[WAP: 2 pontos multiláda, a jelszó első fele virtuális: az istálló oldalán a fatáblán levő évszám Koordinátái: 46° 51,991 16°21,852 268 m. A jelszó második fele hagyományos ládában koordinátái: 46° 52,201 16°22,613 274 m]
Az Őrségbe, Szalafőre, a Ferencz portára szeretnénk invitálni benneteket!
Az Őrség a nyugati országrész különleges történeti és néprajzi tájegysége. Az államalapítás idején népesítették be a határőrizetet ellátók.
Szalafő neve azzal magyarázható, hogy határában ered a Zala folyó, amit itt még Szala pataknak hívnak. Jellegzetes szeres település, 7 szerből áll : Alsószer, Templomszer, Csörgőszer, Gyöngyösszer, Papszer, Felsőszer és Szabadtéri Néprajzi Múzeummá alakított Pityerszer.
A Ferencz porta a Templomszeren található, itt folytat a hagyományos állattartást Ferencz család. A biogazdaságban néhány kecske és tehének mellett disznók, baromfik és szamár is megtalálható. Az állatok istállói úgy vannak kialakítva, hogy a turisták számára is megtekinthető legyen. A porta bármely évszakban látogatható, megfigyelhető az állatok körül végzett mindennapos munka, etetés, fejés, legeltetés. Éjszaka a portát - nappal barátságos - kutyák őrzik.
Ha a háziak éppen ráérnek, szívesen mesélnek a mindennapi munkájukról és arról, hogyan lett a Budapesten felnőtt mérnökből és orvostanhallgatóból biogazdálkodó egy kis faluban.
Érdemes megkóstolni a házi készítésű sajtokat is!
A ládáról:
A jelszó első része: a tehénistálló oldalán, a fatáblán található évszám. Koordinátái: N 46° 51,991' E 16° 21,852' 268 m [GCFPOR-1]
A jelszó második részéhez - ami valódi ládában (30x15x7) van - egy földúton kell sétálni 1 km-t. Az út a legelők mellett halad el - ahol villanypásztorral körbekerítve legelnek napközben az állatok-, majd egy kis erdőn vezet keresztül, végül egy gyönyörű völgybe ér, amit régen itatónak használtak. A ládát itt rejtettük el, egy kis ötágú fa tövében egy romos vadászles közelében. Koordinátái: N 46° 52,201' E 16° 22,613' 274 m [GCFPOR-2]
Autóval érkezőknek célszerű a portán leparkolni és onnan gyalog megközelíteni a ládát, kerékpárral az út többnyire végigjárható.
Jó keresgélést!
Kerezsi család
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Köszönjük a rejtést!
Úgy emlékszünk ,2002-ben jártunk a Ferenc portán, mint vendégek.
Érdekes volt látni a változást.
A befőttesüveg koordinátája valóban megváltozott, az érdeklődők olvassanak vissza.
A jelszó első részlete megvan, finom volt a sajt, amit vásároltunk, gyönyörű táj tárult elénk, ahogy a második jelszó felé haladtunk. A sár, de főleg a tehénlepény mennyisége és a hozzá társuló legyek elég durva, de végül nem ez, hanem a céltól nem messze utunkba került akadály állított meg.
A lezárás elég határozottnak tűnt, nem kockáztattam gyerekekkel, úgyhogy kérem elfogadni a megtalálást a kép alapján. Köszönöm.
A portán megtaláltuk, a ládát sajnos nem. Elindultunk a láda irányába, többször kellett elkerítve úton átlépnünk, a földeken éppen dolgoztak. Aztán azt vettük észre, hogy a következő elkerítve részt átlépnünk már nincsenek elkerítve az állatok. Nem merészkedik tovább, nem kockáztatni, hogy szembenézzünk a tehenekkel. Ha tudod, kérlek fogadd el a képek alapján, az első részről készített képet külön levélben küldöm.
Megtaláltuk, köszönjük.
Huuuuu, mekkora sár (és víz) volt.
Sajtot is vettünk a portán (sőt, ott is laktunk, csak egy másik vendégházukban)
5 gyerek és az anyukák
Ez egy burkolt reklám láda, ami úgy néz ki, mintha nem a Ferencz család saját rejtése lenne, pedig dehogynem! Igaz, karban már nem tartják még ezt az oly közeli ládájukat sem - hogy az összes többiről ne is beszéljünk!
Jól esett volna, ha a profiloldaluk szerint vendégeket szívesen fogadó (hisz ebből - is - élő) Ferencz család valamelyik tagja éppen ráért volna, kijön üdvözölni a GCTOUR csapatát, ne adj isten, megkínálja a társaságot egy kis sajttal (biztosan többen szívesen vettünk is volna), de ha ezt nem, legalább annyit mond, "ne menjetek ki most az 1 km-re lévő második ponthoz, mert sártenger az út és a völgy sem egy nagy szám ebben az évszakban, ha akarjátok, megmondom a jelszót!"
Az istállóról gyorsan leolvastuk a fantáziátlan első jelszórészletet. A szép kecskéken, csüngő hasú disznókon és macskákon kívül mással nem találkoztunk, így mentünk tovább, mit sem sejtve a későbbiekről.
A bringákat hamarosan hátrahagytuk és gyalog caplattunk a sáros úton, majd amikor az már teljesen járhatatlan lett, a vizenyős legelőn. Úgy tűnik a tehenek gyakran időznek a legelő erdő közeli sarkán, mert ahogy erre közelítettünk egyre több tehénlepényt kellett kerülgetnünk, majd eljutottunk addig a pontig, amikor már a felázott talaj és a felázott tehénylepény elegyet alkotott és egyszerre jegyeztük meg szomorúan Szabó famíliával, hogy most már nemcsak a cipőnk külső fele érintkezik a lével. A felismeréshez Péter60 is pillanatokon belül csatlakozott.
Túljutottunk ezen a területen is, következett a vegetációs időszakban biztosan sokkal szebb erdőcske, majd a kis itató tó. És a mogyórbokorban (!) (nem ötágú fában, nem a fejlécben feltűntetett koordinátákon, nem romos les közelében) a szebb napokat látott befőttesüveg (!).
Lásd vaterlo 2016.10.07-i logját: "Kérésükre én vittem ki az állatok itatása miatt behozott ládát... A befőttes üveg most a kis tó mellett egy mogyoróbokor ölelésében pihen a 46° 52,210 16°22,616 koordinátákon."
Tehát a rejtő nemhogy a saját rejtését a helyére visszahelyezni, de még az oldalt pontosítani sem tudta az elmúlt másfél évben. :-( Kár, hogy ennyire nem érdekli, hogy milyen élményekkel távoznak azok, akiket rejtéseivel ő invitált erre a vidére!
Nagyon szép és hangulatos a porta. Aranyos kecskegidák és csüngő hasú malackák tették a látogatást érdekessé. Mi is egy darabon kocsival mentünk a ládáig, de aztán már át kellett váltani gyalogosra. Sajnos itt is, mint a Ferencz család szokásos elhanyagolt ládáinál, a leírás még köszönő viszonyban sem volt a valósággal. A koordináta pontatlan és az 5 ágú fának kb. 3-szor annyi ága van. Ja és a láda az egy befőttes üveg, de más minden stimmel! Köszi a rejtést!
Négynapos Őrségi ládatúra során a második napi utolsó előtti találat. Városi embereknek tényleg nagyon érdekes a falusi porta. Jó hogy nincs minden agyon kerítve. A ládához egy darabig kocsival mentünk de egy ponton már nagyon rossz minőségűre váltott a földút. A tehéncsordák között tovább sétálva felmerült a kérdés hogy miért kellett ilyen messzire tenni a ládát. Amikor kiértünk egy fantasztikus nagy zöld rétre rögtön megértettük a rejtő célját.
Igazi szalafői falusi hangulat fogadott bennünket, a sok háziállattal, a falusi portával. Az esti naplementében hosszú út vezetett a ládáig a kíváncsian bámuló legelésző tehenek mellett. Az itatóvölgy nagyon tetszett, megérte a hosszú sétát. Köszönet a rejtésért.
A porta nagyon jó a gyerekeknek, lehet állatot simogatni és eteni egyaránt. Nekünk Madzag kutyus lett a kedvencünk. Köszönjük a Ferencz családnak a lehetőséget!
A láda a Ferencz portán pihent. Kérésükre én vittem ki az állatok itatása miatt behozott ládát. A rejtőnek írtam. A befőttes üveg most a kis tó mellett egy mogyoróbokor ölelésében pihen a 46° 52,210 16°22,616 koordinátákon.
Megtaláltuk.A jelszó első részét sikerült megtalálni, de a ládika nem volt a megadott koordinátán. Pedig még a tehenek közé is bemerészkedtünk :).
Rebi & Ricsi [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Az istállón lévő jelszó részletet megtaláltuk, de a réten sajnos hiába kerestük a ládát, pedig gyönyörű hely volt, idilli látvány volt a sok legelésző tehénnel. A képek alapján kérjük az elfogadást.
A jégverem, a falumúzeum és a körtike tanösvény elejének bejárása után ide kecskesimogatási céllal jöttünk.
A jelszó első fele könnyen beazonosítható.
A második felét rejtői/kessertársi segítséggel sikerült hozzátenni a logoláshoz, amit ezúton is köszönök.
Zalai bicajos barangolás dombok, szerek között. A nap legautentikusabb rejtése, mely útvonalával az állattartás megismertetését célozza. A portánál a dolgok közepén, mégis könnyen megközelíthető a tábla, majd indulás a legelőkön át. Bár a villanypásztorok között nincs kifejezetten út, azért végiggurulható vastagkerekűvel. Igazán megkapó a befőttesüveg környéke, a fenyvesben pihenő csorda, a legelő dús füve, a régi idők emlékezete. Szerencsére nem kéktúráztam, így nem jutott eszembe morogni azért, mert erre kellett jönnöm! :) Viszont a térképen berajzolt, a tsz telephez vivő út már csak virtuálisan létezik, kicsit küszködni kellett a magas fűvel, néhol előbukkanó vadszederindákkal.
A jelszó második felét és a ládát még három évvel ezelőtt találtuk meg, akkor viszont véletlenül kimaradt az első pont, most sikerült pótolni ezt a hiányosságot. Köszönjük!
Közös találat a túratársakkal ( Lovagias, Bacsó ).
És ha még azt is elárulná a rejtő, hogy minek vitte ki a ládát egy semmitmondó rét közepére a világ végére megköszönném, Ha Pl a kék túra útvonalára tette volna akkor nem kellett volna egy csomó felesleges kilométert megtenni !
Köszönjük a rejtést, ezt is sikeresen becserkésztük!
Közös találat Regivel, Simbával, Katával és Józsival.
A portát őrző kutyusok tényleg nagyon barátságosak, az egyik kutyus elkísért minket a ládáig, ott beleugrott egyet hűsölni az itató vizébe, majd csaholva visszakísért minket a portáig. Nem tudom, hogy a velünk lévő barátságos goldi miatt tette vagy mert már megszokta a sok ládakeresőt és kirándulót:-).
Sajnos a házi készítésű túróról és vajról lemaradtunk......
A falumúzeum és a halomsírok után, hazafelé itt is megálltunk. Ha jól látom, az 500. sikeres megtalálók voltunk! :) A házigazdákat nem találtuk otthon, de a keresgélést ezen tény szerencsére nem akadályozta. Köszönjük!
Évadnyitó őrségi gyalogtúránk harmadik állomása. Öröm volt a verőfényben túrázni.
A ládához vezető út rettenetesen csúszott és sáros volt, emiatt az út menti legelőkön közlekedtünk. A villanypásztor csak egyszer csípett meg.
Az itatónál ahogy az erdőből érkeztem megpillantottam egy kb 10 fős szarvascsordát pihenni. Persze megriadtak és elrohantak, de fantasztikus látvány volt.
[:702:]
Pár napos őrségi tartózkodásunk alatt az egyik legjobban tetsző hely volt, roppant jó, hogy így betekintést nyerhet az ember egy ilyen helyere. A második pontig mondjuk sárdagasztás volt végig... de legyőztem.
Szép túra végén egy nagyon barátságos vidéken. Az ország egyik legszebb szeglete. Köszönjük a rejtést! Számunkra a sok állat is felejthetetlen élmény volt.
Őrségi ládázásunk kerékpáros napján próbáltuk megszerezni a ládát, de a villanypásztor és a rejtek közelében lévő tehenek, miatt a jelszó nélküli megtalálás mellett döntöttem. Légy szíves a képek alapján fogadd el a megtalálást.
Köszönjük a rejtést! Réka & Attil@
Megtaláltuk! A Ferencz-portán eltöltött hosszú hétvége alatt meglátogattuk a kijelölt helyet. A környék nagyon szép, a tehenek sem támadtak meg minket, így nyugodtan logolhattuk a ládát. A keresésben barátaink is segítettek. Köszi Kiara, Meli, Dami. Üdv. LEO.
