Prológus:
A ládát Amancsicstól örököltük. A mai napig hálával tartozunk Neki amiért megörvendeztetett bennünket azzal az élménnyel amit a multi megtalálása jelentett. Akkor már tudtuk, hogy ettől az érzéstől nem szabad senkit sem megfosztani. Ezért kezdtük el toldozni-foldozni, javítgatni a hiányzó pontokat, azzal a szándékkal, hogyha kereshetővé tesszük, akkor újra fogja éleszteni a rejtő. Ténykedésünkre felfigyeltek a szervezők is és felajánlották a láda adoptálását, amit mi szíves-örömest el is vállaltunk. De tudni kell, ez a multi Amancsics szellemi terméke és úgy tökéletes ahogy Ő megalkotta. Iránta érzett tiszteletből, valamint azért mert jobbat úgysem tudtunk volna produkálni, a teljes ládaoldalt változatlanul hagytuk. A javaslatokat, kritikákat továbbra is várjuk, a dícséretet áthárítjuk az ötletgazdára.
A Bükki Nemzeti Park igazgatója 889/4/2004. sz. határozatában engedélyezte a láda kihelyezését. (Köszönet érte!)
Az Országos Kék szerintünk egyik legszebb, legvadregényesebb szakaszán vezet keresztül ez a nyolc állomásos multi, egy kis kitérővel. Alkalmatok lesz megismerni a Mátra éjszakai állatvilágát, találkozhattok disznóval, sassal, sőt pisztrángokkal is, ha figyelmesen jártok :-))! Arról is biztosíthatunk Benneteket, hogy nem Kis- kő fog lezuhanni a szívetekről, ha végigjárjátok a túrát, és a szintemelkedés miatt Szederjes lesz az ajkatok a légszomjtól :-))!
Az egyes pontokon fellelt jelszórészleteket egybeírva kell logolni. Az első ponton a jelszórészlet a már említett háromjegyű szám. A jelszónak végül egy 18 tagból álló karaktersorozatnak kell lennie.
Az első és az utolsó ponttól eltekintve kettő kivételével geopalackot kell
keresni. Igyekeztünk sokatmondó fényképeket és magyarázatot mellékelni, hogy megkönnyítsük a keresést. A következő pont koordinátáit az előző ponton találjátok. Kivéve a másodikét, amit úgy lehet megkapni, hogy a 47° 54.325' és a 20° 08.721' koordináták utolsó három számából levonjátok az első ponton található fehérre festett vasúti jelzőkövön lévő háromjegyű számot (a szám minden egyes számjegye páratlan).
Kérünk mindenkit, hogy a túra végigjárása során tartsa be a természetvédelmi szabályokat. A jelzett turistaúttól a keresés során legfeljebb néhány méterre kell eltávolodni!
A multi végigjárása megfelelő erőnlétet és előkészületeket igényel. A táv 25 km feletti, a szintemelkedés 2000 m körül van. Jelentős szakaszai a tarvágások miatt nyílt terepen vezetnek. Útközben az ivóvízvételi lehetőség bizonytalan, és a túra rövidítése is esetleges, mivel lakott területektől eléggé messze vezet, és végpontjától is 2-4 km a legközelebbi buszmegálló. Az elérhető településeken viszonylag ritka a tömegközlekedés. Az útvonal egyes szakaszai villámveszélyesek.
Az 5/5-ös nehézséget összességében kell értelmezni: a sok pont, illetve a táv és a szintemelkedés miatt jeleztük, egyéb extrém dologra nem kell számítani, de egy-két rejtés azért okozhat meglepetést.
Sok szerencsét! Amancsicsék
Állapot: kereshető
2 játékos jelölte kedvenc ládájának
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
-
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Második éve keresem, ma végre sikerült. Segítség nélkül ez nem nagyon ment volna nékem. 27 fokos melegben, a fák nagyon megindultak, csodálatos a Mátra ilyenkor is.
Köszi szépen a munkádat.
Nagyon sok idő és kilométer után sikerült pontot tenni a végére.
Az 1-2 és 7 pontokat legalább egyszer kerestem fel. A 3-4-5-6 pontokat legalább 3-4 alkalommal nézhettem meg, míg a záró ládát kétszer foghattam a kezembe. Először 2009-ben, és most ismét. Idén két körben érintettem minden pontját.
Az érintett pontok némelyike biztosan megérne egy-egy hagyományos dobozt - bár van már olyan hely ahol három rejtettpont is van, de egyik sem sétabarát. A helyek pedig kirándulásra csábíthatnák a kevésbé fitt keresőket is!
Pontosan 3 éve már voltunk a végládánál, de akkor még nem tudtuk, hogy újból visszajövünk. Megütött a guta. Ezért nem szeretem a rejtett pontos rejtéseket.
Mivel ma Sirok-Mátraháza volt a leküzdendő szakasz, gondoltam megnézem a pontokat melyek útba esnek: 1,2,3,4,6 rendben megvannak. 5,7,8 elkerültem. [Geoládák v3.12.10]
Tulajdonképpen GCKMB-t szerettem volna befejezni (befejeztem!), ehhez belekezdtem GCM115-be és adódott GCTOBU folytatása is a harmadik ponttól. Kicsi szerencsével nem kellett volna kétszer felmásznom az Oroszlán-várhoz (másodjára eléggé nyögvenyelősre sikerült), de ezt a rejtett pontos multik esetén nehéz tervezni ... és hol van még a vége ? (a második pont nehézségeit lásd az előző bejegyzésben). Folytatás az ötödik ponttól.
Egy többéves történet végére került pont, az utolsó részlet megtalálásával. Aztán, ahogy az lenni szokott, egyes jelszórészletek eltűntek:) Végre volt időm megkeresni, összerakni és végre logolni az utolsó előtti mátrai ládát. Szép helyek, kemény túrák...de megérte. Köszi a rejtést!
Fogtam!
Csak több év, több túra alkalmával és persze csak nappal, de végre befejeztem! Volt ebben buszos túra a ZÖLDSPORT Egyesülettel, nyugdíjas túrák Galyatetőről kiruccanva, stb.
A 6. állomáson ki van rágva a pet palack alja!
gabortel logja sokat segített: "A végső ponton pedig, ... a tábláktól balra a nagy szikla és a kisebb előkövek közötti árokba ugorjatok be és ott keresgéljetek!"
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Két részletben teljesítve. Fura módon a záróládát "véletlenül" még korábban sikerült megtalálnunk egy másik láda keresése közben.
Ezzel az utolsó mátrai mega multi is kipipálva.Múlt héten, a 7.pontnál ránézve a térképre nem volt lelki erőm folytatni.
Ma ideális túra idő fogadott a Mátrában. Ennek ellenére a Kékestető buszmegállóban láttam utoljára embert a túra során.
Egy szusszra, OKT közben megtaláltam, köszönöm a rejtést! 08:55 siroki vmh. kezdéstől a végláda megtalálásáig 08:02:09 idő telt el és 27,81km lett a távolsàg. Láttam útközben odvas keltikét, tavaszi héricset, hóvirágot - igaz egyetlen tövet -, 6 őzet - 2 szólóban, 4 csoportban csapatták köztük egy gidával -, 1 mókust, 1 sast és sok minden mást amit nem ismerek.Elfogyasztottam közben 4l folyadékot,ebből 6dl. a Jóidő-kútból származott, amit most másodszorra láttam csak vizet adni. A mátraházai parkolóig - kékre is vissza kellett lavíroznom - a teljes táv 34,3km és 09:31:30, 2231,4m szintemelkedést kellett legyűrni. [Geoládák v3.12.7]
A mai napra a mátrai virtuálisok megkeresését terveztem (legálábbis az egy csokorban lévő öt ládát). A recski munkatábor parkolójából indulva több út is ajánlkozott, de szerettem volna GCTOBU-2-t, ami GCGAKO-val szinte azonos helyen van mihamarább megtalálni (hátha a kék jelzésen további pontokat is sikerül szerezni). Felértem, de GPS a meredély szélén állva még 10 métert mutatott előre. A logok ellentmondásosak voltak a megtalálás nehézségét illetően. Lehet, ha tudom, hol a palack, megpróbálom, de a meredély szélén keresgélni nem mertem egyedül. Nagyon köszönöm a rejtőnek a levelemre küldött információkat a továbbútról ... persze gondoltam, hogy a túra során még lett volna további megtalálnivaló, de így majd alkalomadtán visszajövök a folytatásért. :)
November elején kezdtük Sirok felől felgöngyölíteni. Nem akartam egyben megkeresni, sem a logisztika, sem az "elnyújtott élvezet" nem ezt diktálta volna. Végül 5 túra során kerestük fel a pontokat. A legszebb és legemlékezetesebb volt a 2. pont, ahol csodálatos a panoráma, de 5-ös nehézségű a rejtés. Ez azt jelenti, hogy segédeszközként kell egy ember, akinek nincs tériszonya és nem fél kihajolni a szakadék peremén kívülre. Nekem ez nem ment, így a nővérem kereste meg a pontot, miközben az övét fogtam és 110 kg-al húztam visszafelé. A pont csodaszép volt, de ez beárnyékolta egy kicsit a kedvemet. A másik emlékezetes pontja az 5., ahol fantasztikus kilátásban volt részünk, egy ritkán járt helyen a Mátrában. A végláda nagy nehezen meglett, szépen feltöltve várja a megtalálókat. Köszi a rejtést! [Geoládák v3.12.5]
Az utolsó megtalálók jelezték, amit ezúton is köszönünk, hogy a 6. pont hiányzik. Ma ellenőriztük és pótoltuk. A palack új helyen várja a következő megtalálót. A koordinátkat és a fotót az oldalon javítottuk. Szerencsés megtalálást!
Követtük a jelet felfele, aztán lenéztünk jobbra, lenéztünk balra, csak a csúcsra nem jutottunk. De így is nagy élmény volt! 30.5km, 1700m szint, 10.5 óra, még a kijárási korlátozás alatt is teljesíthető egyhuzamban.
Itt-ott volt kis zökkenő, de Évi&Zoli nagyon segítőkészek, hívjátok Őket bátran. A 6. ponton csak egy kőlapra írt GCTOBU feliratot találtunk; a szikla alatti üregben nem volt ott a palack. Lehet, hogy kicsúszott és valahol a mélyben lapul... De biztos hamar pótolják majd. A végső ponton pedig, ha még mindig senki nem söpörte tisztára a terepet az avartól, és sürget az idő, a tábláktól balra a nagy szikla és a kisebb előkövek közötti árokba ugorjatok be és ott keresgéljetek!
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! Élményekben gazdag túra volt minden alkalom, amikor a TOBU pontjait keresgettük.
Mi ugyanis nem egyszerre jártuk végig ezeket a csodás helyeket. Az első öt pontot könnyen megtaláltuk, a palackok rendben vannak. A 6. ponthoz kb fél órás keresgélés után telefonos segítséget kértünk a rejtőtől aki nagyon segítőkész. Az utolsó két pontot szintén hamar megtaláltuk, a végláda olyan sok ajándékot tartalmaz, alig lehet visszazárni. :)
Nagyon tetszett, hogy alaposan megismertette velünk a Mátrát ez a multi, próbára tette erőnlétünket, mégis nagyon jól éreztük magunkat mert a sok-sok természeti csoda elfeledtette a meredek emelkedőket, a csúszós sárdagasztást, a jeges lejtőt a hatodik ponthoz a csúcsról le és még azt is élveztük, hogy a hatalmas köd miatt a szépkilátásokról csupán az orrunkig láttunk. Az erdő viszont ilyenkor is varázslatos a maga sejtelmes zajaival. Nagyon tetszett az is, hogy sokat gondolkodtunk, szerveztük az időnket és útvonalunkat, hogy minél több ládát összegyűjtsünk de a TOBU pontjaival is gyorsan haladjunk. Szuper volt, szeretjük az ehhez hasonló ládákat! :) [Geoládák v3.8.3]
A multit még az Amancsics-érában kezdtem el felgöngyölíteni, először a 4. pontig jutottam, ahol hiányzott egy pont. Pár évre rá, az újraélesztés után a 6. pontnál álltam meg, mert nem arra vitt az aktuális túraútvonalam. Most, újabb 5-6 év után jutott eszembe, hogy csak végére kéne már járni. :)
A mai 21 km-es, Mátraházáról indított körtúrába pont beilleszthető volt az utolsó két állomás, mivel a végláda helyét a logokból és a társbérletben lakó hagyományos láda spoilerezéséből már tudtam.
A végládánál kicsit keringtünk, de valóban nem kell körbe lemenni a szikla meredek aljához.
Összességében nagy jó kis sportmulti. Köszönet a rejtésért, az újraélesztésért, ill. azért is, hogy az eredeti jelszórészleteket nem változtattátok meg, így nem kellett elölről kezdenem az egészet. ;)
Esős, párás időt fogtunk ki ma, de ez nem vette kedvét a kis csapatnak. Mai fő célunk ennek a ládának a megkeresése volt. Nagyon szép helyeken vitt a multi. A végládához már sötétedéskor értünk. Minden pont meglett, a 2.-nál volt egy kis kavar, de csak meglett.
Köszönöm a rejtést!
Esős, ködös őszi napon csináltuk végig a multit négyfős csapatunkkal. Az esőnek azért vannak előnyei is, mivel elűzi a muglikat az erdőből. Viszont még sosem láttam az út mellett 2 méterre lapuló nyulat, ami túl későn vett észre minket, így inkább nem futott el, csak lapult és várta, hogy elhaladjunk. Kerítés mellett bóklászó szarvascsordát is láttunk, meg rengeteg sok gombát úton-útfélen, teperő szalamandrákat a turistaúton.
Két autós verzióban mentünk, így megnyugtatott minket a tudat, hogy a célban vár majd egy autó. Egész szépen andalogtunk, minden pontot sikeresen megtaláltunk, kerestünk közben más ládákat is. A brutál része akkor kezdődött, amikor a Pisztrángos-tótól visszakecmeregtünk a gerincre és elkezdett besötétedni. Történt ugyanis, hogy a túránk előtt pár nappal egy mikro-tornádó egy vékony - de jó nagy szintet magába foglaló - sávban hatalmas pusztítást okozott az erdőben és rengeteg fát döntött keresztbe az úton. Semmilyen útkarbantartás nem volt még, így a szitáló ködben haszontalanul vakító fejlámpáinkkal "megsegítve" evickéltünk át a hatalmas fákon és kerülgettük a még friss ágakat.
A végláda és a közeli hus láda megkeresése is okozott némi - szerencsére csak átvitt értelmű - fejtörést, de pár perces keresés után mindegyik meglett.
Leereszkedve a völgybe már gyanús volt a patak zúgása, így nem lepődtünk meg, amikor egy elárasztott gázlóhoz érkeztünk. Én gyorsan lekaptam a cipőmet és -Mr.Hanwag-át-nem-ázó-bakancsú- Robogo segítségével átevickéltem a frissítő folyamban, míg fa-peti és tabletta az itt induló kerítés túloldalán talált nagy köveken ugrándoztak át és sikeresen - a kerítés túloldalán találták magukat! Őszintén nem emlékszem már mi volt a megoldás, de valami kerítés alatti kúszás-mászás rémlik. :) A brutál elé a túra legvége helyezte el a totált, amikor is csúszó, agyagos hegyoldalban kellett leevickélnünk a faluba.
Felejthetetlen nap volt, szépségeket láttunk és megmérettettünk! Szerencsére mindannyian átmentünk a teszten, szuper nap volt.
Húú de jó érzés, hogy megcsináltam! Régi terv teljesült.
:))
A múlthéten kezdtül el Sirok - Kékestető táv: 22 km az OKT-n (Remete forráshoz kitérővel)
Minden pontnak nagyon jó a koordinátája, nagyon jól kereshető, jó állapotban vannak a palackok.
Nekünk egyedül a Gazoskőnél kellett segítség mert a "majré" is velünk volt, itt nem találtuk meg az ide tartozó láncot csak egy másikat. Nagyon köszönöm a rejtő segítségét ennél a pontnál.
A meleg ellenére nagyon jót túráztunk és sokat gyönyörködtünk a kilátásban.
A mai nap a Vörösmarthy Túristaháztól indultunk, Mátrafüredre túráztunk át 16 km-es túrával. Ma is melegvolt lent az Alföldön :)
A Mátrának ez a szakasza kellemes a meleg ellenére, a végén volt egy kis szakaszon nyitott terep, még itt is elviselhető volt a délutáni hőség.
2017.09.16: Ez első hat pont az OKT Sirok - Mátraháza szakasz közben. Nem volt tervben a pontok megkeresése, mert e nélkül is elég nehéz szakasz. Nem akartam külön még sok pontért kóricálni. De mit ad Isten, a második pontnál megpihentem, néztem a kilátást és teljesen véletlenül a kezembe akad a jelszóhordozó. Na ha a sors így akarta, akkor rákerestem. Az első pont könnyen netkesselhető, de nincs lelkiismeret furdalásom, mert eljöttem mellette. A harmadik meg szintén közel volt a kékhez, mint a második. Aznap meglett az első hat pont és a hetedik koordinátája. A leírás alapos végigolasása utána tudtam, hogy a hetedik koo helyére is 'le' kellene menni, mivel telente a Téli Mátra keretében eljárok arra, gondoltam, majd akkor begyűjtöm.
2020.01.25: 7. pont: Téli Mátra M alatt. 2019-ben nem lett meg, mert nagy volt a hó, és a GPS is rakoncátlankodott. Egy évvel korábban 2018-ban nem vittem GPS-t. 2020-ban minden sima volt. Nem is kell köveket túrni érte, tök egyértelmű a leírás.
2020.08.22: 8. pont: Kékestető 25, 8. Decathlon Mátra túra közben. Régen nem találta meg senki, 15 centi avar fedte. Véletlen volt, hogy ott is ástam. :) De megvan. Nem kell lemenni a szikla meredek aljához. :) Én megtettem.
Örülök nagyon ennek a geocashing.hu kuriózum ládának.
Már csak az utolsó pont hiányzik, de arra már nem volt semmi erőnk és ivóvízünk sem.
Viszont egy gyors beszámolót írunk, amíg frissek az emlékek.
Axl húgától kaptunk egy 4 nap, 3 éjszakára szóló ajándékutalványt a Siroki Vár Campingbe, a tervünk pedig az volt vele, hogy akkor hatalmasakat kirándulunk majd a környéken. Azt nem tudom, miért nyár közepén váltottuk be az utalványt... Jobb lett volna hűvösebb időben a Mátrában túrázni, dehát mi kemények vagyunk... Vagy csak azt hittük.
Ezt a ládát terveztük a hosszúhétvégénk csúcspontjának, és az is lett, nagyon izgatottan vártuk, hogy eljöjjön a nagy nap.
