van, köszönhetően VIRAGTAPSO-éknak! :)
Köszi a rejtést!
Siralmas állapotú láda, beázva. A rejtés tipikus kesserhalom, de a környezet felejthetetlen. 10 éve minden évben a Hittanyán töltünk a bursch barátokkal négy napot.
Szép 13km-es későőszi túrát tettünk fiammal Szankról indulva a bugaci útig. A szép vegyes tájon át vezető út szép élményeket ajándékozott. Köszönjük a rejtést.
A vasutas ládaprojekt újabb áldozata. Sajnos nem valószínű, hogy valaha is újra fog üzemelni ez a vonal! A láda közelében lévő, gondolom egykoron vasúti váró, remek állapotban van! Köszönet a rejtésért!
Ez az első hivatalos, bejelentett ládám! Remekül éreztem magam,jót motoroztam, nosztalgiáztam kicsit, jónéhányszor megtettem a KKmét-Szank távot hajdanán! Egyben szomorú is, hogy nincs már, nekünk a kisvasút mellett élőknek olyan volt a kisvonat, mint egy családtag, jött-ment mindíg időben, erről tudtuk sokszor, hány az óra. Hát kérem így múlik el a világ dicsősége!
Köszönöm a lehetőséget! :-)
Ilyen ládánk még nem volt! Egy tanya bejárójáról megláttunk 2 kutyát felénk rohanni, aztán jött még 1, kikanyarodott még 1.... sorban egyre többen loholtak ugatva felénk, mire odaértek 8-an voltak! Mi meg álltunk, mint a szerencsétlenek...! A 10 centistől a derékig érőig minden méret "felvonult"!A hatalmas menetnek szerencsére nagyobb volt a felhajtása (hangja, száma, mérete), mint az ereje! Aztán néhányan közülük a kocsiig kísértek! A "gécékekszet" nem szerették!
Köszönjük a rejtést!
Kb. 6 km-t sétáltunk a bokáig érő homokban! Nagyon tetszett, mert út közben kígyót, békát láttunk (szó szerint!), na meg gyíkot, fácánt...! A láda gyorsan meglett! Sajnálom, hogy már nem jár a kisvonat, kár érte! Visszafelé egy egész kutyahad"támadott le"minket! Az egyik tanyától kirohant 2,3,4,5,6,7,8 kutya! Nem túlzás! Tényleg! Jól megugattak minket, de nem bántottak - szerencsére! Szép délután volt, köszönjük a rejtést!
200!!! Ezzel a ládával értük el a kétszázadik megtalálásunkat. Autóval jöttünkbe a sínek mellett, Bugac felől. Nagyon romantikus ez az erdős, borókás környék. GPS nélkül kerestük meg a ládát a leírások alapján. Kicsit még nézelődtünk, élveztük a jó levegőt és a csendet majd indulni kellett hazafelé. Valamikor én még utaztam ezen a kisvasúton. Nagyon sajnálom, hogy már nem közlekedik. Köszönjük a rejtést!
A mai napot a Bugac és környékén eddig meg nem talált ládák begyűjtésével töltöttük. Ide a GCBuPu után jöttünk. Kár ezért a vasútért. Sajnos mindig csak terveztük, hogy utazunk rajta. Azt hiszem egyre kevesebb az esély ere. Köszi a rejtést. A láda hibátlan állapotban van.
Nagyon szomorú megint egy pusztulásra ítélt kisvasútat látni. :-(
Sirgalahad ajándéka a miénk lett. Nagyon megörültem neki, titkon már régről vágytam rá! Köszönöm.
Fogtam!
Végre eljött a nagy nap, megtaláltam a hiányzó utolsó gyöngyszemet is, így már teljes a sorozat! Félegyházáig vonattal, onnan kerékpárral jöttünk. Közben kerestük ésKatával, hogy szülei az 50-es években hol is lakhattak Bugacon. A csárda majd jövő héten nyit, de a tanösvény nyitva volt:) Onnan tovább a kisvasúthoz a jelzett út mély homokján időnként tolva a biciklit a kisvasút ládájához. Vasútgépészként is nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem üzemel ez a kisvasút:(((( Készítettem néhány képet, ezek azt sugallják, hogy bárcsak jönne a vonat!
Sajnálom, hogy sosem utazhatok ezen a kisvasúton. Az állomásépületek lenyűgözőek, és még egy teljesen átlagos városi személyautóval is el tudtunk menni a sín mellett a láda megállójáig, persze csak óvatosan-lassan.
Sajna így visszanézve a képeket mi nagyon rossz felől próbáltuk megközelíteni (feltúrt mezőn majdnem 1,5 km-t mutatott a buta gps) a ládát, na de majd legközelebb! :-) Volt szerencsém megfigyelni egy vadászó rókát tőlem max. 20m-re, aki nem vett észre!
Kiskunmajsa környéki bringázás közben.
Ja még valami a bringásokért! Kiskunmajsa és Bugac között tökéletes minőségű bringaút. Végig jó burkolat, a közúttól teljesen külön!
Viszont Bugac puszta földútjainak bringázását csak a nagyon elszántaknak ajánlom, a bokáig érő finom homokban minden elsüllyed, főleg a bringa kereke...
A bugaci puszta utolsó pontjától, a kilátótól tekertem át ide, háááát nagyon megszenvedtem vele. Nem nagy élmény még vastagabb gumival sem.
Autóval, bicón és gyalog nekimentem a homoknak, UV sugaraknak, hőségnek és a szúnyogoknak.
A rejtővel egyeztetve a ládát pótoltam. Kis fémhenger, benne logbook és ceruza. Ládakarbantartásig megteszi, TB nem fér bele.
A ládajelszón kívül a kisvasutas jelszórészletet is beleírtam.
GcBuPu közben kerestük volna meg, ha megtaláltuk volna. Szakadt az eső, mi meg biciklivel voltunk. Elég nehéz volt a homokban tekerni. A ládának csak a hűlt helyét találtuk, legalább is szerintem a lefényképezett mélyedésben volt a láda. A rejtőt próbálatam keresni a helyszínről, de nem sikerült. Kérem fogadd el a találatot, illetve állítsd betegre a ládát.