Mindenkinek látnia kellene ezt a csodálatos helyet. A sok állat, akik vagy szabadon, vagy gondosan elkészített karámokban legelésznek. Mikor ott jártunk plusz útitársakat kaptunk a portáról. Két kutyus kísért minket a ládáig és vissza (közben a gazdájuk már kereste őket).
Köszönjük a rejtést!
NÁSZÚT AZ ŐRSÉGBEN :D
Őriszentpéteren volt szállásunk egy volt "péksütödében".
Hihetetlenül gyönyörű időnk volt végig. Igazi vénasszonyok nyara!
Napsütés ezerrel és a természet a legszebb őszi pompáját mutatta:)
Disznókat nézegettünk, szénabálákról ugráltunk...
Köszönjük a rejtést,
skiccpausz&skiccpauszné :D
Köszi a rejtést. Mi a mai napon csak négyágú, és nem kicsi fa tövében, de megtaláltuk. A vadászles távolabb, jó állapotú. A Porta érdekes, az állatok aranyosak, a rejtés helye nagyon szép. Sajnos a bocik a domb túloldalán legeltek.
Szmájlira cserélve.Mától ez is rám vigyorog. :-) [g:hu 1.4.27] [wapon beküldött szöveg]
Kellemes 2 nap egy vendégszerető családnál.Máté fiam bocit kért karácsonyra.
A mai kirándulásunk utolsó helyszíne. A környezet hangulatos és egyben gyönyörű volt. A láda megtréfált picit, gyenge áramütéssel jelezte, hogy jó helyen vagyok :-) az ugrásom és a csodálkozástól meglepett arcom láttán mindenki nevetett :-) Nagyszerű volt a napunk. Köszönjük a rejtést!
Répcelakról indultunk ngbriell és kis csapata társaságában. Ják - Nádasd - Vadása-tó - Pankasz - Őriszentpéter - Szalafő útvonalon utolsó állomásunk.
Sajnos, elég későn értünk ide, de azért megpróbálkoztunk a kereséssel. A láda az erdőben könnyen meglett, előtte távcsővel kukkantottunk bele az arra szökdelő őzek életébe. :) Régebben sokszor jártam erdőkben, jó volt megint átélni azt a nyugalmat.
(A történések további leírása ngbriell-nél.) Jó lenne még egyszer visszamenni!
Megvan!
Mai nap utolsó ládája. Egyszer már jártunk erre, és mivel látnivaló a porta és a láda között nem nagyon van, úgy gondoltuk, nem veszítünk sokat, ha ezt a kilométeres távot séta helyett autóval tesszük meg. Így rövidítettünk, és egész az erdő széléig mentünk autóval a földúton, az utolsó 100 méteren egy jó nagy gödör miatt pedig a földút mellett - egy másik csapáson. Visszafele jövet találkoztunk valakivel (mint otthon megnéztük, a Ferencz család családfőjével), aki felhívta a figyelmünket, hogy nem kéne letérni az útról, mert kitapossuk a füvet. Elnézést kértünk, és kérünk itt is, nem akartunk rosszat, javaslom ha ez visszatérő probléma (a csapásból gondolom, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik a gödröt így kerülték ki), tegyen ki egy feliratot a kritikus ponthoz, hogy ne térjen le senki.
A portára alig mertünk ezek után bemenni, a köszöngetésre nem felelt senki, persze mikor nekiindultunk, ránkköszöntek, szóval ez is olyan furán jött ki. Szívesen beszélgettünk volna, de sötétedett, és a háziasszony is elfoglaltnak tűnt, így nem akartunk zavarni. Remélem legközelebb sor kerül rá.
A ládát egyébként először nyáron kerestük, ám akkor jóval több volt a villanypásztor, és nem találtuk a kiutat, így a tehenekig jutottunk - ez egyébként nagy élmény volt, sehol senki, egyszer csak a távolból nagy robajjal fut felénk vagy 100 tehén - ott volt az itató - ijesztő volt, hogy csak pár madzag választ el egy rohanó csordától.
Akkor annyira tetszett, hogy nem is kértünk jelszó nélküli megtalálást, vissza akartunk jönni újra - sajnálom, hogy most így sikeredett.
A portán az aranyos kecskék követelték az etetést, a frissen kaszált csalánt kézből fogadták és jó étvággyal habzsolták. Szépek a virágos rétek és a völgy. Köszi!
Nargoth kecskesajtot választott,én maradtam a tehéntejből készült változatnál, de mindketten elégedettek voltunk az "áruval". Puszi pedig maradt az autóban,ami helyes döntésnek bizonyult látva a cicákat a tornácon.
A portán látható állatok nagyon aranyosak, az egyik kecskét meg is etettem. :D
A láda felé vezető utunkon a porta egyik kiskutyája szegődött mellénk, egészen a ládáig követett minket, majd visszafele is jött utánunk. Igazán barátságos állatka. :)) Na de akkor a tájról. Gyönyörű volt az egész erdő - láttunk őzeket! -, az út kétoldalán elterülő rétről nem is beszélve! Sajnos a fényképek nem igazán tudják visszaadni a látványt, de feltöltök párat. :)
A kecskesajt erőteljes íze most is kellően megtette hatását. Egy kisebb adaggal sétáltunk tovább a második pont felé. A vett sajt az úton fogyásnak indult.
A pajtában álló autó hátulja árulkodó jeleit véltük felfedezni. Hamar készült róla néhány kép. Sajnos lebuktunk: a házigazda észrevett. Ha akkor tudtam volna, hogy Ő a környék jelentős ládáinak gazdája, akkor biztos megálltunk volna egy kis beszélgetésre.
Ja, a sajtot a házigazda legnagyobb lánya kínálta. Kellő gyakorlattal és nagy gondossággal mutatta be a gazda portékáját.
Harmadik kerékpáros túranapunk az Őrségben. Öriszentpéter-Szalafő-Pityerszer-Kondorfa-Farkasfa-Hársas tó-Szentgotthárd-Magyarlak-Csötörnek-Kondorfa-Őriszentpéter. Köszi
Az Őrszem fogadóban szálltunk meg, nem sokat kellett keresgélnünk. Kellemes sétával geo kutyus kíséretében kerestük fel a ládát. Már meg se lepődtünk, tegnap Pityerszeren is mellénk szegődött egy. Nagyon barátságosak az őrségi kutyusok.
Borongós, nyálkás időben kerestük meg.
Nem értettük ennek a ládának az apropóját, különösen úgy, hogy a végláda értelmetlenül messzire került ill. a ládához vezető sétán sokmindent nem "szív magába" az ember...
Fordított sorrendben kerestük fel a pontokat. A ládikával kezdtünk, és szerencsénk volt, a faluból kifelé traktoron tehettük meg az út nagyobb részét. Szép környezetben találtuk meg a nem túl diszkrét rejteket, egy Geocoin lapult benne, amit elhoztunk és rövidesen újrarejtünk. Visszasétáltunk a portára, ahol a kutyák és egy cica szívesen fogadott minket, megnéztük a kecskéket, és a csüngő hasú malackákat. Köszönjük az élményt és a rejtést: Acsart
Őrség-Szlovénia-Olaszország hosszú hétvége: 11/6.
Nagyon aranyosak az állatok, főleg a csüngőhasú malackák. :) A láda is nagyon szép helyen van, nem bántuk, hogy kicsit többet kellett érte sétálni, bár már eléggé fáradtak voltunk, mire ideértünk.
A kutyusok kedvesen fogadtak, de most fárasztott a láda távolsága.
Itt van a com-on: http://www.geocaching.com/seek/cache_details.aspx?guid=f8c656ae-d81c-45da-bb8b-655c23122def
Nagyon szép a porta, második nekifutásra szántuk rá magunkat a láda megkeresésére, elsőre csak az állatokat fotóztuk. Érdekes trend az Őrségben, hogy a ládákhoz kalauz kutyákat "telepítenek". Itt is volt egy, amelyik látva a kezünkben a GPS-t heveny csaholással jelezte, hogy hagyjuk azt a vackot, majd ő vezet minket. Igaz tett egy kis kitérőt az egyik helyi tyúk hazazavarásával, de végig mellettünk maradt, és közben úgy kutya módjára vigyorgott. A villanypásztorok nem vészesek, az első sarok balról kerülhető (kénytelenek voltunk, mert egy-két boci nagyon csúnyán nézett ránk a drót mögül), míg az erdei egyszerűen leakasztható, ott nem veselkedett ránk veszély. Mindent összevetve jó móka volt.
Nagyon tetszett a porta, a gyerekek jót játszottak a házigazda barátságos csemetéivel + a cicákkal. A ládát kellemes sétával és némi pocsolya kerülgetéssel értük el. Szép helyen van. A villanypásztort a fogókánál ki-és vissza lehet akasztani. Itt hívnám fel a figyelmet a szemben lévő tejüzem finom termékeire:)))
Köszönjük.
Ez a mai 4. és uccsó ládánk. Fáradtan hazamegyünk Kercaszomorra. Köszi Ferencz család, jót túráztunk "veletek" a mai napon :) Köszi a rejtéseket!
E-család & Cica
Ott jártamban, a Portán összefutottam egy öreg, morgós kutyával, két fiatal nem morgós kutyával, két kisgyerekkel, egy nagy kis lánnyal, egy fél jelszóval. A háziak elvoltak távol. Az istálló felé 2x elsüllyedtem a tehéntrágyával átitatott rét zsombékjaiban. Elegem lett, kimaradt. Majd legközelebb. Megyek oda még párszor.
HEURÉKA! Megtaláltuk, köszönjük! [wapon beküldött szöveg]
A geoládát (ideiglenesen) és a logbokot cseréltük, felújítottuk. A régi (láda és logbok) maradt.
Az Őrség, annak minden pontja csodálatos és nagyon szerethető, ez a hely is ilyen volt. A nyugalom uralta a környéket.
A gyerekeknek nagy élmény volt az állatok simogatása. A csapatot elhagyva indultunk a ládához. Sajnos az árok miatt kénytelenek voltunk behatolni a villanypásztorral őrzött területre. Nem értjük, a láda miért került ilyen távol az első ponttól. A völgy nyugalma viszont megragadó...
A külső, nagyobb, repedt dobozba beköltözött egy egércsalád. Anya találta meg a ládát, nagyon örült először az élethű "plüss" egérkének, milyen klassz ajándék lesz Vikinek, de hirtelen életre kelt a kis szőrmók és elmenekült. Két társa még lapult egy kicsit, egyiküket sikerült lencsevégre kapni...
A logbook elázott, szerencsére egy előttünk járó megtaláló kiírta a jelszót egy darab papírra. Ráférne a karbantartás...
A multi első része könnyen ment, de a másodikat kénytelenek voltunk feladni. A földútból 500 méter után egy villanypásztorral lezárt legelő lett, itt nem tudtunk tovább haladni. Kérem a rejtőt a megtalálás elfogadására.
Az őrségi túránk során meglátogattuk a Ferencz portát is, sok más láda gazdáját. Még pár szót váltottunk is. A gyerkőc és a feleségem is jó alaposan belakatta a kecskéket gyermekláncfűvel majd továbbindultunk a messzebbre került láda felkutatására. Az erdő mögötti völgy megérte a sétát.
Sajnos a láda nagyon rossz állapotban van. A doboz törött, a logbook totálisan szétázva. Egy pótlapon hagytam a logom.
Üdvözlettel Budapestről!
Hosszú hétvégés heti pihenés második napi rohama. A kistehén, a kiskecskék megcsodálása után nekivágtunk a messzeségnek. Hozzánk szegődött útitársul a porta egyik kutyusa is. Nagyon élvezte a kincskeresést. Gondolom nem először teszi. Rövid helyzetjelentés: nagy sár, aztán sokáig jó út, végül szántóföld, frissen boronálva és trágyázva... Tocsogósan. Aztán, mikor már az ember nem is várná, az erdőn túl elénk tárult a "mesevölgy". Kicsit renováltuk a ládát, az eredetibe behelyeztünk egy vadi új csészét. Félig voltunk felkészülve, a szétázott logbookot nem tudtuk cserélni, azt kérjük, tegye meg egy utánunk érkező, felkészültebb kalandor.
Megtaláltam. A doboztető be van törve, tartalma teljesen elázva, logolni lehetetlen sajnos. A völgyben őzikéket, a portán meg nagyon helyes kecske gidákat láttam. Nagyon élveztem. Köszönöm.
Megtaláltuk, maga a rejtés elég feltűnő volt, a helyszín viszont gyönyörű és nem triviális. A láda szét van törve, a tartalma teljesen szétázott, cserére szorul!!!
Megvan!
Napok óta folyamatosan szakadt az eső.
Az elmúlt két nap alatt több, mint 80mm!!! csapadék esett.