Hajnalban kocsival átgurultam Mátraházára, majd onnan a 6:11-es busszal visszajöttem Sirokra, addig Viki elkészítette a szendvicseket, és bepakolt a túratáskákba. Annyi vízet csomagolt, hogy ilyen nehéz talán még sosem volt a hátizsákunk
Sajnos régen nem voltunk már nagyobb túrán több okból kifolyólag: Axl balesete, Viki anyukájának betegsége, házfelújítás, koronavírus, OKJ képzés, plusz edzeni sem voltunk már egy jó ideje, és ezt nem vettük figyelembe. Emiatt a túra háromnegyedénél elfogyott minden erőnk, fájt mindenünk. Ezt nehezítette a hatalmas hőség, a végére pedig a vízünk is elfogyott, pedig 6 literrel indultunk el, a források pedig ki voltak apadva. Szerencsére a Nagy-Zúgó hegy és a Jagus között (a túra felénél), amikor már csak 1,5 liter ivóvizünk maradt, az erdészektől kaptunk hozzá, még 1,5 litert. Ezt kellett beosztanunk Mátraházáig.
De tartottuk egymásban a lelket, és nagyon hálás vagyok, hogy ilyen társam van, akiről tudom, hogy nem csak a túra során képes húzni, segíteni, motiválni, hanem az élet minden területén ott lesz mellettem, és szeretném, ha tudná, hogy ez részemről is így van!
A 7. pont koordinátái megszerzése után láttuk, hogy az hatalmas kitérő, nem kevés színtkülönbséggel. Akármennyire is csalódtam magamban, úgy döntöttünk, hogy máskor fejezzük be a multit. Így az OKT útvonalán felmentünk a Kékestetőre, sajnos ott már minden büfé zárva volt, ezért a sípályán keresztül lesétálunk a kocsihoz Mátraházára. Ezt az utolsó szakaszt már túrabakancs nélkül, zokniban tettem meg a puha füvön.
Hatalmas tiszteletem Vikinek és Lottinak , a tacskónkak is, hogy végicsinálták egy rossz szó nélkül a Sirok - Mátraháza OKT szakaszt. Nekem pedig egy tanulság, hogy vissza kell szereznem az erőnlétemet minél hamarabb!
Köszönjük a rejtő munkáját!
Hamarosan befejezzük a multit.
Először egy kéktúra alatt, majd 2 kisebb túra alkalmával gyűjtöttem össze a részleteket. A 7. és a 8. pont megtalálása között több, mint egy év telt el a távolság okán és az idő hiánya miatt. Örülök, hogy megvan, rég bakancslistás volt.
1100. találatom.
Egy kiadós, egész napos túra a Mátra gyönyörű hegycsúcsain, kellemesen elfáradtam. A korábbi megtalálóktól tanulva Mátraházán hagytam az autót, és busszal utaztam Sirokra. 9 után indultam Sirokról, fél 5 előtt értem a végládához, 6-ra vissza az autóhoz. Múlt héten is jártam errefelé esőben, akkor begyűjtöttem a környékbeli ládákat, jó volt most az ismerős helyeket napsütésben újra bejárni. Szuper volt, köszönöm!
Megtaláltuk :-) Köszönjük a rejtők munkáját :-) [g:hu 1.6.2y]
Végre ez is mosolyog :-) Jó kis túra volt. Köszönjük a logokban található hasznos infókat, valamint a rejtő telefonos segítségét. Az esős időjárás hol a lábunkat hol pedig a ruházatunkat áztatta :-) A multi gondosan karbantartott, minden pont könnyen megtalálható. Szuper TotálBrutál volt :-)
Ma a Mátraháza-Sirok OKT szakaszának teljesítése közben lehetőségünk volt a pontok karbantartására. Az előző megtaláló azimee útmutatása alapján ez meg is történt. Köszönjük az önzetlen segítséget! Felfrissülve várja a következő megtalálókat.
Két hete mentem végig az első 7 ponton a bércet övező új geoládákkal együtt, így az utolsó pontra már nem értem volna világosban. Jobb volt, hogy ma fejeztem be, mert még így is közel egy órát kerestük - a tavalyi avar alatt sikertelenül. Végül a rejtő telefonos segítségével lett meg, köszönjük, hogy visszahívott!
Párommal, Blue Malival vágtam neki eme remek túrának. Régebben akartuk már teljesíteni, de nem sikerült, végül úgy döntöttünk májusban akár lesz hozzá túratárs, akár nem, akkor is megcsináljuk. Időjárás kegyes volt hozzánk, előző nap esett a Mátrában, így kellemes hűs levegő áradt a talajból. Talán a vizes talaj nem csúszott annyira, mint a száraz , poros föld. Oroszlánvárig nagyon jól bírtam, fejben elhatároztam, ha idáig könnyedén veszem az útvonalat, akkor utána már gyerekjáték lesz a multi teljesítése. Tévedtem, mert azt vettem észre, hogy folyamatosan fel-le megyünk a hegyvonulaton. Talán a legnehezebb része az volt, amikor legyalogoltunk a Pisztrángosig, és láttam, hova kell vissza felküzdenem magam. Itt megpihentünk egy kicsit, párom biztatott, hogy max fél óra alatt felérünk, és nagy meglepetésemre sikerült fél órán belül megállás nélkül leküzdenem az emelkedőt. Következő holtpont akkor következett el, amikor leereszkedtünk a Kis-kőhöz. Naivan azt hittem, hogy szinten maradunk, és nem kell újabb emelkedőt megmásznini a Kékestetőre.
Jól éreztem magam, köszönöm a rejtő segítségét. Gyönyörű helyeken jártunk, kilátás csodálatos volt:) Képeket párom (BlueMali) feltöltötte, ezért nem másolom be újra őket. Természet ajándéka volt, hogy a Remete-forrás után tőlünk pár méterre egy őzike csapat egyesével ugrálta át az erdészek által kihelyezett kerítést. Pár percet várakoztunk, hogy ne zavarjuk meg őket. Legkisebb őzike, aki utoljára maradt, kicsit bátortalan volt, többször neki futott a kerítés átugrásának. Ahogy észrevett bennünket, rögtön sikerült neki is :)
Adatok:
Táv: 36,58 km
Szint: 2277 m
Teljes idő: 11:40 ó
Mozgás idő: 09:37 ó
Mozgás átlag sebesség: 3,8 km
Tegnap akartuk ezt megcsinálni, de a pénteki nap átszervezte mára, jó mondjuk nem is bántuk, mert tegnap csúnya vihar volt a Mátrában is! Ennek hatását tapasztaltuk ma! Vizes aljnövényzet, saras, csúszós útszakaszok tarkították a délelőttünket!
Szerencsére elértük a 7:01-es buszt Mátraházán, s mivel Piroska szépen nézett, s ezért a kedves sofőr meg is ált a Verpeléti elágazásnál, így nyertünk egy kis előnyt! :)
Sirok (volt) VMH-től egészen jól ment a Sötét-Lápa Nyeregig, majd ami fejben már megvolt, ott terepen is láttuk, hogy ami szintet veszteni fogunk a "Pisztrángos"-ig, azt mind vissza is kell nyernünk! Mivel nem volt elég a hátizsákom súlya, így benyomtam fél liter vizet, majd a közeli forrás vizéből vettem 4 litert, így a Gabi halála nevezetű kereszteződés érintésével vissza is másztunk a Sötét Lápához!
Innen széles erdészeti úton meneteltünk, ami egy idő után elfogyott, vagy a föld nyelte el! Nem maradt más, mint 140 méter toronyiránt le a kék kerékpáros túraútra. Ezen sima ügy volt eljutni a Négyes határhoz! Innen még megnéztük a Kis-követ, majd elindultunk a Kékesre! Folyamatosan emelkedtünk! Majd a tetőn konstatáltuk, hogy kihalt! Még egy szörpöt sem tudunk inni, sebaj, innen már csak lefelé van! Mátraházára érkezve egy leves, meg bodzaszörp erejéig beültünk az étterembe, majd track mentése után indultunk haza!
Szép, csodás nap volt! Nagyon jó idő volt, a hőmérséklet/hőérzet/komfort megfelelő volt!
Szerintem ennél jobb, szebb, kilátást adó időt kívánni sem lehetett volna!
Adatok;
Táv: 36,58 km
Szint: 2277 m
Teljes idő: 11:40 ó
Mozgás idő: 09:37 ó
Mozgás átlag sebesség: 3,8 km
Elfáradtunk, de tényleg jó volt!
Köszönjük szépen a Kedves Rejtő hathatós segítségét!
Segítség nélkül nem könnyű a feladat, főleg, hogy egy nem mindennapi multiládáról van szó!
Évekkel ezelőtt kezdtem neki a multinak és el is jutottam a hetedik pontig. Egyrészt akkor nem volt időm befejezni, másrészt az utolsó pont koordinátái nem voltak jól olvashatóak akkor még (legalábbis az én fotóimon nagyon nem volt egyértelmű egy-két szám). Így szüneteltettem egy ideig. Most azonban egy Markaz - Szállás-bérc - hetes pont újra (most tökéletesen olvasható a koo. és a jelszórészlet) - nyolcas pont- Markaz körtúrával befejeztem a multit.
Az utolsó pontot keresgéltem egy ideig, végül 6-7 méterre a GPS által jelzett ponttól megleltem (3 méteres GPS pontosság mellett). Esetleg elkelne ehhez a ponthoz egy kis segítség a leírásban...
Klassz helyek, szép túra/túrák! Köszönet a rejtésért!
Két évvel ezelőtt láttam hozzá a felgöngyölítéshez. Tudtam, hogy csak több részletben lesz meg, de legalább a többi kelet-mátrai ládát is meg tudtam keresni közben. A láda jó állapotban van. A keresés nagy élmény volt, köszönöm.
Megvan!
A túra teljesítése háromszor fél nap alatt sikerült. Az 1-3. pontokat még tavaly, nov. 4-én találtuk meg. Most, indulás előtt a logokból nagyjából kisakkoztam, hogy hol lehet a többi pont, és aszerint terveztem az útvonalat, más ládákat is érintve. Na itt volt egy komoly tévedésem: biztos voltam abban, hogy Kékestetőn is van pont, így a 6. pontot oda gondoltam, ahol a 7. volt, a 7.-et Kékestetőre tettem, a 8.-at a valós helyére.
28-án Kisnánáról indultam (így elkezdtem GCM115-öt is:)), és nagyon örültem, mikor végre a Jagusnál ismerős helyre értem. 4. és 5. pont rendben volt, ezután kitérőt tettem GCLLAS-hoz. Itt már 17:00-kor logoltam, vagyis kezdett sötétedni. Mire a kékre visszaértem, már szinte teljesen sötét volt, de szerencsére az út jól kivehető volt, és zseblámpa is volt nálam. Így tehát a by night is teljesítésre került, legalább részben. Persze a következő busz másfél óra múlva indult a Kékesről, így még Mátraházára is legyalogoltam, végül 23:15-re értem vissza a szállásomra. (Másnap esett az eső ráértem pihenni.)
30-án Kékestetőről indultam a feltételezett 6. pont felé. Annyira biztos voltam benne, hogy ott van, hogy a koordinátákat be sem írtam előre, csak amikor már a helyszínen voltam. És akkor láttam: 1,5 km légvonalban! Na, telefon a rejtőknek, talán elárulják a koordinátákat, hogy legalább ne kelljen még egyszer ide visszajönni... nem volt térerő! Mit tehettem, nekiálltam keresgélni. Micsoda mázli: az első "alánézésre" megtaláltam a feliratot! Innen már megint minden OK, vissza a valódi 6. ponthoz, aztán a végládához, amit már gyorsan megtaláltam, bár kicsit mélyre kellett túrni az avarban. Hú, nagyon boldog voltam! Nemcsak azért, mert egy hosszú, sokpontos multit gyűjtöttem be, hanem mert gyönyörű útvonalat jártam végig, több ismerős, korábban már felkeresett hellyel, és több újjal is, a végpontnál pl. még sosem jártam. Így utólag még a nehézségek is az élmény értékét növelik.
Nagy segítség volt Becko és Macikupac útmutatása, ezúton is köszönöm nekik. (Szerintem is jó lenne a ládaoldalon egy kis segítség.)
Szuper volt, köszönöm a rejtőknek és az újrarejtőknek!
Mindenekelőtt nagyon hálás vagyok, hogy ezt a 8 pontos multit önzetlenül rendbe tettétek, újraélesztettétek, majd örökbe is fogadtátok, és a telefonos segítségért!
Ennek a mondatnak a második felével viszont nem teljesen értek egyet: "ez a multi Amancsics szellemi terméke és úgy tökéletes, ahogy Ő megalkotta."
A pontok kihelyezésével nincs baj, de a ládaoldalon lehetne javítani. Rejtett pontos multinál nagy segítség, ha tudjuk, pontosan mit és hol kell keresni.
Ez a mondat kevés: "Az első és az utolsó ponttól eltekintve kettő kivételével geopalackot kell keresni."
Szerintem sokat javítana a helyzeten, ha a rejtésekről pár szavas leírás lenne, rávezető "gyógy" mondattal.
Három részletben kerestük meg a pontokat. 2017.02.25-én kezdtük az első 3 ponttal ragyogó télies időben. Majd a Szállás-bérc (GCLLAS) ponttal kombinálva kerestük meg a 4., 5. pontokat 06.05-én egy szép nyári nap.
Ma Kékestetői indulással csillagtúrával a 6. 7. és 8. pontokat.
Először a Saskő felé ereszkedtünk le a kéken, majd a 6. ponthoz a kék +-on kacskaringóztunk oda-vissza, majd a ládához a piroson.
Összesen 15,4 km 740 szintemelkedéssel.
A láda helyszínén 2010.03.28-án jártunk Holló-kő, Rónya-bérc, Hajnácskő érintésével. Sajnos nem töltöttem be az ottani hagyományos láda koordinátáját, így azt nem kerestük meg még egyszer.
Meseszép időnk volt és többször nagyon csendes részen jártunk, ami nagyon jólesett.
Az utolsó km-en egy népes kínai csoporttal találkoztunk, akik mindegyike széles mosollyal és integetéssel köszöntek. Élmény volt.
Végül Mátraházán palacsintáztunk. :-)
Szuper volt. Köszönjük az élményt.
A történet 2015.07.15-én indult. Két nap alatt teljesítettem GCKMB rejtést (meg még jónéhány másikat út közben). Kiértem a kéken, aztán megkerestem ennek a multinak az első pontját. Gyors számolás, bepötyögés a kütyübe, és már láttam is a második pontot. Úgy jó félórája jöttem el mellette. Akkor úgy döntöttem, délután lévén inkább a siroki rejtésekre koncentrálok.
Eltelt két év, és július 28-án újra Sirok határában voltam, de most kora reggel volt. Nekiindultam a második pontnak. A tetthelyen jó félórába telt, mire megtaláltam a rejtést. Addig szinte az összes létező helyi üreget átnéztem, sokszor kissé veszélyes helyzeteket előidézve. A harmadik ponton hamar meglett az új koordináta. Innen visszafordultam, és leereszkedtem meg szinteztem visszafelé az autóig.
A nap második etapját Recskről indítottam, itt egy körtúrán gyűjtöttem be a negyedik pontot. Fele megvolt, aznap ezt a multit már nem "bántottam".
Augusztus 6-án Kékestetői indulással (5:17-kor) begyűjtöttem az ötödik, hatodik és hetedik pontot. Remek körtúra volt, 9-re értem vissza az autóhoz. Kajázás és frissítés után mentem neki az utolsó pontnak. Itt is körtúrát tettem, más pontokkal kombinálva. Nos, e végládával befürödtem. Kerestem én jó órán keresztül, de nem lett meg. A telefonom kissé "bealudt", így segítséget sem tudtam kérni. Végül feladtam, aztán a forrásmulti pontjain keresztül mentem vissza a kocsihoz.
További mátrai helyeket kerestem fel. Éppen a Farkas kútnál voltam, amikor hívott a rejtő (lehet, csak én érzékeltem sikertelen hívásnak a próbálkozásomat) és kisegített a hiányzó részlettel. Köszönet érte!
Összességében 2 nap, 4 túra szükségeltetett a teljesítéshez. Ez távolságban összesen 64 km-t jelentett. A szintemelkedést nem számoltam, de hőmérsékletben 30 fok felett voltam szinte végig. Ez brutál volt!
Köszönet zalajaro-nak a sok hasznos információért!
Megtaláltam. 20 év teljesítménytúrázásom megünneplésére érkeztünk Sirokra május 6.-án. Két fiam, húgom és én. Nyolc órakor először körbejártuk a siroki ládákat, sőt meggyógyítottuk a GCZUHO-t is. Dél elmúlt már amikor a veszélyesnek titulált állomásépületből kinéztek, mit jegyzetelünk itt. Első ponton máris hívni kellett a Rejtőt mert kettő volt a jelszóhordozó kinézetűből és mi az elsőnél megálltunk a keresésben. Jóindulatúlag mondta,hogy nem fogunk végigérni. Ugyan már, mi Alföldiek. Ide Kékes 3 óra + 2 óra keresés. Nevetve. Haladunk felfele Remete kút kitérő, nincs víz. Jó-idő kút majd folyik. Folyt is. Először az úton telibe, utána rólunk, mert kiborult az erdő. Végre itt a forrás. Pihenés, ivás és irány a következő pont. Gyök eggyel. Itt a fák hosszára voltak borulva. Néha úgy éreztük ha csak ülnénk akkor is jobban haladnánk. Következő pont szerencsére azonnal meglett. Újabb ponthoz mint a hullámvasút érkeztünk. Talán ezért is volt a legnehezebb megtalálás. Itt már csak ketten fésültük Szabolcs fiammal. Húgom levált esti programja miatt. Irány tovább. A Nagy-Szár hegy máskor is mumus volt, most is ékezet nélkül esett. Következő pont szép helyen volt. Újabb csúcs oldala a következő. Ketten fésüljük a kéktől felfele két méteres sávokban, csak meglett. Vagyis inkább maradhatott volna megtalálatlan. Az elolvasott újabb koo helyének megismerése után lehet, hogy nem lettem volna rá kíváncsi. Itt vált le Zoli fiam. Mi tovább mentünk és tippeltük mi lesz a végső. Nem volt gond a vízzel az út másfél km-n nem folyt, patakzott. Itt a koo-nál hatalmas fa kiborulva. Szerencsére két méterre tőle meg lett a nem palack. Szerintem ez lett a brutál. Innen a beton 3 km a végpont 5 km. Na akkor mára elég. Irány a lábmosásos kifele. Nem volt értelme nézni hova lépünk folyt a hegy. Május 13.-án folytatás a ládáért. A településről indulva mondták 60 mm eső esett az éjjel. Hurrá! Végül is Mátra meg Brutál, akkor legyen totál. Kitérő a végponthoz közel lévő egyke ládához. Utána egy kör, na jól van még egy alul vagy, vagy inkább felül, még egyszer körbecsodálom a helyett de nincs meg. Kékesen brutálisan dörög, Mátra lábánál szakad. Itt még nem. Muszáj haladni, Rejtő hívás. Az ötször megnézett hely jobb átdúrása után végre az enyém vagy! Itthon indul a feltöltés és ahogy illik nem fogadja el. Újabb kérés. Kiderül,hogy egy hasonló szám-betű kombót rontottunk el. Köszönöm a Rejtő segítségét. Egy kis hiányérzettel távoztam. Mindegyik pont közvetlen környezetében vagy egyedüli láda, vagy másik multi pontja van. Picit bíztam hozzá kicsit "ledob" egy-egy nem messze lévő nem látogatott látványos helyre. De ez már csak a 98%-s tetszési indexemet növelte volna. Köszi a rejtést! Szép időben igazi harcos napi program kerekedhet belőle.