Mai utolsó ládikám volt. A GCBuPu sétával egybekötve, a csárda parkolójától császkáltam el idáig. A jelszóval akadtak gondjaim, de végülis nem ez volt a lényeg. Nagy kár a vasutír, talán egyszer újra éled majd. Mostanában többfelé látom, élesztik újra ezeket a kis gyöngyszemeket. Remélem ez is sorra kerül egyszer.
Visszaérve a csárdánál hagyott traktoromhoz, gondoltam egy nagyot, és újra eljöttem a ládához. Másodjára már a vasút melletti földúton, és természetesen autóval. Az állomástól úgy 300 méterre, a már nem védett erdőcskében tábort ütöttem, és itt töltöttem az éjszakát.
Hathatós rejtői segítséggel, jelszó is jutott a sétámhoz. (köszönöm)
Úgy tűnik a dolog, már számolni sem tudok :o)
Ajándékot nem cseréltem.
Köszönöm a kalandot!
A környéken dolgoztam, s ez a láda volt a jutalom.
Amikor a bicóúton tekertem, kísértést éreztem, hogy bemenjek a földúton a ládához, de örülök, hogy nem engedtem a csábításnak, mert bizony elég mély volt a homok, s nem lett volna könnyű tekerni. Így aztán a munka végeztével autóval mentem a láda közelébe.
Érdekes hangulata van ezeknek a kihalt épületeknek, vasútvonalaknak.
Sajnálom, hogy ezt is bezárták.
A láda könnyen meglett, csodaszép helyen van. Már esteledett, nagyon szépek voltak a naplementében a borókák. Mintha csak otthon lettem volna!
Próbálkoztam az állomás számának meghatározásával, de ahány forrást találtam, mind mást mondott.
A GCbupu levadászása után szakadó esőben gyalogoltunk ide a csárdától.
A jelszóképzésen előbb-utóbb változtatni kell mivel a ládában található , a jelszó első felét megadó meghatározás már nem megfejthető. A vasútvonalon 2009. dec. 12-én megszünt a közlekedés, így az Elvirában sem szerepel az állomás. A neten található amatör vasúti állomáslista alapján sem válaszolható meg a feltett kérdés.
Köszönet a rejtőnek a telefonos segítségért.
A láda és a rejtés nagyon tetszett!
Egy jó kis vasárnapi kirándulás volt!
A jelszó első felét nem sikerült segítség nélkül kitalálni.
A segítségért köszönet a rejtőnek !
Kár hogy a vonat már nem jár !
Oda-vissza vonatozás után kocsival vadásztuk le a ládát Zolival. Így egy egésznapos program, de sajnos már csak 3 hét, és megszűnik a személyszállítás a vonalon. Kár, hogy vonatozás közben nem lehet levadászni a ládát, mert annyi tartalék nincs a menetrendben. Így kénytelenek voltunk kocsival visszamenni. A jelszó első részébe a végállomás is beleszámít! Jó volt, köszi a rejtést.
Még szerencse, hogy kocsival indultunk, mert 2 kutya megtámadta a kocsit. Először attól féltem, hogy elütjük őket, de aztán inkább magunkat féltettem. Az egyik egy borjú nagyságú kuvasz volt, a másik meg egy harci kutyához hasonlított. A sárban hál' istennek nem akadtunk el, különben benn ragadunk a kocsiban:) Hangosan ugatva követtek bennünket, aztán lemaradtak. Visszaféle meg túl későn vettek észre bennünket, úgyhogy azt megúsztuk.
A jelszóképzéshez női agy kellett: a végállomás is megállónak számít.
Kösz a rejtést!
Azon töprengtünk Mathauval, hogy milyen menő lehet kisvasúttal iskolába járni. Végül abban egyeztünk meg, hogy nem is olyan menő, amikor a többi gyerek még megy fagyizni, mikor a vonat megy...
Még a jelszóképzés is tetszene, csak az első része nem teljesen egyértelmű. De az 5 próbálkozásba azért belefért:)
Innen érdemes felkeresni a bugaci multit is, így megússzátok a belépőt! Igaz, kicsit (de tényleg csak kicsit) többet kell sétálni, de a Boróka Tanösvény nagyon szép, érdemes végigjárni.
Láttuk a kispöfögőt is, de sajnos csak messziről. Szerettünk volna vele menni a helyszínre, de tényleg annyira ritkán jár, hogy nem tudtuk így szervezni a napunkat. A bakterházak egyébként laikus szemmel meglepően rendben vannak. Az mondjuk biztos, hogy nem használják őket túl gyakran...
Szívből ajánlom mindenkinek, hogy keresse fel a ládát, de ne csak úgy drájvin, hanem feltétlenül töltsetek él néhány órát a környéken!
Ja, mégvalami: Darth Vader TB-t betettük a ládába. Csak úgy utazgatna kessről- kessre, ne hagyjátok sokáig unatkozni! :o)
Jó régen (2004. aug. 16-án) jártam itt Freddyvel egy vidáman loholós ládakereső kör alkalmából. Akkor is tetszett a hely, de most Topolyával nyugodtan sétálgattunk is egy jót a puszta közepén, élveztük a napsütést, a növényeket, a magányt... nagyon jó hely, köszi a rejtőnek!
GCBuPu után kerestük meg a ládikát. Szerencsénk volt, mert pont jött egy vonat is, bár az utazás rajta végül elmaradt.
A ládába az Angry Young Black Bug TB beköltözött.
Egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk itt, egységes véleményként érdemes volt eljönni ide.
Köszi a rejtést!