A ládához lehet, hogy érdemesebb lett volna csónakkal jönni. :)
Ramival egy kis Őrségi-kalandozás :) mai 7. ládánk :) de ezt ma még muszáj volt megnézni, akár ebéd helyett is - amit aztán este 9kor sikerült pótolni vacsorával - persze a nagy nézelődés közben némi tehénakna kipróbálásra került, és miután megtudtuk, hogy kis boci is van a ládához közeli legelőn pihenő csordában, persze azt is útba ejtettük visszafelé menet :)
Még sosem akasztottam ki villanypásztort, és tehéntrágyát is kislánykoromban kerülgettem utoljára a bringámmal...:) Nekem tetszett! A rejteket viszont csúnyán feltúrta valaki vagy valami, a láda el sem volt takarva, visszarendeztük.
A mai nap 3/5-ös ládája, Istvánnal.
Tavaly már egyszer próbálkoztunk, de akkor nem mertünk bemenni a villanypásztoros területre. Idén mégegyszer nem akartunk visszafordulni, úgyhogy kiakasztottuk a pásztort :) Szép kis völgy.
Köszi!
Megtaláltuk. "Mjdgm"-hez hasonlóan az érzelmeink vegyesek ezzel a ládával kapcsolatban. Mi a háziakkal nem találkoztunk, semmi mozgás nem volt a ház körül, éppen ezért nem nagyon néztünk körül a portán.
A villanypásztoros dolog nekünk sem tetszett. A gyerekeket folyton figyelmeztetni, nehogy nekiérjenek, ne nyúljanak hozzá. Ráadásul néhány helyen ugyan le volt akasztva, de csak le volt dobva a fűre. A láda környéke gyönyörű, bár villanypásztor nélküli, nem magánterületet is találhattak volna neki.
Ez az egyik olyan ládatalálatunk, ahol egyidőben éreztük magunkat nagyon jól és nagyon rosszul is. :-)
Vagy inkább :-( ?!
Ami tetszett:
Tetszett és igencsak érdekes volt számunkra a sok állat és az őrségi táj.
Ami kissé furcsa volt:
Tudjuk, hogy a Ferencz család szállásadással is foglalkozik. Mivel mi ezt nem vettük igénybe, így eléggé betolakodónak éreztük magunkat, hiszen egy "porta"-n élő család vasárnapi elfoglaltságába csöppentünk bele! Furcsa volt, hogy magánterületen kellett a jelszórészleteket megkeresnünk. Furcsa volt, hogy a dobozhoz csak több villanypásztoron keresztül lehetett eljutni, még akkor is, ha sosem voltunk a tehenekkel közösen védett oldalon, hiszen ottlétünk idején -szerencsére- a tehenek a legelő másik részén voltak. Furcsa volt az is, hogy a háziak a német rendszámú autóval távozó vendégeik távozása után a házba siettek, s esélyt sem kaptunk arra, hogy akárcsak egyetlen kérdést is feltegyünk a gazdaságukkal kapcsolatban. Vegyes érzésekkel távoztunk.
Megtaláltuk, az állatokkal sokat játszottunk, vittünk nekik kaját, mindegyiknek a neki megfelelőt (macskakaja, alma, krumpli, kenyérhéj). A háziakkal nem nagyon találkoztunk.
Életem első ládája. Másodszorra futottunk neki a szalafői láda keresésnek. Szállásadónk, Kriszta segített a megtalálásban. Végül GPS nélkül sikerült megatlálni a ládát. Nagyon boldog voltam, hogy ezt a ládát jól megtalálható helyen rejtették el a "Kalózok". Visszafelé felmásztunk az összes utunkba kerülő szalmabálára.
Vándortáboros találat. A farmra a csapattal együtt érkeztünk, de a ládához már csal Lacival és Tomival mentünk. Teheneken és villanypásztoron keresztül, de meglett. A logolásunkat egy kíváncsi tehén végignézte.
Ok [wapon beküldött szöveg]
A Ferenc ponta vendégei voltunk három napig, a Kondban. Képeket a GCjegv-nél találtam célszerűnek feltölteni a portáról. A villanypásztort ki lehet akasztani a második pont megközelítéséhez, a fekete markolatnál fogva.
3 napos Orseg tura Gaborral lada 10.
Ket kutyaval voltunk, e miatt nem tudtuk alaposan megnezni kecskeket. Csak a nap vegere esett le, hogy az Orseg geloada telepito csaladjanak a portajan voltunk, igy akkor nem arultuk el jovetelunk celjat.
Jopofa volt a napelemes villanypasztor. Volt sok tehen es boci is. Nemelyik boci meg szeretett volna ismerkedni a kutyainkkal, de szerencsere tartottak a tavolsagot.
Erdekes hogy a Ferenc portahoz nem a Ferenc csalad rejt ladat.
Mai ládázásunkra az egész családot magunkkal vittük. Sajnos a villanypásztort keresztbe húzták előttünk az úton, így ki kellett kerülnünk az orrunk előtt legelésző csordát, mert a bika nagyon csúnyán nézett ránk :), ráadásul a láda is körbekerített területen volt, amire nem számítottunk... próbáltunk mindig kívül maradni... a végén kihívást jelentett száraz lábbal megúszni.
Kellemes környék. Köszönjük a rejtést! Közülünk sokaknak ez volt élete első ládája.
Zöld utat!
A Pumák
ui. a láda fent van a .com-on is, miért nincs link?
A portán az állatok igazán érdeklődőek, szerencse, hogy a mezőn a tehenek nem annyira, mert az út bevezetett egy olyan villanypásztor által őrzött területre, ahol rájöttünk mitől olyan "jól táplált" a gyep. Egy egy exkrementum mérete ez emberi fejnél is nagyobb. Biciklivel nem is értem hogyan lehetne megközelíteni.
A romos les, egy bokor alján hever megsemmisülten.
Orsegi ladazos hosszu hetvege szalafoi szallassal a Ferencz portan.
Ha mar itt laktunk...:)
Amugy jo kis tura volt a nagy sarban kisetalni az erdobe az itatohoz. Epp besotetedett, mire visszaertunk.
Ok. Két éjszakás ajándék " welnes " Nemesnépen, amit megtoldottunk még egy éjszakával Szalafőn a Ferencz család portáján. A jakucit ugyan nem is láttuk, viszont felfedeztük és bejártuk Göcsej és az Őrség gyönyörű tájait.
Utolsó napunk reggelén (amig nejem összepakolt) átsétálva házigazdáink legelőjén megkerestem a multi második pontját. Visszatérve a portára leolvastam az első jelszórészt majd egy kicsit fotózgattam. A kihagyhatatlan sajtkóstolás után elbúcsúztunk, és egy-két ládát még betervezve nekivágtunk a közel 300 km-nek hazafelé. Akkor még nem sejtettük, hogy a mostoha időjárás miatt utunk elég viszontagságúra sikeredik!
4 napos Őrségi kiránduláson voltunk. Várakozásunkat felülmúlta a táj, és a környék szépsége. Ferencz portán szálltunk meg, nagyon elégedettek voltunk vele. 22 helyre mentünk el, ebből 13 helyre Ferencz család navigált. Nagyon jó, napos időnk volt végig.
475. megtalálásunk. Villanypásztoros kapukon át még nem jutottunk ládához.
A porta és a szállás is nagyon tettszett. Simogattunk állatokat, és a tehenek behajtásában is segítettünk a kicsiknek. Ettünk házi sajtot és vajat is. Vittünk haza is belőle.
Pontok: 1. 9:36, 2. 10:00
Megtaláltuk! Köszönet a Ferencz családnak az ötletes őrségi geoláda rejtésekért! A sajtok kóstolása most elmaradt, talán majd máskor! A cicákkal jó barátságot kötöttünk. Ezt a ládát tiszteletlenség lett volna kihagyni. Köszönjük a rejtést!
Ezúton köszönöm a Ferencz család geoaktivitását... :) Továbbá a Gazda segítségét - merthogy előző éjjel mint megtudtuk 26 mm eső esett, így a ládát nem tudtuk meglátogatni, a terep "számunkra járhatatlanná" vált... így Gazduram súgott egy kicsit... az Apával folytatott traktorbeli eszmefuttatás közben. :)
Utolsó napunk az Őrségben. :-(
A ládát megtaláltuk, bika egy szál sem volt, tehenek is csak nagyon messze.
Az erdőben néhány szem szedret ettünk, irány haza.
Viszlát Őrség!
Ez nem tetszett. Sok a villanypásztor, veszélyesnek tartom. A láda némileg karbantartásra szorul. Sétaltam egyet és kész, a leírás alapján jobbat vártam.
Kicsit betolakodóknak éreztük magunkat a portán és mivel vendégek is voltak beértük az állatok fotózásával.Köszönet illeti a Ferencz családot az őrségi aktív tevékenységéért.
leFILelve. [wapon beküldött szöveg]
A ládaleírás, a képek és néhány korábbi log alapján kicsit másra számítottunk. Nagyvárosi ember létünkre nem ismeretlenek számunkra a háziállatok, mivel vidéken nőttünk fel, így mi kicsit más szemmel néztük őket :) A porta maga nem ragadott minket magával, bár a kinyilt tavirózsa csodálatos volt, s a legkisebb gyerkőc szívesen trónolt az udvaron álló munkagépen. Vásároltunk a helyi sajtból is, megkóstoltunk néhány ízesítést.
A ládát magát már estefelé, kicsit hűvösebb időben kerestük meg, ami utólag jó ötletnek bizonyult, mert a tűző napon, gyerekekkel nem lett volna jó a mezőn sétálgatni. Ráadásul a tehéntámadásnak is kisebb volt az esélye :) A tucatnyi villanypásztoron való átkelés nagyon lehangolt minket, de azért megpróbáltuk viccekkel elütni az amúgy nem veszélytelen átkeléseket. A ládánál kicsit csalódottak voltunk, koszos is volt eléggé, s a méretéhez képes szinte üresen várta a gyerekeket, akik ezúttal nem is cseréltek ajándékot. Gyors logolás és irány vissza. Nem erre számítottunk. :(
A Ferenc családdal már pár nappal korább összefutottunk a "Hello szomszéd" ládánál.. most ellátogattunk a portára is! Ettünk és vettünk is a finom sajtból! Körbenéztünk, és nagyon kellemes sétát tettünk a ládáig:) A villanypászor akkor kapcsolt be mikor visszafele jöttünk.. pattogott.. szikrázott.. nem tetszett:)))) De a szigetelésnél megemeltem és átbújtunk:) Egyszer én is Vas megyei lakos leszek az tuti! Imádom az Őrséget!
Népes társasággal kerestük meg, biztos ennek köszönhető, hogy sikerült az asztalon felejteni a Gps-t, aminek megőrzését ezúton is köszönünk a Ferencz családnak.
Ha lenne egy olyan helység-rangsor, hogy: egy lakosra jutó geoláda-szám, akkor Szalafő rangos helyet foglalna el....
A ferencz portán ettünk házi sajtot és megnéztük az állatokat. A rejtéshez többször kellett villanypásztorokon áthágni. Mi a bikát megúsztuk, sőt egyáltalán nem láttunk legelésző állatokat.
A rejtés nem tetszik, mert csalános. Ebben a szép erdőben biztos lenne jobb hely is.
A portát némi kerülővel találtuk meg, volt némi nyüzsgés. A második részlethez egy kisebb tehéncsordát kellett megközelíteni, és inkább letértünk az útról, mintsem, hogy egy bikával összetűzésbe kerüljek a piros pólóm miatt. Valószínűleg rájöttünk, hogy kit takar a jelszó 2. fele.
Laci&Tydina
A ládát megtalálni könnyű volt, de az istálló falát elfelejtettük megnézni... köszönet a jelszóval való kisegítésért Encsonak! Meg persze a rejtésért is hála: bejártuk a birtokot, érdekes volt, végül a tehén sem bántott :), annál inkább bántottak a szúnyogok a ládánál! Visszatérvén sajtokat is vettünk, két nap alatt mind felfaltuk, finomak voltak!
Egy tehéncsorda pont a láda közvetlen közelében hűsölt. A házaknál meg figyelmeztettek, hogy a bikát kerüljük el. Így nem erőltettem a doboz megszerzését. Köszönöm placc segítségét a jelszórészletben.
Őrségi nagyon hosszú hétvége Anyával kettecskén.
A Ferenc portát nem volt nehéz megtalálni, már az út mellett is van táblája. Épp az első pont előtt támasztottuk le a szekeret, innen indultunk a ládához. Ezért is meglepő, hogy elfelejtettem felírni a kérdéses évszámot. A hátrányból úgy kovácsoltam előnyt, hogy pár nappal később a GCGRAD láda jelszavának egyeztetése ürügyén - amikor egyébként is épp erre jártunk - ismét idelátogattam.
A láda felé menet épp az időjárást illettem valamilyen jelzővel, amikor egy ütött-kopott régi 120-as Skoda csúszkált ide-oda velünk szemben. Sajnos a szélvédő csillogása miatt csak későn vettem észre, hogy a főnökúr járt kint a határban. Ő viszont még azt is megfigyelte, hogy mi miről beszélgetünk Anyával. A ládától visszatérve sikerült pár percre feltartanom, és értékes infókat kapnom a környékbeli javallott és ellenjavallott éttermeiről. Cserébe én csak a Körmendi rőzsegát láda meggyógyítását tudtam felajánlani, de a magas vízállás miatt el lettem tanácsolva a környéktől.
