WAP:
1. 2,5x5cm-es gravírlap, rajta az első jelszórészlettel. (nádnereg)
2. 2,5x5cm-es gravírlap, rajta a második jelszórészlettel. (notálrok)
3. 2,5x5cm-es gravírlap, rajta a harmadik jelszórészlettel. (nőscpél kidamrah)
4. 2,5x5cm-es gravírlap, rajta a negyedik jelszórészlettel.(lénkesélüpeletrévtset)
5. Hagyományos láda, természetes rejtekben, benne az utolsó jelszórészlet. (ttala őkoeg ,ttögöm őkőzlej) Pótjelszó a közeli kuliszkockában.
Kérlek a rejtésekről ne tegyél fel képeket!
Jelszó: Az öt pont karakterei egybeírva, sorrendben.
WAP END:
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Leírás:
Ezzel a multival a Győr közeli település, Győrújbarát nevezetességeit szeretnénk bemutatni egy kellemes sétával.
Ládatörténet:
2016.04.26. A ládát átvettem tomcat-től.
Az eredeti ládaoldal megtekinthető itt
Megközelítés:
Autóval:
N 47° 36,800' E 17° 38,148' 129 m [GCGYUB+parkoló]
A multi ajánlott
útvonala.
A láda pontok:
1. pont - Dr. Timaffy László Művelődési Otthon és Faluház
N 47° 36,795' E 17° 38,144' 126 m [GCGYUB-1]
Dr. Timaffy László néprajzkutató aktívan kutatta a Szigetköz, a Rábaköz és a Hanság néphagyományának vallási, szellemi, tárgyi kincseit.
A tudós geográfus, tanár, népművelő, táj- és néprajzkutató munkássága során pótolhatatlan adalékokkal szolgált régiónk múltjának megismeréséhez.
2. pont - Kegyeleti park
N 47° 36,615' E 17° 38,253' 144 m [GCGYUB-2]
A településen emlékmű őrzi itt az I. és a II. világháborúban elesettek emlékét.
3. pont: Francia-kő kilátó
N 47° 36,414' E 17° 38,081' 224 m [GCGYUB-3]
A hagyomány szerint Napóleon innen irányította 1809-ben a kismegyeri csatát
4. pont: Lévay Henrik mellszobra
N 47° 36,407' E 17° 37,439' 173 m [GCGYUB-4]
Báró kisteleki Lévay Henrik (1826-1901) 1857-ben alapította meg Első Magyar Általános Biztosító Társaságot. A környékben birtokai voltak, ezért állították emlékére itt bronzból készült mellszobrát.
5. pont: Rákóczi-kő
N 47° 36,955' E 17° 37,471' 170 m [GCGYUB-5]
Pótjelszó:
N 47° 36,923' E 17° 37,419' 202 m [GCGYUB+pótjelszó]
Erről a helyről nézte II. Rákóczy Ferenc 1704-ben Forgách kuruc és Heister labanc generálisok seregeinek viadalát a koroncói síkon.
Győrújbarátról bővebben:
Hogy Barátit ("Barat"-ot) kik, és pontosan mikor hozták létre az manapság inkább csak gyanítható. Vannak utalások, későbbi írásbeli jelzések arról, hogy a XI. század közepén falu egy részén a magyarokkal időközben egyezségre lépő besenyő törzsek éltek. Ezek magyar csoportokkal együtt a környék védelmét látták el. Borovszky Samu, Győr vármegyéről szóló könyvében azt írja a kisalföldi besenyőkről: "Telepeik a Rábaközben voltak, ahonnét Barátiig terjeszkedtek. Itt még a XIII. században is laktak besenyők, de idővel teljesen elenyésztek". A falu nevéből viszont más alapítókra is következtethetünk. A "barát" szót a szláv brat, bratym szóból eredeztetik, ami annak idején szerzetest jelenthetett. Ez utalhat arra, hogy Baráti területén a falu létrejöttekor még éltek leigázott szlávok (dunai szlovénok), akik a településnek az első birtokosokról, alapítókról, (valamely szerzetesekről) a Barat nevet adták. Hozzáteszem: az ország más részein fekvő hasonló (Barát, Baráti, Barate) elnevezésű falvak létrehozását is valamely akkortájt létező szerzethez kötik.