Móricagátnál hagytuk a kocsit a volt tanyai álltalános iskolánál, és onnan nyílirányba mentünk a bejelölt ösvényen. Aki erről közelíti meg, annak igazi kalandokban lesz része. Szántóföldeken, nyakig érő, gyerekeket ellepő csalánerdőn, dzsubujon át haladva, a lápi átjárót megtalálva, és valamilyen 80-as évekből visszamaradt kempingen ( időközben lepusztult, de a drótkerítés azért kifogástalan állapotban van(szóval tudnak ezek az oroszok)) keresztül, egy kis telepített erdőn átmenvén jutsz el a kisvasúthoz. A gyerekek rendkívüli élvezettel -és persze félelemmel- haladtak mindenen át, utattörve a láda felé. Szerencsénk volt, mert időben oda tudtunk érni a Hittanyai állomásához, hogy a kisvasútat megszemléljük! Köszi a rejtést!
Kisvonattal utaztunk Hittanyáig, majd gyalog a piros+, és a piros jelzésen Bugac felső állomásig.
Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt nagy élmény volt utazni a kisvonattal, ami remélhetőleg sokáig fog közlekedni.
GCBuPu 1. és 2. pontja után hazafelé útba ejtettük. Bugac Felső állomásnál a vasúti átjárónál lekanyarodva a sínek mellett haladó úton közelíthető meg a legegyszerűbben. Végig frászban voltam, hogy a bakháton felér a kocsi alja és elakadunk, de elszántan nyomtam a gázpedált. A feleségemnek nagyon nem tetszett, és ennek nyomatékosan hangot is adott, de már nem lehetett visszafordulni! :-) Végül sikeresen célba értünk. Visszafelé útközben leesett az első rendszám! A betonúton vettem csak észre, mikor eszembe jutott ellenőrizni. Vissza ~1 km-t és meglett!
A kisvasút a szívem csücske. Félek a megszüntetésétől. Annyira rossz állapotban van, hogy 20-30 percnél tovább nehéz bírni a zötykölődést. Kecskeméttől Hittanya állomásig 34km a távolság és 1:56 óra a menetidő! Mégis, egy rövidebb szakaszra a kisfiam kedvéért majd fel fogunk szállni. És nem bírok szabadulni a gondolattól, hogy a sínautóval menjek végig a vonalon, az volna a nagy szám.
A bugacpusztai ládatalálatunkat követően jöttünk és megleltük ezt a ládát is:) A homokban kerékpárral "nincs is annál szebb":) A jelszó nem volt teljessen egyértelmű, de kitalálható, és ha az ember segítséget is kap hozzá akkor lesz teljes a nap:) A megállókkal voltak problémáink , de megoldódott:) Mindent egybevéve jó kis túrázós napon vagyunk túl és nem bántuk meg, sőt nagyon tetszett:)
Többször is utaztunk a kisvasúttal. Kiskunmajsán szálltunk fel és itt Hittanyán szálltunk le. Elsétáltunk Bugacpusztára. Megnéztük a Pásztormúzeumot, a lovasbemutatót a pusztaötössel és az ősborókást, majd visszasétáltunk a Hittanya megállóhoz, ahol felszálltunk a Kiskunmajsára visszafelé közlekedő vonatra. Most a közelben volt dolgunk és Bugac-felsőtől a sínek melletti homokos úton autóztunk el a ládát megkeresni.
A jelszóképzés bonyolítását nem értem, a helyszín tetszett Bugac után. A tanyai kutyák megvannak, majd leharapták a kereket az autóról. Az út egy részét beszántották, de azért át lehet vergődni rajta.
Bugac és Móricgát között található földúton érkeztem a ládához, szerencse, hogy nem gyalog, mert útközben 2 olyan tanya (első koo.-i: N46 38.480 E19 39.284) mellett is elhaladtam, ahol a kutyák szabadon voltak, az autót is követték kb. 200m-en keresztül, legyetek óvatosak, ha innen akartok gyalogolni. Az út rossz minőségű, mert a fát szállító teherkocsik 20-40cm mélyen kivályták néhol az utat. Kár a lepukkant, elhagyatott házakért.
Alföldi ládázás. A mai napon össz.: 429 km. 8 óra alatt, nyolc ládánál. Az időjárás ramaty, náthás vagyok, de menni kell! :-)
Sötétedés idején, porszáraz tankkal, a kocsi mellett csaholó kóbor kutyákkal.
Fenti okok miatt villámgyors logolás, majd rejtői egyeztetés, mivel egyáltalán nem voltam bitos a dolgomban... Segített is, köszönet érte!
Kerekegyházi baranolás után érkeztünk....és egy nagy vadászat kellős közepébe csöppentünk. :-)!!! Az ajánlott földúton autóval GPS nélkül közelítettünk.... jalso beírása alapján sejtettük,hogy meddig is kell menni vagyishogy hol érdemes keresni... ez a második megtalálásunk a magyarországi kisvasútakból... A rejtek gyors felkutatása után, ( mivel sajnos ez idő alatt nem járt arra ) mi illusztráltuk a kispöfögőt.... :-)) majd e kis játék után tovább folytattuk utunkat Orgovány felé. :-))
Kicsit bolyongtunk, de meglett! Nagyon szép a puszta, és hangulatos a vonat, kétszer is találkoztunk vele. Én M28-ra emlékszem, mint jelszó, de nem fogadja el! :-(
Reméljük sokáig járnak még ezek a kisvasutak.
(Segítségül a későbbi megtalálóknak: A kiinduló állomás is megállónak számít és csak a rejtő által megjelölt menetrendben böngésszenek.)
Gyorsan megtaláltam. Rengeteg időt töltöttem itt gyerekkoromban, a nagymamám a bugaci vasútállomás épületében él, sokat mesélt nekem az itteni kisvasútról. Hétfőnként megy a nosztalgia járat szeptemberig. Aranyos látvány a híres Bugaci Kispöfögő.
Szerencsés időpontban érkeztünk Bugac-felsőre. Néhány percnyi nézelődés után megérkezett a Bugaci Kispöfögő. Szépen eregette a füstjét, míg beállt az állomásra.
Köszönjük a rejtőnek, hogy erre a helyre invitált minket.