A családot a környéken jól ismerik, de leginkább "a kecskésék"-ként hivatkoznak rájuk, bár a család névváltoztatásáról még nem tudtak...
Köszönjük ezt és az összes innen nyugatra eső ládát is, ez a tipp is bejött!
Szalafőre, a Ferencz portára való megérkezésünket, majd A GCJEGV felkeresését a nap utolsó, 7. ládájának becserkészése követte. Útban a láda felé sikerült személyes tapasztalatot gyűjtenem arról, milyen érzés a villanypásztor általi áramütés. A ládához vezető út ugyanis annyira fel volt ázva, hogy egy helyen átbújtam alatta, és miközben jobb kezemmel a vizes füvön támaszkodtam a lapockám hozzáért a dróthoz. Az áramütés szabályosan letaglózott, azaz teljes erővel a földhöz vágott. Csak később jöttem rá, mire valók a műanyag fogantyúk... :-)
Amikor először jártam itt, már tudtam, hogy erre több időt kell szánni :) Most 4 napig élveztük a "szeri" létet, és modhatom: eső ide, sár oda, remekül éreztük magunkat. Minden városi gyereknek (no meg szülőnek) melegen ajánlom! :)))
Őrségi hosszúhétvége alkalmával vasárnap biciglit béreltünk és Őrimagyarósdtól eltekertünk Pityerszerig, visszafelé pedig begyűjtöttük ezt a ládát, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Köszi a rejtést!
Aranyosan voltak az állatkák: a tehén persze hogy rámtüsszentett! Az út a második ponthoz igen vicces volt: a sokadik villanypásztor után már kezdett elegünk lenni a bujkálásból. Viszont nagyszerű helyen van a láda.
Megtaláltuk.Természetesen mi is találkoztunk tehenekkel,de valamilyen oknál fogva sokkal jobban tetszettek a vaddisznó és szarvasnyomok a láda közelében.
Kicsit bátortalan voltam az első pontnál, épp egy traktor dolgozott, és mivel magánterület is. Aztán megjelent a Ferencz család feje, és nagyon kedves volt. Elmondta merre menjek, hogy tudok a második ponthoz eljutni. Hát mit mondjak nagyon tetszett, ahogy a villanypásztorokon keresztül, a völgybe majd a ládához jutottam. A legelésző tehenek pedig ügyet sem vetettek rám.
Köszönjük az élményt! Ha nem találkozunk össze a mezőn a "gazdával", aki útba igazított minket, mi is valószűleg megrettentünk volna a villanypásztorral körülvett tehéncsordától... Így csak tisztes távolból szemlélgettük egymást :)
Ilyen gyors loggolást még soha nem csináltam! :)
Bubi megijedt a tehenektől, mert jöttek be utánunk a bokorba, így iszkiri "menekültünk" kifelé és kerülhettünk körbe a villanypásztor mellett, mert nem volt hajlandó a rétre menni :)))
Azért lehetne tehénmentes övezetbe rakni a ládát! Lenne annyi hely rá az erdőben!
De azért köszi!
Bubi és Bömbi
Elfoglalván a várakozásunknál is jobb szállást, elindultunk a "birtokszemlére". A tehenek rendkívül barátságosan kísértek minket majdnem a ládáig. Logolás után a kis erdőt megkerülve sétáltunk vissza a Ferencz portára.
Köszi a rejtést!
karcsi9641
Éljen-éljen! Ötletes rejtés, bár kicsit reklám szagú. A dörgölőzős macskák nálunk is megjelentek. Annyira bújtak, majd szétestek.:) Volt egy kísérőnk is: a ház mögül mellénk szegődött egy drótszőrű kistestű kutya, aki mutatta az utat majdnem egész a ládáig. :D A tehenektől eléggé rettegett. Az elektromos gulyással (villanypásztor) tessék vigyázni, de van mindkét végén kiakasztható rész.
Arra jártunk, tetszett a hely, de sajnos a geoláda leírása szálláson maradt. Remélem egyszer visszatérünk erre, de akkor már leányzónkat is magunkkal hozzuk.
Mindkét pontot simán megtaláltuk. Üdv a Ferencz családnak, nem akartunk zavarni :) A kecskék, borjak és a dörgölőző kiscica nagyon aranyos volt!
A 2. pont közelében a sok tehén izgi volt, de békések voltak. Mint afféle panelkukac, életemben nem voltam ilyen közel tehénhez :)))
Jó hangulatban végigsétáltuk. Tehenek nagyon gondolkoztak valamin, a láda környékén. Balázs szerint, azon hogy a Világegyetem tágul vagy sem. Ilyen hidegben lassul az agytevékenység, ezért végül Nekünk nem mondták meg a választ.
Visszafelé mellénk szegődött Madzag, Ferencz család jókedvű, Őrségkerülő kutyája. Jópofa jószág.
Velünk volt Ági, Timi, Peti és Zoli is.
Kár, hogy nem kopogtatok be segítségért... A láda körül valóban legel 39 marha, de ártalmatlanok, és a villanypásztoron fogantyús kapun lehet átjutni. A karácsonyi poinál úgyis csak majdnem találkoztunk!
Nagyon szeretjük a Ferencz család ládáit, de ez most nem jött be. Az évszám megvan, utána a fagyott mezőn kb 1 km séta az erdő felé (vigyázni ki mibe lép !!!). Aztán jött a meglepetés. A ládához nem tudtunk odajutni, mert épp egy nagy létszámú tehéncsorda legelészett ott. Jobbnak láttuk elkerülni őket. Ráadásul villanypásztorral voltak körülvéve. Így a jelszó második felét nem tudtuk megszerezni rajtunk kívülálló okok miatt.
Pontosan nem értettük, hogy miért csalt ki minket a rejtő a ládához; pontosabban miért éppen oda... A porta hamisítatlan falusi gazdálkodás hangulatát ébresztette, ahol alkalmunk volt találkozni a rejtőkkel. A ládabegyűjtés friss, negatív élményét azon nyomban megosztottam velük. Nevezetesen, a ládához vezető úton, ami egy legelőn keresztül vezetett, csak úgy hemzsegtek a kullancsok; alig győztük leseperni.
Pityerszer után jöttünk ide, itt is hasonló csúcsforgalom volt. A sok városi gyerek csak ámult-bámult a sok látnivalótól. A jelszórészlet levadászása után jobbnak láttuk mielőbb távozni a tanyáról, mielőtt a jámbor háziállatok megvadulnak a látogatók idétlen megjegyzéseitől. Kis sétával elbandukoltunk a rejtekhez, ami egy igazán kellemes környékhez vitt. A láda meglehetősen hevenyészett módon volt takarva, de szemmel láthatólag sértetlen volt.
Őrségi hétvége baráti csapattal. Szálláshelyünkről, a kercaszomorbeli Vadalmából indulva kerekedtünk fel a hétvége mindkét napján, hogy bejárjuk kicsit a környéket, belekóstoljunk a Tökfesztivál hangulatába és legfőképpen, hogy élvezhessük az őszi színeket, érezzük a nap melengető simogatását.
Kirándulásunkat egy méhkas lakói árnyékolták be némiképp. Miután néhányan nem az úton, hanem egy kis rövidítőt beiktatva haladtunk a 2. pont felé, (valójában 1. pont, csak mi felcseréltük) egyszer csak egy egész méhraj támadott meg minket és közülünk páran a fullánkjaiktól sem menekültek. A gyerekek szerencsére megúszták , és mivel senki nem volt allergiás a méhcsípésre, összességében utólag csak nevettünk a történteken.
A Ferencz porta jó móka volt népes csapatunk számára. A városban felnövő gyerekek örültek a számtalan háziállatnak és egy kicsit mi felnőttek is elgondolkoztunk azon, milyen jó is lenne így, a város zajától távol élni. Ágota
Jónéhány évvel ezelőtt már jártunk barátainkkal itt az Őrségben. Sőt a Ferencz Portán is jártunk, bár akkor még mit sem hallottunk a geocachingről. Gondolom ők sem. Arra emlékszem, hogy a kecskesajt nagyon finom volt, többféléből is vásároltunk. Most kissé szomorúan hallottam, hogy már nincsenek meg a kecskék, s ebből kifolyólag sajt sincs. A láda környéke nekem nagyon tetszett. Igaz ide már egy másik napon, szép időben tértünk vissza.
Két lépcsős megtalálásra sikeredett. Néhány napja jártunk itt, leolvastuka virtuális pontot, és elkezdett zuhogni az eső. A Ferencz családdal beszélgettünk egy keveset, majd úgy döntöttünk, esőmentes időben indulunka ládára. Ez a mai napra adódott. Kellemes séta a legelőn keresztül, megcsodáltuk a gyommentes vasi mezők ezen példányát. A villanypásztoron nem kellett átmászni, a szigetelésnél fogva szét lehet akasztani az úton keresztül menő ágat.
Közös megtalálás a Kötelek csapattal, végén komoly kecske és disznó etetéssel. A sok-sok remek Ferencz család láda után ez kicsit kevésbé tetszett (bár ez talán nem is a család ládája???). Egyrészt nem szeretjük, ha a láda nagyon el van téve a bánatosba, messze a valódi céljától, ráadásul jellegtelen legelőkön, villanypásztorokon kell átmászni. Másrészt a portán elfogyott a kecskesajt, amit pláne nagyon sérelmeztünk. Na jó, ez utóbbi csak vicc, de tény, hogy már többször jártunk itt kecskesajt vásárlás céljából. Plussz a szemben induló úton egy tökmagolaj beszerző helyünk is van, ahol bónuszban régi gépeket, eszközöket lehet megtekinteni.
A legkalandosabb ládánk volt, mivel bicajjal mentünk és ezt is átjátszottuk a villanypásztoron, illetve mi magunk pedig hason kúsztunk. Első pillanatban persze arra gondoltunk, hogy a lesen lehet, de azt körbenőtte a csalán, szóval reménykedtünk, hogy mégsem ott lesz. Gratulálunk az elrejtő családnak a környéken elhelyezett ládákhoz és a kis házi gazdasághoz is.
"Ahol a csend még hallható": Őrségi őgyelgés Maratonos macival ... Útikönyvvel és egy jó adag kiváncsisággal felszerelkezve vágtunk neki a négy napos kalandnak, jutott idő strandolásra, lazulásra, ládázásra, de leginkább szájtátásra, hogy milyen csodálatos is ez a vidék, mennyire érdekes a múltja és milyen jövőbe mutató a jelene. www.hetretorszag.hu
Köszönöm a lehetőséget!
Napvirággal ... együtt örültünk a nyitott portának, a kedvező időjárásnak, no és leginkább a 600. ládájának! Gratulálok és még sok ilyen szép "ládafordulót" neki! Éljen, éljen, éljen, vivát, vivát, vivát! :-)
A ládához sok-sok villanypásztoron keresztül jutottunk el, de így legalább közelről láthattuk a teheneket. A portán azt is megnéztük, ahogy zenére fejik őket :-)
Köszönjük a rejtést!
Edit, Bruni, Gábor, Marci, Zotya, Panni és Gyuri
Minden elismerésünk a családé! A kemény munka mellett önzetlenül még mások örömét is segítik.Nagyszerű rejtéseikkel közel hozzák az Őrség múltját és jelenét,segítik megismerni e gyönyörű tájat.Személyes találkozásunkkor hasznos tanácsokkal láttak el.Köszönjük az élményeket.Ez úton is kívánunk sok sikert.jó egészséget.
Talán az egyik legjobb nyaralást töltöttük itt. Egy hetet voltunk, a gyerekeket alig láttuk, annyit voltak az állatok körül. (Na nem ezér volt jó a nyaralás). Köszönjük a Ferencz családnak a jóltartást.
Őrségi kalandozás
Szalafőre érve megkerestük a Jégverem ládát, szomorkodtunk a Kástu Koccintó megszüntetése miatt, aztán nekiláttunk ennek a ládának. Megnéztük a kis állatokat, aztán nekiindultunk a ládához vezető útnak. A legmókásabb az autós kisbociszállítás, aki nem akart az anyja után menni :))))
A láda helye gyönyörű, váratlanul változatos helyen.
Köszönjük a kedves fogadtatást!
Haushinka & Péter & Mackka
Őrségi kalandozásaink harmadik ládája.
A villanypásztor, amely a második láda felé vezető úton keresztezte az utunkat, nem tudott meghátráltatni minket. :-)
Őrségi-születésnapi túra részeként.
Az őrségi túra legjobb ládája, ezért érdemes csinálni.
Annak, aki nem találkozik a háziakkal, óriási pechje van. A háziasszony aggódott értünk, mert korábban esett, még gumicsizmát is felajánlott. Az utak szerencsére nem voltak olyan vészesen sárosak. Mindenképpen kérjetek tanácsot, akkor a villanypásztorok leküzdhetők. Gyönyörű a táj, békésen legelő marhák, izgága kecskék, szóval szuper. A rejtés a leírás alapján könnyen meglett, megéri a sétát.
