WAP ON
mikroláda egy nem szokványos rejtekhelyen
WAP OFF
A ládába TravelBug helyezhető.
Bánd község a 8-as főút mentén, a Bakony erdei által körülvett medencében fekszik, Veszprémtől 10 km-re nyugatra. Történelmi múltjára a falu közepén magasodó Esseg-vár romjai emlékeztetnek. A ma is látható sarokbástya a környék egyik kedvelt kirándulóhelye. A láda (jelenleg mikroláda, de ha beválik a hely, nagyobbra cserélem) egy nem szokványos rejtekben található a torony északkeleti sarkánál. Kérlek, a rejtekről ne tegyél fel fotót vagy egyéb árulkodó információt. Köszi!
A várrom jelenleg felújítás alatt áll; a helybéliek elmesélték, folyamatosan pályáznak, időnként jutnak is egy kis pénzhez, amiből mindig "néhány követ fel tudnak rakni". Terveik között szerepel a vár és környékének olyan szintű rendbehozatala, amely még több látogatót vonzana. Nagyon halkan mondták: egy kilátót is terveznek ide.
A kedves helybéliek elmesélték még, hogy e község szülöttje Mádl Ferenc. Büszkék rá, s arra is, hogy a Köztársasági Elnök ma is itt élő rokonai őrzik a hagyományokat.
Elmondták még, hogy a Kálvária hegyen látható kereszteket a II. világháborúban lerombolták, a falu sírkő készítője állította helyre, nem vörös kőből ugyan, csak betonból, de egy nagyon kedves táblát helyezett el rajta. V. Vilmos, a sírkőkészítő amúgy a Nagyon Nagy Ő Vilijének az édesapja.
Szóval, csupa híresség származik ebből a faluból. Miközben hallgattuk a meséket, gyönyörködhettünk a tájban is.
A Kálvária hegyről szép kilátás nyílik a szomszédos
szentgáli tiszafásra, ami innen rövid sétával elérhető.
A rom rövid története:
Az első írásos emlékek tanúsága szerint a község az Atyusz nemzetség tulajdonában volt, egy 1233-ból származó adománylevélben található a "terra Seg sive Band" elnevezéssel. A községet ekkor 120 márkáért Igmándi Andrásnak adták el, aki a várat építette. A vár 1367-ben a Lőrinte calád tulajdonában volt, ez a család a későbbiekben a várról az Essegvári nevet vette fel. 1414-ben az építmény Zsigmond királyé lett. Éveken át tartó pereskedések után a vár a veszprémi káptalan és Újlaki Lőrinc között lett felosztva. 1552-ben Veszprém török meghódítása idején pusztították el a tövében fekvő községgel együtt. 1619-től már nem található a nyilvántartásokban, az utolsó lakók is elvándoroltak.
Az 1700-as években a Habsburg dinasztia népesítette be újra az elnéptelenedett országrészeket, a telepeseket főleg német nyelvterületről toborozták.
A falunak jelenleg 600 lakosa van, az idősebb generáció anyanyelve ma is a német. Bándon végighaladva még ma is szembetűnik a magyarországi német településekre jellemző egységes, egyöntetű kép.