Barátival kapcsolatban három, katolikus szerzetesrend is "gyanúba keveredett". A helyi szájhagyomány és mondakör a templáriusoktól -ismertebben: templomosoktól, vagy vörös barátoktól - eredezteti a falut. Írásos bizonyítékát ennek nem találtam. Van viszont nyoma annak, hogy az 1200-as évek elején egy másik katolikus lovagrend a johanniták Győr és Baráti határán építették fel ispotályukat. A pannonhalmi bencés rend egyik történetírója pedig akként vélekedett, hogy a Baráti ősmagja valójában az ő tulajdonuk volt, csak a rend birtokait felsoroló Albeus jegyzékben véletlenül Nyúlhoz sorolták ezt a területet.
Hogy mi az igazság? Csak találgatni lehet. A vörös barátok jelenlétéről, kisbaráti templomáról szóló monda eléggé beleette magát a köztudatba, ám ez vélhetően XVIII-XIX. századból származik. Sziklaszilárd bizonyítéka pedig a többi feltételezésnek sincs. A középkor zavaros, sűrűn változó tulajdonviszonyaiba csak hiteles a helyeken kiállított, az évszázadok viharaiban fennmaradt oklevelek révén lehet bepillantani.
Barátiról az első, hitelt érdemlő említés egy 1200-ból keltezett oklevélben található, amikor is Henrik nádor parancsára illetve a Győri káptalan kérésére Töltéstava és Baráti közötti határvonalakat kijelölték, miután a baráti, királyi udvarnokok földjük egy részét a király (II. Endre) beleegyezésével a győri székesegyháznak adták.
Helyükre, már a törökök (mintegy 150 éves) magyarországi jelenléte idején, majd az ezt követő évtizedekben más magyar területekről felkerekedő jobbágyok, valamint szláv és német telepesek érkeztek.
A török uralom helyébe - mint ismeretes - az osztrák fennhatóság lépett. Ez ellen szintén többször fellázadtak a magyarok. Győr és környéke úgy a Rákóczi szabadságharc, mint az 1848-as forradalom idején csaták színtere volt, s az átvonuló hadak a két Barátin is maradandó károkat okoztak, mint ahogy - a napóleoni háborúk idején - a közeli kismegyeri csatát is megsínylették az itt élők. Érdekes módon a falu mondavilága mégis eme harcokhoz kötött bizonyos történeteket. Egyik szerint Rákóczi Ferenc a szabadságharc idején itt hadakozott a környéken, és elfáradván lovát a Csanak és Kisbarát határán álló szilfához kötötte, majd ivott a helyiek által felkínált borokból.
A másik legenda azt sejteti, hogy Napóleon a kisbaráti Kiáltó hegyről nézte végig a magyar, nemesi sereg kismegyeri vereségét. Mindkét monda örökét emlékhely is őrzi. Sajnos, a jelzett időpontban egyik történelmi személy sem járt Barátin. Ugyanakkor, bár erről kevésbé szól a fáma, 1848-ban Kossuth önkéntes katonái között számos baráti is életét és vérét adta a remélt szabadságért.
A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy Győr közelsége eleinte az állat- és termény-kereskedelem, később a város iparosodása, a munkaalkalmak révén előnyt is jelentett a barátiak számára. Ugyanígy hasznát látta az 1960-as években elnéptelenedő Nagy- és Kisbaráthegy a városból kirajzó, az elhagyott domboldalakat birtokba vevő és megművelő víkendeseknek, majd a nyomukba lépő kiköltözőknek.
Nagyon fontos kovásza volt a baráti embereknek a közel egy évezrede tartó szőlőtermesztés. Csánky adatai szerint már egy 1211-ben keltezett oklevélben szó esik a baráti udvarnokokról, mint királyi szőlőművelőkről.