Necsak sajtokat vegyetek a Ferencz portán, minket rábeszéltek egy kis vajra, és az még finomabb volt, kár, hogy csak egy csomaggal hoztunk.
Ha esik sár van....méghozzá vendégmarasztaló.De eltörpült a mellett,hogy kis betekintést nyerhettünk a Ferencz család környezetébe.
Kívülről idillikus,belülről mindennapi kőkemény túlélőgyakorlat.Le a kalappal.......
Elsősorban a sajt meg a porta miatt jöttünk egy baráti családdal, aztán úgy gondoltuk kisétálunk a ládához is, ami nagyon megérte. A gyerekek is jól bírták, pedig az öt gyerek összesen 15 éves volt.
Egyetek sok sajtot ti is :)
(A megtalálás ideje nem teljesen pontos, mert hónapokkal később logoltam ide.)
Nyugat magyarországi ládázgatás Kevával, Zsorzzsal és Sagikkal [wapon beküldött szöveg]
A multi második pontja jó helyen van, csak valami járható út nem ártana oda. :)))
Sajnos a Ferencziékkel nem sikerült találkozni, mint kiderült ők is kihasználták a jó időt és kirándulgattak.
Sajnos a háziakkal nem találkoztunk, pedig a sajt- és borkóstoló érdekelt volna. Mondjuk egy kis házivajat is vittem volna. Nem volt szerencsénk. Így azt sem sikerült kideríteni, hogy valóban a Lugos láda romjait szállítottuk oda, vagy sem. A láda felé vezető út járhatatlan volt.
Házigazdáink a Ferencz család.
Az ő tiszteletükre ezzel a ládával kezdtem.
Nem mindíg a rövidebbnek látszó út rövid a valóságban: óriási sár és villanypásztorok akadályozták az előrehaladást, de végül odaértem.
Csodás környezet, tökéletes nyugalom.
Köszönöm.
Domi elkanyarintott minket a ládához a Pajeroval, ezzel kivívta magának az "Élen a SET-ben élen a terepezésben" kintütetést :)
Fantasztikus szilveszterünk volt a Ferencz családdal, illetve Ritával és Mátéval Szalafőn! Még látjuk egymást ;)
Ősrégi területek, avagy Őrségi vadászat. 40/50 láda. Sok helyes állat- a cica már érkezésunkkor beugrott a csomagtartóba- és kedves vendéglátók. Lajos a boci és a szalmában összebújó kismalacok különösen belopták magukat a szívünkbe. Nem úgy a kakas, aki pont az ablakunk alatt ordítozott hajnalonként. Meg is kérdeztük a gazdákat- elvégre szakemberek vagyunk- nem kaphatna-e kis altatót a gaz galád, hogy kicsit már aludni tudjunk. Sajnos a finom sajtokat nem tudtuk megkostólni, szándékaink ellenére, sohe nem értünk időben haza, pedig még Gyűrűfűn is hallottuk jó hírét. Azzal a szándékkal jöttünk haza, hogy ide mégegyszer vissza kell jönni.
Nagyon jól éreztük magunkat. Mindig úton vagyunk, így a közvetlen környékre jut a legkevesebb idő. Tetszett a falusi élet sok jele, de az is látszik, hogy a háziak élete nem sétagalopp.
Őrségi őgyelgés ötünknek - 4. nap, 40/50. láda
Ha már egyszer náluk laktunk 3 napig, illett levadászni... :-) Meg amúgy sem hagytuk volna ki. :-)
Korai kelés után irány a szántó. Sajnos végig esett az eső és nagy volt a sár. A bocikkal jót beszélgettünk, nézték mit is keresünk mi arrafelé ilyen időben. (Lali még utánunk is futott a kerítés túloldalán...) A rejtek hamar meglett, szép nagy a láda. Sajnos nem volt rendesen visszarejtve, így elég sáros lett (kívülről). Mikor visszaértünk, akkor terelték ki a kecskéket is a mezőre. lehet, hogy nem viccből mondta a gazda, hogy ha már kimegyünk, vigyük ki őket is? :-)
Sok pici, fázós malac és boci illetve egy hajnalban üvöltő kakas, ami igazán megfogott minket. (A kakas megpróbálta kiprovokálni, hogy pörkölt legyen belőle... :-) )
Elég későn indultunk a láda megkeresésére.
Visszafelé ránk is esteledett.
Először a mező szélén kidőlt vadászles felé vettük az irányt, de amikor onnét nem volt tovább út a villanypásztor mellett besétáltunk az erdőbe.
Meglepően szép volt az erdő mögötti völgy. Itt már hamar megtaláltuk a rejteket. A kisróka volt a nyerő ajándék. Köszönjük.
Visszafelé már sötétben lépkedtünk. Már hideg is volt. A kismalacok is befúrták magukat a szénába. A tehenek még a legelőn voltak.
Nagyra becsüljük a gazdák szorgalmát.
A szünidő utolsó szombatját - egy hirtelen jött ötlettől vezérelve - Őrségi kirándulással töltöttük. Nem bántuk meg!
Bár gyermekkoromban koromban kirándultam itt utoljára, a táj szépsége és az általa sugárzott nyugalom lenyűgözött. Ez az a hely, ahová érdemes visszatérni.
Mai kirándulásunk záró ládája lett volna. Megcsodáltuk az állatokat, vettünk finom paprikás sajtot és indultunk volna a rejtek felkutatására, azonban Rebi már annyira fáradt volt, hogy nem vállaltuk be az oda vissza kb. 2 km-es utat.
Csodás az Őrség és még van látnivaló bőven a környéken, ezért hamarosan majd visszatérünk.
Kicsit nagy volt a tömeg a portán, így a sajtkóstolás elmaradt, amúgy érdemes elidőzni. Kellemes kis séta a völgyig, csak kicsit csípnek a villanypásztorok...
Emlékeztünk rá, pár éve itt vettünk finom sajtokat, így őrségi nyaralásunk utolsó napján, 18 láda meglátogatásasa után hazaútban ismét betértünk a Ferencz portára. Már úgy tűnt, nincs otthon senki, de egy kiírt mobilszám hívása után hamar előkerült a kostoló tál, és négy jóféle sajttal, elégedetten ültünk kocsiba, a forróság miatt, a sajtokat is féltve kihagytuk a legelő meglátogatását.
Itthon látom, mit hagytunk ki: A Ferencz család több ládáját megtaláltuk, épp csak azt nem tudtuk, hogy itt laknak, és portájuk is geoláda... A sajtok finomak, és még egy láda is vár: már két ok, amiért biztosan visszatérünk még.
Őrségi kirándulásunk 2. pontja
szerencsénkre a villanypásztor nem működött
így sikeresen átvágtunk a tehenek legelőjén
amikről később kiderült, hogy bikák
élménydús kirándulásunk volt
Két éve tudtunk egy kicsit beszélgetni a háziakkal közös ismerős lévén. )meg akkor jobban kerülgetett minket a kiköltözési vágy) Most nem nagyon volt erre lehetőség, de sokat jártunk ide vásárolni, s egyszer Borival kiruccantam a ládáért is.
GorálPumaJuliBori
gps nélkül
Élmény volt megkeresni a ládát, beleértve a háziak szíves vendéglátását. Jutott idő egy kis beszélgetésre, megkóstoltuk és vettünk a finomabbnál finomabb sajtokból. A gyerekeknek nagyon tetszettek az állatok.
Kettes ponttal kezdtük. Autóval az erdőig jó időben teljesen megközelíthető. A láda megtalálása után mentünk vissza portára. A kismalacokat és az évszámot megtaláltuk. A házigazdákkal sajnos nem volt szerencsénk találkozni.
Nem egyértelmű melyik évszám kell, valószínűleg rossz táblát néztünk!
Köszönjük a háziaknak a három napos vendéglátást. A gyerekeknek nagyon tetszettek az állatok, nem is nagyon akartak hazajönni. Jól éreztük magunkat. A rejtőnek meg köszönet az értékes cseretárgyakért.
Szia Joker Karakter!
Azt hiszem meg kellett volna hívjalak egy teára.
Felmerült bennem, de mintha nagyon siettél volna a többi ládához. Nem baj, a meghívás áll, és egyszer sort kerítünk rá. Ferencz család- Kriszta
Őrség túra helyett/11.
Hát, megvolt a nagy találkozás, de nem úgy, ahogy vártam. Ha nem vagyok ilyen fáradt, főleg lelkileg, talán tudtam volna rendesen is reagálni a dolgokra, normálisan is viselkedni.
Szóval beértem a Ferencz portára. Épp a fatáblánál parkoltam le, fényképeztem, közülnéztem, de nem láttam senkit. Illetve egy vendégfélét, aki a gyerekét hintáztatta. Mondjuk nem tudom, mit vártam, talán fanfárokat meg elém gurított piros szőnyeget, mindenesetre ahelyett, hogy megkerestem volna a háziakat, húztam tovább a láda felé. Útközben már eszembe jutott, hogy milyen bunkó voltam, mint egy güzü kesser, aki nem lát tovább a ládáinál. Föl is akartam hívni őket, a telefonszám meg is volt a papírjaimon, de mindkét telefonom a kocsiban maradt, így a dolog eldőlt. Ládakeresés, tájnézegetés.
Az őrséget jól ismerem, a túristaútjait, de most kicsit olyan volt, mintha belülről nézném, ahogy eddig még sosem. A völgy, ahova leértem, tényleg egy gyöngyszem - majdnem azt írtam, hogy egy kis gyöngyszem, de hát kicsinek éppen nem mondható. A rejtés a sok fadarabbal kicsit béna, de hát ki jár erre, ez már majdhogynem magánterület. A láda tartalma meglepett, jó és értékes cuccok voltak benne, de mind olyan, amiből az én gyerekeim már kinőttek, így nem cseréltem, viszont erősen ajánlom 10-14 éves gyerkőcökkel rendelkező csapatoknak, hogy sürgősen járjanak arrafelé, amíg még érdemes. Aztán a logbookból kiderült, hogy épp ládakarbantartás után érkeztem, megvolt hát a rejtély nyitja.
Visszamentem a portára, megszólítottam egy vendég csajt, természetesen magázódva, ahogy illik, jóval később kiderült, hogy ők a rejtők, de a magázódás már úgy maradt. (Milyen suta dolog, 44 évesen is zavarban vagyok, pont mint 27 évvel ezelőtt, mert engem úgy neveltek, hogy hölgynek nem ajánlhatja fel férfi a tegezést, de mások meg láthatóan nem így gondolják.) Aztán előkerült Kriszti, beszélgettünk is egy kicsit, aztán elbúcsúztam, hogy még pár láda beleférjen, mintha az olyan fontos volna. Pedig kíváncsi lettem volna, hogy élnek, milyen kajákat főznek, mit gondolnak a falusi életről, kipróbáltam volna a vendéglátásukat, amit sokan dicsértek már, ja persze éhes is voltam, de hát gondolom a legnagyobb munkában értem őket, és talán nem is úgy néztem ki, mint aki annyira maradni akar, néma gyereknek meg ugye az anyja se. Szóval intelligencsen elbeszélgettünk, és magamban leforrázva elmenekültem onnan.
Azért ciki ezeket leírni, mert természetesen ők is olvassák, de akkor is kikívánkozott belőlem. Talán hogy ne csak olyan vélemény legyen róluk a logokban, amit aznap olvastam, hogy elüzletiesedtek, az odatévedőről csak a pénzt akarják lehúzni. Hát rólam egyáltalán nem akarták :-)
A Ferencz portán töltöttünk egy gyönyörű hétvégét Sárával, Pupuval, meg mi négyen. Korán keltem, volt időm bejárni a környéket és a család sem hiányolt.
Csodálatos volt az egész hétvége, köszönünk mindent Ferencséknek. Külön érdekessége volt a megtalálásnak, hogy az 50 éves, egy hengeres traktorral közelítettük meg a ládát, ameddig lehetett, a Ferencz gyerekek segítségével.. :-)
Zozmo! BOCS! De tényleg!
A négynapos ünnep mindig zűrös nálunk. A logotokból észlelhető, hogy legalább négy helyen kellett volna egyszerre lennem, és 12 ember várta, hogy kedvesen beszélgesek vele, igyekeztem pedig megfelelni az elvárásoknak...
A félválról, az volt, hogy megkérdeztem, hogy fél liter tej jó lesz-e, majd tényleg átadtam a kimérés feladatát Boginak, és futottam tovább.
Két csoport várakozott ránk egyidőben az udvarban, amennyivel az egyik elöbb jött, annyit késett a másik, nagyon szerencsétlen helyzet állt épp elő.
A jóízű beszélgetésekre a sima hétköznapok a legalkalmasabbak, ha épp nincs valami nagy mezei munka nálunk, mint pl. kaszálás, bálázás...
