1055. Tátrai kirándulás (GCtatr)
Rabló-ház
A völgy kicsiben
Kilátás a Rovátkáról a Lomnici-csúcs felé
Kilátás a Rovátkából a Lengyel-nyereg felé
Augusztusi hó. Hátul a Rovátka.
A Gerlachfalvi-csúcs a Kis-Viszokáról
Az Y koordináta helye
A Kis-Viszoka és a Gerlachfalvi-csúcs a Középhegységről (Svištovy štít)
Élet a kövek közt
A Felkai-tó a Sziléziai-háznál
Állapot: kereshető
Szélesség N 49° 10,622'
Hosszúság E 20° 10,057'
Magasság: 1975 mHosszúság E 20° 10,057'
Multipontok:
49° 10.622' 20° 10.057' 1975m tatr:M 49° 10.518' 20° 8.728' 2430m tatr:M2Segédpontok:
49° 9.529' 20° 13.496' 1280m tatr:M+Tarajka 49° 10.041' 20° 13.034' 1305m tatr:M+P-K
49° 10.618' 20° 8.691' 2290m tatr:M+2. segédpont 49° 10.410' 20° 8.414' 2200m tatr:M+3. segédpont 49° 10.449' 20° 8.376' 2125m tatr:M+K-Z
49° 9.367' 20° 9.433' 1665m tatr:M+5. segédpont
49° 8.564' 20° 13.414' 1015m tatr:M+forrasKoordináták letöltése GPS-be
Közeli ládák / Közeli pontok
Megye/ország: Szlovákia
Elhelyezés időpontja: 2004.08.26 16:00
Megjelenés időpontja: 2004.08.28 18:40
Utolsó lényeges változás: 2020.02.27 09:55
Utolsó változás: 2025.08.19 20:52
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+2V)
Elrejtők: VP
Ládagazda: VP
Nehézség / Terep: 2.5 / 4.5
Úthossz a kiindulóponttól: 17000 mMegtalálások száma: 79 + 20 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
kisgyerekkel is megközelíthető
-
túraruházat szükséges
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
-
GPS nélkül is érdemes megkeresni
+
kereshető egész évben
+
kereshető 24 órában
-
a látnivalóért fizetni kell
A geoláda megtekinthető a geocaching.com-on is.
Magashegyi kirándulás. Kérlek olvasd el a részletes leírást!
A Magas-Tátra a Kárpátok koronája, a világ legkisebb területű igazi magashegysége: méltó rá, hogy a GCpant látogatása után állandó magyar láda is legyen itt. Ugyanakkor megfogadva Madw tanácsát, nem akartam a sziklavilágban még egy ládával se "szemetelni".
Így tehát egy kirándulásra kalauzollak Titeket, a láda pedig a kirándulás vége felé, már lent vár Rátok. A láda koordinátái: N 49° 09,X71' E 20° 13,Y67', a hiányzó 2 számjegyet a kirándulás közben, az első és a második ponton kell begyűjtenetek.
FIGYELEM! A Tátra magashegység, veszélyes! A megadott úton csak július 1-től október 31-ig szabad járni - de szeptember elejétől már akár hó is lehet. Más időpontban csak megfelelő téli felszereléssel (és papírokkal) rendelkező hegymászók próbálkozzanak. Az út bejárása a térkép szerint 10 óra hosszat tart (aki jó kondiban van, annak kicsit kevesebb - de rossz időben akár több is lehet), ezért kora reggel kell indulni. Csak jó időben érdemes nekivágni, de ekkor is ajánlott meleg ruhát, esőkabátot, sapkát, kesztyűt vinni, mert a hegyek közt pillanatok alatt változhat az időjárás. Fontos a jó cipő is, és aki még soha nem járt a Tátrában, az előbb járjon be egy-két rövidebb utat.
Első pont: N 49° 10,622' E 20° 10,057' 1975 m [GCtatr-1] (a fent megadott koordinátákon) a Hosszú-tavi menedékház (Zbojnicka chata, 1965 m) közvetlen közelében. Javasolt kiindulópont: N 49° 9,529' E 20° 13,496' 1280 m [GCtatr+Tarajka] Tarajka (Hrebienok, 1280m), ahová Ótátrafüredről (Starý Smokovec) siklóval vagy a zöld jelzésen gyalog lehet feljutni. Innen a piros jelzésen kell elindulni észak felé, majd kb. negyed óra múlva a kék jelzésen ( N 49° 10,041' E 20° 13,034' 1305 m [GCtatr+P-K]) folytatni az utat fel a Nagy-tarpataki-völgyben.
Az északi koordináta hiányzó tizedperce (X): A megadott ponton egy makett a Nagy-tarpataki-völgyet és az azt övező csúcsokat ábrázolja. X értékét úgy kapod meg, hogy a maketten a "MALÝ JAVOROVÝ šTÍT" mellett álló magasságadat utolsó számjegyéből levonsz egyet. (Virtuális keresők, vigyázat! A turistatérképen más adat szerepel!)
Segédpont: N 49° 10,618' E 20° 8,691' 2290 m [GCtatr+2. segédpont] Rovátka (Prielom), hágó a Nagy-tarpataki-völgy és a Mormota-völgy között. A Hosszú-tavi menedékháztól a kék jelzésen kell továbbmenni, ez vezet át a hágón.
Segédpont: N 49° 10,410' E 20° 8,414' 2200 m [GCtatr+3. segédpont] Lengyel-nyereg (Poĺský hrebeň), hágó a Mormota-völgy és a Felkai-völgy között. A Rovátkától a kék jelzésen kell leereszkedni a Mormota-völgybe, egészen a N 49° 10,449' E 20° 8,376' 2125 m [GCtatr+K-Z] pontig. Innen a zöld jelzés vezet fel a Lengyel-nyeregbe.
Második (csúcs)pont: N 49° 10,518' E 20° 8,728' 2430 m [GCtatr-2] Kis-Viszoka (Východná Vysoká), kilátócsúcs a Tátra főgerincén. Ha tiszta az idő, akkor az egész Magas-Tátra látszik. DNY-ra előtted magasodik a Gerlachfalvi-csúcs (Gerlachovský štít, 2655 m), a Tátra, és egyben a Kárpátok legmagasabb csúcsa. A Lengyel-nyeregből a sárga jelzés vezet fel a csúcsra. (Ne engedj a GPS-ed csábításának: a Rovátkától légvonalban nagyon közel van a csúcs, de onnan csak hegymászó út vezet közvetlenül fel.)
A keleti koordináta hiányzó tizedperce (Y): A csúcson találsz egy bebetonozott vasat, aminek csak a legömbölyített teteje áll ki a betonból. A kicsit rozsdás, durva felületű vason egy keresztalakú bevágáson kívül egy 8 mm magas, szintén a vasba bemélyedő számjegy is található. A számot akkor könnyű elolvasni, ha nyugat felé (Tátra-csúcs, Vysoka) fordulva nézed a vasat. Ekkor a jobb alsó negyedben látod a számot. (7. kép) Ez a számjegy Y értéke.
Segédpont: N 49° 9,367' E 20° 9,433' 1665 m [GCtatr+5. segédpont] Sziléziai ház (Sliezsky dom). A csúcsról az ismert úton vissza a Lengyel-nyeregbe, majd a zöld jelzésen végig lefelé a hegyi szállóig. Közben: Virágoskert, Örököseső, Felkai-tó. Vigyázz, fáradtan, lefelé menet lehet a legnagyobbakat esni!
Harmadik pont (láda): N 49° 09,X71' E 20° 13,Y67' A láda (egy kb. 15 x 10 x 5 cm-es négyfüles műanyag doboz) Tarajka (Hrebienok) közelében van. Tarajkára a Sziléziai háztól a piros jelzésen lehet lejutni. A ládát egy vörösfenyőtuskó odva rejti (kép).
A ládával a Magas-Tátra-járók "Nagy Öreg"-jéről, dr. Komarnicki Gyuláról emlékszem meg, akinek hegymászó kalauza, A Magas-Tátra hegyvilága a magyar Tátra-járók bibliája. A fényképekkel és a logokkal legyetek óvatosak: ne árulják el a keresett számjegyeket vagy a láda pontosabb környezetét! Maradjon másoknak is meg a teljes feladat.
Ajánlott frissítő pont: az ótátrafüredi N 49° 8,564' E 20° 13,414' 1015 m [GCtatr+forras] savanyúvíz-forrás a 2004. novemberi vihar után sajnos elapadt, de most már visszatért a vize!
Panorámaképek a Kis-Viszokáról:
Kelet felé (2003).
Félkör déltől északig (2004).
Körpanoráma feliratokkal (2005).
Panorámakép a Közép-hegységről. A kép bal és jobb szélén is lent a Hosszú-tavi menedékház (Rabló-ház) látszik.
Ez a láda be volt jegyezve a geocaching.sk oldalon is (Tatra hiking), amely később beolvadt a geocaching.com adatbázisba. 2014-ben nevezték a "Szlovák Ládadíj"-ra.
További Magas-Tátrai információk.
WEB-kamerák: Kőpataki-tó, Ó-Tátra-Füred, Csorba-tó.
Jó kirándulást! Vigyázzatok magatokra!
VP
Utolsó információ: A rejteket kicsit benőtte a felsarjadó növényzet, és kis fácskák is nőttek mellette.
A rossz állapotú befőttes üveget 2024.09.13-án fa-peti új négyfüles műanyag dobozra cserélte. Köszönet érte!
2025.08.18-án új logbookot tettem bele, és ellenőriztem a két virtuális pontot is.
Így tehát egy kirándulásra kalauzollak Titeket, a láda pedig a kirándulás vége felé, már lent vár Rátok. A láda koordinátái: N 49° 09,X71' E 20° 13,Y67', a hiányzó 2 számjegyet a kirándulás közben, az első és a második ponton kell begyűjtenetek.
FIGYELEM! A Tátra magashegység, veszélyes! A megadott úton csak július 1-től október 31-ig szabad járni - de szeptember elejétől már akár hó is lehet. Más időpontban csak megfelelő téli felszereléssel (és papírokkal) rendelkező hegymászók próbálkozzanak. Az út bejárása a térkép szerint 10 óra hosszat tart (aki jó kondiban van, annak kicsit kevesebb - de rossz időben akár több is lehet), ezért kora reggel kell indulni. Csak jó időben érdemes nekivágni, de ekkor is ajánlott meleg ruhát, esőkabátot, sapkát, kesztyűt vinni, mert a hegyek közt pillanatok alatt változhat az időjárás. Fontos a jó cipő is, és aki még soha nem járt a Tátrában, az előbb járjon be egy-két rövidebb utat.
Első pont:
N 49° 10,622' E 20° 10,057' 1975 m [GCtatr-1] (a fent megadott koordinátákon) a Hosszú-tavi menedékház (Zbojnicka chata, 1965 m) közvetlen közelében. Javasolt kiindulópont: N 49° 9,529' E 20° 13,496' 1280 m [GCtatr+Tarajka] Tarajka (Hrebienok, 1280m), ahová Ótátrafüredről (Starý Smokovec) siklóval vagy a zöld jelzésen gyalog lehet feljutni. Innen a piros jelzésen kell elindulni észak felé, majd kb. negyed óra múlva a kék jelzésen ( N 49° 10,041' E 20° 13,034' 1305 m [GCtatr+P-K]) folytatni az utat fel a Nagy-tarpataki-völgyben.Az északi koordináta hiányzó tizedperce (X): A megadott ponton egy makett a Nagy-tarpataki-völgyet és az azt övező csúcsokat ábrázolja. X értékét úgy kapod meg, hogy a maketten a "MALÝ JAVOROVÝ šTÍT" mellett álló magasságadat utolsó számjegyéből levonsz egyet. (Virtuális keresők, vigyázat! A turistatérképen más adat szerepel!)
Segédpont:
N 49° 10,618' E 20° 8,691' 2290 m [GCtatr+2. segédpont] Rovátka (Prielom), hágó a Nagy-tarpataki-völgy és a Mormota-völgy között. A Hosszú-tavi menedékháztól a kék jelzésen kell továbbmenni, ez vezet át a hágón.Segédpont:
N 49° 10,410' E 20° 8,414' 2200 m [GCtatr+3. segédpont] Lengyel-nyereg (Poĺský hrebeň), hágó a Mormota-völgy és a Felkai-völgy között. A Rovátkától a kék jelzésen kell leereszkedni a Mormota-völgybe, egészen a N 49° 10,449' E 20° 8,376' 2125 m [GCtatr+K-Z] pontig. Innen a zöld jelzés vezet fel a Lengyel-nyeregbe.Második (csúcs)pont:
N 49° 10,518' E 20° 8,728' 2430 m [GCtatr-2] Kis-Viszoka (Východná Vysoká), kilátócsúcs a Tátra főgerincén. Ha tiszta az idő, akkor az egész Magas-Tátra látszik. DNY-ra előtted magasodik a Gerlachfalvi-csúcs (Gerlachovský štít, 2655 m), a Tátra, és egyben a Kárpátok legmagasabb csúcsa. A Lengyel-nyeregből a sárga jelzés vezet fel a csúcsra. (Ne engedj a GPS-ed csábításának: a Rovátkától légvonalban nagyon közel van a csúcs, de onnan csak hegymászó út vezet közvetlenül fel.)A keleti koordináta hiányzó tizedperce (Y): A csúcson találsz egy bebetonozott vasat, aminek csak a legömbölyített teteje áll ki a betonból. A kicsit rozsdás, durva felületű vason egy keresztalakú bevágáson kívül egy 8 mm magas, szintén a vasba bemélyedő számjegy is található. A számot akkor könnyű elolvasni, ha nyugat felé (Tátra-csúcs, Vysoka) fordulva nézed a vasat. Ekkor a jobb alsó negyedben látod a számot. (7. kép) Ez a számjegy Y értéke.
Segédpont:
N 49° 9,367' E 20° 9,433' 1665 m [GCtatr+5. segédpont] Sziléziai ház (Sliezsky dom). A csúcsról az ismert úton vissza a Lengyel-nyeregbe, majd a zöld jelzésen végig lefelé a hegyi szállóig. Közben: Virágoskert, Örököseső, Felkai-tó. Vigyázz, fáradtan, lefelé menet lehet a legnagyobbakat esni!Harmadik pont (láda): N 49° 09,X71' E 20° 13,Y67' A láda (egy kb. 15 x 10 x 5 cm-es négyfüles műanyag doboz) Tarajka (Hrebienok) közelében van. Tarajkára a Sziléziai háztól a piros jelzésen lehet lejutni. A ládát egy vörösfenyőtuskó odva rejti (kép).
A ládával a Magas-Tátra-járók "Nagy Öreg"-jéről, dr. Komarnicki Gyuláról emlékszem meg, akinek hegymászó kalauza, A Magas-Tátra hegyvilága a magyar Tátra-járók bibliája. A fényképekkel és a logokkal legyetek óvatosak: ne árulják el a keresett számjegyeket vagy a láda pontosabb környezetét! Maradjon másoknak is meg a teljes feladat.
Ajánlott frissítő pont: az ótátrafüredi
N 49° 8,564' E 20° 13,414' 1015 m [GCtatr+forras] savanyúvíz-forrás a 2004. novemberi vihar után sajnos elapadt, de most már visszatért a vize!Panorámaképek a Kis-Viszokáról:
Kelet felé (2003).
Félkör déltől északig (2004).
Körpanoráma feliratokkal (2005).
Panorámakép a Közép-hegységről. A kép bal és jobb szélén is lent a Hosszú-tavi menedékház (Rabló-ház) látszik.
Ez a láda be volt jegyezve a geocaching.sk oldalon is (Tatra hiking), amely később beolvadt a geocaching.com adatbázisba. 2014-ben nevezték a "Szlovák Ládadíj"-ra.
További Magas-Tátrai információk.
WEB-kamerák: Kőpataki-tó, Ó-Tátra-Füred, Csorba-tó.
Jó kirándulást! Vigyázzatok magatokra!
VP
Utolsó információ: A rejteket kicsit benőtte a felsarjadó növényzet, és kis fácskák is nőttek mellette.
A rossz állapotú befőttes üveget 2024.09.13-án fa-peti új négyfüles műanyag dobozra cserélte. Köszönet érte!
2025.08.18-án új logbookot tettem bele, és ellenőriztem a két virtuális pontot is.
Intelligens logszűrés
A Magas-Tátrában kirándulva ma megpróbáltuk megkeresni a GCtatr multit. A koordináta ismeretében viszont a végládát nem sikerült begyűjteni, egy korábban kivágott fa helyén egy PET előformát találtam, benne egy üres fehér papírral. Mivel a helyszínen nem volt nálam toll, így láttam értelmét a rejtőtől telefonon segítséget kérni, mivel nem tudtam volna beírni a jelszót. A csatolt kép alapján kérem a találat elfogadását. [Geoládák v4.5.10]
[Jóváhagyta: VP, 2025.10.21 19:39]
[Jóváhagyta: VP, 2025.10.21 19:39]
2025.08.19 16:15
Ma végigmentem újra az útvonalon. Minden megvan: a makett és a beütött számjegy is.
A második villamossal mentem, 6:15-kor szálltam le Tatranska Polienkán. Onnan a zöldön: Sziléziai ház, Lengyel-nyereg, és aztán a sárgán fel a Kis-Viszokára. 3 óra kényelmes gyaloglás (fénykepezéssel) + negyed óra megállás a ház teraszán.
A Virágoskertnél sorban előzte le a házból indulókat. A csúcson még csak hárman ültek, amikor 9:30-kor felértem.
Gyönyörű napsütés, felettem kék ég, de a Tátrától délre és északra minden felhő alatt. A nagyobb tátrai csúcsok kilátszanak, de folyamatos a felhőjáték. Gyönyörű!
Közben többször glória is látszik, mélyen alattam. Szivárványos glória a fejem (árnyéka) körül.
Egy és háromnegyed órát fent töltöttem a csúcson: fényképeztem, gyönyörködtem.
Aztán vissza a Lengyel-nyeregbe, le a főgerinc északi oldalán a kékig, és azon fel a Rovátkára. A rövid "főgerincen túl" kaland után vissza délre, a Nagy-Tarpataki-völgybe. Leereszkedtem a meredek részen, és egy füves kis pihenőn napoztam, ebédeltem. Nem siettem sehova. A Hosszú-tavi-menedékháznál csak a virtuális pontot néztem meg, mentem tovább lefele: Tarajka, Ótátrafüred.
Így nagyon lazán, rengeteget nézelődve, fényképezve, lentről indulva, 66 évesen 10 óra. :-)
—-
2025.08.18 14:00
A végládában a logbookot újra cseréltem, raktam bele tollat, ajándékot.
A láda ép, a rejtek is megmaradt (az egykori nagy vörösfenyő csonkja), de mellé-fölé új fácskák (vörösfenyők és egy kis lucfenyő) nőttek. Körülötte nagy fű, csarab. Érik a málna, kicsit feljebb a fekete és a vörös áfonya.