Ákos fiam Kunbaracson volt karata táborban, viszont az óvodai ballagása miatt egy napra fel kellett hoznom Pestre, majd visszavinni. Mit tesz ilyenkor egy jó ládász? Kivesz két nap szabadságot és a fia szállítása mellett felkeresi a környék ládáit.
kora reggel értem oda, őzek, fácánok ugráltak félre előlem. A kutyák kicsik és barátságosak, bár tényleg hangosak voltak. Nekem legalábbis...
Megtaláltam az Elvira-n, kipróbáltam több számot is, nem találtam el. Nem értem miért.
Sikerült majdnem drive-in megtalálni, amit a kutyák miatt nem is bántam :) Nem tudom melyik a nehezebb, hóban, vagy homokban vezetni.
Láttuk a kisvasutat is, még valahol Kecskemét határában.
A sorszamot nem talaltam elsore az elviran, igy tippelgettem, ezert kizart a rendszer. :-(( Raadasul egy egesz hetre! :-(((( Pedig azota megvan a helyes sorszam is, hala egy elozo logban talalt otletnek. Na sebaj, leirom egyeb bejegyzesnek az alabbiakat...
---
Kutyak tenyleg vannak, szerencsere csak ket kisebbel akadtunk ossze az allomas feloli oldalon. Az elozo logot hal' Istennek csak utolag olvastam, igy batran leorditottam a kutyusok fejet, amikor jottek felem. Nem tudom, mit szoltam volna, ha elojonnek a nagyobbacskak... :)
CSAK AUTÓVAL, VAGY A SÍN JOBB OLDALÁN GYALOG !!! Autóval (lásd lejjebb miért fontos) közelítettem meg a ládát. Bugacról kifele jövet balra fordultam, majd a kisvasút sín után egyből jobbra a homokos úton. Az út lassan, de jól járható volt végig személyautóval.
FIGYELEM: A láda vasúti megállójánál a sín bal oldalán (Bugac felől) a tanyán a kutyák nem voltak bezárva. Megtámadták az autót (az egyik egy pitbull jellegű volt). 150 m - t továbbmentem, akkor lekoptak. Óvatosan visszagurultam, majd átmentem a sínen (a láda a jobb oldalon van). Nem vettek észre, de visszafelé megint megtámadták az autót. Legközelebb viszek valami erőset. A gazdájuk végett... na jó...csak mérges voltam. Tehát szerintem gyalog csak a jobb oldalon, motorral, kerékpárral NE!
A jelszóról: Ahogy a füzet is mondja az Elvirán meg lehet találni, hozzáteszem, csak úgy, ha a járat számára rákattint az egyszeri kesser.
Sok érdekes dolgot láttam a barangolás során. A lényeg a madárzajon és a csenden volt :) A jelszóképzés kimondottan tetszett. Kis logika, nameg a jelszó naprakészsége szinkronba került pár perc alatt. Köszönet érte! "TB on Track Rigel2" TB hozzám tapadt...
A kisvasút érdekes, a hely nem rossz, de a jelszóképzés nekem nem tetszik. A ládánál találkoztunk a Ssaba & családja csapattal, a jelszó első felét együtt találgattuk...
Első alkalommal belevetettük magunkat a pusztába. Az éjszakai séta kellemes volt, bár a ládának a közelébe sem kerültünk. Másodszorra már nappal a sinek mentén kocsival indultunk neki és gyorsan meg is találtuk. A jelszó első felével gondjaink voltak, mert még a mozdonyvezető is rossz választ adott. (Pedig ki tudja ha ő nem?) Ez nagyott rontott a láda "értékén". Szerencsére egy másik csapattól (ők is találgattak) kaptunk némi segítséget.
Még mielőtt ezt is megszűntetnék, érdemes felkeresni.
Sokan írták, hogy nem egyértelmű a jelszó, ezért kíváncsi is voltam, miről lehet itt szó. Szerintem egyértelmű.
A jelszó elejével kisebb gondjaim származtak,mivel nem volt most lehetőségem vonatozni.Az elvira sem igazán segített benne,ill. kissé félrevezető.(kecskeméti állomással ,vagy nélküle?) A rejtőnek köszönöm az e-mailos segítséget.Maga a rejtés jó,környezet szép!
És eljött a 100. ládám is! Nem volt könnyű nekünk sem, de azért meglett egy kis segítséggel. Épp jött a vonat, de olyan rövid ideig állt a megállóban, hogy a 2 mp záridő túl hosszú volt :( /az elmosódott csíkot nem raktam fel/ . Kösz, Yunie & Maya
A kisvasutak mindígis a szívügyeim voltak! A magyarországi kisvasutak sorozatot pedig szeretném minnél hamarabb bejárni.:-)
A nehezebb megoldást választottam, a kiskunmajsai végállomás felől közelítettem. A homokos földút egy idő után csak "mérsékelten járható" hétköznapi autóval, de csak kétszer koppant. A marhák kicsit csodálkoztak rajtam, talán igazuk volt.:-)
A láda jól van, egyértelmű a jelszó is az utasítások alapján.
A legjobb az volt, mikor az egy autónak is keskeny úton szembejött egy Szuzuki Swift-es ürge, és lelkesen mutogatott az útszéli kb 1,5 méter magas part felé. Eztán ő is bemutatta a képességit, majdnem felborította magát. A kocsijáról egyébként elől hiányzott minden, ami hiányozhat. Óvatosan sikerült elmenni mellette, de azért elhatároztam, hogy lassan elkezdek gyűjteni UAZ-ra..:-)
Köszi a rejtést, igen jó! Vonat sajna nem volt.. :-(
Megtaláltuk az éj leple alatt a nagy bugaci homokos, tanyavilágban. Nem semmi egy hely így vaksötétben. Bp-ről haza fele menet az 54-es útról lefordulva, tettünk egy éjszakai kitérőt a láda fellelésére. Megtaláltuk, bár így félelmetes volt. Megtaláltuk a jelszó második részét is, de az elsőt még a neten talált kisvasút menetrendből sem sikerült kiderítenem. (vagy félreértettem valamit) Kérjük a megtalálás elfogadását!