Mi ezeken a nagy turistaforgalmú hétvégéken tudunk egy kis pénzt keresni, ami sajnos nagyon kell. Próbáltatok már mezőgazdaságból megélni vidéken? 6 gyerekkel, adósságokkal... (A tavalyi földalapú támogatással még mindig tartozik az állam...)
Nem mentegetőzöm, de mindig van másik oldal is.
Kár, hogy a sajtot eleve feladtátok, mert, bár azt is pénzért adjuk annak, aki vásárolni szeretne belőle, de természetesen kaptatok volna belőle kis kóstolót, mint mindenki, és közben lett volna valószinűleg pár mondatra veletek időm is. (De ez nem biztos, mert épp nagyon szorult helyzetben voltam...)
A saját vendég, aki itt száll meg, előnyben van, mert velük estefelé, ha épp nem kell a gyerekeket fektetnem, tudunk egy bögre tea mellett jót beszélgetni, barátságot kötni. Ez sajnos egy rövid látogatásnál nem mindig jön össze.
A jelszóban meg azért segítettem, elnézést, mert elöttetek az egyik legutóbbi kesser nehezményezte, hogy több pajtaoldalon több évszám található, és nem korrekt a leírás, nem a poént volt szándékomban lelőni.
Örülök, hogy Magyarszombatfán jó tapasztalataitok voltak, ezzel egyébként nem sokan vannak így, mert így legalább ők korrigáltak valamit a mi akaratlan udvariatlanságunkon, ami miatt minden mentegetőzésem ellenére nagyon restellkedem.
Örülök, hogy a ládáink tetszettek, kár, hogy épp mi nem, ez egyébként nem a mi ládánk.
Sajnálom, és minden jót nektek!
sajna rossz tablat olvashattam le mert nem fogadja el a jelszot. :(
Nagyon tetszett a hely, valoban nagy volt a surges-forgas, es ennek ellenere kedvesek voltak a haziak. Egy kislany volt az "idegenvezetonk", megneztuk a hogyan fejik a 100 kecsket stb. A gyerekeknek felejthetetlen elmeny volt. koszonjuk. A sajt, a vaj, a tej pedig nagyon izlett.
Békés geocacherként tértünk be ide. NAgyon sok jót olvastunk, így nagy reményekkel jöttünk ide. Az első találkozás Krisztával érdekes volt. Nagyban tanulményozuk a pajtára kirakott információkat, mikor Kriszta közölte, hogy egy pajtával odébb van a jelszó. Udvariasan megköszöntük, majd pár perccel később valóban megtaláltuk a jelszó első részletét. Néztük egy kicsit az állatokat, majd elindultunk a jelszó második részéért. Itt el kell mondanom, hogy az előző rejtő nagyon lazán kezelte a ládát, mivel egyáltalán nem rejtette vissza és a láda szinte oda volt "vetve" a fához. Szépen elejtettem, majd visszatértünk a portára. Nagy csoport ücsörgött ott, ezért nem akartunk nagyon zavarni. Akkor ért minket a hideg zuhany, amikor nagyon udvariasan kértünk egy korty hideg házi tejet. Kriszta félvállról közölte, hogy fél liter 80 ft, majd tovább szaladt. S valóban a kislánya hozott fél liter tejet és behajtotta a 80 ft-ot. Nem ezt a bagatel pénzt sajnáltuk, hanem azt az őszinte vendégszeretet hiányoltuk, amit mindenki írt, illetve amivel az Őrségben találkoztunk. Itt inkább egy pénzbehajtó, üzletorientált gazdasággal szembesültünk. A sajt kóstolástól el is ment a kedvünk, hiszen Göndörházán a kecskesajtosnál valódi vendégszerettel találkoztunk. Sajnálom, de mi ezt tapasztaltuk. Mona & Zozmo
Már sajna csak esőben... De időhiány miatt csak most volt időnk a ládára.
UI: A sajtok és a vaj is isteni, csak ajánlani tudom, még van belőle egy kevés.
Négy napot töltöttünk az Őrségben, és éppen a Ferencz család volt a szállásadónk. Nagyon jól éreztük magunkat, a háziak valóban nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Aki szereti a sajtot, az feltétlenül kóstolja meg a házi készítésüeket! Mi is ezt tettük egy ízletes reggeli keretében. A láda rejtési helye valóban a nyugalom szigete, kár, hogy mi nem tudtunk ott sok időt tölteni.
Családot a reggeli "tollászkodás" közepette hátrahagyva a kicsit távolabb lévő szállásról gyalogosan indultam. Az első pontig a háziak kutyája is elkísért, de innen végre sikerült hazaküldenem. A leírásban szereplő kapuk már nincsenek meg, így akadálytalanul lehetett végigsétálni a legelőkön átmenő úton. A ládát rejtő völgyecske nagyon hangulatos. A láda korábbi visszarejtése nagyon nem sikerült, így szinte fedetlenül várt a doboz. Visszaúton már láttam, hogy majdnem melegváltás volt a ládánál :) Utólag is üdv, Fiúk! :)
Köszönet a rejtésért!
Ez az első láda, amit megtaláltunk. A Ferencz-család kölcsönbe adott GPS készülékével leltünk rá egy gyönyörű völgyben.
Bizunk benne, hogy hamarosan nekünk is lesz GPS-ünk :).
Kellemes hétvégi kirándulás! Nagy élményt jelentett kisfiúnknak és nekünk a sokféle állat...borjúk, tyúkok, kecskék és a kismalacok... A házigazdák vendégszeretetére vall, hogy éppen az erdőre tartva meginvitáltak minket egy kellemes traktoros kocsikázásra. Velük tartottunk, így egy nagy élménnyel gazdagodva vágtunk neki az út maradék részének... A láda könnyen meglett, majd kellemes séta vissza a házig. A sajtokat feltétlenül próbáljátok ki...
Szép legelők, itt minden olyan rendesen tüchtig, biztos a szomszéd sógorok hatása. Ferencziék éppen egy nagyobb nyugdíjas csoportot szórakoztattak, minket pedig a kis lurkó vietnámi malackák, nagyon jó fejek, a kecskéknek nyoma sem volt, friss kecske és juhsajt sem volt éppen a raktáron, csak tehénsajt, ami ugye nem az igazi, a szaga viszont annál erőteljesebb volt 3 nap után. Úgyhogy ide még vissza kell jönni kóstolni. gyerekeknek különösen jó hely, sok kölyök állatka.
Először az évszámot olvastuk le, majd mentünk sok-sok sajtot venni. :)) Szüleim csak a tehenekig jöttek, a láda megtalálása rám várt. Futottam egy jót, át az erdőn. A láda könnyen meglett. Visszafelé már átkommandóztam magam a villanypásztor alatt. Három fiatal szintén bent járkált, azt hittem kesserek, de kiderült, hogy csak tehén simogatóban jártak arra. Miután visszaértem, beköszöntem a Ferencz családhoz. Kedves fogadtatás és mosoly várt. :) Túl sok időnk nem volt, mert sokan álltak sorba a sajtért, ment a business, ezért hamar el is köszöntem. Örültem, hogy újabb gc-s embereket ismertem meg. :)
Anyumnak nagyon tetszettek a kismalacok. Ha valaki erre felé jár, hozzon nekünk egyet!! :)
Nagyszerű helyet és kedves embereket találtunk a Ferencz portán. Annak is örültünk, hogy a mai drive-in ládák mellett végre volt egy, amelyért egy kicsit sétálni is lehetett. :-)
A portán Krisztina fogadott bennünket, akit éppen almaválogatás közben zavartunk meg. Még be sem mutatkoztunk, amikor egy másik geoládászpár is befutott. Nagyon örültünk egymásnak. Krisztina elmondta, hogy a villanypásztorokkal nem kell most törődnünk, és valóban végig egy jól járható úton juthattunk el a ládát rejtő helyig. A rejtés csak annyiban kifogásolható, hogy már 20 méterről látni lehet az "álcát". Kényelmesen, beszélgetve értünk vissza a portára, ahová nem sokkal utánunk a kecskék is megérkeztek nagy tömegben. Odafelé a hazatérő tehenekkel találkoztunk. Vettünk sajtot is, amit a kocsiban dézsmálgattunk, de azért jutott otthonra is.
Kedves Krisztina és Tibor! Örülünk, hogy nálatok lehettünk, és megismerhettünk benneteket:
Ildi és Gyuri
Nagyon jó élmény volt a gazdaságba belepillantani. Példás életvitel.
A rejtést viszont lepontoztam azért, mert szerintem indokolatlanul messze van a portától. Megzavartak továbbá a neten olvasható karámba be karámból ki félmondatok, amiknek hatására mi teljesen hiába bementünk a baloldali borjúkarámba, ahonnan a túloldalon (mintegy 600 méter múlva alig tudtunk kiszabadulni 3 éves továbbá kenguruban a hasamon ALVÓ 9 hónapos gyerekekkel együtt a villanypásztor fogságából.
Noémi tyúkbolond (van is otthon három), így aztán a siker fenominális volt. A többi állat is tetszett, vettünk a sajtból is és kedves fogadtatásban volt részünk. Lehet, hogy következő ládámat én is a kertembe teszem, jó lehet találkozni a sok kesserrel.
Persze mi is verseny után, a parkolóban öt GC matricás autó állt. :)
A portán a sok állat nagyon aranyos, de egy ici-picit hiányzott a képből pár őshonos Magyar állat. Mint utólag megtudtam, egy BP-ről leköltözött családé a porta, amit egyedül látnak el. Gratulálok mindahoz, amit elértek!!
Szívünk csücske az őrségi táj, mindig jó itt lenni. Verseny után menőmanóékkal közösen sétáltunk ehhez a ládához. Mindenkinek nagyon tetszett. Kétnapos kismalacokat, hónapos bocit ritkán lát az ember - meg a fia-lánya. És a végén egy csomó sajtot, tejfölt, tejet vittünk haza.
A X. Geocaching Fesztiválról hazafelé menet a negyedik megálló. Nagyon tetszett az egész! Kicsit aggódva hajtottam fel a birtokhoz vezető földúton a magántelekre nem tudván, hogy a tulaj maga is geocacher. Először gyors fénykép a jelszó első részéről, majd Lili megnézte a karámban a malackákat. Alig lehetett elvonszolni onnan. Én gyorsan felderítettem, hogy hogyan juthatnék egy kis házi sajthoz. A hölgy, aki kilépett az ajtón nagyon ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan. Aztán amikor a tegnapi versenyről kezdett beszélni, egyből összeállt a kép. Ő is kesser, ráadásul a tegnapi versenyen a DS (Derék szeder) pontnál össze is futottunk mi több, még fényképem is van róluk. Betáraztunk finom házi sajtból (többféle ízesítéssel is kapható), hogy éhen ne haljunk a ládáig vezető hosszú úton. Itt jó nagy tumultus volt. Ládavadászok hada igyekezett hosszú sorban a rejtek felé. A ládánál is közös logolás volt. Szép nagy, karbantartott birtok. Útközben természetesen megszemlélhettük a jószágot is. Visszafelé megint feltankoltunk sajtból, mert az előzőleg vásárolt mennyiség kevésnek bizonyult. Befaltuk már odafelé menet.
Az itteniek nagyon kedvesen fogadtak minket. Bevezettek az ólba is, ahol sok-sok picike malacka szaladgált. A bocit is megnéztük. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a szíves vendéglátást, és a ládát!
[wapon beküldött szöveg]
Őszi kirándulás, 30/40. A portára bekanyarodva láttuk, hogy nagy a kessersűrűség Ferenczéknél. Megnéztük az állatokat, majd egy másik babás pároshoz, lelcache-ékhez csatlakozva megkerestük a dobozt is.
A végén még a finom házi sajtokat is megkóstoltuk.
wildpiggel és a gyerekekkel együtt. Sok kesser hazafelé útba ejtette, többekkel találkoztunk. Kis boci, kis malac, kakas, tyúk, macska.... tényleg gyerekparadicsom. Sajt, vaj, tejföl....(és a szilvafáról csemegéztem) Nagyon, de nagyon jó hely!
a mai nap legkulonlegesebb es legemlekezetesebb ladaja! nemcsak szep helyen jartunk, de nagyon jo sajtokat ettunk, s nagyon kedves -mint kiderult - ladavadaszkollegakkal beszelgethettunk. koszonjuk! [wapon beküldött szöveg]
Ezt a ládát semmiképpen nem akartam kihagyni, szerettem volna Ferenczékkel megismerkedni, ez sikerült is legalábbis részben, nagy a család:-)
Amikor megérkeztem nem voltak otthon, így elindultam a láda felé, majd nemsokára meg is álltam, mert épp a teheneket hajtotta át egyik helyről a másikra Tibor és Domi. Bemutatkoztam, mire Tibor mondta, hogy igen, tudják ki vagyok, a netről-fényképekről:-)
Mivel dolguk volt pár szót váltottunk csak, és tovább baktattam. Szépen felújított és ajándékokkal ellátott láda várt a Papka-völgyben, ami egy nagyon bájos hely. Teljesen jó, hogy oda került a doboz.
