Megye/ország: Románia
Elhelyezés időpontja: 2004.08.09 14:15
Megjelenés időpontja: 2004.08.11 15:10
Utolsó lényeges változás: 2013.09.04 19:02
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: ÉvaSanKri
Ládagazda: ÉvaSanKri Nehézség / Terep: 2.0 / 3.0
Megtalálások száma: 94 + 3 sikertelen + 16 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
WAP-osoknak:
Érdemes tovább nyomogatni a lefelé nyilat, mert a pont nem a Margitszigeten van, hanem Romániában.
Megközelítése például - hogy ne Budapest centrikus legyek - a Szeged-Arad-Deva-Sebes-Sibiu-Cartisoara-Balea Cascada-Balea Lac útvonalon lehetséges. Eddig Drive-in lenne a dolog, azonban a Transzfogarasi út - a Conducator álma - csak nyári verőfényben járható. A Bilea Vízesés és a Vidra tó közötti útszakasz okt.1 és jun. 30 között le van zárva. A nyári időszakban is tilos felhajtani (elvileg - de ezt azért senki sem tartja be ) 21:00 és 07:00 között.
Nos ha felértél, végy fel egy erősebb, sziklát bíró cipőt, és indulj el a kőomlások irányába.
Ha jól körülnézel, vagy három túristajelzést látsz, és egy nevet kékkel festve egy nagyobbacska sziklára.
Ami a jelzéseket illeti, a ládát leghamarabb a kék háromszögön érheted el - felvezet a Capra nyeregbe - , de ez elég meredek. Gyereket a nyakban ne erre vidd.
Mehetsz a K- jelzésen is - a Paltin nyeregig, valamivel lankásabb, de lényegesen hosszabb.
A láda a két nyerget összekötő P- gerinctúra útvonalon közelíthető meg.
Ha felértél a Capra nyeregbe, nézz körül, csodáld meg a tájat, a kis Capra tavat, a hegyoldalra felhajtott nyájat. Nagy csendre ne számíts, a megtett több mint egy órás mászás ellenére is csak néhány száz méterre leszel a Transzfogarasi úttól, a motorzaj ide is felhallik. Ha kipihented magad, irány a Jézer (Iezerului) csúcsa.
Remélem szép időben értél fel. Nekem több mint 2 órát kellett várnom, hogy töredékekből összeállíthassam azt a panorámát, amit ez a viszonylag gyorsan leküzdhető csúcs kínál. Megérte az utat, a szuszogást, a bokatörő köveket ?!
Elől a Bilea tó fekete vize, hátul a kis Capra tó a két eltűnt túrista emlékművével. Jobbra a "Buteanu Kéklő Csúcsa" a maga 2507 méterével, és a Capra Csúcs, mely csak 2494 méter. Balra kisebbek a csúcsok, és ha nem a kék háromszöget választod lefelé, a P- elvezet a Paltin csúcson át a Paltin nyeregbe, ahonnan kényelmesebb a séta le a Bilea Tóhoz.
És még néhány apróság.
A Nagy Vezér álma meglepően jó állapotban van, frissen aszfaltozva, és ami Romániában messze nem általános - frissen felfestve. Meglepetések persze érhetnek. Én először pénteken próbáltam meg felmenni a csúcsra, de egy kiadós zivatar az első rész közepétől - többedmagammal - lekergetett a hegyről. Marha hangos az égzengés errefelé a völgyfőben...
Aztán hétfőn újra nekivágtam. Az út szélén egy 4-5 méter széles, kb. 3 méter magas kőtömb volt elkerítve - gondolom a légkalapácsot várva. Ahol átreppenhetett az úton, még a nyers beton is kilógott az aszfalt alól.
Maga az útalapok (védőtetők, hidak, átereszek) azonban siralmas állapotban leledzenek. A tetők a rossz szigetetelés miatt átáznak, a víz folyik lefelé a lábaikon, - majd az egész szétfagy. Ha így halad a fenntartása, érdemes igyekezni, mert 10 év múlva csak öszvérekkel lehet feljutni.
Az alagúton való áthajtást csak és kizárólag erős idegzetűeknek ajánlom, feleségeket érdemes előtte kitenni. Világítás nincs benne, több helyen zuhog befelé a víz. A közepén egy, a hétvégeken kivilágítatlan állvány zárja le a fél útpályát. Munkanapokon erről végzik a vízszerelést.
A hely azonban csodás !!!
======================================
2010 július 30.-án Avranelláék áttelepítették egy szárazabb helyre. Most egy A4 méretű lapos kő alatt várja a látogatókat.
Köszönet érte !
======================================
Elkényeztetett, és kevés fantáziával megáldott társaim észrevételét megfogadva a ládát hagyományossá alakítottam.
Szép időt, jó gyaloglást kívánok !
2012.december 15.
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Köszi a rejtést, nem volt nehéz megtalálni,de a sajnos a ládikóban víz állt, a jelszó teljesen olvashatatlan, mert szétázott a papír. Kérném szépen képek alapján a megtalálást elfogadottnak tekinteni.
Megtaláltam, bizonyítékok később! [Geoládák v4.5.0]
Későn indultunk és ráadásul a Transzfogarasi úton volt egy dugó is, így nem tettünk körsétát. Leparkoltunk a Bilea-tónál, és a kék háromszögön, aztán a piros sávon értük el a Kecske-tó csúcsot (Varful Iezerul Caprei), ahol meg is találtuk a ládát az A4-es méretű kő alatt, nem messze egy piros sáv jelzéstől. Lent a tónál nem sütött a nap, de feljebb már csak a hegyek pipáltak és csodálatos látványt nyújtottak. Visszafelé se volt könnyű lépegetni. Sokan voltak a hegyen és még többen a tónál, ahol mindent lehetett kapni. Vettünk főtt kukoricát, lángost (tévedésből porcukrosan - nem is rossz), kenyeret, hűtőmágnest, és az igen drága parkolóból visszatértünk Szebenbe. (A parkolóőrök magyarok voltak.)
Csak azért is megtaláltam.
De mementóként meghagytam a korábbi, eredeti megtalálásomról szóló bejegyzésemet is, hogy láthassa mindenki, mennyire "következetes" is a rejtő az el(nem)fogadásaival!
Gerinc túra alkalmával haladtam végig ezen a jelzésen, sajnos többen voltak fent és nem akartam kutakodni, szorított az idő is. Képek alapján kérném elfogadni. Köszönöm.
Nem találtam meg a ládát, de nem is volt sok időm keresgélni, mert vártak rám a többiek a nyeregben.
A fotó alapján kérném a megtalálás elfogadását - köszönöm.
[g:hu+ 2.10.15]
[Elutasította: ÉvaSanKri, 2023.08.07 17:24]
Update (2023. augusztus 10.)
Remélem, most boldog a rejtő, hogy kiélhette a csekélyke hatalmát, és elronthatta a megtalálás örömét azzal, hogy a nyilvánvaló fényképes bizonyíték ellenére, hogy a ládánál jártunk, elutasíthatta a megtalálásunkat! Ez nem egy budapesti láda, nem is az Alföldön van. Nem kicsit küzdöttünk ezért a ládáért, ami talán meg sincs már.
És nevetséges módon arra hivatkozik a telefonban, hogy utánunk más már megtalálta?
Miközben eddig idén mi vagyunk az egyedüliek, akik a ládánál jártunk???
Semmibe se került volna neki elfogadni - mint eddig már megtette máskor is - és ezzel örömet szerezni.
Erdélyi kirándulásunk alkalmával kerestük fel ezt a csodás helyet. Mivel csoportos vezetett túra volt, ezért nem maradt idő a keresésre, a fényképek alapján kérjük elfogadni találatnak. Kevés az esélye, hogy még egyszer erre járunk. Köszönjük szépen!
Tegnap a Fogarasi havasok Leszpez csúcsi ládáját szerettem volna megtalálni, a csúcs megvolt, de a láda nem: vihar miatt rögtön visszafordultunk a csúcsról, mivel bármelyik pillanatban lecsaphatott volna a villám, a bőrünkön éreztük a feltöltődött elektromosságot Ilyet eddig még nem éreztem. Így ezzel a ládával vigasztalódtam, köszönöm a rejtőnek, pontos volt a helyszín. a jelszót viszont nem találtam, vannak fotóim a láda tartalmáról
Erdélyi kirándulásunk második napján a Bilea-tó és a Zerge-nyereg környékén túráztunk egy jót.
Nagy nehezen megtaláltam a ládát, de jelszót sehol sem leltem.
Képet készítettem, ez alapján kérném a találat elfogadását...
Köszi a rejtést!
Megcsíptem!
Mint egy vérbeli kesser, se zokni, se cipő, mint egy igazi kezdő.
Aki lüke, az megérdemli.
Csodálatos a hely, csodálatos minden, főleg élvezhető, ha nem fázik nagyon az ember lánya nagyon-nagyon
Ragyogó napsütésben, kék éggel, a szomszédos csúcson való gyönyörködés után kerestük és találtuk. A dobozban logbook nincs, csak egy A4-es papír, amit valószínűleg egy korábbi megtaláló pótlasként tett bele. Ezen jelszót nem találtunk, de a rejtő emailben hamar segítségünkre sietett.
Köszönjük a rejtést! Csodás helyen, csodás panorámával. [Geoládák v2.2.5]
2019 augusztus 10-n túráztam a Bilea-tó környékén egy túra csapat tagjaként.
Akkor kerestem meg a geoládás rejtést.
A rejtést szolgáló üveget kicseréltem egy konyhai ételes dobozra mivel minden elvolt ázva.
Loggbok füzet hiánya miatt, csak egy A4 lapra írtam adatokat.
Jelszót nem mivel nem találtam meg.
Kesőbb akartam írni ezzel kapcsolatba, de valahogy ez elmaradt.
Most lehet, hogy újra megyünk arra túrázni és akkor vettem észre a térképet tanulmányozva, hogy ezt a ládát nem regisztráltam be a megtalálás ellenére sem.