—-
Ez az idei első log a ládához a .hu-n. :-(
Ma végigmentem újra az útvonalon. Minden megvan: a makett és a beütött számjegy is.
A második villamossal mentem, 6:15-kor szálltam le Tatranska Polienkán. Onnan a zöldön: Sziléziai ház, Lengyel-nyereg, és aztán a sárgán fel a Kis-Viszokára. 3 óra kényelmes gyaloglás (fénykepezéssel) + negyed óra megállás a ház teraszán.
A Virágoskertnél sorban előzte le a házból indulókat. A csúcson még csak hárman ültek, amikor 9:30-kor felértem.
Gyönyörű napsütés, felettem kék ég, de a Tátrától délre és északra minden felhő alatt. A nagyobb tátrai csúcsok kilátszanak, de folyamatos a felhőjáték. Gyönyörű!
Közben többször glória is látszik, mélyen alattam. Szivárványos glória a fejem (árnyéka) körül.
Egy és háromnegyed órát fent töltöttem a csúcson: fényképeztem, gyönyörködtem.
Aztán vissza a Lengyel-nyeregbe, le a főgerinc északi oldalán a kékig, és azon fel a Rovátkára. A rövid "főgerincen túl" kaland után vissza délre, a Nagy-Tarpataki-völgybe. Leereszkedtem a meredek részen, és egy füves kis pihenőn napoztam, ebédeltem. Nem siettem sehova. A Hosszú-tavi-menedékháznál csak a virtuális pontot néztem meg, mentem tovább lefele: Tarajka, Ótátrafüred.
Így nagyon lazán, rengeteget nézelődve, fényképezve, lentről indulva, 66 évesen 10 óra. :-)
—-
2025.08.18 14:00
A végládában a logbookot újra cseréltem, raktam bele tollat, ajándékot.
A láda ép, a rejtek is megmaradt (az egykori nagy vörösfenyő csonkja), de mellé-fölé új fácskák (vörösfenyők és egy kis lucfenyő) nőttek. Körülötte nagy fű, csarab. Érik a málna, kicsit feljebb a fekete és a vörös áfonya.
—-
Ez az idei első log a ládához a .hu-n. :-(
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
2021 őszén kezdtük ezt a multit felgöngyölíteni, ekkor az első pontot kerestük fel. Mivel nagyon későn voltunk ekkor a Lengyel-nyeregben, ezért lemondtunk a Kis-Viszóka megmászásáról. Idén újra nekilendültünk ennek a túrának, egész hamar fel is értünk a Hosszú-tavi házhoz, ahol egy meleg levessel töltekeztünk a továbbiakra. A Rovátka-hágóra is könnyen másztunk fel, a túldoldalon viszont jóval nehézkesebb volt az ereszkedés és a kőfolyásos terepeken való átkelés. A Kis-Viszókára most fel is jutottunk, viszont most fújdogált egy kis szél, amitől hamar elfagytak az ujjaink, így ha nehézkesen is, de meglett a koordinátarészlet és a csúcson lévő comos csésze is. A végládához full sötétben értünk, de a rejtő alapos útmutatása mellett se találtuk a ládát a sűrű, vizes bokrokban. Másnap a nagy eső előtt még visszajöttünk körbeszaglászni és az első megérzésre meg is lett a láda. A törött dobozt kicseréltük, a tartalmát áttettük az újba. Nagyon szép túra, csak ajánlani tudom, szerettem minden percét. [Geoládák v4.5.3]
2021 őszén kezdtük ezt a multit felgöngyölíteni, ekkor az első pontot kerestük fel. Mivel nagyon későn voltunk ekkor a Lengyel-nyeregben, ezért lemondtunk a Kis-Viszóka megmászásáról. Idén újra nekilendültünk ennek a túrának, egész hamar fel is értünk a Hosszú-tavi házhoz, ahol egy meleg levessel töltekeztünk a továbbiakra. A Rovátka-hágóra is könnyen másztunk fel, a túldoldalon viszont jóval nehézkesebb volt az ereszkedés és a kőfolyásos terepeken való átkelés. A Kis-Viszókára most fel is jutottunk, viszont most fújdogált egy kis szél, amitől hamar elfagytak az ujjaink, így ha nehézkesen is, de meglett a koordinátarészlet és a csúcson lévő comos csésze is. A végládához full sötétben értünk, de a rejtő alapos útmutatása mellett se találtuk a ládát a sűrű, vizes bokrokban. Másnap a nagy eső előtt még visszajöttünk körbeszaglászni és az első megérzésre meg is lett a láda. A törött dobozt kicseréltük, a tartalmát áttettük az újba. Nagyon szép túra, csak ajánlani tudom, szerettem minden percét. [Geoládák v4.5.3]
Köszönöm a rejtést! A túrának 10 óra után indultunk neki, így arra számítottunk, hogy már sötétben érkezünk a végpont közelébe. Fentről a kilátás pazar, mindenképp megéri felmászni ide! A csúcson elhelyezett com-os ládát is megtaláltuk, TB IN.
A ládát végül másnap, már világosban találtuk meg, mivel a keresett tuskó kiválóan rejtőzik az áfonyabokrok és egyéb nagyobb növények ölelésében. A láda igen elhanyagolt állapotban volt, így fa-petivel felújítottuk.
A ládát végül másnap, már világosban találtuk meg, mivel a keresett tuskó kiválóan rejtőzik az áfonyabokrok és egyéb nagyobb növények ölelésében. A láda igen elhanyagolt állapotban volt, így fa-petivel felújítottuk.
Jó élmény volt, köszönjük szépen az idegenvezetést! Évi ♡ Toti [Geoládák v3.12.10]
Hihetetlen jó túra volt. Minden a legnagyobb rendben vele. Ha egyszer hazaérünk, lesz bővebb beszámoló is. Addigbis hatalmas köszönet VP-nek a létrehozásért és a karbantartásért! [Geoládák v3.12.10]
Az első magyar tátrai ládát megjelenése óta folyamatosan gondozom. Kijavítottam gyerekbetegségeit, a nagy tátrai vihar után teljesen új helyre költöztettem, a fakivágások után is biztonságos oduba került, ha elveszett, pótoltam, ha beázott, cseréltem a logbookot.
A magyar oldalon már közel két éve nincs megtalálása (ami teljesen érthetetlen számomra), de a .com-on sokkal többen keresik. Innen van friss információm, hogy a láda ép. És ezért jelentem most be az új szabályok alapján a megtalálást.
Ha szükséges lesz, természetesen javítani fogom. És ettől függetlenül is már készülök újra menni kedvenc magashegységembe. :-)
2018.08.29 15:00 egyéb log
A logbookot újra (szárazra) cseréltem.
Poprádi-tó - Oszterva - Szilézia-ház - Tarajka - Ótátrafüred kirándulás ködös-felhős időben, GCOSZT megtalálásával egybekötve.
2016.08.26 17:45 egyéb log
Előző nap a végládát kerestem meg: rendben várja a megtalálókat (a .com-on aránylag sokan megkeresik).
Ma észak felől a Hosszútavi-menedékházhoz érkeztem (Javorináról indultam, megmásztam a Markazit-tornyot és a Vörös-tornyot), itt kapcsolódtam be a kirándulás útvonalába. Naplemente előtt nem sokkal, utolsónak indultam le a Kis-Viszokáról. (A számjegy még mindig jól olvasható.)
2014.09.19 15:00 egyéb log
Végigjártam (ellenkező irányban) az utat, és meglátogattam a tízéves ládát. A rejtekadó fát kivágták, de a tuskóban megvan az odu és a rejtek, a láda ép.
A magyar oldalon már közel két éve nincs megtalálása (ami teljesen érthetetlen számomra), de a .com-on sokkal többen keresik. Innen van friss információm, hogy a láda ép. És ezért jelentem most be az új szabályok alapján a megtalálást.
Ha szükséges lesz, természetesen javítani fogom. És ettől függetlenül is már készülök újra menni kedvenc magashegységembe. :-)
2018.08.29 15:00 egyéb log
A logbookot újra (szárazra) cseréltem.
Poprádi-tó - Oszterva - Szilézia-ház - Tarajka - Ótátrafüred kirándulás ködös-felhős időben, GCOSZT megtalálásával egybekötve.
2016.08.26 17:45 egyéb log
Előző nap a végládát kerestem meg: rendben várja a megtalálókat (a .com-on aránylag sokan megkeresik).
Ma észak felől a Hosszútavi-menedékházhoz érkeztem (Javorináról indultam, megmásztam a Markazit-tornyot és a Vörös-tornyot), itt kapcsolódtam be a kirándulás útvonalába. Naplemente előtt nem sokkal, utolsónak indultam le a Kis-Viszokáról. (A számjegy még mindig jól olvasható.)
2014.09.19 15:00 egyéb log
Végigjártam (ellenkező irányban) az utat, és meglátogattam a tízéves ládát. A rejtekadó fát kivágták, de a tuskóban megvan az odu és a rejtek, a láda ép.
Szuper túra volt, köszönjük. Bővebben otthonról.
Na ez az a láda, amit biztosan soha nem fogunk megkeresni. Gondoltuk ezt tizenegykét évvel ezelőtt kezdő geoládászként szlovák kirándulás közben két kisiskolás gyerekkel. Eltelt néhány év, és már nem a fiatalság, hanem az öregség a "hátralék". De a hátralék gondolt egy nagyot, beültette párja és lánya (aki már társaival is járja a Tátrát) fülébe a bogarat, képesek vagytok rá, megtaláljátok ezt a ládát! Szebb, mint a Nagyszalóki, oda úgyse érnék fel, mi még nem jártunk apával ebben a völgyben stb...Bekapták a horgot, és a második siklóval már haladtunk fel reggel. Tarajkán lányom és párom elindult a maga ütemében, leelőzve mindenkit haladtak. A "hátralék" azaz én, pedig felcipeltem magam a Rabló-házig. Bíztatásként tízkor jött egy sms lányomtól, anya ne add fel, könnyebb, mint a Téry. A láncokról már előtte mondta, nem nehezek (Vöröstorony-hágót már megjárta tavaly), így amikor kinyílt a völgy, eszem ágában sem volt feladni! Lassan, de biztosan haladtam felfelé, ott és annyit legeltettem a szemem, amennyit akartam. Nekem bizony ez a völgy is tetszett! Pároméknak a csúcson kellett várni, mert a koordinátarészlet mellett falatozott egy család. A tervük az volt, visszajönnek a Rabló-házhoz, mégse legyek egyedül lefelé, de a terepet látva inkább a rejtő által ajánlott utat választották (indulásnál én is ezt javasoltam nekik), a Sziléziai-ház felé ereszkedtek le és a Magisztralen jöttek vissza Tarajkára, előttem értek le. Tegnap a Fehér-tavi csúcson egymást látták csak meg a tejfehér ködöt...a mai nap kárpótolta lányom és párom, pazar kilátással a csúcsokra, völgyekre, tavakra! Kivételesen nyugodt időjárás, nem kellett aggódni, hogy vihar lesz. Én is jól éreztem magam, és még szokatlan módon simán világosban leértünk, sőt Csorba-tónál a szokásos adag mézborunkat is begyűjtöttük. Jó kis nap volt, köszönet a rejtésért! Idei Tátrázásunk legjobb napja volt a mai.
Na ez az a láda, amit biztosan soha nem fogunk megkeresni. Gondoltuk ezt tizenegykét évvel ezelőtt kezdő geoládászként szlovák kirándulás közben két kisiskolás gyerekkel. Eltelt néhány év, és már nem a fiatalság, hanem az öregség a "hátralék". De a hátralék gondolt egy nagyot, beültette párja és lánya (aki már társaival is járja a Tátrát) fülébe a bogarat, képesek vagytok rá, megtaláljátok ezt a ládát! Szebb, mint a Nagyszalóki, oda úgyse érnék fel, mi még nem jártunk apával ebben a völgyben stb...Bekapták a horgot, és a második siklóval már haladtunk fel reggel. Tarajkán lányom és párom elindult a maga ütemében, leelőzve mindenkit haladtak. A "hátralék" azaz én, pedig felcipeltem magam a Rabló-házig. Bíztatásként tízkor jött egy sms lányomtól, anya ne add fel, könnyebb, mint a Téry. A láncokról már előtte mondta, nem nehezek (Vöröstorony-hágót már megjárta tavaly), így amikor kinyílt a völgy, eszem ágában sem volt feladni! Lassan, de biztosan haladtam felfelé, ott és annyit legeltettem a szemem, amennyit akartam. Nekem bizony ez a völgy is tetszett! Pároméknak a csúcson kellett várni, mert a koordinátarészlet mellett falatozott egy család. A tervük az volt, visszajönnek a Rabló-házhoz, mégse legyek egyedül lefelé, de a terepet látva inkább a rejtő által ajánlott utat választották (indulásnál én is ezt javasoltam nekik), a Sziléziai-ház felé ereszkedtek le és a Magisztralen jöttek vissza Tarajkára, előttem értek le. Tegnap a Fehér-tavi csúcson egymást látták csak meg a tejfehér ködöt...a mai nap kárpótolta lányom és párom, pazar kilátással a csúcsokra, völgyekre, tavakra! Kivételesen nyugodt időjárás, nem kellett aggódni, hogy vihar lesz. Én is jól éreztem magam, és még szokatlan módon simán világosban leértünk, sőt Csorba-tónál a szokásos adag mézborunkat is begyűjtöttük. Jó kis nap volt, köszönet a rejtésért! Idei Tátrázásunk legjobb napja volt a mai.
Egész napos tátrai kirándulás, többé-kevésbé a javasolt útvonalon. Szombat estére értünk ki a szállásra, reggel pedig korán indultunk. A siklót nem vettük igénybe, nem lehet olyan sokat nyerni vele. A túra során kerülgettük a felhőket, de végig remek túraidő volt sok napsütéssel. A Lengyel-nyereg felé vezető "lépcsősor" nagyon komoly, nem kis munka lehetett a törzseket felcipelni. A Kis-Viszókán rengetegen voltak.
A vörös és fekete áfonyának most van szezonja, előbbiből a Magistrale vonatkozó szakaszán rengeteget találtunk, ez jelentősen hátráltatta a haladást. :) A friss logbook-ban csak egy bejegyzés volt előttem.
Kiváló túra volt, köszönöm. :)
A vörös és fekete áfonyának most van szezonja, előbbiből a Magistrale vonatkozó szakaszán rengeteget találtunk, ez jelentősen hátráltatta a haladást. :) A friss logbook-ban csak egy bejegyzés volt előttem.
Kiváló túra volt, köszönöm. :)
Tökéletes időben remek túra. A logfüzet sajnos elázott. Köszönjük a rejtést.
[wapon beküldött szöveg]
mögvan [wapon beküldött szöveg]
o/ Jo szuszogtatos [wapon beküldött szöveg]
Megtaláltam. Köszönöm a rejtést! lelcache [wapon beküldött szöveg]
A GCVTHG okán jártam a Rabló-háznál, itt leolvastam az 1. pontot, majd rövid töprengés után ezt az adatot elégségesnek találtam a végpont megtalálásához.
A mai napon a záróláda is meglett. Köszi
Remek egész napos láda, nagyon tetszett ez a kör. Esős időt jósoltak, de szerencsére csak 10 percig esett. Így legalább ma nem volt tömeg a hegyen.
Az első siklóval mentünk fel, visszafelé sajnos nem vettünk jegyet, így lefelé már gyalog mentünk.
Az első siklóval mentünk fel, visszafelé sajnos nem vettünk jegyet, így lefelé már gyalog mentünk.
Hétvégi tátrai kirándulás második napján jártuk végig a túrát.
7:30-as első siklóval mentünk fel Tarajkára. 16:00-ra már a parkolóban voltunk.
7:30-as első siklóval mentünk fel Tarajkára. 16:00-ra már a parkolóban voltunk.
Köszi. Első nap a Tátrában.
Mert kell a pont!
Köszönjük a rejtést.
Köszönjük a rejtést.
Időjárási és útvonaltervezési okok miatt több részre bontva, de sikeresen meglett. Részletek később.
Megvan. Jó volt, mert sikerült, de lehet nem nekem való ez már. Maci012-vel találtam meg a Vöröstorony-hágóval egybekötve. Most minden cuccomból folyik a víz és szétfagytam, ha kissé helyre jövök, akkor írok hosszabban.
Kb. dél körül vágtunk neki (Maci012-vel) a Rabló menedékháztól, a Vöröstorony-hágó teljesítése után ennek a túrának. Kicsit pihentünk, de azért frissnek sem voltunk mondhatók. Már kezdtek megjelenni a felhők, ezért megint sietősre váltottunk. Továbbra is Maci012 volt a gyorsabb, néha bevárt engem. A Lengyel-nyeregnél már egyértelművé vált, hogy ezt nem fogjuk szárazon megúszni, ezért Maci012 előre sietett, mert ő nem túrabakancsba jött és a cipője nagyon csúszott a vizes köveken. Az esőkabátját azonban a hátizsákomban felejtette. A Kis-Viszokan már szakadt az eső, de aggódtam a lányomért ezért kissé későn áltam meg az esőkabátomat felvenni. Mire megtaláltam Maci012, ő már mindenhol teljesen szétázott. A következő három órát lefelé szétázva gyalogoltuk végig. Egy kilométerre a Tarajkától Maci012 átváltott mezitlábra. A láda könnyen meglett, majd lerollereztünk a Tarajkáról. Emlékezetes marad ez a túra.
Kb. dél körül vágtunk neki (Maci012-vel) a Rabló menedékháztól, a Vöröstorony-hágó teljesítése után ennek a túrának. Kicsit pihentünk, de azért frissnek sem voltunk mondhatók. Már kezdtek megjelenni a felhők, ezért megint sietősre váltottunk. Továbbra is Maci012 volt a gyorsabb, néha bevárt engem. A Lengyel-nyeregnél már egyértelművé vált, hogy ezt nem fogjuk szárazon megúszni, ezért Maci012 előre sietett, mert ő nem túrabakancsba jött és a cipője nagyon csúszott a vizes köveken. Az esőkabátját azonban a hátizsákomban felejtette. A Kis-Viszokan már szakadt az eső, de aggódtam a lányomért ezért kissé későn áltam meg az esőkabátomat felvenni. Mire megtaláltam Maci012, ő már mindenhol teljesen szétázott. A következő három órát lefelé szétázva gyalogoltuk végig. Egy kilométerre a Tarajkától Maci012 átváltott mezitlábra. A láda könnyen meglett, majd lerollereztünk a Tarajkáról. Emlékezetes marad ez a túra.
Közös túrázás és ládakeresés Atill@val. Köszönet a rejtésért.
