Ezúttal tehetséges fejlesztő barátommal vetettük bele magunkat az estébe, s a természetbe. Ígéretesnek látszott a vadászat, a hétvégi hó cseppet sem akart még olvadni. Barátom-főnököm, miután tudtára jutott, hogy sziklamászás is lehetséges az este, azzal a jótanáccsal engedett munkám végén utamra, vigyázzak nagyon magamra, mert ha kitöröm a lábam, kitöri a nyakam.
A leírásban megadott parkolási pont a hó miatt nem volt autóval megközelíthető, ez hamar kiderült, mikor az amúgy a szó szoros értelmében vett szánkópályán tájfutó múlttal rendelkező barátomnak megmutattam, kocsival felfelé is lehet ugrálni a buckákon. A lendület kevés volt, félúton megálltunk, nagy nehezen megfordultunk (itt a másik kocsi ragadt be a hóba), visszaereszkedtünk, s az aszfaltozott út mellett tettük le a járgányokat.
Az erdő nagyon szép volt. A hó ropogott talpunk alatt, s a Hold fényét visszaverve szinte feleslegessé tette a lámpák használatát. Hamar feljutottunk a kilátóhoz, ami újabb kellemes meglepetést jelentett. "csinos" kis kilátó nagyszerű panorámával.
A láda meglelése 30 percünkbe telt, extra rejtés volt a 10 centis hó. Érdekes módon a GPS sem maximális pontossággal mért, így kínunkban gyakorlatilag egy 20*20 méteres területet végigbogarásztunk, mire megleltük a hó alatt a ládikót, ami normális körülmények között valószínűleg nem jelentett volna nagyobb gondot, de az időpont megválasztásával mi egy kicsit nehezítettünk a cache-elésen.
Firkáltunk a füzetbe, hagytunk tollakat, visszarejtettük a helyére, s indultunk tovább a "Kilátás" (
GCKL1) ládikája felé.
Annak ellenére, hogy a default jellemzés nem ajánlja az esti, havas keresést, én teszem. Nagyszerű élmény volt a napnyugta utáni bolyongás, melyet a hó csak fokozott. Szerintem, a kilátóból az ember elé táruló, fényekben pompázó város éjjeli látványa "veri" nappali megfelelőjét. P