Figyelem! Pozor, pozor! A láda megközelítése nem gyerekjáték, kérjük, alaposan olvassátok el a leírást!
A 17x17x5,5 cm-es láda a csúcstól délnyugatra, kb. 25 m-re található egy nagy szikla alatt, a csúcson ácsorgók számára már takarásban, így rejtett helyen lehet loggolni. A szikla teteje lapos, asztalszerű, alulról közelíthető meg a ládát rejtő hasadék.
Régi álmunk valósult meg ezzel a ládával: Fogaras gerinctúra keretében geoládát rejteni a történelmi Erdély legmagasabb pontjára, a 2535 m-es Negojra (románul Negoiu). N 45° 35,106' E 24° 33,507' 2535 m [GCFoga+csucs] Mielőtt bárki kötekedni kezdene, hogy az ugyancsak Fogaras-beli Moldoveanu magasabb (2544 m), gyorsan megjegyzem, hogy az a csúcs egy déli mellékgerincen található, így nem volt Erdély része, hiszen a határ mindig a főgerincen húzódott.
A Fogarasi-havasok a Déli-Kárpátok legmagasabb, legvadabb formájú vonulata, csipkézett gerince falként emelkedik az Erdélyi-medence déli határán. A kristályos közetekből álló hegység az utolsó jégkorszak idején erősen eljegesedett, ekkor alakultak ki a látványos, fogazott gerincek, a meredek szirtek alatt a jéggyűjtő kárfülkék és a hatalmas törmeléklejtők, amelyek olyan jellegzetesen magashegységi hangulatúvá teszik a Fogarast.
A Fogaras megközelítése vagy a Déva-Brassó főútról leágazó Transzfogaras országúton (télen zárva!!!) lehetséges, ahol a Bilea tóig juthatunk fel autóval vagy az északi völgyek valamelyikéből lehetséges és célszerű. A hosszú déli völgyekkel ellentétben az északiak rövidek és itt található a turistaházak (cabana-k) és a (nagyon jól jelzett) túraútvonalak 90%-a.
A Negoj csúcsa több módon is megközelíthető, de minden útvonal fárasztó és veszélyes, ezért semmiképpen ne vágjatok neki a túrának felkészületlenül, késve, elégtelen felszereléssel.
A láda csak júniustól szeptemberig kereshető az alább leírt módon, ezen kívüli időben csak hegymászófelszereléssel, jégcsákánnyal, hágóvassal, kötéllel és magashegyi tapasztalattal felszerelve lehet megközelíteni, a megtalálás pedig igencsak bizonytalan!
Fontos tudnivalók:
- Mindenféle időjárásra fel kell készülni, perceken belül változhat az idő kánikulából hóviharrá. Esőkabátot, meleg ruhát, sapkát a legnagyobb melegben is vigyetek!
- Minden útvonal fárasztó, 500-1000 m-es szintemelkedéssel, ezért reggel kell elindulni, elegendő élelmiszerrel.
- Források és iható vizű patakok vannak az útvonalak mentén, elég egy másfél literes pillepalack per fő.
- Minden út sziklás terepen vezet, a Bilea-tó felől érkező pedig lánccal biztosított nehezebb szakaszokat is magában foglal, így erős, jó talpú bakancs igencsak ajánlott.
- Vihar esetén a gerinc nagyon veszélyes, ilyenkor azonnal le kell mászni a völgyekbe, lehetőleg nem a láncos úton!
Az útvonalak:
1. "Legegyszerűbb" a Bilea-tó felőli megközelítés. A tótól a kék háromszögön juthatunk fel a gerincre, a Zergetavi hágóba, ahonnan a piros sávon, a gerincútvonalon kell továbbhaladnunk. Az út végig 2000 méter felett vezet, látványos, keskeny gerinceken és kényelmesebb, füves oldalakon. Közben megmásszuk a 2417 m magas Jézert (Jezerului), megkeressük ÉvaSanKri GCBiLa ládáját ;-), elhaladunk a Transzfogarasi országút alagútja fölött, majd három, 2300 m-nél magasabb csúcsot meghódítva elérjük a gyönyörű fekvésű Caltun-tavat. Innen vagy a piroson továbbhaladva a Strunga Dracului hasadékán mászunk fel a láncokkal biztosított úton (súlyos hátizsák nélkül, különösen fölfelé nem vészes) vagy a Strunga Doamnei-en, némi kerülővel, de könnyebben leküzdhető sárga jelzésen érünk föl a Negoj alatti keleti nyeregbe.