Kérem, hogy a képek alapján fogadja el megtalálásnak így utólagosan is.
Köszönöm!
A láda sajnos nem lett meg, mert a nyeregből elsőként a Buteanu-csúcsra mentünk fel, ahol rettentő nagy (jég)eső kapott el. A nagy ködben, égdörgés és villámlás közepette lesiettünk a hegyről. A lefelé vezető út hirtelen összefüggő patakká változott, mire bőrig ázva leértünk. Aznap már sajnos maradt is az esős idő.
Kérlek, a képek alapján fogadd el a találatot. Köszönöm.
Megtaláltam. Köszi a lehetőséget. Talán nem ázik be a láda és a logbook is zacsiban van, de ennek ellenére csurom víz... Még olvasható, de papírral és tollal menjen a következő kesser 😀
Meglett, kösz a rejtést...! Sajnos a láda teteje törött és elázott a logfűzet! Ha valakinek a közeljövőben tervbe van a láda felkeresése, próbálja meg kicserélni. Köszönettel...
Viharos szélben és óriási ködben kerestük meg a ládikót. Sajnos a környezetből semmit sem láttunk, de biztosan szép :)) Jelenlegi legdélibb találatunk, köszönjük a rejtést!
Megtaláltam.
A ládában állt a víz, de a jelszó még olvasható volt. A régi mellé került egy új láda is, új logfüzettel. [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Sajnos a láda nem lett meg. Sokáig kerestük Bumbával. Kellemetlen viharos szélben 8°C-ban. Kérem a képek alapján elfogadni. Eredeti célunk ez a láda útbaejtésével a Negoi lett volna, de oda már el sem indultunk.
Hát ez durva volt. Úgy gondoltam, hogy a Bilea-tótól majd gyorsan levadászom a ládát. Volt kb. 2 órám sötétedésig, nem tűnt lehetetlennek a küldetés. Azonban mire összekészültem, megérkezett a FELHŐ. Nagyjából 2 méter lett a látótávolság. A két kép bizonyítja, milyen gyorsan változik itt az időjárás. 10 perc sem kellett hozzá, hogy ez lejátszódjon. Így nem indultam a láda felkeresésére, ami utólag jó ötlet volt. Újabb negyed óra múlva ugyanis már szakadt az eső.
A képek alapján, ha tudod, fogadd el kérlek a találatot.
Nem mentünk el a ládáig, mert féltünk a keskeny gerincen. A kép alapján szeretnénk kérni az elfogadást.
Szerencsénkre reggel időben érkeztünk, még akkor nem sejtettük, hogy néhány óra múlva közelharc folyik egy-egy parkolóhelyért. Rengetegen indultak neki a hegynek, meglepően minden korosztályból.
Az idő nagyon szép volt, és fentről nagyon pazar a kilátás!
A lada el van ázva. A "logbook" katasztrofális. Az egymás után rakott random betűkből álló jelszót (a logbook szerint jelszórészlet) 3 próbálkozás után sem fogadta el a rendszer.
Kérem a képek alapján a találatot fogadd el.
Csodálatos nap volt - pedig nagyon nehezen indult! :-)
A Bilea-tó partján sátraztunk-bivakoltunk, az alagúttól nem messze. Egész éjjel egy kóbor kutya őrzött minket, ugatott, és mivel tilosban jártunk, féltünk, hogy valaki direkt ültette oda... Már 7-kor felkeltünk, hogy nehogy valaki ránk szóljon... Olyan köd volt, hogy az orrunkig nem láttunk el, és majd megfagytunk, pedig volt nálunk meleg ruha... A köd sokáig nem szállt fel, mi pedig a hideg elől behúzódtunk a menedékházba - itt teáztunk, mikor Andiék 6-an megérkeztek. Vártuk a jó időt, hiszen aznapra a Negoiu csúcs megmászását terveztük... Aztán mikor 11 körül foltokban már látszott a kék ég, elhatároztuk, hogy ha a Neoiu-ra nem is, de a gerincre, a ládához felmegyünk. Az elhatározást tettek követték, és kevesebb mint 1 óra múlva már a ládánál ettük a csúcscsokit. :-) A gerincről meseszép a kilátás a másik tóra, a hegyekre, a szerpentinre, és a szélvihar ellenére nagyon-nagyon élveztük a rövid túrát.
Köszönjük a rejtést!
Sajnos a láda nem lett meg, hiába kerestem :(
Előző este a Zerge tó partján táboroztunk, és aznap már csak a Bilea tóig terveztük túránkat. Így a Zerge nyeregnél leváltam a többiekről, és felmásztam a 2417m-es Jezer-csúcsra!
Gyönyörű kilátás, a többiek sajnálhatják, de már igen fáradtak voltak az előző 3 nap gerinctúrájától Szombatfalváról.
Sajnos kép nem készült, de a track-et majd kivarázsolom Dakotámból, és küldöm, ha kell.
Köszönöm a rejtést!
Köd és eső a túra alatt, de a kedvünket nem vette el.
47 fős lelkes csapat ellepte a hegyett.
Ládát sajnos nem találtuk meg a nagy szikla alatt.
Képek alapján kérem a találat elfogadását.
Köszönöm.
Tivi2007 szervezésében jutottunk el erre a csodálatos helyre. A sok felhő szomorított el bennünket, mikor elkezdtük a kék háromszögön a túrát, mert semmit nem láttunk. Ezt még az eső is tetézte, így értünk fel a láda környezetébe, de a ládát sehogysem találtuk. Mikor visszaértünk, akkor mutatták meg magukat egy kicsit a csúcsok. Kedves rejtő, kérlek fogadd el találatnak képeink alapján.
A Negoj megmászására érkeztünk. Kicsit elkeserített a nagy tömeg, de szerencsére estére a szájtáti autósok levonultak, csendes maradt a tó környéke. Gondoltuk, estig felmászunk a gerincre a kék háromszögön, csak úgy szétnézni, meg begyűjtjük a ládát is. A leírást elolvasva a GPS-t csak a gerincen vettem elő. Feleslegesen másztunk fel? (A kilátás mondjuk pazar volt!) Hát visszaereszkedtünk a megjelölt koo-ig, de ott csak szemetet találtunk a lyukakban. Felhívtam a rejtőt, aki elmondta, hogy a láda fent az alagút felett van, de nem tudja a koordinátáját (???), de a jelszót megkaptuk. Jó lenne letisztázni ezt a ládát, mert a hely megérdemelné, a tó környéke nagyon szép, és ami nekem meglepő volt, Romániai viszonylatban igen rendezett is. A Negoj megmászása előtti éjszakát a tó partján a kocsiban töltöttük, hajnalban indultunk neki a csúcsnak...de az már egy másik láda :)
A tó környéke igazi zsibvásár, jó volt felmenekülni kicsit a hegyekbe, de ott is meglepően sokan voltak. Visszafelé már hétköznap értünk le a tóhoz, akkor nyugisabb volt. A ládát kerestük, minden szikla alatt volt meglepi szemét, de láda az nem.
Vértes logja alapján kérném a megtalálás elfogadását.
4 napig voltunk fent a hegyen, ez alatt megmásztuk a Negoj-t és a Moldoveanu-t is, a gerincen sátorozva. Végig szép időnk volt, bár a Negoj ködbe burkolózott, mikor fent voltunk. Az autót a Bilea szálló előtt hagytuk, ahol sátorozni is szoktak, senki nem jött parkolódíjat kérni sem akkor, sem amikor visszaértünk a kocsihoz.
Hatalmas tömeg volt a tónál, már feljutni sem volt egyszerű (szombat), akkora dugó volt több helyen, hogy percekig meg sem mozdult a kocsisor. Fent meg kész káosz, alig találtunk parkolóhelyet.
A ládát mi sem találtuk, a képek alapján kérnénk az elfogadást.
Megtaláltam! zsoooc-al és 6 másik társunkkal 4 napos túrán hódítottuk meg a Moldoveanu csúcsát egy éjszakai túra végén. Az első éjszakát a Bilea tó partján töltöttük, az utolsót a Capra tó partján, ahonnan fentről megkerülve a Bilea tavat tértünk vissza az autónkhoz. Sajnos sehogy sem találtuk a ládát, a gps a Bilea partján mutatott pontot. Kérem a képek alapján az elfogadást!
4 napot töltöttünk a Fogarasi havasokban. Nagyzsákos, sátrazós túra volt, a Moldoveanu-t másztuk meg egy éljszakai túra keretében. Maga a tú ás környéke nagyon szép, sajnos azonban rengeteg a szemét:(
A túra sikeres volt, tervezem, hogy visszatérek még, és megmászom a Negoj-t is.
Sajnos a ládát nem találtuk meg , ezért kérnénk a rejtőt, a képek alapján, a találat elfogadására! Egyébként én távolabb rejtettem volna el a ládát, a megadott helyeb elég gyorsan ellophatják illetéktelenek is. Talán a Jezerul Caprei csúcs közelébe kellene helyezni, onnan gyönyörű kilátás nyílik a tóra és a környékére.
A hely gyönyörű. Érdemes ide felkapaszkodni és aztán a többi csúcsra és gerincre is, mind egyszerűen csodálatos. A koordináták (a rejtővel való beszélgetés alapján) nem pontosak, így az ő segítségével van a találat. Mindenkinek ajánlom ide eljutni! Jó volna a ládát felújítani, mert nagy kár érte. Kösz.
Ez egy igazi gyöngyszem...! Lehetne, ha nem vezetne ide aszfaltozott út!
Sajnos nagyon rossz pillanatban érkeztünk, hihetetlen román tömeg fogadott minket a hegyen és rengeteg bóvliárus. Talán Csau szülinapját ünnepelték szertartásszerűen. A különös szertartás abban merült ki, hogy leültek a földre ettek-ittak és közben körbevették magukat rituális szemét karikákkal, hogy azok megvédjék a szeánsz résztvevőit a tisztaságtól... A kiábrándító helyzet ellenére próbáltunk sétálgatni, de nem ment, kifizettük a 16 lej parkolási díjat, majd ELMENEKÜLTÜNK...