A geoSzöcskét átugrasztottuk, egy kicsit délebbre. (ott melegebb van... :-)))
A láda megvan, a jelszóval nekem is problémáim adódtak.
Elhoztam Geoszöcskét, mert úgy tudom, hogy a bugaci pusztán nagyon jól érzik magukat a sáskák!
Jelenleg ez aGeoszöcskeideiglenes lakhelye. A szöcske arra kéri a láda következő megtalálóját, hogy amennyiben továbbköltözteti, vagy visszaviszi eredeti ládájába a költöztetést legyen szíves dokumentálni a Geoszöcske oldalán. További tudnivalók a szöcskéről ugyanott megtalálhatók.
A sinek mentén autózva gyorsan meglett. Még a vonatot is láttam,bár csak egy kocsi volt a mozdony mögött
A jelszóval nekem is volt kis gondom, de pokers segített! Köszi!
Sajnos kisvonattal nem találkoztunk , de azért jó volt erre járni. Hiába próbálkoztunk a helyes jelszóval /utóbb a rejtővel is egyeztetve/ , biztos a leírási mód miatt , nem fogadta el a rendszer. Kérjük a jelszó jóváhagyását.
A vasút mentén mentünk be mi is, jó homokos úton, még szerencse, hogy nem biciklivel. Utána ellátogattunk a bugaci ősborókásba, nincs messze onnan, kb 2 km. A jelszó 2. részéhez elég egy jó térkép.
Az ajánlott földúton, a sínek mellett közelítettük meg a ládát. Útközben a villanydrótokon szalakóták ültek, egyáltalán nem voltak félősek, jól lehetett fotózni őket. :)
A szükséges állomásnál aztán hamar meg is találtuk a dobozt, majd hallgattuk a csendet. A vonat ugyanis nem jött - annak ellenére sem, hogy éppen akkor kellett volna végigpöfögnie, mikor a ládára ráleltünk... Így aztán csak üres síneket fotózhattunk. :)
A síneknél kezdődő védett terület borókái is szépek, de sajnos a parlagfű már itt is erősen jelen van. :(
Ugyan a vasutazásra nem volt időnk, de nagy kár lenne, ha ezt a kisvasutat is megszüntetnék, hiszen nagyon szép helyeken visz az útja. Köszönjük, hogy itt járhattunk!
A dobozban találtunk egy TB-t, GUBBUGot, akit elvittünk egy kicsit odébb.
Jó hosszan kell és lehet autózni a kisvasút mentén. Érdekes ez az alföldi vonal. Az 54-s út mellett láttuk a vonatot, nosztalgia gőzmozdonnyal.
A jelszó képzés kicsit fura, de hazaérkezés után pár perc alatt megfejtettem a kérdést
Üdv Mr Zerge.
Úgy gondoltam, hogy ma a hiányzó Bács-Kiskun megyei ládákból néhányat begyüjtök ebéd előtt. Szokás szerint Anita kislányommal indultunk útnak. Ez a rejtés lett az első. Hála a megtalálók leírásainak, a ládától 5m-re álltam meg az autóval és ami a legszebb, hogy a reggeli járattal is találkoztunk Anita legnagyobb örömére. Köszönjük a rejtést :)
Az 54-es útról Bugacpusztaháza felé tértem le és aztán egészen a sinekig egyenesen mentem Bugac felsőig. Innen tovább már gyalog mentem, bár kocsival egészen a rejtésig is el lehet menni. Sajnos a kisvasútból a sineken kívül nem sokat láttam, de maga a vidék a tanyavilág érdekes volt. Sehol semmi szemétdomb vagy kóbor kutya, pedig fel voltam készülve, hogy kutyák támadják majd meg az embert. A rejtést könnyen megtaláltam. A jelszó szerintem félreérthető, de második kisérletre eltaláltam.
Először tévedésből bementünk valkinek a tanyájára megközelítés közben. Utána rájöttünk, hogy végig a vágány mellett kell menni. Innen már könnyű találat. A jelszó megvan, bár először elszámoltuk. Köszönjük a pontosítást.
Odafelé talán nem a legoptimálisabban közelítettünk, de végülis drive-in meglett. Szép a táj, sétáltunk egy kicsit a tanösvényen is.
Fazék, Lencsi, Timi, Anikó
Céges kirándulós geoládák sorozat, 4. láda. Hála a sofőr rátermettségének, csak 1x kellett visszafordulnunk, így elég hamar megaláltuk a ládát... kicsit aggódtunk a jelszó miatt, hogy fogjuk ezt megfejteni... mindjárt kiderül, sikerült-e :)
Loli
Kellemes kis séta volt az úttól a ládáig. Nagyon szép tavaszi idő, és a puszta fogadott bennünket. Megállapítottam azt is, hogy gyerekkoromban a Móricgát-i megállónál szálltunk le, és innen gyalogoltunk át a "Bugaci pusztához".
A remek új jelszó-szabálynak köszönhetően nem is tudtam helyesen beírni a jelszót. Kérem a rejtőt legyen segítségemre! A láda egyébként jól van álcázva, de azért könnyedén meglett. Talán nem hihetetléen, de a GPS egész közel vitt.
Nagyon szép helyen van a láda - kevés ilyen borókás-pusztagyepes társulást láthatunk. A vonat helyett autóval közelítettünk, de ez így tél vége felé, olvadás és fagysár után helyenként elég izgalmas volt. De a homokos talajban nem lehet csalódni (ezt tapasztaltuk már az 52-es út feletti tanyavilágban), nem ásta el magát a mocsárban az autó.
Amíg a ládánál bogarásztunk, egy könnyű lovas-homokfutó robogott el mellettünk az úton. Ezzel volna ám csak jót csavarogni az alföldön!
A kisvasút menetrendjét látva december 15-től újabb 4 állomást (megállót) szüntettek meg - nagy kár lenne itt a vonatozást elsorvasztani. [gps nélkül]
befi
Télies tekergés 10/2.