Eredetileg a Großglockner-e mentünk volna, de sajnos ott most nagy havazás volt, így ide jöttünk. Fordított útvonalon teljesítettük a túrát,
ami a láda megszerzésénél még jól is jött. Nagyon jól éreztük magunkat, kellemes hétvégi program volt mindnyájunknak.
Köszönjük a rejtést.
ami a láda megszerzésénél még jól is jött. Nagyon jól éreztük magunkat, kellemes hétvégi program volt mindnyájunknak.
Köszönjük a rejtést.
Két napos túra, négy hágó, egy alvás :) és egy kis szerencse, hogy végül a láda is útba esett. Köszi a rejtést! g
A hosszú gyaloglás után (ráadásul két részletben) már sem erőnk, sem időnk nem volt ládát keresni, így másnap egy rövid tarajkai sétálgatás során logoltunk.
Sajnos ez a találat 1 meghiúsult túra emléke. Moonspell-el vágtunk neki.
Mire a Sziléziai házhoz értünk már jócskán esett az eső és erős volt a köd.
Várakozás közben megismerkedtünk a rejtővel és kislányával, ők mormotázni indultak. Sajnos az idő nem javult így (VP tanácsára is) elindultunk visszafelé a Magistrale-n. Az utolsó kilométereket sajnos bicegve tettem meg egy rossz lépés után. Köszönet a rejtőnek a segítségért.
Mire a Sziléziai házhoz értünk már jócskán esett az eső és erős volt a köd.
Várakozás közben megismerkedtünk a rejtővel és kislányával, ők mormotázni indultak. Sajnos az idő nem javult így (VP tanácsára is) elindultunk visszafelé a Magistrale-n. Az utolsó kilométereket sajnos bicegve tettem meg egy rossz lépés után. Köszönet a rejtőnek a segítségért.
Az idő sajnos nem nekünk kedvezett ezen a napon. Mire a Sziléziai házhoz értünk rendesen esett az eső és a ködtől semmit nem lehetett látni. Összefutottunk a rejtővel és kislányával, egy kellemes beszélgetés kerekedett belőle, közben reménykedtünk, hogy kitisztul az idő. De nem javult a helyzet, így másfél óra várakozás után elindultunk lefelé. Köszönjük a rejtőnek a segítséget a láda megtalálásához. Ha az idő engedi 1 - 2 hét múlva biztosan újra nekivágunk a csúcsnak.
50. tátrai utamon az elveszett láda helyett újat rejtettünk. Kereshető.
Nagyon elszomorít minket, hogy a vihar után megmaradt erdő valami fabetegség vagy kártevő miatt rohamosan pusztul. Gyakorlatilag az összes lucfenyő kiszárad, csak az elszórtan a telepített lucfenyő közé keveredett vörös- és cirbolyafenyők élnek. Tarajka és a Tarpataki-vízesések környéke már teljesen kopasz.
Lent viszont, ahol a vihar pusztított, már lassan éled a természet. 2-3 méteres kis fenyők, madárberkenyék, bokrok nőnek.
VP és Mila
Nagyon elszomorít minket, hogy a vihar után megmaradt erdő valami fabetegség vagy kártevő miatt rohamosan pusztul. Gyakorlatilag az összes lucfenyő kiszárad, csak az elszórtan a telepített lucfenyő közé keveredett vörös- és cirbolyafenyők élnek. Tarajka és a Tarpataki-vízesések környéke már teljesen kopasz.
Lent viszont, ahol a vihar pusztított, már lassan éled a természet. 2-3 méteres kis fenyők, madárberkenyék, bokrok nőnek.
VP és Mila
Jó időben, jó kis túra a Tátrában.
Vöröstorony utáni ráadás.
Ezt a ládát már jó régen elkezdtem, most a Hrebienok-Rabló-ház-Rovátka-Sziléziai ház-Hrebienok útvonalat jártuk be Ágival és Magdival. Az időjárás kedvezett kivéve a Lengyel-nyeregben a húsz perces esőt, utána gyönyörű idő lett. Köszönjük a rejtést, jót túráztunk.
Magashegyi ládázás haverokkal.
Köszi a rejtést.
Az 7:30-as siklóval mentünk fel, a Hosszú-tavi menedékházat 2 óra alatt értük el, majd miközben a jelszót olvastam le, épp megérkezett a helikopter: . A Rovátkától elromlott az idő, csak pillanantokra láthattuk a környező csúcsokat. A nyeregből 30 perc alatt értünk fel a Kis-Viszokára, itt kezdett el esni az eső. A Sziléziai ház után alábhagyott, végül kényelmes tempóban 9 óra alatt sétáltuk (másztuk,csúszkáltuk) le a túrát. Köszönjük!
Videó
Videó
Mikulással.
Megtaláltuk.
Csodás túra gyönyörű időben [wapon beküldött szöveg]
Magas-tátrai hosszú hétvégénk első túrája volt ez a geocaching túra. A négy fős kis csapatból ketten tájfutók voltunk ezért a GPS-t csak az utolsó pont előtt pár méterrel vettük elő, de a térképet is csak a túra elején néztük meg és memóriából mentünk. A legelső siklóval mentünk fel Tarajkáig biztos, ami biztos alapon. Nagyon jó túra volt, pontosan a útjelző táblák által kiírt időket tartottuk és így kb. 10 órás lett a túra. Pontosabban a Lengyel-nyeregből a 4 fős csapatból csak én mentem fel a csúcsra a kiírt 1 óra helyett 20 perc alatt, pedig nem vagyok valami jó kondiban; ennyivel könnyebb zsák nélkül. A láda nem igazán volt rejtve; megpróbáltam a szétdobált kövekből rekonstruálni a rejtést. Amúgy az ilyen ládákat szeretem, ahol nem maga a doboz megkeresése a lényeg egy kütyüvel, hanem egy igazi élménnyel gazdagodunk a láda megtalálása során.
Öt napos, felvidéki, Bihargós nyílttúrának köszönhetően értem el ezt a ládát.
Ez kafa volt! Szuper idő, remek túra, gyönyörű panoráma! A pontokat már külön-külön bejártam, de így együtt még nem teljesítettem. Viszont most végre láttam is valamit a Kis-viszokáról, nem úgy, mint jó pár éve, mikor tejföl, és zima fogadott a csúcson, és a hónyelvet se láttam még ekkorának a Rovátka mögött! Külön csemege volt, hogy a hegy lakói is megmutatták magukat. A végén a csapat a kéken ment le, én egyedül indultam a ládáért, amit nem találtam. Lehet, hogy eltűnt? Cserébe jót áfonyáztam a fa mellet... és mehettem vissza a pótládáért, aminek a rejtése *5. Sajnos a tartalma teljesen elázott, azért szerencsére még olvasható volt. Nem volt idő szárítgatni, mert a csapat előtt kellett leérnem Ótátrafüredre.
Egy élmény volt! Köszönöm!
Ez kafa volt! Szuper idő, remek túra, gyönyörű panoráma! A pontokat már külön-külön bejártam, de így együtt még nem teljesítettem. Viszont most végre láttam is valamit a Kis-viszokáról, nem úgy, mint jó pár éve, mikor tejföl, és zima fogadott a csúcson, és a hónyelvet se láttam még ekkorának a Rovátka mögött! Külön csemege volt, hogy a hegy lakói is megmutatták magukat. A végén a csapat a kéken ment le, én egyedül indultam a ládáért, amit nem találtam. Lehet, hogy eltűnt? Cserébe jót áfonyáztam a fa mellet... és mehettem vissza a pótládáért, aminek a rejtése *5. Sajnos a tartalma teljesen elázott, azért szerencsére még olvasható volt. Nem volt idő szárítgatni, mert a csapat előtt kellett leérnem Ótátrafüredre.
Egy élmény volt! Köszönöm!
Még pár kép.
A láda koordinátáit egy korábbi túrán vadásztuk le. Szép túra volt. Köszi a rejtést!
Tavaly már egyszer tettünk egy próbát a túrával, de az időjárás nem fogadott kegyeibe. Idén ismét próbálkoztunk, de a hó menniysége ismét megakadályozta, hogy feljussunk a hágóra. Ráadásul az első nap is plusz kilométereket és szintvonalakat kellett megtenni. A Téry házból ugyanis vissza kellett jönnünk, hogy a Zbojnickába lévő szállásra jussunk, mert a Vöröstorony-hágót sem lehetett megközelíteni a hóvihar miatt.
Az első hiányzó kordinátát már tavaly megszereztük, így nem volt nehéz a ládát a második nélkül is megtalálni. Persze addig úgy sem fogok nyugton maradni, míg egyszer végig nem megyek ezen az úton
Az első hiányzó kordinátát már tavaly megszereztük, így nem volt nehéz a ládát a második nélkül is megtalálni. Persze addig úgy sem fogok nyugton maradni, míg egyszer végig nem megyek ezen az úton
2008.08.26 18:40
Milával - ellenkező irányban - végigjártuk az egész kirándulást.
Megvan minden: makett, bebetonozott vas, láda, pótláda.
A láda körül megváltozott minden a favágás miatt, de szerencsére csak a lucfenyőket vágják, a vörösfenyőket nem.
2008.02.20 17:00
Téli ládaellenőrzés.
A környező fákat (lucfenyőket) kivágták, de a rejtekadó vörösfenyő sértetlen.
A láda a hó alatt pihen, várja a tavaszt.
A képek kicsit lejjebb, Ótátrafüreden készültek, még napkelte előtt - de a felhők közül kibújó csúcsokat már megsüti a Nap.
2006.08.20 19:10
A láda (logbookkal, ajándékokkal) újra a megadott helyen. A tartalék láda továbbra is kereshető (ebben csak a jelszó van).
2006.02.20 08:30
A láda békésen pihen a nagy hó alatt - gondoltam én télen. De szlovák kesserek szerint nincs meg a doboz. Addig, amíg nem tudom ellenőrizni, illetve újat rejteni helyette, használjátok a tartalék ládát!
Milával - ellenkező irányban - végigjártuk az egész kirándulást.
Megvan minden: makett, bebetonozott vas, láda, pótláda.
A láda körül megváltozott minden a favágás miatt, de szerencsére csak a lucfenyőket vágják, a vörösfenyőket nem.
2008.02.20 17:00
Téli ládaellenőrzés.
A környező fákat (lucfenyőket) kivágták, de a rejtekadó vörösfenyő sértetlen.
A láda a hó alatt pihen, várja a tavaszt.
A képek kicsit lejjebb, Ótátrafüreden készültek, még napkelte előtt - de a felhők közül kibújó csúcsokat már megsüti a Nap.
2006.08.20 19:10
A láda (logbookkal, ajándékokkal) újra a megadott helyen. A tartalék láda továbbra is kereshető (ebben csak a jelszó van).
2006.02.20 08:30
A láda békésen pihen a nagy hó alatt - gondoltam én télen. De szlovák kesserek szerint nincs meg a doboz. Addig, amíg nem tudom ellenőrizni, illetve újat rejteni helyette, használjátok a tartalék ládát!
Szep ut volt, szep idoben. A csucson a mobil vas ott volt, viszont a bebetonozottat nem igazan sikerult megtalalnom. Lehet, hogy az eppen fenn etkezo tarsasag teritette meg rajta a svedasztalat, vagy csak elbenaztam. Azert a koordinatakat probalgatva szerencsere meglett a lada is. Mar csak a hoteltol lefele setalva lattam, hogy berelt rollerel is le lehetett volna gurulni a parkoloig. :)
10 napos tátrai túránkat rögtön ezzel a kirándulással kezdtük, meg is lett a böjtje másnap. :o)) Minden volt benne, amit szeretek, remek kis út volt.
Remek!
Sajna, a környező fákat már frissen vágják. Félő, hogy a rejtés is veszélyben van. Át kellene helyezni.
Évek óta járunk a Magas-Tátrába túrázni. A tavalyi túránk során 2 célt tűztünk ki idénre magunk elé:
1, Elhatároztuk, hogy idén megkeressük a Tátrában elrejtett magyar ládákat.
2, Elhatároztuk, hogy az itt rejtett magyar ládák számát megnöveljük!
A második pontot teljesítettük, hiszen most jelent meg a GCSTPT ládánk.
Az első pont teljesítésének egyik állomása volt ez a láda.
Ragyogó napfényes időben indultunk Ótátrafüredről gyalog a
-on felfelé a Rabló-ház irányába. Szép, folyamatos emelkedést követően jutottunk el a Nagy-Tarpataki völgybe, ahol gyorsan rájöttünk: nem mi nőttünk meg menet közben, hanem a fenyők zsugorodtak össze mellettünk. :-)
Élvezetesek voltak a láncos szakaszok, a meredek sziklafalak, az óriási kőtömbök, bár a sziklásabb szakaszokon végigkísérő mennydörgést, villámlást és a zuhogó tátrai esőt azért szívesen kihagytuk volna.
A láda helyéhez közeledve kissé aggódtunk az áfonyalekváros üvegért, de szerencsére a teljesen épen álló vörösfenyő jól őrzi titkát. A logfüzetből pedig megtudhattuk, hogy miért is lett az a jelszó, ami a jelszó lett.
A rejtéssel az volt a gondunk, hogy az Y-t csak találgatni tudtuk, a jellegzetes odút tartalmazó vörösfenyő pedig nagyon magára maradt a környéken, így félő, hogy nem lesz már hosszú életű. Az alternatív jelszó kihelyezése viszont hasznos dolog.
Köszönjük a rejtést !
1, Elhatároztuk, hogy idén megkeressük a Tátrában elrejtett magyar ládákat.
2, Elhatároztuk, hogy az itt rejtett magyar ládák számát megnöveljük!
A második pontot teljesítettük, hiszen most jelent meg a GCSTPT ládánk.
Az első pont teljesítésének egyik állomása volt ez a láda.
Ragyogó napfényes időben indultunk Ótátrafüredről gyalog a
-on felfelé a Rabló-ház irányába. Szép, folyamatos emelkedést követően jutottunk el a Nagy-Tarpataki völgybe, ahol gyorsan rájöttünk: nem mi nőttünk meg menet közben, hanem a fenyők zsugorodtak össze mellettünk. :-)Élvezetesek voltak a láncos szakaszok, a meredek sziklafalak, az óriási kőtömbök, bár a sziklásabb szakaszokon végigkísérő mennydörgést, villámlást és a zuhogó tátrai esőt azért szívesen kihagytuk volna.
A láda helyéhez közeledve kissé aggódtunk az áfonyalekváros üvegért, de szerencsére a teljesen épen álló vörösfenyő jól őrzi titkát. A logfüzetből pedig megtudhattuk, hogy miért is lett az a jelszó, ami a jelszó lett.
A rejtéssel az volt a gondunk, hogy az Y-t csak találgatni tudtuk, a jellegzetes odút tartalmazó vörösfenyő pedig nagyon magára maradt a környéken, így félő, hogy nem lesz már hosszú életű. Az alternatív jelszó kihelyezése viszont hasznos dolog.
Köszönjük a rejtést !
Ez sem fogott ki rajtam. :) [wapon beküldött szöveg]
Már többször nekiindultunk barátaimmal, hogy teljesítsük ezt a remek kirándulást, de ezidáig sajnos minden próbálkozásunkat az időjárás miatt fel kellett adnunk. De most....
Mint ismeretes pár kessertársunk fejébe vette a Mont Blanc megmászását. Ehhez kellenek felkészülő túrák is, így zsorzs barátom szervezett csapatuknak egy kis tátrai hétvégét. Megkérdezte, hogy van-e kedvem egy kis drive-in ládázgatásra, és mivel itt a logom, a válaszom kitalálható. :)
Zsorzs útmutatását követtük, aki profi időjósként megállapította, hogy jó időnk lesz, amúgy is nyár van, egy rövidnadrág és póló elég lesz. (Javaslom a leírásban megkeresni VP tanácsait a ruházattal kapcsolatban, és megfogadni!)
Mire elértük az első pontot, én már elég fáradt voltam, köszönhetően a kellemes tempónak. Fázni nem fáztam, pedig eső volt bőven, a szél is fújt rendesen, de legalább a hőmérséklet el sem érte a 0 fokot. Kis pihenőt tartottunk a Rabló-házban, majd folytattuk utunkat. Nem vagyok egy fázós alkat, de mikor kimentem megkeresni a közeli .com-os ládát, szabályosan remegtem, pedig még pulóvert is vettem fel.
Minden kezdet nehéz, és a folytatás sem volt könnyebb. A szél össze-vissza fújta a poncsót, gyakran azt sem láttam, hova kéne lépni.
Sok kilátásban nem volt részünk a túra alatt, és az esős idő miatt nem is fényképeztem túl sokat.
Az biztos, hogy emlékezetes kirándulás marad. :)
Már többször nekiindultunk barátaimmal, hogy teljesítsük ezt a remek kirándulást, de ezidáig sajnos minden próbálkozásunkat az időjárás miatt fel kellett adnunk. De most....
Mint ismeretes pár kessertársunk fejébe vette a Mont Blanc megmászását. Ehhez kellenek felkészülő túrák is, így zsorzs barátom szervezett csapatuknak egy kis tátrai hétvégét. Megkérdezte, hogy van-e kedvem egy kis drive-in ládázgatásra, és mivel itt a logom, a válaszom kitalálható. :)
Zsorzs útmutatását követtük, aki profi időjósként megállapította, hogy jó időnk lesz, amúgy is nyár van, egy rövidnadrág és póló elég lesz. (Javaslom a leírásban megkeresni VP tanácsait a ruházattal kapcsolatban, és megfogadni!)
Mire elértük az első pontot, én már elég fáradt voltam, köszönhetően a kellemes tempónak. Fázni nem fáztam, pedig eső volt bőven, a szél is fújt rendesen, de legalább a hőmérséklet el sem érte a 0 fokot. Kis pihenőt tartottunk a Rabló-házban, majd folytattuk utunkat. Nem vagyok egy fázós alkat, de mikor kimentem megkeresni a közeli .com-os ládát, szabályosan remegtem, pedig még pulóvert is vettem fel.
Minden kezdet nehéz, és a folytatás sem volt könnyebb. A szél össze-vissza fújta a poncsót, gyakran azt sem láttam, hova kéne lépni.
Sok kilátásban nem volt részünk a túra alatt, és az esős idő miatt nem is fényképeztem túl sokat.
Az biztos, hogy emlékezetes kirándulás marad. :)
MB felkészítő túra Zsorzs, Ré, Tom és (sztár vendégünk) Sagik társaságában.