Azért az ide vezető út élmény volt, biztosan visszatérünk még ide egy románmentes szürke hétköznapon, hogy felfedezzük ezt a csodálatos csúcsot. A környezetre adott 5-ös ne tévesszen meg senki, az kizárólag a teremtő munkásságának szól...
Láda:
A láda helyét jelző koordinátán, román barátaink egy másik rituálét bonyolítottak tömegesen, ezért senki ne menjen be a kövek közé mert könnyen puliszkába léphet. Egyébként nem is kell ott keresgetni, mert számomra most már világos, hogy a rejtő valamit elírt-nem törölt-rosszul változtatott meg-stb..., ezért a ládaoldalon szereplő koordináta köszönőviszonyban sincsen a láda helyével.
A Transzalpin autóút bejárása után érkeztünk erdélyi körútunk 3. napján a Transzfogarasi autóútra....
Ezen út a 2., amit szerettem volna végigjárni, úgyhogy ezen is végig mentünk. 1. állomásunk a Poenari vár volt, ahová "gyenge" 1480 fok lépcső vezet fel...
A 2. megállónk a Stan völgy, ahol egy "kalandos" túrát tettünk a vízesések mellett... Aki szereti a létrázást, mászást, és erre jár, az ki ne hagyja!
Innen rövid utazás után érkeztünk mai 3. megállónkhoz, a Vidraru tóhoz, ahonnan egy kis pihenés és a kilátóhoz való felmászás után (nem lépcsőztünk még eleget...) tovább indultunk a Zerge vízeséshez. Itt rövid pihenő, pár fotó, majd irány a Bilea tó!
Csodálatos kis tó és a környezete is nagyon szép! A hegyek, szinte csábítanak rá, hogy felmásszunk rájuk!
Sajnos a ládát nem találtuk meg, ezért kérnénk a rejtőt, a képek alapján, a találat elfogadására!
Erdélyi kalandozásunk egyik fő pontja volt feljutni ide. Én kb. 35 éve már voltam itt és az emlékek még mindig megvannak. Akkor is és most is csodálatos volt. Nagyon örülök, hogy elhozhattam ide a családomat és megmutathattam nekik ezt a látványt.
Szép időben indultunk el. Teletankolás és gumi nyomások ellenőrzése után viszonylag gyorsan felértünk. Több köztes ponton is megálltunk és csodáltuk a kilátást. Jóleső érzés, hogy a magyarok itt egymásra találnak, dudálnak egymásnak.
Felértünk és tudatlanul beálltunk a fizetős parkolóba (5lei). Másoknak ajánlom, hogy ne így tegyen. Inkább a parkoló előtt balra letérve el lehet kocsikázni a tó másik felére. Nem láttam semmi akadályát és azt sem, hogy ott szednék a pénzt.
Kis sétával elmentünk a geoláda feltételezett helyére (a geoláda koordinátája lentre mutat, viszont a leírás a gerincre küld mindenkit ahol a láda ténylegesen van. Viszont a koordináta fentre nincs megadva!!!) Kerestük a ládát a megadott koordinátán de nem találtuk. Telefonos segítség alapján hamar kiderült, hogy a láda nem lent van, hanem fent!
A keresésünket egy kis eső zavarta meg. Esőből zivatar lett. Beültünk a közeli étterembe és vártunk. Rövid idő alatt akkora köd vagy felhő lett, hogy 5m nem láttunk. A ködöt felváltotta a felhőszakadás, amit a jégeső váltott fel. A végeredmény, hogy kb. 3 órát vártunk, megebédeltünk mire el tudtunk indulni egy újabb sétára.
Mivel a láda koordinátája lentre mutat és sajnos nem találtuk meg, így kérem a rejtőt, hogy fogadja el a megtalálásunkat.
A Negoj megmászására szerveztem jó barátokkal egy erdélyi hosszúhétvégét. Nagyszebenben találtunk egy nagyszerű panziót, ahol nem csak magyarul beszélnek, de jól is főznek és kedvesek a háziak. Kultúrált, kétágyas szobák, elfogadható áron. A Bilea-tó ládáról az évek alatt olvastam már ezt-azt, főleg a jelszó körüli kavarások maradtak meg bennem. A fantasztikus transzfogarasi út még autózva is nagyszerű élmény. A Bilea-tó melletti parkolóban tettük le a vasat és a kék háromszög jelzésen indultunk meredeken fel a gerincre az első pont érintésével. (Jelzem itt nincs semmiféle kék felirat meg jelszórészlet), a második pont már a gerincben volt. Hamar abszolváltuk a birkák társaságában. Ködös volt (ekkor még) az idő, de tudtam, éreztem, hogy ki fog tisztulni, még mondtam is a többieknek, hogy az odaúton készült képeket mind ki fogják törölni, mert a visszaúton sokkal szebb fotókat fogunk kattintgatni ;) A második ponton két bibi is van a jelszórészlettel: az egyik, hogy nem úgy szerepel a táblán, ahogy az adatbázisban (van egy betű eltérés, amit már sokan megjegyeztek korábban is), a másik pedig az, hogy nem azon a koordinátán van, ahova a GPS mutat, hanem kb. 20 méterre onnan. Amúgy minden stimmel eddig ezzel a ládával :)
A láda maga: jó rejtés, a leírás és a koordináták alapján simán megtalálható. A tartalma száraz, teljesen rendben van. A hely tetszett, a láda apropója is érthető, de kérdem én: minek multi? Miért nem lett ez egyszerű hagyományos. A jelszókirakósdi, szándékos szivatás miatt a rejtés nálam egyes...
Mikulás
Megvan! [g:hu 1.4.16] [wapon beküldött szöveg]
Most már a szállásról, jó sokat másztunk, 3 csúcson keresztül.
Fotók és rėszletes leírás kėsőbb, otthonról.
Köszi a segítséget, Avranella!
Megvan! Gondoltunk felmenekülünk a hőség elől a hegyekbe és ha már fennt voltunk valamit muszáj volt megkeresni. Arra elég gyorsan rájöttem, hogy 2 részletből áll a jelszó, viszont fennt ahova a koo. mutatott ott nem volt jelszórészlet, ahol meg volt az 20 méterrel arrébb volt, pont ott ahol a kék 3szög felér a nyeregbe, az első 10 betűs szó, bár az utolsó betű eléggé megkopott. Az idő tökéketes volt még ekkor, rövid nézelődés után elindultunk fölfele a piroson, pár perc alatt meg is lett a láda. Sajnos tele volt vízzel a gondos rejtek ellenére, kiöntöttem, kitörölgettem, remélem a következő hóolvadásig száraz marad. Utána felmentünk a Capra csúcshoz, a tábla szerint 2417 méter, a Gps szerint 2425. Vajon melyik lehet a helyes? A piros gerincúton szándékoztunk körbe lejutni a Bilea tóhoz, de ez nem volt túl jó ötlet, mert hamarosan elkezdett dörögni, villámlani, úgyhogy megszeppenve mentünk csak az orrunk után és reménykedtünk, hogy előbb-utóbb találunk egy lefele vivő utat. Ez inkább utóbb következett be... Már majdnem visszaértünk a szállásunkre amikor végül csak elkapott a zápor. Mindenesetre azt javasoljuk, hogy a vihar elől lesietni visszafele érdemes a piroson, aztán a kék 3szögön. Lényegesen rövidebb. Mindig szívesen jövünk ide, mert ezek a hegyek fenségesek és csodálatosak és ez a láda jó apropó arra, hogy az ember jól körbenézzen ott fent.
A Királykő-projekt kellemes kísérő-programjaként ismét erre vezetett a jó sorsunk - no meg a vágy, hogy újra lássuk ezt a csodás kis helyet...
Tavaly a Negoj meghódítása után már sem erőnk, sem időnk nem maradt erre a kis multi-mókára, de most végre eljött a nap, hogy körbe sétáljuk a tavat - fent és lent egyaránt.
Sajnos a felhők nem voltak kegyesek, mert leginkább csak őket láttuk belülről, de így is remek túra volt, sőt: az izgalmakat még csak fokozta, hogy néha az orrunkig sem láttunk...
Minden pontot becsületesen végigjártunk, de a jelszóval nem boldogultunk.
Belegabalyodtunk, mint macska a cérnába.
A rejtőnek elküldöm a képeket és a feltételezett jelszórészleteket, amelyek alapján kérném a találat elfogadását!
Megtaláltuk, de a jelszót nem fogadja el (vagy nem jó a tábla?) a rendszer semmilyen módon... Kérem szíves segítségedet!
A hely csodálatos, a szuszogás egy enyhe kifejezés... kell hozzá kondi.
Szerencsére jó időnk volt! Felejthetetlen élmény!!!
Köszönjük!
Oriza, Totó.
(U.i.: a 3-as terep Uz Bencének és utódainak igaz csak - ne az itthoni minősítésekhez hasonlítsuk... :-)
Egy hetes Erdélyi túránk során ez a ládikó is útba esett, de a második ponton nem találtuk a táblát..csak hűlt helyét,15-20 méterrel arréb találtunk egy jónak vélt táblát, de a jelszóval sajnos nem eggyezik. A láda 10 perc keresgélés után meglett. =)
Utazásunk csúcspontja volt a Bilea tó meglátogatása. Szuper, teljesen derült időben, szikrázó napsütésben libegtünk fel a tóhoz, és jártuk be a legtöbb helyen legalább másfél méter vastag hótakaróval borított tájat, és néztük meg a befagyott tavat. A csoport szigorú időbeosztása miatt nem volt lehetőségünk a multi bejárására, bár valószínűleg egyébként sem álltunk volna neki a hóhelyzet miatt.