3 részletben, talán 21 hónap elteltével gyűjtögettem össze a multi pontjait. Az első felvonás 2015.06.17-én munka utáni sétálgatás a Mátrában siroki indulással. Ekkor a 4. pontig egyezett a tervezett útvonalam a cache-el, és itt találtam meg a leghezebben a palackot, ráadásul egy ál-palack is előkerült, közben eső áztatott. 2016.07.08-án folytattam a túrát még 3 állomással, és kicsit csalódott voltam, hogy az utolsó helyszínen már korábban jártam, és nagyon-nagyon másfelé esik, mint gondoltam volna. Ezért kellett még 9 hónap türelemmel lennem, hogy végre egy verőfényes tavaszi ünnepnapon ismét sziklanézőbe indulhassak, és kezembe vehessem a jól kitömött, egyszerű, de nagyszerű módon rejtett dobozt. Különböző élmények, hangulatok, gondolatok egyazon megamulti során, jó volt végigjárni! ;)
Későn indultunk így esélyünk sem volt az egész távot megtenni. A kéktúra Mártai szakaszát már néhányszor megtettük az évek alatt. Hol a Várak a Mátrrában kódokat gyűjtöttünk, hogy dobozokat, vagy becko féle kavicsokat. A hosszú ködös, borús időszak után ma végre kitisztult az idő, de sajnos széllel párosult. Sirokon a vasúttól nem messze parkoltunk. Az első leolvasós pont sima ügy volt, majd fokozatosan elemkedve az Őr-hegy oldal, Kalapos- Tető, Árpád- Tető mellett elhaladva értük el a következő állomást, a Gazos-követ. Itt rettenetesen hideg szél fújt. Kb. 10 perc keresgélés után sem találtuk meg a következő pontot tartalmazó tárgyat. Köszönjük a telefonos segítséget. Tul. képp azt gondoltam, hogy palackot kell keresni. Hát nem. A következő szakasz nagyon sáros volt, minden lépést jól meg kellet fontolni. Aztán hatalmasat ugrottam, mikor az út mellett hirtelen felbukkant egy szarvas csontváza. Vajon mi történhetett vele? A Szederjes- Tető is ismerős volt. Korábban Kisnána és Recsk felől is jártunk már ott. A palack a rejtekadó fa mögött a földön hevert. 10,5 km megtétele után fordultunk vissza. Hogy elkerüljük a legsárosabb részt felmentünk az erdőbe és megnéztük a Remete-tetőt is. Közben muflonokkal találkoztunk. Végül 22,5 km-t tettünk meg, 910 méter szintemelkedéssel és ugyan annyi süllyedéssel. Jó volt. Folytatjuk...
Igen. Ez by Night, de nappal sem gyerekjáték.
Ez az egész totálbrutál , de totál jó túra, totál jó rejtésekkel.
Gazos-kő kiváltképp :)
Köszönet az újraélesztésért !...és a segítségért !
Két év alatt, két részletben letudva.
Megtaláltuk. Köszönjük a rejtést [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Reggel busszal Mátraházáról Sirokra, majd onnan gyalogosan vissza. Sokkal nehezebbre sikerült ez a túra, mint számítottam. Mire felértünk a Szár-hegyre végem volt, de segített az ottani pihenő, ill. az ebéd. Lassan helyre jöttek a dolgok, de a lábam nagyon nehezen talált újra magára. Ahogyan közeledtünk a célhoz, és fogytak az emelkedők, úgy javult a közérzetem is, végül sikeres megtalálás és logolás zárta a mai napi pontvadászatot szarvasbőgés közepette. Ez a túra ma nekem TotálBrutál volt, de cserében jól éreztem magam ebben a kis csapatban.
Nagy köszönet Ancsnak és Macikupacnak az ötletért és a szervezésért.
Évek óta szemeztem már ezzel a multival. Mire rászántam magam, megszűnt. Majd mikor ismét életre kelt, sokáig társam nem volt hozzá. De a mai napra minden klappolt és nekivágtunk Anccsal és R-Gyu(ri)val. A kocsit Mátraházán hagytuk, s majd egy órai várakozás után felszállhattunk a buszra. A falu szélétől, az országút elágazásától kezdtük a gyaloglást. Én gyakorlatilag már minden pontján jártam már a multinak és nem is egyszer. Sőt, a végládába évekkel ezelőtt logoltam is. Az első pont mondjuk, hogy adta magát. Kizárásos alapon a koordinátához közelebbi objektum a helyes megoldás. Az speciel nem világos, hogy miért a pontatlan koordináták... Ha már itt jártam, bélyegeztem az OKT-füzetembe is az új pecséttel. Nem akartuk elsietni a dolgot, de szívem szerint nem akartam sötétben gyalogolni. A folyamatosan hullámzó és egyre magasodó hegyek nekem nem jelentettek gondot, s élveztem azt, hogy nem kell megizzadnom. Az első picivel hosszabb pihenőt a multi második pontjánál tartottuk. Utunk innen továbbra is hullámzott és emelkedett. Helyenként jó kilátásunk is nyílt a tágabb környékre. A legküzdelmesebbnek, mint mindig, az Oroszlánvár bizonyult. A következő és egyben a legnagyobb ücsörgés a Nagy-Szár-hegyen volt. Nekem (sokkal) hosszabb jutott, mint a többieknek. Közben elmélázhattam a Markazi-tó látványán és a hozzá fűződő, több, mint 20 éves, egész eddigi életemet meghatározó emlékeimen. Innentől kezdve az emelkedők száma és meredeksége is csökkent. A Disznó-kő sziklája és a Turista-emlékmű is remek kilátóhelyek. Mindkettőnél elidőztünk pár perc erejéig a táj nyújtotta szépségeket szemlélve. Az utolsó kihívást a Petőfi-forráshoz való leereszkedés, majd az azt követő hegymenet jelentette. A forrásból most nem ömlött a víz, de ami jött, az bőven elégnek bizonyult a hátralévő szakaszra. Elhagyva a gerincvonalat, jelzetlen utakra tértünk. Ez bizonyult a nap legkalandosabb szakaszának. Utunk folyamatosan vékonyodott, s végül alig követhető csapás lett belőle. Viszont szerencsénk volt egy legalább 50-60 fős muflon-csapathoz. A záróláda helye számomra nem hozott újdonságot. A kilátást - a szikla tetejéről - azért megnéztem. Mátraházára nem a legrövidebb, hanem a legkíméletesebb úton mentünk vissza. Bármennyire is igyekeztünk, nem sikerült világosban a kocsihoz érnünk. De ennek ellenére nagy kaland volt. Az utánunk jövőknek: a terep nem 5. Mivel nem "kell" egyben teljesíteni, hanem lehet szakaszokban is, az sem lehet ok, hogy hosszú. Jó esetben 3-3,5 lehet, mert van pár meredek emelkedő és néhol nem túl széles az út. A nehézség sem 5. Nem is tudom, hogy milyennek kellene lennie egy 5-ös nehézségű rejtésnek. Semmi különösebb nincs itt, ezért 2,5-nél magasabbat nem mondanék rá. Én - segítség nem lévén megadva az oldalon, s számítva arra, hogy nem mindenhol lehet mobilnet - lefotóztam a segítő képeket. Nem ártana pedig egy-egy mondat.
1. Az úthoz közelebbi dekaméterkő.
2. Hasra!
3. Fában.
4. Faldarab alatt.
5. Gyökerek között.
6. Üregben.
7. Nézz alá!
8. Sziklabölcsőben.
A mai túrára Forest jött velem.
Régi túraterv vált ma valóra, s végre nekiindultunk Brutálkodni. Az útvonal nagyrészét már ismertem, egyrész a kéken már szereztem némi tapasztalatot a terepről, márrészt a mátrai GCWALK-on is érintettük egy részét.
Szokásosan az Oroszlánvár volt a "kedvenc", kíváncsi vagyok, mikor fogom tudni megállás nélkül legyűrni. :)
Szár-hegyen pihi, utána viszont mentünk mint a gép.
A vége kalandosra sikerült, egy régi erdészeti úton közelítettük meg a végládát, amit már elkezdett visszafoglalni a természet.
Remek túra volt, remek társaságban.
Mátraházai indulással 35km és 1700m szint lett a vége.
Köszi
Örömmel mentem végig a multi állomásain, mert szeretem ezt a vidéket. A multi a Keleti- és Középső-Mátra legszebb pontjait érinti.
Mindenkit megnyugtatnék: egyetlen pont sem veszélyes. Ne másszatok sehol se sziklát: nem kell. És amit a magam kárán megfigyeltem (bár a leírásban benne van): nem mindig flakont kell keresni. Szerintem a végláda koordinátái is jók, igaz, a sziklák tövében ugrál a pozíció. Érdemes még a dózerútról jól bemérni.
Kedves Rejtők: le a kalappal, hogy vállaljátok ennek a multinak a karbantartását. (Esetleg helybeliként segíthetek.)
Köszönöm a rejtést!
OKT - GCTOBU - GCMF10, 42 km, 1930 m szint. Az autót Mátraházán hagytam, a 7:43-as busz átvitt Sirokra, onnan már "csak" vissza kellett gyalogolni.
A GCTOBU-val régóta szemezek, meg az újjáélesztéseben is segítettem egy kicsit, így ideje volt végigjárni. Az első 6 ponton hibátlanul ment, sajnos a 7.-en nem találtam a palackot, meg ültek is padokon a kirándulók, így a 8. pontot csak "kölcsön" koordintával kerestem, ami megérkezve a szikla tetejére mutatott és ott ládát nem találtam. Mindenestre a túra így is nagy élmény volt és köszönöm a segítaéget az utolsó 2 ponthoz.
Javasolnám a rejtésekről pár szavas szöveges segítséget írni, mert a terepen nehéz (vagy lehetetlen) fényképet nézegetni. Rejtett pontos multinál nagy segítség, ha tudjuk, hogy hogy mit és hol kell keresni.
Gyönyörű időben.
A multi mondanivalóját nem igazán értem, hiszen kétszer is le kell térni a kékről. De mindegy, jó kis túra volt.
Két dolgot nem akartam elhinni menet közben: a kettes pont tényleg ott van, ahol, illetve, hogy a Gabi halálán vissza is kell mászni. De mindkettő igaznak bizonyult.
Azért a 2-es pont rejtekhelye tényleg nagyon veszélyes. Én áthelyezném egy biztonságos helyre, nem kellene megvárni, amíg baleset történik.
Nagyon tetszett ez a sorozat! Sikerült a nagy részét biciklivel teljesíteni.
Igaz, néha én vittem őt és nem ő engem... Az utolsó pontot pedig duplán teljesítettem! Egyszer gyalog, egyszer biciklivel. De végül meg lett az is! Köszönet a segítségért Évi&Zoli!
(a 8. pont koordinátáinak pontosítása folyamatban)
Jól elfáradtunk! 8 óra 30 perc alatt jártuk végig a 32,9 km-es távot. Közben 1600m szintemelkedést is begyűjtöttünk. Klassz volt!
Bővebben kicsit később.
Két részletben teljesítve, az utolsó pontot vagyis a ládát nem mertük /bírtuk/ már bevállalni.
Egy jelszórészlet valahol elkallódott, így a rejtő segítségét kértük a bejelentéshez.
Köszönjük!
Elérkezett a napja hogy ismét vágigjárjam a Keleti-Mátra hullámvasútját. Mátraházáról a 7 órás busszal legurultam Sirokra, a 24km-t egy óra alatt teszi meg a busz, a visszaút a gerincen kicsit tovább tartott. A végére beterveztem egy sört a Vörösmarthy th-ban, de lepattantam a zárt kapuról, ez volt a nap egyetlen negatív élménye.
A pontokról:
1. 25m az eltérés, de a leírás alapján egyértelmű
2. ügyes rejtés, szédülősöknek hasoncsúszva ajánlott, 20cm-re van egy ugyanolyan technikájú rejtés jelszónak látszó felirattal, de koo nincs rajta.
3. a jellegzetes fa könnyen meglett, itt is találtam egy idegen palackot
4. ez a rejtekhely egyáltalán nem jellegzetes, olyan "á ott biztos nincs!" érzésem volt, aztán végső elkeseredésemben csak megtúrtam. Ha jól gondolom ez még az eredeti több mint tíz éves palack.
5. ez volt a leghányavetibb rejtekhely, a kilátóponton nyüzsögtek és nagyon nézték hogy mit csinálok. Itt is találtam egy kakukktojást. A pont előtti 1km-es szakaszon még sok bedőlt fa van.
6. Jó sziklás hely ezért mindenáron sziklában akartam megtalálni, segítséget kellett kérnem, ezután könnyen meglett.
7. ez egy könnyű találat, igaz én már egy éve véletlenül megtaláltam
8. a rejtekhely kiváló és biztonságos, egy hibája hogy 17m-el odébb van.
Összbenyomásom a multiról: olyan Amancsicsos, az útvonal tervezése fiatalosan szemtelen, rejtései hol ötletesek, hol elnagyoltak, általában a látnivaló közvetlen közelében vannak, így fennáll a zavarás veszélye. Első és utolsó pont pontatlan, a többi elfogadható.
A fényképek tényleg sokat segítenek!
Rendhagyó módon a végládánál kezdtem a teljesítést.
Fél óra alatt felderítettem a jelzett pont 15 m-es környezetének nem kevés alkalmas helyét, aztán telefonos segítséget kértem, innen már hamar meglett az alaposan eldugott ládikó, amely mérésem szerint 17m-re van a megadott ponttól, ezért annyi segítséget adok az utánam jövőknek, hogy emberkéz alkotta tárgy közelében keresd!
Majd 3 éve szemezek ezzel a régen beteg multival, magam is gondolkoztam a felújításán, közben az információ töredékekből összeraktam az útvonalat, sőt a 7. ponton felfedeztem a táblácskát, ezért kezdhettem most a végponton.
Ha jó idő lesz 2 hét múlva lenyomom a maradékot, remélem már pontosabb helymeghatározásokkal találkozok.
Ma rendbe tettük a hiányzó pontokat, lehetőséget kaptunk a láda adoptálására és ígéretet tettünk, hogy (mint rendes mostohaszülők) rendszeresen figyelemmel kísérjük a sorsát. Új ládát kapott a multi, nagyobbat, tele ajándékokkal, új logfüzettel és egy TB is beköltözött. Alig várja már az új megtalálókat! Kívánjuk, hogy mindenkinek olyan élményt jelentsen a keresése mint amilyent a számunkra jelentett. Vágjatok bele!
Ma 3. ponthoz a megadott koordinátára és az eredeti rejtekbe, kitettünk egy palackot a jelszóval és a következő pont koo-jával. Lassan teljes lesz a multi.
A Mátra115 és a Kontra Mátra-bérc teljesítése után nem hagyott bennünket nyugodni ez a láda. Még tavaly szeptemberben elkezdtük keresgélni a logok és a fényképek alapján, néhol sikerrel, néhol eredménytelenül. Mivel a távot teljes egészében bejártuk a logoláshoz segítséget kértem, amit az előző megtalálóktól Évi&Zoli kessertársaktól meg is kaptam, amit ezúton is nagyon köszönök. Ez is, mint a többi mátrai láda nagyon tetszett, kár, hogy nem foglalkozik vele a rejtő.
Ma begyűjtöttük a hiányzó jelszó részletet, feljöttünk a ládáért, sajnos "Totál-brutál állapotban találtuk. Kicsit helyre pofoztuk. Tettünk bele új log-bookot, - és bár betegre van állítva - a jelszavak a helyükön vannak mindenkinek ajánlom a keresését. Totál-klassz túra. Hátha újra éleszti Amancsics. A ládából a TB-t elhoztuk, egy kis renoválásra szorul. CACTUS-nak köszönjük a segítséget, a rejtőnek a remek élményt.
Épp erre jártunk, gondoltuk, megkeressük az első pontot, de nem találtuk. Sajnos a leírás nem ad semmi támpontot, hogy hol kellene keresni. Talán majd legközelebb.
cactus sporttárs felkeltette bennem a vágyat. Sokszor azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Sokszor ismerős helyen bóklásztunk. Beszélgettünk, és majdnem sikerült megváltani a világot. Ha a vihar el nem tereli a figyelmünket, lehet, hogy sikerült volna :-). Jól éreztük magunkat.
Nagyon köszönjük a lehetőséget!
mike andros
Tavaly március 15-én mentem végig túratársammal az útvonalon, de akkor magára a ládára nem volt időm, mert indult busz. Most Encián mozgalom jegyében úgyis a ládához kellett mennem. Sajnos nem találtam meg a ládát, feltúrtam a környéket és még a rejtő segítségét is kértem. Vagy nincs ott a láda (utolsó találat szeptemberben), vagy annyi levelet hordott össze a szél és fagyasztott meg, hogy nem hozzáférhető. Teljesen össze van fagyva az avar a környéken. Nagy munkával mindenhol megkapartuk kb. 5-10 centit, de nem találtunk semmit sem. Felrakok 3 fényképet, hogy merre "kaparásztunk".
A láda "totál" fele megvan. Legközelebb lesétálom a "brutál" részét. Ma az idő(járás) nem kedvezett.
2007.11.11
Megvan a 99.999999-dik ládám !
A mai nap Andival kettesben indultunk, az ünnepi, 100. láda levadászásának. Délelőtt remek időben sétáltunk. Szebbnél szebb helyeken jártunk. Délutánra valaki bekapcsolta a szél gépet, meg az égi hóágyúkat. Mire az utolsó ponthoz értünk (a ládához), mindent betemetett a hó. Közel egy órás keresés után sem lett meg a láda. Sötétedett, így többet nem időzhettünk. Majd ha kitavaszodik, visszajövünk a ládáért. Köszönet SagiK sporttársnak a telefonos segítségekért!
Kellemes kis séta, a néhol kellemetlen nagy szélben. A hetedik pontnál található kis pihenő-piknikező hely nagyon tetszett. Az kevésbé, hogy néhány sötét bunkó az erdőben dobálja el a szemetét, pedig szemmel láthatóan gyakran ürített kukák is vanna elhelyezve.