Innen ripsz-ropsz a tetőn vagyunk. Az előttünk húzódó nyugat-keleti irányú főgerinc a történelmi Erdély egykori határa volt. Északra Erdélyre, délre a Regátba tekintünk le.
2. Láncos utakat elkerülő, de meglehetősen fárasztó a Negoiu-turistaház felőli megközelítés, ezen az útvonalon 1000 m-es szintemelkedéssel kell számolnunk. Igaz, az útvonal szépsége mindenért kárpótol. Széles, zöldellő völgyben mászunk felfele a Saratii patak mentén, előbb fenyvesben, majd törpefenyők között, végül havasi gyepeket és sziklás lejtőket keresztezve. Utunk során ihatunk az ösvény mellett csörgedező patakból, látunk vízeséseket, hófoltokat és ha szerencsénk van, zergéket is. Az út, a kék háromszög a Cleopatra-nyeregben ér a Negoj alá, innen kézzel is kapaszkodva, de viszonylag veszélytelenül mászunk fel a csúcsra a nyugati oldalról a piros gerincjelzésen.
3. Legnehezebb, de legélvezetesebb, gerinctúra keretében érkezni a Negojra (mi is ezt tettük). A keletről érkező játékos a Bilea-tavi útvonalon jön, de nyugat felől érkezve komolyabb megpróbáltatásokon megyünk keresztül. A Cleopatra-nyereg előtti, Serbota csúcs utáni gerincszakasz igen kitett, veszélyes, meredek leszakadásokkal övezett és láncokkal nem biztosított, így azt csak erős idegzetűeknek lehet ajánlani. Alternatív útvonal: a Serbotától a kék kereszten lemászni a Negoiu házig (-800 m), majd vissza a fent ismertetett kéken (+1000 m).
A Fogarasi-havasokról viszonylag jó térképet adott ki a Dimap, alaposabb felkészüléshez pedig Nagy Balázs: Gerinctúrák a Kárpátokban című opuszát ajánljuk (kiadó a debreceni Sziget Könyvesbolt, kapható ott és túraboltokban, illetve kérésre megszerezzük). Nekünk e könyv volt a bibliánk a túra során, tényleg szuper.
Köszi a rejtést, Kérném szépen a képek alapján elfogadni a megtalálást. Kicsit még keresgetni kellett volna, de csoporttal voltam így nem igazán volt rá idő. a Bekarikázott kő alatt találtam egy elszakadt nájlon szatyrot és apróbb köveket, de a keresést abba hegytam mert indult lefelé a csoport. Kérném képek alapján a ládamegtalálást elfogadottnak tekinteni.
Rejtővel leegyeztettem, így bejelentem jelszó nélkülinek... Köszönöm az elfogadást!
9 emberrel vágtunk neki a csúcstámadásnak, köztük, ha2 és Csaba & családja kessertársaimmal. Árpi már ismertette az útvonalat, amit nekem sajnos az edzettségi vagy inkább a NEM edzettségi szintem miatt csak részben tudtam teljesíteni. Az első nyereg után sajnos egyértelművé vált számomra, hogy a csúcs megközelítése nem elérhető. :( A túra valamivel több mint a felét sikerült teljesíteni, ezért kértem ki a rejtő véleményét előtetesen arról, hogy elfogadja-e így is a "megtalálást".
A hely gyönyörű, a túra és a látnivaló pazar... Ha lesz lehetőségem arrafelé túrázni akkor még biztosan találkozom a heggyel! :) [Geoládák v4.0.3]
Kicsit későn kezdtük kilencen a túrát, és csak a Caltun-tónál dőlt el, hogy csak hárman vágunk neki a hegynek. Nagyon fárasztó volt a sok szint miatt, de a táj szépsége kárpótolt.