Erdélyi körtúránk második állomása a Fogarasi-havasok voltak. Nagyon szép, ritka, verőfényes napsütéses időt fogtunk ki. Estére értünk fel a tóhoz és egy panorámás helyen felvertük a sátrunkat. A szép idő a tömeg szempontjából is megtette a hatását, rengetegen voltak, másnap lentről kb. 4 km-es(!) kocsisor várakozott felfelé.
Reggel kávézás után elindultunk felfelé. A Zerge-tónál sütkéreztünk egyet, majd irány a csúcs. Fent találkoztunk egy 71 éves angol bácsival, aki rendszeresen túrázik errefelé. Asszem szeretnék majd én is úgy kinézni abban a korban. :)
Avranelláék ügyesen rejtették el a dobozt, kerestem egy darabig, míg ráleltem. :) Logolás után továbbmentünk a Paltinului-csúcs felé, majd ott ereszkedtünk vissza a tóhoz. A tömegiszony miatt hamar távoztunk is Sepsiszentgyörgy felé.
Kicsit fura, hogy az első ponton nincs semmilyen jelszórészlet, de csak sikerült a leírásból kihámozni a lényeget. :)
Privetyik! :) Koszi a rejtest! Lada ujratelepitve, keresheto! Csodas elmeny volt, fantasztikus! A jelszo elso resze a tabla ELSO sora, nem a masodik (valoszinuleg lekopott, ami felette lehetett) [wapon beküldött szöveg]
Erdélyi túránk utolsó napjára volt kitűzve a fogarasi havasok. Eredeti célunk a Negoj csúcs volt, de az időjárás nem kedvezett nekünk. Igaz már az előző hat napban is rengeteg eső esett. Reggel a Diana panzióból autóval felmentünk a libegő állomásáig. Innen fellibegőztünk a Bilea tóhoz. Az időjárás tisztulni látszott egy kicsit, így mivel egy autó fent volt, visszamentünk az autókért, és kipróbáltuk a transfogarasi utat, igaz nem túl száraz körülmények között. Úgy döntöttünk megpróbáljuk, legalább a Bilea tavi ládát begyűjteni. Nekivágtunk a Capra tóhoz vezető kék háromszögnek, amin kb 50 perc alatt fent voltunk a jelzett táblánál. Legalábbis összesen két tábla volt a nyeregben, az egyiken a turistajelzések, így a másikat vettük elő a jelszó érdekében. Az idő azonban romlott. Várva a javulást lesétáltunk a Capra tóhoz, hátha közben tisztul, de mire visszaértünk nem hogy javult, hanem romlott, és az eső is szakadni kezdett. 5 perc erős tanakodás után a csúcsra vezető útról le kellett mondanunk, már ott is víz folyt, ahol nagyon nem szerettük volna. A látástávolság is igen korlátozott volt ekkorra. Szóval kék háromszögön le és menekülés a panzió felé szárítkozni.
Érdekesség, hogy lefelé 1600 méter alá süllyedve elállt az eső és a hegy lábánál már az 1-es úton sütött a nap is. De a havasok masszívan felhőben álltak.
Szuper a hely, megérte felmászni. Vizet nem vittünk, nem ártott volna. Miután meglett a láda lementünk a Capra tó felé egy forrásig és megebédeltünk a hátizsákból. Utána lefelé elkapott egy elég nagy felhőszakadás, jégesővel kísérve, a fénykepező táska aljában állt a víz, szerencsére a masina meg a képek megúszták - majdnem szó szerint... A háromszögjelzés sem annyira vészes, sem föl, sem le, de egy bot hasznos.
Ez a jelszó baromira nem megy, asszem végigpróbáltam a lehetséges betűkombinációkat, feladom.
Az első részlet megvan. Folytatás előbb vagy utóbb.
Erdély 2009. 24. láda lett volna.
Az időjárás azonban nem kedvezett a betervezett kellemes hegyi sétának. A felhők leereszkedtek 2000 méter alá, ezért majdnem begurultam az alagútba (pedig a legkisebb porcikám sem kívánta és nem csak a mellettem ülő feleség okán), az utolsó pillanatban soroltam ki. Egy darabig halvány fogalmunk sem volt mi merre, az orrunkig sem láttunk. Aztán volt szíves pár méterrel magasabbra emelkedni a köd és ott volt előttünk a tó. Elindultunk felfedezni a környéket. Mire elértük a partot, rákezdett az eső (egy kis mennydörgéssel aláfestve), így szégyenszemre vissza a kocsihoz, de ezen a pár méteren is alaposan eláztunk. Ez egy kissé csökkentette a túra megkezdésének valószínűségét. Azért várakozó álláspontra helyezkedtünk. A jégeső azonban további tromf volt a "most azért talán mégse" oldal számára. Na persze az a 8 fok sem volt az az igazi. Párszor még próbálkoztunk, jöttünk mentünk a környéken az eső szünetekben, de aztán győzött a józan ész(?). A túra most elmaradt, vagy csak elhalasztódott. De majd legközelebb ...
Megtaláltam. A tavaly augusztusban jártam itt először, gyönyörű napsütéses időben, sajnos akkor még nem tudtam semmit a geocaching-ről. Most a gyár, ahol dolgozok szervezett egy kirándulást, így kevés volt az idő. Sajnos nagyon ködös volt az idő, az előző napokban sokat esett az eső, de ez nem vette el a kedvem a ládakereséstől. A Jézeren akkora volt a köd, hogy nem tudtam fényképeket készíteni, és nem volt időm várni, hogy tisztuljon az idő. A füzet annyira el van ázva, hogy nem tudtam írni bele, nagy nehézség árán sikerült a lapokat szétválasztani, hogy elolvassam a jelszót, ezért leírtam a jelszót még egyszer egy lapra, és beletettem a dobozba, hogy az utánam jövőknek könnyebb dolga legyen. Erdély egyik legszebb helye, ha erre jártok, feltétlenül keressétek fel. Köszi a rejtést.
Szerintem az első pontra i van írva. A másodiknál a koordináta épp a másik táblára mutat. A láda buborékmentesen tele volt vízzel, de a jelszó olvasható volt, sőt a tollal még írni is tudtunk a papírra.
8 gimnazistát vittünk Calimanestibe (az Olt-völgyébe) egy román-magyar fizikaversenyre. A verseny után volt egy szabad napunk, így hát irány a Fogaras. Sajnos ennyi emberrel nem lehet hajnali 4-kor indulni, és a GCAKT mozgó miatt a Kerci apátságba is el kellett menni (de a mozgót elvitték előlünk - csak a honlapon ezt nem jelentették be), azért igyekeztünk a Bilea-tóhoz. Az idő nem volt túl biztató, 1000 m és 1600 m között felhőben voltunk, de utána megint láttunk - igaz fent magasan újabb réteg felhő volt.
Sebaj, nekiindultunk a kék háromszögön. Mire felértünk a gerincre, elkezdett esni, a 13 fős társaságból 2-en visszamentek. A Jézeren már sűrű köd is társult az esőhöz, de mentünk tovább a gerincen. A kék jelzésnél 4 ember megint lement, de 6-an kitartottunk - közte Mila is (aki 9 éves). Az eső szünet nélkül esett, a látótávolság 50 és 500 m között változott. A kitettebb, drótos részek elég kemények voltak így - főleg azoknak, akik még nem jártak magashegyen.
Végül eljutottunk a Caltun-tóig - már teljesen átvizesedve. Itt egy kicsit kitisztult az idő, és láttuk a Negojt is, de továbbra is esett. Úgy döntöttem, felelőtlenség tovább menni - és elindultunk vissza.
A gerincen, pont ott ahol a drótok vannak, elkezdett dörögni. Ez az egy, amitől tényleg félek a hegyen. Félórát dekkoltunk egy nagyobb szika alatt - és áldottam az eszem, hogy nem indultunk neki a csúcsnak. Aztán mentünk tovább, dél felé lett kilátásunk is - de az eső végig esett.
Gyönyörű hegy. 1997-ben szerveztem ide egy kirándulást a régi tanítványaimnak (akikkel hátizsákkal bejártuk a Bihart, és leeveztünk Ulmtól Budapestig), de az út előtt pár nappal elestem egy tájfutóversenyen, és eltört a kezem. Azóta is terv, most legalább egy nap összejött, de remélem jövök még.
Mivel tavalyi utunk során semmit nem láttunk, vagyis épp egy pár méterre, ezért idén is muszály volt felmenni. Szerencsénkre nagyon szép idő fogadott (miután eljöttünk, akkor kezdett esni az eső), de az állapotomra (terhesség) való tekintettel úgy gondoltam ezt a ládát most ki kell hagynom. Sajnálom, de egyszer biztos még visszatérek, hisz gyönyörű vidék.
Egy nagyon kedves barátunk hívott meg bennünket a Csíksomlyói búcsura. Gondoltuk, mivel meleg volt a május szerencsénk lesz a ládázásra. Sajnos csak a felvonóig lehetett felmenni kocsival, gyalog pedig a barátnőm lába nem bírta/operálták/.Felvonóval felmentünk a tóhoz, szerencsére volt tíz utas, de csak kb. negyedórát csodálhattuk ezt a szép ,lenyűgöző helyet ,mert az eső ugyancsak megeredt. Köszönjük
9 napos gerinctúra keretében leküzdöttük ezt az akadályt is. Illetve a Bilea tóhoz nem erszkedtem le de 5 éve jártam arra és azt hiszem melékszem a jelszóra. Majd mindjárt kiderül:)
Másodikra megtippeltem a jelszót, mit szóltok ? :) Szinte bizonyos vagyok benne hogy hibás az első rész. Ennek tükrében próbálkozzanak a következő megtalálók.