Helyenként sűrű ködben, harapós hidegben (-7 fok) utaztam le, a mellékutakat jégpáncél fedte. Később kiengedett a fagy, de maradt annyi hó a földutakon, hogy nagy batár luxus-tesztkocsimmal jól elboldogultam rajtuk, sár nélkül megúsztam az egészet. Mindegyik mai láda könnyen elérhető, többé-kevésbé drive-in volt. Az utolsó három, és a hazaút, megint sötétben.
Tetszett az egész környék és a kisvasút leírása. Havas földúton huppogtam a helyszínre, de nem lett semmi baj. Meglepett, hogy a jelszó kétrészes, és az egyik része nem tudható meg a helyszínen, sőt a Rejtő nem emélkszik rá. Viszont a netről állítólag levadászható. Ennek mi értelme?
Nagyon tetszett a hely, főleg ilyen késő délután, amikor már kezdenek előjönni a színek. Az országos tájfutó bajnokság után barnagoltam a környéken, így jöttem el ide is. Nem csalódtam a helyben, sőt. Jó lenne itt egy tanya. :]
Úgysem hiszitek el, de erre a ládára nem készültem.
Egy barátom hívott, hogy töltsek el náluk a vendégházukban egy napot Bugacon, Pankapusztán, majd fényképezünk, mászkálunk. Jó, rendben, Bugac valahol délen van, rutinból betöltöttem a műszerbe Bács-Kiskun megye ládáit.
Le is autóztunk, a barátom vezetett, nem is figyeltem, merre megyünk. Sötét volt, mire leértünk, úgyhogy teljesen elvesztettem a fonalat.
Reggel felébredtem, bekapcsoltam a GPS-t, hogy hol a fenében is vagyok, majd dobtam egy hátast, geoláda 800 méterre :)
Összevártam a csapatot, a barátom átjött a tanyájukról, a lányok is leértek, reggeli után irány a láda.
A láda nehézség meglepett, szerintem 1/1,5-es, de csak a földút miatt.
A verseny után sok időnk volt (a kiskőrösi kollégiumba csak 6 után mehettünk), tettünk egy bugaci kört.
A kisvonattal egyszer végigmentem Majsától Kecskemétig (leszállni nem lehetett, mert csak fél nap múlva jött a következő).
Az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy a hétvégén az aggteleki geocaching versenyre vagy a kaskantyúi Kalocsa Kupa tájfutó versenyre menjek. Végül a tájfutás mellett döntöttem, odafelé, a két verseny közt és hazafelé ládázás.
Jó elgondolás, hogy a láda nem valamelyik városba került, hanem a természetbe. Kb 1,5 km gyaloglás után értem el a rejtekhelyet, bár akár 50 m-ig is el lehetett volna menni kocsival. Jót tett azonban a tunya városi testemnek a sétálás. A láda kinyitása után meglepetésként ért azonban, hogy a jelszó két részből áll - hagyományos geoláda megjelölésének ellenére. Ez annyira megzavart, hogy valamit elrontottam a jelszó felírásánál, mert a rendszer nem fogadja el.
Köszönet a rejtőnek a jóváhagyásért!
Ez az első láda, amit megkerestem. Több, mint 10 éve járok erre a környékre táborozni. Szép környezet, jó levegő. Kár, hogy egész hétvégén esett az eső.
Kiskunmajsáról jöttünk P.G. temetéséről. A város határában még a vonattal is találkoztunk. Aztán egy kis aszfaltút majd sok poros földút Hittanyáig (nyilván az a tanya, ahol hittanyt tanyítanak). Bugac felé több "komolyabb" állomást is láttunk. Kár lenne értük... Szép kis vasút, és bízunk abban, hogy hasznos is, ezért nem fogják megszüntetni.
A jelszóval nekünk is bajunk volt. Vagy nem értettük pontosan a képzés szabályát, vagy figyelmetlenül olvastuk, vagy számolni nem tudunk. Gond egy szál se: pokers telefonon kisegített. Köszönjük:
Jakabszállási repülőnap 8/4
Két órát töltöttünk a reptéren, ebédeltünk, beszélgettünk Krisz' ismerősével, ettünk Magyarország legfinomabb (aranyérmes!) csoki fagyijából, a gyerekek meg tomboltak a játszóvárakban. Bár az aprónép még maradt volna, a szőrösszívű apjuk, akit fűtött a ládavadász szenvedély, továbbhajtotta őket.
Kisvasút-bolond barátom sokszor csábít bennünket, hol Csömödérre, hol Villányba, azonban miután egyikünk sem rajong az egész napos szakadatlan vonatozásért, rendben elutasítjuk szegényt, mint tettük azt a múlt héten is, amikor ő erre járt. Be kell vallanom, (majdnem) egészen a ládáig autóztunk a sínek mentén, szerencse, hogy a kiváló állapotú út ezt lehetővé tette. A találat gyors volt, egy lélek sem zavart, a kutya is sziesztázott éppen, így nyugodtan logolhattunk. A nyírfák láttán beugrott az egyetemi terepgyakorlat, amikor többek között errefelé is bóklásztunk a csoporttársakkal, köztük Krisszel...
Az 54-es út felé visszaúton betértünk a Bugac csárdába, hogy lássuk mi fán terem a gulasch romantika. Meglepően visszafogott volt, lehet, hogy csak azért, mert még nem indult be a szezon, rajtunk kívül az egyetlen vendég egy teltkarcsú család volt, fiuk pólóján a "Mit szólnál egy ebédhez?" felirat díszelgett és éppen egy emberes Bugac-tállal birkózott becsülettel. Mi csak egy kis kávét, üdítőt és egy Bugaci palacsintát fogyasztottunk, az előbbit kerüljétek, az utóbbit viszont ajánlom mindenkinek, egyszer érdemes kipróbálni (már ha nem vezet az ember, mert nem spórolnak a pálinkával). Még tettünk egy kísérletet az őshonos telep megközelítésére, de éppen veszettül építkeztek, így feladtuk. Talán majd amikor a GCISAK-hoz visszatérünk.