Visszafelé ismét összefutottam Tiborral, a tehénhajtásból már átváltott fűnyírásba. Majdnem visszaértem a portára, amikor Kriszta jött szembe kezében egy ösztökével, egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy na most kapok a moderátori gaztetteimért, de erről szó sem volt szerencsére:))
Visszasétáltunk Tiborékhoz, közben beszélgettünk a gazdálkodásról, nemzeti parkról, geocachingről természetesen:) Majd a portára mentünk vissza, ahol Vica is csatlakozott, és beszélgettünk még további kb. 20 percet. Agitáltam őket, hogy semmiképp ne hagyják ki a versenyt, és ez így is történt. Remélem tetszett a verseny! Köszönjük Vicának a sorsolásban nyújtott segítséget! :-)
Ezen a hétvégén nagy ládász-forgalom volt a Ferencz-portán, én is örülök, hogy megismerkedhettem ezzel a kedves és ízig-vérig geoládász - segítőkész geoládász - családdal! Remélem eljutok még valamikor erre a számomra nem túl közeli ámde nagyon bájos vidékre.
Kellemes napsütés a portán, legelésző állatok, pillanatnyilag áram nélküli villanypásztor, azonnal megtalálható pontok, kb. 2 km séta oda- vissza.
Ajándékot nem cseréltem.
A háznál uszkve 20 perces beszélgetés a vendéglátókkal.
Az elkeritett reszen most tehenek voltak. Nagyon erdeklodtek a kutya irant, aki viszont majdnem megorult a porazon..
Bence kerdezte: honnan tudjuk, hogy vannak bikak is ?
Valaszom: mikor anyu elkezd szaladni a piros poloban...
Bence (kisTyuTyu) eppen tanul irni, ezert o is beirta nevet :-)
(kicsit akom-bakom, de olvashato. a mellette levo jel az egy kutya tappancsat akarja szimbolizalni Bence megrajzolasaban)
Minden elismerés a házigazdáké. Látszik, hogy nagyon sok munka van a porta létrehozásában, bővítésében és fenntartásában.
A ládát már szemerkélő esőben kerestük meg, miután átvágtunk a villanypásztorral körülkerített mezőn. Közben a család többi tagja bevásárolt a sajtokból.
Másodszori nekifutásra. Először 2004.08.29-én jártunk erre, de akkor kisgyermekes családdal voltunk és nem tudtuk babakocsival vállalni a sétát.
Nem igazán szeretjük a magánterületen megközelíthető ládákat, de a gyerekek nagyon élvezték a villanypásztor kapuk ki-be csukogatását, és az állatok közelségét. A láda dugig volt ajándékokkal, ilyet már rég láttunk. Hutti, Márti, Dorina és Levi
Az első ponto még előző este megkerestük, de aztán inkább szállást kerestünk Csörgőn. A láda ma delött lett meg. Átvágtünk a legyektől és tehénszartől hemzsegő legelőn, de aztán a láda hamar meglett, talán túl hamar is.
Ehh, rettenet sok légy és halálos meleg! Nem igazán komálom a pusztát (Hülye Petőfi), de, ha már erre vitt utunk (RP-DDK).. A láda elég könnyen észrevehető, ha az embernek már sikerült megközelítenie. Csináltunk képeket az tehenekről jól, de még nem töltöttem át, majd talán. Üdv!
Bejártuk a portát és sok-sok finom sajtot is vettünk :) Az állatok nagyon helyesek. Vásárlás közben beszélgettünk az éppen lennt tartózkodó Nagymamával és abból amit hallottuk meg kellet álapítanunk: határtalan szeretetre van szükség természet és állat iránt egyaránt, hogy valaki a kényelmes pesti életet egy munkás vidékire cserélje.
Az udvaron egy kisleányt találtunk, aki a geocaching szóra furcsán mosolyogni kezdett, de a helyes irányra is rá kellett kérdezni... Nem szívesen mászkálok magánterületen össze-vissza, én sem csípném másoktól a kertünkben. Már kb. 40-50 méterreis eltávolodtunk, mikor az Anyuka (gondolom az igazi játékos) rohan utánunk az instrukciókkal... Ez alapján sikerült elsőre jól választani a két villanypásztorral ellátott terület közül... A kecskék elbújtak, a teheneket oda is, vissza is láttuk, visszafelé kicsit félelmetes volt 2-3 méterre a bikák szarvától. Lehet, hogy szelíd, de akkor sem vagyok hozzászokva...
A sajt az igazi értelme a doboznak, jól fogy, bár szerintem jó darabig nem megyünk utánpótlásért... Messze van.
Már igencsak esteledőben kerestük meg ezt a multit, egyben a felsőlendvai láda rejtőit és kecskesajt-készítő farmot is. :)
Az első pont igazán egyszerűen meglett, aztán jelentkeztünk a tulajdonoséknál, mint geoládászok. :) Ha tudtuk volna, hogy a Hársas-tóra készülnek fürödni, akkor lerendezhettük volna a sajtböngészést is ekkor, így viszont kénytelenek voltak megvárni, míg mi a doboz után bóklásztunk. Útközben láttuk a kecskéket, és a le nem kaszált területekről harist is hallhattunk (bár látni nem sikerült a kis piszkot).
A műszer persze rendesen félrevitt, mindenáron be akart zavarni a valamikori tóba - az ösvényekből ítélve ez másokkal is megtörtént már... :) Aztán szerencsére meglett a doboz, és onnantól már csak a kullancslegyekkel és bögölyökkel kellett megküzdenünk visszafelé.
A multi láda első pontját megtaláltuk:) A ládához sajknos nem tudtunk kimenni, épp esett az eső, gyalog kicsit messze lett volna, esernyő hiján. Kocsival kétszer is nekiindultunk, de sajnos vissza kellett fordulnunk. Nem ment:(
Húsvét az Őrségben. Barátokra találtunk a család minden tagjával. A gyerekek a háziakkal együt terelték az állatokat. Húsvéti kis kecskéket vittek ki legelni a csoda skodával. Röviden összefoglalva-Nagyon jó volt e húsvét. Ferencz család-Köszönjük!!!
Őrségi ládázás 10/6.
A portával szemben parkoltam le, és elindultam. A család egyik kislány, vagy inkább már nagylány tagja nagyon segítőkészen útbaigazított. Bandukolva a ládához, egyszercsak látom, ketten jönnek velem szemben, s nem látszanak őslakosnak. Mozoék voltak. Beszélgettünk egy kicsit, aztán mentünk tovább. Nagyon kellemes helyen van a láda.
Visszafele még csináltam pár képet, nem lehet könnyen otthagyni azt az udvart.
Irány az autó, nyitnám ki, de nem találom a kulcsot. Aztán megláttam, hogy bent van az autóban. És természetesen gondosan bezárva minden ajtó. Központi záram nincs, mechanikusan záródik minden ajtó, külön-külön. A szomszédos kocsmából sikerült a falu összes hadrafogható férfi tagját odahívni, de "sajnos" egyetlen kocsitolvaj sem akadt köztük. Nagyon meglepődtek, hogy miért zártam be az autót. Elmeséltem, hogy azért, mert itthagytam, és elmentem sétáltam egy órát. No de hát itt nem kell bezárni az autót! -mondták -Itt nem szoktak autót lopni, még a kulcsot is benne szoktuk hagyni! Azzal nem volt gond. Azt én is benne hagytam. Ötletek, próbálkozások, újabb érkezők, újabb ötletek. és a végén sikerült kinyitni! Egy fantasztikus csapatot ismertem meg, csodálatos embereket! Itt is megköszönöm, hátha valaki olvassa, és elmondja Nekik!
Egy órás pihenő után indultam tovább, de nem bántam, sokkal "gazdagabb" lettem!
Zalai ládavadászat 5: A kocsmánál tettük le az autót, onnét mentünk a portára, ahol egy fiatal leányzó illendően köszönt, majd kérdőn nézett ránk. Mondtuk, hogy egy geoládát keresünk, tudna-e segteni. GPS-ük van? kérdezte, mire mi meglepettve válaszoltuk igen, van. Jó, akkor arra menjenek, mutatta az utat. :) A láda gyönörű helyen, van, könnyen megtaláltuk. Visszafelé összefutottunk Fonte-val, jól elbeszélgettünk, remélem még találkozunk! Nagyon kedves emberekkel találkoztunk, és bepillantást nyerhettünk egy számunkra picit idegen, ám mégis kellemes világba.
Közös ládázás Maya&Hz-vel.
Ferenczék kérésére a láda felkeresését összekötöttük annak cseréjével is mivel törött volt.
Nagyon hangulatos a környék: szép fenyvesek, kis völgy tóval. Hagytam a nyárra is keresnivalót a környéken akkor majd kerékpárral is bebarangolom az Örség útjait.
9/7. Első közös ládázás Attibatival az Örségben.
Nagy aktivitást mutattak a kis kecskék Ferenczék portáján:)
Kellemes környezetben van a láda, még így télen is, de az oda vezető út...
Az első pontnál egy mérges "kutyus" fogadott minket, de szépen beszéltünk vele, így beengedett minket. Megcsodáltuk az állatsereget, így indultunk tovább a második ponthoz. Útközben többször is találkoztunk a gazdával, aki épp bálát hordott traktorral. A láda rejtekhelye meseszép, egy kis tündérvölgy. Sajnos a láda itt is úgy járt, mint a Hársas tónál, törött volt a teteje. Valószínű, hogy a több napig tartó -20'C-ot nem bírta, és megrepesztette a vékonyka műanyag tetőt. Visszafele benéztünk a portára is, ahol vettünk finom sajtot, vajat, beszélgettünk egy kicsit, megtudtuk, hogy a GCKuto még nincs pótolva a hideg miatt, ám lehet finom mézet /is/ kapni a környékén. Ezért elbúcsúzás után Keserűszer irányába folytattuk utunkat.
RIPTOR , Gabi
Örségi őrjárat 18/16
Adódott egy alkalmas tesztkocsi, DC3 szabaddá tudta tenni magát, így összejöttek a feltételek egy kiadós portyára. Szakadó esőben, hajnali 4-kor indultunk Budapestről, dél felé már havaseső és ordas szél fokozta sikerünk értékét. Egyszerű árkokból zúgó patakok, patakokból megáradva rohanó folyók lettek órák alatt. A vidék viszont így is gyönyörű. Ezúttal csak végigvonultunk rajta, egy gyors hadmozdulat keretében, és kiválogattuk, amihez majd szép időben, családdal vissza kell térni.
Ide eljövünk tavasszal unokástól! Gyönyörű a környék, a láda völgye egy gyöngyszem, érdekes az egész gazdaság, városi gyerekeknek élmény a rengeteg állat - de a legfőbb vonzerő mégis a rendkívül rokonszenves család. Ők már meglépték azt, amit a pusztító fogyasztói-műszaki civilizáció hanyatlása után sokaknak meg kell majd lépniük.
Becserkelve! [wapon beküldött szöveg]
Pupu szállítmányozott, egy nagyszerű tesztautóval.
Lenyűgöző helyre érkeztünk. A kedves háziakkal is megismerkedhettünk. A ládához közeledve még az eső is elállt, a nap is előkerült. Köszönöm a kölcsön gumicsizmát Ferenczéknek.
A Ferencz porta minden lakója nagyon barátságos volt. Vettünk tőlük sajtot és vajat is. Sajnos kint legelésző állatokat nem láttunk. Mint megtudtuk, a szamarakat eladták.
[Őrségi tekergés 8/4.]
A kocsit a főút mellett hagytuk, innen sétáltunk a porta érintésével a ládához. Először a másik vadles irányába indultunk, de a GPS-re pillantva hamar visszafordultunk a helyes irányba, a fa alatt pedig már messziről árulkodtak a földön párhuzamosan fekvő ágak :) Szép környék, árad belőle a nyugalom. Visszafelé bementünk még a portára finom házi sajtokért.
Nagyon tetszett ez a láda!! Nagy állatbarát lévén élveztem a sokféle kisállatot. Kellemes sétával értünk el a ládához, bár előtte elkanyarodtunk a másik vadászles felé, mert inkább a szemünket, mint a GPS-t követtük. Miután visszatértünk a helyes útra, hamar megtaláltuk. Nyugodt, kellemes, igazi kedves vidéki hely.
A Ferencz-család először vendégül látott minket, majd általuk megismerkedtünk a Misztrál együttes zenéjével, aztán a geocachinggel és most kíváncsian várjuk , mi jön még :-) !!
A ládát egy gyönyörű, meleg nyári napon találtuk meg, sár nem volt, csak madárdal, vadvirágok, szénaillat, tehénbőgés...
Őrségi ődöngések 28/19
Hosszú séta, rácsodálkozás a pókokra, virágokra, állatkákra, a nagy rétekre, távoli házakra és szomszédokra, és elmélkedés a vidéki élet szépségeiről, az állatok gondozásáról, a sajtkészítésről, a reggeli kakasszóról.