A totál az igaz volt, de brutálnak nem mondanám. Ez természetesen nem von le semmit a láda értékéből, SŐT! Így legalább nem csak a tájfutók és a hosszútávú túrázók tudják teljesíteni, hanem egy átlagos fizikumú számítástechnikus is. Ebből az "állatfajból" most volt bőven a csapat. Fázni nem nagyon fáztunk, mert meleg (is) volt. ;)
Azért volt megdöbbentő esemény is a túra közben. Nem írom le melyik pont mellett, de annyit elárulok, hogy oda gyalog felmenni is kellemes feladat. Mikor épp söröztünk, pihentünk, kajáltunk (ki melyiket), megjelent egy spori, országúti kerékpárral a vállán. Kérdeztük, hogy "Kihoztad nézelődni?". Kiderült, hogy defektet kapott, így rövidít egy kicsit.
Jópofa erdei séta volt, bár egy kicsit a meleg ellenünk volt. Nekem a kb 5 liter víz nem volt elég, az utolsó kilométereken szenvedtem a szomjúságtól (is). Ha nem kezdünk ilyen későn (11), talán világosban leérünk a faluba. Ez nem jött össze, elég vidám a Mátra egy mobiltelefon fényénél :)
33km konnyed seta a Matraban :) A felenel kicsit kivoltunk, de utana atestunk a holtponton, es csak ugy szeltuk a kilometereket..:)
2 autoval strategiaztunk, egesz jol sikerult annak ellenere hogy csak nagyjabol sejtettuk hova eshet a veglada koordinataja. A sotetben 1 fejlampaval 4en kicsit razos volt az ut lefele..az az 5 km tunt a leghosszabbnak :)
Egész nap kellemes idő volt: gatyarohasztó meleg, nyári zápor, őszi szél és ködös esőszemerkélés kombinációja.
A pontokat a tervezettnél hamarabb sikerült begyűjtenem.
A multi pontjai rendben követik egymást, de nem értem hogy miért kellett a 7. és a 8. ponttal kitekerni a nyakát az egésznek.
Személyes véleményem szerint szebb befejezést is érdemelhetett volna.
Az utolsó két pont azoknak okozhat meglepetést akik nem rendelkeznek kellő helyismerettel, esetleg térképészetileg nem teljesen felkészültek.
A negyedik ponton a flakon lazán le volt dobva a földre, eredeti rejtekéről nincs tudomásom, ezért az adott ponton egy megtépázott sombokor gyökere alá helyeztem.
Összességében szép időben jó terepen nagyszerűt túráztam.
Nem is volt brutál! :o)
U.I.: Egy kedves turista a 2. pont előtt nem sokkal poncsóstól fölakadt a kökényre és abból kibújva nemes egyszerűséggel otthagyta azt.
Én leszedtem és egész nap cipeltem a lepedőnyi szemetet, nehogy a Mátrai TVK-ban maradjon.
Jogos tulajdonosa Mátrafüreden a Benevár Étterem előtti szelektív hulladékgyűjtőben még elérheti ha siet.
Úgy örülök, hogy én lehettem a 49. megtalálója ennek a ládának! :)
10:00 - Indulás első pontról
11:10 - Érkezés 2. pontra, keresgélés
(Katika írja: "Itt elég veszélyes helyre kell feküdni. Láb kikötve, lánc piszkálás, réztábla megkaparintás, fényképezés. Egyedül nem ajánlatos keresni." - Így kicsit féltem, hiszen egyedül is voltam, kicsit tériszonyom is van... :) De semmi kikötözés meg biztosítás nem kell, könnyedén megtalálható.)
11:26 - Indulás tovább.
12:15 - Megérkeztem 3. pontra
Itt tartottam egy kis ebédszünetet, közben jött 3 fiú is, ők is odaültek enni.(Velük egyébként többször összetalálkoztam, egymást előzgettük, mert elég hosszan megegyezett az utunk)
12:40 - Indulás a következő pont felé
13:20 - Érkezés 4. pont
Kis keresgélés volt, pedig emlékeztem a segítő képre. Túl sok a nem oda való nem-geopalack.
13:50 - Indulás tovább Szár-hegy felé.
14:30 - Érkezés Szár-hegyre.
A muglik miatt itt kisebb pihenőt tartottam...
14:50 - GCSZAH levászása, majd indulás tovább a tobu 5. pontjához.
15:40 - 5. pont. Hamar meglett, kb. 5 percet időztem csak itt.
16:00 - Érkezés 6. pontra. Egy darabig túrtam, de aztán feladtam, mert olvastam, hogy ezt Katikáék sem találták. Hívtam Attibatit, aki épp Mátrabércet nyomta, de azért kisegített. Ha koordinátát nem is, de szóban nagyjából el tudta mondani, hogy a ******gos tóhoz kéne mennem, ott a következő pont.
16:20 - Saskőtől továbbindultam a tóhoz...
16:50 - 7. pont. Csak épp koo-m nincs. Így meg azért elég nehéz. Hiába bujkáltam többször is, nem találtam meg, amit kerestem. Természetesen mindenki úton volt, akit telefonon kerestem, és igazán pontosan senki sem tudta körülírni, hogy koo-nélkül is esélyem legyen. A rejtővel is beszéltem(de ő sem otthon volt), ő próbált szintén szóban körülírva az utolsó, 8-as ponthoz elvezetni, de a hely(nem)ismeretem miatt ez már elég nehezen ment, a tuhun nem nagyon találtam a helyet. Végül a rejtő megmentett, mert smsben mégis kaptam tőle egy 8-as pont koordinátát(Amit ezuton is nagyon szépen köszönök!!)
17:45 - A kissé hosszúra nyúlt "kényszerpihenő" után újult erővel tudtam nekivágni a 200m-es szintvesztés visszaszerzésének.
Teláltam egy jó kis szintutat a tuhun, így kihagytam a Kékest én is. Még jó, hogy rajta volt az út a tuhun, mert amúgy néhol elég nehezen követhető. Van ahol olyan, mintha nem is lenne út, van ahol meg kocsi útnak tűnik. Mindenesetre nem gyakran jár arra ember, az biztos.
18:55 - Megérkeztem az utolsó pontra. Kicsit szaladgáltam le-föl a köveken, de viszonylag hamar meglett. Logoltam, majd elkezdtem nézegetni a térképet, hogyan tovább. Ekkor a cél már csak a legközelebbi autóval is elérhető hely megtalálása volt.
Mindenki Mátrafüredet említette, azt hittem az lesz a legközelebbi ilyen hely, de lehet, hogy csak azért írták azt mások, mert az logisztikailag megfelelőbb hely. Nem tudom.
Nekem Markaz közelebbnek tűnt, így oda indultam el. Eléggé fárasztó volt ez az utolsó néhány km, mert majdnem 600m-t kellett szintben lefelé mennem.(Valószínűleg emiatt van most egy kis izomlázam is.)
20:00 - Leértem Markazra, és ezzel befejeztem a túrát. GPS szerint kb. 31km és 2000m szint.
Anyuék Egerben voltak reggeltől estig, így pont el tudtak vinni reggel, most meg értem jönni. Nagyon jól jött ki a két program, szinte egyszerre értünk Markazra, csak kb. 10 percet kellett rájuk várnom. :)
Megcsináltuk!
Igaz, hogy 3 részletben, de így is 40 km-t gyalogultunk a pontért, no meg az élményekért.
A leírásból és a logokból elég jól meg lehet határozni a túra útvonalát, de alapos tervezgetés szükséges, hogy ne kelljen a helyszínen tölteni az éjszakát.
Márc. 25: Ma a 7. pont végigjárása volt. Egy erdészháznál parkoltunk, onnan közelítettünk a ponthoz. Itt 6 km-t gyalogoltunk, mire odaértünk. Szerencsére senki sem pihent a környéken, így nyugodtan tudtuk keresgélni a "más" jelszórészletet.
Márc. 31.: Ma az 1-4 pontokat gyűjtöttük be. Sirokon parkoltunk és 19 km-t tettünk meg elég változatos terepen.
1. pont: A kő hamar meglett, indulás a 2. ponthoz
2. pont: 2,5 órás gyaloglás után tudtuk meg a köv. koo-t. Itt elég veszélyes helyre kell feküdni. Láb kikötve, lánc piszkálás, réztábla megkaparintás, fényképezés. Egyedül nem ajánlatos keresni.
3. pont: 2 órás gyaloglás után a rejtő fotója alapján meglett a palack. Itt találkoztunk 3 túristával. Innentől már nagyon változatos volt a terep.
4. pont: Ismét 2 órát gyalogoltunk, a vége nagyon durva volt, lihegtünk rendesen. A közeli fában megpillantottunk 3 palackot, de az nem geopalack volt. Elég sokat kerestük, mire a fotó alapján rátaláltunk. Itt tényleg nem fában kellett keresni.
Visszafele egy piros túristaúton gyalogoltunk még 6 km-t szintén változatos terepen, mire egy "P" betűs buszmegállóba értünk. Sajnos ez a busz nem vitt el a kocsiig, ezért még a sötétben 600 m-t sétálgattunk. 22:30-ra értünk haza.
Ápr. 7.: Ma az 5-6. pont és a végláda felkutatása következett. Azért ma is gyalogultunk 16 km-t.
5. pont: Kékestetőn parkoltunk, onnan mentünk az 5. pontra. Itt is sokat segít a fotó, hamar meglett a láda. Csak fél órát gyalogoltunk. Mivel korán indultunk elég fagyos időben tettük meg.
6. pont: Ez már visszafele volt. Itt több, mint egy órát töltöttünk, mert a fotón szereplő fát és környékét hiába vizsgáltuk át tüzetesen, sajnos nem lett meg a palack! A rejtő is megerősített ebben. Szóval ITT MOST NINCS GEOPALACK! Jelszórészlet ügyben köszönjük a játékostársak segítségét.
8. pont: M. betűs helyen parkoltunk, innen indultunk. Itt 9,5 km-t gyalogoltunk. Az volt a baj, hogy odafele kb. 500 m-t kellett emelkedni, majd ugyanezt vissza a kicsit zsibbadó térdekkel lefele!
A ládánál nagy volt a forgalom, még Motorosok is jöttek. Nagyon örültünk a megtalálásnak, de a wapos belogolás boldogító pillanata elmaradt a 6. pont miatt.
A közeli várhoz is ellátogattunk még a végén, ahonnan megszemlélhettük TOBU helyét is. Megint jól elfáradtunk, mire hazaértünk!
Fifi is velünk volt mind a 3 alkalommal, ő kb. 3x annyit mozgott, mint mi. Nehézséget csak a 2 pont környéki fa átjárókon való átemelése okozott!
Tényleg brutál volt...
15.-e alkalmából a Mátrai OKT szakaszt választottuk aktív pihenésünk helyszínéül, amit összekötöttünk ezen láda felkutatásával.
Az akadályokat sorba vettük, sehol semmi probléma. A 7. pontnál volt egy kisebb kitérő a kékről, ebbe beletörődtünk, de sajnos a multi végpontja is messze esett túránk útvonalától. Ez sajnos már nem fért bele pontosan megtervezett logisztikánkba, ezért a ládát csak 3 nap múlva immár túratársam nélkül kerestem fel.
Két részletben teljesítettem, de az utolsó ponthoz 2x mentem vissza, de így sem találtam meg. Jó kis séták voltak. A 2. ponton csak hasoncsúszva mertem loggolni, mivel nagyon erős szél fújt. Jó játék volt, s már csak egy láda van talpon a vidéken. A láda (8. pont) nincs az adott koo.-n, a rejtő által megadott helyen szintén nem található. Elveszett??
Úgy éreztem, valahogy jóvá kéne tenni, hogy tegnap lazán leautóztam a Kapuvári séta multit (és még hány hasonlót a múltban, illetve a jövőben!). Így hát az "ultrafutó" kategóriába nevezve futva, illetve "nordic walking" stílusban (erélyes, páros síbotos gyaloglás, a síkvidéki élénk futásnak megfelelő légzéssel és pulzussal) teljesítettem a Téli Mátra Teljesítménytúrát: Mátrafüred - Lajosháza - Mátraszentimre - Galyatető - Csór-hegy - Pisztrángos-tó, Kékestető, Mátrafüred, 42 km, 1420 m szintemelkedés, szintidő 10,5 óra, időeredményem 6 óra 23 perc. Közben érintettem több mátrai ládát, illetve multi-pontot, de mivel nekem mind megvan már, most csak tisztelegve elszaladtam mellettük.
huh, hát először is szusz :D
Egyelőre nem írok bővebb véleményt, csak annyit, hogy a rejtések bár nagyon jók voltak, csak azért nem adok rá 5-öt, mert kiszúrásnak érzem a 7. pontot. Szerintem nem volt túl érdekes az a hely, ha a rejtő szerint az, akkor inkább egy külön ládát kellett volna oda rakni. Inkább a Kékes-tetőre raktam volna azt.
"Az első és az utolsó ponttól eltekintve egy kivételével geopalackot kell keresni." Sajnos már ez sem igaz, jó lett volna, ha ez is le van írva valahol.
Ezektől eltekintve azért nem volt egy gyenge túra, ha lesz erőm, akkor talán majd írok is róla :)
No, ezen is túl vagyunk! :) Piással, Siglivel, LZolcsival indultunk neki az útnak. Azt mondják, hogy az ilyen túrák növelik az ember ellenállóképsségét! Ez biztos, hogy így is van. Ha legközelebb ilyen hülyesgére akar valaki rábeszélni, úgy ellen fogok állni, hogy az csak na!!!! :)
Hajnali 5-kor már Sirokon ébredtünk, és 6-ra menetkészen indultunk az első ponttól tovább, fejlámpákkal, és egyéb világítóeszközökkel felszerlkezve. A második pontra még viszonylag fitten érkeztünk, már világosban, és gyönyörködtünk a kilátásban. Itt már azonnal nem geopalack fogadott minket, de közepesebb keresgélés után (már a kezünkben volt a telefon, hogy 7-óra körül felhívjuk a ládarejtőt) Sigli a megfelelő szemszögből nézve rátalált a láncon lógó bilétára.
Egy korty unikumtól feltöltődve vígan indultunk tovább. A további pontok viszonylag könnyen meglettek, és terepszakasztól függően, nevetgélve, szentségelve, lihegve gyűrtük le pontról pontra a multit. A negyedik pont után egy autóúton (indulásunktól kezdve először láttunk ilyet) találkoztunk két erdésszel, akik kocsival voltak. Én próbáltam mindenféle karmozdulattal, füsjellel, és egyéb dologgal jelezni nekik, hogy: "Segítség, erőszakkal tartanak fogva, mentsenek meg!" de nem vettek rólam tudomást, és miután megállapították, hogy nem szervezett túra, az életbenmaradásom utolsó reményével együtt eltávoztak... A hatodik pont felkereséséig aztán flottul ment minden. Eddigre már minden porcikám rettenetesen fájt, úgyhogy a logokból megismert, és végül beigazolódott orális szex elkerülése végett én megvártam a bátor felderítő csapatot, akik lezúztak a hetedik ponthoz, és némi keresgélés után a megfelelő békaperspektívából megtalálták a hibásan feljegyzett nevű ládához vezető koordinátákat, és a jelszórészletet. Miután visszaértek továbbmentünk a kéken, és eljutottunk arra a pontra ahol bármilyen válogatott kínzásokat is talál ki a ládarejtő, tovább már semmiképpen nem tudtunk volna felfelé szintet menni. Magyarországon legalábbis biztosan nem. A ládát végülis már sötétben találtuk meg, és indultunk tovább. Nem biztos, hogy jól döntöttünk, amikor a távolságban közelebb eső település felé vettük az irányt, ugyanis az odavezető "túristaút" nagyon meredek volt, és végig kisebb-nagyobb kövekkel volt tarkítva az avar alatt, így a végső kűzdelem már a túlélésért folyt. Nem ajánlom ezt az utat senkinek, főleg nem sötétben. Aztán a célunkhoz közel már találtunk egy vadászlest, az egyetlen baj az volt, hogy benne ült a vadász és majdnem lelőtt minket, mert elzavartuk a vaddisznót, akit már pont célbavett! :) De sebaj! Éljenek a vadmalacok! Viva la revolución! Végül megenyhült, és elmondta nekünk a helyes utat. Itt egy rendes srác autóval visszavitt minket Sirokra, ahonnan aztán hazajutottunk. Túlvagyunk rajta, szép volt, jó volt, láttunk szamandrát, őzet (vagy szarvast) szép kilátást, megmentettünk egy vadmalacot, de azért a közel jövőben több ilyen nem kérek! :)
ELTALÁLTAM 5ön belül, tehát: MEGTALÁLTAM!
Összefoglalva: a környzet nagyon, szép, a rejtés jó, a web-es megjelenés hagy maga után kívánni valókat.
Beszállástól kiszállásig csaknem 15 óra....., maga a lúzerség!
Eddie-vel, Sigli-vel, Lzolcsi-val már szombat este lementünk Sirokra, irgalmatlan mennyiségű szendvics készítése közben elfogyott egy üveg Mézes Barack. A Sirok Motelben szálltunk megy, egyszerű, olcsó, csak ajánlani tudom.
Reggel 5-kor ébresztő, majd irány - még autóval - a siroki vasútállomás. 6:00-kor beszállás. Sötétben lámpával, kissé nedves időben mentünk az első pont felé, akkor még feszes tempóban, röhögcsélve, várva, hogy a pont megtalálása után elfogyaszthassuk az első pohárka Gömbszörpöt. Ott már rögtön kellemetlen meglepetés várt, hiszen hiába kerestük a palackot negyed órája minden elképzelhető helyen, már csaknem solo sziklamászásra készültem, mikor Sigli felfedezett egy láncot! A végén - kutya helyett - egy réztábla volt. Rosszallom, hogy a rejtő ezt nem említi meg "ládafelújítós" logjában. A 2., 3., 4.,5. pont "simán" ment, gyalogoltunk, egyre jobban fáradtunk, megtaláltunk, kiláttunk, Gömbszörpöt ittunk, majd irány tovább. Úgy a 4. pont táján szerénységem és Eddie úgy érezte, majd beledölik, Lzolcsi és Sigli meg tűzött, mint gímszarvas kit s.ggbe lőtt az ármány. A 6. pontnál legalább 30 kiránduló "akadályozta" a megtalálást, szerencsére "telefonnézegetésünk" nem tűnt fel nekik, mert mindannyian telefonáltak: "itt vagyunk a Kékesen". Röhögtünk, de meghagytuk őket hitükben. A 7. pontig mindes simán ment, ismét jókedvűen, röhögcsélve - saját és mások - lúzerségén gyalogoltunk töretlen hittel. Ekkor már lemerült a fényképezőgépünk akkuja, a tartalék eleve nem volt feltöltve. Sigli telefonja már rég harcképtelen volt, Eddie GPS-e és telefonja a lemerülés határán, csakúgy mint az én telefonom. A fejlámpák állapota ekkor még, - optimizmustól telve - nem érdekelt. A 7. pontnál Eddie és én a "besokallás" határán fent maradtunk a kék jelzésen, Lzolcsi és Sigli erőtől duzzadva rohant a le a cél felé. Épp úgy, mint az első pont esetében, nem találtak semmit! Telefon: "nézzétek meg a logokat!" Papíron és neten mindenre kiterjedő részletes tanulmányozás után is csak a 7. ponttal kapcsolatos kép alatt található mondatot találtuk, mint érdemleges információt. Lzlocsi a rejtő segítségét kérte. Ennek birtokában nagy nehezen meglett a felírat, és nem palack. Ekkor már csak egy működő telefonunk és 2 működő GPS-ünk volt. A GPS-ek valami - szerintünk nem létező - ösvény felé igyekeztek terelni, mi ellenálltunk, irány a kék jelzés, ha már itt vagyunk, akkor kilátunk a kékesi kilátóból is. Meg is tettük, majd - némi hezitálás után - elindultunk a 8. pont felé. A - képen is szereplő - szikacsoportot könnyen megtaláltuk, a láda kissé nehezen lett meg a vaksötétben.