A ládát TúrÁsszal találtuk meg. Az út élvezetes volt, de ez a jelszóval való procedúra közel sem. Könnyebb volt 2400 m-re felmászni, mint napokig tippelgetni, hogy melyik lehet a jelszó első része, ami hibásan van megadva. Ezt egyértelműsíthetné a rejtő, hogy a későbbi megtalálóknak ne kelljen órákat tölteni a számítógép előtt, ezt az időt fordíthassák inkább természetjárásra.
Mindenesetre köszönet Zolizának a segítőkészségéért, aki rávilágított, hogy az i és a j betűk között időnként semmi különbség sincsen :(
Három napja vagyunk már a gerincen és most a Moldovenau csúcsról visszafelé felugrottunk pont a Nemzeti ünnepünkön ide is Balázzsal.
A láda teljesen elázva... Kiszárítottuk, kicseréltük és átírtuk benne a loogbookot (bár a régiben egyetlen megtalálási bejegyzés sem volt). A régit szinte megette a rozsda. A GPS-ünk magasságmérője kicsit megkavarodott, ezért hibás az általunk megadott új magasság a füzetben :(
Holnap megyünk a Negojra is :)
Este a Bilea-tó alá lementünk sátrazni, de a tóparti látvány kissé csalódás volt :(
Viszont az összetett jelszavat valamiért nem fogadja el a rendszer :(
Viszont zoliza segítségével és a régi log törlésével siker :)
Balázs, ha kell segítünk!
A jelszó első része és a láda leküzdve, a hiányzó jelszó részlet megszerzésében "földön túli" erők akadályoztak. A láda fénykép az utolsó szusszanata volt a fényképezőgép akksijának. A MIO sem birta sokkal tovább. (A gyönörű szép tiszta időben számomra ez a gerinc túra is eléggé kimerítő volt.) A ládában a zsírkrétákon kívül minden totál csurom vizes, sőt a logfüzet spirálját már a rozsda eszi.
Persze ez semmit nem csorbított az elém táruló lenyűgöző látványon !
Fogaras gerinctúra alkalmából kerültem a láda közelébe. Rá kellett döbbennem, hogy a Bilea tóhoz hasonló gyönyörű tengerszemekből több is van a környéken, amik ráadásul nincsenek a civilizáció hatása miatt folyamatosan rombolva, így még szebbek. Vicces, hogy az egész Fogarasban csak egyedül a Bilea tó és környéke természetvédelmi terület, ahol jelenleg munkagépek dolgoznak és nagy építkezések folynak.
Mi a gerincen sátoroztunk egy nyeregben, és le sajna nem vittem magammal a leírást, így nem tudtam pontosan mit is kell fotózni a jelszó első részéhez. De a lényeg, hogy gyönyörű és kemény túra volt, aki teheti jöjjön el ide, és hódítsa meg a hegyet! Lássatok csodát!
A láda belseje el van ázva, a füzetecskébe nem lehet írni!
Egy baráti társasággal indultunk hosszú hétvégénre a Bilea tóhoz. Ez kihagyhatatlan alkalom volt a láda felkutatására.
Szállásunk lent volt a hegység lábánál, 9 km-re a vízeséstől. A tóhoz felvonóval jutottunk fel, csodás panoráma tárult elénk. Az idő tökéletes volt.
A táj gyönyörű, a jelszavak megkeresése egy rövid séta után következett csak a tó körül.
A nyeregbe könnyen feljutottunk, újabb csodálkozás, fényképezkedés után indultunk tovább a csúcsra. A láda hamar meglett, annak ellénre, hogy a dobozon nem volt sérülés nyoma, sajnos én is beázva találtam.
Gyors ebéd után indultunk is tovább körbe a tó felett.
Másnap nagy reménnyel indultunk a Negoj felé, de a csúcstámadás nem sikerült, csak lábánál lévő Caltun-tóig jutottunk...
Megtaláltuk, annak ellenére, hogy a rendszer nem fogadja el a jelszót, nem tudom miért. Nagyon szép időt fogtunk ki. A ládát viszont beázva találtuk. Kicseréltük. Sajnos a naplófüzet is nagyon elázott.
Fent aludtunk a hegyen, remélve hogy csak csak eláll az eső. De hiába szántunk egy napot erre a nagyszerű ládára az időjárás nem engedte hogy a gyerkőcökkel nekivágjunk. Amit láttam a felhők résein néha az megdöbbentően szép volt. Megpróbálok kora ősszel újra eljönni. Remélem nagyobb szerencsével. Köszönjük!
Hogy konzekvens maradjak: "Illusztrációként bevágnám a krónikákból a feljegyzéseket :)" Így kezdtem a beszámolót a GCFoga ládánál. Most azt folytatnám a következő nappal. (Adavid barátom a gps guru s mivel ő már nem volt velem, a helyszínen nem tudtam a ládáról sajna...)
És így is tettek, majdnemcsak indultak, mire én kimásztam odúmból. A reggel ma is csodálatos volt, s most csatlakozott hozzá ez az érdekes érzés: egyedül maradni a hegyek között. Nem beszélsz, csak nézelődsz csendesen, szívod magadba a határtalanságot, a békét. S teszed a dolgod az elmúlt napoknak köszönhetően már rutinnal, meglepően könnyedén sikerült elpakolnom segítség nélkül a sátrat. Egy picit siettem is, szerettem volna még látni őket. A táborhelyről így másodiknak indultam - kb. 1 órával utánuk - még mindenhol álltak a sátrak. Éppen eltűntek a Laitel (2390m) túloldalán. Felérve úgy 10 percet hoztam rajtuk, ekkor már láttam, nem fogunk találkozni. Szeretem a hegyeket. Jóléreztem magam magamban a sziklák, kövek közepette. Egy-egy technikásabb részen - no semmi komoly, csak lánccal biztosított szakaszok - pl a Laita oldalában, még élveztem is magányom kihívását. A szembejövők is csodálkoztak, amikor egyedül köszöntöttem őket. Két óra alatt értem a Balea-tó fölötti gerincszakaszra, közben átjutva a Paltinului csúcson (2399m). Innen aztán csak megadatott még egyszer, hogy lássam őket, már egészen lent jártak a völgyben - úgy 300 méterrel alattam - ám nem hiába tanultam pijjogni, integettünk egymásnak. Ezen megnyugodva letelepedtem és főztem egy cappuccinót. Berniék elég hamar találtak fuvart, amit errefelé alkalminak hívnak, s könnyedén eljutottak Dévára, ahol megvárták az esti vonatot. Eljutottak egy étterembe, amit egy magyar ember vezet és igazán kellemes hely, melyet egy családi ház aljában alakítottak ki kis terasszal, az étel olcsó és laktató, ajánlották figyelmembe. (A címe: Alea Anemonelor 21, a hely neve Birtul La Baiatu restaurant.) Aztán fel s tovább, várt az ismeretlen. Hamarosan a Jezerelului oldalában araszoltam. Fentről (2417m) megláttam Zerge-tavat, ami egy újabb gyöngyszem a tengerszemek sorában. Leereszkedve forrásra leltem, ittam s közben ámulva merengtem a hullámokon játszadozó napsugarakra, a kis vízesésre, mely a tóba sietett. Átérve a következő völgybe váratlan kép fogadott, mégpedig rengeteg hó formájában, noha az út a gerinc déli oldalán haladt. Mégis vagy 4 óriási, elég meredek hófolton kellett átkelni. Élveztem. Előttem szintén egy magányos vándor haladt. Rákapcsoltam s rövidesen már együtt mentünk tovább. Peter Lischkának hívták és Prágából érkezett. 49 éves, két gyermek édesapja. Hegymászó, eddig 12 országban volt szerencséje mászni. Itt is járt 20 évvel korábban a Negojon, most eljött, hogy bejárja a keleti részeket is. Egyedül. Nagyon otthon volt a Közép- európai népek történetében, szóba került pl. 56, a Tisza, hogy régen ugye végig hazánkban folyt, már magyarul mondta a Felvidék kifejezést. Szóval jól elbeszélgettünk, azaz inkább én csak hallgattam s csak ritkán szólaltam meg elégtelen angoltudásom végett. De őt legalább értettem. A Zmeilor ablaknál ebédeltünk. Közben a délelőtti párából egyre inkább felhők lettek s mire elindultunk, elkezdett esni. Volt ott egy emberke, aki javasolta, hogy inkább a völgy felé menjünk, mint a gerincen - a villámok miatt - de Peter kemény ember volt, én meg vele tartottam. Ám elkövettem azt a hibát, hogy nem vettem fel az esőnadrágomat, így pár perc alatt eláztam. Szakadt, láttunk vagy 20 métert, így sajnos lemaradtam a Kis és Nagy-Árpás közötti egy méter széles gerincszakasz panorámájáról, örültünk, hogy az utat nem tévesztjük el. A Nagy-Árpás (2468m) oldalában állt el az eső, le is tettük a zsákjainkat, s felmásztunk a csúcsára. Sokat nem lehetett még látni, a felhők épp, hogy oszladozni kezdtek, de azért a legérdekesebbet, a Podu Giurguluit megcsodálhattuk. Ez egy pici tó, amit még teljesen hó vett körbe s nagy részét jég borította. Innen átmentünk a Mirciire (2461m), majd ereszkedni kezdtünk. Itt találkoztunk egy lengyel leányzóval, aki amilyen csinos volt, annyira egyedül volt és annyira egy szál cucc sem volt nála, magán is csak egy póló. Furcsán mutatott mellettünk, akik nyakig esőkabátba burkolózva, sapkában nyomultunk. A vihar alatt elszakadt társaitól, akik lehúzódtak valahová, és náluk volt minden felszerelése. A fentebb említett tó mellett már sátrazott 2 román srác, Peter hozzájuk ajánlotta be a tanácstalan leányzót éjszakára. Maga pedig úgy döntött szintén ott fog aludni, nem vállalja be a Podragu ház tömegét. Részemről azonban nem lett volna erőm felállítani vackomat, így elbúcsúztunk. Az ég közben kitisztult, a hegycsúcsok a lemenő napfényében fürödtek. S megláttam végre a Moldoveanut is, s reméltem másnap el is érhetem. Még szenvedtem egy nagyot, mire elértem a Podragu-nyerget (2307m), majd mire onnan leereszkedtem a menedékházba (2136m). Szerencsére kaptam helyet, egy 14 fős lágerban szállásoltak el, ahol nyolcadmagammal tölthettem az éjszakát. S végre újra magyar szót hallottam, itt voltak ugyanis kolozsvári barátaink. Ők is, mint a legtöbben a Zerge-tótól indultak aznap, azaz nem véletlenül voltam fáradt, hiszen kétnapi távot teljesítettem. Temesvárról is volt ott egy magyar ember egy másik csoporttal. Az előtér ablakában főzhettem, majd nagyot aludtam.