Már párszor neki futottunk ennek a ládának, de az időjárás miatt mindannyiszor meghiusult. Ez alkalommal "kegyes" volt hozzánk, mert "csak" szemerkélő esőben kellett végig járjuk a multit. Így is rendesen eláztunk, de legalább haladni tudtunk. Ami a hőmérsékletet illeti végig 0 fok körüli volt, a leghidegebbet amit mértem -5 volt. Ennek ellenére rövid nadrágban nyomtuk végig, mert a terepnek köszönhetően még így is izzadtunk rendesen. A napot sajnos nem sokat láttuk, örültönk amikor egy-egy pillanatra fel vagy leszállt a köd és alatta vagy felette meg csodálhattuk a panorámát. Ilyen volt például a Lengyel nyereg, ahonnan messze el lehetett látni, de ahogy másztunk fel Kis Viszokára szépen bele sétáltunk a felhőbe, és fent olyan sűrű volt a köd hogy még csúcs sört sem találtuk meg. :)
Lanovkát ez alkalommal hanyagoltuk így nekünk összesen 26km lett 1800m szinttel.
Nagyon köszönöm VP-nek a rejtést, és persze Zsorzsnak, hogy megszervezte ezt az útat.
Már párszor neki futottunk ennek a ládának, de az időjárás miatt mindannyiszor meghiusult. Ez alkalommal "kegyes" volt hozzánk, mert "csak" szemerkélő esőben kellett végig járjuk a multit. Így is rendesen eláztunk, de legalább haladni tudtunk. Ami a hőmérsékletet illeti végig 0 fok körüli volt, a leghidegebbet amit mértem -5 volt. Ennek ellenére rövid nadrágban nyomtuk végig, mert a terepnek köszönhetően még így is izzadtunk rendesen. A napot sajnos nem sokat láttuk, örültönk amikor egy-egy pillanatra fel vagy leszállt a köd és alatta vagy felette meg csodálhattuk a panorámát. Ilyen volt például a Lengyel nyereg, ahonnan messze el lehetett látni, de ahogy másztunk fel Kis Viszokára szépen bele sétáltunk a felhőbe, és fent olyan sűrű volt a köd hogy még csúcs sört sem találtuk meg. :)
Lanovkát ez alkalommal hanyagoltuk így nekünk összesen 26km lett 1800m szinttel.
Nagyon köszönöm VP-nek a rejtést, és persze Zsorzsnak, hogy megszervezte ezt az útat.
Szívesen járunk a Magas-Tátrába túrázni. Kesselőként az idén először. Mikor elterveztük, hogy a túrázást összekötjük néhány tátrai doboz megtalálásával, nem gondoltuk, hogy a hó ennyire megnehezíti a feladatot. Már sötétedett mire a rejtekadó fáthoz értünk. Egy óránál tovább kerestük, sajnos eredménytelenül. Kérjük, és köszönjük a jelszó nélküli találat elfogadását.
[Jóváhagyta: VP, 2008.03.14 14:58]
[Jóváhagyta: VP, 2008.03.14 14:58]
Többnapos téli túránk során bejártuk a legkedveltebb völgye-ket, legalább a menedékházakig, sőt még hágót, csúcsot is másztunk, vezetővel. Lefelé jövet, március 7-én megkerestük a kéttörzsű vörösfenyőt (a koordináták pontosan jelölik a helyet), és körbe is ástuk a vastag hóban, lejutva a fa alsó hajlata alá is. Egyetlen odú van a talaj szintjén, annak egyik bejáratánál sem találtuk meg a dobozt. Lehet, hogy oldalra és mélyebbre csúszott a nagy hóban, de közvetlenül a fánál, odúnál nem volt sehol, ahogy a leírás megadja. Megeshet, hogy el is tűnt. Hosszabb kutatás után nem láttuk értelmét kiásni az összes havat, jobban távolodva a fától. Ezért sötétedés után befejeztük a keresést. Másnap reggel még tettünk egy kis kitérőt a helyszínre, néhány fotó elkészíté-séhez. Köszönjük az ötletes rejtést és a találat elfogadását!
[Jóváhagyta: VP, 2008.03.14 14:58]
[Jóváhagyta: VP, 2008.03.14 14:58]
Megtaláltam! Kutyi [wapon beküldött szöveg]
Majdnem nekiindultunk a túrának Abacus, Sagik, Scele,Csigabiga, Mikulás, Zsu, Radpeter, Paco. L@zy társaságában, de az időjárás keresztülhúzta számításainkat. Ahogy megvettük a jegyet a siklóra egy pillanat alatt felhőbe burkolódzott a környék és elkezdett esni az eső. A sikló felső végállomásánál másfél óráig rostokoltunk, közben matekozással töltöttük az időt, ami végül is meglepő eredményre vezetett :-)
Az idő nem akart javulni, ezért legyalogoltunk a hegyről és mire leértünk már az eső is elállt.
Kicsit örülök is a kudarcnak, mert még az idén vissza kell térni erre a gyönyörű helyre.
Az idő nem akart javulni, ezért legyalogoltunk a hegyről és mire leértünk már az eső is elállt.
Kicsit örülök is a kudarcnak, mert még az idén vissza kell térni erre a gyönyörű helyre.
Alexi barátommal sikerült begyűjteni a ládát. Nem volt egyszerű, de a fantasztikus táj minden fáradságot megér.
A Tátra mint mindig, most is fantasztikus! Tátrajáró barátommal, Komanccsal, egy nagyszerű túra keretében gyüjtöttük be a láda pontjait. Köszönjük a rejtést!
[wapon beküldött szöveg] Ide még biztosan visszajövök. Nem visz eléggé magasra ez a túra :-)
A kört a Vöröstorony-hágó pontjainak levadászásával kezdtük, majd a Zbojnicka chata-ban töltöttük az éjszakát. Gyönyörű idő kísért minket fantasztikus helyeken. Nagy élmény volt, különösen hogy eddig csak a Tátra 'motoros' útjait ismertem és csak most először merészkedtem a turistaútjaira. Valamint ez volt első turistaszállásom is, most megízlelhettem ennek a hangulatát. A szállás tele magyarokkal, így a Tatransky caj és a sör kombinációjának hatására nagyon jól telt az esti pihenő.
A második napra kicsit elromlott az idő, hatalmas szél kerekedett és mindent beborított a tejföl, de töretlen lelkesedéssel vágtunk neki a csúcsnak a 'Tátrai kirándulás' utolsó koordinátáért. A kilátás most elmaradt, csak a széllel birkóztunk, hogy el ne fújjon minket. Bíztam benne, hogy a szél eltolja a felhőket, és ez be is következett, de csak akkora, mire a csúcsról visszaértünk a hágóhoz. Sebaj! Innen is gyönyörű panoráma terült elénk, és most már végre azt is láttuk, hogy honnan jöttünk és hogy hová megyünk. Az út további részét megint napsütötte kellemes időben folytathattuk.
Nagyszerű túra volt, így kezdőként kicsit fárasztó, de maximálisan megérte.
Köszönöm szépen mindkét rejtőnek
A második napra kicsit elromlott az idő, hatalmas szél kerekedett és mindent beborított a tejföl, de töretlen lelkesedéssel vágtunk neki a csúcsnak a 'Tátrai kirándulás' utolsó koordinátáért. A kilátás most elmaradt, csak a széllel birkóztunk, hogy el ne fújjon minket. Bíztam benne, hogy a szél eltolja a felhőket, és ez be is következett, de csak akkora, mire a csúcsról visszaértünk a hágóhoz. Sebaj! Innen is gyönyörű panoráma terült elénk, és most már végre azt is láttuk, hogy honnan jöttünk és hogy hová megyünk. Az út további részét megint napsütötte kellemes időben folytathattuk.
Nagyszerű túra volt, így kezdőként kicsit fárasztó, de maximálisan megérte.
Köszönöm szépen mindkét rejtőnek
Köszönjük a segítséget doGmAI-nak! ;)
Jó dolog a rollerozás.
Jó dolog a rollerozás.
Hétvégi kiruccanás Szlovákiába Pupuval és Tubicával, 4 nap, 7 láda, kb. 50 km, kb. 4000 szint. Végig gyönyörű idő, végig jó hangulat, végig gyönyörű túrák. (2/7)
Úgy látszott a térkép alapján, hogy ez a láda "kényelmesen" összeköthető a Tárai Kirándulással, így aztán hamar indultunk, és szép tempóban végigjártuk a Kis-Tarpataki-völgyet, a Vöröstorony hágót, a Nagy-Tarpataki-völgyet a Rablóházzal, a Rovátka hágót, a Lengyel-nyerget, a Kis-Viszoka csúcsot és innen vissza. Az utolsó részt a magisztrálán, valamint a két láda keresését is már fejlámpával.
Az egész túra gyönyörű és ötletesek a rejtések is, köszönjük!
Úgy látszott a térkép alapján, hogy ez a láda "kényelmesen" összeköthető a Tárai Kirándulással, így aztán hamar indultunk, és szép tempóban végigjártuk a Kis-Tarpataki-völgyet, a Vöröstorony hágót, a Nagy-Tarpataki-völgyet a Rablóházzal, a Rovátka hágót, a Lengyel-nyerget, a Kis-Viszoka csúcsot és innen vissza. Az utolsó részt a magisztrálán, valamint a két láda keresését is már fejlámpával.
Az egész túra gyönyörű és ötletesek a rejtések is, köszönjük!
Felvidéki felruccanás, csütörtöktől vasánapig, Ragalyi és Tamás társaságában. Pikk-pakk túra, ahogyan szeretem: hajnali kiautózás, rögtön a Mlinica-völgy, Lorenz-hágó, Furkota-völgy túra, Daikini ládájával, másnap kombinációban a Vöröstorony-hágó és a Tátrai kirándulás ládák (miért nem többen csinálják így, amikor teljesen kézenfekvő?), harmadnap Száraz-Fehér-völgy, Lőcse és Szepes vára, negyednap Hernád-áttörés a Szlovák-Paradicsomban, aztán tűz haza. Végig csodás vénasszonyok nyara, nagyszerű viszonyok.
Soha rosszabb dolgom ne legyen, mint fel-le gyalogolni a Nagy-Tarpataki-völgyben, de mivel a Vöröstorony-hágó és a Tátrai-kirándulás ládák eme közös szakasza nem oly attraktív, mint egyéb tátrai túrák, hát inkább kihagytuk, és összevontuk a két feladatot. Sajnos a sikló legkorábbi járata csak 7:30-kor indul, így nem maradt elegendő napvilágunk a teljes távra: a Sziléziai-ház után ránksötétedett(az egész 13 óra hosszat tartott). Pedig onnan még nagyon messze a cél, majdnem három órát meneteltünk lámpafénynél - de az is pompás élmény volt! Az egész túra pedig leírhatatlanul szép.
Külön öröm, hogy e ládát Komarniczki Gyula emlékének szentelte VP. Fiatal hegymászó korunkban mentorunk volt Gyula bácsi, akit szeméylesen ismertem. Tátra-kalauza alapján másztuk a hegyeket. Legyen e túrám főhajtás az ő emberi nagysága, példamutató személyisége előtt!
Soha rosszabb dolgom ne legyen, mint fel-le gyalogolni a Nagy-Tarpataki-völgyben, de mivel a Vöröstorony-hágó és a Tátrai-kirándulás ládák eme közös szakasza nem oly attraktív, mint egyéb tátrai túrák, hát inkább kihagytuk, és összevontuk a két feladatot. Sajnos a sikló legkorábbi járata csak 7:30-kor indul, így nem maradt elegendő napvilágunk a teljes távra: a Sziléziai-ház után ránksötétedett(az egész 13 óra hosszat tartott). Pedig onnan még nagyon messze a cél, majdnem három órát meneteltünk lámpafénynél - de az is pompás élmény volt! Az egész túra pedig leírhatatlanul szép.
Külön öröm, hogy e ládát Komarniczki Gyula emlékének szentelte VP. Fiatal hegymászó korunkban mentorunk volt Gyula bácsi, akit szeméylesen ismertem. Tátra-kalauza alapján másztuk a hegyeket. Legyen e túrám főhajtás az ő emberi nagysága, példamutató személyisége előtt!
Szlovák 8/5. Kirándulás a Magas-Tátrában és a Szlovák Paradicsomban 8 napon át, 8 ládával, és fantasztikus élményekkel. A GC korszak előtt már jártunk erre, de még biztosan visszajövünk.
175. ládánk. Jó nagy túra. 18:45-kor indultunk Sziléziai háztól, de Tarajkára nem mentünk, a
jelzésén vissza Smokovecre. Jó időnk volt, szép napsütéses, gyönyörű hegyekkel, természettel.
A ládát pár nappal később korán reggel kerestük meg. Lehetne egy kicsit nagyobb is, Nem sikerült berakni, amit ideszántunk. A tartalékláda kicsit nehezebben, de az is meglett. Mégis legnehezebb volt 10 képet szelektálni.
Pontok:
1. 2006.08.20. 11:50
4. 2006.08.20. 15:35
175. ládánk. Jó nagy túra. 18:45-kor indultunk Sziléziai háztól, de Tarajkára nem mentünk, a
jelzésén vissza Smokovecre. Jó időnk volt, szép napsütéses, gyönyörű hegyekkel, természettel.A ládát pár nappal később korán reggel kerestük meg. Lehetne egy kicsit nagyobb is, Nem sikerült berakni, amit ideszántunk. A tartalékláda kicsit nehezebben, de az is meglett. Mégis legnehezebb volt 10 képet szelektálni.
Pontok:
1. 2006.08.20. 11:50
4. 2006.08.20. 15:35
Még egy adag kép.
Fantasztikus "láda". Majdnem ugyanezt a kört már jártam egyszer, még '92 októberének végén. Most sem csupán a láda miatt jöttem Duduval. Tarajkától előbb a Bilik-ház érintésével, a vízesésekhez mentünk. Itt szüttyögtünk egy ideig egy nagyobb nyugdíjas csapat miatt. Miután "megszabadultunk" tőlük, rögtön magasabb sebességfokozatba kapcsoltam. Hamarosan a Rainer-háznál voltam. Innen nincs messze a Magisztrálé keresztezése. Gyakorlatilag itt indulunk neki a Nagy-Tarpataki-völgynek. Érdekes kontrasztként itt már alig találkoztam turistákkal. Szép, napos időben haladtam felfelé a völgyben. A lefutó vizekből gyakran locsolhattam magamra. A Hosszú-tavi-menedékháznál (helytelenül: Rabló-ház) egy teát és a védőitalként funkcionáló kofolából fél litert tankoltam. Némi pihenés és frissítés után megkerestem az első pontot, majd immár a látómezőbe került Rovátka-hágót céloztam meg. Felfelé kevés havon át értem el a hágót. Itt pár szót váltottam a másik oldalról érkező lengyel kollégákkal. Lefelé a láncok jól jöttek. Kereszteztem egy másik nagy hófoltot is. Ugyanitt '92-ben csúszkáltam a havon és ha nincs a tanárom, akkor menthetetlenül a Fagyott-tóban végzem betört fejjel. Innen néhány perc alatt a Lengyel-hágó következett, majd egyből irány a csúcs: a Kis-Viszoka 2429 méteres magaslata. Már ekkor is halvány villámlások villantak a horizonton. A csúcsról egy nagyon rövid jégeső azonnali távozásra késztetett. Visszaereszkedtem a Lengyel-nyeregbe, majd folytattam a Felkai-völgyben. Innen megint sorra hagytam el az embereket. Már a Felkai-vízesés fölött jártam, amikor 2 zergét láttam meg a hegyoldalban. Balról megkerültem a vízesést, majd a Felkai-tó partjára épített Sziléziai-házban, újabb dózis kofolát döntöttem magamba. Egyre jobban villámlott és dörgött, de egyelőre elkerültük egymást. A törpefenyvesben tempósan haladtam Tarajka felé. Ahol nyílt némi kilátás, ott a 2004. novemberi nagy fenyődőlés nyomait láthattam a távolban. Bekövetkezett amitől tartottam: elkezdett esni az eső. Szerencsére elértem a fenyőerdőt, így némi védelmet nyertem. Először a tartalékládát kerestem meg. Az teljesen rendben van. Innen átmentem a főládához is. A fát és a rejteket egyértelműen sikerült beazonosítanom, de a ládának hűlt helye van csupán. Vissza a tarcsihoz. Beletettük Gonzo TB-et. Alighanem méltó a küldetéséhez. Szerintem nyugodtan lehetne itt a főláda. A gyökér jó takarást ad, egy, az üreg elé rakott kő, pedig tökéletes álcát. Az eső hullámokban erősödött-gyengült. Amikor Tarajkára visszaértem pont indult a sikló, így beszálltam én is. Összességében: a jó 20 km-es túrának jelzett nettó 9:45-ös kalauzidőt sikerült bruttó 6:30-ból kihoznom. Gyönyörű helyeken jártam ismét. A tricskáról visszanézve örültem, hogy már nem vagyok fent, mert "Sötét felhő jön, a köd egyre nő..."
MEGVAN!
Szép túra volt, gyönyörű időben, gyerekekkel. A Rovátkában kicsit zord idő fogadott minket, de aztán megint szépen kitisztult.
A rejteket jó nehezen találtuk meg, a Gekkó valahogy nem szereti a sűrű tátrai erdőt, összevissza küldözgetett minket egy 50m-es körben.
Köszi,
Bandi + 8
Szép túra volt, gyönyörű időben, gyerekekkel. A Rovátkában kicsit zord idő fogadott minket, de aztán megint szépen kitisztult.
A rejteket jó nehezen találtuk meg, a Gekkó valahogy nem szereti a sűrű tátrai erdőt, összevissza küldözgetett minket egy 50m-es körben.
Köszi,
Bandi + 8
Magas-Tátrai utunk 9. napjára került ez az útvonal. A többiek úgydöntöttek, hogy ők köszönik szépen nem kérnek az 1700m-es szintemelkedésből, amit ez a túra ígért, így pihenőnapot vettek ki és egyedül indultam útnak. Korán akartam indulni, ezt egy kicsit hátráltatta az, hogy előző nap este a bolt korábban zárt be, mert új nyitvatartást vezettek be (főszezon vége 09.01-gyel). Így reggel 8-kor a smokoveci boltban kezdtem, és bevásároltam az egész napra szükséges tetemes kiflimennyiséget. Néhány pogácsa elfogyasztása után felmentem Tarajkára és ott elkészítettem a kifliket is. A Zbojnicka-hoz viszonylag gyorsan felértem. Felfelé menet végig gyönyörű szép tiszta idő volt. Egy rövidebb pihenő után (a hideg tovább üldözött) elindultam, de előtte megnéztem újra a makettet (a Vöröstorony-hágóból lefelé jövet már láttam). Következő pihenőt és nagy evést a hágóban tartottam, elég nagy volt a forgalom, de azért sikerült helyet csinálni. Volt fent egy szlovák srác akit mindenki ugráltatott, hogy fotózza le, így én is beálltam a sorba :D
Rovátkáról leereszkedve, és továbbmenve, az egyetlen havas részen sikerült majdnem egy hatalmasat esnem, de végül átcsúszkáltam valahogy. Pihenőt újra a csúcs tetején tartottam, a kilátás gyönyörű volt most is, bár már kezdett beborulni. 45 percet voltam fent, mikor felértem még egy csapat diák tanyázott a koordinátán, de gyorsan továbbálltak. Lefelé menet elkezdtem érezni a térdem, úgy tűnik a 9 nap kövön mászkálás kicsit megviselte (másnap elég rossz volt, de akkor már csak keveset mentünk és jöttünk haza, most már egész jó), ezen egy kicsit meglepődtem, mert nem szokott fájni soha. Az idő eközben egyre jobban beborult, de szerencsére nem esett. A Sziléziai háztól a magisztrálén mentem vissza Tarajkára.