Megcsináltuk! Örültünk, mint az a bizonyos főemlős egyik testrészének, boldogan indultunk a sziklán kiírt nevű, közeli település felé....., nem kellett volna, Ti se tegyétek, ha nem vagytok mazochisták!
A túristaút valójában nem létezik, csupán ritkán előforduló jelek vannak néhány fán, bokron a dzsindzsa és kővel teli vízmosások környékén. Mindez sötétben, miközben 2km-en süllyedtünk 600m-t. A végén még el is tévedtünk, egy - éppen lőni készülő - vadász leséhez érkeztünk, hál' Istennek, csak néhány száz méterre a településtől. Innen egy nagyon rendes srác vitt vissza Sirokra autóval, ahol beszállván a sajátunkba, az üldözött majom fürgeségével tűztünk haza, ahová 33:58'-kotr meg is érkeztünk.
Köszi a rejtést, a leírást nem ártana javítani.
Vonósékkal, Piret-tel és Dórival sétáltuk végig a túrát. Csodás helyeken jártunk, bár a leírásban említett "légszomjtól szederjes ajkak"-ig nem terjedt a hely brutalitásából. Igaz, mi 35 kilogrammos hátizsákot még a több napos Mont Blanc-túrára sem bírtunk összeállítani. Téli cuccokkal, kajával, benzinfőzővel, jégcsákánnyal, sátorral megrakva is bőven 30 kg alatt van a zsák :-)
Az utolsó pont előtti kitérőt nem értjük, ha a szivatás a lényege, akkor ennél jobb ötletünk is lett volna. Mindegy, jó kis séta volt és még rövid ideig kutyás kíséretünk is akadt.
A dobozok, réztábla mindenütt rendben vannak. Köszönjük a túrát.
Mudman, Dóri, Piret, Dani Vonósok(k)
(A képeket Vonósék készítették, én otthonhagytam a gépet...)
A múltheti mátrai túrázásunk után, úgy éreztem itt az idő ennek a multinak a végigjárására. Az eddigi bejegyzéseket végignézve nem tűnt túl nehéznek a feladat. Az időeredmények alapján arra is készültem, hogy a túra végét már sötétben kell megtenni, bár igyekeztem olyan tempóval menni, hogy erre ne kerüljön sor.
Útközben rengeteg szép és érdekes helyet láttam.
A megadott pontokat hamar megtaláltam, ebben sokat segít a fénykép és a képhez fűzött szöveg.
A végén a ládától a Mátrafüreden hagyott autóhoz is időben érkeztem, mert a lámpát még éppen nem kellett elővennem.
Köszönet a rejtőnek ezért a jó túralehetőségért!
Idei ládafelújítási kampányunk keretében családilag végigjártuk a GCTOBU-t. A 2. ponton pótoltuk a koordinátákat. Reméljük, a mostani megoldás vandálbiztos. Az előző konstrukciót ti. valamelyik kedves "kessertárs" szándékosan tönkretette. Szándékosan piszkált bele a láda rejtési koncepciójába valaki a 6. ponton (mint erre Attibatti logja utalt), ezt is korrigáltuk, a palackban már csak a jelszó és a következő pont koordinátája található. Sajnos a 7. ponton a láda eredetileg tervezett neve maradt felírva, mert ezt technikai okok miatt nem tudtuk kijavítani, de ez remélhetőleg nem okoz zavart.
A 4. ponton a palackot hibahatáron belül biztonságosabbnak tűnő helyre áthelyeztük, a leírásban a fénykép már ezt mutatja.
Sikerült jó időt kifognunk, a túrának mégsem tudtunk igazán örülni, mert a környezet állapota még a láda elrejtése óta eltelt viszonylag rövid idő óta is sokat romlott. Kerítés kerítés után, tarvágás, néhol 2 m-es gazban haladó ösvény, és még sorolhatnám. Na és a hab a tortán, Recsk után Dallapuszta mellett újabb bányát nyitnak... Magyarország, 2006.
Örömöt okozott viszont, hogy bár igen sokat járunk erdőn mezőn, de most először sikerült óriáspöfeteget találnunk, mégpedig a 2. és 3. pont között. A zsákmányból igen finom születésnapi ünnepi vacsora lett.
Nos...
Laza, délutáni drive-in kesselés 19izsi73; Attibati; ironman; KelemenGy; Klári; Mr Zerge; társaságában.
Az gépjárműveket Mátrafüreden raktuk le (köszönet a fuvarért KelemenGy-nek!), innen busz Sirokra. Aztán kezdődik a feketeleves :) A GPS (jelvesztésekkel) 33.37km távot, 2029m szintemelkedést, 1558m süllyedést mért. Busztól autóig 7:49, meg a 3:43 állás....
Útközben párszor elkapott egy-egy elég komoly zuhé. Infomációink szerint az országban sehol máshol nem esett. Kifogtuk. Ezvan.
Összességében az egész nagyon tetszett, csak a 7.ponthoz az a "kis" kitérő elég nagy szivatás. Na, az nem esett jól :(
A végén javasoltam még1kört, de valahogy senkinek nem volt hangulata hozzá :)
Köszönet mindenkinek a társaságért, egyedül biztosan nem ment volna!
U.I.: A 2. ponton a geopalack ELTŰNT!!!
250.!
MEGCSINÁLTAM! Köszönet Ironmannek, Attibatinak, Izsinek, KelemenGy-nek, Érchegyi Ádámnak és MrZergének ezt az igazán kalandos túrát. Volt benne eső, napsütés, szalamandra és főleg jókedv. No meg az elmaradhatatlan eltaknyolásom egy patakban ami nélkül nálam nem túra a túra. A bakancsomban belül a sok eső miatt már úgyis több volt a víz mint kívül így csak a térdem sajgott bele egy kicsit. Szóval felejthetetlen élmény volt, köszönet az elrejtőnek és társaimnak.
Kellemes, egész napos erdei séta Klári, Attibati, Erchegyia, 19izsi73, Kelemengy, Mr. Zerge előkelő társaságában.
Az útvonal nem volt már ismeretlen számomra, hiszen 1990 óta minden évben járok erre a Mátrabérc teljesítménytúra apropóján, de a Téli Mátra, Mátra 115(néhai), Mátrahegy túrák is alkalmasak arra, hogy az ember egy idő után otthonosan mozogjon a környéken. Gyönyörű a táj, nem véletlen, hogy minden évben visszajárok. Eme otthonosságnak, illetve a rejtő és Petika leírásának köszönhetően az útvonalterv is összeállt a fejemben még a túra előtt, s a feltételezések aztán igazolást nyertek. Azért a csapat összesen 5 GPS-szel dolgozott.
Beszámoló röviden, a pozitív gondolkodás jegyében!
Új oldaláról ismerhettem meg a Mátrát, hiszen a tavaszi-téli túrák nem adnak lehetőséget a csalánosok, sűrű szedresek rendeltetésszerű használatára, s akkor a böglyök sem szállnak felhőkben! Ez most megtörtént!
Nemhiába vittem el az esőkabátomat, lehetőségem volt hosszasan használni!
De az eső is nagyon jó volt, hiszen elűzte a néhány sorral fentebb említett rovarokat, soha nem láttam még egy túrán ennyi szalamandrát, s hogy örültünk, amikor eső után kisütött a nap!
Sajnos a rejtő által említett állatokkal nem találkoztunk, bár kerestünk sasokat, pisztrángokat, disznókat, sőt egy nagy emelkedő végén valaki még oroszlánt is látni vélt-szerintem csak a fáradtság ment az agyára.
Szedertől szederjes ajkamat egy nagy forrás vizével mostam le, s a sok vízzel rögvest asztal alá is ittam magam. A nem is olyan nagy kő pedig igazán akkor esett le a szívemről, amikor megtudtam, hogy Attibati visszavisz a Sirokon hagyott autóhoz, amit innen is köszönök neki!
S ha azt hiszed, hogy sok marhaságot hordtam itt össze, nem baj, egyszer úgyis minden megvilágosodást nyer. Ha mégsem, az pedig a Te bajod!
S komoly gondolatok a végére: fura, hogy kis hazánkban lehet Tájvédelmi Körzet területén nagy területen erdőket tarra vágni élőhelyeket tönkre tenni, majd a fát 100 km-re szállítani, eltüzelni, s utána fennen hirdetni, hogy növeltük a megújuló energiaforrások szerepét az áramtermelésben. Ugyanakkor pedig vannak forgalmas turista központokban, kijelölt túristaútvonalon letiltott virtuális geoládák! Nem értem én ezt!
A tavalyi bringás teljesítés után most egy kitűnően edzett csapattal gyalog is végigmentem a multin. Mostanában nincs szerencsém az esővel, a múlt vasárnap is eláztam és ma is két zivatar szórakoztatott minket. Sehol máshol nem esett az országban, csak a Mátrában.
A 2. pont palackja eltünt, szerencsére nálam voltak a tavalyi jegyzeteim...
Részletek nemsokára, egyelőre annyi, hogy örülök, hogy megcsináltuk, nagy-nagy köszi a társaságnak, sokat segítettek!
A táj gyönyörű, de tényleg brutális :)
Szóval:
A track szerint 8:18-kor voltunk az első ponton a vasútállomásnál, az autóba pedig 19:56-kor szálltunk be, tehát jó hosszú túra volt :)
Ebbe belefért a ~33 km menet, a nagyonsok fel- és lemászás, rengeteg bögöly (részemről megúsztam 3 szúrással), sok bozót, dzsindzsa és susnyás, köztük sok csalán és szederinda is (hosszúnadrág mindenképp javasolt).
A túra féltávján sikerült egy jót ebédelni, és száradni egy kicsit a háromfelvonásos eső első felvonása után. Ekkor még nem tudtuk, hogy úgyis újra elázunk, így igazából nincs értelme szárítkozni. Itt döntöttem úgy egyébként, hogy gyors ütemben rövidnadrágot csinálok az eladdig hosszúnadrágból. Szerencsére ezt nem ollóval, hanem lecipzározással tettem, ami később a 8. pont felé menet még jól jött, legközelebb ugyanis ott került elő a dzsindzsa, az 5. és 7. pontok közt el lehet lenni rövidnadrágban is. Kicsit ugyan fáztam az eső miatt, de így legalább a nadrág szára is száraz maradt. Hála a Kláritól kapott esőkabátnak, a többi részem is viszonylagos szárazságban úszta meg a sok esőt. Egy nagy előnye van amúgy az esőnek, amíg esik, nem kell a böglyöket söpörni az embernek magáról.
A 7. pont tényleg nem esett már olyan jól, főleg mikor kiderült, hogy amin addig lemásztunk, azon vissza is kell menni. Kicsit keresgélni kellett ugyan a koo-kat, ami a sok víz miatt nem volt olyan jó, de meglettek, és mire felértünk, addigra az eső is elállt, és már kényelmesebben indulhattunk az utolsó ponthoz. Itt is sétáltunk egy 20 percet a szikla körül, mire meglett a doboz. Úgy tűnt egyébként, mintha nem lennének mindenhol igazán pontosak a koordináták, de tulajdonképpen nem vészesek az eltérések. A nagyobb baj az, hogy sajna a kettes számú palack eltűnt, semmi nyomát nem találtuk. Szerencsére Attibati segítségével tovább tudtunk menni. Jó volna valamiféle pótpalackot elhelyezni a környéken, kissé messzebb.
A webes megjelenés nagy hibája, hogy nem adja meg legalább a végpontot, így (ha nem segítenek a korábbi megtalálók), tervezhetetlen lett volna a bejárás. Így azért könnyebb volt, mert tudtuk, hogy hová tegyük az autókat, hogy ne a túra végén kelljen buszozni, a túra közben pedig azért izgulni, hogy elérjük-e az utolsó Sirokra menő buszt.
Mégegyszer köszönet mindenkinek a társaságért, valószínűleg lettem volna olyan marha, hogy egyedül is elindulok, de akkor már a harmadik pontnál visszafordultam volna :)
Ezen a héten Attibati keresett, miszerint volna-e kedvem a GCTOBU-hoz. Nem kellett sokat agitálni, régóta szerettem volna már végig járni, csak hiányzott egy jó csapat és lehetőség. Most minden összejött. Köszönet Attibatinak és KelemenGynek a fuvarozásért. Nagyon jó volt a csapatunk, köszönöm, hogy velük, a segítségükkel járhattam végig a túrát.
A leírásokban úgy látom a tények már szépen össze lettek gyűjtve, úgy hogy inkább a szubjektív élményeim: Azt hiszem a geocaching.hu legkeményebb multija, és az egyik legszebb útvonala. Soha nem jártam még ezen a bérc/teljesítmény túrán. Köszönöm a lehetőséget a rejtőnek, hogy megcsinálta a ládát.
A végén a 7-k és 8-k pont között már eléggé az erőm végén jártam, a gravitáció ellenében, nem vagyok én sportember! A gravitáció segítségével viszont még a levezető részen is jól boldogultam :-)
Az eső szerintem tovább növelte a multi nehézségét, a kapucni alatt úgy éreztem nem kapok levegőt. A nadrágról a bakancsba belefolyó víz sem növelte a komfort érzetet.
Mérésem szerint az 1.-8. pontok között kb 26-27km, fel és levezető szakasszal együtt kb. 34-35km. A GPS szerint a mozgás átlagunk 3,9km/h.
Üdv Mr Zerge.
Két részletben küzdöttük le a futamot.
A 35°C fölötti időben alul méreteztük a vízkészletünket ez valóban brutálissá tette számomra a feladatot.
Köszönjük a feladványt, azt gondolom, a jövőbeli túráinkra sokkal gondosabban fogok felkészülni. Szívesen látnánk hasonló geo-feladatkat!
KissCad-ék
Tavaly nyáron már kiszúrtam magamnak ezt a multit, elolvastam az akkori logokat és azon filoztam, vajon meg tudom-e csinálni ezt bicajjal. Freddyt akkoriban ismertem meg, és az első kérdések között volt az is, szerinte menne-e a dolog. Hát nem nagyon biztatott :). De én makacs voltam, úgy gondoltam, kivárom az őszt, és ha majd az "őserdő" megszelídül, akkor nekivágok. Nem jött össze, csak 1 térdsérülés, amit egy a Bükkben elém ugró kóbor kutyus "elütése" során szereztem. Aztán jött a tavasz, és amikor rákerestem ládára, döbbenten láttam, hogy már ketten is megcsinálták előttem bicajjal!
Így utólag megjárva a TOBU-t, minden tiszteletem Attibati & Tüdő teljesítményéhez! Főleg Tüdőt tudtam nehezen elképzelni az országúti bringájával. Ámulva bámultam, hogy egyes szakaszokon, hogy az égbe bírták feltolni a gépeket. A lefelék többsége pedig még az én őrült amatőr DH-s stílusomat is sokkolta :).
A bedurrant térdemen még túltettem magam, de ahogy átázott cipőm, zoknim a vizes fűtől, majd az utána következő sárdagonyától már megszűnt minden komfortérzetem. Így meggondoltam magam, és maradtam a bicajomat "elszállásoló" oly kedves helyiek (Olivér és családja) autós fuvarozásánál. Nélkülük tényleg durva lett volna az est hátralevő része.
A Mátraaljai vártúrával megtoldva.
Reggel vonattal Sirokra. Budapestről indulva legkorábban háromnegyed 10-re lehet odaérni. A gerincet, és - az utolsót kivéve - a pontok helyét jól ismerem. A hatvanas években Mátraháza közelében egy erdészházban nyaraltunk. A 6. és 7. pontnál nagyon sokszor jártunk. A gerincen 32 éve mentem végig először, azóta sokszor (nagy hátizsákkal, olvadó hóban is), de eddig mindig Mátraházáról indulva - Sirokra érkezve. Abban az irányban nagyon elkeserítő, hogy elvileg lefelé mész, mégis állandóan felfelé kell menni. Most legalább tiszta a helyzet: lentről indul az ember. A leírás alapján pontosan tudtam, hogy merre vezet a multi, kb. hol lesznek a pontok. A 7.-et a képről felismertem.
Az ország tetejét azért kihagytam, egy remek szintutat választottam helyette. Nem rohantam, de nem is húztam az időt. Az érő szamóca, szép virágok, állatok lassították a tempót. Végül Sirok - láda 5 és fél óra.
Ami elszomorító, az a rengeteg régi és új kerítés. Van ahol két kerítés közt vezet az út, mint egy fogolytáborban.
Az utolsó pontot nem ismertem. Szép szikla. Ha már ott jártam, lefelé menet útba ejtettem a Mátraaljai vártúrát is. Aztán busszal haza.
Web: 110 km kerékpár edzés az Eger - Szarvaskő - Eger - Egerbakta - GCTOBU - Kékes - Gyöngyös útvonalon feltétlenül nyári bicóval, 4300 m szintkülönbséggel a IX. Geocaching versenyre való készülés jegyében.
GCMAJO gyors teljesítése után villámgyorsan száguldottam át Sirokra, a kezdőponthoz. Sajnos majdnem 10 perc eltelt a Mészégetők és a indulópontjának keresésével. A friss zöldség nagyon ellepte az ösvény kezdetét.
Végre útra állva hol vittem a bicót, hol ráültem, hogy meghálálja a kényelmes kézben cipelést. Ilyenkor mindig lefaragott nekem 300-500 m-t a következő pontig. Mindegyik pont előtti szakaszon tudtam használni a bicót :-).
A 2., 3., 5., 6. és a 7. pontok simán mentek, a 4. és a 8. pont koordinátája nálam pontatlan. Az útvonal lendületesen visz a hegyek közé, megmutatva a szép kilátó pontokat, viszont az volt a benyomásom, hogy a 7. és a 8. pont az út többi szakaszához képest direkt ugrat. Mondjuk a brutálisan zúduló forrásban jól esett nekivetkőzve lemosni a szúnyog-, bögöly- és csaláncspéseket, meg a bokrok okozta karcolásokon enyhíteni, de az utolsó oda-vissza szakasz jól megizzasztott a végére.