Viki, Geri, Krisz', TZ
A múltkor már jártunk erre a másik bugaci láda begyűjtése apropóján, de akkor még itt nem kellett megállnunk:)
Most újra ellátogattunk erre a szép vidékre az első tavaszi napsütésben.
H. Peti (lásd tatabányai túránk) szervezésében, reggel 8.05-kor Budapestről Kiskunfélegyházára, majd onnan Kiskunmajsára vonatoztunk. A kisvasutas ládák szellemében vonaton folytattuk utunkat a ládához. A számításba azonban kis hiba csúszott, így a ládától bő 3 kilométerre, Bugac Felső állomáson értünk földet. Oda-vissza közel 6 és fél kilométer majd Bugac irányában még további néhány, amivel cca. 10 kilométeresre növeltük a megtett távot.
Bugac Felső és Bugac állomások között érdeklődő kutyafalka eredt nyomunkba, szerencsére tisztes távolságot tartottak miután irányt változtattunk. Busszal Kiskunfélegyházára majd Kecskemétre mentünk, ahol nekiestünk Mikulás multijának. 18.40 körül busszal érkeztünk Budapestre.
Megtaláltuk. A rejtés kissé ciki. A közelmúltban épített "közintézmény"-ből pontosan a láda helyre látni. Bennünket is figyeltek, miután a kutyák tartósan jelezték az ismeretleneket.
Egy apró megjegyzés. Pontatlan a ládajelszó első része! A találgatást ki kellene küszöbölni, pontosabban kellene fogalmazni.
Mindig nagyon örülünk, ha kisvasutas ládát kereshetünk. Nem szabad hagyni, hogy egyetlen vonalat is bezárjanak! Minden cacher népszerűsítheti a helyet, s ezzel egy aprócskát tesz is a vasútvonal megmentéséért. Ha lehet próbáljátok is ki a vonatot. Jó családi program szép idő esetén. Mi a másik oldalról, Móricgát felől toronyiránt érkeztünk, kocsival 600 m-re közelítettük meg a ládát, egy nádasig.
FIGYELEM!!!
A közeli tanyát kutyák őrzik, így a keresés-logolás alatt hangoskodhatnak. A tanya tulajdonosa tud a ládáról! (A felesége már nem biztos ;-)
Ez az első geoládám. Kecskemét felöl az 54-es úton jöttünk, majd Jakabszállás után befordultunk balra Bugacpuszta felé. A betonúton addig kell menni, amíg a kisvasút nem keresztezi az utunkat. Közvetlenül utána elindultunk a földúton párhuzamosan a kisvesúttal. Szerencsére a 4 ütemű Wartburg jó magas építésű, nem okoz neki gondot a homokút. Közvetlenül a vasúti megálló mellett parkoltunk le, onnan a GPS méterre pontosan odavezetett a facsoporthoz. A szabálytalanul ott fekvő gallyak miatt azonnal megtaláltam a ládát.
A jelszó mindenesetre érdekes. Az egyik fele meglett azonnal, a másik fele miatt viszont küzdeni kellett picit utólag a Neten.
Láttunk vonatot is, ami viszont eléggé lerobbant állapotban van. Sajnálatos, hogy az ilyen műemlék jellegű dolgokkal kevésbé foglalkoznak, pedig egészen kevés pénzből fel lehetne újítani, és akkor a hegyvidékekhez szokott német meg osztrák turisták megvadulnának, hogy egy kis sivatagot lássanak. Legalább picit részesedne a turizmusból Magyarország keleti fele is.
Mindenesetre klassz ez a játék...
A Kiskörös Kecel Bugac szakaszon érkeztem kerékpárral. Igazi téli edzés: ilyen időben a Fradiban is csak hosszasan barangoltunk, résztávok, intervallum edzések majd februártól. Annak idején edzőnk mindig figyelmeztetett, hogy 50 60 km enként nem árt sétálni egy kicsit, hogy elfagyott lábujjainkba ismét friss vérkeringés jusson. Most a séták a ládakereséseknek felelnek meg. Az idefelé vezető út szépen ment: 30 km/ó körüli átlag jött ki, ami téli szerelésben normális.
Bugacnál keresztezte az aszfalt út a keskeny nyomtávú pályát. Innen kezdődött a homokút. Lehetett rajta végül is haladni, de itt is, csakúgy, mint Izsáknál, vagy nyáron Nagykörös környékén, be be szakadozott a homok felszíne. Ezért néhány helyen le kellett szállni a bicóról, de tulajdonképpen a ládáig simán el lehetett jutni kerékpáron.
A jelszó második része nagyjából egyértelmű, bár, ha az ember alapos, itt is lehet több változat. A első jelszó részlet viszont egy újabb edzés, és bár a mai célpontommal egybeesik, a biztos utat választottam: felhívtam feleségemet, aki 1 percen belül visszahívott a megfelelő információval. A Kecskemétig hátralévő szakaszon némiképp ezt ellenőriztem, de biztos, ami biztos, amit a szerver elfogad...
A Bugac Kecskemét szakaszt is igyekeztem volt kerékpároshoz illően teljesíteni. A kisvasút végállomásához érve szokásomhoz híven, a mozdonynak támasztottam a bicót, hogy lefényképezzem. Abban a pillanatban felpörgött a mozdony dízelmotorja, kis híján összegyűrve járgányomat.
El kellene készíteni a környék modelljét H0e méretarányban, Mk48 as mozdonnyal, meg azzal a sok kedves teherkocsival, amiket az idevezető úton lehetett látni.
A mai teljes szakasz 120 km volt, de az emelkedés 0 m (kivéve Kecskeméten a vasúti felüljárót).