A láda egész gyorsan meglett, bár a GPS néha elvitt ide-oda.
Gyönyörű hely, bár már egyszer bejártam az utat (tavaly), most is felejthetetlen élmény volt. Ez az amikor a környezet értékelésére kevés az "5"-ös.
csaby
Rovátkáról leereszkedve, és továbbmenve, az egyetlen havas részen sikerült majdnem egy hatalmasat esnem, de végül átcsúszkáltam valahogy. Pihenőt újra a csúcs tetején tartottam, a kilátás gyönyörű volt most is, bár már kezdett beborulni. 45 percet voltam fent, mikor felértem még egy csapat diák tanyázott a koordinátán, de gyorsan továbbálltak. Lefelé menet elkezdtem érezni a térdem, úgy tűnik a 9 nap kövön mászkálás kicsit megviselte (másnap elég rossz volt, de akkor már csak keveset mentünk és jöttünk haza, most már egész jó), ezen egy kicsit meglepődtem, mert nem szokott fájni soha. Az idő eközben egyre jobban beborult, de szerencsére nem esett. A Sziléziai háztól a magisztrálén mentem vissza Tarajkára.
A láda egész gyorsan meglett, bár a GPS néha elvitt ide-oda.
Gyönyörű hely, bár már egyszer bejártam az utat (tavaly), most is felejthetetlen élmény volt. Ez az amikor a környezet értékelésére kevés az "5"-ös.
csaby
még képek
40. tátrai utam. (aug. 20-27.)
2005.08.20 Murányi vár
2005.08.21 ládaellenőrzés egybekötve a Vöröstorony-hágó megtalálásával. A részleteket lásd ott.
2005.08.22 Nagyszalóki-csúcs Milával és - véletlenül - zsorzs-zsal.
2005.08.23 esőnap: Lőcse - Szepesi vár - Eperjes - Bártfa - Vörös kolostor (Dunajec áttörés)
2005.08.24 esőnap: Szlovák Paradicsom
2005.08.25 Milával Ótátrafüred - Sziléziai-ház - mormoták a Felkai-völgyben - Lengyel-nyereg - Lysá Polana
2005.08.26 Lysá Polána - Halas tó (Morskie Oko) - Tengerszem-csúcs (Rysy) 2500 m Sűrű ködben, esőben értem fel, 10m-re se lehetett látni, fáztam. 40 perc után még 5 percet adtam magamnak az indulásig, amikor teljesen hirtelen észak felé felszakadt a felhő, és megláttam magam alatt a Tengerszemet, a Halas tavat és a napsütötte Lengyelországot. A viharossá váló északi szél leírhatatlanul gyönyörű felhőjátékkal 10 perc alatt kisöpörte a völgyekből a ködöt, és előttem volt az egész Tátra (és a Liptói-havasok, az Alacsony-Tátra, 100 km sugarú körben minden). - Poprádi tó - Csorba tó
2005.08.27 Délelőtti séta Milával a Hosszú-tavi-menedékházhoz (Rabló-ház), a Tarpataki vízesésekhez és a ládához. Újra köd. Délután haza.
2005.08.20 Murányi vár
2005.08.21 ládaellenőrzés egybekötve a Vöröstorony-hágó megtalálásával. A részleteket lásd ott.
2005.08.22 Nagyszalóki-csúcs Milával és - véletlenül - zsorzs-zsal.
2005.08.23 esőnap: Lőcse - Szepesi vár - Eperjes - Bártfa - Vörös kolostor (Dunajec áttörés)
2005.08.24 esőnap: Szlovák Paradicsom
2005.08.25 Milával Ótátrafüred - Sziléziai-ház - mormoták a Felkai-völgyben - Lengyel-nyereg - Lysá Polana
2005.08.26 Lysá Polána - Halas tó (Morskie Oko) - Tengerszem-csúcs (Rysy) 2500 m Sűrű ködben, esőben értem fel, 10m-re se lehetett látni, fáztam. 40 perc után még 5 percet adtam magamnak az indulásig, amikor teljesen hirtelen észak felé felszakadt a felhő, és megláttam magam alatt a Tengerszemet, a Halas tavat és a napsütötte Lengyelországot. A viharossá váló északi szél leírhatatlanul gyönyörű felhőjátékkal 10 perc alatt kisöpörte a völgyekből a ködöt, és előttem volt az egész Tátra (és a Liptói-havasok, az Alacsony-Tátra, 100 km sugarú körben minden). - Poprádi tó - Csorba tó
2005.08.27 Délelőtti séta Milával a Hosszú-tavi-menedékházhoz (Rabló-ház), a Tarpataki vízesésekhez és a ládához. Újra köd. Délután haza.
Szép időben mentünk végig a kiszemelt útvonalon, emiatt is lett ez a láda, s inkább maga a túra, egy nagyon szép nap.
Folytatás nemsokára....
eMmA
Folytatás nemsokára....
eMmA
Még képek!
Na EHHEZ a ladahoz nem lehet a logot WAPos okeval elintezni! Kepek nemsokara! [wapon beküldött szöveg]
Szöveg még mindig később, most képek...
Tátrai napjaink közül a hetediken gyönyörű idő várt minket reggel, induljunk hát nosza rajta!
Hrebienokig szokásos, tar erdő, de nekem így is szép volt! Egy darabig úgyis ezt kell majd még látni. A piros út után a kéken nagyon szép erdőn át vezet az út.
Jó izzasztó meleg lett, mire a törpefenyőkhöz értünk. Aztán a szint jótékony hatása, hogy a meleg lassan megszűnt, a völgyben lett helyette igen hideg, egészen a Zbojnicka-ig. Ott gyors GPS nyomkodás, de mondjuk nem lett volna túl nehéz anélkül sem. Szép a kilátás a makett-től.
Kicsit lefelé, aztán nagyon felfelé, enyhén úttalan úton, tetszett. Néha nagyobbat kellett lépni, mint amekkorára méretezve van az ember. A Rovátka túloldalát jó volt meglátni, a levezető út viszont nem volt levezető :). A Zamrznuté pleso jege vándorolt, miközben átmásztunk a nyeregbe. Ott finom kaja, a legjobb a csokis keksz!
A Vysoká nem volt gáz, sokkal egyszerűbb feladat, mint a Rysy tetejénél. Persze közrejátszott, hogy volt kilátás és jó meleg a tiszta időben. A csúcsról nagyon jó a kilátás a Bélai Tátrára. Lefelé néhol gatyafék, de megoldva. Pihi nincs, a nyeregből rögtön tovább. Na, itt van egy elég rossz helyen felszerelt lánc, sehogy sem jó arra menni, amerre felrakták...
A Sziléziai házig jó lépcsős, döcögős út, ott elég drága kaja, és rohanás az aszfalton Polianka-ra, ami nem jött össze, elment az elektricska... Irány a Csorba tó, majd rögtön vissza haza Nová Lesná-ra.
Szép volt!
A ládát másnap kerestük meg, kocatúrával.
Köszi, megérte. Bár, ami azt illeti, nem elsősorban a láda miatt kúszik végig egy ilyen úton az ember.
Szöveg még mindig később, most képek...
Tátrai napjaink közül a hetediken gyönyörű idő várt minket reggel, induljunk hát nosza rajta!
Hrebienokig szokásos, tar erdő, de nekem így is szép volt! Egy darabig úgyis ezt kell majd még látni. A piros út után a kéken nagyon szép erdőn át vezet az út.
Jó izzasztó meleg lett, mire a törpefenyőkhöz értünk. Aztán a szint jótékony hatása, hogy a meleg lassan megszűnt, a völgyben lett helyette igen hideg, egészen a Zbojnicka-ig. Ott gyors GPS nyomkodás, de mondjuk nem lett volna túl nehéz anélkül sem. Szép a kilátás a makett-től.
Kicsit lefelé, aztán nagyon felfelé, enyhén úttalan úton, tetszett. Néha nagyobbat kellett lépni, mint amekkorára méretezve van az ember. A Rovátka túloldalát jó volt meglátni, a levezető út viszont nem volt levezető :). A Zamrznuté pleso jege vándorolt, miközben átmásztunk a nyeregbe. Ott finom kaja, a legjobb a csokis keksz!
A Vysoká nem volt gáz, sokkal egyszerűbb feladat, mint a Rysy tetejénél. Persze közrejátszott, hogy volt kilátás és jó meleg a tiszta időben. A csúcsról nagyon jó a kilátás a Bélai Tátrára. Lefelé néhol gatyafék, de megoldva. Pihi nincs, a nyeregből rögtön tovább. Na, itt van egy elég rossz helyen felszerelt lánc, sehogy sem jó arra menni, amerre felrakták...
A Sziléziai házig jó lépcsős, döcögős út, ott elég drága kaja, és rohanás az aszfalton Polianka-ra, ami nem jött össze, elment az elektricska... Irány a Csorba tó, majd rögtön vissza haza Nová Lesná-ra.
Szép volt!
A ládát másnap kerestük meg, kocatúrával.
Köszi, megérte. Bár, ami azt illeti, nem elsősorban a láda miatt kúszik végig egy ilyen úton az ember.
A multi végigjárása két részletben történt: Zsombor fiamnak (5) most még sok lett volna egyben. Augusztus 15-én nagy csapattal (6 gyerek, 6 felnőtt) indultunk a Hrebienokról - itt új szolgáltatást vezettek be, 60 egységért nagykerekű rollerrel le lehet zúzni a hegyről az aszfaltúton. Rövid kitérő a Rainerova chatához egy gyors sör erejéig, majd neki az emelkedőnek. A három legkisebb (5, 6 illetve 8 éves) bírta a legjobban, ők értek fel elsőként a Hosszú-tavi menedékházhoz. A környéken egymás mellett virítottak a régi szürke és a frissen hullott fehér hófoltok. Erő- és folyadékgyűjtés után a hiányzó koordináta leolvasása, majd laza áfonyázós tempóban vissza a sikló felső állomásához. (csak a szálláson vettem észre, hogy a másik tátrai multi egyik pontja is ott volt a menedékháznál :( )
Három nappal később már csak a szűk(ölő) családdal indultam - szintén a Hrebienoktól - a Sziléziai házhoz a Magistrálén. Már sokadszor tettük meg ezt a távot, de megint meglepődtem, mennyi emelkedős rész van benne. Zsombor áfonyát fogyasztott üzemanyag gyanánt, és ment mint a gép. A házhoz érve dermesztő hideg szél fogadott minket. Beültünk melegedni - a térképet tanulmányozva rájöttem, hogy a gyerekekkel ma már nem tudnék feljutni a Vysokára. Gyors búcsú után egyedül vágtam neki, ők pedig szépen andalogva, áfonyázva ereszkedtek le vissza a Hrebienokhoz. Nem néztem se jobbra, se balra, csak nyomultam fölfelé - sok látnivaló amúgy sem volt, mert az alacsonyan járó felhők mindent beleptek. Különösen a nyeregtől feljebb már sűrű, csepegős ködben kúsztam-másztam, gyakran a jelzéseket sem láttam. Nem olvastam el figyelmesen a leírást, és azt hittem, hogy a "mobillá vált" vasrúdon van a második hiányzó koordináta. Azt viszont hiába forgattam jobbra-balra, semmit se sikerült leolvasnom róla. Így egy gyors csúcsfotó-csúcscsoki után csörtettem vissza a Sliezskyhez. Oda-vissza két és fél óra alatt tettem meg az utat, büszke is voltam magamra :)) A háznál aztán megnéztem a leírást, láttam, hol rontottma el a dolgot, de már nem volt kedvem visszamenni a cúscsra :) Először SOS sms-ben akartam segítséget kérni a rejtőtől, de láttam, hogy nincs mobilja. Szerencsére az összes lehetséges koordináta verziót előre bepötyögtem a Gekóba, így nem okozott különösebb gondot a láda megtalálása. Család a Biliková chatában várt, szarvassülttle és gőzgombóccal ünnepeltük a csodás túrát és a megtalálást.
Három nappal később már csak a szűk(ölő) családdal indultam - szintén a Hrebienoktól - a Sziléziai házhoz a Magistrálén. Már sokadszor tettük meg ezt a távot, de megint meglepődtem, mennyi emelkedős rész van benne. Zsombor áfonyát fogyasztott üzemanyag gyanánt, és ment mint a gép. A házhoz érve dermesztő hideg szél fogadott minket. Beültünk melegedni - a térképet tanulmányozva rájöttem, hogy a gyerekekkel ma már nem tudnék feljutni a Vysokára. Gyors búcsú után egyedül vágtam neki, ők pedig szépen andalogva, áfonyázva ereszkedtek le vissza a Hrebienokhoz. Nem néztem se jobbra, se balra, csak nyomultam fölfelé - sok látnivaló amúgy sem volt, mert az alacsonyan járó felhők mindent beleptek. Különösen a nyeregtől feljebb már sűrű, csepegős ködben kúsztam-másztam, gyakran a jelzéseket sem láttam. Nem olvastam el figyelmesen a leírást, és azt hittem, hogy a "mobillá vált" vasrúdon van a második hiányzó koordináta. Azt viszont hiába forgattam jobbra-balra, semmit se sikerült leolvasnom róla. Így egy gyors csúcsfotó-csúcscsoki után csörtettem vissza a Sliezskyhez. Oda-vissza két és fél óra alatt tettem meg az utat, büszke is voltam magamra :)) A háznál aztán megnéztem a leírást, láttam, hol rontottma el a dolgot, de már nem volt kedvem visszamenni a cúscsra :) Először SOS sms-ben akartam segítséget kérni a rejtőtől, de láttam, hogy nincs mobilja. Szerencsére az összes lehetséges koordináta verziót előre bepötyögtem a Gekóba, így nem okozott különösebb gondot a láda megtalálása. Család a Biliková chatában várt, szarvassülttle és gőzgombóccal ünnepeltük a csodás túrát és a megtalálást.
Sziléziai-ház - Lengyel-nyereg - Viszoka - Lengyel-nyereg - Rovátka - Rabló-ház - Tarajka - Sziléziai-ház = 8 óra.
Mindez a Gerlach sikeres megmászása utáni napon...(az "Öreget" is vittem magammal)
Az élmények maradandók: augusztusi jég-hó, száraz-mérsékelt idő, tempós haladás, csodás táj, a végén hideg sör, maximális elégedettség! Nem adnám ezt a ládát 10 másikért sem!
Köszi VP!
Mindez a Gerlach sikeres megmászása utáni napon...(az "Öreget" is vittem magammal)
Az élmények maradandók: augusztusi jég-hó, száraz-mérsékelt idő, tempós haladás, csodás táj, a végén hideg sör, maximális elégedettség! Nem adnám ezt a ládát 10 másikért sem!
Köszi VP!
Sokadszor járom végig ezt a gyönyörű, és mindig más arcát mutató útvonalat. Útitársaim voltak LEVIN, KOVI ( a GCBORZ-ok ) és két érdeklődő, Marci és zoli. Oltári mázlink volt az idővel, mert csak déltől borult be, de addig szinte mindig ragyogott a nap. 2000m felett kiterjedt, friss és nagy hófoltok voltak és ennek köszönhetően a Rovás hágó felső szakaszában sűrűn előforduló kőhullást a hó megakadályozta. LEVIN az "önsúlyától" foldokolva, de felszuszakolta magát a hágóba, és a másik oldalon meg nem tett kárt a láncban... Minden elismerésem és tisztelettel fejet hajtok a teljesítménye elött! Ez után még egy kis felmenet, és egy véget érni nem akaró lemenet legvégén a nap koronája a láda.
Fényképeket majd a Fiúk felrakják a saját megjegyzéseikkel.
Nagy ötlet volt, és minden körülmények között szép túra - köszi -
Fényképeket majd a Fiúk felrakják a saját megjegyzéseikkel.
Nagy ötlet volt, és minden körülmények között szép túra - köszi -
Első igazán komoly Tátratúrám. Eddig csak gasztrotúrán jártam erre, de most megtudtam mi is az a kettes mászóút. Jártam már magashegységben (3000 méter a rekordom) de a Magas Tátra teljesen lenyűgözött. Kovival már csütörtökön kimentünk Ótátrafüredre, elképedve szemléltük a tavalyi pusztítás nyomait. Este jött utánunk Döbrögi aki azt mondta hogy ez a túra pont jó bemelegítés lesz a szombati csúcshódításunkhoz. Így tehát egy szép pénteki napon sok fáradtság és folyadékveszteség árán lenyomtuk.
Másnap pedig megmásztuk a Rysyt
Levinnel és Döbrögivel kerestük meg. A Kis-Viszoka ponthoz nem mentünk fel, helyette cseleztünk. Lásd a többiel logjánál.
[wapon beküldött szöveg]
[wapon beküldött szöveg]
Kemény volt. [wapon beküldött szöveg]
Szokásos zdiari szállásunkról reggel 8-kor indulva kötélvasúttal mentünk fel Tarajkára. Ótátrafüreden napi autóparkolási díj: 160 SKK
Korábban még nem jártunk a Nagy-tarpataki-völgy K jelzésén. Kissé ködös, szitáló esős időben indultunk el felfelé. Az volt a furcsa, hogy a permetező esőt csak látni lehetett, de érezni nem igazán.
Szépen emelkedett az út a Rabló-házig. Itt megkerestük a megfelelő értéket, és ettünk egy Gulást (ami Szlovákiában pörköltnek felel meg) knédlivel. Vettem 310 SKK-ért egy Rabló-házas pólót, meg lepecsételtem a térképünket az itteni két túra-bélyegzővel.
Innen kezdve jobban esett az eső, de - kicsi párom dícséretére legyen mondva - bevállaltuk a további túrát. Az első hágó mindkét oldala igen kemény meredekségű. Vizes, csúszós időben csepet sem volt veszélytelen. A két hágó között egy szakaszon havon kellett átkelnünk. A Lengyel-nyereg környékén kicsit erősebb volt a szél, és szintén jó kis mászós terep. Szerencsére itt már nem esett az eső. Aztán lefelé szépen elértük a Sziléziai-házat. Eszti itt maradt száradni egy kicsit, én pedig gyors tempóban elindultam a Magisztrális úton vissza a Tarajkára. A láda közelében nincs túl jó műhold-állás, ezért nézzétek meg jól a fényképet a rejtek környékéről!
Ótátrafüredről még vissza kellett mennem MOJA MANZELKÁ-ért a Sziléziai-házhoz. Ekkorra már 70-80 kmph-ás szél fújt fent - ijesztő volt.