A 4., 6. és 8. pontoknál a fényképeket is kellett használni, a többi pont gyors találat volt. A találatok időpontjai a következők voltak:
1. pont: 09:54 (ekkor már 55 km és 2300 m szintkülönbség volt a műszerben)
2. pont: 10:59
3. pont: 11:50
4. pont: 12:50
5. pont: 14:30
6. pont: 15:01
7. pont: 15:53
8. pont: 17:49
Reggel Sirokon ittam vizet, a 6. ponton egy kiránduló család könyörületből adott 2 dl vizet, a 7. ponton dagadtra ittam magam. Az utolsó pont után inkább egy újabb Kékes-mászást választottam, hogy aztán Gyöngyösig 52/13-on legfeljebb csak 2 őrült motoros előzzön meg. Így meg várhattam a vonatra egy órát :-(.
Összességében jó ez a multi, mert hiánypótló. Ugyanakkor nem lenne rossz pontosítani néhány helyen a koordinátákon, hogy ne szájhagyomány útján kelljen a logokból és a fényképekből tájékozódni. Nem rontana a láda nehézségi fokán az sem, ha a palackokban a javasolt túristautak jelzései is szerepelnének. Végül a 7. ponton a GCAAAF hivatkozást nem ártana frissíteni: amikor megláttam, kitört a frász, hogy rossz adatot rögzítettem. Csak a NaviGiude POI adatbázisára való rákeresés nyugtatott meg, hogy jó nyomon járok.
Háromszor futottunk neki. Első alkalommal (04.30) Zoli fiammal tettük meg a legnagyobb távot. Viszonylag későn, pontban 9 órakor indultunk.
A második pontnál akadt egy "kis" problémánk. Mikor megérkeztünk, éppen egy kis társaság fényképezkedett a kilátóhelyen. Nem akartuk erőltetni a keresést, gondoltuk majdcsak elmennek, legalább addig pihenünk. Negyedóra múlva kerülhetett erre sor. Egy perc sem telt el, egy osztálykiránduláson lévő csoport érkezett. Újabb várakozás, szendvicsek kényszerű pusztítása következett. A trackből visszanézve összesen 70 percet ácsorogtunk itt... Mikor végre kereshettünk , persze 3 perc alatt meglett a palack. Ez a rejtés szerintem a spontán felfedezés szempontjából elég veszélyes helyen van.
Mikor továbbindultunk, már majdnem dél volt, látszott, hogy a teljes táv teljesítése már nem valószínű. Szép napsütéses időben róttuk a kilómétereket, élveztük a túrát. A 4. pontnál fiam nagyon elfáradt. Nem csoda, egy átlagos túrának ez a kb 12km bőven elég is lenne. Alig bírtam bele életet lehelni. További 2 km után már semmi baja nem volt, trappolt fel a hegyre.
A nagyon féltem, hogy az előző megtalálás óta eltelt több mint fél év alatt, valamelyik palacknak nyoma vész. Akkor még nem tudtuk, hogy pár órával előttünk egy másik csapat "leellenőrzi" őket. Az előző logok alapján inkább a képeket használtuk a kereséshez, meg is lett minden palack pillanatok alatt. A koordináták mások által írt pontatlansága ezzel a módszerrel nem okozott gondot.
Az első napot 6 pont felkeresése után kb. este 7-kor fejeztük be a csúcson, ahova jött az autós mentőcsapat.
A következő hétvégén már az egész családot kivittem a Mátrába. Rossz útvonalat választottunk a következő pont megközelítésére. Az előző napok esőzései és az erdészeti munkagépek által kialakult dagonya szinte járhatatlanná tették az utat, amin elindultunk. Ez eléggé elvette a kedvét a társaságnak. Éppen megleltük a következő koordinátát, amikor az eső elkezdett cseperegni. A csúcs azonban az volt, mikor a fiam belelépett a patakba úgy térdig. Nem volt az a kánikula, meg ruhásszekrény sem volt nálunk, így a túra újra félbeszakad.
Harmadszorra újra csak ketten jöttünk. Alig mentünk 20 percet, elkezdett esni az eső. Visszafelé már nem akartunk menni hegynek felfelé, így a térképen kinézett közeli esőbeálló irányába igyekeztünk. El is állt, mire odaértünk... Itt pihentünk egy kicsit, majd irány a láda. Ezt is könnyen megtaláltuk, a rejtés nagyon jó, csak az utasítást kell követni!
Minden összevetve, elég kalandos kirándulások kerekedtek ki ebből a multiból. Ennek ellenére azt kell mondanom megérte, a Mátra legszebb részeit jártuk végig.
Hab a tortán: a jelszó beírást valahol elrontottam. A rejtők megerősítették, hogy jó, így egy hét után újra próbálkozhattam.
Tavaly megfogadtuk, hogy ide visszatérünk. A palackok és a láda rendben. Heten jártuk végig a túrát. Reggel 7 órakor voltunk a siroki vasútállomáson és este 7 órakor értünk a szállásunkra. Mi most is jól éreztük magunkat. Mindenkinek jó szívvel ajánljuk!
A tavaly betett Geoglobus travelbug velünk jött!!
Éva, Tamás, Dani, Sanyi, Andi, Viki, Dóri, Maja, Anita, Reggel
Tavaly mikor először végigjártuk az utvonalat megegyeztünk, hogy az idén újra "lecombozzuk" a távot. Kis csapatunk most 11 fővel ékezett a kiindulóponthoz, ahonnan azután negyed nyolckor kilencen indultunk a távnak. Az első pontot 8h30-kor értük el és addigra kellemesen sikerült bemelegedni. A palack kissé biztonságosabb helyre került és igy kényelmesen el lehetett érni. Az idén nem voltak hernyok bár lehet, hogy ez a koraibb időnek köszönhető. A második pontot 9h40-kor értük el és ekkora már igazán "ritkult" a levegő. Számomra most is és tavaly is talán a legnehezebb a harmadik pont legyűrése jelentette a legnagyobb akadályt. A pihenő közben a legnagyobb meglepetésünkre egy biciklis jött felfelé a dombon. Ekkor kezdtük el igazán becsülni "Attibati"-t és az Ő biciklis találatát. A negyedik és ötödik palack megtalálása viszonylag könyebben ment hiszen már tudtam mire számithatunk. A 14h20-kor megtalált forrás közös megeggyezéssel ismételten kiérdemelte az út nevéből a "brutál" jelzőt. A csúcson a szokásos életmentő piték után már kissé könnyebben haladtunk, hiszen innentől már lefelé mentünk. A ládika koo-ja még mindig közel 20m-rel másfelé mutat de "Reggel" barátom immáron "rutinosan" nyúlt le érte.
hazafelé kissé hosszabb ám térdkimélősebb utat választottunk és igy 18h50-kor már a szállásunkon voltunk.
Mindannyian kissé rogyadozó térdekkel de megkönnyebbülten indultunk a közeli étterembe az elveszett energiát pótolni.
Az út véhén a GPS az alábbiakat mutatta: Össz táv: 33.7km. Mozgási sebesség: 4.4km. Telj. átlagseb: 2.9km.
Éva, Tamás, Dani -a legfiatalabb, 16 éves -Sanyi, Andi, Viki, Reggel,Anita, Dori,Maja.
Kerékpáros találat
Bosszantóan szép idő van mostanában, hosszú a vénasszonyok nyara, gondoltam kihasználom ezt az egy -két szép őszi napot.
Jó ki akartam magamat tombolni ezért egy nehéz ládát választottam, olyat amit még senki sem csinált kerékpárral.
Gondban voltam a túra tervezésével, mivel fogalmam sem volt, hol a végpontja, hol hagyjam a kocsit ? Az eddigi teljesítőktől kértem és kaptam segítséget. Köszönöm MaJa és Reggel a visszavonulási terv elkészészítésében nyújtott segítségét.
Kelés hajnali négykor, hat órakor már a Mátrafüredet elhagyva hallgattam a hat órás harangozást, majd néhány perc múlva közelebbről is mivel a kocsiban felejtettem a tartalék elemeimet.
A Mátraháza felé vezető utat választottam a rajthelyhez való felvonuláshoz, mivel "csak" 9 kilométer az emelkedő cserébe viszont Recskig gurulhatok. Érdekes módon a hegység magasabb régióiban egész kellemes hőmérséklet volt még így hajnalban is, leérve a völgybe viszont pillanatok alatt nulla fok közelébe hült a levegő. Majd megfagytam a bringán, később még a köd is leszállt.
Tevszerint, pontosan 8 órakor érkeztem a kezdőpontra, ami vagy 20 méterrel el van mérve, de most nem zavaró mivel a közelben nincs hasonló kő. A számolgatás után rövid aszfaltos szakasz, majd megkezdődött a terep. Fiatalabb koromban többszőr megcsináltam az erre menő Mátrabérc teljesítménytúrát , így a környék nem volt teljesen ismeretlen. Rosszabbra számítottam. Azt hittem a bringát majd legközelebb a túra végén tudom használni, de kellemesen csalódtam. Az út sok helyen járható bringával, széles dózerutak is fel-fel tünnek az út folyamán.
A terület viszont keresztbe-kasul van szabdalva kerítésekkel. Szerencsére újfajta létrákon és kiskapukon lehet áthágni rajtuk így még a bringás átkelés sem volt probléma.
A 2. ponttól egy kicsit tartottam, mivel sok megtaláló nagyon veszélyesnek tartotta a rejtést. A valóság viszont az, hogy a palack szemétnek álcázva hevert a sziklafal tetején egy téglához kötözve. Gondolom nem ez volt az eredeti rejtés .
Kezdetben mindig lelkesen a GPS koordinátáira hagyatkozva kezdtem meg a palack keresését de a 10 métert jóval meghaladó hibák miatt erről hamar leszoktam. A pontok többségét a fotó alapján találtam meg. Különösen el van mérve a 4. pont: nekem 18 métert mutatott a GPS a rejteknél. A túra második fele rejtéseinek koordinátái pontossabbak.
A rejtések technikai kivitelezése nagyon jó, nem a szokványos fa mellett kőkupac. Az összes rejtekhely jól illeszkedik a környezetbe. A 4-es osztályzatot az itt-ott pontatlan koordináták miatt adtam a rejtésre.
A kilátás a túra sok pontjáról megkapó és már nagyon színesedik az erdő is, ami még szebbé varázsolja a látványt.
A csúcspont előtti nagy szintvesztésnek én sem örültem. Itt vagy fél órát elszúrtam a rejtek kereséssel, pedig nagyjából sejtettem mire számíthatok.
Felérve - persze erre szó sem volt biciklizésről csak tologatásról - teljesen eléheztem. A közeli vendéglőben ettem egy jó sztrapacskát és már ismét harcra kész voltam.
Innentől már csak lefele kellett gurulni miután kitaláltam hova is mutatnak a koordináták. Egy kis ellentmondás a ládafelépítésben, hogy a 6. ponton -ahol az útvonal letér az OK jelzésről - a rejtő megadja a túristajelzést amelyen a következő pontra el lehet jutni és a felkeresendő hely nevét is. A láda helyét viszont csak koordináták jelölik. Szerencsére az új Mátra térképen már van egy primitiv GPS háló így ezt meg tudtam oldani.
A ládát pontosan a terveim szerint du. 4 óra körül találtam meg ismét vastag avarréteggel lefedve.
Végül a szinte végig lejtő dozerúton elkarikáztam a mátrafüredi országútig majd lezúgtam Füredre az autómhoz.
Egyes kisebb koncepcionális és technikai részektől eltekintve a láda kitünő, kicsit pótolja a Mátrából beszedett sok ládát.
A leírásra azért adtam alacsonyabb osztályzatot mert a multi bejárása tervezhetetlen a végpont legalább közelítő ismerete nélkül.
(Egyébként van a quadosoknál és a motorosoknál hangosabb társaság is: a harci helikopterek. Egész nap kötelékben köröztek a Kékes körül, a hegyek jól felerősítették a zajt.)
200. [wapon beküldött szöveg]
A második nekifutásra sikerült legyűrni a távot, így a nehézség is kettővel osztható! :-)
Nem szokásom regényeket írni a logba, de a GCTOBU az a fajta "láda" amiből minél többre lenne szükség, ezért reklámozom egy kicsit. Sirokon a motelban találtunk szállást. Este tíz körül még befutott két rendkívül sportos kéktúrázó, akikkel "egyeztettük az óráinkat", majd nyugovóra tértünk. Reggel, miután a kocsit az állomás éberen őrködő kutyáira bíztuk 6:45-kor elindultunk.
2-es pont: 8:10
Mire idáig sikerült elvergődnöm többször (na jó, 2x) is sikerült megpusztulnom, - tiltakozott a szervezetem a hosszú túra ellen. Ez ne riasszon vissza senkit, tkp. semmi az egész, csak rossz passzban voltam. A palackot feltornáztuk a helyéről és sebesen továbbindultunk, mert átfújt a szél a meredély szélén.
3-as pont: 9:20
Kapuk nyíltak-csukódtak és hipp-hopp már fent is voltunk a megfelelő csúcson. Milyen egyszerű ezt most leírni, a valóságban kicsit tovább tartott. Reggelizés közben vethettünk néhány pillantást, a ránk váró útra, a Kékes egész közelinek látszott...
4-es pont: 11:00
A pont előtti utolsó szakasz igen meredek, miért is építették a várakat ilyen helyekre, nem is értem. Fent találtunk két sátorozó ifjút, amint épp az ebédhez készülődtek. Próbáltuk álcázni a palack keresését, remélem sikerrel. Egyébként szerintem ez volt a legjobb helyen!
A Szár-hegy déli oldalára kiérve, miközben csodáltuk a panorámát, eleredt az eső és esze ágában sem volt abbahagyni. Amikor kezdett reménytelenné válni a helyzet lementünk az OKTV bélyegzőhelyére, itt legalább fedél volt a fejünk felett. 12:30-ig bírtuk a semmittevést., ekkor értek be bennünket a kéktúrázók, keresve a pecsétet. Nekik még fel kellett küzdeni magukat a Kékesre, mi viszont, ha nem is vidáman, de feladtuk, és a szemerkélő esőben leballagtunk a "legközelebbi" lakott helyre, fini.
7-es pont: 10:00
A folytatás Mátraházi indulással történt 9:10-kor bevettük magunkat az erdőbe és némi csellel a 7-es ponton a láda koordinátáit próbáltuk megkeresni. Mivel nem tudtuk használni a GPS-t az orrunk után mentünk, ezzel nem is volt baj, rögtön a megfelelő asztalhoz cuccoltunk le, de csak akkor fedeztük fel a feliratot, mikor már körbenéztük az összes többi padot, asztalt és az esőkunyhót is.
5-ös pont: 11:50
A ponton sikerült belefutni egy iskolás csoportba, mozgott tőlük az egész hegy, de azért meg lett a palack. Később egy magányos gyerkőcöt találtunk, aki mint kiderült, nem lemaradt, hanem előrejött és a szülei maradtak le. Velük megosztottam a térkép információit, és fel kellett fedeznem, hogy itt is megrövidítették a turistákat egy úttal, ami a 11 Ft-os térképek idejében még vidáman megvolt.
6-os pont: 12:30
Megszemléltük az emlékművet, megcsodáltuk a kilátást, megkerestük a palackot és elfoglaltuk a legjobb helyet az ebédhez. Közben megdöbbenten láttam, hogy akkora a forgalom, mint egy jobb kocsmában! Folyton jöttek-mentek az emberek, némelyekről el nem tudtam képzelni, hogy kerültek oda! De ez is azt jelzi a GCTOBU végül is könnyű séta, megfelelő irányból "gyerekkel és babakocsival", csak rossz a híre, amit főleg a titkolózás okoz. Elég hosszan ebédeltünk ahhoz, hogy meggyőzem Jutkát, akkor járunk a legjobban, ha a lábunk alatt tekergőző erdészeti útra ereszkedünk le. És lőn... Miután leereszkedtünk, jó is lett! Jó hosszú és unalmas. A napos oldalon buggyanta, az árnyékban cidri.
8-as pont: 15:00
A pont közelében rátaláltunk a turistaútra is, és az utolsó métereket azon tettük meg. A ládát az avar alól kellett előásni a GPS hasznavehetetlen volt. Örömünkben kiürítettük a végig cipelt tokajis palackot és 15:50-kor megindultunk lefelé a lejtőn. Simán elértük a 17:00-kor induló buszt, majd irány Gyöngyös és Mátraháza.
Ez a kényszer szülte megoldás, - hogy két részletben sikerült bejárni az utat, teljesen lazává tette a túrát. Igazából meglepetés sem ért útközben, a leírásokból négy pontot sikerült beazonosítani, és a másik háromnál sem tévedtem nagyot. Az út mindaddig izgalmas és kellemes, amíg az OKTV vonalán halad, az irtások és a kerítések nem vészesek. Ami durva emelkedő van, - szerencsére csak egy-egy rövid szakasz, túlélhető...
Az biztos, hogy ész nélkül nem érdemes belevágni, de kellő körültekintéssel és erőnléttel letudható, - ha az időjárás is úgy akarja, egyetlen napon is!
Hát ez is megvan:)
Több hétvégén keresztül, több részletben keresgéltünk. Sokat sétáltunk oda-vissza, le és fel. A km és a szintkülönbség nekünk is jócskán megvolt, mert ugye mindig vissza kellett menni a kocsihoz, amit az erdő szélén hagytunk. Nagyon szép tájakat láttunk, rengeteg gombát találtunk (az esős idő miatt úgy nőttek mint a gomba...), és még egy csapat muflonnal is találkoztunk.
1. hétvége, szombat: elolvastuk a leírást, és úgy döntöttünk hogy nem nekük való ez.
1. hétvége, vasárnap: nem hagyott bennünket nyugodni a dolog, az első ponton leolvastuk a számot.
2. hétvége, szombat: délután nekiszaladtunk a 2. pontnak, velünk tartott Mary Lou anyukája is. Az egyik susnyásban nagyon erős vaddisznó szag volt, de malacokat nem látunk. A rejtés nem kicsit veszélyes, vigyázzatok. A kilátás gyönyörű!
2. hétvége, vasárnap: zuhogott az eső, még a házból is alig tudtunk kimozdulni.
3. hétvége, szombat: rendes menetelés után a meglett a 3. pont, ahol kicsit elszégyelltük magunkat, amikor egy idősebb pár pihenés nélkül továbbrohant a túristaúton, mi meg csak ültünk és pihegtünk.
3. hétvége, vasárnap: Kati és Pepe jöttek hozzánk látogatóba, felcsaltuk őket a 4. ponthoz. Volt bőrön keresztül légzés meg minden.