Tipikus alföldi táj, szétszórt tanyavilág. Ilyen mondjuk itt
van még ötszáz négyzetkilométer. A velünk tartó helybéli felismerte a rejtés melletti tanyát, mint kiderült gyerekkorában itt táborozott. Kissé váratlan (és kellemetlen), hogy a jelszó első fele nem található meg a helyszínen, itt nekünk csak a próbálkozás segített.
Egy poros úton mentem 4 km-t, állandóan attól féltem hogy a kocsi alja fennakad az úton. Az út két szélén sűrű bokor végigkaristolta a kocsit. Kitérni három helyen lehetett, nem tudom mi lett volna, ha jön szembe valaki. Nem semmi, hogy a jelszó egy rejtvény, amit nem könnyű megfejteni. sp
Kellemes, szép környék, de a kisvonat elkerült minket. A láda nem volt álcázva. Többen megtalálták már a ládát, mint ahányan bejelentették.
A jelszóval meggyűlt a bajunk. Az első fele netkess lett és számmal kell írni, mint kiderült.
Könnyen megtaláltuk, Levi egyből kiszúrta. Kecskemétről Móni és Levi vonattal jöttek Bugacig, én meg Lilivel kocsival. Lilinek ez az első megtalálása (5 hónapos :) ). Nagyon szép ez a táj - csak kissé meleg volt.
Wildpig, Móni, Levi, Lili
Miért nem megy nekem a jelszó? Ládagazda, lécci add meg emailben a jelszóhoz szükséges leírást (és esetleg a ládaoldalra is felkerülhetne, hátha valaki - mint pl most én - elfelejtette, hogyan áll össze a jelszó)
Freddyvel közös ládavadász-napunk 7. állomása volt ez. Jöttünk az országúton, és ahol megláttuk a vasutat, mellékanyarodtunk a homokos földútra. Drive-in láda, de most fáradtak voltunk, nem bántuk. És szépen a kisvasút mentén autóztunk Bugac-Felsőtől idáig, így hát pont azt láthattuk, amit ezen a szakaszon a kisvasúttal utazva is láthatnánk. Egyébként tavaly Anna hugival mi már láttuk a bugaci kisvasút legfőbb nevezetességét: a bugaci állomásfőnöknőt. Igazán szenzációs nőszemély(nek tartja magát:))), és szívesen megmutatja a walesi herceg aláírását is az emlékkönyvében. Csak szabadulni nehéz tőle, ezért most nem is kerestük fel...
Ez egy éjszakai túra volt, de megérte, mert meglett a láda! A tájból igaz, így sokat nem láttunk, de a csillagos égbolt kárpótolt érte bennünket!
Akinek, neadjisten' annyi esze van mint nekünk, hogy éjszaka keresse ezt a ládát, annak jótanácsként adnánk egy kis segítséget: Ha az 54-es úton Kecskemét felöl jössz, akkor kanyarodj le Bugac felé, majd végig egyenesen a Bugaci Csárda felé, addig amíg a kisvasút sinei keresztezik az utat a 46°39.668' 19°39.789' pontnál. Itt fordulj jobbra a földúton, ez az út végig a sínek mellett vezet. (Sötétben pedig jó ideig eltart mire erre az ember rájön, és rátalál...)
Ennyi elég is segítségnek, innentől mindenki keresse maga!
A Gubacsi puszta idegenforgalmi centrum elől indulva gyalog. Nem tudom, hogy tényleg pénzt szednek-e, hogy beengedjenek az egyébként minden más oldalról nyitott pusztára, de a kassza felirat nem tett jó hatást rám... Végig a földúton a kisvasútig, majd mellette a kérdéses állomásig. Útközben sikerült látni egy szorgalmas kombájnost, már 8:30 körül a búzát gyűjtögette. Neki lehetett igaza, mivel egy-két nap és szétázik az egész...
A doboz gyorsan meglett, aztán jött az ötlet, hogy a tanösvény is visszafelé visz... A második állomásról sikerült visszanézni az érkező kisvonatra. A harmadik állomás előtt kis forduló az erdő felé és próbálkozás a 466. Gubacsi puszta doboz felé, de az első doboznak, csak hűlt helyét sikerült látni... Viszont bejártam azt a multit is, igaz, hogy dobozt egyet sem láttam...
Viszont kinn volt a legelőn a ménes, a szürkemarhák és a rackajuhok, meg egy-két kutya..., és néhány ember. Itt már látszott néhány bámészkodó is... Szóval 10-15 km kószálás lett el is ment vele a délelőtt...
A jelszó első felével kicsit találgatnom kellett, mert vagy félreértettem a meghatározást vagy a rejtő számolta el magát. De úgy nézem, eddig még senkinek nem okozott gondot.
Szegény Da nem tudott velünk kirándulni, a fagyimérés rámaradt ezen a napocskás napon...
Déborka látta már a Gemcei:o) kisvasutat, s megfogadta, végigjárja majd a többit is, mert ezek olyan kis aranyosak... de most hiába vártuk sokáig, nem jött a kis hamais... de majd legközelebb szerencsénk lesz, megfogadtuk! :o)
A meggyeltevés receptje a következőre módosult: végy minimum fél jól átgondolt napot, s töltsd el egy kellemes ládikázással. Azután végy tíz kiló meggyet, három kiló cukrot.... stb...
No mi is így tettünk, s rábeszéltük a D&D csapat apróbbik Felét, tartson velünk egy rövid sétára... Sétáltunk, síntiportunk, énekeltünk, Bradley-t olvastunk, egyszóval örömködtünk egy kicsit a verőfényes napsütésben... A kedves kis sínpár vészjóslóan zötyög, lötyög... megrágra már az idő vasfoga... de érdemes volt ide ellátogatni, nem kérdés, a többi kisvasút felkeresése sem...
"Bronzérem" :)
Megtaláltuk a cachet. A hely autóval is könnyen megközelíthető. Mi Bugac felől támadtunk...
A kisvasút több megállóhelyét is meglátogattuk, tényleg kár lenne, ha megszüntetnék. Gyerekkorunkban mindketten utaztunk már ezen a kisvasúton Bugacig.