Képek a napról a kep.tar.hu/eranthis oldalon vannak, a 119-143. képekig. (119 - http://kep.tar.hu/eranthis/50109932/14590135#2)
Tavalyi erdélyi túránk végén elhatároztuk,hogy jövőre az 1000 éves határig el jövünk. A kirándulós csapat a turázós része jó időben vágott neki a Zerge Csúcsnak. Verőfényes napsütésben láda keresés,majd csúcs csoki és irány lefelé kicsi kis gerinctúrával. Na itt megmutatta az arcát a hegy. Már a gerincen kaptunk egy jégesőt,majd lefele menet folyamatos jégzáporban kanyarogtunk az ösvényen.
Ez a hely meseszép, ilyen szép helyen még sajnos sose jártam! Egyedül másztam meg, Szabadember inkább a kajáldában maradt, neki az ebéd fontosabb volt. Én ebéd helyett, usgyi fel a hegyre. A kék 3szögön mentem fel, amin először kicsit eltévedtem, mer lent betájoltam hova kell érkeznem a második ponthoz, és GPS-t zsebben, 3szögeket nem nézve mentem fel. Gyakorlatilag majdnem légvonalban egyenesen mentem az első pontól a másodikig. Jobban tetszett, mint amikor lefele rendesen jöttem a kéken ;). Amikor felértem, megérkezett a köd. 30méteres lett a látótávolság. A második pont is nagyon könyen meglett. Irány a harmadik. Itt már az úton mentem. Felértem, szerencsémre nagyából elment a köd. Csináltam rengeteg fotót, (elkértem apám canon eos 300D gépét) és életem legjobb fotóit csináltam. (akit érdekelnek, az dobjon meg egy maillal, és megmondom, honnan tudja leszedni). Jött ismét a köd (másodpercek alatt), elraktam a gépet, és GPSel elkeztem keresgélni. A pontoságom 10-15 között ugrált. Borzasztó volt. Többször ráközelítettem és mindíg egy olyan helyre mutatott ahol csak rozsdás konzerveket találtam. Benyúltam a lyukba, de belül sem volt semmi. Lehet hogy a pontatlanság miatt volt. Sajnos a ládát nem találtam meg, és ezt azér is nagyon sajnálom, mer életem első külföldi ládája lett volna. 15 perc keresés után indultam lefele. A köd angyon nagy volt még mindíg. Lefele találkoztam Erdélyi Magyarokkal, Holland és Amerikai túrázókkal. Mind nagyon jófej volt, és mind ismerte a geocachinget ;). Olyan GPS-eket láttam, marha jó volt. A felszerelésükről nem is beszélve! Mint említettem az elején, lefele is a kéken mentem, csak most ténylegesen a kéken, nem csak elméletileg ;). Szüleim lent kértek nekem egy rántottpulyamellet és mire leértem már ki is hozták. Nagyon jó érzés volt megtenni ezt a túrát, és büszke vagyok arra, hogy meg tudtam tenni teljesen egyedül!
Sajnos a többi képet cska késöbb tudom feltölteni mer nem engedi őket mer túl nagyok :( Otthon majd feltöltöm, mer az otthoni gépemen van photoshop, a laptopomon meg nincs. (Balcsin vagyok)
Csillával megtaláltuk, és nagyon-nagyon jó helyen és jó időben, és szuper minden! :)
Csillagtúrázni mentünk a Fogarasi-havasokba. Így naná, hogy megnéztem, lehet-e ott valamit levadászni. S' lőn!
A bemelegítő napunkon azonnal meglett a láda. Nagyon szuper kirándulás volt! A képes beszámolómat megnézheted.
Sokat segített az 5 naposkirándulásos ottlét felkészülésében a geoláda Weblapja! :) A GCFoga sajnos nem lett meg.
Fantasztikus ez a környék! A képzett hegyimentő/túravezetőnket meglepte a láda léte. Nem tudta, hogy itt ilyen is létezik, pedig látott már erre pár furcsa dolgot a mentések során. :)
Az autós utazás a hegyre, és a kirándulás nagy része letölthető GPS-be innen.
Erdélyi kirándulásunk tervezett állomása volt a Fogarasi havasok, a képek alapján is csábítónak tünt, miután a drivein csak az első pontig kivitelezhető, ezért itt el is akadtunk, igaz csak 500m-re voltunk a második ponttól, de 300m szintkülömbséggel, kis csapatunk ezt nem merte vállalni, de a csodás látványért és a "nyári" hóért megérte feljönni, még ha a jelszó nem is lett meg.
Itthon még kicsit mérgelődtem: milyen dolog, hogy nem nyitják meg már júniusban az utat. Odaérve aztán megértettük, hogy a tavasz itt júniusban, a nyár pedig júlisban kezdődik. Szóval az út felső szakaszán sok-sok hó volt, így még a tóig is gyalogoltunk egy kiadósat. Az első pontot 1 méteres (2, 3, ?) hó takarta, a GPS nulla méter távolságot mutatott, persze csak a hó tetején; a tó is befagyva. Mindenesetre elindultunk felfelé, a túrista út nagy részét komoly hó fedte, így leginkább szikla és törmelékmászás volt a feladat.
A multi második pontja meglett, bár a leírásban említett másik útjelző táblának se híre, se hamva, vagy az is hó alatt van :(.
A csúcson a láda helyét a képek alapján beazonosítottuk, de itt is csak vastag, összetömörödött hóréteget találtunk, amit - ásó nélkül - reménytelen volt megbolygatni. Az időnk szerencsére jó volt, pulcsi, kabát kellett, kesztyű nagyon hiányzott. Az otthoni tervezésben még a Negojt is "bevállaltuk" de a helyszínen erről azonnal letettünk, hiszen a gerinc út nagy részét még most is hó fedi.
Később a menedékházban azt mondták, hogy szeptemberben kell jönni.
Ez nagyon érdekes út (volt). Ugyanis most itt ülök Segesváron egy Netcaféban, ittragadtam. De ezt majd később...
Szerdán este el kezdtem gondolkozni, hogy merre is menjek hétvégén keselni, és hirtelen beugrott, hogy mért nem megyek el Erdélybe. Ott még nem is voltam, jó nagyok a hegyek, és van egy szűz láda. Kell több?
Gyorsan megnéztem a vonatokat, hogyan is juthatnék el oda a világ végére, és kiderült, hogy nem is olyan komplikált. Csak Brassóban kell átszállni.
Aztán, végül is úgy döntöttem, hogy pénteken suli után legördülök az IC-vel Szegedre, és onnan Jutkával átvitetem magam Aradra ahol felszállok a brassói vonatra.
Minden oké is volt, és még épphogy időben rájöttem, hogy Romániában +1 óra van. Ezt nem tudtam eddig, jó, hogy korábban indultunk Jutkával...
Nem hittem volna, hogy a határnál 30-40 percet kell majd várnunk. Pedig csak 3 kocsi volt előttünk a sorban. Nem is értettem, mi tart ennyi ideig ezeknek a határőröknek.
Átjutottunk végül, majd kb 5-6km hosszú kamionsor mellett haladtunk tovább.
Aradon csodák csodájára egyből megleltük a vasútállomást, pedig nincs semmi tábla. Leparkoltunk a fizetőparkolóba (1 óra = 35Ft) és körülszaglásztunk, hogy egyáltalán jó helyen vagyunk-e.
Megcsodáltuk a "csodaszép" állomást a "jóképű" emberekkel. Elég... izé... volt. Szóval, elgondolkodtató...
Sebaj, jó fél óra sorban állás után meg is kaptam a jegyet. Persze itt se állt senki előttem, de várni azt kellett rendesen. Végül elindultam egyedül az ismeretlen országba.
Nem volt sok ember a vonaton, jól eldumáltam az időt három román lánnyal (tökéletesen beszélték az angolt) és egy székely sráccal (ő meg a magyart). Kiderült, hogy kártyázni nem tudok :-)
Szóval nem aludtam semmit, így készültem a hegyek meghódítására... :-)
A csajok a Király-kőhöz tartottak, vagyis nekik is Brassóban kellett átszállniuk.
Mikor megkérdezték, hogy milyen hálózsákom van, kicsit hülyének néztek, hogy semmilyen. Később kiderült, hogy tényleg kellett volna hoznom :-)))
Természetesen, a tátrás kalandokból okulva szereztem még Pesten hágóvasat. Úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy Ausztriában 6 napja nem volt egy szál hó se 2200m-en, itt lesz. Tévedtem...
Brassóban volt az átszállásra szűk két órám hajnali négytől. Megcsodáltam a román internet sebességét egy Caféban 100Ft-os óradijért... Hát, amilyen olcsó... (Itt egész jó most, de nem is 100, hanem 140Ft (21000lej).)
Felszálltam a Scoreiu-ba menő vonatra, szűk két és fél óra alatt le is gyűrte a 102km-es távot. Elég gusztustalan vonatok közlekednek itt (pontosabban a személyvonatok), kb a magyar vonat/3 a tisztaság, és a magyar vonat/10 a bűz...
Túléltem azért, leszálltam Scoreiu-ban, és elindultam a hegy felé.