4. hétvége, szombat: Pepe rákapott a dolog ízére, és bejelentkezett az 5-6-7. pont túrára. Az 5. ponton végigtúrtuk a környéket, mire észrevettük az orrunk előtt. A 6. ponton felfaltuk a hátizsákjaink tartalmát. A 7. ponton egy darabig eltartott, míg rájöttünk a rejtés mikéntjére. Visszafelé olyan fáradtak voltunk, hogy sem az irdatlan mennyiségű szedret nem szedtük le (amiből reggel még lekvárt akartunk főzni), sem a kiszemelt gombákat nem cipeltük magunkkal.
4. hétvége, vasárnap: hatalmas eső és csúnya idő volt. A guta megütött bennünket, hogy a 8. pontot nem tudjuk megcsinálni.
5. hétvége, szombat: reggel észrevettük, hogy mégsincs rossz idő, így usgyi a Mátrába a 8. pontért. Mire visszaindultunk, elkezdett esni az eső, de ez nem tudta lefagyasztani az önelégült mosolyt az arcunkról.
Nagyon jó volt, és így a magunk módján felaprózva, a szakaszokon kellemesen elfáradva nagyon szép kirándulásokat tettünk.
Ez a multi eddig kellemes meglepetés. Az első négy pontot sikerült megkeresni, aztán másfélórás várakozás után átengedtük a terepet az esőnek. A "km" persze jócskán megvolt mire leértünk Markazra.
Amint lehet folytatjuk...
Régóta szemezgettem ezzel a ládával, de sokáig úgy éreztem nem készültem fel rá eléggé. Úgy március körül jött az elhatározás és lesz ami lesz megpróbáljuk. 10 fős csapattal vágtunk neki az útnak. Az első tag -vagy a tizedik - a hiányozhatatlan szállítási feladatot látta el, igy Ö volt a Mi "mentőegységünk". Reggel 7.30h-kor indultunk és az első palackhoz 9.25h-kor értünk. Igazi bemelegités becsületes szintemelkedéssel ami végén azt hittük itt a legnagyobb a különbség. Óóó micsoda naivitás volt ez akkor! A palackkal kissé meggyült a bajunk -mert szerintem- NAGYON veszélyes helyre volt téve. A többi palackot -egészen a hetedikig- viszonylag könnyen, a feltett képek alapján megtaláltuk. Az út folyamán többször elöfordult, hogy elfogyott a levegő és ez nem a rossz időjárásnak volt köszönhető. A GPS magasságmérőjét gyakran figyelgetve mindig azt hittük most már talán nem is lesz az előző ponthoz képest olyan nagy a szintkülönbség. DE a következő palack mindig rácáfolt erre a megállapitásra. A táj változatossága valóban lenyögöző volt főleg amikor egy kicsit kifujtuk magunkat és körül tudtunk nézni. Szarvasok, őzek keresztezték -pontosabban Mi az övéket- utunkat és jó volt mikor kicsit megállhattunk és figyelhettük őket. A 6. pontot elhagyva egy útelágazáshoz érve ért a legnagyobb megdöbbenés. Mikor azt hittük közel a legmagasabb pont, kiderült több mint 200 m-t kell csökennünk majd még vissza is jönni közel 1 km-en belül. Hát ez volt az igazi BRUTÁL!!! A "tetőn" két csapattag csatlakozott a "mentőegységhez". Innen immárom heten folytattuk utunkat a ládika felé. A legutolsó pont koordinátája meglehetősen pontatlan volt a mi mérésünk alapján, de segitettek az előző megtalálók leírásai. Jóleső érzéssel ereszkedtünk immáron lefelé ámbár tudtuk, a mi végcélunk még közel 5km. A találkozási pontra 20.03h-kor értünk és úgy érzem mindenki nagyon várta már ezt a pillanatot. A beérkező csapatban 4 hölgy is volt akik igazán "férfiasan" küzdötték le azt a távot. A túra végén a 60CS az alábbi értékeket mutatta. Teljes táv: 32.1km. Mozgási idő: 7.55h. Állás idő : 4.38h. Mozg. átlagseb.: 4.0km/h. Össz. átlagseb.: 2.5km/h. Teljes emelkedés: 1771m.
250. találat!!
Ezt a kesst jó szokásunktól eltérően GPS-el kerestük meg. ;-)
A végcélt én egészen pontosam meghatároztam, annyira, hogy GPS nélkül is megtalálható!! Igaz a jelszóhoz fel kell keresni a többi pontot is. Anita volt nálunk a logisztikus és ő várt minket a célállomásnál. A kiinduló ponttól, a végcéltól közelebbi faluig 32 km volt a túra 1770 m szintkülönbséggel.
1 pont 7:45
Az első ponthoz már egy kis késéssel érkeztünk. Úgy számoltam, hogy 7 órakor indítjuk a túrát, de mire ideértünk Mátrafüredről + térkép alapján egy kicsit előttem az állomás helyét. :-) Gps be és már hip-hop már parkoltunk is le az állomás előtt. Szerintem az 1 pont egy kicsit el van mérve, de azért a kő adja magát. Először a 60CS az épület mellé navigált. Egy kis help: út melletti kő rulez. :-))
Kis számolgatás és már indíthattuk is a túrát.
2 pont 9:25
A második ponthoz még enyhe napsütésben, kissé erős szélben érkeztünk meg. Az út elején a fű még tiszta víz volt, így tesztelhettük cipőnk vízállóságát is. A ponthoz érve sziszegtünk ezerrel, mert nem gyenge kaptatót kell először leküzdeni. Bár a térképről kiszámolható, hogy ez volt az első, de nem az utolsó. A második ponthoz érve is azt kell mondanom, hogy nem teljesen pontos a koo. Amikor gyakorlatilag a ponton álltunk, még 10-12 métert mutatott a meredély irányába. Szerintem a kess rejtése veszélyes. Én hasaltam, Miki a lábamat fogta. :-)
3 pont 10:45
A harmadik pontig már szép napsütésben haladtunk, Gyakorlatilag szintben ill. helyenként még csökkent is a magasságunk, láttuk, hogy itt bizony szép kis szintet kell majd ismét leküzdeni. Bezárt területre be, majd a vízvételi lehetőségnél jobbra fel. Hát mit is mondhatnék.... Szuszogtunk rendesen.
4 pont 11:55
A harmadik pont után először egy nagy lefele, majd egy még magasabb felfele következett. Itt már nagyon nem szerettünk lefele menni, mert láttuk a kütyün, hogy ezt a szintet vissza is kell nyerni. Itt a koo. szintén nem pontos. Szerintünk DK 18m-re van a kess. Itt a tetőn egy jót pihiztünk és itt találkoztunk először emberekkel. Volt, aki a Kékesről ment Sirokra. Mi sem irigyeltük őt, de mint később kiderült valszeg ő sem minket. ;-)
5 pont 14:20
Ide a szokásos hullámzással érkeztünk már elég kimerülten. Aminek örültünk nagyon, hogy az emelkedés nem kicsi de legalább van benne egy kis domboldalazás és így már annyira megerőltető. Kiláttunk és irány tovább. Itt már a többiek előre mentek a legmagasabb pontra, amíg mi szüttyögtünk a koo-val.
6 pont 14:55
Ez pont nem volt túl messze az előzőhöz képest és örültünk is, hogy hamar megtaláltuk. Itt már az erőnk a végét járta, de örültünk, hogy közel van az a bizonyos nevezetes pont. A tévedésünkre csak pár 100 méter után jöttünk rá...
7 pont 16:00
Erre a pontra már csak 3 mentünk, mert a többiek előre mentek, mi meg letértünk. ;-)
Amikor már azt hittük, hogy nem jöhet semmi akkor döbbentünk meg, hogy itt bizony még vár ránk egy kis ez-az. "Erre azért nem gondoltunk volna"!! Hihetetlen mennyiségben jött a víz a forrástól. Alig bírtam megtölteni a flakont, majd kiverte a kezemből. Szép kis hely. Bár már kevésbé tudtuk élvezni. ;-) Itt térkép elő és nézegettük, hogy tudnánk kikerülni, amit nagyon ki szerettünk volna. Láttuk, hogy bizony itt nincs mit tenni, ezt bizony le kell küzdeni. Nagyon nehezem ment már a felfele. Itt találkoztunk a többiekkel. Gyors kaja, ivás és go kess.
8 pont 18:40
Ez bizony ott volt ahova számítottam már otthon. Igaz azt kell mondjam, hogy ez is vagy 30 méterrel van elmérve, de a táblát megtalálva én emeltem ki a kesst. Nagyon rosszul esett már a lefele. Mindenesetre lecomboztunk tisztességgel és meglett a 250. találatom.
Mindenki jól érezte magát. Érdemes volt nekivágni ennek a megmérettetésnek. Lefele 2 forrás is elkerültünk, de odamenni már nem volt ereje senkinek. Pedig a fenti még nevezetes is, de ezt már csak otthon vettük észre. Na majd legközelebb.
Érkezés a faluba 20:03
Nem oda érkeztünk ahova számítottuk és rendeltük a kocsikat, hanem 650 méterrel odébb, így ezt már nem vállaltuk, hanem autós segítséget kértünk. Innen irány a Mátrafüredi szálásnál lévő közeli étterembe, ahol a sör is vérré változott bennünk. :-))
A végére már csak egy megjegyzés: Nem nagyon értem, hogy miért nem publikusak a koo. pontok. Végigjárni muszáj gyalog, mert utak ahogy a rejtő is írja nem nagyon vannak, ha vannak azok is erdei utak. Ha viszont tudná mindenki hova is kell menni, talán jobban fel lehet a túrára készülni. Testileg és lelkileg. Egyébként jól éreztük magunkat. Rengeteg fényképet készítettünk, és jól elfáradtunk, de nagyon jól éreztük magunkat és jövőre újra lecombozzuk!!!
A ládába beraktuk GEOGLOBUS-t vigyétek tovább!!!
Viki, István, Bogi, Andi, BU^2K-ék, MaJa-ék, Anita és Reggel
2005.04.03-án kezdtem el. Hát tényleg kicsit hosszadalmas. Talán későn is indultam, így nem a végére, hanem a sötétbe értem. Az első állomásnál 10:16-kor voltam.
A második állomásnál a rejtés kicsit elgondolkodtatott: most másszak le érte? Végül megpiszkáltam egy bottal, majd lenyúltam érte. Most kicsit magasabban van a sziklafalban, így kevésbé látszik, viszont észre lehet venni a kövön a madzagot, viszont, ha leesik oda ahol én találtam, akkor nehezebb lesz megszerezni.
A negyedik állomáson hosszas keresgélés után, logokat olvasgatva, az eltérést kimérve meg is lett a palack. Itt volt a fordulópont, mert innen valahogy jobban ment a gyaloglás. Vagy összejött a bemelegítés, vagy csökkentek a szintkülönbségek.
Az ötödik és hatodik pont között talán már közeledett az este, mert őzeket láttam, többször is.
A hetedik pontnak nekivágtam, hogy úgyis belefér... Lefelé menet láttam egy kutyaszerű, szökkelve közlekedő állatot 150-200m-ről. Meglátva engem elmenekült... Lehet, hogy farkas volt? Sikeresen találkoztam is az alkonnyal. A GPS kicsit össze-vissza mutatott, elvezetett minden asztalhoz, így tanácsot kértem Mihul-tól, melyikhez ülljek. Aztán igazán besötétedett, így átvágtam magam a felmentő csapathoz az útkanyarhoz, néha úton, néha fák közt..., egyik kezemben GPS, másikban elemlámpa. Már csak 200m-re voltam az úttól, mikor avarzörgést hallok. Megint egy kutya méretű állatot látok. Rávilágítottam egy pillanatra, így elmenekült. Én meg talán meg...
Egy héttel később ugrottam neki az utolsó állomásnak Mátraházáról. Egyszerűen meglett, ámbár a piros csíkon végigtalálni kész művészet, a jelzések nem lennének, akkor lehetetlen is lenne, mert nem látszik az út... A végállomáson szerintem picit pontatlan a koordináta, de a kép nagyon kifejező.
És sikerült egy üres füzetbe logolnom, amiben egyáltalán semmi sem volt...
1. 6.10, 2. 7.30, 3. 8.30, 4. 9.30, 5. 11.50, 6. 12.45, 7. 13.30, 8. 16.00
1-8. 28,7 km.
Sötétből sötétbe.
Közben a fáradságtól nem láttam meg azt a sok gyönyörű tájat.
Nagyon szép útvonalat jártunk be! Jó ötlet ez a láda! Csak azért tartott nagyon sokáig a túra, mert Freddy végig evett, ivott, állandóan a földön hempergett:-))) Képek hamarosan.
Huh... Tul vagyunk rajta. Egy eleg nehez szules volt, de elmenyekben nagyon gazdag tura volt. A resztvevok: Freddy, Fűkocka, Mikulás, Zsorzs és jómagam.
Reggel f5-ös indulás, röpke 2 ora alvas utan. Nem voltam tul friss, de volt nálam kialvatlanabb vallalkozo. :-) A két kocsis megoldast valasztottuk, megtippelve a logok alapjan a vegcelt, igy szerencsere nem kellett ujabb kalandokba kezdeni a finish utan.
Egy jo eroltetett kezdes utan mar ment magatol minden. Csak jottek a palackok egymas utan, kozben meg izzadtunk a szintek es a hihetetlen jo idojaras alatt. :-) A tarsasag hagyta, hogy az egesz napos tura hipp-hopp elteljen. Azt, hogy mennyi ideje meneteltunk csak abbol erzekeltem, hogy mar egyre jobban faradok. Rengeteg szep helyen jartunk, ahol en joforman meg sosem jartam. Lattunk 50-60 fos vaddisznocsordat az avarban reggelizes soran, csuszkaltunk oda-vissza a saros hegyoldalban, parszor lefujta a fejunkrol a sapkat szel, megpihentunk nehany nagyobb sziklanal es vegul szurkuletben ertunk vissza a jo kis kocsmankba hamburgerezni... :-) Tul sok minden tortent, ahhoz, hogy ezeket mind leirjam. Inkabb azt javaslom, hogy csinalja vegig mindenki akit erdekelnek a reszletek. Garantaltan nem fogja megbanni!
A jelszoreszletek szokas szerint egy ertelmetlen karakterhalmazt alkotnak, igy nehanyszor a rejto segitsegere -es masokera- is szuksegunk volt. Sajna a lada nem lett meg, igy csak a neten tudunk logolni, nem akartunk/tudtunk meg fel evet varni a multi teljes felujitasara... :-) Igy utolag azt mondom, hogy nem is szabadott volna.
Nagyszerű túra volt (amolyan teljesitménytúra kategória) profi ládász bandával: Fűkocka, Sproki, Zsorzs és Freddy voltak a társaim. Szuper hangulat, marhajó időjárás és felejthetetlen nap!
Köszönjük a rejtőknek ezt a nem mindennapi multit!
[wapon beküldött szöveg]
4:40-es indulás, szokásomhoz híven fél óra alvás után...
Még jó, hogy se kaját se iszit nem vittem, így táskára se volt szükségem... :) Szép kényelmes tempóban sétálgattunk csodálatos tájakon keresztül! A ládasor eleje teljesen ismeretlen volt számomra, pedig igazán ellátogathattam volna oda előbb is...
Nagy szernencsénk volt, hogy sikerült hamburgerhez jutnunk a túra után a helyi kocsmában :)))
Az időnk szerencsére szép volt, az előző esős hét után néhány órára a nap is kisütött. A csillagok is szépek voltak. A pontok jó helyekre voltak téve, mindenhol volt valami látványosság, az utolsó viszont kis meglepit tartogatott, pont mikor már kezdtünk fellélegezni. Ja, számítsatok rá, hogy a menetrend szerinti utolsó buszok esetleg csak akkor jönnek, ha a sofőrnek kedve van. Most nem volt.... Csatlakoznék kepenuhoz abban, hogy érdemes jó korán indulni, vagy nyáron menni, mikor még sokjáig világos van. Vagy futni, esetleg télen hóban teliholdkor. Nem irigylem a karbantartót. Jó kis teljesítménytúra, de érdemes volt elmenni, esetleg várjuk a folytatást.
A pontokhoz fűződő élményeket már kepenu leírta ehez nem szeretnék többet hozzáfűzni. Egy valóban kellemes séta volt, amolyan teljesítménytúra féle. Nagyon kellemes helyen nagyon kellemeset sétáltunk, bár igaz a tempó egy kicsit eröltetett volt. A ládák nagyon szép helyen vannak elrejtve, de a köztük lévő út nem mindenhol elragadó. Igaz, hogy ilyen hosszú utat nehéz végig meseszép helyen vezetni.
Összességében kellemesen éreztük magunkat, nagyon kellemes túra volt.
Amit nem nagyon értek, hogy miért ez a nagy titkolózás. Mi is csak nagyjából lőttük be, hogy hová is fogunk megérkezni, persze nem jött be a tipp. Ezért is volt, hogy nagyjából fél 10-kor fejeztük be a túrát, és úgy 11, negyed 12-kor értünk az autónkhoz. Ez már nem volt olyan kellemes.
Mi a két autós megoldást választottuk: Két autóval indultunk, Az egyik autót megsaccolva a túra végét Gyöngyösön hagytuk, úgy gondoltuk, hogy ide tudunk eljutni a környékről bárhonnan a legkönnyebben. A másik autóval pedig visszamentünk Sirokra.
Nekem a GPS 40 km mutatott, nem tudom, hogy jöhetett ki a többieknek 26 km.
Összegezve 9-kor már gyalogoltunk, és 21.30-kor lett vége a túrának, de haza 00.30-kor értünk, pedig nem is mentünk haza Pestre, hanem Pankáékhoz mentünk Mezőkövesdre. Ha a szánk nem is repedezett meg, és nem is volt légszomjunk, azért nem kellett senkit altatni.
Egy kellemes nap után egy igazán jót szundiztunk. Hát úgy mondanám, hogy kellemesen elfáradtunk.
Amikor megjött az email erről a ládáról, azt gondoltam, hogy nem mostanában fogom végigjárni, de immár túl vagyunk rajta, és mondhatni, hogy élveztük. Sőt, már várjuk a TOBU2-t!!
Jelenleg mindenképpen egyedülálló multi. Rendhagyó ládához rendhagyó logkezdés:
30+6=36 km táv, 11 órás túra, 3 liter ásványvíz, 3 db croissant, 1 db dióskifli, 4 db Lion csoki elfogyasztása.
Sem szederjes ajak, sem légszomj, sem zsibbadó combok, sem vízhólyagos talp, csak egy kellemes fáradtságérzés.
Nem tudtam, hogy a többiek honnan vették a 26 km-t, mert a GPS a végén 38 km-t mutatott! Ami az önként bevállalt +2 km kitérő és a ládától levezető +6 km-es szakasz levonása után ugyebár 30 km kellene, hogy legyen. Megcsináltam egy virtuális Totalbrutál tracket Oziban ott tényleg 26 km, igaz, egyenes szakaszokból és SÍK VETÜLETBEN. A valóság talán a kettő közt van úgy 28 kilcsi környékén.