Aztán hazajöttünk, és hallottuk, hogy több, mint 20 cm-es hó esett a Tátrában. Most sem lehet könnyebb a túra ;-)
Szokásos zdiari szállásunkról reggel 8-kor indulva kötélvasúttal mentünk fel Tarajkára. Ótátrafüreden napi autóparkolási díj: 160 SKK
Korábban még nem jártunk a Nagy-tarpataki-völgy K jelzésén. Kissé ködös, szitáló esős időben indultunk el felfelé. Az volt a furcsa, hogy a permetező esőt csak látni lehetett, de érezni nem igazán.
Szépen emelkedett az út a Rabló-házig. Itt megkerestük a megfelelő értéket, és ettünk egy Gulást (ami Szlovákiában pörköltnek felel meg) knédlivel. Vettem 310 SKK-ért egy Rabló-házas pólót, meg lepecsételtem a térképünket az itteni két túra-bélyegzővel.
Innen kezdve jobban esett az eső, de - kicsi párom dícséretére legyen mondva - bevállaltuk a további túrát. Az első hágó mindkét oldala igen kemény meredekségű. Vizes, csúszós időben csepet sem volt veszélytelen. A két hágó között egy szakaszon havon kellett átkelnünk. A Lengyel-nyereg környékén kicsit erősebb volt a szél, és szintén jó kis mászós terep. Szerencsére itt már nem esett az eső. Aztán lefelé szépen elértük a Sziléziai-házat. Eszti itt maradt száradni egy kicsit, én pedig gyors tempóban elindultam a Magisztrális úton vissza a Tarajkára. A láda közelében nincs túl jó műhold-állás, ezért nézzétek meg jól a fényképet a rejtek környékéről!
Ótátrafüredről még vissza kellett mennem MOJA MANZELKÁ-ért a Sziléziai-házhoz. Ekkorra már 70-80 kmph-ás szél fújt fent - ijesztő volt.
Aztán hazajöttünk, és hallottuk, hogy több, mint 20 cm-es hó esett a Tátrában. Most sem lehet könnyebb a túra ;-)
Nagyon klassz túra volt éppen a Tatranska Polianka és Ó-Tátrafüred közötti erdőtűz elötti napon. És egyáltalán nem könnyű!
Köszönjük szépen.
Köszönjük szépen.
Komoly, fárasztó túra volt változékony időben (jégeső, szél, napsütés).
Ládakarbantartás egy 27 órás villámlátogatás keretében.
A láda leírásában már a megújított, módosított szöveg olvasható.
Indulás: 2005.06.20 19:10 Keleti pu. Craccovia gyors - egészen Hidasnémetiig. Ott a vonat este fél 11-kor 5 órára leállt (román vasutassztrájk miatt késő kocsikra várt), így az utam majdnem odalett. Szerencsére egy utitársam papája eljött értünk Kassából autóval, és kivitt a kassai állomásra. 0:20-kor indult tovább a vonat Poprádra, ott 3 óra "pihenés" az állomáson, majd az első villamossal Ótátrafüredre. 10 perccel 5 előtt már gyalogoltam fel Tarajka fele.
Ládakarbantartás: télen derékig érő hóban kerestem új helyet a novemberi viharban kettétört fa helyett a ládának. A rejtekhelyre 1 m pontossággal vitt vissza a GPS. A ládát sértetlenül találtam, de a hó hiánya miatt kicsit álcáznom kellett. Telepítettem egy tartalékládát is, hiszen ha baj van, nem mindig tudok ilyen messziről gyorsan ládát pótolni.
Indulás a kirándulás bejárására: 6-kor vágtam neki az útnak Tarajkáról a Sziléziai ház felé (a leírásban szereplővel ellentétes irányban). 7-re a Sziléziai házhoz értem, fél 8-kor már 480 m-re voltam (légvonalban!) a Kis-Viszokától. Itt egy hatalmas hófoltot keresztezett a jelzett út (ez a szakasz már június 15-től járható). A sok hóra a téli nagy hó, a hideg június és a webkamerás képek alapján számítottam, de arra nem, hogy reggel fél 8-kor fagypont alatti lesz a hőmérséklet, és a hófolt kemény és jeges lesz. Hágóvas nélkül nem tudtam továbbmenni. Majdnem másodszor is megbukott a vállalkozásom. Aztán egy kevésbbé meredek, frisshavas hófolton át eljutottam egy meredek köves-füves folyosóig, ahol némi sziklamászással feljutottam a Lengyel-nyeregig.
Az már itt kiderült, hogy a Rovátka felé nem fogok továbbmenni: az északi oldalon még több a hó, a Rovátka még meredekebb, és éppen amikor felértem a Lengyel-nyeregbe robajlott le egy nagy kőomlás. (Ilyenkor, amikor éjjel fagy, nappal olvad, sok kő kilazul. Vigyázni kell!)
A nyeregből kisebb hófoltokon át, gond nélkül fel a Kis-Viszokára.
Hosszan, egyedül fent a csúcson. Tiszta idő, gyönyörű kilátás, a napsütésben gyorsan melegedő idő.
Vissza a Lengyel-nyeregbe, és a most már puhább havon át nagyon óvatosan le a hómentes részre. Tovább lefelé. A Virágos-kert felett egy mormotával "barátkoztam össze", több, mint egy órán át figyeletem, fényképeztem. Sziléziai-ház, Tarajka, Ótátrafüred. (A sárga jelzés még nem járható, a magisztrále (piros jelzés) és a felette lévő utak állapota tökéletes.) A kidőlt fák jelentős részét már szétfűrészelték, de a tuskók, és az 1-2 méteres csonkok még ott vannak. Fentről az egész alsó régió olyan, mint egy gigantikus tarvágás.
Villamossal Poprádra, mad'arski gulaš, némi sör, 16:34-kor felszállás a Rákóczira.
Kassán 25 percet áll a vonat, ezalatt gyors vizit a Virágot Rákóczinak ládánál. 2005.06.21 22:07, nem egészen 27 órával az indulásom után, újra a Keletiben.
A láda leírásában már a megújított, módosított szöveg olvasható.
Indulás: 2005.06.20 19:10 Keleti pu. Craccovia gyors - egészen Hidasnémetiig. Ott a vonat este fél 11-kor 5 órára leállt (román vasutassztrájk miatt késő kocsikra várt), így az utam majdnem odalett. Szerencsére egy utitársam papája eljött értünk Kassából autóval, és kivitt a kassai állomásra. 0:20-kor indult tovább a vonat Poprádra, ott 3 óra "pihenés" az állomáson, majd az első villamossal Ótátrafüredre. 10 perccel 5 előtt már gyalogoltam fel Tarajka fele.
Ládakarbantartás: télen derékig érő hóban kerestem új helyet a novemberi viharban kettétört fa helyett a ládának. A rejtekhelyre 1 m pontossággal vitt vissza a GPS. A ládát sértetlenül találtam, de a hó hiánya miatt kicsit álcáznom kellett. Telepítettem egy tartalékládát is, hiszen ha baj van, nem mindig tudok ilyen messziről gyorsan ládát pótolni.
Indulás a kirándulás bejárására: 6-kor vágtam neki az útnak Tarajkáról a Sziléziai ház felé (a leírásban szereplővel ellentétes irányban). 7-re a Sziléziai házhoz értem, fél 8-kor már 480 m-re voltam (légvonalban!) a Kis-Viszokától. Itt egy hatalmas hófoltot keresztezett a jelzett út (ez a szakasz már június 15-től járható). A sok hóra a téli nagy hó, a hideg június és a webkamerás képek alapján számítottam, de arra nem, hogy reggel fél 8-kor fagypont alatti lesz a hőmérséklet, és a hófolt kemény és jeges lesz. Hágóvas nélkül nem tudtam továbbmenni. Majdnem másodszor is megbukott a vállalkozásom. Aztán egy kevésbbé meredek, frisshavas hófolton át eljutottam egy meredek köves-füves folyosóig, ahol némi sziklamászással feljutottam a Lengyel-nyeregig.
Az már itt kiderült, hogy a Rovátka felé nem fogok továbbmenni: az északi oldalon még több a hó, a Rovátka még meredekebb, és éppen amikor felértem a Lengyel-nyeregbe robajlott le egy nagy kőomlás. (Ilyenkor, amikor éjjel fagy, nappal olvad, sok kő kilazul. Vigyázni kell!)
A nyeregből kisebb hófoltokon át, gond nélkül fel a Kis-Viszokára.
Hosszan, egyedül fent a csúcson. Tiszta idő, gyönyörű kilátás, a napsütésben gyorsan melegedő idő.
Vissza a Lengyel-nyeregbe, és a most már puhább havon át nagyon óvatosan le a hómentes részre. Tovább lefelé. A Virágos-kert felett egy mormotával "barátkoztam össze", több, mint egy órán át figyeletem, fényképeztem. Sziléziai-ház, Tarajka, Ótátrafüred. (A sárga jelzés még nem járható, a magisztrále (piros jelzés) és a felette lévő utak állapota tökéletes.) A kidőlt fák jelentős részét már szétfűrészelték, de a tuskók, és az 1-2 méteres csonkok még ott vannak. Fentről az egész alsó régió olyan, mint egy gigantikus tarvágás.
Villamossal Poprádra, mad'arski gulaš, némi sör, 16:34-kor felszállás a Rákóczira.
Kassán 25 percet áll a vonat, ezalatt gyors vizit a Virágot Rákóczinak ládánál. 2005.06.21 22:07, nem egészen 27 órával az indulásom után, újra a Keletiben.
2005.02.08 16:00
A ládának a 2004. novemberi vihar által érintetlen helyen, Tarajka (Hrebienok) közelében kerestem új helyet. A szövegben már a megváltozott adatok, információk szerepelnek.
A méteres porhóban nem volt könnyű mozogni, de végül sikerült egy kellemes odut találnom egy kéttörzsű vörösfenyő aljában. (A lombhullató vörösfenyő nyáron is könnyen megkülönböztethető az erdő döntő többségét adó lucfenyőtől.) Az odu most a hó felszíne alatt van.
2005.02.06 16:00
A tavaly novemberi vihar után most jutottam ki végre a Tátrába. A képek alapján sokmindenre felkészültem, de azért értek meglepetések. Tátraszéplak környékén legalább 3 km sugarú körben tarolt a vihar. Csak néhány vörösfenyő áll, a lucfenyők kidőlve, vagy derékbadőlve. Ami nagyon különös: a kilátás! Eddig a sűrű erdő eltakarta a hegyeket és a völgyet is. Most az útról végig látni a csúcsokat, a Poprád völgyét, az Alacsony-Tátrát.
A legmegdöbbentőbb az Ótátrafüredre való megérkezés volt. Majdnem 30 éve járok rendszeresen ide, és azóta itt szinte semmi nem változott. A házat, ahol az utóbbi négy évben évente kétszer egy hetet töltünk, alig ismertem meg. A korábban hatalmas fenyők közt elbújó épület egyszál magában áll. Az egész település, a sok lerobbant épület átláthatóvá vált, lecsökkentek a távolságok. Pedig most még jótékonyan fedi a hó...
Kb. 1200 m felett viszont gyakorlatilag érintetlen az erdő. Csorba-tónál, Tarajkán semmi nyoma a viharnak. Az erdő feletti magashegyi sziklavilág pedig büszkén dacol az idővel.
Az érkezés utáni első séta a multi utolsó pontjához vezetett. Derékig érő hóban, kidőlt és még álló fák között kerestem meg a ládát. A rejteket adó odu megmaradt, átvészelte a novemberi vihart, de a fa kb. 3 m magasan derékba tört, ezért valószínűleg a megmaradt részét is ki fogják vágni. A ládát ezért elhoztam, hogy új, biztonságosabb helyet keressek neki.
2004.11.23 16:30
Én nem vagyok ennyire pesszimista a vihar után.
Az első öt pont az erdőhatár felett van, a sziklavilágban nem esett kár.
Az első ponton lévő makett a záróláda koordinátájának egyik karakterével valószínűleg békésen átvészelte a szelet a hó alatt. A harmadik ponton lévő (ideiglenes) információforrást lehet, hogy elfújta a szél, de oda júniusig úgyse szabad menni, nyár elejétől pedig (reményeim szerint véglegesen) újra a Kis-Viszokán kell megkeresni a másik hiányzó számjegyet.
A záróládát őrző fa sorsáról majd csak később tudok biztosat, de a mellékelt fotó, amit a Holidayinfo webkamerájáról töltöttem le (ma délelőtti kép) bizalomra ad okot: amennyire a kép felbontása alapján meg lehet ítélni, a láda környékén állnak a fák!
A ládának a 2004. novemberi vihar által érintetlen helyen, Tarajka (Hrebienok) közelében kerestem új helyet. A szövegben már a megváltozott adatok, információk szerepelnek.
A méteres porhóban nem volt könnyű mozogni, de végül sikerült egy kellemes odut találnom egy kéttörzsű vörösfenyő aljában. (A lombhullató vörösfenyő nyáron is könnyen megkülönböztethető az erdő döntő többségét adó lucfenyőtől.) Az odu most a hó felszíne alatt van.
2005.02.06 16:00
A tavaly novemberi vihar után most jutottam ki végre a Tátrába. A képek alapján sokmindenre felkészültem, de azért értek meglepetések. Tátraszéplak környékén legalább 3 km sugarú körben tarolt a vihar. Csak néhány vörösfenyő áll, a lucfenyők kidőlve, vagy derékbadőlve. Ami nagyon különös: a kilátás! Eddig a sűrű erdő eltakarta a hegyeket és a völgyet is. Most az útról végig látni a csúcsokat, a Poprád völgyét, az Alacsony-Tátrát.
A legmegdöbbentőbb az Ótátrafüredre való megérkezés volt. Majdnem 30 éve járok rendszeresen ide, és azóta itt szinte semmi nem változott. A házat, ahol az utóbbi négy évben évente kétszer egy hetet töltünk, alig ismertem meg. A korábban hatalmas fenyők közt elbújó épület egyszál magában áll. Az egész település, a sok lerobbant épület átláthatóvá vált, lecsökkentek a távolságok. Pedig most még jótékonyan fedi a hó...
Kb. 1200 m felett viszont gyakorlatilag érintetlen az erdő. Csorba-tónál, Tarajkán semmi nyoma a viharnak. Az erdő feletti magashegyi sziklavilág pedig büszkén dacol az idővel.
Az érkezés utáni első séta a multi utolsó pontjához vezetett. Derékig érő hóban, kidőlt és még álló fák között kerestem meg a ládát. A rejteket adó odu megmaradt, átvészelte a novemberi vihart, de a fa kb. 3 m magasan derékba tört, ezért valószínűleg a megmaradt részét is ki fogják vágni. A ládát ezért elhoztam, hogy új, biztonságosabb helyet keressek neki.
2004.11.23 16:30
Én nem vagyok ennyire pesszimista a vihar után.
Az első öt pont az erdőhatár felett van, a sziklavilágban nem esett kár.
Az első ponton lévő makett a záróláda koordinátájának egyik karakterével valószínűleg békésen átvészelte a szelet a hó alatt. A harmadik ponton lévő (ideiglenes) információforrást lehet, hogy elfújta a szél, de oda júniusig úgyse szabad menni, nyár elejétől pedig (reményeim szerint véglegesen) újra a Kis-Viszokán kell megkeresni a másik hiányzó számjegyet.
A záróládát őrző fa sorsáról majd csak később tudok biztosat, de a mellékelt fotó, amit a Holidayinfo webkamerájáról töltöttem le (ma délelőtti kép) bizalomra ad okot: amennyire a kép felbontása alapján meg lehet ítélni, a láda környékén állnak a fák!
Készült néhány szebb kép is...
Síelni voltunk a Csorba-tónál, ennek kapcsán fotóztunk is.
Nekünk úgy tűnt, hogy a legnagyobb pusztítás nyugati határa a Csorba-tó vonala (a tó környéke épségben maradt), nagyjábóli északi határa pedig a tátrai (autós) körút. A keleti szélét nem láttuk, de valószínűleg Ótátrafüred még vastagon érintett lehetett.
Alig várjuk, hogy ismét szezon legyen és megcsinálhassuk a láda-túrát!
Nekünk úgy tűnt, hogy a legnagyobb pusztítás nyugati határa a Csorba-tó vonala (a tó környéke épségben maradt), nagyjábóli északi határa pedig a tátrai (autós) körút. A keleti szélét nem láttuk, de valószínűleg Ótátrafüred még vastagon érintett lehetett.
Alig várjuk, hogy ismét szezon legyen és megcsinálhassuk a láda-túrát!
Vajon megúszta a multi a szombati szélvihart? Szerintem nem sok eséllyel... További info: Holdbéli táj a Magas-Tátrában (Népszabadság Online), Újszó (képriport)
Nem voltam még a Tátrában, de ez a látvány nagy szomorúsággal tölt el.
Nem voltam még a Tátrában, de ez a látvány nagy szomorúsággal tölt el.
Pénteken egész nap zuhogott. Szombat reggel erősen felhős volt, de nem esett, ... elindultunk ... hibáztunk. A Rabló-házig csak egyszer volt egy 10 perces hóvihar. A Rabló-házban rendeztük sorainkat és továbbmentünk, ... kb. fél óra múlva eleredt az eső, ami kb. 1800 méter felett fagyott jégként érkezett erős szélben. Hamarosan minden esőkabát ellenére erősen szétáztunk, a jeges úton csak a lábunk elé mertünk nézni, de a felhőktől (felhőkben) úgysem láttunk semmit. Viszoka kimaradt. Megfogadtuk, hogy soha többet nem mászunk fel ide.
Másnap persze forró fürdők és sok rumos tea után módosítottunk: biztosnak tűnő napsütésben jó lenne egyszer majd megnézni, hogy hol is jártunk.
Másnap persze forró fürdők és sok rumos tea után módosítottunk: biztosnak tűnő napsütésben jó lenne egyszer majd megnézni, hogy hol is jártunk.
[wapon beküldött szöveg]
7,5 órás túra Tátraszéplakról a Felkai-völgy - Lengyel-nyereg - Viszoka - Rovátka - Zbojnicka - Nagy-tarpataki-völgy - Tarajka - Smokovec útvonalon. Szikrázó napsütés, semmi felhő, - 3 és + 12 fok közötti hőmérséklet. Legutóbb augusztus 1-jén jártuk végig a túrát, akkor a másik irányban, de összesen 7 alkalommal mentem ezen az útvonalon. Mint mindig, most is szép volt! Köszönet VP-nek! Egy ilyen csodás túraútvonal végén a láda pusztán formalitás:-) Íme néhány kép a 99-ből, amit készítettünk.
zsorzs
zsorzs
2004.09.08 12:15
A megtalálók jelezték, hogy a Kis-Viszokán lévő vascső mobillá vált. Ezért az Y koordináta meghatározására ideiglenesen megváltozott!