A Bilea tó olyan 30km lehetett. Kb 2 km után megállt egy traktor elöttem, és elvitt egy faluval feljebb. Persze nem az aszfalt úton ment, hanem nyil egyenest a szántóföldön keresztül. Ja, és én az utánfutóján ültem (próbáltam ülni). Képzelhetitek, mennyire fájt a seggem...
Óriási köd volt mikor felvettek, semmit nem láttam a hegyekből. 20 perc pattogás után tisztult ki az idő. Lenyűgöző volt a látvány! Sajna, a fényképezőt nem bírtam előcibálni a zsákból olyan nagy volt az amplitúdóm... Azt se tudtam, mibe kapaszkodjak...
Ekkor bizonyosodott be, hogy a hágóvas csak plusz teher lesz csak a táskám alján. Egy szál felhő se volt az égen, a hegyeken meg sehol se láttam havat. Sőt, még hófoltot se.
Jól át is vertek, 150000 lejt akasztottak le rólam a pár km-es de legalább 100 km-esnek tűnő útért (pattogásért) cserébe.
Nem érdekelt, úgyis túl sok lejt hoztam, bandukoltam tovább, kis idő után felvett egy lovasszekér. Csak pár száz métert vitt, mentek földművelni.
Ezután egy hosszasabb aszfalt-gyaloglás következett, de egy német BMW-s megszánt és felvett. A felvonóig ment csak.
Kiderült, hogy a felvonó inditásához min. 10 ember szükséges, én meg csak egy vagyok. Próbáltam azért meggyőzni a liftes embert, hogy vigyen már fel, de nem sikerült. Rajtam kívül senki nem kívánta igénybe venni a szerelvényt, ismét gyaloglás jött...
Nem kellett sokat várni, felvett egy teherautós. Hárman ültünk elől, nagy élvezet volt. Ráadásul a pali szivta mellettem azt a büdös cigit, a kocsit meg csak a hajszál tartotta össze, hogy szét ne essen.
De végre! Felértem a tóhoz!!!
Neki is vágtam a kalandnak egyből. A jelszó 1. részét megjegyeztem, és gyorsan felszuszogtam a nyeregbe.
Mesés kilátás várt fent. Nagyon tetszett, annyira, hogy a leirást nem is olvastam el rendesen, igy rossz jelszót fényképeztem le...
Felrohantam a ládához, elöször azt hittem ellopták, mert egy kék zacsira bukkantam rá. Aztán meglett a doboz - a gerinc túloldalán - viszont be volt szakadva a teteje.
Meggyógyitottam, feláldoztam a kedvenc geodobozomat, viszont a benne levő CD nem fért bele az új tárolóba. Elhoztam. Eredetileg a GCFOGA-ba szándékoztam belerakni, de akkor a rosszullét miatt már nem jutott eszembe :-( A régi ládát nem hoztam el, nem fért a táskámba, visszarejtettem mindkettőt. Lécci a következő keser hozza le!
A rejtés nagyon jó, de kíváncsi leszek, hogy hóban hogyan fogjátok megtalálni... Ásót feltétlen hozzatok :-)
Kényelmetlen ez a számitógép, többet nem birok most irni, de a folytatás a GCFOGA ládánál lesz mindjárt...
1984-ben a második Fogarasi gerinctúránkon kellemes éjszakát
töltöttem el a tó partján kényszerből,vesekő okozta görcs miatt.
Ismeretlenek sörrel és gyógyteával itattak,igy másnap visszamásztam
a gerincre.
Mi nem vagyunk olyan tapasztaltak, mint az előttünk járók. Egy távoli családi rendezvény meghívottaiként kerültünk Erdélybe. De ha már odamentünk megtoldottuk pár nappal. Marosvásárhelyi szállásunk később távolinak bizonyult a ládázástól. Terv szerint 3 nap alatt begyűjtöttük volna mindet, de már az elsőn otthon maradtak a papírok, így csak kirándultunk. Marosvásárhely-Székelyudvarhely-Csíkszereda-Gyimesi-szoros- erdei út-Gyilkos-tó- Békás-szoros. Elmentünk néhány pont mellet, de nem tudtunk róluk pontosat :(
Tapasztalva korábbi teljesítményünket, amit azért jelentősen befolyásolt a szállás távolsága, erre a napra csak egy ládát tűztünk ki.
Viszonylag korán 12:30-kor értünk oda. Már a sík területről érkezve elbűvölt a hegyvonulat látványa. Az autóból a szerpentinen rengeteg képet csináltunk, de ami a tónál várt az fantasztikus. Sokat nem is tétováztunk, nagyobb lelkesedéssel, mint tapasztalattal, rövid tanácskozás után nekivágtunk a hegynek. Mi a rövidebb, meredekebb úton támadtunk. Figyelembe véve azt, hogy 2400 fölé megyünk és a túraleírást, mi vittünk termó pulcsit és vízthatlan sídzsekit. Látva néhány lefelé szinte szaladó túristát rövid újjúban, rövid nadrágban, 20 kg-os zsákkal, kicsit furcsánsk tűnhetett. Kb egy jó óra alatt értünk fel a második ponthoz. Kicsit mérgelődtünk az idő miatt, itt vettük fel a kabátokat. Őrülten szaladó felhők, bár a szél nem tú erős, a nap is eltünt més útközben. Mondanom sm kell, úton oda az autóban végig láttuk a hegyet, felhő se előtte, se mögötte, csak a gerincen olyan tejszínhab szerűen.
Beszélgettünk néhány túrázóval, akik már mászták a gerincet, (hallottuk, mikor beszélték) megvígasztaltak, hogy nem lesz ebből eső. Ők fenntről látták, hogy a felső fekete felhőből vagy jég, vagy hózápor lesz, mint néhány napja, úgy 10 cm vastagon! Dehát a nyeregben már arra godoltunk, hogy inkább felfelé. Közben a szél egyre hosszabb időre kiseperte a ködöt és megláthattuk a Capra-tavat. Körülötte a sátrazókat, az emlékművet és a felhajtott nyájat. Csak a csúcsot nem láttuk sosem.
Elég nagy volt a forgalom fel is le is. Úgy döntöttünk, mászunk tovább.
Innen már nincs messze a csúcs, de a gps-t zsebre vágtam mászás közben, jel elveszett és a csúcsig nem is kerestem. Fennt láttam már hogy túljöttük.
Amikor felértem és körülnéztem, majd betojtam a látványtól. (ne töröljétek, mert sokkal rosszabbul éreztem magam.) Felérsz a hegycsúcsra, körülnézel és megállapítod, hogy:
- nem látsz 30 m-nél messzebb
- 9 négyzetméter sik terület 1-1 méter lejtő, azután semmi csak felhő. Ehhez enyhe szél...
Én itt szinte hasra vágtam magam, olyan bizonytalanul éreztem magam. Mariann, (menyasszonyom) megszégyenítve szaladgált a sziklákon. Még nézni is rossz volt.
Eredetileg végig akartunk menni a gerincen, de ezek után erről hallani sem akartam.
Útközben beszéltem elrejtőnkkel, de nem minden szavát értettem. Visszamemtem az úton egy darabon és egyenesen a cél felé másztam a sziklatarajon. Mariann közben az út túloldalán lévő sziklákat vizsgálta. Hátha a gps csal. Épp leültem egy biztonságos sziklára, mikor hívott Sankri. Az újabb instrukciók után sem lettem okosabb, de felmásztam ismét a csúcsra és körülnéztem. Azon a sziklán ültem, ami a rejtek volt! De odamenni nem volt bátorságom, úgyhogy Mariann lett a megtaláló és első loggolását elvégezte.
Közben kezdett javulni az idő, egyre többet láttunk a környező völgyekből. Csodaszép. Soha nem jártam még ilyen magasan.(hegyekből nem, mert felül maradtak a felhők) Csokiztunk, fényképezgettünk. A lefelé út már sétagalopp volt.
Gratulálok mindenkinek, aki eljut(ott) ide valamikor!
Nyári kessereknek jó hír, hogy se csalán, se szúnyog!!!!
Ja úgy indultunk, hogy elsők leszünk, de így is boldogok vagyunk, hogy láttuk, megcsináltuk és lejöttünk épségben.
Mudman csúcsát egyenlőre kihagyjuk...
Az időjárásról annyit, hogy mig leértünk teljesen kitisztult az idő, sütött a nap. Úgy 6 körül ültek újra felhők a csúcsokra.
A kajibában vacsiztunk, hogy sokáig lássuk a hegyet. A pincérfiú sem angolul, sem magyarul nem tudott. Este 7-kor jöttünk el, a nap még sütött!
Még pár szép kép a túráról. Több közülük a szörnyű jégeső elött készült negyed/félórával.
Mi nyugati irányból, a főgerincen haladva értük el a Jézer-csúcsot. A Negojról jövet van egy elég rémisztő szakasz a Jézer előtt: kb. 1 méter széles a gerinc, északon elképesztő mélység tátong alatta és délen is elég meredek, bár füves a lejtő. Igazából nem veszélyes, mert biztonságos az ösvény, de tériszonyosoknak okozhat pár kellemetlen percet. ;-)
Ami még érdekes a Fogarassal kapcsolatban, az az, hogy nincs nemzeti parkká nyilvánítva, így szabadon lehet a területén legeltetni. Csomó helyen láttunk juhnyájakat 2300-2400 méteren. Ez egyrészt azzal jár, hogy a pásztorok kivágják a törpefenyveseket és elhasználják fájukat tüzelőnek. A Fogarasban csak kevés helyen (pl. a Negoiu-turistaháztól a gerincre vezető kék sáv és kék háromszög mentén) találkozhatunk ezzel az erdőhatárron tenyésző, a gyalogló számára kellemetlen vegetációtípussal. Másrészt a birkák elég rendesen lerágják a havasi gyepet, ami ennek következtében sokkal szegényesebb, mint pl. a Bucsecs védett (nem legeltetett) gyepei.