Nem sokkal később, 1251-ben Pok nemzetbeli Móricz gróf, az általa alapított mórichidai premotrei apátságra hagyta a Barátsokorón (vineas in Barathy Sokorow existenses) lévő szőlőit. Ezt követően aránylag sűrűn szerepelnek az oklevelekben a baráti szőlőművesek (vinitorok), akiket a király gyakran a területtel együtt ajándékozott famulusainak. De gyakorta esik szó a fennmaradt iratokban szőlőültetésről, területek adományozásáról, vételéről, az adózással, a termesztéssel, a szőlőhegyi élettel kapcsolatos szabályokról. Miért volt vajon ez a kitüntetett figyelem? Nos, a szőlő, pontosabban az abból készült bor minden korban kapós, könnyen értékesíthető árunak számított. Nem minden tájon adott egyformán jó minőséget ez a gyümölcs, s a termesztés csínját-bínját se tudta mindenki egyformán elsajátítani. A Sokorói-dombságon, ezen belül a két Barátin termelt borok az országos átlagnál valamivel jobbnak számítottak. A baráti szőlőművelők pedig apáról-fiúra hagyományozták a mesterségük titkait. A szőlő annyiban is kiváltságos növénynek tekinthető, hogy míg a föld, amelyen termett a földesúr birtokában volt, addig magához az ültetvényhez az azt megművelő jobbágy szerzett afféle "haszonélvezeti" jogot. Vagyis ha megfizette a földesúrnak járó boradót, lerótta a robotot, akkor a területét eladhatta és a gyermekei is örökölhették. Ezért azután a két Barátin is kétfelé vált a jobbágyság, nagyobb részük a szőlőben szorgoskodott, míg kisebb részük telkes jobbágyként a síkvidéki földeken termelt növényekből, az ott tartott állatokból próbált a többségnél jobban megélni.
Ugyancsak érdekes és némiképpen elgondolkoztató, hogy a baráti szőlők művelői között már a XIII. században ott találjuk a Győrből, illetve más településekről származó külső birtokosokat, művelőket (extraneusokat). Vagyis elmondhatjuk, hogy a "hétvégi telkek" és az ebből adódó betelepülések hagyománya is sok száz éves e faluban.
A török időkben sokan életüket kockáztatva, lopva jártak vissza a tőkéiket gondozni, a termést leszedni. Az 1600-as évektől kezdve, pedig sok szőlőtermelő úgy döntött nem tér vissza a sokszor kirabolt, felégetett portájára, hanem figyelmen kívül hagyva a földesurak tiltását a szőlőhegyen épít magának és családjának lakhelyet. Az oszmánok kiűzését követően Kisbaráton a telkes gazdák szintén új helyszínen, új falut létesítettek, az ősi templomra és a környékén lévő régi településre már csak a Pusztafalu elnevezés emlékeztet.
Ettől az időszaktól számítható Nagybaráthegy és Kisbaráthegy megteremtődése, melyek azután később önálló igazgatású településekké is váltak. Elmondható, hogy a szőlőtermelők, ha meg nem is gazdagodtak, de tűrhetően megéltek a munkájukból. Egészen a XIX. század utolsó harmadáig, mikor is egy filoxérának nevezett kártevő tönkretette a hegyvidéki, köztük a két Barátin lévő ültetvények zömét. Az újabb remény e növény megmaradására csak az 1970-es években a nagyüzemi telepítésekkel indult el, ezek a táblák adják a mai termőterületek számottevő részét is.
A szőlőtermelés visszaszorulásával, az 1890-es évektől hegyek lakói elszegényedtek, sokan közülük kivándoroltak, mások elköltöztek, győri üzemekbe szegődtek, a makacsabbak pedig túlélési esélyek után kutatva a győri piacot látták el élelmiszerekkel, illetve meghonosítottak a kipusztult tőkék helyén egy új növényt, a málnát. Ez utóbbiba fektetett sok munkának és a kétlakiságnak köszönhető a két Baráti 1945 utáni fejlődése.
Korábban már említettem, hogy a falvak fennmaradásában nagy szerepet játszottak a templomok. Kisbaráton már az 1200-as években állt az Isten háza, míg Nagybaráton ez egy-másfél évszázaddal későbbre tehető. Ezek az épületek nem csak egyházi célokat szolgáltak, háborús időkben a kőfalak védelmet is jelenttettek a lakosságnak, a tornyok figyelőpontokként, riasztóhelyekként is segítettek.