Majd mély egyetértés abban, hogy mi maradunk a városban...
Viki, Geri, Krisz', TZ
Biciklivel indultunk a Ferencz portától. Az út elején rémes sár volt az előző napi eső miatt, később javult a terep, de a végső lejtőnek már a család hölgytagjai nem vágtak neki - a visszajövetel nehézségeit szem előtt tartva. Telefonon értesülve azonban a völgy szépségéről, gyalog nekivágtunk az utolsó métereknek, így életünk egyik legszebb rétjét, illetve legtartalmasabb ládáját találtuk meg. Lehet, hogy az út - számunkra - nehézsége is fokozta az élmény nagyságát, de tényleg óriási élmény volt.
Kerékpáros nyaralásunk alatt természetesen ládákat is kerestünk. Szalafőn a GCFPOR felé kerekezve elkapott az eső bennünket. Bemenekültünk a Ferencz portára ahol kedvesen fogadtak bennünket, és fedél alatt átvészeltük az esőt. Mivel a háziak szerint egyórás eső után csak sárban lehet megközelíteni a ládát. így azt most kihagytuk. Vettünk viszont finom fűszeres tehénsajtot. Ha erre jártok feltétlen kóstoljátok meg. Itt kérek elnézést a háziaktól hogy szinte köszönés nélkül eltűntünk, (csak az egyik kislányuktól köszöntünk el) de igyekeztünk a következő eső előtt visszaérni Őriszentpéterre a szállásunkra. Sikerült is. Visszaérkezésünk után öt perccel jött a következő zápor.
A láda nagyon szép helyen van. mi bringával közelítettük meg, sétálva még jobb lehet, többet gyönyörködhet az ember a jellegzetes őrségi tájban. Hogy konkrétan mi benn a jellegzetes, azt nem is tudnám megfogalmazni, de valahogy benn van a levegőben: "igen, ez az Őrség!" :-))
Aminek nagyon örültem, hogy eddigi rövid kesser-pályafutásom legszebb, legjobban karbantartott, legtisztább... Szóval legjobb ládája. Öröm volt loggolni bele, ajánlom szívből mindenkinek;-)) Sajnos ezt a sajtokról nem tudom elmondani, de csakis azért, mert a nagy sietségben nem volt időnk megkóstolni őket. De nem lakunk messze, úgyhogy még biztos betérünk erre a csodás helyre.
Könnyű megtalálás volt, csak a csalán nehezítette egy kicsit a dolgokat. A ládánál logolás közben jól lehetett érezni a valaha itt itatott állatok (vagy csak a potyadékuk) szagát. Köszönet a rejtőknek, hogy ide is elvezettek minket.
medvecr250+Máté
Az első állomást mondhatnánk drivin-cachnek mivel az évszémot még a kocsiból le lehetett olvasni, de azért kiszálltunk malacokat, pulykákat meg bocikat fényképezni.
Majd a második állomás felé kicsit beporoztuk az utat, a kocsiról nem is beszélve!!!
Én útközben megálltam, hogy lekepjak pár lepkét és mire utól értem MaDFoX-ot és Medvééket arra ők már a láda "kincseit" kutatták.
Szép, csöndes kis környéket volt elrejtve. Tetszett.
Sajnos most nem tudok képeket felrakni, mert modemes netem van így eltartana egy ideig.
Őrségi geokirándulás 19.láda
Tökéletes ellentéte egy városi virtuális multinak.
Első pont: sokállatos drájvines
Második pont: veszélyes kilátós szúrós sokáig visszarejtős
Közben: menetelős szamócaszedős csigaversenyes
Bővebben NZs-nél.
EnZo és a többiek (részletes névsor szintén NZs-nél.)
Őrségi kesingtúra 29/19. láda.
Megfigyeltük a bocikat, a malacokat és közben a tábla szövegét, majd elindultunk a poros úton a láda felé. Útközben a gyerekek jól elvoltak a "csigákkal". Kicsit összeszúrattuk magunkat a ládánál - meglett egyszerűen.
Következő: GCftso
NZs & KáVé & EnZo
valamint bjkata és Holdfénytáncos, Reel és az Ősök: Judit & Feri.
Erre a sajt- és finomságforrásra már előző évben is fentük a fogunkat, de valami miatt elmaradt a betérés... idén, a ládikának köszönhetően betértünk, ám a sok süske teljesítmény túrázó emberke mind fölfalta előttünk az ínyencséget. A ládika szerencsére maradt, s gyönyörködhettünk a csodaszép tájban... nagyon szép a tisztás ahol a ládika lakik. Ezúttal beérjük a tökmag-olajjal, de jövőre sajt ügyben is fürgébbek leszünk!:o)
Imik és Vándor
Őrség 30 teljesítménytúra/3. láda. Jó kis séta az istállótól, ahol mosolyogva mondták, hogy nem segítenek, a szép erdőcskébe, de nem is kellett! JPPJ-vel + 3 BEAC-ossal.
M Ágnes
A család ezt szavazta meg a mai csúcsládának. (13 őrségi ládából). A portán egy picit kényelmetlenül, betolakodónak éreztük magunkat, a földút szalmagurigáit akadályversenynek használták a gyerekek, a láda meseszép heyen van, a tartalma miatt külön kösz valakinek, a 3 kis kispárna még a nyálát is belecsorgatta a dobozba (LEGO, autóskártya...).
Erősen esteledett, a kutyák időérzékében azért mégsem bízhattunk, így csak gyorsan körülnéztünk az udvaron, és indultunk a ládához. Erdő, mező, csend, nyugalom, őzek, szarvasok, fácánok... ja, meg a láda! :)
Szenzációs! A farmot nem nehéz megtalálni. Szépen le is parkoltunk és indultunk a ház irányába, ahol szerencsére hamar ismeretlen ismerősökkel elegyedtünk szóba: a Ferencz család fiatal tagjai mellett a rejtőt is sikerült elcsípni, pedig ők is csak évente kétszer járnak itt (saját elmesélésük szerint). Nagyon örültünk a találkozásoknak! Szépen elbattyogtunk a ládáért. Kellemes meglepetés ért: hangulatos, mesebeli kis völgybe érkeztünk, rét, patak, zöld minden... Kellemes és nyugodt egy környék, nem is csodáljuk, hogy ez a "helyiek" kedvenc helye.
Már összel jártunk erre, de akkor akkora sár volt, hogy elrettentett minket a láda megkeresésétől, igy csak a jelszó első felét vadásztuk le. Most viszont szép napsütéses időben érkeztünk ide. A földutak is száraznak voltak mondhatók, igy kb. 600 méterre sikerült a láda közelébe jutni. Ott is csak egy ponton volt dagonya, amit gyalog simán ki lehetett kerülni, de autoval nem mertem volna belemenni. Igy szépen elsétáltunk a ládához. Csend, nyugalom, madárfütty volt utitársunk. A láda koordinátái nagyon pontosak, mert rögtön célravezettek. Visszafelé még megálltunk a portán is, hogy a jelszó első részét is pontositsuk. Ekkor futottunk bele a rejtőkbe, akik akkor érkeztek meg szabadidejük kulturált eltöltésének céljából. Még egy jót társalogtunk velük meg a porta tulajdonosával. Ugy döntöttünk, hogy ide mi is el fogunk jönni, mert a gyermekek igen jól érezték magukat. mig mi beszélgettünk.
Nagy sárban az autónk beragadt, de a gazda kisegített bennünket. A láda nagyon kedves völgyben van, így az sem zavart bennünket, hogy átázott a cipőnk.
Nagyon aranyos tud lenni egy rakáson ez a sok kisebb-nagyobb jámbor növényevő, akik csak néznek, rágnak és simogatásra várnak - kecskék, malackák, csacsik, tehénkék. A felnőttnél már csak a gyerekkecske hangja viccesebb.
Az első állomás környékét kellően kiélveztük, de a másodikra vezető földút jelenlegi állapotában még gyalog sem volt vállalható számunkra, ezért nincs meg a teljes jelszó, de ígérem, egyszer bepótolom. ;-) Addig is kérem a rejtőt, fogadja el a megtalálásomat.
Az időjárás előrejelzés ellenére nekiindultunk kocsival kesselni a Göcsejbe - nem bántuk meg! délutánig sütött a nap, és testközelből élvezhettük a hidegfront beömlését a Kárpát medencébe.
A porta nagyon tuti!!! Vettünk sajtokat is (ócsón!) meg vajat, és azután elsétáltunk a ládához. A log alapján kb. 1 1/4 órával előttünk jár ott a rejtő ládakarbantartás céljából - sajnos elkerültük egymást. De ilyen szép és telepakolt ládát talán még sosem láttunk.
Szuper falusi környezet. kicsit rendezetlen , de ennyi állat mellet nem csoda. Rengeteg kicsi malac található itt, nagyon helyesek ahogy a szalma alatt összebújnak. Sajtokat is vásároltunk , sajnos kecskesajt épp nem volt . 1800 Ft kilója a tehénsajtnak.
Így vacsora után véleményezhetem is őket . A vöröshagymás izlett a legjobban majd a paprikás és talán legkevésbé a fokhagymás. De mindegyik nagyon finom a kinézetük ellenére.
Kata, Moszy
[wapon beküldött szöveg]
Múltkor Mákossal jártam itt, akkor jobb idő volt. Mondjuk a nap az sütött most is csak hideg volt.
A Pusztacsatári ládától jöttem. Jöhettem volna egy darabon vonattal is, de olyan nagy lendületben voltam, hogy jobb átlagot mentem mint a vonat. Különben is imádok bivajozni :-)
Beszélgettem egy kicsit a tulajjal, aztán mentem a ládáért.
A mai motorostúra csúcspontja. Egyébként is imádom az Őrséget, de ha ilyen réteken lehet gurulni, az nagyon fincsi. (Nem kell izgulni, nem szántom fel a mezőt.) A tanya klasz volt, az egyik kismalac ki-be járt a kerítésen.
Encso: ugy látom, meg is ismerkedtetek a családdal (vagy már régebb óta ismeritek őket?) Erről nem esett szó? :)
Azthiszem, holnap meglátogatom őket. Remélem, első leszek - hacsak nem ők lesznek azok :)
Iricsiék sikertelensége nem szegte kedvünket és csupán a leírásra hagyatkozva indultunk el, hogy elsőként találjuk meg a ládát. Nem sikerült :(
Majd' egy órányi sikertelen bóklászás után visszatértünk a megadott koordinátára, ahol - ha magára a ládára nem is - segítségre leltünk. A Ferenczi gyerekek elkísértek minket a ládához, cserébe mi segítettünk nekik behajtani a kecskéket és a teheneket, hiszen miattunk ezzel kicsit késésben voltak. Persze ez a segítség - hozzáértés híján - csupán a villanypásztor kiakasztásában merült ki. (néhányan már tudják, hogy ehhez azért értünk :)
Megadjuk a láda helyes koordinátáit: N 46° 52,201' E 16° 22,613' Azonban mindenkinek ajánljuk, hogy a GPS helyett vegyék inkább igénybe Bogi, Domi és Vica idegenvezetését - persze, csak ha munkájuk engedi!
A láda pontozása természetesen 5/5/5. Sőt - bár ilyen kategória nincs - a szíves vendéglátásért +5 pontot adunk! Ferenczékhez még biztosan visszalátogatunk, jövő nyáron pedig találkozunk Nagymaroson! ;)
Azt hiszem elsőként indultunk nagy lelkesen a láda felkutatására (KATI és RICSI) 2004.08.14-én szombaton. Az első pont könnyen meg is lett, aranyosak az állatok.
A második koordináta azonban egyértelműen HIBÁS!!!!
Aki picit is ért a gps-hez és összehasonlítja a két pont koordinátáját, az beláthatja, hogy nem lehet köztük 1 km távolság!
Mi nem vittünk magunkkal leírást, így csak a gps koordináták alapján kezdtük keresni a ládát, ez a koordináta azonban a porta feletti magánház udvarára mutat kb... Ott egy kedves hölgy ugyan segített rajtunk, s elmondta, hogy a láda onnan még kb 1km, azonban hiába indultunk el a jó irányba, áttúrtunk egy csomó kökényest, össze- vissza vágta a kezem és a lábam a szúrós növény.... Most, ahogy így utólag elolvastam a láda teljes leírását, még a tényleges rejtés közelébe is eljutottunk, mert elsétáltunk ez erdősávon keresztül a rétig...azonban a hibás koordinátákkal ott a megtalálás olyan mint a tű és a szénakazal esete (hangsúlyozom, hogy nem olvastam el előtte a leírást, csak a koordináták voltak nálam, ha elolvasom valószínűleg meg lett volna...)
A láda elrejtőjétől szeretném kérni, hogy a további félreértések elkerülése érdekében javítsa a láda koordinátáit, és ha megpróbáltatásaimat a kökényesben és erdőben értékelni tudja, akkor fogadja el megtalálásnak (az első jelszót (évszámot) szívesen elküldöm,ha kell)
Előre is Köszönjük:
Kati és Ricsi