WAP: Kétállomásos multi Farkasfán.
1. állomás : a faluközpont, a jelszó: a kötényes fa harangláb készítésének az éve.
2. állomás maga a hagyományos láda egy közeli erdőben, (tejfölösvödör), benne a további jelszóval egy tuja tövében.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
********************
Farkasfa kb. 300 lakosú falu, az Őrség nyugati szélén, a Vend-vidék és a történelmi Őrség határán fekszik. Ma Szentgotthárd része, bár attól 12 km, és hatalmas erdők választják el.
A keskeny völgy meredek oldalán leereszkedő utazó a házak közé érve csak az utolsó pillanatban veszi észre, hogy lakott területre bukkant. A valamikor szeres településekhez hasonlóan épült házcsoportok ma már részben összeépültek, eredeti jellegük csak elmosódottan ismerhető fel. De ma is él a Belső-szer elnevezés. A régi boronafalú, tapasztott házaknak már nyoma sincs, régi típusú téglából épült, tornácos épület azonban akad néhány, felelevenítve az elmúlt idők hangulatát.
Sokan Farkasfát az Őrség részének tekintik, ami földrajzilag és jellegét tekintve igaz is. Neve azonban nem szerepel a gyepű őrzésére rendelt és kiváltságokkal ellátott községek között, szervezetileg tehát nem tartozik az őrvidékhez.
A szentgotthárdi cisztercita apátságot III. Béla király alapította 1183-ban, amikor is a franciaországi Trois Fontaines-i apátságból érkező szerzeteseknek 275 km² területet adományozott, hogy a gyéren lakott határvidék (az ún. gyepűvidék) mezőgazdaságát fejlesszék. A falut az apátság alapította, a kis majorság feladata az apátság déli területeinek művelhetővé tétele és vigyázása volt. Nevét a Farkas nevű majorgazdától nyerte. Mások szerint az itt tanyázó farkasokról nevezték Farkasfalvának
A belsőszeri részen egy fáktól övezett terecskén áll a különleges formájú
"félszoknyás, vagy kötényes" régi
harangláb. A népi stílusban épült haranglábnál a harangot tartó oszloppárt a lengés irányában két oldalról támasztották ki, a támasztógerendákat pedig befedték: ez a kötény a harangozót is védte eső esetén. A hagyomány szerint ennek a köteléről szokták karácsony estéjén a rigászok titokban beszerezni a szerencsét hozó szálakat. A rigászat érdekes mesterség volt, ma már feledésbe merült. A Vendvidékről érkezett Farkasfára a múlt század közepe táján, és a környéken még Szalafőn űzték. Célja a fenyőrigók lépvesszővel való megfogása volt.
Népi emlékek szerint a településnek valamikor volt már temploma, de az réges-rég elsüllyedt a falut átszelő patak menti mocsárban. Néha még most is hallani vélik a régi templom harangjának hangját. 2000-ben épült fel a mai, kápolna méretű, 80 ülőhelyes kis katolikus
templom az addig templom nélküli kis faluban, melyet
Szent Anna tiszteletére szenteltek fel.
A falu határában található a
Meteorológiai Intézet egyik megfigyelő állomása. Úgy tudjuk, észleléseket végeznek még itt, radarjaikkal egészen az Adriai-tengerig ellátnak.
Farkasfa nevezetes helye a kisfarkasfai részen, a dombtetőn lévő
ősláp /ingóláp/, a Fekete tó. Környékén sok a ritka és ezért védett növény. A legenda szerint helyén állt egykor a falu temploma, és ennek az elsüllyedéséből keletkezett a lápos tó. A környező erdők élővilága gazdag, rengeteg szarvas, őz, vaddisznó tanyázik bennük, nem beszélve az apróbb állatokról, madarakról. Gombagyűjtők számára is széles a választék. (Mivel ez fokozottan védett terület, ezért nem ide helyeztük el a geoládát.)
********************
A ládát 2008. 01. 30-án fogadtuk örökbe, és élesztettük fel a megszűnt állapotából. Az eredeti rejtő Ate volt, a rejtek pedig a meteorológiai állomás melletti dzsumbuj.
Mi a ládát a Szentgotthárd felé vezető út mellett az erdőbe telepítettük át. Itt a helybéliek szerint egykor a cisztercita apátságnak kis kolostora volt. Erről írásos forrást nem találtam, de a legjobb megfigyelőknek még árulkodnak a felismerhető sorba ültetett hatalmas tuják, és májusban csoportosan virágzó rhododendronok a gyönyörű erdei tájban a hajdani emberi beavatkozásról. (Bár ezek a nyomok nem többszáz évre utalnak, mégis lehetett itt egykor épület, és annak parkja.)
A multi első állomása Farkasfa központja. Itt a félszoknyás haranglábat keressétek meg. A jelszó készítésének éve.