Megtaláltam. Pont.
Elég szomorú, ha csak ennyi maradt meg egyesekben. Inkább azt mondom: I DID IT ! Magyar kessernek nem hiszem, hogy gyakori uticél és élmény lenne ez a túra. Persze jártam a Tátra sziklás gerincein, viperák közt a Fátrában, égbetörő sziklatűk közt a Dolomitokban, végigküzdöttem gctuhe túrát. De ilyen fáradalmakat még nem éltem át. A legnagyobb hibát 26-án este követtem el, amikor erősen megéhezve a csapat tagokkal együtt én is elfogyasztottam egy gyors vacsorát. Másnap délelőtt 10 órakor kilencen vágtunk neki a Bilea-tó partjáról. Cél a Negoj csúcs! Kb. fél órát haladtunk mikor éreztem, hogy elkezd a gyomrom liftezni. A vacsora leves ......
Na, ez van, így kell tovább mennem, nem lesz legközelebb....
A kék sáv jelzésen még mindenki vidám, mosolygós volt, fotózgattunk, gyönyörködtünk a látványban. A piros sáv jelzést elérve kezdett keményedni a túra. Hullámvasutaztunk rendesen. Felfelé küzdöttünk a nagy sziklalépcsőkkel és erős emelkedőkkel, lefelé a néhol görgeteges kőzúzakékos ösvényekkel.
Drótköteles és láncos szakaszok színesítették utunkat. Szerencsénk volt a szép, szélcsendes, napos idővel.
A csapat eleje a Caltun-tónál haditanácsot tartott. Hárman úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk a Negojra. Ha nincs fenn ez a geoláda a rossz közérzetem és az egyre gyengébb erőnlétem miatt biztos visszafordulok. Le is lassultam a társaim és magamhoz képest is. Általában nem szokásom, de most gyakran le-le ültem pihenni. Sőt 145 méterrel a ládától volt egy érzésem, egy hibbant gondolatom: feladom, visszafordulok!
De rögtön elszégyelltem magam. Egy székely ősökkel bíró Hadnagy nem tehet ilyet. Mire a ládához értem, Csaba már keresgélte a geodobozt. A koordináták pontosak, együttes erővel megtaláltuk. A láda alja törött/repedt, nem csoda hogy minden vizes volt belül. 2021 augusztusában már jelezték egy logban, de senkit nem foglalkoztatott.Csaba hátizsákjába befért a törött láda, kikukáztuk. Egyesületi csereládát tettünk ki. Nem tudom hogy sikerült a régi dobozt összetörni? A rejtekhely hótól, esőtől védett helyen van.Köveket sem kell rátenni. Logolás után siettünk vissza a Bilea-tónál parkoló autóinkhoz.
Sajnos a rosszullétem nem javult csak romlott a fizikai fáradtságommal együtt. A Caltun-tóhoz visszaérve úgy döntöttem, hogy veszélyes és felelőtlen dolog lenne erőltetni a visszautat. Nem szerettem volna valahol a szabad ég alatt éjszakázni, esetleg a fáradtság miatt balesetet szenvedni. A Caltun bivakházba már két bukaresti túrázó berendezkedett mikor odaértünk. - Miután elköszöntem turatársaimtól.- Röviden elmondtam a román túrázóknak a helyzetem és örültem amikor tájékoztattak, hogy a szálláson van egy Salvamont által biztosított, a hozzám hasonlóknak szabadon használható hálózsák. Tulajdonképpen az errefelé ritkaságszámba menő melegnek köszönhetően elég volt puha derékaljnak használni a vastag, téli viszonyokra készült hálózsákot. Nagyon segítőkész volt a két hálótársam. Látták hogy teljesen elfogyott az erőm, hoztak nekem is forrás vizet a völgyből. Ők még levest főztek vacsorára. Később még egy túrázóval bővültünk éjszakára.