Persze a vad sziklák bőven kárpótolnak a vadvirágok hiányáért...! ;-)))
A Bilea-tó - Negoj útvonalat bejárva egy nap alatt is rengeteg élményben lehet része annak, aki rászánja magát a jópárszáz kilométeres útra és egy "kis" kapaszkodásra. Arról nem is beszélve, hogy a Negojon ott várakozik egy szikla alatt csendben lapulva ami geoládánk is. ;-)
Barbárka és Mudman
8 naposra tervezett, Ny-K-i Fogaras gerinctúránk negyedik napján, délután értük el a Jézer-csúcsot a Caltun-tó felől jövet. Bár a délelőtt folyamán többször trikóra vetkőztünk a melegben és naptejjel kenegettük magunkat rommá égés ellen, mire ideértünk, már túl voltunk két-három hóviharon illetve havasesőn is. Ehhez jött még az elmúlt napok egy bőrigázása, a 20 kilós hátizsákkal megtett kilométerek és szintvonalkeresztezések, igy érthető módon nem fickándoztunk túl élénken ládakeresés közben. Lezuttyantottuk hátunkról a zsákokat és az csúszóssá vált sziklákon óvatosan mászkálva kerestük a dobozt. Csucsu bizonyult a szerencsés nyertesnek, mi a jeges szélben vacogva örvendeztünk. Hurrá-hurrá! Gyors loggolás, egymás fényképezgetése, majd doboz vissza, zsákok a hátra és irány a Bilea-tó. Úgy volt, hogy hazainduló túratársunkat kísérjük le oda és mi majd visszamászunk a Zerge (Capra)-tóhoz folytatni a gerincvándorlást, de mint tudjuk, "2000 méter felett minden veszély halálos" és a dolgokat nem te irányítod, hanem a hegy. :-)
A kék háromszögön ereszkedtünk lassan a tó felé, mikor egyszercsak menydörgést hallottunk, majd egy sziklakibukkanás után megpillantottuk az északi völgyből felfelé gomolygó, sötétszürke falként tornyosuló felhőket. Nosza, nekiiramodtunk. Láttuk közeledni az esőfüggönyt és egyre inkább felettünk zengett az ég, de azt reméltük, még pár kanyar és épp besurranhatunk szárazon a bilea-tavi turistaházba. Hát nem. Olyan gyorsan csapott le ránk a jégesővel érkező zivatar, hogy a pelerineket és esőkabátokat sem volt idő felkapkodni. Kb. 2 perc alatt ronggyá áztunk. Öt métert sem lehetett látni az esőben, lábunk alatt patakok indultak meg a csúszóssá vált törmelékes ösvényen. Körülbelül 10 perc múlva a háznál voltunk, de akkor már mindegy volt nekünk, a cuccainknak és a túramorálnak.
A hírt, hogy nincs szabad szálláshely a házban, forró mézes pálinkával próbáltuk feldolgozni. A leveske, puliszka és miccs elpusztítása után még mindig úgy ömlött, mintha dézsából öntenék. Kábé 2-3 órán át zuhogott az eső, de irgalmatlanul. Mikor kicsit elcsendesedett, ketten kimentünk a többi házba is megkérdezni, van-e szabad szobájuk. Nem volt. Visszaérve Giginnel elővettük a szegényázottkisleány-arckifejezést és minden szánalomkeltő eszközt bevetve ismét megkörnyékeztük a tulaj asszonyságot. Sikerrel, ugyanis felajánlotta, hogy tesznek ki nekünk matracokat és ágyneműket a hotelfolyosókra, ott alhatunk és a zuhanyzót is használhatjuk, mindezt 6 EUR/főért. A szobákat elfoglaló magyarok nem kis derültségére berendezketünk hát a folyosón, gázfőzőben finom smack-et követtünk el, kiteregettük a vegyifegyverré vált túrazokniinkat a radiátorokon.
Másnap reggel végül mindnyájan lejöttünk a hegyről, majd hirtelen elhatározással Landroverrel elpöfögtünk Horvátországba, a tengerparton heverni ki megpróbáltatásainkat. De tényleg. :-)
Minden nehézség ellenére nagyszerű túra volt, életem eddigi egyik legnagyobb élménye. Köszönet érte a túratársaknak és Sándornak, aki szűzláda-találás örömével tette teljessé a hegyikesser túrát.
A Fogarasi havasok szívem csücskéhez tartozik, másodszorra vagyok itt és remélem nem utoljára. A mostani látvány nem az igazi, kissé szemetes és zsúfolt, ami a vad varázsát elnyomja. Mindennek ellenére szeretem, jó volt ide eljönni.
Csodálatos! Ezt egész egyszerűen nem lehet ragozni. Persze kell egy jó nagy adag szerencse, hogy ott 2000 méter felett jó is legyen az idő, mert onnan tényleg van kilátás, na meg több hegyvonulat, főgerinc és mellékgerincek körpanorámája.
A láda mellől, ha jól számoltam öt tengerszemet lehet látni, és ezek igazi tengerszemek, azaz gleccser vájta mélyedésekben felgyülemlett víz.
ÉvaSanKri barátommal szemben én nagyon meg voltam elégedve úgy az úttal, mint az alagúttal is, igaz én már többször átkeltem a Transzfogarasin és láttam azt aranykorában is, meg szinte járhatatlan állapotában is. Most is teljes egészében láttuk a híres, hírhedt Transzfogarasit, hiszen a Brassó-Rozsnyó-Törcsvár-Cimpulung-Curtea de Arges-Vidraru tó-Bilea tó-Szeben útvonalon haladtunk.
Sokat lehetne erről mesélni, de itt felesleges minden szóért. Ezt látni kell! Aki teheti, ne hagyja ki! A Természet szépségeiben nem fog csalódni!
Előző nap délután érkeztünk - a már említett útvonalon - a Zerge menedékházhoz, miután megmásztuk az 1460 betonlépcsőt, ami a Vidraru-tótól délre levő Poienari várhoz vezet, de ez külön történet-:)
A menedékháznál már négy nappal korábban lefoglalt szoba várt, melyet csakis arra az egy éjszakára lehetett igénybe venni. Kitűnő idő volt, ami addig sajnos egyáltalán nem volt jellemző, ezért és a térségben jellemzően szeszélyes időjárásra való tekintettel folytattuk is utunkat fel, a Bilea-tóhoz. Szerencsére ott is csodálatos idő fogadott, de arra már nem lett volna elég a délután, hogy "felugorjunk" ÉvaSanKri ládájához, ezért sétával, fotózással, vacsorával töltöttük az időt, majd visszagurultunk a Zerge-menedékházhoz. Éjjel hosszantartó felhőszakadás, ami nyugtázta a délutáni döntés helyességét, de reggelre a híre-hamvából szerencsére csak a hamva maradt az éjjeli nagy időnek, az a pár megmaradt felhő pedig még délig is ott cikázott az égen. De ez még hagyján, viszont mire felkapaszkodtunk a Zerge-nyeregbe, már a köd és a szél játékszerévé váltuk. Rendesen kapaszkodni kellet, hogy fel ne borítson, és hogy mennyire erősen fújt bizonyítják az eszeveszetten száguldozó felhők és főleg a köd, mely írd és mondd másodpercek alatt, a szemünk láttára képződött és változtatta meg gyökeresen a látási viszonyokat. Döbbenetesen és oly annyira, hogy egyik pillanatban több tíz kilométerre el lehetett látni, majd kb. tíz másodperc múlva alig tudtuk felfedezni egymást 5, azaz öt méterre. Mire előkaptam a fényképezőgépet, bekapcsoltam már réges-régen gyökeresen más fényviszonyok uralkodtak. Szerencsére annyira változékony volt az időjárás, hogy percek múlva megint ragyogóan sütött a nap és nyoma sem volt semmilyen ködnek:-).
Aztán arra is rájöttünk, hogy a messze a lábunk alatt, a Bilea-tó felett képződő szürke és ritka köd, felénk tartó eszeveszett száguldása közben, esetenként mitől lesz kb. két másodperc alatt tejfehér és szinte feldarabolhatóan sűrű. A vakító napsugártól. Azaz ha a nagyságrendekkel magasabban, szintén száguldozó felhők kegyesek voltak blende-szerűen kinyílni, a tiszta levegőn áttörő napsugarak szinte csettintésnyi idő alatt varázsolták sűrűre és tejfehérre a szürke és ritka ködöt.
A szél és a hírtelen előbukkanó, majd majdnem ugyanolyan hírtelen semmivé váló köd miatt csak óvatosan és erősen kapaszkodva keresgéltük a ládát. Az esetleg nagyon rossz időjárási körülmények között keresők megsegítésére annyit azért még hozzátennék, hogy amikor már csak tízen méter választja el a piros jelzésű ösvényen közeledő keresőt a ládától, akkor a Bilea-tó irányába felkapaszkodva a sziklataréjra, majd onnan a taréj túlsó oldalán leereszkedve kb. két métert, kis túlzással szinte azonnal beleszorul a lába a leírásban is szereplő sziklarepedések egyikébe. És innentől már könnyű dolga van:-)
Logolás után fel, a pár méterre levő Iezerul (ejtsd: jézérul)-csúcsra. Az amúgy +11°C-os levegő napsütésben pillanatok alatt kellemesen felmelegedett, de mihelyt beborult, ismét lehűlt. Magas hegységben az időjárás képes pillanatok alatt gyökeresen megváltozni. Most is az történt, de a szokásostól eltérően nem elromlott, hanem egyszer csak elállt a szél, szinte teljesen megszűnt a ködképződés és tartósan ránk tőrt a napfény. Ettől pár perc alatt kellemesen felmelegedett a levegő. Így aztán közel három órán keresztül zavartalanul bámultuk a szemünk elé táruló csodálatos körpanorámát, majd lesétáltunk a tóhoz ebédelni.
Döbbenetesen csodálatos!
Anikó, Melinda és Miki