A félreértések elkerülése érdekében pontosítottam X tartalék megtalálásának leírását is, remélem így már egyértelmű.
A mobil számom azért nincs megadva, mert nincs mobilom.
Kérésre írtam pár szót a Tátra "Nagy Öreg"-jéről is, ez is a szövegben, a 6. pontnál.
Újabb panoráma kép is felkerült, link a szöveg végén.
Köszönöm a megtalálók jogos kritikáját és tanácsait!
2004.08.31 10:30
További képek:
Az első négy képen tátrai kilátások. A virágok azok számára, akiket riasztana az élettelen sziklavilág.
2004.08.30 09:30
A moderátorok tanácsára egyszerűsítettem és biztonságosabbá tettem az utolsó pont koordinátájának megtalálását. Közben viszont megjelent a láda eredeti, bonyolultabb leírása, az ment ki a listára is. Természetesen a láda koordinátáit mindkét módon meg lehet határozni.
A megtalálók jelezték, hogy a Kis-Viszokán lévő vascső mobillá vált. Ezért az Y koordináta meghatározására ideiglenesen megváltozott!
A félreértések elkerülése érdekében pontosítottam X tartalék megtalálásának leírását is, remélem így már egyértelmű.
A mobil számom azért nincs megadva, mert nincs mobilom.
Kérésre írtam pár szót a Tátra "Nagy Öreg"-jéről is, ez is a szövegben, a 6. pontnál.
Újabb panoráma kép is felkerült, link a szöveg végén.
Köszönöm a megtalálók jogos kritikáját és tanácsait!
2004.08.31 10:30
További képek:
Az első négy képen tátrai kilátások. A virágok azok számára, akiket riasztana az élettelen sziklavilág.
2004.08.30 09:30
A moderátorok tanácsára egyszerűsítettem és biztonságosabbá tettem az utolsó pont koordinátájának megtalálását. Közben viszont megjelent a láda eredeti, bonyolultabb leírása, az ment ki a listára is. Természetesen a láda koordinátáit mindkét módon meg lehet határozni.
Elnézést kell kérnem, de nagyon nehéz kiragadni csak 10 képet a 640-ből, amikor mind kedves számomra. Most még megtoldom tízzel:-)
További képek.
További képek.
Csodálatos, döbbenetes, elképesztő!
Ilyenkor sajnálom, hogy nincs egy olyan pontszám, vagy egy olyan jelző, amivel csak kimagaslóan jó célpontokat lehessen pontozni:-(( Mert ez, az! Aki teheti, ne hagyja ki! Felejthetetlen élményben lesz része.
ÉvaSanKri logjához bármit is hozzáfűzni szentségtörés lenne, ezért én csak meg szeretném köszönni a lehetőséget és a kitűnő társaságot. Köszönöm.
Miki
U.I. További képek.
Ilyenkor sajnálom, hogy nincs egy olyan pontszám, vagy egy olyan jelző, amivel csak kimagaslóan jó célpontokat lehessen pontozni:-(( Mert ez, az! Aki teheti, ne hagyja ki! Felejthetetlen élményben lesz része.
ÉvaSanKri logjához bármit is hozzáfűzni szentségtörés lenne, ezért én csak meg szeretném köszönni a lehetőséget és a kitűnő társaságot. Köszönöm.
Miki
U.I. További képek.
Aki ismer, tudja, hogy a nem éppen 3.5 évesek, hanem a pocakos öregurak kategóriájához tartozom. Ennek megfelelően alaposan felkészültem az útra, és mivel szívesebben mászok felfelé a láncoson, mint fityegek rajta - a fordított bejárás mellett döntöttem. Társakat hamar találtam, MikiCache és Mudman személyében, - hála az égnek lelkes fotósok, így a gyakori megállás biztosítottnak látszott.
Szombaton reggel 6-kor indultunk, az Esztergom-Léva-Garamszentbenedek-Zólyom-Donovaly-Rózsahegy-Ótátrafüred útvonalon, és 10:30 -kor már a siklóval indultunk Tarajkára. Onnan rövid bámészkodás, fotók után a P- jelzésen felsétáltunk a Lengyel házhoz. A szállást Emilben lehetett lefoglalni, nem egy dráma az ára, kb.2000 Ft/fő. Megkapva a kulcsot, a fürdőszobában azonnal felötlött a szépemlékű Túristaházakat Ellátó Vállalalt szlogenje : "A túristaház nem luxus-szálló." Rövid tanácskozás után beláttuk, hogy a zuhanyozást itt nem érdemes erőltetni. Az emeletes ágyakon levő ágynemű azonban patyolatfehér volt. Bevettük magunkat az étterembe, remekül főznek, a fokhagymalevest külön ajánljuk. Utána sörözés, desszert, és séta a +8 Celsiusban, majd eltettük magunkat reggelig.
A 1/4 6 -s kelésünkkel azt gondoltuk, hogy mindenki lököttnek fog nézni minket, azonban az étteremben többen már be is fejezték a reggelit, kinn meg sorban jöttek a Mountain Guide feliratú öszzkerékmeghajtásúak, és indultak a csoportok fel a Gerlachfalvira. Mi szép szerényen irányt vettünk a Lengyel Nyereg felé, elsétáltunk a tavacskák mellett - és a napot bizony nem láttuk a ködtől. Mikiék tettek néhány elkeseredett próbálkozást a fotokészítésre, de belátták, hogy induljunk fel a Viszokára. Egy darabig nagyon hasznos volt a magunkkal vitt munkavédelmi kesztyű, mert a kétlábon járást itt ki kell érdemelni. Igaz akkor meg méretes sziklatömbökön gyakorolhattuk. A csúcsra másodiknak érkeztünk, és szomorúan konstatáltuk, hogy a vascső helye az igen csak sztochasztikus, annak megfelelően, hogy az utolsó játékos hova épít kőgúlát a részére. (Ma ismét megnézve a láda fotóit, arra jutottam, hogy ez VP -nek is feltünhetett volna, hiszen az ő képén is csupaszon meredezik a cső aljára hegesztett laposvas!)
A köd nem sokat változott, bánatosan elkezdtünk reggelizni, miközben újabb ostromlók vették be a csúcsot. Amikor már vagy 20-n voltunk, jött egy kis szellő, és minden ködöt kifújt a környékről. Hatalmas fotózás indult be...
A hely csodás, délen a Felkai völgy, a Sziléziai házzal, északon a Nagy Tarpataki Völgy, a Hosszútavi Menedékházzal. Tavak, csúcsok, felhők, és tintakék égbolt. Aztán elállt a szél, és visszajöttek a felhők, mi meg elindultunk lefelé. VP intelme bejött, - lefelé tényleg baromi nagyot lehet esni, ezt tanusítom.
Az átkelés a Lengyel Nyeregtől a Rovátkára nem a nullás kilóméterkő felkeresése. Először lefelé az omladékon 180 méter szint, majd egy kissé szilárdabb talajon felfelé 270 méter. Minderre a mutatványra légvonalban van vagy 508 métere a kessernek. A rovátkára így itt is felfelé szaggattuk a láncot. Amikor kilép az ember a szurdokból, lélegzetelállító a látvány. Mint pici hangyák kígyóznak fel-le a túrázók, hasonló meredek pályán, mint a túloldalon. Jobbra fenn a Viszoka, ahol nem sokkal korábban üldögéltünk, előtted a menedékház a hideg sör ígéretével. ( Tényleg hideg !)
A sör után ismételt keserűség a koordináta bíbelődés okán, majd hajrá lefelé. Közben találkoztunk a serpákkal, akik a gázpalackot, olajat, kaját viszik fel a házhoz ott, ahol a 12 kilós hátizsák is okozhat egyensúlyozási gondokat a sziklákon.
Innen már egyszerű az út, a siklóval visszamentünk az Ótátrafüreden hagyott autónkhoz, cipőcsere, és a Kjr -nél ellenőrzött koordinátán megtudtuk, ki volt a Kárpátok Nagy Öregje. (Kár, hogy egy centi utalás nincs a ládában a személyére nézvést. Én itthon Téry Ödönnel megpróbáltam netkesselni - nos nem ő. Valaki még Nagyobb.)
Befejezésül külön köszönet társaimnak, hogy elviselték a sebességemet. Csodálatos fotókat csináltunk, jókat beszélgettünk, pompásat túráztunk. A 10 órai bejárást azonban kezeljétek óvatosan. Biztosan meg lehet tenni - de annyit nem fogtok látni az útból mint mi. Pedig ez az a láda, ahol maga a doboz csak ürügy arra, hogy az ember elinduljon felfelé.
Szombaton reggel 6-kor indultunk, az Esztergom-Léva-Garamszentbenedek-Zólyom-Donovaly-Rózsahegy-Ótátrafüred útvonalon, és 10:30 -kor már a siklóval indultunk Tarajkára. Onnan rövid bámészkodás, fotók után a P- jelzésen felsétáltunk a Lengyel házhoz. A szállást Emilben lehetett lefoglalni, nem egy dráma az ára, kb.2000 Ft/fő. Megkapva a kulcsot, a fürdőszobában azonnal felötlött a szépemlékű Túristaházakat Ellátó Vállalalt szlogenje : "A túristaház nem luxus-szálló." Rövid tanácskozás után beláttuk, hogy a zuhanyozást itt nem érdemes erőltetni. Az emeletes ágyakon levő ágynemű azonban patyolatfehér volt. Bevettük magunkat az étterembe, remekül főznek, a fokhagymalevest külön ajánljuk. Utána sörözés, desszert, és séta a +8 Celsiusban, majd eltettük magunkat reggelig.
A 1/4 6 -s kelésünkkel azt gondoltuk, hogy mindenki lököttnek fog nézni minket, azonban az étteremben többen már be is fejezték a reggelit, kinn meg sorban jöttek a Mountain Guide feliratú öszzkerékmeghajtásúak, és indultak a csoportok fel a Gerlachfalvira. Mi szép szerényen irányt vettünk a Lengyel Nyereg felé, elsétáltunk a tavacskák mellett - és a napot bizony nem láttuk a ködtől. Mikiék tettek néhány elkeseredett próbálkozást a fotokészítésre, de belátták, hogy induljunk fel a Viszokára. Egy darabig nagyon hasznos volt a magunkkal vitt munkavédelmi kesztyű, mert a kétlábon járást itt ki kell érdemelni. Igaz akkor meg méretes sziklatömbökön gyakorolhattuk. A csúcsra másodiknak érkeztünk, és szomorúan konstatáltuk, hogy a vascső helye az igen csak sztochasztikus, annak megfelelően, hogy az utolsó játékos hova épít kőgúlát a részére. (Ma ismét megnézve a láda fotóit, arra jutottam, hogy ez VP -nek is feltünhetett volna, hiszen az ő képén is csupaszon meredezik a cső aljára hegesztett laposvas!)
A köd nem sokat változott, bánatosan elkezdtünk reggelizni, miközben újabb ostromlók vették be a csúcsot. Amikor már vagy 20-n voltunk, jött egy kis szellő, és minden ködöt kifújt a környékről. Hatalmas fotózás indult be...
A hely csodás, délen a Felkai völgy, a Sziléziai házzal, északon a Nagy Tarpataki Völgy, a Hosszútavi Menedékházzal. Tavak, csúcsok, felhők, és tintakék égbolt. Aztán elállt a szél, és visszajöttek a felhők, mi meg elindultunk lefelé. VP intelme bejött, - lefelé tényleg baromi nagyot lehet esni, ezt tanusítom.
Az átkelés a Lengyel Nyeregtől a Rovátkára nem a nullás kilóméterkő felkeresése. Először lefelé az omladékon 180 méter szint, majd egy kissé szilárdabb talajon felfelé 270 méter. Minderre a mutatványra légvonalban van vagy 508 métere a kessernek. A rovátkára így itt is felfelé szaggattuk a láncot. Amikor kilép az ember a szurdokból, lélegzetelállító a látvány. Mint pici hangyák kígyóznak fel-le a túrázók, hasonló meredek pályán, mint a túloldalon. Jobbra fenn a Viszoka, ahol nem sokkal korábban üldögéltünk, előtted a menedékház a hideg sör ígéretével. ( Tényleg hideg !)
A sör után ismételt keserűség a koordináta bíbelődés okán, majd hajrá lefelé. Közben találkoztunk a serpákkal, akik a gázpalackot, olajat, kaját viszik fel a házhoz ott, ahol a 12 kilós hátizsák is okozhat egyensúlyozási gondokat a sziklákon.
Innen már egyszerű az út, a siklóval visszamentünk az Ótátrafüreden hagyott autónkhoz, cipőcsere, és a Kjr -nél ellenőrzött koordinátán megtudtuk, ki volt a Kárpátok Nagy Öregje. (Kár, hogy egy centi utalás nincs a ládában a személyére nézvést. Én itthon Téry Ödönnel megpróbáltam netkesselni - nos nem ő. Valaki még Nagyobb.)
Befejezésül külön köszönet társaimnak, hogy elviselték a sebességemet. Csodálatos fotókat csináltunk, jókat beszélgettünk, pompásat túráztunk. A 10 órai bejárást azonban kezeljétek óvatosan. Biztosan meg lehet tenni - de annyit nem fogtok látni az útból mint mi. Pedig ez az a láda, ahol maga a doboz csak ürügy arra, hogy az ember elinduljon felfelé.
Mit is irhatnék ÉvaSanKri logja után...
Csodálatos hegyek, jó kemény terep, gyönyörű idő.
Maga a rejtés kicsit kiforratlannak tűnt. A "dobozt" elláttuk koordinátákkal, üdvözlőszöveget pedig vihetne a következő versenyző.
Remek túra volt, köszönet a rejtőnek, túratársaknak egyaránt.
Mudman
Csodálatos hegyek, jó kemény terep, gyönyörű idő.
Maga a rejtés kicsit kiforratlannak tűnt. A "dobozt" elláttuk koordinátákkal, üdvözlőszöveget pedig vihetne a következő versenyző.
Remek túra volt, köszönet a rejtőnek, túratársaknak egyaránt.
Mudman
Még néhány fotográfia, ne haragudjatok.
Nem volt egyszerű feladat, de a csodás környezet és a láda megtalálása megért miden gyötrelmet és fáradtságot.
A kakas továbbra is őrzi a ládát, jól van, megetettük. :)
Éva, Rudi
A kakas továbbra is őrzi a ládát, jól van, megetettük. :)
Éva, Rudi
A nyolcvanas-kilencvenes években szinte minden évben a Tátrában túráztunk. Ez az egyik legszebb (kör)útvonal, mindenkinek ajánlom. Ha szerencsétek van, félútnál fantasztikus augusztusi látvány (különösen a Kis-Viszokáról) a harmadáig-félig jéggel takart Fagyott-tó (Zamrznute pleso). Én három alkalomból kétszer ilyennek láttam.
ferences
ferences
Néhány régebbi kép...
Szombaton Smilelal épp arról beszéltünk a káptalanfüredi strandon, hogy ki kéne ugrani egyik hétvégén a Tátrába. Úgy látszik VP ezt meghallotta, mert mikor hazamentünk megdöbbenve figyeltük ezt az új ládát :-)
El is határoztuk, hogy hétfőn indulunk vonattal a Keletiből, megbeszéltük a részleteket. Mivel Smile még sose járt itt, úgy terveztük, hogy első nap csak a Rabló-házig sétálunk fel, hogy legyen ideje felkészülni lelkileg, és szokja a terepet :-) Meg hát a vonat se siet, kb. délután egyre értünk volna Ótátrafüredre.
Sajnos a program kicsit módosult. Smilenak közbejött egy kegyetlen feladat: tankönyveket kellett vennie :-( Így hát ismét magányosan kellett nekivágnom a túrának.
Tavaly augusztusban voltam először a Magas-Tátrában. Egy edzőtársam mutatta meg ezt a csodás helyet, azóta már kétszer is voltam itt, annyira megtetszett. Szóval, ez még csak a negyedik túrám volt, de már az egészet bejártam. Ismertem ezt az útvonalat, mintha csak tegnap jártam volna itt, így hát úgy döntöttem, legyűröm a multit még délután.
6:15-kor szépen lassan elindult a vonatom Pestről, Kassában gyors pénzváltás (ugyanis itt váltják a legjobban), Poprádban gyors jegyváltás (kb. 5 percem volt az átszállásra), és fél egyre már meg is érkeztem Ótátrafüredre.
Szép idő fogadott, pedig nem erre számítottam: esőt mondtak. Szerencsére most is melléfogtak, mint általában, legalább nyugodtan indulhattam neki a hegynek.
Se enni se innivalót nem vettem, nem vacakoltam vele. Az egész útra kb. fél liter kéxőlővel indultam, ugyanis tudtam, hogy a Rabló-háznál fel lehet tölteni a kulacsokat finom hideg vízzel...
Egész jól haladtam, a térkép szerinti 2:30-es szakaszt 1:10 alatt lenyomtam. Tapasztalatból tudom, hogy a térkép által jelzett időket 2-vel el kell osztani, úgy jön ki a valós érték...
Fent, a Rabló-háznál gyorsan megszereztem a szükséges információkat (mivel én még a régi nehézkes leírás alapján dolgoztam), és mivel sietnem nem kellett, benyomtam 3 csokit meg egy forrócsajt a büfében :-)
Márciusban is pont ezt tettem itt, de akkor kicsit többet pihiztem, mint 20 perc, úgy átfagytam a hóvihartól...
Hóvihar most ugyan nem volt, de az idő innentől kezdve elromlott. Eső nem esett, de hideg, meg köd az akadt bőven.
Továbbindultam, igaz picit kisebb lendülettel, a májusi lábtörésemnek még éreztem a nyomát (hiába, 4000km bicajozás nem elég, hogy visszanyerjem a régi izmaimat). Ezekkel a VP-ládákkal nincs túl sok szerencsém, pedig jó helyen vannak :-(
Szokásomhoz híven szandálban és rövidujjúban vágtam neki a magas hegyeknek. Hiszen még nyár van... A táska alján azért ott figyelt a bakancs, a sapka, a kesztyű, sőt még a kamásli is, de békén hagytam mindet :-)
A terep nem nehéz, de nagyon figyelni kell, nehogy mellélépjen az ember.
A hágón kicsit megálltam fagyoskodni, készítettem pár képet mielőtt lemásztam a völgybe. Ez volt a leglassabb szakasz, de erről nem én tehetek, hanem az előttem csiga tempóban haladó emberkék. Itt előzni nem tanácsos, mert akkor könnyen lepottyanhat valaki.