Hát aludtam már jobban is, de nem panaszkodom. Este, a városi embernek ritkán látható csillagos égboltot csodáltam, reggel pedig a napfelkeltével ébredtem. Az előző nap fáradalmaiból bizony még maradt a lábaimban és mivel egy falatot sem tudtam magamba erőltetni a menetsebességem igen gyatra volt. De csak sikerült 3 órán belül visszaérnem. Hajlott koromra tekintettel utolsó esélyem volt most teljesíteni ezt a túrát, ami örök élmény és emlék marad.
Meglett köszi!
Az idő gyönyörő volt, szerencsére nem voltak sokan, így lehetett haladni.
Sajnos a ladában félig állt a víz. A jelszó jól olvasható. A következő megtaláló esetleg készüljön egy karbantartásra. Amennyire tudtam kiszárítottam, bár sok időm nem volt.
A jelszón még dolgoztam volna. Túl egyszerű! ;-)
Megtaláltuk.
"Zord bérceket, fenyős havasokat,
Lankát, völgyet, virágot, sasokat,
Mindent magamhoz ölelek,
S szívembe', mint friss vér kihűlt erekbe,
Bizserg a nagy, szent, lángoló meleg
És hull a könnyem tarthatatlanul:
Erdély rögére hull..." (P. Jánossy Béla)
6 év után újra a Fogarasban. Kiváló időben, kiváló túra. :) Miután szombatra ígérték a legjobb időt, péntek éjjel már kiautóztunk. Hajnalra értünk a Bilea-tóhoz, és rögtön nyomtuk is a túrát. Az előzményeknek megfelelően nem voltunk kirobbanó formában, de 9 óra alatt így is megjártuk oda-vissza. Némi kis felhő csak délután hömpölygött fel észak felől, de szerencsére csak nyaldosta a kellően magas csúcsot.
A láda vizes volt (picit repedt a doboz alja), a tűző napon kiszárítottam a belsejét a logbook-al együtt. Érdekes volt a 12 éves bejegyzéseket olvasni. :)
Este aztán leautóztunk, mert a Bilea-tónál már nem látják szívesen a sátrazókat, csak térítés fejében. A zsibvásár jellege azért megmaradt. :( Másnap egy lágyabb túrát tettünk lentről a Cabana Barcaciu-ig. Vicces volt, hogy ott újból találkoztunk azzal a 3 erdélyi sráccal, akikkel a mai túrán is összefutottunk és beszélgettünk, de ők a Negoj másik oldalán ereszkedtek le, és fent sátraztak. :)
Ide csak egyedül futkároztam fel.
A piros sáv jelzésről egy helyen táblával jelzett helyen le kell térni!
A kőhasadék, amin egyébként láncokkal biztosítva kellene felmenni, több helyen is omladékos, a láncok egy része is betemetve, elszakadva!
Én felmásztam rajta (mert azt hittem, a figyelmeztetés a sárga jelzésre vonatkozik, közben meg azt írja, hogy azt használd a piros helyett), de sokszor nem volt könnyű, s igen veszélyes lépések vannak benne időnként!
Mondjuk így is megjártam 6 óra alatt oda-vissza a Balea-tóhoz :)
Mégegyszer: A sárgán keresztül menjetek! Nem nagy kitérő, s jól lehet haladni rajta.
Hogyha valaki mindkét ládát útba szeretné ejteni, mint mi, akkor korábban induljon el, ne úgy, mint mi. A GCBiLa után leereszkedtünk még a Lajtáról a tó irányába, de rápillantva az órára és a gps-re, kénytelen voltam hátra arcot parancsolni kéttagú csapatunknak. Én még csak lebotorkáltam volna fejlámpával, de mást nem akartam belevinni a hülyeségbe, annál is inkább, mert a Negoj folyamatosan felhőben volt. A környéket most is csodálatos volt.
. :kisséfáradtdevigyorgószmájli:.
[g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Reggel 8-ra érkeztünk meg a Balea-tóhoz. Nem is időztünk sokat, nekivágtunk a felhős, ködös időben meghódítani a Negojut. Végig reménykedtünk, hogy kisüt a nap, nem lesz felhős az ég, de nem valósult meg. 50 m. volt a legtöbb amerre ellehetett látni, visszafele még az eső is eset. Ennek ellenére elértük a célunkat, sikeres csúcs hódítás, de sajnos látványba nem volt részünk.