1. pont:
N 46° 54,206' E 16° 19,007' 210 m [GCFar-1]( 1. jelszórészlet: a harangláb mikor készült?.)
A második állomás a falu közelében található gyönyörű erdő. Itt parkoljatok:
N 46° 55,030' E 16° 18,378' 231 m [GCFar+parkoló], majd egy kis sétával juttok a ládához, ami egy elágazódó tuja tövében bújt el. Benne van a második jelszórészlet.
2. pont:
N 46° 54,977' E 16° 18,403' 313 m [GCFar-2] (2. jelszórészletet a geoládában találod)
********************
A Fekete tó:
Az ősláp Szalafő, Orfalu és Farkasfa határán található, mindhárom falu magáénak vallja, megközelíteni legjobban Farkasfáról lehet.
A Fekete-tó jégkori láp, annak is az utolsó szakaszából, a felmelegedett, de még hűvös klímához kapcsolódik. Akkor a mai Magyarország területén rengeteg ehhez hasonló mocsár fordult elő, ezek többsége aztán eltűnt, s északabbra húzódtak vissza.
Az egykori úrbéri térképek tanúsága szerint itt még tó volt, mely ugyanakkor a Zala forrásvidéke is volt.
Az őrségiek körében rengeteg misztikus történet élt a tóról, mint egy mindent elnyelő, rejtélyes és baljós ingoványról. Ezek közül a leghíresebb egy elsüllyedt templomról szól, amit a tó mélye rejt, s azért merült a mélybe mert egy asszony elátkozta, amiért elkésett a vasárnapi istentiszteletről. Vannak olyan történetek, amik szerint embereket és állatokat is nyelt el a láp.
A farkasfaiak az elmúlt századokban a szentgotthárdi ciszterci apátság jobbágyai voltak. A ciszterek környezetkímélő és gazdaságos erdőgazdálkodása révén szinte nem is esett kára a tónak, s rengeteg százötvenévesnél idősebb fa is megtalálható erre, mely alkalmas fészkelő helye a fekete gólyának. Minthogy a vidék 1919 után határsáv volt, eléggé zárt terület lett, így nem folyt itt sem államosítás, sem TSz-esítés, a vidék egyedülálló módon érintetlen maradt, így a Fekete-láp is. Később a láp a vaddisznók dagonyázóhelye lett és az ifjúság motoros rodeókat tartott itt, mindkettő jelentős kárt tett a növényzetben, ezért 1990-ben drótkerítéssel vonták körbe, s azóta csak külön engedéllyel és kísérővel látogatható.
A Fekete-tó növénytanilag kuriózumnak számít. Nővényei az utolsó jégkorszak utáni viszonylag hűvös klímához köthetők. Úgy három tőzegmohafaj található itt, amelyek közt lapul a vidrafű (Menyanthes trifoliata). A tó jellegzetes rovarevő növénye még a kereklevelű harmatfű (Drosere rotundifolia) és néhány korpafű faj, amik a területet körbefogó mészkerülő erdei fenyvesek közt találhatók meg, mint például a lapos (Diphasium complanatum), a kapcsos (Lycopodium clavantum) és a kígyózó korpafű (Lycopodium annotium). Májusban nyílik a láp belső területén a széleslevelű gyapjúsás (Eriophprum latifolium), amelynek virágai fehér színűek. A sásállományai között van a védett töviskés sás (Carex achinata). A keleti oldalán növényállományai közt fontos a rekettye és a füles fűz. Ritka és jellemző fafaja a szőrös nyír (Betula pubescens). Előfordul itt a szintén jégkori eredetű békabuzogány (Sparganium minimum). Magyarországon is csak kevés helyen megtalálható bordapáfrány (Blechum spicant) példányainak többsége is csak itt fordul elő, mellette él az ugyancsak különlegességnek számító hegyipáfrány (Oreopteris limbosperma) és tőzegpáfrány (Thelypteris palustris). A talaj néhány helyen kisavanyodott, erodálódott, otthont adva ezzel kereklevelű (Pyrola rotundifolia), az ernyős (Chimaphila umbellata) valamint sok más körtikének. Ősszel egy rozsdássárga fűféle, kékperje (molinietum) lepi el a területet, amelyben megbúvik a kornis tárnics (Gentiana pmeumonanthe).
Állatvilágának csúcsa a fekete gólya (Ciconia nigra), ami ráadásul itt is költ.
(forrás: Huszár József, Wikipédia -internet)
********************
Mivel az Őrségi Nemzeti Park területén vagytok, vigyázzatok a környezetre, és ne térjetek le a kijelölt utakról. Reméljük megnyeri a tetszéseteket ez a szép kis falu az Őrség szélén!
********************
2021.10.24 - Göde játékostárs gyógyításának köszönhetően újra kereshető [szikizso (Admin)]