Sebaj, időm az volt, csak jéggé dermedtem míg vártam. Leérve a völgybe végrehajtottam a nagy előzéseket melyekre oly régóta vártam. A Lengyel hágóra hip-hopp felszökkentem, és már indulhattam is neki az egyetlen csúcsnak amit a ládához meg kell mászni. Ezt a csúcsot mellesleg rendkívül kedvelem, nem hiába lóg itt a falon az ott készített képem :-)
Nagy meglepetés volt számomra, hogy a lengyel mobil-térerő volt a legerősebb a Lengyel-nyeregben! Ezt nem hittem volna :-)
A csúcsot 20 perc alatt elértem. Itt a hideg szél ellenére elég sokat vártam, hogy tudjak párat kattintani, de nem nagyon akart kitisztulni.
Legalább a mosoly nem fagyott az arcomra (csak a csalódottság).
A problémák asszem innen kezdődtek. Az a két vasbigyó nem annyira van amennyire, az tuti. Nem is zavart volna, ha ezek nem a tized perceket döntik el, hanem az ezredeket, de nem így történt.
Lekecmeregtem a csúcsról gyorsan, odarohantam a Sziléziai-házhoz (ahol tényleg nincs melegvíz, és ez Szlovákia legrondább háza (kár volt ideépíteni véleményem szerint), ezt tanúsíthatom), és leolvastam a 3. sor első betűjét. Csakhogy itt volt a 2. baki. Mint később kiderült, a megoldás a 4. sor első betűje... Éreztem, hogy itt is bajos lesz, ezért írtam egy SMS-t az elrejtőnek, hogy megnyugtasson, hogy jól számoltam. Hoppá, csakhogy nem tudtam elküldeni, mivel nem adott meg telefonszámot. Nah, innentől kezdve már ideges voltam, nem csupán nyugtalan.
Ráadásul a műholdállás se kedvezett nekem: ahogy beértem a fenyvesbe, minden vétel megszűnt, hiába van 60CS-em...
Messze volt még a láda, így hát azzal nyugtattam magamat, hogy a célpont környékén biztos lesz rendesen vétel.
Nem bírtam ki, küldtem egy SMS-t Kolesárnak, hogy ellenőrizze le a koordinátáimat.
Nem érkezett válasz, mentem tovább.
Egész közel voltam már mikor egy sípályára értem ki. Itt lett némi vétel ugyan, de nem sokra mentem vele hibás koordinátákkal. Csupán (mint később kiderült) 73m volt az eltérés. Azért én bíztam benne, hogy jó lesz, ezért bevetettem magamat a dzsungelbe.
18:20 körül kezdődhetett ez a móka, ami eltartott kereken egy óráig.
Ebben az igencsak sűrű fenyvesben fát azt találtam bőven, nem ezzel volt probléma. Sőt a fák 99.9%-a fenyő volt, akár hiszitek akár nem.
A fejem felé tornyosuló túratáskám meg nem könnyítette a sűrűn való áthatolást, sőt, én nagy nyugisan ráléptem a szép mohás talajra, csak éppen az egész lábam eltűnt benne. Ugyanis mocsár volt. No, már csak ez kellett! Még, jó hogy szandálban voltam, nem piszkoltam be a szép bakancsomat. Amikor meg kihúztam a lábam, a pofámba fröccsent fél kiló trutyi. És azt mondtam, hogy ennek marha erős kénes szaga volt? És azt, hogy bóklászásom során rábukkantam egy igencsak bizarr forrásra, ami bugyogott? Pontosabban inkább pezsgett, oldotta a talajt. Szörnyű bűz volt! Mintha egy rémálom lett volna.
Akkor meg aztán végképp meglepődtem amikor egy csapat fiatal pánk bukkant fel a "forrás"-nál. Csak nem szipózni jöttek??? Én meg ezt a trutyit nyeltem be?
Ráadásul még egy fenyőágat is lefejeltem, ami kicsit lehorzsolta a homlokomat.
Áhhhh...
No, nó láda, nó türelem, ekkor felhívtam Kolesárt, hogy mi a probléma.
Szerény 340 Ft-os percdíj mit számít nekem? :-( Ennél már a műholdas telefon is olcsóbb...
Az a lényeg, hogy sikerült konzultálnunk (thx), majd megütött a guta!
Ekkor derült ki, hogy gond van a matekkal. Pedig én jól számoltam...
Téptem a hajam, kirontottam a sípályára, persze a patakot nem vettem észre, de legalább így a mocsártól megtisztultam.
Ekkor már tök mindegy volt, hogy milyen koordinátáim voltak, mert a műholdaknak lejárt a munkaideje, elmentek aludni, magamra hagytak még ők is.
Újabb telefon, kideríttettem (ismét thx) VP telefonszámát, hogy ne kelljen itt éjszakáznom. Sikerült elérnem, és mikor azt mondta, hogy nem kell bemenni a dzsindzsába szinte felrobbantam!
Az a lényeg, hogy végül meglett, és csak nyakig lettem gyanta a befőtt előhalászása közben.
De minden jó ha vége jó. Ugye? Csakhogy nincs vége...
Sötétedett. Nem volt szállásom, se túl sok pénzem. Sőt még a telefonomról is lefogyott a pénz.
Gőzölgő fejjel lerohantam Füredre, és nekiláttam az újabb keresésnek. De ez nem egy óráig tartott. Még jó, hogy a faluban nincs láp.
Marha fáradt voltam, és nem úgy tűnt, hogy éjszaka kapni fogok pár száz koronás szállást. Ahol lett volna, ott 1200-tól kezdődtek az árak, annyim pedig nem volt. Zsorzsnak próbáltam SMS-t küldeni, hiszen, ő mesélt róla, hogy tud olcsó szobát itt, de a Voda már nem volt hajlandó elküldeni az üzimet :-(
Szóval elkeseredve bandukoltam, mikor egy fazon leszólított: "sleeping, sleeping?". Szobát kínált. Hurrá! Meg voltam menekülve. Nem egy bizalomgerjesztő fazon volt és a szálás se egy luxuslakosztály volt, de sok választásom nem volt, be kellett érnem egy panelház emeletén. Ráadásul nem is Ótátrafüreden hanem Alsóerdőfalván, úgyhogy még vonatozni is kellett egyet.
Ehhhhhhhh...
A másnapra tervezett túrámról még éjszaka lemondtam gyorsan (fáradt is voltam, későn is feküdtem le, mivel a gyantától nem olyan könnyű megszabadulni), de jól is tettem, hiszen egész nap csak áztam volna...
A Csorba-tóhoz azért kiugrottam reggel (inkább délelőtt :-) ) megnézni, mi a helyzet. Ez a hely mindig ugyan olyan: esős és ködös. Asszem, egyszer volt csak, hogy szép időm volt itt, talán pont egy éve.
Azért fényképeztem egyet-kettőt a tónál (jól el is áztam), és beültem a büfébe egy lángosra és egy hambira (a szlovák hamburger förtelmes, főleg ha párizsi van benne, de ezt már tudtam előtte is).
Innen busszal mentem le Poprádig, mivel az gyorsabb, mint a vonat. Bár, a szilicei bicajozásom során amit láttam, kicsit elbizonytalanított abban, hogy érdemes-e felszállni a szlovák buszokra, ugyanis nem egészséges ha a busz üzemanyagtartályából kanyarodáskor 2-3 liter folyadék az útra ömlik... Kockáztattam, és nem is volt gond :-)
Jövök ám még, nem ment el a kedvem :-))) Ja, és Smile, te se menekülsz... :-)
Azért köszönöm VP-nek, hogy elcsalt ezzel a ládával ismét a Tátrába! Kéne még ide pár doboz...
UI. Ha valakinek szükség lenne segítségre, mert nem találja a ládát, itt a számom: +36705316669
El is határoztuk, hogy hétfőn indulunk vonattal a Keletiből, megbeszéltük a részleteket. Mivel Smile még sose járt itt, úgy terveztük, hogy első nap csak a Rabló-házig sétálunk fel, hogy legyen ideje felkészülni lelkileg, és szokja a terepet :-) Meg hát a vonat se siet, kb. délután egyre értünk volna Ótátrafüredre.
Sajnos a program kicsit módosult. Smilenak közbejött egy kegyetlen feladat: tankönyveket kellett vennie :-( Így hát ismét magányosan kellett nekivágnom a túrának.
Tavaly augusztusban voltam először a Magas-Tátrában. Egy edzőtársam mutatta meg ezt a csodás helyet, azóta már kétszer is voltam itt, annyira megtetszett. Szóval, ez még csak a negyedik túrám volt, de már az egészet bejártam. Ismertem ezt az útvonalat, mintha csak tegnap jártam volna itt, így hát úgy döntöttem, legyűröm a multit még délután.
6:15-kor szépen lassan elindult a vonatom Pestről, Kassában gyors pénzváltás (ugyanis itt váltják a legjobban), Poprádban gyors jegyváltás (kb. 5 percem volt az átszállásra), és fél egyre már meg is érkeztem Ótátrafüredre.
Szép idő fogadott, pedig nem erre számítottam: esőt mondtak. Szerencsére most is melléfogtak, mint általában, legalább nyugodtan indulhattam neki a hegynek.
Se enni se innivalót nem vettem, nem vacakoltam vele. Az egész útra kb. fél liter kéxőlővel indultam, ugyanis tudtam, hogy a Rabló-háznál fel lehet tölteni a kulacsokat finom hideg vízzel...
Egész jól haladtam, a térkép szerinti 2:30-es szakaszt 1:10 alatt lenyomtam. Tapasztalatból tudom, hogy a térkép által jelzett időket 2-vel el kell osztani, úgy jön ki a valós érték...
Fent, a Rabló-háznál gyorsan megszereztem a szükséges információkat (mivel én még a régi nehézkes leírás alapján dolgoztam), és mivel sietnem nem kellett, benyomtam 3 csokit meg egy forrócsajt a büfében :-)
Márciusban is pont ezt tettem itt, de akkor kicsit többet pihiztem, mint 20 perc, úgy átfagytam a hóvihartól...
Hóvihar most ugyan nem volt, de az idő innentől kezdve elromlott. Eső nem esett, de hideg, meg köd az akadt bőven.
Továbbindultam, igaz picit kisebb lendülettel, a májusi lábtörésemnek még éreztem a nyomát (hiába, 4000km bicajozás nem elég, hogy visszanyerjem a régi izmaimat). Ezekkel a VP-ládákkal nincs túl sok szerencsém, pedig jó helyen vannak :-(
Szokásomhoz híven szandálban és rövidujjúban vágtam neki a magas hegyeknek. Hiszen még nyár van... A táska alján azért ott figyelt a bakancs, a sapka, a kesztyű, sőt még a kamásli is, de békén hagytam mindet :-)
A terep nem nehéz, de nagyon figyelni kell, nehogy mellélépjen az ember.
A hágón kicsit megálltam fagyoskodni, készítettem pár képet mielőtt lemásztam a völgybe. Ez volt a leglassabb szakasz, de erről nem én tehetek, hanem az előttem csiga tempóban haladó emberkék. Itt előzni nem tanácsos, mert akkor könnyen lepottyanhat valaki.
Sebaj, időm az volt, csak jéggé dermedtem míg vártam. Leérve a völgybe végrehajtottam a nagy előzéseket melyekre oly régóta vártam. A Lengyel hágóra hip-hopp felszökkentem, és már indulhattam is neki az egyetlen csúcsnak amit a ládához meg kell mászni. Ezt a csúcsot mellesleg rendkívül kedvelem, nem hiába lóg itt a falon az ott készített képem :-)
Nagy meglepetés volt számomra, hogy a lengyel mobil-térerő volt a legerősebb a Lengyel-nyeregben! Ezt nem hittem volna :-)
A csúcsot 20 perc alatt elértem. Itt a hideg szél ellenére elég sokat vártam, hogy tudjak párat kattintani, de nem nagyon akart kitisztulni.
Legalább a mosoly nem fagyott az arcomra (csak a csalódottság).
A problémák asszem innen kezdődtek. Az a két vasbigyó nem annyira van amennyire, az tuti. Nem is zavart volna, ha ezek nem a tized perceket döntik el, hanem az ezredeket, de nem így történt.
Lekecmeregtem a csúcsról gyorsan, odarohantam a Sziléziai-házhoz (ahol tényleg nincs melegvíz, és ez Szlovákia legrondább háza (kár volt ideépíteni véleményem szerint), ezt tanúsíthatom), és leolvastam a 3. sor első betűjét. Csakhogy itt volt a 2. baki. Mint később kiderült, a megoldás a 4. sor első betűje... Éreztem, hogy itt is bajos lesz, ezért írtam egy SMS-t az elrejtőnek, hogy megnyugtasson, hogy jól számoltam. Hoppá, csakhogy nem tudtam elküldeni, mivel nem adott meg telefonszámot. Nah, innentől kezdve már ideges voltam, nem csupán nyugtalan.
Ráadásul a műholdállás se kedvezett nekem: ahogy beértem a fenyvesbe, minden vétel megszűnt, hiába van 60CS-em...
Messze volt még a láda, így hát azzal nyugtattam magamat, hogy a célpont környékén biztos lesz rendesen vétel.
Nem bírtam ki, küldtem egy SMS-t Kolesárnak, hogy ellenőrizze le a koordinátáimat.
Nem érkezett válasz, mentem tovább.
Egész közel voltam már mikor egy sípályára értem ki. Itt lett némi vétel ugyan, de nem sokra mentem vele hibás koordinátákkal. Csupán (mint később kiderült) 73m volt az eltérés. Azért én bíztam benne, hogy jó lesz, ezért bevetettem magamat a dzsungelbe.
18:20 körül kezdődhetett ez a móka, ami eltartott kereken egy óráig.
Ebben az igencsak sűrű fenyvesben fát azt találtam bőven, nem ezzel volt probléma. Sőt a fák 99.9%-a fenyő volt, akár hiszitek akár nem.
A fejem felé tornyosuló túratáskám meg nem könnyítette a sűrűn való áthatolást, sőt, én nagy nyugisan ráléptem a szép mohás talajra, csak éppen az egész lábam eltűnt benne. Ugyanis mocsár volt. No, már csak ez kellett! Még, jó hogy szandálban voltam, nem piszkoltam be a szép bakancsomat. Amikor meg kihúztam a lábam, a pofámba fröccsent fél kiló trutyi. És azt mondtam, hogy ennek marha erős kénes szaga volt? És azt, hogy bóklászásom során rábukkantam egy igencsak bizarr forrásra, ami bugyogott? Pontosabban inkább pezsgett, oldotta a talajt. Szörnyű bűz volt! Mintha egy rémálom lett volna.
Akkor meg aztán végképp meglepődtem amikor egy csapat fiatal pánk bukkant fel a "forrás"-nál. Csak nem szipózni jöttek??? Én meg ezt a trutyit nyeltem be?
Ráadásul még egy fenyőágat is lefejeltem, ami kicsit lehorzsolta a homlokomat.
Áhhhh...
No, nó láda, nó türelem, ekkor felhívtam Kolesárt, hogy mi a probléma.
Szerény 340 Ft-os percdíj mit számít nekem? :-( Ennél már a műholdas telefon is olcsóbb...
Az a lényeg, hogy sikerült konzultálnunk (thx), majd megütött a guta!
Ekkor derült ki, hogy gond van a matekkal. Pedig én jól számoltam...
Téptem a hajam, kirontottam a sípályára, persze a patakot nem vettem észre, de legalább így a mocsártól megtisztultam.
Ekkor már tök mindegy volt, hogy milyen koordinátáim voltak, mert a műholdaknak lejárt a munkaideje, elmentek aludni, magamra hagytak még ők is.
Újabb telefon, kideríttettem (ismét thx) VP telefonszámát, hogy ne kelljen itt éjszakáznom. Sikerült elérnem, és mikor azt mondta, hogy nem kell bemenni a dzsindzsába szinte felrobbantam!
Az a lényeg, hogy végül meglett, és csak nyakig lettem gyanta a befőtt előhalászása közben.
De minden jó ha vége jó. Ugye? Csakhogy nincs vége...
Sötétedett. Nem volt szállásom, se túl sok pénzem. Sőt még a telefonomról is lefogyott a pénz.
Gőzölgő fejjel lerohantam Füredre, és nekiláttam az újabb keresésnek. De ez nem egy óráig tartott. Még jó, hogy a faluban nincs láp.
Marha fáradt voltam, és nem úgy tűnt, hogy éjszaka kapni fogok pár száz koronás szállást. Ahol lett volna, ott 1200-tól kezdődtek az árak, annyim pedig nem volt. Zsorzsnak próbáltam SMS-t küldeni, hiszen, ő mesélt róla, hogy tud olcsó szobát itt, de a Voda már nem volt hajlandó elküldeni az üzimet :-(
Szóval elkeseredve bandukoltam, mikor egy fazon leszólított: "sleeping, sleeping?". Szobát kínált. Hurrá! Meg voltam menekülve. Nem egy bizalomgerjesztő fazon volt és a szálás se egy luxuslakosztály volt, de sok választásom nem volt, be kellett érnem egy panelház emeletén. Ráadásul nem is Ótátrafüreden hanem Alsóerdőfalván, úgyhogy még vonatozni is kellett egyet.
Ehhhhhhhh...
A másnapra tervezett túrámról még éjszaka lemondtam gyorsan (fáradt is voltam, későn is feküdtem le, mivel a gyantától nem olyan könnyű megszabadulni), de jól is tettem, hiszen egész nap csak áztam volna...
A Csorba-tóhoz azért kiugrottam reggel (inkább délelőtt :-) ) megnézni, mi a helyzet. Ez a hely mindig ugyan olyan: esős és ködös. Asszem, egyszer volt csak, hogy szép időm volt itt, talán pont egy éve.
Azért fényképeztem egyet-kettőt a tónál (jól el is áztam), és beültem a büfébe egy lángosra és egy hambira (a szlovák hamburger förtelmes, főleg ha párizsi van benne, de ezt már tudtam előtte is).
Innen busszal mentem le Poprádig, mivel az gyorsabb, mint a vonat. Bár, a szilicei bicajozásom során amit láttam, kicsit elbizonytalanított abban, hogy érdemes-e felszállni a szlovák buszokra, ugyanis nem egészséges ha a busz üzemanyagtartályából kanyarodáskor 2-3 liter folyadék az útra ömlik... Kockáztattam, és nem is volt gond :-)
Jövök ám még, nem ment el a kedvem :-))) Ja, és Smile, te se menekülsz... :-)
Azért köszönöm VP-nek, hogy elcsalt ezzel a ládával ismét a Tátrába! Kéne még ide pár doboz...
UI. Ha valakinek szükség lenne segítségre, mert nem találja a ládát, itt a számom: +36705316669
A logok nem láthatóak, mert a logok megjelenítését kikapcsoltad.
Ha mégis szeretnéd a logokat újra olvasgatni, akkor a profiloldaladon a megjelenítendő logok számát állítsd nullától különböző értékre
Ha mégis szeretnéd a logokat újra olvasgatni, akkor a profiloldaladon a megjelenítendő logok számát állítsd nullától különböző értékre