A kisbaráti templomról, annak papjairól a középkori oklevelekben is többször esik említés. A török idők nem csak az életben hoztak változást, hanem a vallásban is. A győri várban katonáskodó idegen zsoldosok, a Németországból érkező, főként bajor telepesek közvetítésével hamar eljutott a két Barátira a reformáció eszméje. És "földesúr hite, egyben a falu hite is" időszakát leszámítva, az 1600-as évektől a két Baráti kétvallású: római katolikus, és evangélikus községnek számított. Iskoláiról kevesebbet tudunk. Feltételezhető, hogy a középkorban az akkori szokásoknak megfelelően plébániai oktatás működött Kisbaráton. Némi nyoma van annak, hogy a helyi nemesek tovább is taníttatták gyerekeiket, akiket a későbbi oklevelek magisterként, literátusként emlegetnek. Nagybaráthy Czege János pedig egész a vármegyei notáriusi tisztségig vitte. Az 1698-as egyházlátogatás kapcsán megemlítődik, hogy az evangélikusok hívtak a városból egy tanítót, aki vasárnapi iskola keretében mindkét falu, mindkét vallású nebulóit oktatta. A későbbiekben is utalások vannak arra, hogy a Barátikban működtek tanítók, akik közben jegyzői és más írástudói teendőket is elláttak. A XIX. században már mind a két egyháznak, tehát a katolikusoknak és az evangélikusoknak voltak iskolái, melyek az immár négy Barátin (hegyekben és falukban) külön-külön épületekben működtek. Még az 1950-es években is nyolc-tíz iskolacélú épület állt a két faluban, majd ezek száma fokozatosan csökkent, míg ki nem alakult a mostani, központi iskolai, nevelési és művelődési komplexum.
Szó esett arról is korábban, hogy a kezdetekben csak egy Barát(i) létezett, később ebből lett Kisbarát és Nagybarát, majd Kisbaráthegy, Kisbarátfalu, Nagybaráthegy, Nagybarátfalu.
Ez a négyes faluszerkezet nyomaiban napjainkig megmaradt. Az apró falvak azonban szegényes adóbevételeikből nem bírták el a közigazgatási, oktatási terheket. Ezért 1940-ben Kisbaráthegy Kisbarátfaluval, Nagybaráthegy pedig Nagybarátfaluval egyesült. Majd 1969-ben Kisbarát és Nagybarát összevonására is sor került. Ezen időtől viseli az immár ismét egy község a Győrújbarát nevet.
A fentiekből kitűnhet, hogy Baráti évezredes megmaradásában közrejátszottak a történelmi körülmények. De legalább ennyire fontosnak gondolom azt, hogy az itt élőnek volt hite, meghatározónak vélem Győr közelségét, és azt, hogy akadt olyan növény (a szőlő, illetve később a málna), amelybe szorgalmukkal, tudásukkal megkapaszkodhattak.
Az is nyomon követhető, hogy a falu fejlődéséhez hozzájárultak az egyes korszakokban, különféle címeken Barátira érkező betelepülők, akik új eszméket, pezsdítő ötleteket hoztak, de nem akarták azokat a régi hagyományokat, értékeket sem mindenáron megváltoztatni, amelyekért ebbe a településbe beleszerettek. Én bízok abban, hogy ezen iskolában tanulók már barátinak tudják, vallják, érzik magukat, és megtalálják a falu további fejlődését, valamint a világ megmaradását szolgáló megoldásokat a következő ezer esztendőre is.
További látnivalók:
Fenyves utcában lakik
Pfilf Éva festőművész. Ide több okból is érdemes bekopogtatni, egyrészt rengeteg csodálatos képet láthattok, másrészt lakva is megismerhettek egy több mint 200 éves házat, és nem utolsó sorban tanulságos találkozni a festőnő sugárzó személyiségével.
N 47° 35,904' E 17° 38,441' 202 m [GCGYUB+látványos terület]
Gyurgyalag utca: ez az utca egy különleges látnivalóról kapta nevét. Az utca közepén jól megfigyelhető, hogyan fészkelnek ezek a vándormadarak a merőleges lőszfalban.
N 47° 35,841' E 17° 38,481' 188 m [GCGYUB+látványos terület]
Források:
Győrújbarát honlapja
Wikipédia
Báró Kisteleki Lévay Henrik 