Az előző napi rossz időnek nyoma sem volt. Szép tiszta időben indultunk négyen. Tami sajnos lebetegedett és vissza kellett fordulnia. Adrienn, miután találkoztunk a csúcs felől visszaforduló ismerőseinkkel és beszámoltak róla, hogy nagyon sokan mennek felfelé és rúgják le a köveket és még nagyon messze a csúcs, így ő is visszafordult. Miután a gps. azt mutatta, hogy 1,5 km. még légvonalban és "már csak" 400 m a szint, így Kiskorúval ketten vágtunk neki. :) Megérte. Köszönjük a rejtést
Kicsi fiam egyetemista lett, felköltözik a nagyfaluba, hát gondoltam csináljunk búcsúzóul valami komolyat. Hát ez lett belőle. Két napja a Retyezát és a Páring csúcsain melegítettünk be, onnan jöttünk át a Bilea tóhoz. A tó partján éjszakáztunk, majd hajnalban indultunk neki, de a napfelkeltét egész úton hiába vártuk, végig ködös, hideg volt. A Leitelen csodás módon kaptunk 5 perc verőfényt, hogy vissza ne forduljunk bánatunkban. De a nap tartósan igazán csak a napnyugtában mutatta meg magát. Ahonnan tegnap jöttünk a síkságon 30 fok fölött volt, itt egész nap 6 fok! Csak néha láttunk egy-egy szeletet a hegyből, sejtetve, hogy micsoda méretek vannak körülöttünk. Másodpercek alatt tűntek el, s majd elő egész hegyvonulatok. Ha szóltam Bencének, hogy "Nézz csak oda!", s mire kimondtam, hiába nézett már, nem volt ott csak a tejföl. A köd olyan sűrű volt, hogy vizes volt tőle minden, vigyázni kellett minden lépésre. Talán jobb is, hogy nem láttuk, hová is eshetnénk. 14 óra alatt teljesítettük a távot, megjegyzem a táblákon 8 óra van megadva. Este gondoltuk, kirugunk a hámból, mert megérdemeljük és étteremben vacsorázunk. De mivel kicsit későn értünk le már csak csorba és fagyi volt az étlapon. Sose ettem még ilyen jó fagyis csorbát :)
A megpróbáltatások ellenére azért nagyon jó és emberes volt (legalábbis így 46 és a halál között :). Ezt is kihúzhatom a bakancslistámról :) De azért még lehet, hogy visszajövök, hogy egészben is lássam, ne csak részletekben!
4 napos hátizsákos túrát találtunk ki magunknak. Második nap támadtuk meg a Negojt, sajnos szégyellősen épp a csúcs burkolózott felhőbe. De a hangulat így is jó volt, láttunk zergéket útközben. A piros sáv jelzés még mindig le van zárva, ezért a sárgán kellett kerülnünk.
4 napot túráztunk a hegyen, a Negoj-t támadtuk meg először, majd a Moldoveanut is megmásztuk, fent sátorozva a gerincen. Első nap a Kalcun tónál aludtunk, második nap a Mircii előtti nyeregben, mert a Gyurgyevó tavat már nem értük el, utána a Podragu menedékház felett aludtunk. Utolsó éjszakát pedig a Transzfogarasi út mellett töltöttük. Végig jó időnk volt, bár a Negoi ködbe burkolózott, mikor fent voltunk.
Kocziha társaságában a Bilea tó partjáról másztunk fel a Capra tó érintésével a Negoiu-ra. Hosszas keresgélés után sem találtuk a ládát (nem volt nálunk gps). A képek alapján kérem az elfogadást.
[Jóváhagyta: mudman, 2013.09.20 13:32]
A lista az oldal alapbállításának megfelelően nem mutatja az összes bejegyzést (68 db), az összes megjelenítéséhez kattints ide.
Az alapbeállítást (25 db) felülbírálhatja a felhasználói beállítás, amelyet bejelentkezve a felhasználói adatok között tudsz megváltoztatni.