Szintén nem tudom, hogy a 2000m pozitív szintemelkedés hogy jött ki, szerintem valahol 1550 környékén van, de megoldható kevesebből is.
Multi1: indulás 10 órakor, a kezdőpont lehet, hogy el van írva: a koordináta vége nem .616', hanem .636'.
Multi2: végig emelkedő, többnyire erdős út vezet fel. A pontról szép panoráma, a palack madzagon lóg, a madzag vége meg szabadon - kikötöttük az adódó helyre. A rejtés veszélyes, és a többi helyhez képest itt viszonylag nagy a spontán megtalálás veszélye is.
Multi3: itt viszont tök jó a rejtés, és a túra egyik legnagyobb élménye, hogy találtunk egy kivételesen ritka galócát. Még vita tárgyát képezi, hogy Cafrangos galóca vagy Citromgalóca, de mindkettő ritkaságszámba megy.
Multi4: Leg-leg-leg: A pont előtt le kell küzdeni egy 200m-es igazán húzós szakaszt, asszem a túra LEGmeredekebb része. A megadott koordináták viszont a rejtektől nekünk LEGalább 17 m-rel Keletebbre mutattak (pedig a palack környékén ritka jó műholdvétel volt EPE = 4m). Egyébként technikailag talán ez a LEGjobb rejtés.
Multi5: ez egy kicsit hosszabb szakasz. Az út rendesen hullámvasút jellegű.
Multi6: a legjobb panoráma a túra során! Tuti!!!
Multi7: itt idézhetnénk az idevágó vicc poénját, amikor Józsi bácsit felviszik műrepülőgépen a levegőbe: "Na, ezt azér' nem gondoltam vóna!" De én gondoltam, mivel otthonról kitalálható, vagy legalábbis sejthető a helyszín. Csak az előző logok bizonytalanítottak el: azt hittem, tényleg le kell mászni a Mátra lábához, meg vissza. Nos, erről azért szó sincs. Van viszont ivóvíz-vételi lehetőség!!!
Kerestük a következő geopalackot, mint állat (ráadásul itt pocsék a vétel), de nem találtuk, hanem megpihentünk egy asztalnál, ahogy azt az elrejtő sugallta. Tulajdonképpen elég lett volna elolvasni a ládaleírás elejét és kizárásos alapon gondolkodni ;-) Itt a rejtés NEM kicsit más!
Multi8: Ide már sötétedéskor értünk. Kétszer is felhívtuk az elrejtőt, aki legjobb tudása szerint próbált segíteni, de mi nem kaptuk meg azokat a kulcsszavakat, ami alapján a láda ilyen körülmények között megtalálható lett volna. Végül meglett a láda, de azt hittem, hogy az agyam eldurran, pedig nem vagyok egy ideges típus. A láda 30 cm-es avar aljába volt beásva, NEM AZ EREDETI HELYÉN - mint azt utólag megtudtuk. Ilyen szívásban még nem volt részem a csaknem 250 láda megtalálása során!!! Nem tudom mi vezérelte azt, aki így rejtette vissza, de most már tul'képp mindegy. A ládát eredeti, esővédett helyére tettük vissza, két kővel álcáztuk.
A sötét miatt nem a legrövidebb utat választottuk, hanem a legbiztonságosabbnak tűnőt. Ez kb. 5-5,5 km-t jelentett. Innen pedig megszerveztük a visszajutást Gyöngyösre.
A kevésbé vonzó tarvágások emléke hamar tovaszáll, a szép panorámák képei megmaradnak. Ha ti sem vagytok profi teljesítménytúrázók, és nem is akarjátok végigrohanni a túrát, akkor legalább 10-12 órát számoljatok, azaz tavaszig egyre nehezebb lesz világosban végigjárni. Összességében nagyon örülök, hogy megcsináltuk és gratulálunk az egyedi vállalkozásért a rejtőknek!
Kepenu megtalálásához reagálva: mivel én voltam előttük a log-ok szerint, csak azt tudom mondani, én az eredeti, általam fellelt helyére raktam vissza a záróládát, ráadásul úgy, hogy kilátszott a jó nagy zacskója egy kicsit.
Hát, nem semmi. Betetőzésképpen a záróláda rejtése sem. Egyéni rekordot állítottam fel, több mint egy órát kerestem. Már majdnem segítségért kiabáltam, mikor meglett.
Sajnos, nekem ez a multi csak két részletben sikerült, az első 6 pont 14-n, akkor a sötétedés közeledte miatt abbahagytam. Ma láttam, helyesen tettem, sötétben sem lett volna meg hamarább a láda...
Tehát: Gyöngyösön leparkoltam, busszal elmentem Sirokra. Na onnan a vasútállomás még kb. 1,5 km. Elindultam, gyűjtögettem a pontokat, gyönyörködtem a tájban. A 4-s ponttal bajban voltam, sokáig kerestem, máshova mutatott a gps. Végül Kulisz leírása segített. Múlt az idő, a 6-dik pont után, látva, mi lehet még hátra, meghátráltam. Különben sem vagyok én teljesítménytúrás.
Ma folytatás a meghátrálási ponttól. Lemászás, felmászás, lemászás. A láda rejtés: azt a fényképet, ami mutatja, még mindig nem tudom, honnan készülhetett. Pedig vittem kinyomtatva és pocketpc-n is, de nem segített rajtam. Nagyon közel álltam a segítségkéréshez, amikor még egyszer elolvastam mindent, elgondolkodtam (lehet, ezzel kellett volna kezdeni-:)) és Bingó! Na, ezért megdolgoztam. De megérte, nagyon szép volt, köszönet érte az elrejtőnek.
Hát egy kicsit túl van dramatizálva a dolog - a túra nehézsége nem nagyobb egy átlagos teljesítménytúráénál, amelyet hétről hétre sokan teljesítenek. Légszomjtól szederjes száj sem volt, van oxigén bőven a jó mátrai levegőben.
Viszont: gyönyörű túra, jó rejtekhelyek, pontos koordináták, precíz leírás, segítő fotók! Nagyszerű munka volt az egésznek a kidolgozása. Jómagam az útvonal valamennyi részletét ismertem már, de szép élmény volt így, ebben az összeállításban teljesíteni. Kivételesen nagy köszönet a rejtőnek! Bárcsak lenne minél több ilyen igényes feladat!
Óriási élmény volt az év felfedezettjével, Pupuval és minden idők egyik legnagyobbjával, Mihullal végigjárni ezt a túrát. Jómagam a Mátra keleti részét még csak kevéssé ismertem, de menet közben rengetegett tanulhattam tőlük, plusz öröm volt ez Nekem.
Ami a túrát illeti, gyönyörű helyek, pontos koordináták, jó és ötletes rejtések, szóval összességében 5+. Nagyon köszönöm az elrejtőknek, várom a ToBu2-t, a Mátra nyugati gerincét!!!:-)
Indulástól a ládáig kb. 26 km, a szint 2000 m tuti megvan, kereken 10 óra volt. És a ráadás 3.5 km a legközelebbi településig, majd stoppal vissza az autóhoz. Közben nem volt könnyű megküzdeni a tereppel (a rejtések nagyon jók, koordináták pontosak, el van rejtve, de nem túl nehéz, bár a kivétel erősíti a szabályt), de utólag minden szép:) Röviden: 2.00-kor keltem, 4.45 h-kor indultam el, 16.15 h-re értem lakott helyre, busz legközelebb 20.25 h-kor. Elkezdtem stoppolni, 17 h körül felvett egy autós kolléga, 19 h-kor hazaértem. És még a dobogóra is felértem. De hová tűnt a két Démon Hill (freddy, mihul) ? [wapon beküldött szöveg]
Az elrejtő szándékának megfelelően a helyek említése nélkül inkább egy túraleírást próbálok adni ezúttal. Elnézést, a log egy kissé totálbrutál hosszú lett :)
indulás (multi1): 4.45 h
Az indulás helye nem titok, ez a Siroki vasúti megállóhely, ahová az első vonattal érkeztem, még jócskán sötét volt. Talán ennek is köszönhető, hogy egy nagy bénázással sikerült kezdenem, ugyanis el voltam foglalva a felszerelések igazgatásával, mint például fényképezőgép, fejlámpa beüzemelése, GPS és koordináták. Mentem szép nyugisan a műút mellett, és majd 1 kilométer után kaptam észbe, hogy már rég le kellett volna fordulni. Basszuskulcs, fordultam vissza, közben a fejlámpában az aksik megadták magukat. Ez is az én hibám, nem töltöttem fel őket. Szerencsére közben kezdett pirkadni, megtaláltam a turistaút kezdetét, de nagyon haragudtam magamra, ez a hiba plusz 40 perc és 1.5 km volt.
multi 2: 6.35 h
A műúttól folyamatosan emelkedik az út, de így a túra elején, ez még nem veszélyes. Közben át kell mászni kerítéseken: ez a gyakorlat később még ismétlődik párszor. Találtam egy gombacsészét útközben. A pont előtti útszakasz olyan, mint a hely neve:-) Mire felértem világos lett, kis pára még maradt. A palack gyorsan meglett, kedvelem az ilyen rejtéseket, de tériszonyosok kerüljék, nedves időben pedig mindenki óvatosan! Szusszantam egy kicsit, és indultam tovább.
multi 3: 7.35 h
Az út jellege egy darabig még őrzi az előző hely szellemét, mentem, semmi különösről nem tudok beszámolni, nem túl izgalmas az út. Egy hosszú szakaszon vadaspark kerítése mellett kell menni, széles dózerúton. A pontnál a kilátás nem olyan jó, mint előzőleg. Koordináta itt is pontos, palack megvan gyorsan.
multi 4: 8.45 h
A magasságból az derül ki, hogy a következő pont lentebb van, ebből akár azt is lehetne gondolni, hogy ez a szakasz nem olyan nehéz. Persze lehet sejteni, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, és nem is az:o) Ráadásul itt is sikerült beleraknom egy nehezítést, aminek köszönhetően az elején elvesztett 1.5 km-t behoztam, viszont ennek egy kemény, bozotós emelkedő leküzdése volt az ára, szóval rosszabbul jártam. A hiba ott volt, hogy egy helyen kerítésbe ütköztem (már megint), a kerítésen volt egy kis egyszemélyes kapu, dróttal zárva. A turistaút jelzése viszont nem mutatott egyértelműen befelé, mint eddig minden kerítésnél, így nem mentem be a kapun, hanem a kerítés mentén kapaszkodtam fel. Utólag kielemezve már tudom, hogy be kellett volna menni. Persze gyanús volt egy idő után, hogy nincs jelzés, de már nem fordultam vissza, kapaszkodtam tovább. Fenn a tetőn előkerült a jelzés is, a kerítésen belül: grrrrxxcxaaqqwwwww:((( És mindezek után jókora szintet lefelé kell menni, majd rövid szakaszon visszanyerni az elvesztett szintet. Na ez már kifárasztott, lassan ment az a párszáz méter. Fenn a csúcson egy HP-nál pihentem le, épp szemben a palackkal. Itt hosszabb pihenőt tartottam és kajáltam, annál is inkább, mert ezután egy hosszú szakasz jött a következő pontig.
multi 5: 10.40 h
Ez a szakasz bizonyult számomra a túra legnehezebb részének, pedig van még ennél nehezebb is, de mégis. A multi 4 után természetesen lefelé kell menni, mindkét oldalon kerítések. Eszméletlen, hogy mennyire le van kerítve a Mátra ezen része. Egy helyen szintén be kell menni kerítésen belül a lépcsőn, majd egy jobbos után meredek emelkedő közepette kimászni. A csúcs elérése után ismét szintet vesztünk, majd ezt persze ismét meredeken vissza kell nyerni, sőt tovább mászni. Itt közeledett a holtpont, sűrűn tartottam pihenőt. Közben láttam a képeken szereplő muflonokat. Azt hittem, ha felérek könnyebb lesz, hiszen innentől ismerős volt a terep, és lefelé kell menni, de hirtelen elkezdett zsibbadni először a jobb, majd a bal combom, de annyira, hogy le kellett ülnöm. Kis pihenő után próbáltam tovább indulni, de a nyújtott láb fájdalmat okozott, amiről próbáltam nem tudomást venni, és menni tovább, de eléggé fájt. Ekkor beparáztam, leültem, vártam, közben megfordult a fejemben, hogy feladom, már nézegettem a térképet, hogy melyik közeli lakott helyre tudok egyáltalán el illetve levergődni. De nem volt mese, fel kellett állni. Szerencsére a fájdalom és a zsibbadás mindkét lábamból elmúlt, néha még valami izomlázszerűt éreztem, ami szintén nem volt túl bíztató, tekintettel arra, hogy az egész túrának kicsit több mint a felénél tartottam akkor. Elértem egy olyan pontra, ahonnan már szinte csak felfelé kell mászni, és itt volt a válaszút is, ahol még lehet úgy dönteni, hogy akkor most ne tovább felfelé (innen még kb. 900 méter szint van hátra). Mivel a lábizmaim már kicsit jobban voltak, lesz, ami lesz, nekivágtam, úgy voltam vele, hogy ha nem megy, egy nevezetes helyen még ki lehet szállni, addig meg csak eljutok előbb-utóbb. Aztán érdekes módon nagyon jól ment a túra, lehet, hogy csak eddigre melegedtem be?
multi 6: 11:20 h
Ez egy rövid szakasz, itt már nincs kerítés hál istennek, csak szép erdő, szép út, jó kilátások. Eddig nem találkoztam egész úton senkivel, de egy frekventált hely közelében azért nagyobb a népsűrűség:) Azt nem írtam még eddig, hogy gyakorlatilag reggeltől kezdve elég erősen fújt a szél, ami egyfelől jó volt, másfelől rossz. Jó volt, mert mászás közben hűsített, de rossz volt, mert akár csak egy pillanatnyi megállásnál is, már rögtön elkezdtem fázni. Így aztán folyamatosan reggeltől, kabát fel, izzadás, kabát le, fázás, kabát fel, és így tovább, ez ment.
multi 7: 12.10 h
Ez volt az, amitől tartottam, meglátva a magasságot, ugyanis lefelé kell menni a ponthoz jócskán. Illetve nem is ez a baj, hanem hogy ezt a szintet vissza is kell nyerni. Ehhez képest lefelé nehezebben ment a dolog, mint felfelé, többször is megálltam. Ezen én is meglepődtem. Sőt mi több, innen visszafelé olyan jól haladtam, mintha nem lett volna előtte már kb. 1500 méter szint. Itt a rejtés kicsit más, mint a többi.
multi 8: 14.30 h
Mint említettem az előző ponttól felfelé kell menni, egészen egy olyan helyig, ahonnan már nem lehetséges, csak lefelé menni. A 2000 méter szint ekkor már mögötted van, már csak a kb. 4 kilométerre lévő ládához kell elmenni, no meg onnan a legközelebbi településig. A ládához lejtmenetben gyorsan odaértem, a szakasz nagy részén enyhe lejtő van, kötött talajon. A pont előtti rövid szakaszon viszont meredekre vált, és ez a rész kellemetlen köves, omlós a talaj, itt csak óvatosan haladtam, nem lett volna szerencsés itt kitörni a bokámat. A ládát rejtő sziklacsoport egy fantasztikus, nagyon érdekes hely, igazán méltó befejezése ennek a túrának, köszönöm az elrejtőknek, hogy ide vezettek. A GPS viszont nem annyira volt a helyzet magaslatán, hiába keresgéltem, éreztem, hogy nem jó helyeken keresek, így telefonos segítséget kértem. Az elrejtő említett két kulcsszót, melyek és a fénykép segítségével meglett a láda. Eddigi pályafutásom alatt ritkán láttam ilyen jó rejtést, nem mondanám hogy nagyon kemény - természetesen mikor meglett a Meridian Color is méltóztatott magához térni, és 1 métert mutatott - de meg kell dolgozni érte, szuper, nagyon tetszett. Viszont sajnos a doboz full be volt ázva, önteni kellett belőle a vizet, a toll is beázott. Szerencsére a logbook megúszta. Elsősegélyt alkalmaztam, kitöröltem a dobozt, raktam bele új tollat, és a logbookot külön zárható zacsiba raktam. Ismét felhívtam az elrejtőt, nyugtáztam az elrejtőnek a megtalálást, és értesítettem hogy karban kellett tartani a dobozt, majd elindultam lefelé.
végállomás: 16.15 h
A túra utolsó - szó szerint - levezető szakasza következett, nagyjából a fele meredek szakasz volt - hiszen gyakorlatilag az indulási szintre kell visszaérkezni. Kellemetlen volt ez is, mert köves, porhanyós hegyoldalon kell leereszkedni, lassan tudtam itt is haladni csak. Leérkezvén már csak nagyjából 1.5 km van a legközelebbi településig, ahonnan már csak az autóig kellett valahogy visszajutnom, de ezt már részleteztem fentebb.
Ez igen. Nekem való láda. Bár az első pontokon rendszeresen jártam, mindig szívesen térek vissza. Az utolsó pont pedig a kedvenc helyeim egyikévé lépett elő.
13:00-kor indultam Sirokról, amikor is a vasutas kolléga rögtön kiszúrta a GPS-emet és megmutatta, hogy az előző csoportnak hova mutatott a műholdas dolog. Miután megtudtam, hogy csak 4 óra hátrányom van, könnyű kocogással indultam a kessertársaim nyomába.
Viszonylag kevés keresgéssel (a pontokhoz képest), jó tempóban haladtam, amikor a 4. pontnál utolértem Petika kollégát. Innét együtt mentünk végig, amig igen hasznos volt, mint pont megtalálási, mind logisztikai szempontból.
Hazaféle Petika szervezésével (még egyszer kösz) lejutottam Gyöngyösre, ahonnét az első busszal sikerült hazamennem.
Részemről nagyon tetszett ez a kis multi. Jó, hogy elindul az ember és nem tudja hova érkezik... Egyébként távban azért nem olyan vészes a dolog, a egyes pontok rejtése viszont eléri, néhol meg is haladja az 5-ös nehézséget.
Szinte kedvet kaptam ilyen "nagy multi" kirakására.
Címszavakban a multi pontjairól:
1. Arccal a vasút felé!
2. Elég gázos, tériszony ellenjavallt.
3. Nekem már itt szederjes lett az ajkam :-)
4. Az oroszlán ugrani készül.
5. Amerre a vaddisznók járnak.
6. Találkozás a sasszemű Imakával.
7. Kivétel erősíti a szabályt.
8. Totál brutál!
A túráról röviden:
Indulás 9:00-kor Sirokról, érkezés 22:00-kor Gyöngyösre. Mátra túristatérkép használata erősen ajánlott!